Ugrás a Főoldalra!

A világtörténelem Legnagyobb Birodalmai

Frissítve: 2015-11-22 13:24

Sorsz. Birodalom/
virágzása
Birodalom
fennállása
A birodalom egy
emblematikus vezetője
Kiterjedése
(millió km²)
A világ 
%-a
Birodalom
térképe
Év Lakosság
(millió)
A világ akkori összlakosságának %
Megjegyzések
1. Flag of the United Kingdom.svg
Brit Birodalom
1922-1924
1583–1997
V. György
33,7
22,63%
British Empire 1921.png 1922 458
(1938-ban)
20,00% (458 millió 2.295 millió lakosból 1938-ban)
A Brit gyarmati birodalom volt minden idők legnagyobb birodalma, kiterjedt mindegyik kontinensre. A Brit Birodalmat kiterjedése csúcspontján úgy jellemezték mint „az ország, ahol a nap soha nem nyugszik le”, mert mindig volt legalább egy gyarmat, ahol éppen sütött a Nap.
2.
Mongol Birodalom
1270-1309
1206–1368 YuanEmperorAlbumKhubilaiPortrait.jpg
Kubiláj kán
24,0
16,11%
Mongol Empireaccuratefinal.png 1270 110,0
(a XIII. században)
25,6% (110.0 millió lakos 429 millióból a XIII. században)
a világtörténelem valaha volt legnagyobb kiterjedésű egybefüggő területet uraló államalakulata volt: 26 millió km²-en terült el.
3. Romanov Flag.svg
Orosz Birodalom
1866
1721–1917 Alexander II of Russia (Nikolay Lavrov 01).jpg
II. Sándor cár
23,7
15.31%
Russian Empire (orthographic projection).svg 1866 176,4
1913-ban
9,8% (176,4 millió az 1913 évi 1.791 milliós összlakosságból)
Az Orosz Birodalomban több mint 100 nemzetiség élt, a megalapítása és elnevezése Nagy Péter cártól ered.
4. Flag of the Soviet Union.svg
Szovjetunió
1945-1991
1945-1991 CroppedStalin1943.jpg
Sztálin
22,4
Union of Soviet Socialist Republics (orthographic projection).svg 1945-1991 286
(1989)
5,4% (286 millió az 1989-es 5.291 összlakosságból)
5.

Spanyol Birodalom
1740-1790
1492–1898 Anton Raphael Mengs, Prince of Asturias, Future Charles IV of Spain (са 1765) - 02.jpg
IV. Károly
20,0
13.43%
Spanish Empire - 1824.jpg 1740-1790 68,2 12,3% (68,2 millió a XVII. századi 556 millióból)
Az impérium aranykora a 16. és 17. században volt, amikor Észak és Dél Amerikában Spanyolországnak gyarmatai voltak, amelyek közül a legtöbb a IX. században vívta ki függetlenségét.
6. Flag of Russia.svg
Oroszország
1991-
1991- Vladimir Putin - 2006.jpg
Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin
17,0 Russian Federation (orthographic projection).svg 1991- 142,9 2,0% (142,9 millió lakos a 2011.-i 7.000 millióból)
7. China Qing Dynasty Flag 1889.svg
Kína
Csing-dinasztia
1790
1616–1912 Portrait of the Qianlong Emperor in Court Dress.jpg
Csien-lung kínai császár
14,7
9,87%
Qing Dynasty 1820.png 1790 432,2
1851-ben
36,6% (381 millió az 1820. évi 1.041 milliós összlakosságból)
8. Black flag.svg
Omajjád Kalifátus
720-750
661750 II. Jazíd kalifa 13,0 Map of expansion of Caliphate.svg 720-732 62,0
(a VIII. században)
29,5% (62 millió a 210 milliós összlakosságból a VII. században)
9. Flag of France.svg
Francia gyarmati birodalom
15341980 Alexandre Millerand, 12e président de la République française.jpg
Alexandre Millerand
13,0 La france en 1920.png 1923-1938 112,9
1938-ben
4,9% (112,9 millió a 2.295 milliós összlakosságból 1938-ban)
10. Flag of Afghanistan (1880–1901).svg
Abbászida Birodalom 750
750-1258
Asz-Szaffáh abbászida kalifa
11,1 Abbasids Dynasty 750 - 1258 (AD).PNG 750 20,0% (50 millió a 250 milliós összlakosságból 850-ben)
11. Flag Portugal (1707).svg
Portugál Gyarmati Birodalom
1415-2002 Jcarvalho-dmariaI-mhn.jpg
I. Mária portugál királynő
10,4 The Portuguese Empire.png 1815
12. Flag of Canada.svg
Kanada
1867
King George VI of England, formal photo portrait, circa 1940-1946.jpg
VI. György brit király
10 Canada administrative map PL.png 1949 31 0,4% (9,9 millió a 7.000 milliós összlakosságból 2011-ben)
13. Flag of the United States.svg
Amerikai Egyesült Államok
1899
Mckinley.jpg
William McKinley
9,8 GreaterAmericaMap.jpg 1898-1946
14. Black flag.svg
Rásidún kalifátus
654
632-661 Uthman.png
Uthman ibn Affan
9,0 Mohammad adil-Rashidun-empire-at-its-peak-close.PNG 654 40,3 19,10% (40,3 millió a 210 milliós összlakosságból a VII. században)
15. Flag of Brazil.svg
Brazília
1822-
Rodrigues Alves 3.jpg
Francisco Rodrigues Alves
8,5 Brazil (orthographic projection).svg 1903 201 2,9% (201 millió a 7.000 milliós összlakosságból 2011-ben)
16. Standard of Cyrus the Great (Achaemenid Empire).svg
Óperzsa Birodalom
I. e. 550-I. e. 330
I. e. 550-I. e. 330 Olympic Park Cyrus-2.png
II. Kurus perzsa király
8,0 Achemenids500BC.png i. e. 500 50,0
i. e. 480-ban
17,0% (17 millió a 100 milliós összlakosságból kb. i. e. 500-ban)
17. Flag of Australia.svg
Ausztrália
1901- King George VI of England, formal photo portrait, circa 1940-1946.jpg
VI. György brit király
7,5 AUS-allamok.png 1939 22,3
2011-ben
0,3% (22,3 millió a 7.000 milliós összlakosságból 2011-ben)
18. Flag of Japan (WFB 2004).gif
Nagy Japán Birodalom
1942
1868-1947 Hirohito in dress uniform.jpg
Hirohito japán császár
7,4 Japanese Empire2.png 1942 134,8
1938-ban
5,9% (134,8 millió a 2.295 milliós összlakosságból 1938-ban)
19. Vexilloid of the Roman Empire.svg
Római Birodalom
i. e. 27-476 (Nyugatrómai Birodalom)
395-1453 (Bizánci Birodalom)
Trajan-Xanten.JPG
Traianus római császár
6,5 Roman Empire Trajan 117AD.png 115-117 80,0
a II. században
35,9% (80,0 millió a 223 milliós összlakosságból a II. században)
20. Flag of the NSDAP (1920–1945).svg
Harmadik Birodalom
1942
1939-1945 Hitler portrait crop.jpg
Adolf Hitler
6,4
Europe under Nazi domination.png
1942 75,4 3,3% (75,4 millió a 2.295 milliós összlakosságból 1938-ban)
21. Han dinasztia
100
i. e. 206-220
Hangaozu.jpg

Gao kínai császár
6,5 Han map.jpg 74
2-ben
26% (59,6 millió a 230 milliós összlakosságból 2-ben)
22. Ming-dinasztia
1450
Zhu Yuanzhang.gif
Hongwu, a dinasztia alapítója
6,5 China Historic Ming Empire.jpg 100 110
1600-ban
28,8% (160 millió az 556,2 milliós összlakosságból 1600-ban)
23. 50px
Türk Birodalom
557
552-603 Bumin 6,0 GökturksAD551-572.png
24. Golden Horde flag 1339.svg
Arany Horda
1310
Batu Kán.jpg
Batu kán
6,0 Golden Horde 1389.svg
25.
Ujgur Birodalom
800
5,5 Uyghur Khaganate.png 795
26.
Tang dinasztia
715
618-907 TangGaozu.jpg
Tang Gao Zu, az első császár
5,4 Tang Dynasty circa 700 CE.png 50
a VII. században
23,8% (50 millió a 210 milliós összlakosságból a VIII. században)
27. Vergiasun.svg
Makedón Birodalom
i. e. 323
i. e. VII. század - i. e. 168 AlexanderTheGreat Bust.jpg
Nagy Sándor
5,2
Imperio de Alejandro Magno con ruta.svg
i. e. VII. század -i. e. 168
28. Flag of Mexico (1821-1823).svg
I. Mexikói Császárság
1821
1821-1823 Iturbide Emperador by Josephus Arias Huerta.jpg
I Augusztin
4,9 First Mexican Empire (orthographic projection).svg 1822
29. Ottoman flag.svg
Oszmán Birodalom
1683, 1829-1850
1299-1923 4. Mehmet.jpg
IV. Mehmed oszmán szultán
5,2 Osmańskie Imperium Terytorium-2012-01-01.png 1683 7,1% (39 millió az 556 milliós összlakosságból a XVII. században)
30. Emblem of India.svg
Maurja Birodalom
i. e. 250
i. e. 325i. e. 183 Nagy Asóka 5,0 Maurya Dynasty in 265 BCE.jpg
31. Timurid.svg

Timurida Birodalom
1370-1526
Timur Lenk
4,4 Timurid Dynasty 821 - 873 (AH).png
32. Fatimid flag.svg
Fátimida kalifátus
909-1171 4,1 FatimidCaliphate969.png
33.
Hun birodalom
370-469 AttilaTheHun.jpg
Attila hun király
4,0 Huns empire.png
34. Flag of the Mughal Empire.svg
Mogul Birodalom
1700
1526-1857 Aurangazeb.jpg
Aurangazeb mogul sah
5,0 Mughals.JPG 175
1700-ban
29,2% (175 millió a 600 milliós összlakosságból 1700-ban)
35. Flag of Palaeologus Emperor.svg
Bizánci Birodalom
555
395-1453 Meister von San Vitale in Ravenna.jpg
I. Justinianus bizánci császár
4,5 Justinian555AD.png 35
a VI. században
36. Nadir Shah Flag.png
Afsarid Birodalom
1736
1736-1796 Nader Shah Afshar.jpg
Nádir perzsa sah
4,0 Afsharid (1736-1802).svg 1747
37. Szeleukida Birodalom
i. e. 301
i. e. 312-i. e. 63 Seleuco I Nicatore.JPG
I. Szeleukosz szeleukida uralkodó
3,9 Seleucid-empire-323BCE.png
38. Flag of Italy (1861-1946).svg
Olasz Gyarmati Birodalom
1940
1889-1943 Victor Emmanuel III of Italy.jpg
III. Viktor Emánuel olasz király
3,8
Italian empire 1940.PNG
1939-1940 51,9
1938-ban
2,3% (51,9 millió a 2.295 milliós összlakosságból 1938-ban)
39. Flag of the Ilkhanate.svg
Ilhánida Birodalom
335
1256-1335 Hülegü ilhán 3,75 Ilhánok 1335.jpg 1310
40. Flag of the Netherlands.svg
Holland Gyarmati Birodalom
1920-1940
17. század-20. század Wilhelmina of the Netherlands, 1909.jpg
I. Vilma holland királynő
3,7 Dutch Empire35.PNG 1920-1940 60
1940-ben
3,5% (60 millió az 1700 milliós összlakosságból 1907-ben)
41. Csola birodalom
1014
i. e. 300-1290 I. Rádzsarádzsa Csola 3,6 Rajendra map new.svg
42. Szászánida Birodalom (Irán)
224-651 Shapur.jpg
II. Sápúr szászánida király
3,5 Sassanid empire map.png 620 37,1% (78 millió a 210 milliós összlakosságból a VII. században)
43. Safavid Flag.png
Szafavida Birodalom
16. század
1501-1736 Selim I.jpg
I. Szelim oszmán szultán
3,5 Szafavidák 16sz.jpg
44. Reichskolonialflagge.svg
Német Gyarmati Birodalom
Wilhelm II, German Emperor, by Russell & Sons, c1890.jpg
II. Vilmos német császár
3,5 Deutsche Kolonien rus.PNG 1914 64,9
1914-ben
3,7% (64,9 millió az 1753 milliós összlakosságból 1910-ben)
45. Flag of the Peru-Bolivian Confederation.svg
Peru-Bolívia Konföderáció
1836-1839 Andréssantacruz2.jpg
Andrés de Santa Cruz
3,5 Peru–Bolivia Confederation (orthographic projection).svg 1835-1839
46. Gupta Birodalom
320-600 Csandragupta I 3,5
_%
Gupta Empire 320 - 600 ad.PNG
47. Flag of India.svg
Gaznavida Birodalom
975-1187
962-1186 I. Maszúd gaznavida szultán 3,5 Ghaznavid Empire 975 - 1187 (AD).PNG 1166 16,7% (1.166 millió a 7.000 milliós összlakosságból 2011-ben)
48. Flag of India.svg
India
Indira2.jpg
Indira Gandhi
_ Map India.png 1166 16,7% (1.166 millió a 7.000 milliós összlakosságból 2011-ben)
49. Alex K Kievan Rus..svg
Kijevi Rusz
1054-1132
862-1240 Vasnetsov Ioann 4.jpg
Rettenetes Iván
3,0 Principalities of Kievan Rus' (1054-1132).jpg 1050
50.
Moszkvai Nagyhercegség
1283-1547 1000 Ivan III.jpg
III. Iván moszkvai nagyfejedelem
0,3
2,01%
Muscovy 1390 1525.png
51. Flag of Denmark.svg
Dán tengerentúli gyarmatok
Christianviidenmark.jpg
VII. Krisztián Oldenburg
3,0 Denmark-Norway and possessions.png 1800
52. Flag of the Kalmar Union.svg
Kalmari unió
1397-1523 Roskilde 3 20101110.JPG
I. Margit dán királynő
3,0 Kalmar Union ca. 1500.svg 1397
53. Davestar.jpg
Kazár Birodalom
650-969 Busir Glavan 3,0 Chasaren.jpg
54. Artaxiad.svg
Armeni Birodalom
-331-428 Царь Царей Тигран 2-ой Великий (95-55гг. до н.э.), внук Арташеса 1-го - основателя Династии Арташесидов Tigranes II Artaxiad 3,0 Maps of the Armenian Empire of Tigranes.gif
55.
Számánida Birodalom
819-999 I. Abdul Malik (954–961) 2,85 Samanid dynasty (819–999).GIF
56. Flag of Medes.svg
Méd Birodalom
i. e. 678 - i. e. 549 Uvakhsatra 2,8 Median Empire.svg
57. Flag of Argentina.svg
Argentína
Juan Peron con banda de presidente.jpg
Juan Perón
2,8 Ar-terkep.png 1881 40
58. Flag of Ayyubid Dynasty.svg
Ajubbida Birodalom
1171-1341 Saladin2.jpg
Szaladin egyiptomi szultán
2,7 AyyubidGreatest.png
59. Flag of Belgium.svg
Belga Gyarmati Birodalom
1920
1885-1962 Albert I Koning der Belgen.jpg
I. Albert belga király
2,5 Belgian colonial empire.png
60. Flag of the Gran Colombia (1819-1820).svg
Nagy-Kolumbia
1819-1831 Simon Bolivar.jpg
Simón Bolívar
2,5 Location GranColombia.png 1825-1831
61. FranceImp1.png
Napóleoni háborúk
1811
1804-1814 Napoleon Groot.jpg
I. Napóleon francia császár
2,1 Napoleoniceurope.png
62. Mameluke Flag.svg
Mamlúk Birodalom
1279
1250-1517 I. An-Nászir Muhammad egyiptomi szultán 2,1 Mamluks1279.png
63. Labarum.svg
Nyugatrómai Birodalom
285-476 Jean-Paul Laurens - The Byzantine Emperor Honorius - 1880.jpg
Flavius Honorius római császár
2,0 Roman Republic Empire map.gif
64. Banner of the Inca Empire.svg
Inka Birodalom
1527
1438-1533 Ataw Wallpa portrait.jpg
Atahualpa
2,0 Inca-expansion fr.png
65. Saffarid soldier.jpg
Szaffáridák
861-900
861-1003 Jakúb ibn al-Lajsz 2,0 Saffarid dynasty 861-1003.png
66. Flag of Morocco 1147 1269.svg
Almohádok
1121-1269 Abu Dabusz 2,0 Almohads.jpg
67. Bandera del Segundo Imperio Mexicano (1864-1867).svg
Második Mexikói Birodalom
1864-1867 Emperador Maximiliano I de Mexico.jpg
I. Miksa mexikói császár
2,0
1,34%
2 Imperio Mexico 1865.PNG
68. Szibériai Kánság
1490-1598 Tajbuga kán 1,8
1,21%
Siberian Khanate map English.svg
69. Túlúnid Emírség
868 - 905 Ahmad ibn Túlún 1,5 Tulunid Emirate 868 - 905 (AD).PNG
70. Asszír Birodalom
i. e. 3. évezred - i. e. 612 Kinadshburn.JPG
Szardanapal
1,4 Map of Assyria.png
71. Szongai Birodalom
1340 - 1591 I. Aszkia Muhammad 1,4
SONGHAI empire map.PNG
72. Frank Birodalom
768-811 Charlemagne-by-Durer.jpg
I. Károly frank császár
1,2 Frankenreich 768-811.jpg 814
73. Chorągiew królewska króla Zygmunta III Wazy.svg
Lengyel–Litván Unió
1569-1795 Wladislaus II of Poland .PNG
II. Ulászló lengyel király
1,2 Polish-Lithuanian Commonwealth 1635.svg
74. Kusita Királyság i. e. 700 i. e. 1070-350 1,2 Nubia spanish.png
75. Flag of Thailand 1855.svg
Sziámi birodalom
1238-1932 Buddha Yodfa Chulaloke portrait.jpg
Buddha Yodfa Chulaloke
1,2 Carte royaume de Siam.png
76. Ókori Egyiptom (a XVIII. dinasztia idején)
i. e. 1550–1292 Echnaton.JPG
Ehnaton egyiptomi fáraó
1,0 Hitt Egypt 1450 bc.svg népesség: ~3 millió (világ népessége: ~500 millió)
77. Banner of the Holy Roman Emperor (after 1400).svg
Német-római Birodalom
962-1806 Bas-côté nord, baie VI Otto Rex (dernier tiers XIIe).jpg
I. Ottó német-római császár
1,0 Holy Roman Empire ca.1600.svg 814 A birodalmat I. Ottó német-római császár 962-ben létesítette, az Ókori Római Birodalom és a Karoling Birodalom utódjaként.
78. Coat of arms of Bulgaria.svg
Az első dunai bolgár birodalom
680-1018 Boris I of Bulgaria.jpg
I. Borisz bolgár kán
0,7 Bulgaria Simeon I (893-927).svg
79. Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg
Osztrák–Magyar Monarchia
1867-1918 Franz Joseph, circa 1915.JPG
I. Ferenc József magyar király
0,67 Austria1914physical.jpg
80.
Nyugati Gót Birodalom
418-711 Theodoric I by Fabrizio Castello 1560 1617.jpg
I. Theuderich nyugati gót király
_
_%
Visigothic Kingdom.png
81. Umayyad Flag.svg
Córdobai Kalifátus
929-1031
II. Abd ar-Rahmán
0,6
0,4%
Califato de Córdoba - 1000.svg
82. Asafia flag of Hyderabad State.png
Nizám
1720-1948 NezamHaydarabad.jpg
Oszmán Ali Kán
0,6
0,4%
83. Nishan Sahib.svg
Szikh Birodalom
1799-1849 Mahraja-Ranjeet-Singh.png
Ranjit Singh (1970-1839)
0,56
0,37%
Sikh Empire.JPG
84. Osztrogót Királyság
493-553 Gesta Theodorici - Theodoric the Great (455-526).jpg
Theuderich keleti gót király
0,5
0,33%
Ostrogothic Kingdom.png
85. Gerae-tamga.png
Krími Tatár Kánság
1441-1783 Melek Kazsi Girai 0,4 Crimean Khanate 1600.gif
86. POL COA Piastowie.svg
Piast-dinasztia
960-1370 Władysław I Herman by Aleksander Lesser.PNG
I. Ulászló lengyel fejedelem
0,4
0,15%
2 (1003) 0,7%
87. Carthage standard.svg
Karthágó
i. e. 3. század
i. e. 814 - i. e. 146
Hannibal Barkasz
0,3 CarthageMapDe.png
88. Serbian Empire Flag.png
Szerb királyság
1346-1371 UrosV.jpg
V. István Uroš szerb cár
0,25 Dusanova Srbija200.jpg Dusanovo szerb királyság a szerb állam fejlődésének minden időbeli csúcsát jelenti.
89. Aztékok
1519
1300-1521 Moctezuma Mendoza.jpg
II. Moctezuma azték uralkodó
0,22 Aztecempirelocation.png 2,0
1502-ben
Az azték birodalom megalakulásával Közép-Amerika lakossága robbanásszerűen 10 millió lakosról 15 milliós lakosra nőtt.
90. Íszín
i. e. 3. évezred - i. e. 10-9. század Bur-Szuén 0,2 Babilonia durante la dinastía Casitas Siglo XIII adC ES.svg i. e. 1130
91. Urartu
i. e. 9. század-i. e. 609 II. Rusza 0,2 mil.
0,134%
Urartu extension-hu.svg i. e. 800
92.
Ó-Asszír Birodalom
i. e. 3 évezred-i. e. 612 Sargon II and dignitary.jpg
II. Sarrukín asszír király
0,15
0,101%
Empire neo assyrien-hu.svg i. e. 1730 0,06

 

1. A Brit Birodalom ^


A Brit Birodalom Anglia, majd az Egyesült Királyság fennhatósága alá tartozó területek összessége volt. Ebbe beletartoztak az ország gyarmatai, domíniumai, protektorátusai, bábállamai és egyéb területei. Ez volt a Földön valaha létezett legnagyobb kiterjedésű, lakosságú és gazdasági erejű gyarmattartó birodalom. Kialakulása a nagy földrajzi felfedezések korában, a 16. században kezdődött, amikor Spanyolország és Portugália mellett Anglia is kivette részét az újonnan felfedezett területek gyarmatosításából és a tengerek uralmáért folyó versenyfutásból.

Fénykorában, a 20. század első felében, a Brit Birodalomnak körülbelül 458 millió alattvalója volt, azaz a Föld népességének negyede tartozott uralma alá. Az összes szárazföldből ugyanilyen arányban részesedett, területe megközelítően 36,6 millió km² volt.

Ekkor terjedt el világszerte az angol típusú gazdasági berendezkedés, oktatási rendszer, az angolszász jogrendszer, a hadsereg, a westminsteri kormányzási struktúra és a brit társadalom számos eleme, mint a sportok (például krikett, labdarúgás) és az angol nyelv. A gyarmatok őslakóival szemben elkövetett embertelen bánásmód miatt komoly bírálatok is megfogalmazódtak a birodalommal szemben.

A Brit Birodalmat kiterjedése csúcspontján úgy jellemezték, mint előtte a Spanyol Birodalmat: „az ország, ahol a nap soha nem nyugszik le”, mert mindig volt legalább egy gyarmat, ahol éppen nappal volt és sütött a Nap. Azonban ahogy az idők folyamán változott a gyarmatosítók megítélése, a mondat jelentése egyre inkább a következő lett: Isten nem hagyja a briteket sötétségben.

A birodalom nem csak kiterjedésével és népességével tűnt ki, hanem 1914-ig a világ legtöbb befektetését is eszközölte. A befektetések bruttó értéke 3,8 milliárd font volt, amely kétszer haladta meg a francia és háromszor a német tengerentúli befektetéseket.

A birodalom hanyatlása több jelentős történelmi eseményhez köthető. Az egyik első jelentős veszteség az amerikai függetlenségi háború során érte, hiszen a brit fennhatóság alá tartozó tizenhárom észak-amerikai gyarmat kivívta függetlenségét, és ezzel megjelent a világhatalmi játszmában egy jelentős új ellenpólus.

Az Amerikai Egyesült Államok függetlenségét követő időszakban elsősorban európai versenytársaival történő küzdelemben őrlődtek fel nagyhatalmi energiái. Az első világháborúban a Német Birodalommal vívott küzdelemből győztesként került ki a Brit Korona, de meggyengült az elszenvedett jelentős veszteségek miatt. A második világháborúban pedig a birodalom szinte önmagát is feláldozta a német, a japán és az olasz nagyhatalmi ambíciók megállításáért.

A második világháború után a birodalom területének legtöbb része függetlenné vált. Két évvel a háború befejezését követően elnyerte függetlenségét a legnépesebb és legértékesebb gyarmat, India. A Brit Korona fennhatósága alá tartozott államok előbb létrehozták a Brit Nemzetközösséget (angolul: British Commonwealth of Nations), később a már független államokat tömörítő Nemzetközösséget (angolul: Commonwealth of Nations).

Az 1948 óta működő 53 szuverén állam alkotta nemzetközösség egészen más alapokon működik, de örökségét tekintve mégis a Brit Birodalom utódjának tekinthető. Utolsóként 1997-ben Hongkong tért vissza Kína fennhatósága alá. A Brit Nemzetközösségben 16 ország nemzetközösségi királyság, ezekben államfői tisztet tölt be II. Erzsébet brit királynő, és ténylegesen a Brit Korona tartozéka maradt tizennégy tengeren túli terület.

2. A Mongol Birodalom ^

 


(szerző: "Mongol Empire map" by User:Astrokey44 - Based on the freely licenced Image:Genghis khan empire at his death.png using information from maps of the Mongol Empire in atlases and on the web such as [1], [2], [3], [4], [5]. Made in Photoshop and Painter.. Licensed under CC BY-SA 3.0 via Wikimedia Commons - https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Mongol_Empire_map.gif#/media/File:Mongol_Empire_map.gif )

A Mongol Birodalom (1206–1368) – korabeli mongol nevén mongol jeke ulusz („nagy mongol birodalom”) – a világtörténelem valaha volt legnagyobb kiterjedésű egybefüggő területet uraló államalakulata volt: 26 millió km²-en terült el, és fénykorában több mint 100 millió alattvalója volt. Területét tekintve csak a Brit Birodalom előzte meg, de annak a területe tagolt volt.

A birodalom Dzsingisz kán hódításai következtében jött létre, aki 1201-ben lett a szűkebb értelemben vett mongolok kánja és ekkor vette fel a Dzsingisz kán nevet. Hódoltatta a többi mongol nyelvű törzsszövetséget, a tatárokat, kereiteket, najmanokat és merkiteket, akik végül 1206-ban nagykánjukká választották, és az egyesített, ekkor már keleten mongoloknak, nyugaton tatároknak hívott törzsekkel meghódította Ázsia és Kelet-Európa nagy részét.

Dzsingisz kán a mongol hatalommegosztás jegyében még életében felosztotta fiai között a birodalmat, egy-egy területet juttatva nekik közvetlen kormányzati területként, a saját nagykáni fősége alatt. A Mongol Birodalom végét 1368-tól számítjuk, amikor is a nagykánok által uralt magterület, Kína végleg elveszett.

Timur Lenk restaurációs kísérlete a 14-15. század fordulóján nem járt sikerrel, de a birodalom egyes utódállamai egészen sokáig fennmaradtak.

3. Orosz Birodalom ^


Az Orosz Birodalom és befolyási övezetei hatalmának csúcsán

Az Orosz Birodalom

Az Orosz Birodalom elnevezés Nagy Pétertől ered, aki 1721-ben pár hónappal a nystadi béke megkötését követően imperátorrá (császárrá) nevezte ki magát, és egyidejűleg átkeresztelte Oroszországot.

A Birodalom területe a 19. század végén, 21,8 millió km², lakossága 128,2 millió fő volt (az 1897-es népszámlálás adatai szerint).

Az Orosz Birodalomban több mint 100 nemzetiség élt, és a lakosság 43% volt orosz anyanyelvű. Az Orosz Birodalom fénykorában közigazgatásilag 81 kormányzóságra és 20 önálló területre oszlott. A birodalomban 931 város volt.

Az Orosz Birodalomhoz tartozott a Baltikum, Ukrajna, Fehéroroszország, Lengyelország nagy része (Lengyel királyság), Besszarábia, a kaukázusi államok, Finnország, a Kaukázuson túli területek, Kazahsztán, Közép-Ázsia, Szibéria, Alaszka.

Az Orosz Birodalom örökletes monarchia volt, élén teljhatalommal rendelkező uralkodóval, az imperatorral (Romanovok). Az államegyház az orosz ortodox egyház volt, amelynek élén a szent szinódus közvetítésével szintén az imperátor állt.

4. A Szovjetunió ^

Szovjet Szocialista Köztársaságok SzövetségeСоюз Советских Социалистических Республик címere

A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, röviden Szovjetunió vagy SZSZKSZ (oroszul Союз Советских Социалистических Республик, magyaros átírásban: Szojuz Szovjetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik, röviden Советский Союз [Szovjetszkij Szojuz] vagy CCCP [SZSZSZR]) kommunista berendezkedésű állam volt Eurázsiában 1922 és 1991 között. Fővárosa és az ország gazdasági, közlekedési, oktatási valamint politikai központja Moszkva volt. Sokszor pontatlanul Oroszországnak nevezték az elődállam, az 1917 után széthullott Orosz Birodalom után. 1945-től 1991-es széthullásáig az Amerikai Egyesült Államokkal együtt szuperhatalom volt.

A Szovjetunió vált a világ kommunista államai elsődleges mintájává; a kormányt és a politikai szervezeteket egyetlen párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja irányította.

Előzmények

A nagy októberi szocialista forradalom (1917)

A 1917. februárjában az I. világháború tragikus történései, a katonai összeomlás, a nép és a katonák elégedetlensége hatására Oroszországban polgári demokratikus forradalom tört ki, megdöntötték a cári rendszert (február 23.). Júliusban (3–4.) a bolsevikok puccskísérlete megbukott. Lenin Finnországba menekült. Trockijt, Lunacsarszkijt, Kamenyevet bebörtönözték. Az orosz forradalmi hagyományokat, az ingatag politikai helyzetet és a polgári kormány népszerűtlen intézkedéseit (mint amilyen például a háború folytatásának terve, a földosztás halogatása, a választások halogatása) kihasználva egy kis csoport, a bolsevikok Lenin vezetésével és a városi munkások támogatásával 1917. november 7-én (a régi naptár szerint október 24-én) átvették a hatalmat Szentpétervárott. Az Ideiglenes Kormányt letartóztatták, csak Kerenszkij miniszterelnöknek sikerült szerb katonatiszti egyenruhában kiszökni az épületből. A fordulatot Trockij vezényelte le; „nem volt nála jobb bolsevik azokban a napokban”, jegyezte meg elismerően Lenin.

Polgárháború és intervenció (1918–1922)

1917 novemberében megtartották az általános választásokat, ahol az eszerek (parasztpártiak) nyertek. A bolsevikok 25%-ot (9 millió szavazatot) szereztek. 1918. január 5-én összeült az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, január 6-án azonban a vörösgárdisták feloszlatták a gyűlést, ezzel vége szakadt az oroszországi demokratikus kísérletnek.

Ennek következtében kitört a polgárháború. A fehérek (bolsevikellenes, különböző politikai irányzatú) hadseregei három irányból támadtak: az Ural felől Kolcsak, a Baltikum felől Jugyenyics, a Fekete-tenger felől Gyenyikin és Vrangel tábornokok vezetésével. Az antant nem tudott megegyezni a intervenció szükségességének kérdésében (Churchill és Foch marsall, I. világháborús francia vezérkari főnök támogatta azt, Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke azonban ellenezte). Az 1919-re kialakult kedvezőtlen katonai helyzetben Lenin már fel akarta adni Szentpétervárt, hogy a frontvonal kisebb legyen, de Trockij meggyőzte, hogy erre nincs szükség. A Vörös Hadsereget a Kerenszkij-offenzíva következtében megsemmisült orosz hadsereg romjaiból tákolta össze pár hónap alatt Trockij vezérkari főnök, Tuhacsevszkij és Jegorov tábornokok. Október 10-én Orjolnál, október 22-én Szentpétervár előtt megállították a fehéreket. A szövetségesek még ebben az évben visszavonták csapataikat.

1920 elején a lengyelek Kijevhez vonultak, de a Vörös Hadsereg egy-két hét alatt visszaszorította őket; Varsónál azonban Weygand tábornok legyőzte a vörösöket (visztulai csoda). A vereség főbb okai közé tartoztak a vezérkaron belüli ellentétek (Trockij és Sztálin között): Trockij már egy-két héttel a varsói csata előtt jelezte, hogy szerinte a hadsereg kimerült, de Lenin mindenkit meggyőzött a háború folytatásáról.

1920 novemberében a fehérek a Krímet is feladták, ezzel végképp kiszorultak az országból. Vezérkaruk elhajózott Szevasztopolból, az antant biztosította a hajókat.

A fehérek vereségének okai között az ideológiai ellentétek és a parancsnokok közötti széthúzás mellett első helyen szerepelt kedvezőtlen stratégiai helyzetük: az ország központi, iparosodottabb vidékei (Pétervár és Moszkva tágabb környezete) a háború egész folyamán a vörösök kezén maradtak.

A polgárháború után (1921–1924)

A Lenin által a polgárháború idején meghirdetett gazdálkodási mód, a „hadikommunizmus” rövidesen fenntarthatatlannak bizonyult. Gazdasági válság alakult ki, amelynek jelei voltak a pétervári munkássztrájk és a kronstadti matrózfelkelés (amelyet Tuhacsevszkij és Trockij vert le). Lenin ezért a X. pártkongresszuson (1921. október) meghirdette a NEP-et (Novaja Ekonomicseszkaja Politika, Új Gazdaságpolitika). A NEP részben visszatérés volt a kapitalizmushoz: engedélyezték a magánvállalkozásokat és a belkereskedelmet, de a nagyipar állami kézben maradt. Ugyanekkor betiltották a párton belüli frakciókat. Lenin első agyvérzését követően (1922 elején) Sztálin pártfőtitkár, fő feladata volt a párt megtisztítása az elhajlóktól. (A korábban nem jelentős főtitkári posztot ő alakította de facto vezetői pozícióvá).

Az év másik jelentős eseménye volt az eszer vezetők koncepciós pereinek lefolytatása, és a Cseka átalakítása GPU-vá (Állami Politikai Hivatal).

1922 decemberében a X. Összoroszországi Szovjetkongresszuson megalakult a Szovjetunió. Tagjai: az Oroszországi SZSZSZK, az Ukrán SZSZK, a Kaukázusontúli SZSZSZK és a Belorusz SZSZK.

1923-ban ratifikálták a SZU új alkotmányát, amely meghatározta az Szovjetunió közös ügyeit (honvédelem, külpolitika, gazdasági tervezés). A legfelsőbb szerv elvileg az alkotmányt is ratifikáló Összszovjet Kongresszus volt, ez választotta a Népbiztosok Tanácsát (miniszteri kabinet) és a Végrehajtó Bizottságot.

1924. január 21-én meghalt Lenin A XXII. pártkongresszus után nyilvánossá vált végrendeletében írta: „Gondolkodjanak el azon, hogy kellene (ti. Sztálint) erről a posztról áthelyezni.” Mivel azonban utódlására vonatkozóan a végrendelet semmi konkrétumot nem tartalmazott, Sztálin a helyén maradt.

Hatalmi harc Lenin halála után

Lenin halála után több csoport küzdött a hatalomért: a „baloldaliak platformja” (Trockij és társai), akik a „permanens forradalom” elméletét hirdették; a „közép” (Sztálin-Zinovjev-Lev Kamenyev, az ún. trojka), akik szerint (Trockijék nézeteivel ellentétben) szocializmus egy országban is felépíthető (ez amúgy az ország nemzetközi elszigeteltsége miatt lényegében kényszerű megoldás volt); és végül a „jobbosok” (Buharin, Rikov, Tomszkij).

1925-ben a trojka két tagja, Zinovjev és Kamenyev azt javasolta, hogy zárják ki Trockijt a pártból. Ekkor (január 17-én) még csak a hadügyi népbiztos pozíciójából sikerült eltávolítani. A következő években temérdek irreleváns pozíciót kapott: dolgozott az Elektrotechnikai Igazgatóságon, a Koncesszióügyi Főbizottságon. 1925 októberében felszínre került Sztálin és a trojka másik két tagjának konfliktusa: Zinovjevék bírálták a NEP-et. Sztálin ezzel szemben úgy tett, mintha támogatná azt. Trockijjal 1926 tavaszától léptek szövetségre. 1926 nyarán Trockijt és Zinovjevet kizárták a Politikai Bizottságból, majd 1927 októberében Kamenyevet is. 1927. november 7-én Zinovjev a leningrádi párttagságot (ott volt első párttitkár) akarta mozgósítani egy szónoklattal, a GPU azonban ezt megelőzendő letartóztatta. 1927 decemberében, a XV. kongresszuson az ellenzéket kizárták a pártból. Sztálinnak ehhez jelentős többséget biztosított, hogy sikerült megszereznie Buharin és társai támogatását. 1928-ban a NEP után Sztálin Preobrazsenszkij (akit 1927-ben kizártak) programjának megvalósításába fogott. Emiatt a Központi Bizottságban (KB) szakadás támadt: kisebbségbe kerültek a „jobboldali elhajlók”. Bár Buharin és Kamenyev is arra számított, hogy az újabb kizáráshoz Sztálin a baloldali ellenzék szövetségét kéri, ám Sztálin és támogatói magukban is ki tudták záratni Buharint, Rikovot és

Az első ötéves terv, kollektivizálás (1928–36)

Az első ötéves terv a látványos szovjet ipari fejlődés és modernizálódás időszaka, de ezért a lakosság nagyon súlyos árat fizetett. Mivel a szocialista típusú szovjet gazdaságba egyáltalán nem érkezett működőtőke, ezért csak a mezőgazdaságtól lehetett elvonni a forrásokat az ipar, és a sokszor felesleges, megalomániás állami építkezések számára. A kollektivizálással (a gazdákat megfosztották földjeiktől és állatállományuktól, kolhozokba és szovhozokba kellett belépniük, aki nem volt hajlandó belépni arra kényszermunkatábor várt) megkezdődött az osztályellenségnek tekintett kulákok (zsírosparasztok, gazdagparasztok) megtörése. Ennek következtében 1932-33-ban közel tízmillió paraszt éhen halt, mivel a takarmányt az utolsó szemig begyűjtötték és exportálták. Az áldozatok többsége ukrán volt, de nagy számban kerültek ki áldozatok az orosz parasztság köreiből is.

A sztálini alkotmány (1936)

A Szovjetunió 11 tagállamból áll az alkotmány szerint: Orosz, Ukrán, Kirgiz, Türkmén, Tadzsik, Kazah, Üzbég, Örmény, Grúz, Azerbajdzsáni, Belorusz SzSzk. Az államok elvileg szabadon kiléphettek. Az alkotmány közös ügyekként a honvédelmet, a bank- és postaügyet, a külpolitikát, a közlekedést és a gazdaságot határozta meg. Az államhatalom legfőbb szerve a Legfelsőbb Szovjet. Ez választotta az Elnökséget, a Népbiztosok Tanácsát, a Legfelsőbb Bíróságot 5 évre, és a főállamügyészt 7 éves mandátummal.

Gyakorlatilag minden szovjetet (tanácsot) az SZKP jelölt ki, és általános választással választhatta meg őket, aki elmúlt 17 éves. Az alkotmány deklarálta az SZKP vezető szerepét az államban.

Az alkotmány a maga korában példaértékű volt az emberi és demokratikus jogok és a tagállamoknak biztosított autonómia tekintetében, azonban sohasem lépett érvénybe.

A csisztka (1936–38)

Sztálin Kirov meggyilkolását arra használta fel, hogy leszámoljon korábbi ellenfeleivel. 5–6 millió ember került a csisztka, a nagy tisztogatás idején Szibériába, számuk a világháború kezdetére megduplázódott. A tisztogatás csúcspontjai a nagy koncepciós perek voltak. Főállamügyészként Visinszkij, legfelsőbb bírósági tanácselnökként Ulrih vezette az eljárásokat:

a tizenhatok pere (1936): Zinovjev, Kamenyev, Szmirnov, Jevdokimov és mások. Minden vádlottat halálra ítéltek.
a tizenhetek pere (1937): Radek, Pjatakov, Szokolnyikov, Szerebrjakov és mások. Radek 10 évet kapott (majd a lágerben megölte egy társa), a többieket egy kivétellel halálra ítélték.
a huszonegyek pere(1938): Buharin, Rikov, Jagoda, Kresztyinszkij, Rakovszkij és mások. 19 ember, köztük a főbb vádlottak kaptak halálos ítéletet. Rakovszkij „csak” húsz év kényszermunkát (ennyit gyakorlatilag nem lehetett túlélni, tehát rosszabb volt, mint a halálos ítélet), majd a lágerben ölték meg 1941-ben.

1937-ben a hadsereg vezérkarát is lefejezte Sztálin: 3 marsallt, 12 tábornokot, rengeteg csapattisztet ítéltek halálra. Ekkor halt meg a nagyon népszerű, zseniális Tuhacsevszkij, valamint Blücher és Jegorov marsall, Jakir, Uborevics, Kork tábornokok. Ez az intézkedés kis híján az ország vesztét okozta a II. világháborúban, amikor kezdetben a frissen kinevezett, tapasztalatlan, képzetlen és műveletlen főtisztek hibát hibára halmoztak.

A tisztogatás fő felelősei Sztálin mellett az NKVD (titkosrendőrség) vezetői, Jagoda (1934–36), Jezsov (1938-ig), Berija (1953-ig), valamint Sztálin legközelebbi munkatársai, az ún. apparátcsikok (Molotov, Kaganovics, Zsdanov).
Wiki letter w.svg Ez a szakasz egyelőre erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A második világháború (1939–1945)

 

Lásd még:

Molotov–Ribbentrop-paktum
Téli háború
Barbarossa hadművelet

1946–1953

A világháborúban a Szovjetunió kb. 25 millió embert veszített, a háború végén 20 millió munkanélküli volt az országban. A német hadifogságból hazatérőket is Szibériába vitték. Sztálin az MVD (titkosrendőrség, vezetője: Lavrentyij Berija, 1946–53) segítségével kiépítette a totális diktatúrát. Zsdanov a kultúrpolitikát Sztálin dicsőítésére használta. A szocialista realizmus lett a hivatalos művészeti irány, a formalizmust, az objektivizmust, a „kozmopolitizmust” üldözik. A hidegháborús szembenállás elméletét Zsdanov és Voznyeszenszkij dolgozta ki.

A Szovjetunió a frissen alakult Izrael állammal is felvette a kapcsolatot, de ez a viszony az Egyesült Államok és Izrael szövetséges viszonya miatt megszakadt.

1948-ban meghalt Zsdanov, s a Malenkov-Hruscsov-Berija trojka eltávolította a hatalomból embereit, a II. világháború alatt a hadigazdaságért felelős Voznyeszenszkijt, Kuznyecov leningrádi első titkárt, (1950-ben egy koncepciós perben mindkettőt halálra ítélték), Andrejevet és Koszigint. Molotov külügyminisztert is leváltották, s a helyére Visinszkij főügyész került (1949–53).

1946–50 és 1951–55 a 4. és 5. ötéves terv időszaka.

Ebben az időben a szovjet hatalom kiszélesedett Európában, de külpolitikailag elszigetelődött. A kommunista gazdaság is válsághelyzetben volt: a termelés nőtt ugyan, de a tőketartalék és a szakmunkások száma is csökkent. Mivel a hatalom az életszínvonal emelését nem tűzte ki célul, és a dolgozók nem voltak érdekeltek a gyárak, kolhozok eredményességében (fizetésüket mindenképpen megkapták), ezért a termelés mennyiségileg és minőségileg is alacsony színvonalon maradt és általános volt a pazarlás.

1952-ben, tizenhárom évvel a legutóbbi után hívták össze a XIX. pártkongresszust. Malenkov meghirdette, hogy a politikájukat (politika elsőbbsége a gazdasággal szemben) megváltoztatják. Sztálin már csak egy rövid záróbeszédet tartott. A KB plénumán több mint másfél óráig beszélt, több elvtársat kiosztott. Az új tisztogatás (antiszemita kampány kezdődött) valószínűleg érintette volna a KB-tagok egy részét is (Kaganovicsot, Molotovot a felesége révén).

1953. március 5-én váratlanul meghalt Sztálin. Az így támadt hatalmi űrben átmeneti időre nem emelkedett ki egyértelmű első számú vezető. Sztálin utóda a Minisztertanács élén Malenkov lett, a párt központi apparátusának irányítója pedig Hruscsov, bár ő formálisan csupán a KB egyik titkára volt. (Ez azonban a közkeletű vélekedéssel ellentétben nem volt változás a korábbi formális állapothoz képest, ugyanis a párt alapszabályából 1934-ben, a XVII. kongresszuson törölték a főtitkári tisztséget, azóta maga Sztálin is csak egyike volt a KB titkárainak, hivatalos dokumentumokon is így szerepelt az aláírása.)

Hatalmi harc Sztálin halála után. Hruscsov vezetése (1953–1964)

Az enyhülés első akkordjaként Beriját 1953. december 24-én likvidálták.

A pártvezetésért Malenkov miniszterelnök és Hruscsov pártfőtitkár harcolt. Malenkov reformokat vezetett be: amnesztiát hirdettek, enyhítettek a gulagok szigorán, könnyítették a parasztok beszolgáltatási kötelezettségeit. 1954-ben megkezdődtek Hruscsov szűzföld-akciói. 1955-ben Bulganyin lett az új miniszterelnök. Visszavonták Malenkov fogyasztás-reformjait. 1956-ban a XX. pártkongresszuson elhangzott Hruscsov híres beszéde a személyi kultuszról és annak következményeiről. Ebben meghirdették a desztalinizálást: Sztálin könyveit, szobrait stb. „kiátkozták”. (A beszédet hivatalosan titkosnak szánták, ám mivel szövegét a helyi párttitkárok (sok ezren) is megkapták, biztosra lehetett venni, hogy kiszivárog.) Malenkov, Molotov, Kaganovics és Sepilov szembeszállt a desztalinizálást akaró többséggel: mindegyiket kizárták a KB-ből (1957), majd a pártból (1961). (Eredetileg Vorosilov is támogatásáról biztosította Molotovékat, de a szavazáskor „átállt”.) Visszakerült a hatalomba Koszigin, Brezsnyev is ekkor lett a Központi Bizottság tagja.

1958-ban Hruscsov megszerezte a miniszterelnöki pozíciót is. Folytatta a reformokat: a szakminisztériumok leépítését, helyettük decentralizált gazdasági tanácsok felállítását, nagykolhozok, szovhozok, szak- és politechnikai iskolák létrehozását.

1959-ben, a XXI. pártkongresszuson Hétéves tervet fogadtak el. Ennek fő célkitűzése volt, hogy az egy főre jutó termelés magasabb legyen, mint az USA-ban. 1961-ben a XXII. pártkongresszuson nyilvánosan elítélték Sztálint, kezdetét vette a második desztalinizáció. Ez 1964-ben elvezetett a Kínai Kommunista Párttal való szakításhoz.

1964-ben megbukott Hruscsov. Utódja a főtitkári székben Brezsnyev, az államelnök Mikojan (1964–65), majd helyette Podgornij 1977-ig, a miniszterelnök Koszigin lett.

Hruscsov vezetése alatt újra szerény mértékben növekedett az életszínvonal. A szovjet állampolgárok körében népszerűek voltak a nagyszabású lakótelepépítések (oroszul mikrorajonok, "mikrokerületek", amiket leginkább a budapesti József Attila lakótelephez vagy Újpalotához lehetne hasonlítani). Az ilyen formában felépült lakások igaz kicsik és zsúfoltak voltak (8 négyzetméter volt a törvényben meghatározott egy főre eső lakóterület a Szovjetunióban, illetve a lakáshiány miatt gyakran több generáció élt együtt), de legalább volt bennük melegvíz, távfűtés és vízöblítésés wc, amiről azelőtt az átlag szovjet állampolgár még álmodni sem mert.

A Szovjetunió népessége 1959-ben

Az 1959. évi összszövetségi népszámlálás alapján a Szovjetuniónak 208 826 650 lakosa volt az eszmei időpontban (az erőltetett urbanizáció ellenére ebből még mindig csak 48% városlakó). A hatalmas háborús veszteségek miatt jelentős nőtöbblet jellemezte az akkori Szovjetunió társadalmát (55% a nők aránya). A népesség több mint fele orosz volt (114 588 000 fő), őket követték az ukránok (36 981 000 fő), fehéroroszok (7 829 000 fő), az üzbégek (6 004 000 fő) és a kazakok (3 581 000 fő). A zsidók száma 2,3 millió, a németeké 1,6 millió, a magyaroké 155 ezer, a cigányoké 132 ezer fő volt. A népesség korösszetételét tekintve fiatalosabb volt a többi európai jellegű társadalomnál (több mint 30% a 15 év alattiak aránya).

A „pangás” évei (1964–1985)

Brezsnyev 1966-ban hívta össze a XXIII. pártkongresszust. A kongresszuson Koszigin miniszterelnök bejelentette a nyolcadik ötéves tervet (1966–70). Kína nem vett részt a kongresszuson Hruscsov bukása ellenére sem.

1968-ban meghirdették a Brezsnyev-doktrínát, amelynek fő tézise az volt, hogy az egyes kommunista államok szuverenitása csak addig terjed, amíg nem sérti a kommunista blokk érdekeit. Ez a csehszlovák forradalomra (1968. március – augusztus 20.) adott válasz volt.

1970 augusztusában szerződést írtak alá az NSZK-val, melyben kölcsönösen lemondtak az erőszak alkalmazásáról egymással szemben.

1971. március-áprilisban került sor a XXIV. pártkongresszusra. Elfogadták a 9. ötéves tervet. 1971 szeptemberében Willy Brandt NSZK-elnök és Brezsnyev találkozott a Krímben. A következő évben Nixon amerikai elnök is a Szovjetunióba látogatott. A két állam együttműködési szerződést is kötött.

A Szolzsenyicin-eset volt az első komolyabb megtorpanás az enyhülési folyamatban: Nyugatra kicsempészték, és ott kiadták Alekszandr Szolzsenyicin regényét, az Ivan Gyenyiszovics egy napját. A könyv a szerző Gulagon eltöltött évein alapult. Óriási visszhangja lett, az írót irodalmi Nobel-díjjal is kitüntették. Brezsnyevék már csak ezért sem alkalmazhatták a szokásos módszereket: elmegyógyintézetbe zárás, kivégzés stb. 1974 februárjában Szolzsenyicint kiutasították az országból.

Még ugyanebben az évben Nixon újabb látogatást tett a Szovjetunióban. 1976-ban – az amerikai befolyás növekedésének jeleként – Egyiptom felmondta a Szovjetunióval kötött kétoldalú barátsági szerződést. 1977 júliusában Podgornij államelnököt (1965–77) kizárták a PB-ből.

1979. decemberben a szovjet csapatok bevonultak Afganisztánba, mivel Taraki kommunistabarát kormányát Amin megbuktatta 1979-ben. Ezzel ismét mélypontra jutottak a kelet-nyugati kapcsolatok.

1982. október 10-én meghalt Brezsnyev. Utódja a főtitkári székben az idős, beteg Andropov lett, aki 1983-ban a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke is lett. 1984. február 9-én meghalt, utóda Csernyenko lett annak 1985. március 10-i haláláig. A „gerontokrácia”, az elaggott vezetés megújulásra való képtelensége visszatekintve a párt mélységes válságának jeleként értelmezhető.

Az 1960-as évektől kezdődően a Szovjetunión belül igen jelentős demográfiai változások történtek. A balti népek és a keleti szlávok népességnövekedése a kétkeresős-kétgyerekes szocialista családmodell általánossá válásának köszönhetően folyamatosan lassult. Ezzel egy időben a közép-ázsiai népek körében több tényező hatására (muzulmán vallás, életszínvonal növekedése főleg a balti és szláv tagköztársaságok segítségének köszönhetően) népességrobbanás következett be[2], így tulajdonképpen a rendszert létrehezó és azt fenntartó ortodox szlávok (elsősorban oroszok) aránya folyamatosan csökkent, ez érezhető feszültségekhez vezetett az 1980-as évekre és nem elhanyagolható a Szovjetunió felbomlásának folyamatát vizsgálva sem.

Gorbacsov reformjai (1985–1989)

1986. február: XXVII. pártkongresszuson Mihail Gorbacsov, az SZKP fiatal(nak számító) főtitkára meghirdette a szovjet viszonyok átalakítását („peresztrojka”) és nyitottabbá tételét („glasznoszty”). Április 26-án atomreaktor-baleset történt Csernobilban. A pártvezetés el akarta ezt titkolni, de Svédországban észlelték az elképesztően megnövekedett rádioaktív sugárzást. Nagy botrányt váltott ki a hivatalos szervek kezdeti titkolózása. A baleset súlyos következményeinek enyhítése dollármilliárdokat emésztett fel. Több százezer embert telepítettek ki a sugárszennyezett területekről. A baleset után biztonsági okokból leállítottak több elavult RBMK típusú reaktort, emiatt csökkent a villamosenergia termelés, és ez további gazdasági problémákhoz vezetett. 1986 októberében Reagan Amerikai Egyesült Államok elnöke találkozott Gorbacsovval Reykjavíkban az Európába telepített közepes hatótávolságú nukleáris rakéták leszerelésről. 1988. április 14-én aláírták a szerződést a szovjet csapatok afganisztáni kivonásáról: május 15-től folyamatosan vonultak ki a szovjetek. 1988. május 29-június 6 között újabb Gorbacsov-Reagan csúcstalálkozót tartottak. Októberben meghalt Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke (1985–88), s Gorbacsov lett az államfő is. December 7-én az ENSZ-közgyűlésen Gorbacsov félmillió katona leszerelését ígérte meg. 1989-ben kivonták a páncélos hadosztályokat Magyarországról, Csehszlovákiából és az NDK-ból.

A Szovjetunió széthullása (1989–1991)

A gorbacsovi reformok következtében a Szovjetunió belső válságba kerül. a glasznoszty következtében egyre nagyobb az ellenzék hatalma és nyíltan bírálják a kommunista rendszert. A szovjet tagköztársaságokban megkezdődnek a szervezkedések a függetlenség kikiáltásáért. A balti államok kimondják, hogy a Molotov–Ribbentrop-paktum törvénytelen és így törvénytelen az észt, lett és litván államok Szovjetunióban tartása. Különböző szervezetek alakulnak, amelyek azt akarják, hogy az adott állam független legyen. (Észtország – Népfront, Lettország – Népfront, Litvánia – Sajudis, Ukrajna – RUH). 1989-1990-ben megindulnak a folyamatok, ami következtében a Szovjetuniót terror-hullám, konfliktusok, ellentétek gyengítik. 1988-ban Hegyi-Karabahban háború tör ki, amit még fokoz az azeri-örmény konfliktus. 1990-ben a balti államok függetlenségi nyilatkozatát a szovjet vezetés nem ismeri el, és 1991. januárban katonai akciókat hajtanak végre a balti államok ellen.

1991. augusztus 19-21-én államcsíny-kísérletet hajtanak végre Gorbacsov krími üdülése során, amikor is megpróbálták megdönteni a hatalmát. A szervezkedést B. Pugo (belügyminiszter), V. Krjucskov (KGB vezetője), D. Jazov (honvédelmi miniszter), Pavlov (miniszterelnök), G. Janajev (elnökhelyettes) vezette és létrehozták az Állami Rendkívüli Bizottságot (GKCSP). Augusztus 21-én leszámolnak velük, mivel a nép nem támogatja az államcsínyt. Az eseményekben nagy szerepe volt Borisz Jelcinnek, aki az államcsíny ellen foglalt állást. Ezt követően több tagköztársaság is bejelenti függetlenségét.

1991. december 8-án Borisz Jelcin orosz, Leonyid Kravcsuk ukrán és Sztanyiszlav Suskevics belorusz elnök kimondják a Szovjetunió felbomlását és létrehoznak egy laza gazdasági szövetséget, a Független Államok Közösségét (FÁK), amelyhez a balti államok kivételével csatlakoznak a volt szovjet tagköztársaságok.

1991. december 25-én Mihail Szergejevics Gorbacsov nyilvános tévébeszédben bejelenti lemondását, amivel a Szovjetunió megszűnik létezni.

 

5. A Spanyol Birodalom ^

(spanyolul: Imperio Español) volt az első igazi világbirodalom, az emberiség történetének egyik legnagyobb impériuma. A 16. századi Spanyolország és Portugália voltak az első európai államok, amelyek globális uralomra és gyarmatszerzésre törekedtek, valamint kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek a tengeren túli országokkal (az Atlanti-óceánon keresztül Amerikával, a Fülöp-szigeteken keresztül pedig Kelet-Ázsiával és Mexikóval). Volt idő, amikor a Spanyol Birodalom uralta az óceánokat fejlett flottájával, az európai csatatereket jól képzett katonáival, a híres terciósokkal. Az impérium aranykora a 16. és 17. században volt.

A Spanyol Birodalom születése

1492-ben Kolumbusz Kristóf felfedezi Újvilágot megkezdődik a spanyol gyarmatbirodalom kiépítése. A spanyol konkvisztádorok megdöntik az Inka, Azték birodalmat, gyarmatosítják Dél-Amerikát és Közép-Amerikát. A gyarmatokról iszonyatos nemesfém áramlik az anyaországba, Spanyolország válik a világ legnagyobb nemzetévé, a birodalom azonban gyorsan hanyatlani kezd, a nagy mértékű infláció, és az állandó háborúskodás meggyengíti a birodalmat. A gyarmatosítás közben Amerikába behurcolt betegségek következményeként az indián lakosság 90%-a kihal. A spanyol gyarmatosítok áttérítik a lakosokat katolikus hitre, bevezetik a spanyol nyelvet a hivatalokban, ennek köszönhetően Amerikai kontinensen élő lakosság 40%-a spanyolt is beszéli az Indián nyelvek mellett. A birodalom hatalma csúcsát (V. Károly) idején érte el, aki akkoriban a világ leghatalmasabb uralkodójának számított. Ugyan a birodalom virágzott uralkodása alatt, megkezdődött a lassú hanyatlás is, Spanyolország monopolizálta a kereskedelmét, emiatt képtelen volt költséges háborúkat vívni, az országba áramló nagy mennyiségű nemesfém miatt az anyaországban megemelkednek az árak, így a főbb nyersanyagokat az iparcikkeket, mezőgazdasági termékeket, más országból kell importálni. A birodalom több mint öt évszázadig állt fenn, és komolyan befolyásolta a világtörténelmet. A birodalom 1790-ben 20.000.000 km², és 60.000.00 millió lakosból állt.

6. Oroszország ^

 

Az Oroszországi Föderáció (oroszul Российская Федерация, Rosszijszkaja Fegyeracija) vagy röviden Oroszország (Россия, Rosszija) Európa keleti részétől Észak-Ázsia (Szibéria) keleti partjáig, a Csendes-óceánig terjedő ország. A Föld legnagyobb területű állama, atomhatalom. Fővárosa Moszkva

Az orosz történelem korszakai

Szlávok 862-ig
Kijevi Rusz (862-1240)
Arany Horda (1240-1380)
Moszkvai Nagyfejedelemség (1380-1613)
Romanov-dinasztia (1613-1917)
I. Nagy Péter cár (1682-1725)
Terjeszkedés, reformok kora (1725-1796)
Dekabrista felkelés és megtorlása (1825-1853)
Krími háború (1853-1856)
II. Sándor, jobbágyfelszabadítás, terjeszkedés (1856-1881)
Mozgalmak kora (1881-1914)
Első világháború, 1917-es októberi orosz forradalom (1914-1917)
Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban (1917-1921)
A Szovjetunió kora (1922-1991)
Oroszország ma (1991 óta)

Oroszország ma

Vlagyimir Putyin államfő

A függetlenségi törekvések Oroszországon belül is tovább erősödtek, ezek közül a legfontosabb a függetlenségét 1991 novemberében kinyilvánító Csecsenfölddel vívott két véres háború. Az első (több mint 100 000 áldozatot követelő) 1994-1996 között folyt, a másik 1999-től napjainkig is tart.

A rendszerváltás nagyon súlyos árat követelt Oroszország lakosságától. Az ipari termelés és az életszínvonal nagyon lehanyatlott. A kilencvenes évek elején rendszertelenül fizették a nyugdíjakat, több éves elmaradás sem volt ritka. A születési arányszám rendkívül alacsonyra szállt, a halálozási az egekbe szökött. Nagyon rövid idő alatt kialakult egy újgazdag réteg, amely a kezére került tőkét biztonságosabb helyre, Oroszországon kívülre menekítette, így a gazdaságot a nagyarányú tőkekivonás is sújtotta. A kedvezőtlen folyamatok Putyin elnökké választása után fordultak meg. Az olajjövedelmek segítségével sikerült konszolidálni a gazdaságot.

2011. május 20-án a parlament megszavazta, hogy eltörlik a téli időszámítást.