Ugrás a Főoldalra!

Szovjet gyűlöletpropaganda

Ismeretes, hogy a szovjet hadvezetőség a legénység között napiparancsként talmudi gyűlöletirományokat osztott ki; ezek legismertebb írója a zsidó Ilja Ehrenburg, Sztálin bizalmasa. A gyűlöletirományok többek között folyamatosan sulykolják, hogy az ellenség (pl. a német) nem ember, hogy az ellenség női tagjait megerőszakolni és meggyilkolni hazafias, és dicsőséges cselekedet. Ennek, valamint a hátában levő zsidó komisszárok gépfegyvereinek hatására a szovjet katona szinte vadállati lénnyé vált, mely gátlástalanul gyilkolt és erőszakolt, ha tehette. Német túlélők kisgyerekek és idős nők halálra erőszakolásáról, férfiak kiheréléséről és halálra kínzásáról és egyéb szörnyűségekről jelentettek.

Ilja Ehrenburg írásai:

A német egyszerű, egysejtű, de mégis különös élőlény. A német katona nem hasonlít az emberhez.

A németek már Hitler előtt is hencegtek, szerették azt énekelni, hogy „Deutschland, Deutschland über alles”. A német mindenkinél okosabbnak tartotta magát.

Amikor Hitler hatalomra került, kinyilatkoztatta a németeknek: „Ti magasabb fajú emberek vagytok és ezért minden nép köteles engedelmeskedni nektek.”

A német szereti, ha tudományos kifejezéseket használnak. Hitler ezt jól tudja és kiadta a parancsot, hogy magyarázzák meg tudományosan, miért magasabbrendű a német, mint a többi népek. Hitler „filozófusai” sokáig törték a fejüket, míg végül kijelentették: „A németek a magasabbrendű fajhoz tartoznak, mert koponyájuk különösen nemes formájú.”

A német csak a mutatós holmit szereti. A háború előtt a német cigarettagyárosok többet költöttek a csomagolásra, mint a dohányra. A német megvásárolta a szép bádogskatulyát, jó drágán megfizette és megelégedetten szívta dohány helyett a káposztalevelet. Amikor Hitler megmagyarázta a németeknek, hogy a koponya formája a fontos, a németek nagyon megörültek. Mert a koponya is - skatulya. És hogy mi van a skatulyában - az a németet nem érdekli.

A német sietve gondoskodott családfájáról: milyen volt az ükapja és az ükanyja. Szív és fej a németet nem érdekli, csak a faj.
Hitlernek vannak válogatott SS katonái. Ezek a legfajtisztább németek. Ezek Németország legjobb fajfenntartói. Az SS köteles ismerni őseit 1750-től kezdve. Ha az SS nősülni szándékozik, menyasszonyát külön specialisták vizsgálják meg, ellenőrzik: eléggé fajtiszta-e? Az SS parancsnokság rendeletet adott ki az SS tagjainak eljegyzési és nősülési rendjéről, melyben többek között ez áll: „Az állattenyésztés tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a faj nemesítése céljából okvetlenül alkalmazni kell a következő szabályokat: 1. Mintákul a leggondosabban kiválasztott példányokat kell felhasználni. 2. A legjobb példányokat csakis a legjobb példányokkal szabad párosítani. 3. Minden nemkívánatos leszármazott megsemmisítendő.”

A németek nem titkolják, hogy állatok. Sőt, büszkék arra, hogy állatok.

A rendelet megmagyarázza, hogy miért kell a fajtiszta német férfiakat fajtiszta német nőkkel párosítani: „Jó gyarmatosítókat kell teremteni Ostland számára.” (Így hívják a németek a Szovjetunió általuk megszállt részeit.) A fajelmélet jó kifogás a gazdagabb országok kirablására. A német ezt kiabálja: „Én fajtiszta vagyok, tehát úrnak születtem. Ti pedig szlávok, alsóbbrendű faj vagytok és kötelesek vagytok engem szolgálni.” A német nemcsak egyszerű tenyészbika, hanem megvadult bika is, amely az egész világot fel akarja öklelni.

Ha egy Fritzet a mieink nyakoncsípnek, azonnal felkiált: „Hitler kaput”. Természetesen abban a percben nem Hitler kaput, hanem a Fritz, aki visít, mint egy malac, de az azért van, mert a Fritz - talpnyaló.

A német foglyok az első napon szidják Hitlert is, Göringet is és Goebbelst is, mint a bokrot. De rövid idő múlva a Fritz magához tér, eszébe jut, hogy ő a „felsőbbrendű faj” képviselője.
Rzsev közelében láttam egy német foglyot. „Hitler kaput” - ordította. Egy jó órán át kiabálta, hogy Németország elvesztette a háborút. Két nappal később újra megpillantottam ezt a Fritzet a többi foglyok között. Tréfálkozva kérdeztem tőle: „Mit gondol, mivel fog a háború végződni?” A Fritz diplomatikusan hallgatott, azután így válaszolt: „Úgy gondolom, hogy a háború a harcoló felek egyikének győzelmével fog befejeződni.” Mert akkorra már teleette, kialudta magát és megtárgyalta a helyzetet a többi Fritzcel.

A hadifogolytáborba kerülve az ilyen Fritz pofátlanná válik és így kiabál: „Pfuj. Micsoda seprű ez? Nálunk Németországban egész más seprűk vannak!”

A német gyorsan megy át a talpnyalásból a pofátlanságba, a pofátlanságból a megalázkodásba. Franciaországban egy alkalommal egy őrnagy német foglyot hallgatott ki: „Hogy hívják?” A német válaszul felbőgött: „Heil Hitler!” Az őrnagy vállat vont és folytatta a kihallgatást: „Melyik csapattesthez tartozik?” A német újra bömböl: „Heil Hitler!” Erre egy francia hadnagy az őrnagyhoz fordult és engedélyt kért, hogy ő hallgathassa ki a németet. Rávágott a szemével a németre és rákiáltott: „Mi a neved?” A német kihúzta magát és elmormogta: „Hans Müller, 176. gyalogezred.”

Ha a németre rákiáltanak, mindjárt megszelídül. Ha pedig engednek neki, rögtön megnő a szarva.

Olaszországban sokkal régebbi a fasizmus, mint Németországban. Gyakran láttam olasz foglyokat is. Délvidéki nép, szeret kiabálni, hadonászni. Az olasz fogoly, amint belép, elkezd zajongani: Mussolini!... oh, Mussolini!... A Duce sohasem téved! Hagyni kell zajongani, akkor hamar elcsendesedik, mindent kiad magából és megnyugszik. Erre három perc elegendő, olasz tisztnek - egy negyedóra. Aztán pedig ott ül egy mindennapi ember, beszélget munkáról, lányokról, ételekről. A fasizmus olyan az olasz pásztoron vagy bortermelőn, mint a piszok, hideg vízzel le lehet mosni.

De a németben belül, a beleiben van a fasizmus. Minél többet beszélsz egy némettel, annál inkább észreveszed, hogyan szivárog belőle az önteltség, a felsőbbség érzése.
A háború első őszén láttam a brjanszki erdőben néhány fogoly németet. Volt közöttük egy hosszú Fritz, akinek szeme egy kitömött állat üvegszemére hasonlított. Valamit magyarázgatott sorstársainak. Közelebb mentem. Fritz a fajelméletet szemléltette az oroszok arcán. Először csak egy orosz harcossal foglalkozott: „Nézzétek csak meg, milyen füle van!” Olyan borzalommal ejtette ki a fül szót, hogy akaratlanul is ránéztem az elvtársra. Látom, hogy a füle olyan, mint a fül általában lenni szokott, de a Fritz számára ez a fül bizonyítékul szolgált arra, hogy az oreli termőföldek a németeket illetik meg. Azután a Fritz rámvetette magát. Nem is sejtette, hogy tudok németül. „Nézzétek csak az öreget, tipikus torzszülött: teljesen értelmetlen arca van.” Csodálkozva néztem a németre: micsoda arcátlanság! A német megérezte pillantásomat és nyugtalankodni kezdett. „Ön talán tud németül?” -Tudok - válaszoltam. A Fritz rémületében dadogni kezdett. „Én nem tudom a gondolataimat helyesen kifejezni. Már az iskolában mondta a tanítóm: Rudi, miért mondod azt, amit nem gondolsz?” Ezután a Fritz még elmesélte, hogy a nagypapája és a bácsikája munkások, hogy ő maga is munkás és végül szent borzalommal kinyögte: „Én marxista vagyok”...
Valószínű, hogy amikor odébbmentem, újra kezdte: „Láttátok, milyen fülei vannak az öregnek? És a koponyája? Alsóbbrendű faj!”

A múlt télen Medini mellett egy fogoly hadnagyot mutattak nekem. Goebbelshez hasonlított a kis rühes. Piszkos volt és folyton vakaródzott. Tetejébe buta volt. Hosszan magyarázgatta nekem, miért fogják megverni a németeket. Tudtam, hogy egyik röpiratnak tartalmát ismétli. Azután sikerült a hadnagyot megszólaltatnom. Mikor megmondtam neki, hogy ismerem szülővárosát, sőt megfordultam néhányszor abban a kávéházban is, ahol a Fritz minden vasárnap üldögélt a menyasszonyával együtt, a Fritz kivirult. Egy csapásra elfelejtette, hogy fogságban van és nekieresztette magát. Ezt mondta: Június 24-én lesz a menyasszonyom születésnapja. Remélem, hogy addigra már otthon leszek, minthogy áprilisban megkezdjük a döntő offenzívát és szétverjük az oroszokat. Tovább beszélgettünk és még ilyeneket mondott: „Volt a századunkban egy nagyon okos főhadnagy. Felírtam a noteszomba a szavait - jól esik megismételni. Egyszer ezt mondta nekem a főhadnagy: Willy, az életben mindenre készen kell lenni. Néha a hangyák is elbánnak az óriással.” Megkérdeztem a hadnagyot: „Mit akar ezzel mondani?” Így felelt: „Valami pech történt - elcsíptek az oroszok.” Ez a buta és piszkos Fritzike óriásnak képzelte magát, az oroszokat pedig hangyáknak.

Párizsban, a német megszállás idején, beszédbe elegyedtem egy német tiszttel. Azt hitte, hogy francia vagyok, dicsérte a francia művészetet, irodalmat, de azután így szólt: „Ne vegye zokon, de ön is megérti, hogy Németországhoz viszonyítva Franciaország műveletlen, elmaradt ország. Én két hete vagyok Párizsban és az a benyomásom, mintha civilizált városban lennék. Mondja, honnan van Önöknek, franciáknak az a tehetségük, képességük, hogy mindennek a műveltség látszatát adják?” Ez a nagyképű barbár az elvadult Hitler-Németországból a világ egyik legnagyszerűbb városába került. Kultúrát látott maga körül, de mégis meg volt győződve arról, hogy kultúra csak Németországban van. A francia kultúráról azt gondolta, hogy az – „ersatz”, pótlék. Nem értette meg, hogy ő maga csak pótember.
Egy német őrmesternél két levelet találtak: egyik levél öccsétől érkezett, a másik az őrmester válasza, melyet megírt, de elküldeni már nem volt ideje. Az öcskös ezt írta: „Képzeld el, milyen rágalmat terjesztenek az angolok. Bázelban hallgattam a londoni rádióadást. Ezek az aljasok azt beszélik, hogy mi állítólag gyermekeket gyilkolunk Oroszországban.” S az őrmester ezt válaszolta az öccsének: „Csak az angolok képesek minket így rágalmazni. Te magad is jól tudod, hogy a németek mennyire szeretik a gyerekeket. Az én századomban mindenki megosztja utolsó falat kenyerét is a gyerekekkel. Ha pedig Oroszországban egy borzalmas fajzatnak apró képviselőit megöljük, arra az állam érdeke kényszerít bennünket.” Ennek a szörnyszülöttnek az orosz gyerek nem gyerek, hanem „egy borzalmas fajzatnak apró képviselője”. Nyugodt lélekkel gyilkolja az orosz gyereket, mintha csak hangyákat tiporna el…

…Átkozott fajta!

A német minisztereknek millióik vannak Dél-Amerikában. Oda mentették át a lopott pénzecskét a sovány időkre. A német vezérek: Göring, Ribbentrop, Rosenberg lakásaikat Franciaország, Csehszlovákia, Oroszország múzeumaiban összelopkodott festményekkel díszítik. A német fejes szobrot lop, a kisember zsebkendőt. De lopnak mind, egytől-egyig. Egy német beírta naplójába: „Borzalmas hetünk volt, semmit sem organizáltunk! Csak Kurtnak volt szerencséje, három tojást és egy ezüstkanalat szerzett.” Ha már az összes házat kifosztották, akkor egyik Fritz a másik Fritztől lopja a hadizsákmányt. Tolvaj tolvajtól lop. A német hadseregparancsnokság egyre-másra küldi a parancsokat: „Megszüntetni a lopást a katonák között.” Könnyű volt a Fritzet lopni tanítani, de őt többé erről senki le nem szoktathatja. Egy német kapitány, haragjában, hogy a Fritzek ellopták ezüst cigarettatárcáját, a napiparancsban századát „gonosztevők gyülekezetének” nevezte. Ez pontos meghatározás, beleértve, persze a századparancsnokot is.

A német állam élén egy bandita áll, aki csak egy mesterséget ért jól - más országok kirablását. Nincs abban semmi különös, hogy minden német tolvaj lett. „Most nagyon hosszú a kezünk” - írta egy német újságíró.

Ezt a kezet le kell vágni!

Gyakran mondják, hogy a németek vadállatok. Kár az állatokat sértegetni. A vadállat széttépi az embert. A német pedig sokáig és ravaszul kínozza. A vadállat öl, hogy jóllakjon. A német azért gyilkol, hogy élvezzen.

A német mindig kegyetlen volt, de azelőtt nem engedhette meg magának azt a fényűzést, hogy lányokat gyilkoljon és gyerekeket verjen agyon.

Békeidőben csak ábrándozott erről. Németországban a mozikban borzalmas filmeket mutattak be: öreg emberek lányokat fojtogattak, szellemek kis gyermekeket üldöztek. A háború előtt élt egy mészáros Düsseldorfban, aki nőket gyilkolt meg. Az újságok a „düsseldorfi vámpírnak” nevezték. Most minden németből vámpír lett.

A Fritz, aki most húszéves, megfelelő nevelést kapott. Amikor a Fritz tízéves volt, látta, hogyan verik a zsidókat Berlin utcáin, hogyan tépik ki az aggastyánok szakállát, hogyan köpnek a nők arcába. Amikor tizenöt éves lett, látta, hogyan verik a németek a cseheket. Most a Fritz beérkezett: ő maga is gyötörhet, gyújtogathat, szúrhat, akaszthat.

Egy Fritz beírta a noteszébe: „Ha kínzást látok, felvidulok, sőt felhevülök.” Egy másik bejegyezte a naplójába: „Ha elmondom Elzának, hogy én orosz bolseviknőt akasztottam, akkor Elza az enyém lesz.”

Németország a perverz szadisták hazája. A német lemond az evésről, az alvásról, csak adjanak neki valakit, akit megkínozhasson.

A német szeret orosz gyerekeket, öregeket, asszonyokat akasztani. Az elesett Fritzeknél gyakran találnak fényképeket, melyen akasztófa és akasztott emberek láthatók; egyik Fritz akaszt, a másik ott áll a géppel és fényképezi, hogy a felakasztott ember hogyan fullad meg. Az akasztásnál a németek technikai „vívmányokat” vezettek be. A gyorsaság kedvéért a teherautó az akasztófa alá viszi az áldozatot. Nyakába vetik a hurkot és a teherautó továbbmegy. Belopolje faluban a németek kétemeletes akasztófát állítottak fel…

…A németek élve elásnak gyerekeket. Vitebszk mellett két napig nyögött a föld - a gyerekek kiabáltak, akiket a németek eltemettek. Kercsben a németek az iskolába küldték a gyermekeket, ott legyilkolták és tankönyveikkel és füzeteikkel eltemették őket. Novina faluban a németek az asztalhoz kötöztek egy Ványa nevű kisfiút és lefűrészelték a kezét.

Nemrég megtalálták a tábori titkosrendőrség titkárának, Friedrich Schmidtnek a naplóját. Bugyonovka faluban ez a német lányokat verte és gyilkolta meg. Íme néhány idézet Friedrich Schmidt naplójából: „A tábori csendőrség első százada Bugyonovkától három kilométerre északra elfogott öt tizenhat év körüli legénykét. Hozzám vezették őket. Korbáccsal vertem őket úgy, hogy a korbács nyele apró darabokra tört. A jobb karomban már fájnak az izmok... Négyéves kisgyerekeket agyonvertem... Délelőtt tíz órakor behoztak hozzám két lányt és hat fiút. Kénytelen voltam irgalmatlanul elverni őket. Aztán elkezdődött a tömeges agyonlövés. Tegnap hat, ma harminchárom eltévedt bárányka... A lányok még csak egy könnyet sem ejtettek. Levetkőztették őket meztelenre - a ruháikat eladjuk... Ma agyonlövettem a tizenhat éves Ludmilla Csukanovát... Megkorbácsoltuk egy asszonynak a meztelen fenekét. Megverettem egy asszonyt, mert nem jelentette be magát. A leggyakrabban a meztelen ülepüket szoktam verni... Megvertem három férfit és egy nőt, mert a tilalom ellenére Bugyonovkára jöttek. Aztán megvertem még egy fehérszemélyt, ő maga bevallotta, hogy ápolónő volt... Két lánynak a lakásomon korbácsoltam meg a meztelen ülepét... Behivattam sok lányt, akik kedvezőtlenül vélekedtek a tábori titkosrendőrségről és mind megkorbácsoltam..." Azt lehetne gondolni, hogy Friedrich Schmidt kivétel, hogy elmebeteg. De nem, közönséges német. A feleségének csomagot küldött, mint minden Fritz, és a parancsnokság a „kardos kereszttel” tüntette ki.

Gyötrik a sebesült vöröskatonákat, megmérgezik sebeiket, víz helyett vizeletet adnak nekik inni. Kínozzák a foglyokat. Egy német gazdasági intéző írja barátainak: „Tegnap könnyű testi fenyítésben részesítettem két orosz bestiát, akik titokban megzabálták a disznók moslékjának szánt lefölözött tejet.” Egy másik német ujjongva jelenti: „Orosz foglyok vannak itt nálunk. Ezek az alakok megzabálják a földi kukacokat a repülőtéren. Rávetik magukat a mosogatóvízzel telt vödörre. Láttam, hogy kigyomlált gazt ettek.”

Szemjonovsina faluban a németek kútba dobálták a csecsemőket. Az anyák sikoltoztak, de a németek nevetve csillapították őket: „Nekünk nem kell a kút, van elég vizünk.”

Lengyelországban a németek naponként ezerszámra gyilkolják le a zsidókat és holttesteiket a szappanfőző üzemekbe szállítják. A németek felgyújtották a csehországi Lidice falucskát, a férfiakat és serdülő fiúkat legyilkolták, az asszonyokat kényszermunkára vitték, a kisgyerekeket pedig névtelen és jogtalan „senki gyerekeinek” nyilvánították. Szerbiában a németek tizenkét éves lányokon követnek el erőszakot. Kegyetlen, undorító férgek ezek. Vámpírok, akik az emberiség vérét szívják.

Mikor hagyja abba a német az emberek kínzását? Amikor megölik és eltemetik.

Egy német fogolytól kérdezték: „Hogy volt képes tizenhárom éves kislányon erőszakot elkövetni?” A német egykedvűen hunyorgatott és így válaszolt: „Az asszony nekem csak árnyékszék.” Szőke göndör haja és kék szeme volt ennek a németnek.

Vannak ilyen szemérmetlen majmok - a páviánok. Nézegeted őket az állatkertben és valahogy kényelmetlenül érzed magad. Goebbels pofonokat kapott „szerelmi csintalanságokért”. Amilyen Goebbels, olyan a Fritz is. A német bejárta Európa összes piszkos lebuját. Zsebében pornográf fényképeket hord. A német hadseregparancsnokság jegyrendszert vezetett be a bordélyházakban. Íme, egy ilyen utalvány: „Ellenőrző szám 23268”.

Hát emberek ezek?

Páviánok.

Fritz nemi beteg és megfertőzi az egész világot. Gretchen Drezdából levélben értesíti férjét: „Tíz-tizenkét éves orosz kislányok érkeztek ide. Pajkos öregek vették őket magukhoz.” Ez az aljas német nő „pajkosoknak” nevezi ezeket az undorító liliomtipró páviánokat.

A német nő nem marad el a német férfi mögött. Most mindenkivel lefekszik: némettel, magyarral, olasszal. Ezek a fajtiszta nőstények kézről-kézre járnak. Mi tarthatná vissza őket? A Fritz Párizsban vagy Afrikában züllik, Gretchen otthon, a német barlangban züllik.

A német nő mindennél jobban fél attól, hogy férje nem őt, hanem önmagát sajnálja. Gretchen ezt írja: „Tudom, hogy ott nálatok rossz, de itt nálunk még rosszabb. Tizenhat kilót fogytam és szívesen cserélnék veled helyet.” A nőstények méltók a hímekhez.

A német gonosz lény.

Mindenkit gyűlöl. Szidja a szövetségeseit. Még honfitársait is szidja. A porosz nem állja a bajort, a bajor szerint a porosz "rosszabb a disznónál".

A német külsőleg civilizált emberhez hasonlít. Zsebében töltőtoll és notesz, amelybe beírja benyomásait. A noteszt valamilyen kereskedő cég adta reklámul, a töltőtollat pedig lopta. A Fritz ezzel a tollal feljegyzi, hogy hány tyúkot organizált és hogy hány lányt akasztott fel.

Egy német tizedes feljegyezte: „Oroszországban nincs művészet és színház sincs. Nem emlékszem egyetlen oroszból fordított könyvre sem. Csak éppen a moziban, három évvel a háború előtt játszották „Karenin Annát”. De azt hiszem a szcenárium német volt, németek is rendezték a filmet, csak a témája volt orosz, de ez meg elég ostoba volt.” Ez a vadember - diák. Tolsztoj Leóról nem hallott. Nem csoda tehát, hogy honfitársai megbecstelenítették Jásznája Poljánát.

A tudatlan bölcsnek tartja magát. A német meg van győződve arról, hogy ő mindent tud. Azzal dicsekszik, hogy Németországban jól nyomtatják a könyveket. De csak el kell olvasni ezeket a könyveket és kiderül, hogy mennyire elvadultak a németek. Vérszomjas téboly ez, vagy pedig elmélkedés az árja faj szaporításáról. Tíz évvel ezelőtt a németek kiszedték Németország könyvtáraiból az összes jó könyvet és óriási máglyákon ünnepélyesen elégették.

A Fritzeket az iskolában nem oktatták, hanem verekedésre szoktatták.

A németek egyre csak a háborút készítették elő. Faháncsból szövetet, fűrészporból mézet gyártanak. Ezerféle pótanyagot találtak ki. Németország tudománya csak a nyersanyag és a termékek hamisításával, a gondolatok meghamisításával és az ember meghamisításával foglalkozik.

Hitler uralkodása előtt néhány évvel tüntetés volt Berlinben. A tömeg a Tiergarten parkjában gyűlt össze. Gumibotokkal felfegyverzett rendőrök verték és egymásután tartóztatták le a tüntetőket. A rendőrök az úton álltak és vártak, az emberek maguk szaladtak a gumibot alá. Elmenekülhettek volna, ha a gyepen keresztülfutnak. De a német tudta, hogy ezért rendszerint három márka pénzbüntetés jár. És német lába nem volt hajlandó gyepre lépni, még azért sem, hogy a fejét megmentse. Négy tüntetőnek sikerült meglépni, mert a rendőrök sem mertek a gyepen keresztülszaladni.

A német nem ember. Automata puskával felfegyverzett automata. Az automata puskát fel lehet használni, de a németet el kell temetni.

Amikor a németek automata fegyvereikből lövik a francia menekülőket, hallatlan bátraknak képzelik magukat. Akkoriban minden kényelemmel harcoltak. Csatázni nem kellett, bor sok volt, az ennivaló jó, a Fritzek szállodában aludtak és kiürítették a telt áruházakat. Motoros batyuzók voltak ezek, akik lelőtték a lányokat és megtömték tankjaikat selyemharisnyákkal.

Azóta sok minden megváltozott. Oroszország nem vált ínyükre a Fritzeknek. Vidám mosollyal lépték át a határt. Most nyöszörögnek és káromkodnak.

Hitvány és undorítóan gyáva a német.

A németek félnek a harci repülőgépeinktől. Ha kiabálnak, hogy a 'vas Gusztáv' repül, imádkozni szeretnék, de csak a fogaim vacognak." A németek nem szeretik tüzérségünket. Ez az 'ördögágyú' már a németek százezreit gyilkolta meg. Én idegbajt kaptam tőle." A németeket felháborítják mesterlövészeink: „Lehetetlenné vált az élet. Az orrát se dughatja ki az ember az orosz mesterlövők miatt.” Állandó rémületben tartják a németeket a partizánok: „Ellenséges országban vagyunk, elátkozott zöld pokolban. Néha imádkozom, amikor pedig ezek a kínok kezdődnek, akaratlanul is káromkodik az ember, mint egy kocsis.”
A német fél az éjszakától. Felderítőink tudják, hogyan üvöltöznek a Fritzek, ha váratlanul meglepik őket. A német fél az erdőtől. A német fél a hidegtől, meg a melegtől is. „Megfagyok” - üvölti télen. „Kibírhatatlan a hőség” - ordítja nyáron. Nem bírja ki a sztyeppét. Kifullad a hegyekben. Felháborodik, mert fúj a szél. Méltatlankodik, mert nagy por van. A német gyalogság fél egy lépést is gyalogolni: a Fritzek hozzászoktak, hogy autókon kocsikázzák be egész Európát. Megszokták, hogy járdán járjanak. Szeszélyes hentesek ezek. Most a saját bőrükön tanulták meg, hogy mit jelent - Oroszországba menni. Elfelejtették már a vendéglőket és selyemharisnyákat. Idegrohamokat kapnak és üvöltöznek: „Az oroszok fanatikusak, őrültek, nem akarják megérteni, hogy kapitulálni kell!”

1918 novemberében Németország kapitulált. Néhány hónappal a minden feltétel nélküli kapituláció előtt, a németek sikerrel támadtak. A német katonák tudták, hogy elveszett ügyért harcolnak, de a tiszt kiadta a parancsot: előre! - és a németek mentek. Egy német, aki részt vett az első világháborúban, mesélte nekem: „Mi akkor már semmiben sem hittünk...” Megkérdeztem: „Hogyan történt, hogy mégis olyan sikerrel támadtak?” Csodálkozva nézett rám: „Ülünk a fedezékben és káromkodunk. Azután a hadnagy füttyent, mi felrohanunk és megyünk...” De elérkezett a nap, mikor a hadnagy úr már hiába füttyentett, a Fritz nem mozdult: leállt a gyár.

A német nem fog rosszul harcolni. Jól fog harcolni mindaddig, amíg abba nem hagyja a harcot és - elszalad. A németet el kell idáig vezetni puskagolyóval, gránáttal, bombával, aknával. A német még nem eléggé rendült meg. Még jobban meg kell rendíteni. Akkor egyszerre vége lesz - megáll a gép.
A rémület bátorságot önt a németbe. A német tudja, hogy mit követett el. Fél a leszámolástól. Egyszer egy fogollyal találkoztam, akit hárman kísértek. A német könyörögve szólt hozzám: „Nem lehetne megkettőzni az őrséget?” „Minek?” - csodálkoztam. A német megmagyarázta: "Félek az asszonyoktól." Megijedt kolhoz-parasztasszonyainktól. Köröskörül csak a kémények maradtak meg, a falut felégették a németek. Természetesen Fritz ezt fogja mondani: „Nix! Én nem gyújtottam. Ezt Hitler gyújtotta fel.” De mindenki tudja, hogy a Fritz is igyekezett segíteni.

A német látja, mennyire gyűlölik minden országban. A touloni francia matrózok inkább a tenger fenekét választották, semhogy együtt éljenek a németekkel. Jugoszláviában a parasztok két év óta a hegyekben rejtőzködnek a németek elől. Egész Európa gyűlöli ezt a kígyófajzatot. A német tudja, hogy amikor majd leszámolásra kerül a sor, mindent tőle fognak számon kérni: norvégek is, lengyelek is, hollandok is - borsos lesz a számla. És szörnyű helyzetben van a német. Sokezer kilométerre barlangjától.

Németországban éhínség és barbárság. Hétmillió külföldi rabszolga dolgozik a németekre. A rabszolgák egyre csak arra gondolnak: hogy lehetne elbánni a gaz rabszolgahajcsárokkal. Lengyelek és franciák, ukránok és beloruszok; férfiak és nők - a bosszúvágy élteti őket.

Milyen hát a német, az állítólag mindenható, legyőzhetetlen német, aki bemászott Afrikába, aki eljutott a sarkkörig, aki a kaukázusi fürdőhelyeken pusztít? Jobban nem is lehetne ezt megmondani, mint ahogyan egy német, Gerhard Krein főhadnagy mondta: „Néha úgy tűnik fel nekem, hogy rajtunk kívülről acélból készült páncél van. De mi van belülről? - Trágya.”

Hencegő rablók, orcátlan tudatlanok, kegyetlen vadak, gyávák és könyörtelenek a gyengével szemben, vérrel öntötték el a világot. A városok ezreit semmisítették meg. Bánatot és keserűséget okoztak a családok millióinak. Műemlékeket romboltak le, az emberi lángész és munka gyümölcseit. Ezek a semmirekellő hentesek beleavatkoztak Európa békés életébe és hallatlan szerencsétlenségbe sodorták a népeket. Felsőbbrendű ember? Nem. Orcátlan. Gyáva. Fritz.

Szívünkben szent gyűlölet ég. Ki tud nyugodtan aludni, amikor a német földünket tapossa? Kievben páviánok, Harkovban hóhérok, Rosztovban akasztók. Odesszában tolvajok. Leningrád alatt gazemberek. Forr a vérünk. - Csak egy gondolatunk van: németet ölni. Falánk hasába szuronyt! Lecsukni kapzsi szemét! Szétütni buta, szögletes fejét! Pusztuljon ez a kígyó!
Zúg a vihar a Don-menti sztyeppék fölött. Megindult a feldühödött, felháborodott, kegyelmet nem adó Oroszország. Az ítélő Oroszország. A bosszúálló Oroszország. Megindult és megy, egy gondolattal, egy érzéssel:

HALÁL A NÉMETEKRE! /részletek/