Ugrás a Főoldalra!

Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH)
„Ne csak őrizd, gyűlöld!”

Lásd még: '56 - os forradalom és szabadságharc>>
AVO>>

forrás: Wiki

„Az ÁVH a proletárdiktatúra védelmének és megszilárdításának egyik legfontosabb szerve. Az ÁVH a proletárdiktatúra rendszerében betöltött fontos szerepe miatt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének az állam gépezetében működő szerve. Feladata, hogy a párt Politikai Bizottságának utasítása szerint harcoljon a munkásosztály hatalmának ellenségei ellen. Az ÁVH pártunk kezében olyan kiváló fegyver kell, hogy legyen, amely a munkásosztály hatalma, vagy pártunk ellen irányuló minden ellenséges akciót idejében és sikeresen meg tud hiúsítani.”

Péter Gábor, altábornagy ÁVH

Kádár János belügyminiszterré történt kinevezését követően, a 288.009/1948. BM. sz. rendelet értelmében, 1948. szeptember 10-i hatállyal, a szerv önállósodásának újabb fontos lépéseként a néven, kiszélesített hatáskörrel a BM közvetlen alárendeltségébe került. Az ÁVH ezáltal az Államrendőrségtől anyagilag is függetlenné vált. Ekkor kerültek hatáskörébe az Államrendőrség határrendészeti, folyamrendészeti és légi közlekedési rendészeti hatóságai, a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH), az útlevelek kiállításának joga is. Az útlevélkiadás jelentős anyagi forrásokhoz juttatta a szervezetet.

A 288.010/1948. BM. sz. rendelet kiadásával tovább szélesedett az új állambiztonsági szerv hatásköre. Ennek alapján az ÁVH vezetője már elsőfokú hatósági jogkört gyakorolhatott az állam érdekei szempontjából aggályosnak tartott személyek kitiltásának, rendőrhatósági felügyelet és őrizet alá helyezésének elrendelésében. A 288.276/1948. BM. számú, két hónappal később kiadott rendelet értelmében már ezen ügyek felülvizsgálati eljárásait is a BM ÁVH végezte.

Az ÁVH szervezeti egységei (1949–1950)
Ügyosztály Feladat
„A”
  • szervezés
  • határ-, folyam- és légi-rendészet
  • Főorvosi Hivatal működtetése
„B”
  • belföldi ügyek
  • külföldi elhárítás
  • határon túli hírszerzés
  • megfigyelés, operatív akciók
  • KEOKH
  • Központi Operatív Nyilvántartó működtetése
„C”
  • nyílt nyomozati feladatok
  • államrendészet
  • nyilvántartás
  • útlevél alosztály
„D”
  • üzemi ügyek
  • tömeghálózati feladatok
  • technikai részleg
  • információs részleg
  • vidéki ügyek
„E”
  • biztonsági ügyek
  • őrségi és karhatalmi ügyek
„F”
  • Ellátó Hivatal működtetése
  • gazdasági és műszaki ügyek, épületkezelés

A Belügyminisztériumtól szervezetileg is függetlenített, közvetlenül a minisztertanácsnak alárendelt Államvédelmi Hatóságot az 1949. december 28-án kiadott, 4353/1949. MT. sz. rendelet hozta létre. Az 1950-től működő, új szervezetbe olvadt be a Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztálya (Katpol) és a Honvéd Határőrség. (A katonai hírszerzés kivált a katonai elhárító szolgálatból és a honvéd vezérkari főnök közvetlen irányítása alá került.) Ezután egyenruhájuk alapján kétféle belügyi karhatalmi alakulatot különböztettek meg: az ún. „kék ávó” tartozott a hírhedt államvédelemhez, míg az ún. „zöld ávó” a sorozott állományú határőrséget jelentette.

>>Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai (1950–1953)<<

Az átszervezések után az ÁVH a következő szervezeti keretek között működött:

Az ÁVH szervezeti egységei (1950–1953)
Főosztály Feladat
I. Főosztály (hálózati)
  • a belső reakció elhárítása
  • kémelhárítás
  • szabotázselhárítás
  • hírszerzés (1951-től önálló Főosztály lett)
  • útlevél-ügyintézés
  • külföldiek ellenőrzése
II. Főosztály (katonai elhárítás)
  • katonai kémelhárítás
  • a Néphadsereg, Határőrség, Belső Karhatalom, Rendőrség személyi állományának védelme
  • ellenséges agitáció és propaganda elleni tevékenység
  • a Néphadseregből politikai okok miatt elbocsátott tisztek operatív ellenőrzése
  • a hazaárulók és a katonaszökevények elleni fellépés
III. Főosztály (operatív technika)
  • figyelés és környezettanulmány készítése
  • levélellenőrzés
  • telefon- és rádiólehallgatás
  • rádiófelderítés
  • operatív technikai és nyilvántartási feladatok
IV. Főosztály (határőrség, belső karhatalom)
  • határőrizeti és karhatalmi feladatok
V. Főosztály (személyzeti)
  • személyzeti feladatok
  • tanintézetek irányítása
VI. Főosztály (jogi, börtönügyi)
  • vizsgálati feladatok
  • az ÁVH-hoz tartozó büntetőintézetek, munkatáborok, internálótáborok vezetése
  • hálózati operatív munka az elítéltek, letartóztatottak és internáltak között
VII. Főosztály (gazdasági)
  • gazdasági, pénzügyi ellátó tevékenység
  • építésügy
  • gépjárművek kezelése
  • egészségügyi feladatok
VIII. Főosztály (határon túli hírszerzés) – 1951-től
  • hírszerzés angol-amerikai területen
  • hírszerzés nyugat-európai területen
  • hírszerzés jugoszláv területen
  • hírszerzés az emigráció körében
  • magyar külképviseletekkel foglalkozó elhárítás
Vizsgálati Osztály
Környezettanulmányozó, figyelő Osztály
Operatív Nyilvántartó
Levélellenőrzés
Titkárság
Párt- és Kormányőrség
Futáralosztály
Információs Osztály
Vidéki Osztály

 

1951-ben a megyerendszerhez igazították az ÁVH vidéki szervezetét. Megszüntették a korábbi nyolc vidéki Államvédelmi Osztályt, egyúttal létrehozták a budapesti és a 19 megyei osztályt. Ugyanebben az évben más belső, szervezeti módosításokat is eszközöltek: az önálló hírszerzésé lett a VIII. Főosztály, az operatív főosztályból kivált és önálló osztállyá alakult az operatív technikai részleg, és létrejött egy önálló ellenőrzési osztály is. 1952-ben, IX. Főosztály néven új részleget hoztak létre a belső karhatalom csapatainak irányítására.

Az 1953. júniusi KV ülés nyomán ismét jelentős változás következett be az állambiztonsági szervek szervezetében. Ezt követően a BM állambiztonsági szervei a következő keretek között működtek:

Az ÁVH szervezeti egységei (1953-1956)
Osztály Feladat
I. kémelhárítás
II. hírszerzés
III. katonai elhárítás
IV. belső reakció elhárítása
V. ipari szabotázs elhárítása
VI. mezőgazdasági elhárítás
VII. közlekedési és híradás-elhárítás
VIII. környezettanulmány, figyelés
IX. operatív technika, rádióelhárítás
X. operatív nyilvántartás
XI. államtitok védelme
XII. levélellenőrzés
XIII. kormányőrség
XV. rejtjelközpont (1955-től önálló osztályként működött)

 

1953 és 1956 között a hadsereg létszámcsökkentésével párhuzamosan, folyamatosan csökkent a III. Osztály létszáma. 1953-ban még 1052 fő dolgozott az osztályon, ez a létszám 1956-ra 534 főre csökkent.

Az ÁVH totális ellenőrzést biztosítani kívánó szervezete szigorúan hierarchikus rendbe szervezett, alárendelt egységeivel és kiterjedt ügynökhálózatával az ország egész területét „lefedte”. Besúgóhálózata 1953-ra 40 000 emberből állt, a Nyilvántartási Osztályon 1 280 000 állampolgárról vezettek kartotékot 1953-ig. (A továbbiakról lásd a Megszüntetése szakaszt.)

Működése

Két év alatt az eredetileg kis létszámú, szedett-vedett, belső rivalizálástól gyötört Politikai Rendészeti Osztály a kommunista párt félelmetes terrorszervezetévé alakult át. Olyan önálló hatalommal bíró intézménnyé, amelytől joggal tarthatott a párt vezetőinek egy része is. Az ÁVH titkosszolgálati módszerekkel szerzett információkra alapozódó tevékenysége már 1946–1947 folyamán kiterjedt a kommunista pártra is.

Adatok az államvédelemről
Időpont 1945 február 1945 vége 1948 1948 szeptember 1949 szeptember 1953
A szervezet neve PRO PRO ÁVH ÁVH ÁVH ÁVH
Létszáma 98 500 1839 2500 8760 5000
További személyzet 15 000 fős határőrség
7000 fős karhatalom
Összesen 28 000 30000

 

A szervezet közvetlen irányítását és felügyeletét Rákosi Mátyás, illetve a pártvezetés legszűkebb köréhez tartozók látták el, noha létrehozásakor az MDP KV Titkárságának ülésén „státusát” még úgy határozták meg, hogy az „ÁVH egy speciális szerv, a KV szerve”.

Az ÁVH 1948-tól végezte – szovjet példát követve és a szovjet tanácsadók hathatós támogatása közepette – a különböző koncepciós perek megszervezését és megrendezését. 1950-től kezdte kiépíteni az ÁVH az internáló táborok új rendjét, átvette az ország börtöneit, intézte a kitelepítést, őrizte a határokat és kifejlesztette a társadalom minden életmegnyilvánulását ellenőrizni igyekvő működési rendjét, a kommunista párt totális diktatúráját.

Az ÁVH működése igen költséges volt, s a háború okozta károk és a gazdasági voluntarista diktatúra dilettantizmusa miatt előállt hiánygazdaság a működés fedezetét igen bizonytalanná tette (csak az ún. "konspiratív célú lakások" fenntartása is tetemes összegeket emésztett fel). A belügyminisztérium működtetésére adott költségvetési támogatás – melynek az ÁVH jelentékeny részét kapta – semmiképp nem volt elegendő a szervezet fenntartásához. Ezért tagjai (sokszor saját zsebre is) különféle gazdasági melléktevékenységekbe fogtak, mint például a zsarolás. A kivándorolni szándékozó nagytőkéseknek például útlevelet állítottak ki, cserébe viszont lefoglalták ingó értékeiket (festmény, bútor, technikai eszközök). Ezek az összegek Szücs Ernő (Péter Gábor helyettese) páncélszekrényébe kerültek, míg a házkutatások során kizsarolt hasonló javak felett Csapó Andor őrnagy (a gazdasági ügyek vezetője) rendelkezett. Az így befolyt összegeknek azon része, melyről az ÁVH precíz elszámolást vezetett, névértékben 13 millió 160 ezer forintra rúgott. Az ÁVH mellesleg pénzmosással is foglalkozott, az utóbbi tevékenysége során megforgatott összegeket (amely csak egyetlen esetben vélhetően több mint kétmilliárd, a Stasitól érkezett nyugatnémet márkára rúgott) azonban kevésbé precízen tartotta nyilván, s így azoknak némely esetben (már amennyiben valóban léteztek) nyoma veszett. Az ilyen összegek sokszor magánvagyonná konvertálódtak: a Princz Gyula vezette ÁVH-brigád, amely Szücs ezredest agyonverte, annak páncélszekrényében több millió forint értékű ékszert és készpénzt (egy része valuta) talált.

Bár az ÁVH nyíltan hirdette a „fasiszták elleni harcot,” az emberei valójában között sok néhai nyilas is működött, akiket 1945-ben szerveztek be, részben elfogott személyekből, részben a párt szétesése után onnan átszivárgott tagokból és emberekből.

Sok ÁVH-s vett részt az 1956-os forradalom leverésében.


(Lásd a Megszüntetése szakaszt.)

Néhány további részlet

- Két ÁVH-s börtön volt Budapesten
- Az Andrássy út 60-ban volt az ÁVH székháza, amelyhez pincebörtön kapcsolódott. Ma a Terror Háza Múzeum működik az épületben.
- A Belgrád rakpart 5. is rendelkezett pincebörtönnel. Ma a Fővárosi Főügyészség található itt.
- Az ÁVH négy internálótábort vezetett (Recsk, Kazincbarcika, Kistarcsa, Tiszalök).
- Az I. kerület Attila út 59–61. volt az 1953-ban épült ún. ÁVH-s lakóház, ahol a szervezet alkalmazottai nyertek elhelyezést.
- Az ÁVH 1951 és 1953 között közel megkétszerezte korábbi kiadásait, s összesen legalább 3,2 milliárd forintot használt fel. (Ebben az időben Magyarországon a középfizetés havi 800 forint volt.)

Kínzások és kegyetlenkedések

Az ÁVH hírhedt volt kegyetlenségéről és különösen durva módszereiről. Az ÁVH-sok a kihallgatások során a legembertelenebb fizikai, lelki kényszert alkalmazták minden letartóztatottal szemben. Általános volt a vég nélküli kifárasztás, verés, gúzsbakötés, összerugdosás, földre teperve talpalás, sóval etetés utáni WC-ből itatás, éheztetés, az őrizetesek fejére rögzített csöpögtető berendezéssel való sanyargatás, éjjel-nappal bilincsben tartás, alvásmegvonás. Az egyik legszörnyűbb dolog volt a Rákosi utasítására a papok kihallgatása céljára használt árammal telített feszület, melyet az őrizetbe vett papokkal megcsókoltattak. Az ÁVH-s pincebörtönökben esetenként kikapcsolták az elektromos szellőzést.

A közgondolkodásba ekkor került a „csengőfrász” fogalma (az ÁVH emberei többnyire éjszaka csöngettek be, majd rontottak a kiszemelt lakásába), a ház előtt többnyire fekete Pobjeda autó várakozott az áldozatra.

Amikor 1953-ban megkezdődött az ÁVH-vezetők elleni fellépés, sokan közülük inkább öngyilkosságot követtek el, tudván azt, hogy mire számíthatnak volt kollégáiktól.

Hírhedt államvédelmi tisztek

dr. Bálint István
Bauer Miklós
Bauer Miklósné
Bárd Károly
Csete József
Décsi Gyula
Faludi Ervin
Farkas Vladimir
Fehér Sándor
Földes László
Gazdig Gyula
Gerendás Iván
Hárs István
Horváth Sándor
Janikovszky Béla
Károlyi Márton
Koós Béla
Kovács József
dr. Körösi Andor
Pető László
Pető Lászlóné
Péter Gábor
Ungár Lajos
Piros László
Princz Gyula
Réh Alajos
Sós Vera
Szántó György
Szendi György
Szücs Ernő
Tihanyi János
dr. Timár István
Toldi Ferenc
Vajda Tibor
Zentai Dénes

Megszüntetése

Az ÁVH megszüntetése a desztalinizáció egyik legfontosabb feladata volt a mindenkori kommunista reformereknek. Az ÁVH elleni első fellépés azonban még az állambiztonsági, illetve pártvezetésen belüli hatalmi harc eredménye volt. 1953. január-február folyamán Péter Gábor és társai egy szovjet mintára készülő cionista per gyanúsítottjaiként kerültek letartóztatásba. A vádpontok között éppúgy megtalálható volt a társadalmi tulajdon elleni bűntett, sikkasztás, a külföldre szökés elősegítése, mint az államtitok megsértése, a szolgálati hatalommal való visszaélés, de a népellenes bűntett is. A Sztálin 1953. március 5-i halála után a szovjet kommunista párton belül hatalmi harc tört ki. Ennek eredményeként Magyarországon Nagy Imre lett az új miniszterelnök, akinek kormánya elkezdte a korábbi évek elnyomó politikájának felszámolását. Mindeközben Rákosi igyekezett az új moszkvai irányvonalhoz alkalmazkodva hatalmát megőrizni. Amikor Beriját a Szovjetunióban letartóztatták és bebörtönözték, Rákosi számára lehetőség adódott, hogy a törvénytelenségekért a fő felelősséget Péter Gáborra, a „magyar Berijára” és ÁVH-s beosztottjaira hárítsa. Rákosi személyes felelősségre vonása helyett – szovjet nyomásra – csak a párt általában vett felelősségét emlegették a nyilatkozatokban, amiért elmulasztotta jobban ellenőrizni az ÁVH-t.

A Péter Gábor és társai ügyében folyó vizsgálat 1953 végére lezárult, és decemberben megszületett az elsőfokú, majd 1954. január 15-én a másodfokú, jogerős ítélet is. Az ítélet, bár még számos koncepciós elemet tartalmazott, elsősorban az ÁVH-sok törvénytelen perekben és a törvénytelen módszerek bevezetésében, illetve végrehajtásában játszott szerepét hangsúlyozta.

Az ÁVH Belügyminisztériumba való beolvasztása és ennek következményei

Szovjet ösztönzésre a minisztertanács 1953. július 17-i ülésén előírta az ÁVH mint önálló szerv megszüntetését és a BM-mel történő összevonását.A határozatot Gerő Ernő mint miniszterelnök-helyettesi mivolta mellett egyben belügyminiszter (1953. július 4.- 1954. június 6.). hajtatta végre. Az Államvédelmi hatóság a Belügyminisztérium szervezeti rendjébe, a megyei államvédelmi osztályok a megyei rendőrkapitányságok alárendeltségébe kerültek. A Belügyminisztérium látta el ezután az államvédelmi, határőrizeti, karhatalmi, rendőri, büntetés-végrehajtási, légoltalmi és tűzoltósági feladatokat.

A határozat nem került nyilvánosságra, titokban tartása pedig még az államapparátuson belül is félreértéseket okozott. A zavarhoz feltehetően hozzájárult, hogy bár az ÁVH szervezeti önállóságát formálisan valóban felszámolták, az államvédelmi rendfokozatok mindvégig használatban maradtak, s az államvédelmi osztályok különállása az egységes Belügyminisztériumon belül is szembetűnő volt. Az 1954-ben kinevezett Piros László miniszteri működése a BM-et igazi ÁVH-minisztériummá tette. 1956 nyarára azonban a belügyi ÁVH-sok között egyre nagyobb lett a nyugtalanság. Újult erővel jelentkeztek a nép rendszerellenes megnyilvánulásai, amelyeket korábban keményen megtoroltak, de most a reformok és a párt belső viszályai miatt nem léphettek fel ellenük. A Belügyminisztérium keretein beül is egyre inkább eltűnt a különbség a rendőrség és az ÁVH között.

Piros László belügyminiszterként az SZKP XX. kongresszusa után a magyar politikai és hatalmi harcban, mint a Belügyminisztériumba integrált Államvédelmi Hatóság vezetője is, „igazodni próbált” hol Rákosihoz, hol pedig Nagy Imréhez.Ingadozása az irányítása alá rendelt erőszakszervezetek szétzüllését segítette elő.

Megkezdődtek az iratmegsemmisítések, az 1956. október 19-i miniszteri parancs szerint:

„A rendőrségen belül az elhárítást azonnali hatállyal megszüntetem.Az elhárító tisztek jelentéseit (környezettanulmányait) meg kell semmisíteni.Az elhárító tisztek jelenlegi hálózatát haladéktalanul le kell építeni.Az elhárítás megszüntetésének tényét a rendőség valamennyi beosztottjával közölni kell.

Piros László belügyminiszter.”


A forradalom alatt

A forradalom alatt a Hatóság testületileg szétesett, egyes tagjai „illegalitásba vonultak”, mások a karhatalomban vállaltak szerepet, vagy a szovjet csapatokhoz csatlakozva vettek részt a forradalom leverésében, résztvevőinek felkutatásában és őrizetbe vételében.

1956. október 25-én a Parlament előtt lövöldözés tört ki: a Földművelésügyi Minisztérium Alkotmány utcai sarkán a tetőről gépfegyvertűz alá vették a téren barátkozó magyar polgárokat és szovjet kiskatonákat. A Kossuth Lajos teret megtöltő szovjet tankok más célpontot hirtelen nem találván, nehézgéppuskáikkal lőni kezdték a menekülő tömeget. A provokációért, tömegvérengzésért egy – az FM padlásáról tüzelő – ÁVH-s különítmény volt a felelős (parancsnoka, egy tervezőiroda későbbi középvezető-munkatársa még 1981-ben is dicsekedett ezzel), ezért az Elnöki Tanács még aznap este rendeletileg feloszlatta a BM alá rendelt Államvédelmi Hatóságot. Az ÁVH-s sorkatonákat azonban nem szerelték le, hanem rendőr-egyenruhába bújtatták őket (az 1956-os forradalom során ezért volt általános ellenszenv és gyanú a rendőrség iránt). Nagy Imre 1956. október 28-án rádióbeszédében bejelentette a Rákosi-rendszer és az ÁVH felszámolását, és ígéretet tett a demokratikus rendőrség megszervezésére, noha három évvel korábban de jure éppen az ő miniszterelnöksége idején szűnt meg az ÁVH önálló működése. Ezalatt Kádár János újabb provokációt szervezett a Köztársaság téri pártházban elszállásolt szombathelyi ÁVH-s sorkatonák és parancsnokaik segítségével: minden ok nélkül kilövöldöztek a térre, a vizsgálatra érkező nemzetőröket lefegyverezték, stb., ami az október 30-i pártház-ostromhoz és ÁVH-s sorkatonák kivégzéséhez, a Life magazin képriportjával pedig a Forradalom beszennyezéséhez vezetett.

Az államvédelmi szervek újraszervezése

1956. november 4-e után a szovjetek hathatós támogatásával titokban megindult az államvédelem újjászervezése is. Ehhez a párt és a kormány egyes vezetői részéről is támogatást kaptak, Kádárék azonban nyíltan nem vállalhatták fel ezt a népszerűtlen feladatot, ráadásul egy új ÁVH potenciális veszélyt jelenthetett Kádár számára. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevében Münnich Ferenc miniszterelnök-helyettes, a fegyveres erők főparancsnoka 1956. november 7-i rendeletében megtiltotta az államvédelmi szervek újjászervezését, és a tilalom ellenére addig felállított államvédelmi szervek haladéktalan felszámolására adott utasítást. A karhatalomban emellett változatlanul tovább tevékenykedtek a volt ÁVH-sok. Ezért 1956 decemberében hivatalosan minden ÁVH-alkalmazottat elbocsátottak és felülvizsgálat alá vetettek, amelynek az volt a célja, hogy kiderítsék, az illető részese volt-e az elkövetett törvénytelenségeknek (hamis vallomások kikényszerítése, eljárások indítása és kezdeményezése koholt vádak alapján, törvénytelen fogva tartás, bántalmazás, internálás, kitiltás kezdeményezése, hivatali hatalommal való visszaélés stb.). A felülvizsgáló bizottságok „látszat munkát végezhettek” mivel csaknem a teljes korábbi ÁVH-s állományt igazolták és alkalmazták.

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1961-ben újra napirendre tűzte az ÁVH-sok felelősségre vonásának kérdését, 1962 augusztusában elfogadott határozata végre nevén nevezte a fő felelősöket, és ország-világ elé tárta az egykori Államvédelmi Hatóság által elkövetett szörnyűségeket. Azonban nemcsak bírósági felelősségre vonásra nem került sor, de a teljes igazság feltárása is elmaradt. Így például el kellett hallgatni Kádár János Rajk-perben játszott kétes szerepét és a szovjet tanácsadók tevékenységét is.

Az állambiztonsági rendőrség – igaz, hogy csak látszólag – a diktatúrával együtt bukott el 1956 októberében.A forradalom leverése után a Kádár János nevéhez fűződő restauráció időszakában az Államvédelmi Hatóságot reaktiválták.Az újjászerveződött kommunista párt vezetése határozta meg, hogy a politikai rendőrség tagjait hová állítsák az új szervezetben.Fontos szerepet kapta a forradalom utáni megtorlásban s ez fontos szerep megmaradt egészen a kommunista rendszer második összeomlásáig.

1963-tól az állambiztonsági szervek már a belügyminisztérium részeként működtek.

Idézetek

„Az ÁVH a párt ökle” (Rákosi Mátyás, 1949)
„A horthysta rendőrség a kommunisták kihallgatását azzal kezdte, hogy agyba-főbe verte őket és mi most kesztyűs kézzel bánunk az ellenséggel, ez teljességgel helytelen. A verés az Államvédelmi Hatóságnál szükséges eszköz, és élni kell vele…” (Rákosi Mátyás)
„Ne csak őrizd, gyűlöld!” (ÁVO-jelmondat)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az Államvédelmi Hatóság szervezeti változásai (1950–1953)

Szerző: Cserényi-Zsitnyányi Ildikó

forrás: http://www.betekinto.hu

Magyarországon a II. világháborút követően a kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában döntő szerepet játszó államvédelmi/állambiztonsági szervek működéséről, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő újjászervezésig már jelentős, de még mindig nem átfogó ismeretekkel rendelkezünk. Az iratokat, az egyes ügyeket kutatva, gyakran szembesülünk azzal, hogy a dokumentumokon – a korszakra oly jellemző titkosításnak megfelelően – általában az eljáró államvédelmi szervnek vagy csak a megjelölését, vagy az elnevezését tüntették fel. Nincs átfogó képünk arról, hogy az egyes államvédelmi központi-, területi- és azoknak alárendelt szervek, valamint feladataik miként változtak az éppen aktuális politikai akaratnak megfelelően. Ismerjük már sok, a kommunista diktatúrát kiszolgáló államvédelmi vezető és beosztott nevét, gyakran életrajzát, több, a közéleti vitákban oly gyakran és „előszeretettel” emlegetett „ügynöklistát” olvashatunk, de olyan 20. századi archontológia, mely ténylegesen feltárja az egyes államvédelmi „tisztségviselők” nevét, beosztását, kinevezését stb. még nem készült.1
Jelen tanulmány egy ilyen szervezettörténeti és archontológiai kutatás eredménye, mely igyekezett feltárni az 1949. december 28-án megjelent, 4.353/1949. MT. számú rendelettel megalakult Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1950 és 1953 közötti szervezeti és személyi változásait.2 Olyan segédanyagot kíván nyújtani, mely megkönnyítheti az eligazodást a kutató számára az egyes ügyek születésének és lefolytatásának átfogó, részletes megismeréséhez.3
A lényegében 1950-ben megalakult új főhatóság a Belügyminisztériumtól (BM) szervezetileg függetlenített, a Minisztertanácsnak közvetlenül alárendelt országos hatáskörű önálló költségvetési szerv lett. A rendelet értelmében főfelügyeletét a Minisztertanács egy tagján keresztül gyakorolta, ezt a feladatot – formailag – a belügyminiszter látta el. 1950. február 1-jétől a Honvédelmi Minisztérium (HM) Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség „katonai és támadólagos" részlegét is az ÁVH vezetőjének rendelték alá. Az ÁVH-hoz tartozott továbbá a gazdasági rendészet, az útlevélügy, a külföldiek ellenőrzése,4 majd később egyes börtönök, valamint internáló- és munkatáborok is.
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1949. december 28-án Péter Gábort nevezte ki az ÁVH vezetőjévé, altábornagyi rangban. Az, hogy Péter Gábor és az ÁVH fölött valójában – nem a tényleges szervezettörténeti vonatkozását kiemelve – ki állt, azt az alábbi idézet tükrözi a leghűebben: „Az ÁVH a proletárdiktatúra védelmének és megszilárdításának egyik legfontosabb szerve. Az ÁVH a proletárdiktatúra rendszerében betöltött fontos szerepe miatt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének az állam gépezetében működő szerve. Feladata, hogy a párt Politikai Bizottságának utasítása szerint harcoljon a munkásosztály hatalmának ellenségei ellen. Az ÁVH pártunk kezében olyan kiváló fegyver kell, hogy legyen, amely a munkásosztály hatalma, vagy pártunk ellen irányuló minden ellenséges akciót idejében és sikeresen meg tud hiúsítani.”5
Az Államvédelmi Bizottság6 – Kádár János előterjesztését tárgyalva – 1949. december 24-i ülésén hozta meg az ÁVH átszervezésével kapcsolatos határozatot.7 Ezt megelőzően már több, az ÁVH szervezeti felépítésére és feladatkörére, valamint a vezetői garnitúrára vonatkozó javaslat készült. Ezek lényegében megegyeznek a működését 1950. január 1-ével megkezdő ÁVH szervezetével és vezetőivel, így elsősorban a feladatok meghatározásánál szolgálnak jó támpontként.8
Megalakuláskor az ÁVH hét főosztályból – I. (Hálózati), II. (Katonai Elhárító), III. (Operatív), IV. (Határőrség és Belső Karhatalom), V. (Káder), VI. (Jogi és Börtönügyi), VII. (Gazdasági) Főosztályok – valamint az ÁVH vezetője mellett felállított Titkárságból állt. A Hatóság vezetőjének egy első (általános) helyettese (egyben az I. Főosztály vezetője), és három helyettese volt (a II., a IV. és az V. Főosztály vezetője illetve parancsnoka).
Péter Gábor áv. altábornagy 1953. január 3-i letartóztatásáig állt a Hatóság élén, utána Piros László áv. vezérőrnagy megbízott vezető irányította.

Titkárság

Az ÁVH „központi ügyvitelének intézésére” Titkárság felállítását rendelte el a Hatóság vezetője 1950. március 11-én kelt parancsával.9 A Titkárság közvetlenül Péter Gábornak lett alárendelve és működése során is az ő, illetve első (általános) helyettesének rendelkezése alapján járt el. A Titkárság vezetésével ekkor Szendy György áv. őrnagyot bízták meg, akit 1950. október 18-án Sín Sándor áv. főhadnagy váltott.10 Az 1952. szeptember 4-ével leváltott, időközben századossá előléptetett Sín Sándort Harangozó Szilveszter áv. főhadnagy követte, aki egészen 1953 májusáig, Dobróka János áv. őrnagy – korábban az ÁVH Győr-Sopron megyei Osztályának vezetője – kinevezéséig állt a Titkárság élén. Dobróka egyben a Hatóság megbízott vezetőjének, a Péter Gábor letartóztatását követően kinevezett Piros László áv. vezérőrnagy személyi titkára is volt.

Az ÁVH központi főosztályai:

I. (Hálózati) Főosztály

A Főosztály vezetője induláskor Szűcs Ernő áv. ezredes volt, akit (letartóztatását követően) Balog Béla áv. ezredes – korábban az I/4. (Szabotázselhárító) Osztály vezetője – váltott fel 1950 szeptemberében. 1951. május 11-ével Ferencsik József áv. őrnagy (korábban az I/3. Osztály helyettes vezetője, időközben alezredes) került a Főosztály élére,11 akit 1953. január 14-én Selmeczi György áv. alezredes – ezt megelőzően a II. (Katonai Elhárító) Főosztályvezető-helyettese – követett.12

         I/1. Osztály (Vidéki kirendeltségek irányítása és ellenőrzése)
Amikor az osztály megalakult, vezetője Sándor Imre áv. alezredes volt, aki 1951. április 5-ig, vagyis a végleges megszűnéséig állt az élén.13 Az osztály megszűntetése – a parancs szerint – az ÁVH szerveinek megnövekedett feladatai miatt vált szükségessé. Ezt követően a megyei osztályok operatív munkájának irányítását az illetékes központi osztályok vezetői látták el a megyei osztályvezetőkön keresztül. A megyei osztályok általános irányítását a Hatóság vezetőjének első helyettese végezte, munkáját pedig a közvetlen irányítása alatt álló, 6 fős vidéki előadói csoport segítette.14 Sándor Imre ezt követően az ÁVH 1951. január 24-én felállított Budapesti Osztálya vezetője lett.15

         I/2. Osztály (Belső reakció elleni harc)
Az élére elsőként Horváth Sándor áv. alezredes került, majd 1951-től Szöllősi György áv. alezredes irányította az osztályt, egészen 1953. januári őrizetbe vételéig. Ezt követően, 1953. március 4-től Nagy József áv. őrnagyot – előtte helyettes vezető – bízták meg az irányítással.16 Az osztály feladata a „belső reakciós” erők illegális tevékenységének felderítése és megszűntetése volt. Az egyes alosztályok feladatáról a Bevezetőben említett javaslatok egyike ad tájékoztatást.17
         I/2-a alosztály – feladata „a földalatti trockista mozgalom”, a „nyugatosok, a politikai pártokba férkőzött „reakciós elemek”, valamint a megszüntetett pártok aktívan tevékenykedő maradványainak felderítése és ártalmatlanná tétele; vezetője a megalakuláskor Szamosi Tibor áv. százados (egyben osztályvezető-helyettes), 1950. november 1-től Jámbor Árpád, majd 1951-től Szalma József áv. századosok voltak;
         I/2-b alosztály – feladata a „klerikális reakció” elleni harc; vezetője 1951-ig Rajnai Sándor áv. százados;
         I/2-c alosztály – feladata a „múlt emberei” ellenséges tevékenységének felderítése és megbüntetése; vezetője 1950-től Váradi Ernő áv. százados (1952-ben már őrnagy);
         I/2-d alosztály – feladata a társadalmi tömegszervezetek „reakciós elemeinek” felderítése és ártalmatlanná tétele, valamint a „kulák-szabotázs” elleni küzdelem; vezetője 1952-ben Irinyi József áv. százados volt;
         I/2-e alosztály – feladata az állami apparátus hivatalaiba, valamint az értelmiség, a kultúra, a művészet terén tevékenykedő „reakciós elemek” felderítése;
         I/2-f alosztály – Nagy-Budapest területén „hálózati-operatív” munka végzésével foglalkozott;

         I/3. Osztály (Kémelhárítás)
Az osztályt elsőként Dékán István áv. alezredes irányította 1950. június 23-ig, akit Bradács György áv. őrnagy, majd 1951. október 27-től Kucsera László áv. őrnagy – előtte az ÁVH Szombathelyi Osztályának vezetője – követett.18 Az osztály helyettes-vezetője 1950. november 1-től Turcsán József áv. százados és Ferencsik József áv. főhadnagy volt, majd 1952. március 8-ig Dobróka János áv. őrnagy (korábban az ÁVH Pest megyei Osztályának vezetője). Feladata az ország területén működő „imperialista” hírszerző szervek és külföldi követségek kémtevékenységének és „aknamunkájának” felderítése volt.
I/3-a alosztály – feladata a felderítés amerikai vonalon;
         I/3-b alosztály – feladata a felderítés angol vonalon; vezetője 1952-ben Kovács Jenő áv. főhadnagy;
         I/3-c alosztály – feladata a felderítés francia vonalon; vezetője 1950-től Várkonyi László áv. százados;
         I/3-d alosztály – feladata a felderítés jugoszláv vonalon; vezetője Koncz István áv. százados;
         I/3-e alosztály – feladata a többi kapitalista állam követsége, vállalatai és kolóniái elleni elhárítás, valamint a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező magyar szervezetekbe beépült kémek felderítése és ártalmatlanná tétele;
         I/3-f alosztály – feladata a régi magyar és német hírszerző és büntetőszervek munkatársainak és ügynökségeinek, valamint a magyarországi osztrák és német kolóniák „államellenesen tevékenykedő” tagjainak felderítése és ártalmatlanná tétele;
         I/3-g alosztály – a Magyarország területére átdobott hírszerzők, „diverzánsok” felderítése és ártalmatlanná tétele, valamint elhárítási munka végzése a határsávban;
I/3-h alosztály – KEOKH és Útlevél Osztály; vezetője 1952. május 16-tól Tatai József áv. százados (korábban helyettes vezető).

I/4. Osztály (Szabotázselhárítás)
Vezetője az induláskor Balog Béla áv. ezredes volt, akit Hidasi Mihály áv. őrnagy váltott fel 1950. szeptember 23-án. Hidasi 1951. július 25-ig maradhatott az osztály élén, mert egy felsőbb vezetői ellenőrzés súlyos hiányosságokat állapított meg az operatív hálózati munkában.19 A Hatóság kötelékéből történő elbocsátását követően, Péter Gábor Gazdik Gyula áv. alezredestől várta az osztály munkájának megjavítását, aki egészén az egységesített BM felállításáig töltötte be ezt a posztot. A helyettes vezető 1950. november 1-től Gera Gyula áv. százados volt. Az osztály feladata volt a hálózati-operatív munka végzése az ipar, a kereskedelem, a pénzügy és a közlekedés minden területén.
I/4-a alosztály – Nehézipari Minisztérium és az irányítása alá tartozó hivatalok, laboratóriumok és üzemek; vezetője 1952. március 8-tól Muzslai József áv. százados;20
I/4-b alosztály – Könnyűipari Minisztérium, Építési Minisztérium, valamint az alájuk rendelt szervek; vezetője 1951. július 25-ig Vértes Jenő áv. százados;
         I/4-c alosztály – Kül- és Belkereskedelmi Minisztérium, Pénzügyminisztérium, valamint általában a kereskedelemi és a pénzügyi terület;
I/4-d alosztály – Földművelésügyi Minisztérium, valamint általában a mezőgazdasági termelés: téeszcsék, állami gazdaságok; az alosztályt az ÁVH vezetőjének 1950. december 23-án kelt, 043. számú parancsa önálló mezőgazdasági osztállyá szervezi, I/5. megjelöléssel.21 (Erről lásd lentebb)
I/4-e alosztály – Közlekedési Minisztérium, vasúti és országúti közlekedés; vezetője 1951-ig Bácsvány János áv. százados;
I/4-f alosztály – a hajózás és a polgári repülés objektumai; vezetője 1950-től Jakab Géza áv. százados.22
1951. június 13-án az e-, és f alosztályokat egyesítik, és új osztály hoznak létre I/6. (Közlekedési, majd Közlekedés Elhárítási) megjelöléssel. (Bővebben lásd ott.)

I/5. Osztály (Külső Hírszerzés)


Vezetője a megalakuláskor Szarvas Pál áv. alezredes volt, és közvetlenül a Főosztály irányítása alá tartozott. A Hatóság vezetőjének 1950. augusztus 25-én kelt parancsa az I/5. osztály elnevezését azonnali hatállyal X/3. osztály elnevezésre változtatta, és egyben a III. főosztály vezetőjének – ekkor Farkas Vladimir áv. őrnagy – irányítása alá rendelte.23 Az osztály elnevezése ekkortól: X/3. (Államvédelmi Hírszerző) Osztály.24 (Ezt követően az 1950. december 23-ával felállított Mezőgazdasági Osztály kapta meg az I/5. jelölést.) Az osztály feladata volt „hálózati-operatív” munka végzése a külföldön Magyarország ellen tevékenykedő hírszerzők, a magyar emigráció és annak szervei, valamint a külföldi magyar követségek, missziók és képviseletek ellen. Továbbá politikai és gazdasági hírszerzést folytatott az „imperialista” államokban.
I/5-a alosztály – Jugoszlávia;
I/5-b alosztály – Amerika, Anglia, Franciaország, valamint Ausztria és Németország „nyugati” területei;
I/5-c alosztály – Svájc, Olaszország, Törökország, Belgium és Palesztina;
I/5-d alosztály – a magyar Külügyminisztérium „hálózati-operatív” ellenőrzése.

         I/5. Osztály (Mezőgazdasági)


A Hatóság vezetőjének 1950. december 23-án kelt parancsa értelmében, a munka jobb megszervezése céljából, valamint „a mezőgazdaság területén mutatkozó ellenséges tevékenység eredményes felderítésére és elhárítására”, a Szabotázselhárító Osztály keretén belül működő mezőgazdasági alosztályt önálló osztállyá kellett szervezni. A Hatóság vezetőjének parancsa az osztályt közvetlen a Főosztály irányítása alá rendelte.25
A megalakulást követően először 1951. áprilisában neveztek ki vezetőt az osztály élére, Lombos Lajos áv. őrnagy személyében. 1951. december 10-ével Vándor Tibor áv. százados – előtte az osztály helyettes vezetője – vette át az osztály irányítását,26 aki egészen az egységesített BM megalakulásáig töltötte be ezt a posztot.
I. alosztály: „hálózati-operatív” munka végzése a Földművelésügyi Minisztériumban és az alá tartózó budapesti csúcsszervekben és objektumokban;
II. alosztály: „hálózati-operatív” munka irányítása az ÁVH vidéki szerveinél, mezőgazdasági vonalon.
Ez a parancs rendelkezik továbbá arról, hogy az ÁVH megyei osztályain belül önálló mezőgazdasági alosztályokat kell felállítani. Egy 1952. március 21-én kelt parancs pedig arról határoz, hogy a mezőgazdasági alosztályok elnevezése V. alosztály legyen.

         I/6. Osztály (Közlekedési, majd Közlekedés Elhárítási)


Az Osztály 1951. június 13-ával alakult meg, az I/4. Osztályon belül működő vasúti, vízi, légi és közúti közlekedéssel foglalkozó alosztályok egyesítésével.27 Vezetésével Gera Gyula áv. századost – 1952-től őrnagy – bízták meg, aki egészen az egységesített BM létrehozásáig maradt ebben a beosztásban.
1. alosztály: „hálózati-operatív” munka végzése a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium (KPM) valamennyi főosztályán, az alájuk tartozó szervekben, vállalatokban, vasúti közlekedést, építést, tervezést, mélyépítést végző objektumokban;
2. alosztály: „hálózati-operatív” munka KPM hajózási, légi és közúti közlekedési főosztályain, valamint az alájuk tartozó objektumokban.
A központi osztály csak a közlekedés budapesti objektumainak elhárítását végezte, míg a vidéki objektumok a megyei osztályok alárendeltségébe tartozó közlekedési alosztályok hatáskörébe tartoztak.

II. (Katonai Elhárító) Főosztály

A Főosztály a HM Katonai Elhárító Főcsoportfőnökség katonai és támadólagos elhárító részeiből alakult meg, 1950. január 31-én.28 A vezetésével megbízott dr. Janikovszky Béla orvos, áv. ezredest Kutika Károly áv. (előtte honvéd) ezredes váltotta a poszton 1951. január 19-én, aki 1953-ig irányította a Főosztályt.29 Helyetteseik Tihanyi János áv. őrnagy és Kardos György áv. alezredesek voltak.30
A Főosztály feladata volt „hálózati-operatív” munka végzése a Honvédelmi Minisztérium, valamint a Határőrség és a Belső Karhatalom alakulatai között, továbbá a Rendőrség állományába tartozó személyek és azok környezetében.31

            II/1. Osztály (Katonai kémelhárítás)


Az osztály ugyan szervezetileg az ÁVH keretén belül működött, de a honvédelmi miniszter alárendeltségébe tartozott. Vezetője megalakuláskor Tihanyi János áv. őrnagy, egyben a Főosztály vezető-helyettese volt, akit Berecz János áv. őrnagy követett a poszton, egészen 1952. november 5-ig. Ezután Sárközi József áv. őrnagy irányította az osztályt, majd egy rövid időre, 1953. június 12-én ismét Berecz Jánost bízták meg.32 Feladata volt hálózati munka végzése a hadsereg33 kötelékébe tartozó valamennyi egység és intézmény, valamint a csapatok között.
II/1-a alosztály – a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar; vezetője a megalakuláskor Tillinger István polgári alkalmazott volt;
II/1-b alosztály – az alakulatok és katonai körzetek hivatalai; vezetője 1951. január 26-tól Bata László áv. hadnagy;
II/1-c alosztály – katonai intézmények;
         II/1-d alosztály – a HM Hadtápparancsnoksága és budapesti objektumai, valamint a katonai raktárak, kórházak.

         II/2. Osztály (Belső Karhatalom, Rendőrség, Határőrség)


Az osztály élére 1950. február 3-án Berkesi András áv. őrnagy került, akit Hajdók Béla áv. százados követett 1950. szeptember 29-ével. Egy év múlva Jamrich József áv. őrnagy kapott megbízást az osztály irányítására, majd 1952. szeptember 4-én Madarász József áv. őrnagyot nevezték ki, aki az egységesített BM megalakulásáig töltötte be a posztot. Feladata „hálózati-operatív” munka végzése az alábbi testületeken.
II/2-a alosztály – Határőrség; vezetője 1950. február 3-tól Salgó György áv. százados;
II/2-b alosztály – Belső Karhatalom;
II/2-c alosztály – a Rendőrség Budapesti Főkapitánysága és a rendőrség tanosztályai; vezetője 1950. február 3-tól Szeder Enoch áv. százados.

            II/3. Osztály (Katonai figyelés, operatív ellenőrzés)


Feladata volt a hadseregből politikai okokból elbocsátott hivatásos tisztek és a régi hadsereg tisztjeinek megfigyelése, a háborús- és államellenes bűntettel vádolt személyeket felkutatása, valamint a hadseregben, a Határőrségnél, a Belső Karhatalomnál és a Rendőrségnél tevékenykedő külföldi ügynökök felderítése és elhárítása. Az osztály élére Majoros Sándor áv. őrnagy került, őt 1951-ben Sarlós Ferenc áv. őrnagy követte. Helyettes 1951. január 26-tól Csurár József áv. százados volt.
II/3-a alosztály – figyelte a hadseregből politikai okok miatt elbocsátott hivatásos tiszteket és a régi hadsereg hivatásos tisztjeit;
         II/3-b alosztály – feladata a hadseregben, a Határőrségnél, a Belső Karhatalomnál, valamint a rendőrségnél tevékenykedő háborús bűnösök felderítése és ártalmatlanná tétele; vezetője 1950. február 3-tól Faludi Lóránd áv. százados volt;
II/3-c alosztály – feladata a katonai kémelhárítás más osztályai és egyéb vidéki szervek megbízásából „környezetelés”, külső megfigyelés, őrizetbe vétel és házkutatás végzése; vezetője 1950. február 3-tól Köves Béla, majd Kovács Sándor áv. századosok voltak.
II/3-d alosztály – az 1949. évi tervezetek nem tesznek róla említést, de 1950. február 3-ával biztosan megalakult.34
II/3-e alosztály – az előzetes tervekben szintén nem szerepelt még az alosztály, de azt tudjuk, hogy 1951. január 26-ig Csurár József áv. százados, majd Simon István áv. főhadnagy vezette.35

II/4. Osztály (Katonai Elhárítás Jogi, majd Vizsgálati Osztálya)


Elsőként Gáspár Márton áv. alezredest bízták meg az osztály vezetésével, aki három éven keresztül töltötte be ezt a pozíciót. 1953. február 20-án Heves István áv. százados kapott megbízást az osztály irányítására. Feladata volt nyomozást folytatni az őrizetesek ügyében, ellenőrizni a nyomozás menetét a katonai kémelhárítás vidéki szerveinél, valamint a nyomozati anyagot elkészíteni és átadni a bíróságnak. (Az egyes alosztályok feladatáról a Bevezetőben említett javaslat ad tájékoztatást.)36
II/4-a alosztály – feladata volt nyílt nyomozást folytatni a katonai kémelhárítás központi apparátusához tartozó őrizetesek ügyében; vezetője 1950. február 3-tól Korom János áv. főhadnagy;
II/4-b alosztály – feladata volt a fontosabb vidéki ügyekben nyílt nyomozást folytatni; vezetője 1950. február 3-tól Hullay Lajos áv. százados;
II/4-c alosztály – feladata volt elkészíteni a nyomozati anyagokat és átadni azokat a bíróságnak; vezetője 1950. február 3-tól Sásdi Károly áv. százados volt.

         II/5. alosztály (Katonai Nyilvántartó)


Önálló alosztályként, a katonai kémelhárítás vonalán vezetett nyilvántartást az ügynöki hálózatról, aktív operatív ügyekre nyitott dossziékat őrizetesekről, valamint „ellenséges, kompromittált elemekről”.37 Az alosztály 1952-ben ebben a formában már megszűnt, addig Bedő Imre áv. százados állt az élén.

         Az ÁVH vezetőjének 1951. november 2-án kelt parancsa38 rendelkezett egy új csoport felállításáról, II/a. csoport megjelöléssel.39 Állományilag a Főosztály-törzshöz tartozott, és közvetlen a Főosztályvezető-helyettesének – ekkor Selmeczi György áv. alezredes – irányítása és ellenőrzése alatt állt, vezetésével Farkas Sándor áv. századost bízták meg. A csoportot egy 1952. június 26-án kelt parancs bízta meg azzal a feladattal, hogy az ÁVH objektumain belüli valamennyi légoltalmi szervet irányítsa, és szervezze meg azok általános kiképzését.40

III. (Operatív) Főosztály

 

Megalakuláskor Farkas Vladimir áv. őrnagyot bízták meg a Főosztály vezetésével, akit 1951. szeptember 28-án már az újonnan megszervezett VIII. Főosztály élére neveztek ki. Helyére Zsidi Gyula áv. ezredes került, aki 1953. március 4-től – januártól már ideiglenes megbízatással – a VI. Főosztályt vezette, így az egységesített BM megalakulásáig Jamrich József áv. alezredes vezette a Főosztályt.41 1951. szeptember 28-ig a Főosztály irányítása alá tartozott a X/3. (Államvédelmi Hírszerző) Osztály is.

III/1. Osztály (Nyomozó,később Figyelő és Kartonozó ill. Környezettanulmányozó)


Az osztály a Réh Alajos áv. százados vezette BM ÁVH VI/C. alosztályból alakult, ahova az ún. „T” (titkos) állományú ávósok tartoztak. A megalakuláskor Jávor Miklós áv. őrnagyot bízták meg az osztály vezetésével, akit 1950. november 1-ével Köteles Henrik áv. őrnagy váltott fel.42 A hálózati osztályok megbízásait teljesítette: külső megfigyelést, környezettanulmányozást, őrizetbe vételt, házkutatást hajtott végre, rendkívüli esetekben pedig elsőfokú nyomozást végzett. Az osztály négy alosztályra tagozódott:
III/1-a alosztály – feladata külső megfigyelés;
III/1-b alosztály – feladata környezettanulmányozás és „hálózati-operatív” munka végzése szállodákban, éttermekben, kávéházakban, mulatókban, játékházakban és házfelügyelőknél; vezetője elsőként Károlyi Gyula áv. főhadnagy volt, majd 1950. november 1-től Németh Hugó áv. főhadnagy vette át az alosztály irányítását;
III/1-c alosztály – feladata volt őrizetbe vételek és házkutatások végrehajtása;
III/1-d alosztály – „különleges esetekben” elsőfokú nyomozást végzett.

         III/2. Osztály (Cenzúra, majd „K” Ellenőrzés)


Az osztály feladata levelek, táviratok és csomagok cenzúrázása, telefon-, mikrofon-, és rádiólehallgatás, okmányok készítése, rejtjelezés, rádióbemérés, fényképészeti és kémiai munkák elvégzése volt.43 Amit biztosan tudunk, hogy egy 1951. szeptember 28-án kelt parancs az osztályt átszervezte. Ekkor szervezték Főosztállyá (ti. VIII. Főosztály) a X/3. Osztályt, de egyben osztállyá vonták össze a III/2. osztálytörzset, a III/2-b, a III/2-c és a III/2-d alosztályokat. Az így újonnan létrejött X/3., Operatív Technikai Osztály néven működött tovább, közvetlen alárendelve az ÁVH vezetőjének. A III. Osztály további alosztályaiból két új osztályt szerveztek: III/2. Osztály jelöléssel „K” Ellenőrzést, III/4. Osztály jelöléssel pedig Rádió Elhárítást.44 Továbbá tudjuk, hogy egy 1951. február 16-án kelt parancs a III/2-f alosztályt megszüntette és Hírközpont néven új osztályt szerveztek belőle, melyet az ÁVH Titkárságnak rendeltek alá. (Erről lásd ÁVH közvetlen szervek)
Az 1951. szeptemberi átszervezésig Tárnoki János áv. őrnagy állt az osztály élén, majd az átalakítást követően Turcsányi Lajosné áv. százados töltötte be a pozíciót. 1953. január 16-tól Hidegkuti Károly áv. százados vezette az osztályt, egészen az 1953. júliusi átszervezésig.

         III/3. Osztály (Központi operatív nyilvántartó)45


Első, megbízott vezetője Hermann Lajos áv. százados volt, majd dr. Bauer Miklós áv. őrnagy irányította az osztályt 1951. március 23-ig. Miután átvette az újonnan megalakult VIII/3. Osztály vezetését, Hermann Lajos visszakerült korábbi pozíciójába. Az osztály három alosztályra tagozódott:
III/3-a alosztály – feladata a hálózati nyilvántartás vezetése és az ÁVH által nyilvántartott személyek és dossziék operatív feldolgozása;
III/3-b alosztály – feladata volt a nyomozati ügyek nyilvántartása, valamint a letartóztatottak mozgásának figyelése és rögzítése;
III/3-c alosztály – az Irattárat működtette.

         III/4. Osztály (Rádió elhárítás)


Az osztály – mint azt már fentebb említettük – 1951. szeptember 28-ával alakult meg a III/2-e alosztályból, élére Szepesi Imre áv. századost nevezték ki.46

IV. (Határőrség és Belső Karhatalom Főparancsnoksága) Főosztály

Megalakuláskor Kajli József áv. ezredest bízták meg a Főparancsnokság vezetésével,47 akit 1950. október 24-ével Piros László áv. vezérőrnagy váltott fel.48 A Főparancsnoknak, aki egyben a Hatóság vezetőjének helyettese is, közvetlen alárendelték a Határőrség (IV/2.) és a Belső Karhatalom Törzskarát (IV/1.). Az előbbi feladata volt irányítani és vezetni a határőrcsapatokat, biztosítani az ország határait, és a határsávban meghatározott rendet fenntartani. A Belső Karhatalom az ÁVH karhatalmi alakulatait irányította, „különleges” feladatokat hajtott végre és biztosította a fontosabb párt, ipari és stratégiai objektumok őrzését. A helyettesi teendőket Somkuti József áv. alezredes, illetve 1950. október 1-től Szalva János áv. alezredes látta el.49
Az ÁVH vezetőjének 1950. december 18-án kelt parancsa50 elrendelte a Határőrség és Belső Karhatalom átszervezését, így az új elnevezés ÁVH Határőrség és Belső Karhatalom Parancsnokság, Budapest lett. Szervezeti felépítése az alábbiak szerint alakult:51

         IV/A. Osztály (Politikai Osztály)


Az osztály egyrészt a Főosztály, másrészt pedig a HM Politikai Főcsoportfőnökség alárendeltségében és irányításával működött.52 A Határőrség és a Belső Karhatalom mellé rendelt politikai osztályok közvetlenül az osztály felügyelete alatt álltak. Vezetője 1951. május 11-ig Mázi József áv. alezredes (korábban a Határőrség Politikai Osztályának vezetője) volt, majd Kőrösi György áv. őrnagy (előtte itt helyettes vezető) váltotta ezen a poszton.53 A helyettesek Orbán Miklós áv. alezredes, majd Kőrösi György áv. őrnagyok voltak, akit vezetői kinevezését követően Oroszi György áv. százados váltott fel.
1952-ben a Határőrség és a Belső Karhatalom alakulatainál folyó „politikai munka” fokozottabb biztosítása érdekében a Politikai Osztályt Csoportfőnökséggé szervezték át, így az eddigi kerületi politikai alosztályokat osztályokká alakították.54

IV/1. Osztály (Belső Karhatalmi Dandárparancsnokság)


Az ÁVH Belső Karhatalom 1950. decemberi átszervezését a vasúti és ipari objektumok őrzésének átvétele, valamint az „államvédelmi szempontból szükségessé vált” belső karhatalmi erő létrehozásának igénye indokolta. Ennek megfelelően az addigi 3600 fős létszám 7500 főre történő felemelését javasolták.55
Az osztály feladata az ÁVH központi épületeinek, a Conti utcai (ma Tolnai Lajos utca) és a Váci fegyházak, a fontosabb vidéki államvédelmi épületek, valamint a zalai szénhidrogénmezőn az olaj- és gázkitermelő helyek őrzése, szükség esetén megerősítése. Az első dandárparancsnok – egyben a Főparancsnok-, majd Parancsnok helyettese –Somkuti József áv. alezredes volt, akit 1951. április 3-i felfüggesztését követően, ideiglenes megbízatással, Kristóf István áv. őrnagy (korábban itt vezető-helyettes) váltott fel. Az 1952. május 15-i átszervezést követően, az immáron alezredessé előléptetett Kristóf István vezethette tovább az újonnan megalakult IX. (Belső Karhatalom) Főosztályt.56 (Lásd ott).
Az osztály szervezeti felépítése: Dandárparancsnokság mellé rendelt Politikai Osztály (közvetlen alárendelve a IV/A. Osztálynak), melynek vezetői Csabai Gyula áv.őrnagy,majd 1951. április 3-tól Oroszi György áv. százados (egyben a IV/A. Osztály helyettes vezetője). A IV/1. Osztály alárendeltségébe tartozott továbbá egy Káderosztály (alárendelve a IV/3. Osztálynak), valamint Törzs- és Hadtápparancsnokság.


A Belső Karhatalom alakulatainak szervezeti felépítése 1951. novemberig az alábbiak szerint alakult:


1. őrségi zászlóalj, Budapest – az ÁVH központi épületeinek őrzése;
2. őrségi zászlóalj, Budapest – politikai büntetőintézetek őrzése;
3. őrségi zászlóalj, Balatonfűzfő – vasúti objektumok őrzése;
4. őrségi zászlóalj, Budapest – Recski tábor őrszemélyzete;
5. őrségi zászlóalj, Lovászi – Zala megyei objektumok őrzése.
1. karhatalmi zászlóalj, Budapest
2. karhatalmi zászlóalj, Szombathely57
3. karhatalmi zászlóalj, Pécs
4. karhatalmi zászlóalj, Szeged
5. karhatalmi zászlóalj, Miskolc
Lovas század, Budapest
Tiszthelyettesi Iskola, Budapest

Egy 1951. november 8-i paranccsal új egységeket állítottak fel, illetve átszervezték a már meglévőket:

58
1. karhatalmi zászlóalj, Budapest;
2. karhatalmi zászlóalj, Budapest;59
3. karhatalmi zászlóalj, Szombathely – újonnan felállított;
4. karhatalmi zászlóalj, Szeged – újonnan felállított;
5. zászlóalj, Budapest – Budapest területén eddig őrzött objektumok;
6. zászlóalj, Budapest – büntetőintézetek őrszemélyzete (Budapest, Vác, Kistarcsa, Recsk);
7. zászlóalj, Budapest – „Nagybudapest” területén és környékén eddig őrzött objektumok;
8. őrségi zászlóalj, Veszprém – Fehér-, Komárom-, Győr-Sopron-, Vas-, Veszprém-megyék területén lévő objektumok védelme;
9. őrségi zászlóalj, Lovászi – Zala megye területén lévő objektumok védelme;
10. őrségi zászlóalj, Kaposvár – Somogy, Tolna, Baranya megyék területén lévő objektumok védelme;
11. őrségi zászlóalj, Miskolc – Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Heves (kivéve Recsk), Nógrád megyék területén lévő objektumok védelme;
12. őrségi zászlóalj, Kecskemét – Bács-Kiskun, Csongrád, Békés, Pest (déli része), Szolnok megyék területén lévő objektumok védelme;
13. Tartalék zászlóalj, Budapest – újonnan felállított;
Tiszthelyettesi Iskola, Budapest (később Szombathely).

IV/2. Osztály (Határőr Parancsnokság Törzs)60


Az MDP KV Államvédelmi Bizottsága 1949. szeptember 29-én hozott határozatot a határőrség átadásáról az ÁVH-nak.61 A tervezet szerint ez 1949. október 1-vel történt volna meg, de ténylegesen csak 1950. január 1-én vette át az ÁVH a határvédelmet. A Magyar Honvédség teljes egészében, vagyis az addigi szervezésben, létszámmal, anyaggal adta át a Határőrséget, s ezzel létrejött a „zöld ávó”.
Az osztály mellett is – a IV/1. Osztályhoz hasonlóan – Politikai Osztály működött (vezetője Mázi József alezredes, egyben Főparancsnok helyettes), alárendeltségébe pedig Törzsparancsnokság, és Hadtápszolgálat,62 valamint Felderítő- és Káderosztály tartozott. Parancsnoka elsőként Beszédes Antal áv. alezredes volt,63 majd 1950. december 22-től Szalva János áv. alezredes, egyben a IV. Főosztály parancsnok helyettese. 1950. decemberi átszervezését elsősorban a déli-, valamint a nyugati határszakasz őrzésének megerősítése tette szükségessé.64 Ez, valamint az ÁVH-hoz csatolt Határ-, Folyam- és Légirendészet eredményeképpen 1951-re a Határőrség létszáma 22. 618 fő volt.65


Az ország az alábbi határkerületekre (kerületenként 3–4 zászlóaljra) oszlott:66


I. kerület, Csorna – parancsnoka: Nógrádi György áv. őrnagy;
II. kerület, Zalaegerszeg – parancsnoka: Lenkei Antal áv. őrnagy;
III. kerület, Nagykanizsa – parancsnoka: Kanok Győző áv. őrnagy;
IV. kerület, Pécs – parancsnoka: Jelenszky Márton áv. őrnagy, majd 1951. októberétől Fekszi László áv. őrnagy;
V. kerület, Kiskunhalas – parancsnoka: Érsek Bertalan áv. őrnagy;
VI. kerület, Orosháza – parancsnoka: Major Ferenc áv. őrnagy;
VII. kerület, Nyírbátor – parancsnoka: Urbánszky József áv. őrnagy;
VIII. kerület, Miskolc – parancsnoka: Nagy Ferenc áv. őrnagy;
IX. kerület, Balassagyarmat – parancsnoka: Kelemen Sándor áv. százados;
Önálló zászlóalj, Győr – parancsnoka: Székely Antal áv. őrnagy.

A Határőrség 1950. decemberi parancs szerint az alábbi osztályokra tagozódott:67

         Határügyi osztály – vezetője 1950. október 1-től Illés Béla áv. őrnagy;68
Szervezési Osztály – vezetője Bédi Ferenc áv. őrnagy;
Határforgalmi és Ellenőrzési Osztály – vezetője 1950. október 1-től Kovács Mátyás áv. százados;69
Híradó Osztály – vezetője Kucsera Mihály áv. őrnagy;
Adminisztrációs Osztály – vezetője Sala József áv. őrnagy;
Kiképzési Osztály – vezetője Földes Szilveszter áv. őrnagy;
Fordító Osztály – vezetője Káldor György áv. százados.

A Határőrség és a Belső Karhatalom különválasztásáról már 1952. január 20-i jelentésében is kitért a Főosztály, és jelentős hiányosságokról számolt be mindamellett, hogy a Belső Karhatalommal sem foglalkozott olyan mértékben a Parancsnokság, mint ahogy annak „súlya, szerepe megkívánja”.70
Az ezt véglegesítendő 1952. február 23-i határozatot71 követően, mely a Belső Karhatalom megerősítéséről döntött, a Határőrségtől – amint azt már fentebb említettük – különválasztották a Belső Karhatalmat, s míg ez utóbbi IX. Főosztály megjelöléssel működött tovább, a IV. Főosztály elnevezése így ÁVH Határőrség lett.72
Egy 1952-es minisztertanácsi rendelet megszüntette a politikai tiszti intézményét a Magyar Néphadseregnél, helyette bevezette a parancsnokok politikai helyettese címet, helyreállítva így az egyszemélyi parancsnoki rendszert. A Minisztertanács 67/6/1953. sz. rendelete alapján ezt a változást kiterjesztette az ÁVH Határőrség és Belső Karhatalomra is. Ezzel gyakorlatilag megszűnt a parancsnok mellé rendelt politikai tiszt egyenrangúsága.73

IV/3. Osztály (Káderosztály)


Az osztály feladata a tiszti állomány kiválasztása és nevelése volt, valamint javaslatokat tett kinevezésre, előléptetésre, és áthelyezésre. Vezetője 1950. december 22-től Pető László áv. őrnagy volt, majd 1951. június 21-től Serfőző Pál áv. százados vette át az osztály irányítását.

IV/4. Osztály (Felderítő osztály)


Feladata az „ellenségre” vonatkozó információk megszerzése volt. Első vezetője Bolgár Pál áv. őrnagy 1950. szeptemberi letartóztatásáig állt az osztály élén, majd 1950. december 22-én Kovács Dénes áv. őrnagy (korábban itt helyettes-vezető, majd 1952-től alezredes) került a helyére, aki egészen 1953. október 12-ig vezette az osztályt. (Az egységesítés után maradt a Határőrségnél, ahol a Felderítő Főosztályt vezette.)

            IV/5. Osztály (Hadtápparancsnokság)


Az osztály az ÁVH VII. Főosztálya ellenőrzése alatt állt, igényeit azon keresztül nyújtotta be a Honvédelmi Minisztériumhoz. Vezetője 1950. december 22-től Szádeczky Béla áv. őrnagy volt.
Egy 1952. augusztus 22-én kelt parancs74 az osztályt teljes egészében megszüntette, és az ÁVH valamennyi szervére kiterjedő egységes, központi Főosztályt alakítottak ki, VII. (Anyagellátó) Főosztály megjelöléssel és elnevezéssel.(Lásd ott).

V. (Káder, majd Személyzeti) Főosztály

Az Főosztály vezetője – aki egyben az ÁVH egyik helyettes vezetője is – elsőként Fazekas József áv. ezredes (előtte tartalékos honvéd ezredes) volt, majd 1950. november 3-án Lakatos Dezső áv. ezredes vette át az irányítást. Őt 1953. január 1-től Koczina Gyula áv. ezredes követte, aki előtte az ÁVH Pártbizottság titkári teendőit látta el.75 A Főosztály feladata volt kiválasztani, kiképezni és ellenőrizni az ÁVH tagjait, valamint irányítani és vezetni a Határőrség és Belső Karhatalom káderosztályainak munkáját. A Főosztály Titkárságát elsőként Gervai Tibor áv. százados, majd 1952-től Deák Dezsőné áv. főhadnagy vezette. A megalakuláskor 6 osztállyal kezdte meg a működését:76

         V/1. Osztály (Káderosztály)


Elsőként Lőke Gyula áv. őrnagyot, egyben főosztályvezető-helyettest bízták meg az osztály vezetésével, majd még ugyanebben az évben Rajki Sándor áv. őrnagy vette át az irányítást. Miután Rajki átvette a X/2. Osztály vezetését, 1952. október 10-én Szabó László áv. őrnagy került a helyére, aki az egységesített BM Személyzeti Főosztályának I. (Káder) Osztályát még egészen 1955-ig vezette.
V/1-a alosztály – vezetője 1950. szeptember 1-től Bauer Miklósné áv. főhadnagy;
V/1-b alosztály
V/1-c alosztály – vezetője 1950. szeptember 1-től Szemenyei Pál áv. főhadnagy, majd 1952. május 16-tól Veres István áv. százados.

         V/2. Osztály (Katonai személyügyi)


Az osztály vezetője 1950. szeptember 1. és 1952. augusztus 29. között Juhász Pál áv. főhadnagy (majd őrnagy) volt.

         V/3. Osztály (Fegyelmi)


Az osztály megalakulásakor V/3. jelzéssel a Főorvosi Hivatalt jelölték, de egy 1950. szeptember 1-i hatályú paranccsal annak számozását VII/6. Osztályra változtatták és beépült a VII. (Gazdasági) Főosztály szervezetébe, Egészségügyi Osztály elnevezéssel.77 Az V/3. jelölés ezt követően a Fegyelmi Osztályt takarta. Vezetője 1950. szeptember 1-től Lalik Árpád áv. őrnagy volt.

            V/4. Osztály (Tanulmányi)


Élére elsőként Berán Iván áv. őrnagy került,78 majd 1952. április 11-től Szendy György áv. alezredes (korábban még őrnagyi rendfokozattal a X/2. Osztály vezetője) irányította az osztályt.
V/4-a alosztály – vezetője 1951. november 2-től Imre László áv. százados;
V/4-b alosztály – vezetője 1951. november 2-től Paulik Imre áv. százados.

         V/5. Osztály (Személyzeti nyilvántartó)


Megalakuláskor az osztály élére Kónya József áv. főhadnagy került.79 1952. május 16-ával az osztály átszervezik: összevonják az V/6. (Szervezési) Osztállyal, így ezt követően az újonnan megalakult Szervezési és állomány-nyilvántartás Osztály kapja meg az V/5. jelölést.80 Az osztály vezetésével ismét, az időközben századossá előléptetett Kónya Józsefet bízták meg. Három alosztályra tagozódott:


V/5-a (Szervezési),
V/5- b (Szolgálati),
V/5-c (Állomány-nyilvántartási) alosztályok.81

            V/6. Osztály (Szervezési)


Élére 1950. szeptember 1-ével Fazekas Péter áv. százados került, majd Veres István áv. százados vette át az irányítást. Az osztály, mint már fentebb említettük, 1952. május 16-tól beolvadt az V/5. Osztályba.

Dzerzsinszkij Iskola82


Az ÁVH vezetője 1951. szeptember 13-i parancsában rendelkezett az Iskola felállításáról, melyet közvetlen a Főosztály alá rendeltek.83 Elnevezése ekkortól: 1 éves Dzerzsinszkij operatív iskola (korábban Dzerzsinszkij Tiszti Tanosztály, parancsnoka 1950. november 1-től B. Szabó István áv. őrnagy volt)).84 Az iskola célja, középkáderek kiképzése, az állomány politikai, operatív és általános műveltségi színvonalának emelése volt. Vezetője a megalakuláskor Váradi József áv. százados volt.

VI. (Jogi és Börtönügyi, majd Vizsgálati) Főosztály

A Főosztály feladata volt az ÁVH központi szervei és a vidéki osztályok által végzett nyílt nyomozások vezetése, míg a „különösen fontos” ügyekben maga a Főosztály végezte a nyomozást. Irányítása alá tartoztak az ÁVH börtönei, internáló- és munkatáborai, ahol „hálózati-operatív” munkát folytatott a letartóztatottak és az internáltak között.
Megalakuláskor dr. Décsi Gyula áv. ezredes került a Főosztály élére, majd fél év után Károlyi Márton áv. alezredes váltotta ezen a poszton. 1951. február 2-án Juhász László áv. ezredes vette át az irányítást, 1953. január 14-én pedig a III. Főosztály vezetőjét, Zsidi Gyula áv. ezredest bízták meg, egyenlőre ideiglenesen.85 Márciusban véglegesítették a kinevezést, így Zsidi egészen az egységesített BM létrehozásáig vezette a Főosztályt. A főosztályvezető-helyettes megalakuláskor Vajda Tibor áv. őrnagy (egyben a VI/1. osztály vezetője), továbbá Károlyi Márton áv. alezredes voltak, míg utóbbit 1952. január 18-án végleg törölték az ÁVH állományából. 1952-től Micskó Rudolf töltötte be a helyettesi pozíciót egészen 1953. augusztusig, mikor is megbízták a BM Országos Tűzrendészeti Parancsnokság vezetésével.

         VI/1. Osztály (Jogi, majd Vizsgálati)


Vezetője Károlyi Márton áv. alezredes, majd 1950. november 1-től Vajda Tibor áv. őrnagy volt.86 (Az osztályvezető-helyettese 1950. november 1-től Szeifert József áv. főhadnagy volt.) 1951. december 10-ével a VI/1-d (vidéki) alosztálytosztállyá szervezik, VI/6. (Vidéki vizsgálati osztály) jelöléssel, mely a vidéki osztályok ellenőrzését végezte.87


Egy 1953. január 2-án kelt parancs az osztályt megszüntette, és az alosztályaiból két önálló osztályt szerveztek:88


a VI/1-a és –j alosztályokból: VI/3. osztály;
a VI/1-b és –c alosztályokból: VI/4. osztály.

         VI/2. Osztály (Börtönügyi)


Vezetésével elsőként Princz Gyula áv. őrnagyot bízták meg, majd 1951. január 12-án Lőke Gyula áv alezredes – korábban az V/1. Osztály vezetője – vette át az osztály irányítását. Lőkét 1952. augusztus 29-ével egyéves pártfőiskolára küldték, így amíg 1953. márciusában ismét átvette az osztály vezetését, Várkonyi Ferenc áv. őrnagy (korábban a IX. Főosztály Szolgálati Osztályának vezetője) töltötte be a posztot.89
A VI/2. Osztály alegységei a börtönökben, internáló- és munkatáborokban belső fogoly őrszolgálatot végeztek, „általában fegyver nélkül”. Fegyveres szolgálatot a büntetőintézetek bejáratánál, kapu őrszolgálatban, fogolykísérő szolgálatban és külső területeken végzendő munkálatok biztosításakor láttak el.90


Egy 1951. november 2-án kelt parancs az osztály szerveinél új megjelölést léptetett életbe, továbbá megbízta, vagy megerősítette azok vezetőit és helyetteseit:91


VI/2-a. alosztály (Szolgálati) –vezetője Németh Lajos áv. őrnagy;
VI/2-b. alosztály (Operatív) – vezetője 1952. május 23-ig Potecz Sándor áv. százados (korábban a kistarcsai tábor vezetője), egyben osztályvezető-helyettes, majd B. Szabó Gyula áv. főhadnagy;92
         VI/2-c. alosztály (Gazdasági) – vezetője Binszki János áv. főhadnagy;
         VI/2-I. alosztály (ÁVH „Házifogda”, Budapest) – vezetője Urr József áv. főhadnagy, majd 1952. márciustól Csete József áv. százados93 (korábban a Recski tábor parancsnoka);
VI/2-II. alosztály (Állambiztonsági Büntetőintézet, Conti utca) – vezetője Nagy Károly áv. őrnagy;
VI/2-III. alosztály (Állambiztonsági Büntetőintézet, Kozma utca) – vezetője 1951. májustól Bánkuti Antal áv. százados, majd 1952. december 30-tól Kómár Mihály áv. százados neve szerepel az iratokon, mint intézetvezető;94
VI/2-IV. alosztály (Állambiztonsági Fogház, Mosonyi utca)95 – vezetője 1950. júniustól Csillag György áv. főhadnagy, majd Bus József áv. hadnagy. 1952. márciustól Urr József áv. hadnagy vette át az intézet irányítását, majd egy év múlva Nagy Károly áv. őrnagy (korábban a Conti utcai börtön parancsnoka) váltotta ezen a poszton;
VI/2-V. alosztály (Állambiztonsági Büntetőintézet, Vác)96 – vezetője Lehota István áv. őrnagy;
         VI/2-VI. alosztály (Internálótábor, Kistarcsa)97 – vezetője 1951. novemberig Potecz Sándor áv. százados, majd Urbán Rezső áv. főhadnagy;98
VI/2-VII. alosztály (Internálótábor, Recsk) – vezetője 1950. júniustól Fóris Béla, majd 1951. augusztustól Csete József áv. századosok voltak. 1952 tavaszától Fazekas Péter áv. százados (korábban a VI/2-IX. alosztály vezetője) vette át a tábor irányítását, de a szabaduló leveleket 1953. tavaszán már Tóth Gyula bv. alezredes írta alá;
VI/2-VIII. alosztály (2. sz. Állambiztonsági Munkatábor, Tiszalök) – vezetője Kiss Kálmán áv. főhadnagy (1952-től bv. százados), majd 1953. júliustól Dornai Sándor bv. főhadnagy;99
VI/2-IX. alosztály (Munkatábor, Kecskemét) – vezetője Fazekas Péter áv. százados, korábban osztályvezető helyettes.

         A már korábban említett osztályok közül, az 1953. január 2-án felállításra kerülő VI/3. (Kémelhárító Vizsgálati) Osztályvezetésével Balázsi Béla áv. őrnagyot, míg a VI/4. (Belső Elhárító Vizsgálati) Osztályvezetésével Kapitány István áv. századost bízták meg. Az 1951. december 10-én megalakuló VI/6. (Vidéki vizsgálati) Osztály irányítását Szeifert József áv. százados (korábban a VI/1. Osztály helyettes vezetője) végezte, helyettese 1952. május 23-tól Barkóczi Pál áv. főhadnagy volt.

VII. (Gazdasági, majd Anyagellátó) Főosztály

A Főosztály volt hivatott intézni az ÁVH gazdasági és pénzügyeit, vezetője közvetlen alá volt rendelve az ÁVH vezetőjének. Megalakuláskor Érsek Tibor áv. alezredes irányította a Főosztályt 1951. november 30-ig, majd törölték az állományból, és Gajda Marcell áv. őrnagy (előtte a VII/1. osztály vezetője) követte a poszton.100

         VII/1. Osztály (Pénzügyi)


Vezetője 1951. november 30-ig Gajda Marcell áv. őrnagy.

         VII/2. Osztály (Anyagellátó)


Vezetője Szirtes Zoltán áv. százados, majd 1951. július 6-tól Darvas József áv. főhadnagy.101

         VII/3. Osztály (Gépjárműosztály)


Az osztály vezetője Szabolcsi Mihály áv. őrnagy, majd 1951. május 18-tól Znamenák István áv. százados vette át az irányítását.102

         VII/4. Osztály (Központi anyagellátó)


Vezetője a megalakuláskor Csapó Andor áv. alezredes volt, aki az 1951. november 27-i átszervezésig irányította az osztályt. Ekkor az anyagellátásért felelős alosztályt leválasztották, és X/4. jelöléssel új Gazdasági Osztályt szerveztek belőle. Az osztály vezetésével Csapó Andort bízták meg.103 (Erről lásd bővebben majd az ÁVH közvetlen szerveinél.) A VII/4. Osztály feladata marad ezt követően az összes főosztályok és osztályok részére berendezés, ruházat, élelem, személyi felszerelés és illetményezés, valamint a műszaki karbantartás és takarítás. Élére ideiglenes megbízással Rigó György áv. hadnagy került.

         VII/5. Osztály (Építési és elhelyezési)


Az osztály 1950. október 28-ával alakult meg, vezetője Hantos László áv. ezredes.

VII/6. Osztály (Egészségügyi)


Az osztály – mint már fentebb arról szó volt – 1950. szeptember 1-én alakult meg, elődje az V/3. (Főorvosi Hivatal) Osztály. Ekkor dr. Bálint István áv. orvos ezredest bízták meg az Osztály vezetésével (helyettese dr. Körösi Andor áv. orvos alezredes), aki egészen az 1952. január 25-i átszervezésig maradt ezen a poszton. Ekkor ugyanis az osztályt átszervezték, és X/5. jelöléssel egy új Egészségügyi Osztályt hoztak létre, melynek régi-új vezetője dr. Bálint István lett.104 (Erről lásd bővebben majd ÁVH Közvetlen Szervek)

         VII/7. Osztály (Fegyver- és Lőszerosztály)


Az osztály 1951. április 14-vel alakult meg,105 vezetője először Pálinkási Ferenc áv. százados, majd 1952. március 3-tól Fátrai László áv. százados volt. Feladata a fegyverszertár kezelése, az ÁVH szerveinek fegyverrel és lőszerrel való ellátása.106

VII/8. Osztály (Tervezési és Szervezési)


Az ÁVH vezetőjének 1951. július 6-án kelt parancsa rendelkezett az osztály felállításáról, élére Szirtes Zoltán áv. százados került.107

VII/9. Osztály (Technikai-műszaki ellátó)


1952. március 3-i parancs után került sor a VII/7. Osztály átszervezésére, melynek egy részét leválasztva hozták létre a VII/9. Osztályt. Feladata az ÁVH szerveinek műszaki anyag, robbanóanyag, műszaki erődítések, vegyvédelmi anyagok, valamint híradástechnikai anyagokkal való ellátása, azok folyamatos biztosítása volt. Irányításával a VII/7. Osztály korábbi vezetőjét, Pálinkási Ferenc áv. századost bízták meg.108

1952. augusztus 22-én kelt, az ÁVH vezetőjének 040. számú parancsa a teljes Főosztályt átszervezte: az ÁVH Határőrség és Belső Karhatalom Hadtápparancsnokság megszűnik, és az ÁVH valamennyi szervére kiterjedő egységes, központi Főosztályt alakítottak ki, VII. (Anyagellátó) Főosztály megjelöléssel és elnevezéssel. Feladata az ÁVH anyagi szükségletének megtervezése, biztosítása, beszerzése, tárolása és elosztása az egyes szervek szükséglete szerint, a Hatóság vezetőjének irányelvei alapján. A Főosztály vezetője egyben az ÁVH vezetőjének helyettese is volt gazdasági téren, annak közvetlen alárendelve.109
A Főosztály szervezeti felépítése az alábbiak szerint módosult:

         VII/1. Osztály (Pénzügyi)


Vezetője 1952. december 5–től Juhász Imre áv. százados;

         VII/2. Osztály (Építési és elhelyezési)


Vezetője Hantos László áv. alezredes;

         VII/3. Osztály (Ellenőrzési)– újonnan alakul;

VII/4. Osztály (Terv- és szervezési)


Vezetője ideiglenes megbízatással Diamant István áv. százados;

         VII/5. Osztály (Személyzeti és kiképzési)– újonnan alakul;
Helyettes vezetőjeCsiki István áv. százados. 1952;

         VII/6. Osztály (Élelmezési) – újonnan alakul;

         VII/7. Osztály (Fegyver- és lőszerosztály)

         VII/8. Osztály (Gépjárműosztály)
Helyettes vezetőjeAmbrus József áv. főhadnagy;

         VII/9. Osztály (Híradástechnikai és műszaki)

            VII/10. Osztály (Ruházat, vonatanyag, irodaszer)

            Budapesti Ellátó Osztály

            Központi Anyagszertár

VIII. (Hírszerző) Főosztály

1951. szeptember 28-ával alakult meg, amikor a X/3. Osztályt főosztállyá szervezték VIII. Főosztály megjelöléssel.110 Vezetésével Farkas Vladimir áv. alezredest (korábban a III. Főosztály vezetője) bízták meg, helyettese Tihanyi János áv. őrnagy (korábban a X/3. Osztály vezetője) volt.

         VIII/1. Osztály (Jugoszláv hírszerzés)


A X/3-a alosztály osztállyá szervezésével alakult meg, vezetője Török Pál áv. százados, majd Vértes János áv. őrnagy (korábban a VIII/2. Osztály vezetője).

A VIII. Főosztály alosztályainak szervezetére vonatkozóan egy 1952. július 29-én kelt parancs áll rendelkezésünkre:111


A-alosztály – vezetője: Márványközi István áv. százados;
B-alosztály – vezetője: Sipos Károly áv. főhadnagy;
C-alosztály – vezetője: Koppány József áv. főhadnagy;
D-alosztály – vezetője: Rossz Gyula áv. főhadnagy;
E-alosztály – vezetője: Csonka István áv. főhadnagy;
F-alosztály – vezetője: Stoll Dániel áv. főhadnagy.

         VIII/2. Osztály (Angol és amerikai hírszerzés)


A X/3-b alosztályból alakult, vezetői elsőként Vértes János áv. őrnagy, majd Vadász Tibor áv. százados voltak. Alosztályai a következők voltak:


A-alosztály – vezetője: Ikladi Lajos áv. százados;
B-alosztály – vezetője: Sogór Gyula áv. százados;
C-alosztály – vezetője: Dénes Miklós áv. százados;
D-alosztály – vezetője: Varga János áv. százados.

         VIII/3. Osztály (Nyugat-európai hírszerzés)


A X/3-c alosztályból alakult, vezetője 1951. szeptember 28-tól dr. Bauer Miklós áv. őrnagy (korábban a X/3. osztályvezető-helyettese), helyettes vezetője pedig Kovács Zoltán áv. főhadnagy volt. Alosztályai:
A-alosztály – vezetője: Ágoston Kálmán áv. hadnagy,
B-alosztály – vezetője: Sas László áv. főhadnagy.

         VIII/4. Osztály (Emigrációs hírszerzés)


A X/3-d alosztály osztállyá szervezésével alakult meg, vezetői Esztergályos Ferenc áv. hadnagy, majd 1952-től Horváth Árpád áv. százados (korábban a VIII/5. Osztály vezetője) voltak.

            VIII/5. Osztály (Külképviseleti és elhárítási)


A X/3-e alosztályból alakult meg, vezetője Horváth Árpád áv. százados, majd Mészáros István áv. százados (korábban a X/3-e alosztály vezetője) volt.


A-alosztály – vezetője: Tóth Pál áv. főhadnagy;
B-alosztály – vezetője: Hajósi János áv. főhadnagy;
C-alosztály – vezetője:Háder Károly áv. főhadnagy;
D-alosztály – vezetője: Tóth István áv. hadnagy.

IX. Főosztály (Belső Karhatalom)

Az ÁVH Titkársága 1952. február 23-i határozata alapján, 1952. május 15-ével az ÁVH Belső Karhatalom különvált a Határőrségtől, IX. Főosztály megjelöléssel.112 Élére elsőként az ekkor áv. alezredessé előléptetett Kristóf Istvánt (korábban a IV/1. Osztály vezetésével ideiglenesen megbízva) nevezték ki, helyettese 1952. december 5-től Adorján Gyula áv. őrnagy volt, aki egészen 1954. január 18-ig töltötte be ezt a posztot. Alárendeltségébe 4 karhatalmi, 8 őrségi és 1 tartalék zászlóalj tartozott, valamint a Budapesti zászlóaljak és a Tiszthelyettesi Iskola Szombathelyen.

Szolgálati Osztály - vezetője a megalakuláskor Várkonyi Ferenc áv. őrnagy 1952. augusztus 29-ig, majd Ecseri Tibor áv. őrnagy;

Káderosztály – vezetője Szigeti Zoltán áv. őrnagy, majd 1952. augusztus 29-től Tarkó Lajos áv százados;

Kiképzési Osztály – vezetője 1952. október 3–tól Palkovics István áv. őrnagy.

 

Az ÁVH közvetlen szervei:

X/1. Osztály (Kormány- és Pártőrség)

Az iratok tanúsága szerint már 1950-ben használták a X/1. megjelölést a Pártőrség Osztályra, de ténylegesen 1951-ben épült be az ÁVH szervezetébe, önálló szervként, közvetlenül alárendelve a Hatóság vezetőjének. (Ezt megelőzően az ÁVH vezetőjének első helyettese alárendeltségébe tartozott) Az osztály feladata volt gondoskodni a párt és a kormány vezetőinek személyes biztonságáról, valamint őrizte, szükség esetén pedig védte a főbb pártintézményeket.
Vezetője 1949. december 30-tól Moravetz László áv. alezredes, majd miután 1951. május 18-án felmentették és törölték az állományból, Jamrich Mihály áv. alezredes (1952. márciustól ezredes) vette át az osztály irányítását,113 helyettese Veres Mihály áv. százados volt. 1952 decemberében Jamrichot operatív iskolára küldték a Szovjetunióba, ahonnan 1953-ban visszahívták, és májusban ismét megbízták az osztály irányításával (helyettese Kiss Dezső áv. őrnagy). Jamrich Mihály az egységesített BM létrejöttével megalakuló XIII. (Kormányőrség) Osztályt még egészen 1956-ig vezette. (Arra vonatkozóan nincs adatunk, hogy a köztes időben ki irányította az osztályt)


1953. május 15-ével 7 alosztály felállítását rendelte el Piros László áv. vezérőrnagy:114


X/1-a. alosztály – vezetője Mészáros Sándor áv. őrnagy;
         X/1-b. alosztály – vezetője1953.májusigBrusinszki Ferenc áv. őrnagy, majd Kósa János áv. százados;
         X/1-c. alosztály – vezetője 1953. májustól Brusinszki Ferenc áv. őrnagy;
         X/1-d. alosztály – vezetője Nagy Antal áv. százados;
         X/1-e. alosztály – vezetője Kónyi Alajos áv. százados;
         X/1-g alosztály – vezetője Koleszár János áv. százados.
Valamint:
         I. század – parancsnoka Ács István áv. százados;
         II. század – parancsnoka Görög István áv. főhadnagy;
         III. század – parancsnoka Sztari János áv. alhadnagy;
         IV. század – parancsnoka Németh József áv. hadnagy;
         V. század – parancsnoka Borsós János áv. hadnagy.

X/2. (Tájékoztatási) Osztály

Korábban Információs Osztály néven az ÁVH vezetője első helyettesének volt közvetlenül alárendelve. Feladata volt az ÁVH minden területéről származó információk begyűjtése, azok összefoglalása és továbbítása a legfőbb pártvezetés részére.115 Később, – valószínűleg az 1951. év első felében – önálló osztályként, közvetlenül az ÁVH vezetője alá rendelték, X/2. megjelöléssel.
Vezetője a megalakuláskor Wágner Anna áv. alezredes volt, majd 1950. november 17-től Szendy György áv. őrnagy (korábban az ÁVH Titkárság vezetője) vette át az osztály irányítását. Őt Kovács Endréné áv. százados váltotta, majd 1952. október 10-től Rajki Sándor áv. őrnagy (korábban az V. Főosztály vezető-helyettese) vezette az osztályt, egészen az egységesített BM létrejöttéig.

X/3. (Operatív Technikai) Osztály

Kétszer is megalakították az osztályt. Először egy 1950. augusztus 25-én kelt parancs, az I/5. Osztály elnevezését azonnali hatállyal X/3. (Államvédelmi Hírszerző) Osztály elnevezésre változtatta, és egyidejűleg a III. Főosztály vezetőjének irányítása alá rendelte. (Lásd: I/5. Osztály). Majd 1951. szeptember 28-án az osztályt főosztállyá szervezték (VIII. Főosztály), ezzel együtt osztállyá vonták össze a III/2. osztálytörzset, a III/2-b, a III/2-c és a III/2-d alosztályokat (lásd: III/2. Osztály), és így alakult meg a X/3. (Operatív Technikai) Osztály, közvetlen alárendelve az ÁVH vezetőjének.
Első vezetője 1951. szeptember 28-ig Tihanyi János áv. őrnagy volt (helyettese Fehér Sándor áv. őrnagy, majd 1951. március 23-tól dr. Bauer Miklós áv. százados), majd Tárnoki János áv. őrnagy (előtte III/2. Osztály vezetője) irányította az osztályt, de egy hónap múlva felmentették. Helyére 1951. október 27-től Béres Pál áv. százados (előtte ugyanitt osztályvezető-helyettes) került.116
Az 1951. november 22-én kelt parancs átszervezte az alosztályok, mely az alábbiak szerint alakult:117


         X/3-a. alosztály – vezetője 1950. november 1-ig Gelber Miklós áv. főhadnagy ideiglenes  megbízatással, majd Fehér Sándor áv. őrnagy, 1951. november 22-től pedig Némethi Tibor áv. főhadnagy;
         X/3-b alosztály – vezetője Markó Imre áv. őrnagy;
         X/3-c alosztály – vezetője Imre Mátyás áv. százados;
         X/3-d alosztály – vezetője Kunos László áv. százados;
         X/3-e alosztály – vezetője 1950. november 1-ig Mészáros István áv. főhadnagy ideiglenes megbízatással, majd Horváth Árpád áv. százados, 1951. november 22-től pedig Rudas Ilona áv. hadnagy.

X/4. (Gazdasági) Osztály

1951. november 27-ével alakult meg, amikor a VII/4. Osztály ellátó szervéből új, önálló osztály felállításáról rendelkezett az ÁVH vezetőjének 96. számú parancsa. (Lásd: VII/4. Osztály). Az így létrejött X/4. Osztály feladata volt a központi épület és a VIII. Főosztályhoz tartozó épületek műszaki karbantartása, konspiratív célra használt házak, lakások megszerzése és karbantartása, valamint kisebb méretű „bizalmas” építkezések és átalakítások lebonyolítása. Az osztály felügyeletével a VIII. Főosztály vezetőjét (ekkor Farkas Vladimir áv. alezredes) bízták meg.118
Az osztály első vezetője Csapó Andor áv. alezredes volt (helyettese Komendó János áv. őrnagy), akit 1953. január 30-tól Bácsvány János áv. százados követett ezen a poszton.


Alosztályairól egyenlőre keveset tudunk:


         a alosztály;
         b alosztály – vezetője Olajos Imre áv. főhadnagy;
         c alosztály – vezetője Vándor Ferenc áv. százados;
         d alosztály – vezetője Nagy István áv. főhadnagy.

X/5. (Egészségügyi) Osztály

Az osztály „elődje” 1950. szeptember 1-ig V/3. (Főorvosi Hivatal) Osztály, majd az 1952. január 25-i átszervezésig a VII. Főosztály szervezetébe tagozódott. (Lásd VII/6. Osztály). Ezt követően hoztak létre egy egységes egészségügyi osztályt X/5. megjelöléssel, dr. Bálint István áv. orvos ezredes folytatólagos vezetésével. Az osztályvezető helyettese dr. Kőrösi Andor áv. orvos alezredes volt.
Az osztály megalakulásáról rendelkező parancs egyben az irányítást és az ellenőrzést közvetlen az ÁVH vezetőjének első helyettese (ekkor Ferencsik József áv. alezredes) alá rendelte.119 Feladata volt szervezetten összefogni, irányítani és ellenőrizni az ÁVH egészségügyi munkáját, rendszeres szűrővizsgálatot, orvosi tanácsadást és kezelést biztosítani a Hatóság beosztottai részére.

ÁVH Ellenőrzési Osztály

1951. április 12-én alakult meg, az ÁVH vezetőjének közvetlen alárendelve. Feladata a kiadott parancsok végrehajtásának ellenőrzése, az ÁVH összes szervei munkájának mindenre kiterjedő, időnkénti vizsgálata. Mindezek végrehajtására egy 8 főből álló osztály felállítását rendelte el az ÁVH vezetője.120 Az osztály élére Bakos Pál áv. alezredes került, helyettesei Kenessei Tamás áv. százados, majd 1952. februártól Pálmai Imre áv. főhadnagy voltak.

ÁVH Hírközpont

1951. február 16-án kelt parancs a III/2-f alosztályt megszüntette és Hírközpont néven új osztályt szerveztek belőle, melyet az ÁVH Titkárságnak rendeltek alá. (Később az ÁVH vezetőjének közvetlen alárendeltségébe kerül.) Vezetője az egységesített BM létrejöttéig Kurta János áv. alezredes, helyettese 1952-től Dobány Imre áv. százados volt.

ÁVH Sportosztály

A Hatóság vezetőjének 1951. október 6-án kelt parancsa, az ÁVH keretén belül Bástya Sport Központ néven önálló osztály felállítását rendelte el. Az osztályt szervezetileg a Hatóság egyik helyettes vezetője, konkrétan Piros László áv. vezérőrnagy közvetlen alárendeltségébe helyezte. Vezetésével Somogyi János áv. alezredest bízták meg, aki egészen 1953. augusztusig irányította az osztályt. Helyettese Tihanyi György áv. százados volt. Feladata tervszerű sportszervezés az ÁVH alakulatai felé, valamint a „tömegsport mozgalom” megalakítása és kiterjesztése annak érdekében, hogy a Hatóság beosztottait „edzettebbé és állóképesebbé” tegye.121

ÁVH Kultúrosztály

1950. július 15-én hozták létre, az ÁVH vezetőjének közvetlen alárendelve. Az osztály foglalkozott többek között a könyvtári munkával, könyvterjesztéssel, filmvetítéssel, közönségszervezéssel, dekorációk készítésével, valamint irányította az ÁVH ének- és táncegyüttesét. Vezetői Gát István áv. százados, majd 1951. szeptember 7-tól Kónya Lajos áv. őrnagy voltak.

ÁVH Budapesti Osztály

Az osztály 1951. január 24-ével került felállításra, közvetlenül az ÁVH vezetőjének alárendelve.122 (Azt megelőzően az elnevezése ÁVH Budapesti Állománya volt) Feladata a Budapest területén élő „szervezetlen lakosság”123 , valamint a városi és kerületi üzemek, hivatalok, szervezetek hálózati-operatív biztosítása. Az osztály alárendelt szervei a kerületi alosztályok, melyeket a főváros minden kerületében felállítottak. A Budapest Osztály vezetője az egységesített BM felállításáig Sándor Imre áv. őrnagy (korábban az I/1. Osztály vezetője) volt, helyettese Znamenák György áv. őrnagy.

 

Az ÁVH vidéki szervei:

Megyei osztályok

1950. május 12-vel az ÁVH vidéki osztályainak addigi szervezete megszűnt, és az új közigazgatási székhelyeken önálló államvédelmi osztályokat hoztak létre. Az osztályokat a megyeszékhely után nevezték el.124 (Kivéve a Csongrád megyét, ahol az ÁVH Szegedi Osztálya működött). Az így felállított 19 vármegyei osztály – melyeken belül 6 alosztályt, titkárságot, személyzeti csoportot és nyilvántartó csoportot rendszeresítettek – irányításáról és ellenőrzéséről egy 1950. június 29-én kelt parancs rendelkezett. Eszerint a megyei osztályok irányítása és ellenőrzése az I. Főosztály vezetőjének hatáskörébe került.125 (Az I/1. Osztály 1951. április 5-i megszűnésével a megyei osztályok általános irányítását a Hatóság vezetőjének első helyettese vette át. Lásd: I/1. Osztály.)


Az egyes megyei alosztályok és csoportok irányítása és ellenőrzése azonban közel sem volt egységes. A titkárságok működéséért az ÁVH Titkársága, a személyzeti csoport munkájáért az V/1. Osztály, a nyilvántartó csoportokért pedig a III/3. osztály volt felelős. Továbbá az I. alosztály az I/2., a II. alosztály az I/3., a III. alosztály az I/4., a IV. alosztály a III/1, az V. alosztály126 a III/2., a VI. alosztály a VI/1. osztályok irányítása és ellenőrzése alá tartozott.127 A megyei osztályok alárendeltségébe tartozott továbbá még közlekedési alosztály is, amelynek feladata a közlekedés vidéki objektumainak elhárítása volt.
Ezen a kissé kaotikus irányítási rendszeren a már fentebb említett 1951. április 5-én kiadott parancs változtatott, mert ezután a megyei osztályok operatív munkájának irányítását az illetékes központi osztályok vezetői végezték a megyei osztályvezetőkön keresztül. A megyei osztályok általános irányítását a Hatóság vezetőjének első helyettese végezte, munkáját pedig egy, a közvetlen irányítása alatt álló, 6 fős vidéki előadói csoport segítette.128 (Lásd: I/1. Osztály)
Az ÁVH vezetője 1950. szeptember 1-én rendelkezett az egyes vidéki kirendeltségek felállításáról, valamint a már meglévők megerősítéséről.129


1951. november 1-i hatállyal a megyei osztályok elnevezését megváltoztatták, és a megyeszékhely helyett az egyes osztályokat a megyék szerint jelölte.130 A vidéki osztályok részletezésénél már ezt a jelölést használjuk, feltüntetve a korábbi elnevezést is.
Az egységesített Belügyminisztérium létrejöttével, 1953. szeptember 15-ig Budapesten és valamennyi megyében egységes megyei főosztályokat szerveztek, melyek vezetőiről szeptember 16-án kelt, 08. számú parancsában rendelkezett a belügyminiszter.131

ÁVH Baranya megyei Osztály – előtte ÁVH Pécsi Osztálya.


Élére 1950. február 16-val Komlós János áv. százados került, majd 1953. április 27-ig Szabó István áv. őrnagy irányította azosztályt. Helyetteseik Gerendai László áv. százados, majd 1952. május 23-tól Nyirfalvi Károly áv. főhadnagy voltak.132

ÁVH Bács-Kiskun megyei Osztályelőtt ÁVH Kecskeméti Osztálya.


Vezetője M. Orbán Miklós áv. őrnagy volt, aki 1953. június 9-ig töltötte be a pozíciót. Őt Szabó Károly áv. őrnagy (korábban a Győr-Sopron megyei, majd a Bács-Kiskun megyei osztályok helyettes vezetője) követte,133 aki az 1953. szeptemberi, főosztállyá szervezést követően, még 1954. augusztus 1-ig állt a BM megyei főosztálya élén.134 Helyetteseik Barta István áv. főhadnagy, majd Szabó Károly áv. százados és Polgár László áv. hadnagy voltak.

ÁVH Békés megyei Osztályelőtte ÁVH Békéscsabai Osztálya.


Az osztály vezetőjeHabuda Zsigmond áv. százados volt 1951. november 29-ig, majd a BM megyei főosztályának megszervezéséig Arany László áv. százados töltötte be a pozíciót.135 Az osztályvezető helyettesek Pálinkás Ferenc áv. hadnagy és Lehoczki László áv. főhadnagy voltak.

ÁVH Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Osztályelőtte ÁVH Miskolci Osztálya.


Az osztály élére elsőként Bakos Pál áv. őrnagy került,136 akit Szabó Márton áv. százados követett 1951. január 5-től. 1952. március 8-ig Marton Béla áv. százados irányította az osztályt,137 majd egészén 1956. január 27-ig Dáni János áv. őrnagy töltötte be először az osztályvezetői, majd a főosztályvezetői pozíciót. Az osztályvezető helyettesek nem váltották ilyen sűrűn egymást: 1950. május 12. és 1953. szeptember 16. között Angyal András áv. főhadnagy töltötte be a pozíciót.

ÁVH Csongrád megyei Osztályelőtte ÁVH Szegedi Osztálya.


Vezetője Tatai István áv. őrnagy volt, helyettese Kelemen Miklós áv.százados.

ÁVH Fehér megyei Osztályelőtte ÁVH Székesfehérvári Osztálya.


Az osztályt 1953. augusztus 17-ig Mester József áv. százados irányította, helyettese Déri György áv. százados volt.

ÁVH Győr-Sopron megyei Osztályelőtte ÁVH Győri Osztálya.


Az osztályt 1952. március 8-ig Muzslai József áv. százados, majd decemberig Dobróka János áv. őrnagy (korábban az I/3. Osztály helyettes vezetője) irányította.138 Az őt követő Gáli István áv. százados az egységesített BM felállításáig vezette az osztályt. Helyetteseik Gyovai Sándor, majd Szabó Károly áv. századosok voltak.

ÁVH Hajdú-Bihar megyei Osztály – előtte ÁVH Debreceni Osztálya.


Vezetője megalakuláskor Lombos Lajos áv. őrnagy volt, majd 1950. május 12-től H. Tóth László áv. százados került az osztály élére.139 1951. január 5-től Dejcző Károly áv. százados vette át az irányítást. Őt a I. (Hálózati) Főosztály korábbi vezetője, Ferencsik József áv. ezredesváltotta 1953. január 14-től, aki 1954. július 21-ig állt, az akkor már BM Hajdú-Bihar megyei Főosztály élén. Osztályvezető-helyettes a megalakuláskor Tamás András, majd Surmann István áv. főhadnagyok voltak.

ÁVH Heves megyei Osztály – előtte ÁVH Egri Osztálya.


Megalakuláskor Varga Sándor áv. százados kapta meg az osztály irányítását,140 majd 1950. május 12-től Müller Gyula áv. százados került a helyére, aki 1956. szeptember 16-ig maradt ezen a poszton. Az osztály helyettes vezetője először Havasi László áv. százados, majd Knez András áv. főhadnagy volt.

ÁVH Komárom megyei Osztályelőtte ÁVH Tatabányai Osztálya.


Az osztályt 1953. január 3-ig Gábor András áv. százados vezette, majd utána megbízott vezetőt neveztek ki Mozsolits Sándor áv. főhadnagy személyében, akit augusztusban fegyelmi úton, azonnali hatállyal elbocsátottak. Az osztály helyettes-vezetői sűrűn váltották egymást: a megalakuláskor Németh Nándor áv. hadnagy töltötte be a pozíciót, majd Bocskai Mihály és Mozsolits Sándor áv. főhadnagyok következtek. Ez utóbbi vezetői kinevezését követően Kovács Tibor áv. százados látta el a helyettesi teendőket.

ÁVH Nógrád megyei Osztályelőtte ÁVH Salgótarjáni Osztálya.


Vezetője 1951. szeptember 24-ig Bing Géza áv. százados volt, majd a BM megyei főosztályok megalakulásáig Rácz Károly áv. századosirányította az osztályt.Helyetteseik Péter Kornél, majd Haraszti János áv. főhadnagyok voltak.

ÁVH Pest megyei Osztály – előtte ÁVH Budakörnyéki Osztálya.


Megalakuláskor az osztály élére Komlós János áv. százados került, majd rövid idő után, 1950. február 17-től Dobróka János áv. százados váltotta fel. 1953. június 9-én még kinevezték az osztály élére Takács Imre áv. századost,141 aki a BM megyei főosztályok megszervezését követően egészen 1954. július 21-ig vezette a Pest megyei Főosztályt. Az osztály helyettes vezetője 1952. november 14. és 1953. augusztus 17. között Toldi Ferenc áv. őrnagy volt.

ÁVH Somogy megyei Osztály előtte ÁVH Kaposvári Osztálya.


Az osztály vezetője 1953. június 9-től Czene Mihály áv. őrnagy volt.142 A helyettes vezetők Müller Gyula és Bíró (2.) Sándor áv. főhadnagyok voltak.

ÁVH Szabolcs-Szatmár megyei Osztályelőtte ÁVH Nyíregyházi Osztálya.


Megalakuláskor Pallagh Sándor áv. századost bízták meg az osztály vezetésével,143 akit 1952. június 20-án váltottak le, és bocsátottak el az ÁVH állományából. A vezető-helyettesi teendőket elsőként Gerendai László, Daruka János áv. főhadnagyok látták el, majd 1953. szeptember 11-ig Jerabek Kálmán áv. százados töltötte be a posztot.

ÁVH Szolnok megyei Osztályelőtte ÁVH Szolnoki Osztálya.


Az osztály vezetői H. Tóth László áv. százados, majd 1953. június 9-től Kiss József áv. őrnagy (korábban itt helyettes vezető)144 voltak.

ÁVH Tolna megyei Osztályelőtte ÁVH Szekszárdi Osztálya.


Az osztályt 1952. március 21-ig Vörös Balog Lajos áv. főhadnagy vezette, majd Gál Ferenc áv. főhadnagy töltötte be a pozíciót 1952. december 5-ig. Utána ideiglenes vezetőt bíztak meg Papolcsi János áv. főhadnagy személyében, aki 1953. szeptemberi főosztállyá szervezésig irányította a Főosztályt. Az osztály helyettes vezetője 1952. október 17-ig Kaczur Géza áv. főhadnagy volt.

ÁVH Vas megyei Osztályelőtte ÁVH Szombathelyi Osztálya.


Az osztályt 1951. október 27-ig Kucsera László áv. őrnagy (később az I/3. Osztály vezetője) irányította, majd Beck Ferenc áv. százados kapott megbízást.145 1952. március 8-tól Gerendai László áv. százados (korábban az ÁVH Baranya megyei Osztályának helyettes vezetője) állt az osztály élén,146 aki egészen az egységesített BM felállításáig maradt ebben a pozícióban. Az osztály helyettes vezetője 1952. május 23-tól Barta István áv. főhadnagy (korábban az ÁVH Bács-Kiskun megyei Osztályának helyettes vezetője) volt.

ÁVH Veszprém megyei Osztályelőtte ÁVH Veszprémi Osztálya.


Vezetésével elsőként Marton Béla áv. századost (később az ÁVH Borsod–Abaúj–Zemplén megyei Osztályának vezetője) bízták meg, majd 1951. november 16-tól Havasi László áv. százados került az osztály élére. Őt 1952. december 19-től Bagi Mihály áv. őrnagy követte, aki az egységesített BM felállítását követően is tovább vezette az osztályt. Egy helyettes vezetőről tudunk Tamás András áv. százados személyében, aki 1953. szeptember 16-ig töltötte be a posztot.

ÁVH Zala megyei Osztályelőtte ÁVH Zalaegerszegi Osztálya.


Az osztály vezetője 1951-ben Thomann Ferenc áv. százados volt, 1953. június 9-én pedig Gál Ferenc áv. őrnagyot bízták meg az irányítással,147 aki egészen 1954.augusztus 1-ig töltötte be ezt a pozíciót. Az osztály helyettes vezetője 1951-ben Takács Ferenc áv. főhadnagy volt.

Az ÁVH egyéb szervei:

Államvédelmi Hatóság Kollégiuma

Az ÁVH vezetőjének közvetlenül alárendelt konzultatív testület volt. A Kollégiumot 1950 tavaszán állították fel azzal a rendeltetéssel, hogy segítse a Hatóság vezetőjének munkáját döntései előkészítésében, a vezetők beszámoltatásában és ellenőrzésében. Péter Gábor mellett tagjai volt még a testületnek a vezető-helyettesek, így Piros László, Balog Béla, majd Ferencsik József, Kutika Károly, Lakatos Dezső, valamint Koczina Gyula, az ÁVH párttitkára, Farkas Vladimir és más meghívottak.


A Belügyminisztérium és az Államvédelmi Hatóság összevonásával létrejött Belügyminisztérium új szervezeti felépítéséről az 1953. július 22-én kelt, 01. számú belügyminiszteri parancs rendelkezett. Már az itt feltüntetett központi szervekből és azok kinevezett vezetőiből kiderül, hogy gyakorlatilag az ÁVH szinte teljes szervezetét és állományát „átvette” a Belügyminisztérium, vagyis a szervezet korábbi önállósága megszűnt ugyan, de lényegében megalakult a régi-új ÁVH.


A kutatás során vizsgált iratanyagok, elsősorban állományparancsok és az ezekből készült összesítés egyik szembetűnő momentuma az a nagymértékű fluktuáció, amely az önálló szervként működő ÁVH állományában nyomon követhető. A parancsokban olvashatunk kisebb részt fenyítésekről, lefokozásokról, áthelyezésekről, vagy elmarasztaló bírósági ítéletekről is, melyek azonban – az utóbbi két esetet leszámítva – nem mindig jártak pozícióvesztéssel is. A leváltások, felmentések leggyakoribb oka az 1952–1953-ban lezajló kádercserében keresendő. Erre az időszakra nagyrészt eltűnnek az „alapító atyák”, akik egyik pillanatról a másikra váltak kedvezményezettekből a rendszer büntetett kádereivé. Folyamatosan termelt ki az ÁVH egy olyan megbízható és fejlődőképes „munkás-paraszt” káderállományt, akik különböző gyorstalpaló pártiskolák, állambiztonsági tisztképzők elvégzésével nyertek bizalmat és teret a kommunista pártnál és a Hatóságágnál. Sokak olyannyira, hogy állambiztonsági „karrierjük” még a ’70-es, vagy akár a ’80-as évekig is nyomon követhető.