Ugrás a Főoldalra!
Az I. világháború Vázlatosan >>

 

Közvetlen okok:

* A fejlődésben felzárkózó államok (Németország, OMM, Japán) gyarmatszerző igényei
* a Balkánon a nemzeti államok kérdésének megoldatlansága (nem etnikai határok vannak)
* a német-francia ellentét is hozzájárul a világháború kirobbanásához

Az első világháború kitörésének előzményei és közvetlen körülményei

A világháború definíciója:

az Európában zajló (1914 – 1918) háborút szokták I. világháborúnak említeni, első sorban azért, mert a benne résztvevő gyarmattartó birodalmak birodalmaik egész területéről besoroztak katonákat, így a háború mind az öt földrészre kiterjedt. Szokás még gépi tömegháborúként is emlegetni, mert modern technikai újításokat vezettek be a küzdelembe (léghajó, repülőgép, tank, tengeralattjáró, géppuska), amelyek hatására egy-egy küzdelem áldozatainak a száma a százezres nagyságrendet is elérte. Ekkor még a hátország és a front jól elhatárolódik egymástól.
Előzmények: a XIX. sz. utolsó harmadában a világgazdaság új jelenségeként kiépült a monopolkapitalizmus, ennek másik neve az imperializmus. Utal a kapitalizmus terjeszkedő birodalomépítő jellegére, a gazdasági növekedés fenntartása érdekében a nemzetgazdaságok először saját piacukat növik ki, majd új piacokat is, az új piacokon nyersanyag szerzés céljából is terjeszkedni kezdenek. A terjeszkedés hatására megvalósulhat a pusztán gazdasági terjeszkedés (Németország felépíti a Berlin-Bagdad vasútvonalat), vagy történhet politikai beavatkozással (pl. a nagyhatalmak beleszólása a balkáni háborúba), és történhet területi terjeszkedéssel is (Oroszország eléri a Csendes-óceán partját). A terjeszkedés az országtól távolabbra is történhet, ez a gyarmatosítás. A konfliktus fő forrása az, hogy az új nemzetállamok (Német-, Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia) számára már nincs elegendő szabad terület. Megindul a harc a világ újrafelosztásáért.
A XIX. sz. végére kialakultak az új érdekeknek megfelelő katonai tömbök, először a központi hatalmak (nevét a földrajzi elhelyezkedése alapján kapta), 1879-ben kettős szövetség (Osztrák-Magyar Monarchia és Németország között), 1882-ben hármas szövetség (+ Olaszország).
E tömb fenyegetésével szemben alakult ki az antant (nevét az egyik szerződés kezdő szavából kapta), 1893-ban a francia-orosz, 1904-ben francia-angol (entente cordinala – szent szövetség), 1907-ben angol orosz megállapodás.


A századfordulón lezajló sok háborús konfliktus (két marokkói válság, két balkáni háború) a háború indoka. 1914 június 28, szarajevói merénylet: egy szerb nacionalista diák Gavrilo Princip az Osztrák-Magyar Monarchia katonai parádéján lelőtte az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot és feleségét. Az osztrákok felszólították Szerbiát, hogy engedélyezzék az osztrák nyomozást, ezt Szerbia a belügyeibe való beavatkozásként értékelte és elutasította. Az Osztrák-Magyar Monarchia ultimátummal akarta kikényszeríteni Szerbia együttműködését, amikor július 28-án lejárt a határidő, hadat üzent Szerbiának. Szerbia oldalán az antant tagjai üzentek hadat a központi hatalmaknak. Olaszország semleges maradt. A hadüzenet-váltások agusztus első hetében megtörténtek.

Forrás: kidolgozott érettségi tételek | Érettségi


Közvetlen ok (casus belli)

1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd trónörökös egy boszniai hadgyakorlat megtekintésére utazott Szarajevóba. A hadgyakorlattal egyébként épp az volt a célja a Monarchiának, hogy demonstrálja erejét a forrongó Balkánon. Délelőtt merényletet kíséreltek meg a trónörökös ellen, amit ugyan ő maga sértetlenül túlélt, ám kíséretének egyik tagja – egy katonatiszt – megsebesült. Nem sokkal később Ferenc Ferdinánd útra kelt, hogy meglátogassa a kórházban a katonatisztet, ám útközben Gavrilo Princip, a Fekete Kéz nevű titkos szerb szervezet tagja pisztollyal halálosan megsebesítette a trónörököst és feleségét. Ezt követően Bécsben és Budapesten egyaránt fellángoltak a szerbellenes indulatok, Ferenc József pedig II. Vilmos német császárhoz fordult, levelében utalva arra, hogy Szerbiával az ellentétek soha nem simulhatnak el. Helmuth Johannes Ludwig von Moltke német vezérkari főnök kifejtette: az erőviszonyok most a legkedvezőbbek, 1914 után csak romlani fognak, mert Oroszország vasúti hálózatot épít ki, s ezzel mobilabbá teszi hadseregét. A válasz tehát ez volt: most, vagy soha!.

 

Leghőbb vágyam volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke művének szentelhessem, és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.
A gondviselés másként határozott. (…)
Mindent megfontoltam és meggondoltam.
Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.

 

Ferenc József kiáltványából

 

Moltke terve az volt, hogy míg a német haderő mintegy hat hét alatt döntő győzelmet arat a francia hadsereg fölött, addig a Monarchia csapatai feltartóztatják az orosz és a szerb erőket. Franciaország után pedig a német csapatok is keletnek fordulnak, és együttes erővel legyűrik a cári hadakat. Egy hónappal a merénylet után, július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának, s a csapatok megindultak délre. Néhány nappal később (augusztus 1-jén) Németország hadat üzent Oroszországnak, 3-án pedig Franciaországnak. A német vezetés ultimátumban követelte a belga kormánytól, hogy a hadereje átvonulhasson Belgiumon, az azonban ezt megtagadta, mire a németek átlépték a határt. A brit hadüzenet kiváltó oka ez volt, s augusztus 4-én beállt a hadiállapot a Brit Birodalom és Németország között is. Augusztus 5-én a Monarchia üzen hadat Oroszországnak, 6-án Szerbia Németországnak, Augusztus 12-én Franciaország és Nagy-Britannia küldte el hadüzenetét a Monarchiának, 23-án pedig belép a háborúba Japán. Törökország augusztus 3-án szövetséget köt Németországgal, majd elzárja a Fekete-tengert a Boszporusznál és a Dardanelláknál (ténylegesen azonban csak október 29-én lép be a háborúba).
Ekkor még az összesen mintegy 20 millió fős hadseregek fölött diszponáló vezérkarok mindkét oldalon a gyors hadi sikerekben bíztak. A német katonákat úgy indították útnak, hogy mire lehullanak a falevelek, már otthon lesznek.

forrás: Wiki