Ugrás a Főoldalra!

Az I. világháború következményei, illetve a II.világháború közvetlen előzményei és okai

Párizs környéki békeszerződések

A tárgyalások során a következő szerződéseket kötötték meg:

Versailles-i békeszerződés Németországgal
Saint-Germain-i békeszerződés Ausztriával
Neuilly-i békeszerződés Bulgáriával
Trianoni békeszerződés Magyarországgal
Sèvres-i békeszerződés az Oszmán Birodalommal ezt 1923-ban felváltotta a
Lausanne-i békeszerződés

(Törökország ezzel területi revíziót ért el)

A háború legközvetlenebb előzményeként, ha nem is okaként említhető, hogy az első világháború utáni békeszerződések roppant módon átformálták Európa térképét, s a nemrégen alakult nemzetállamokat a régi birodalmak rovására elégítették ki. Ezzel az egyébként is meglévő vereség érzését még további frusztrációs érzésekkel fokozták a vesztesek körében. Ezek az előzmények alapvető szerepet játszottak abban, hogy szélsőjobboldali diktátorok jelenhettek meg a színen. Militarizálták és terrorizálták saját lakosságukat, amely azonban mégis elvárta és el is tűrte tőlük, hogy állítsák helyre a régi nemzeti dicsőséget.

A náci Németország nem pusztán egy militarista diktatúra volt a sok közül, hanem vezetői szinte a kezdetektől fogva a hivatalos propaganda szintjén fogalmazták meg azt, hogy szigorú faji hierarchia létezik a világban, melynek elején az árják, a végén pedig a zsidók állnak. Adolf Hitler Németországában először az elmebetegeket sterilizálták, majd ölték meg (eutanázia program), de ez az „akció” még kiváltotta az egyházak tiltakozását. Később a cigányokat, a politikai másként gondolkodókat és a homoszexuálisokat kezdték üldözni, de a legsanyarúbb sors a zsidóságra várt. Bár Hitler egy ideig proponálta a német zsidók elköltöz(tet)ését az országból, az 1942 elején lezajlott wannsee-i konferencia zöld utat adott a zsidóság megsemmisítésének, melyet főleg a náci szoldateszka csizmái alá került országok zsidósága szenvedett el. Európa zsidóságát megsemmisítő táborokba hurcolták.Az európai hatalmak nem tudtak mit kezdeni Németország és Olaszország felemelkedésével s elnézték, hogy a spanyol polgárháború (1936-1939) a fasiszták győzelmével végződjék. A náci Németország fokozatosan terjesztette ki hatalmát: 1938 márciusában bekebelezte Ausztriát (Anschluss) s 1938 szeptemberében, a müncheni egyezménnyel elérte, hogy megkapja a Csehszlovákiához tartozó szudétanémet vidéket is. Hitler 1939 márciusában lerohanta Csehszlovákiát, létrehozta a Cseh-Morva Protektorátust, a szlovák náci bábkormányt és területüket „adatott” át a magyaroknak. Ráadásul Hitler 1939. augusztus 23-án neutralizálta a Szovjetuniót is: a Molotov-Ribbentropp paktum - mely eredetileg megnemtámadási egyezmény volt a két ország között - titkos záradéka Lengyelország felosztását tartalmazta. 1939. szeptember elsején (ez a második világháború „hivatalos” kezdete) Hitler (hadüzenet nélkül) megtámadta és bekebelezte Lengyelország egy részét, míg a másikat a szeptember 17-én támadó szovjet csapatok szállták meg. A nyugati országok hadat üzentek a németeknek, ám hadműveletek ekkor még nem indultak el.