Ugrás a Főoldalra!

Normandiai partraszállás

Winston Churchill szavaival élve:

„Ha az El-Alameinnél vívott csata volt a kezdet vége, akkor minden bizonnyal a D-Day, a partraszállás napja volt a vég kezdete.”

Erwin Rommel tábornagy 1944. április 22-én mondta a segédtisztjének:

„Higgye el, Lang, a partraszállás első huszonnégy órája döntő lesz… Németország sorsa akkor dől el… a szövetségeseknek is, a németeknek is az lesz a leghosszabb nap.”

Az 1943-as teheráni konferencián Sztálin, Roosevelt és Churchill megállapodtak a "Második Front" létrehozásában 1944-re, melynek megfelelően 1944. június 6-án, az ún. D-Napon, kora hajnalban szövetséges csapatok landoltak az Észak-franciaországi Cotentin-félszigettől keletre lévő partokon, Caen városától északra. A hadműveletben amerikai, angol és kanadai erők vettek részt, és öt fő partraszállási helyre érkeztek. A partok kódneve nyugatról kelet felé haladva Utah, Omaha, Gold, Juno, Sword volt, ebből kettőn (Utah, Omaha) az amerikai hadsereg szállt partra, kettőn (Gold, Sword) a britek, egyen (Juno) pedig a kanadaiak.

D-Day

Kronológia

- Június 6 U.S. 82. légiszállítású hadosztály (Detroit hadművelet), 101. légiszállítású hadosztály (Chicago hadművelet) és a 6. Brit légiszállítású hadosztály (Tonga hadművelet) éjfél után 15 perccel földet ér Normandiában.
- Öt óra 20 perckor amerikai és brit gépek bombázzák a part menti német állásokat.
- Öt óra 50-kor az inváziós flotta hajóágyúi megkezdik a tüzérségi előkészítést.
- Hat óra 20-kor partra száll a szárazföldi erők első hulláma, megkezdődik a partraszállás; ezzel megkezdődött a náci megszállás alatt álló Európa felszabadítására irányuló szövetséges invázió. Az első napon (D-day) 50 000 szövetséges katona szállt partra Normandiában,
- Június 25–Június 29 Epsom hadművelet
- Július 7 – Caen elfoglalása.
- Július 17 – Erwin Rommel egy légitámadás folyamán autójában ülve megsebesült, később Hitler parancsára (a Hitler-ellenes összesküvésben való résztvétele miatt) megmérgezte magát.
- Július 18 – Július 20. – Goodwood hadművelet végrehajtása.
- Augusztus 3 – Augusztus 9. – Totalize hadművelet, csapda a visszavonuló német páncélosoknak.
- Augusztus 16 – Dragoon hadművelet, újabb nagyerejű partraszállás, augusztus 15-én a fő támadás előtt ejtőernyős különítmények landoltak.
- Augusztus 25 – November 16. – A Red Ball Expressz konvojrendszer működtetése, amely a hadianyag utánpótlást biztosította.

 

A partraszállók feladata nem volt egyszerű. Heves német tűzben kellett kijutniuk a kétéltű szállítójárművekből a partra, ahol kevés fedezéket találhattak, és mivel 1942 óta a német megszállók kiépítették az "Atlanti Falat", ami a Nyugat-Franciaországtól Észak-Norvégiáig húzódó óceánpartokon kiépülő bunkereket és aknamezőket jelentette, a szövetséges csapatok a D-Napon jelentős, bár a korábban becsültnél alacsonyabb veszteségeket szenvedtek. Caent, a D-napi célt nem sikerült elérni, a város csak jóval később, július végén szabadult fel.

A szövetségesek néhány nappal később egyesítették hídfőiket, így létrejött egy körülbelül 50 km hosszú frontvonal június 13-re. A németek megkíséreltek néhány gyöngébb ellentámadást, azonban nagyobb akcióra nem került sor, mert a szövetségesek korábban sikeresen elhitették a német vezérkarral, hogy a fő invázióra a La Manche-csatorna legkeskenyebb részén, Calais közelében kerül majd sor, így a június 6-i támadást elterelő hadműveletnek hitték. Az antifasiszta erők előrenyomulását hátráltatta a tipikus normandiai terep, az ún. bocage. Ez egy cserjés-bokros vidék, leginkább kisebb mezőkből áll, amelyeket sövénnyel borított földtöltések és kanyargós ösvények zárnak körbe. A sövények természetes akadályt jelentettek mind a páncélosoknak, mind a gyalogságnak, míg a német védőknek ideális fedezéket biztosított. Ez a terület, valamint a szövetséges flotta hajóágyúinak tüze és az óriási légifölény azonban lehetetlenné tette egy sikeres német ellentámadás lehetőségét is.

Míg a vonal keleti részén lévő a Montgomery vezette brit erők megrekedtek a Caen-Caumont vonalnál a bocage-i csatában, az amerikai csapatok Omar Bradley tábornok vezetésével nyugat felé kitörve június 18-ára bekerítették a Cotentin-félszigeten maradt német erőket és tíz nappal később elfoglalták Cherbourgot, így a szövetségeseknek végre lett egy állandó kikötőjük is a kontinensen, ahova erősítést és ellátmányt szállíthattak (addig csak a Mulberry ideiglenes kikötőt tudták erre a célra használni, amit az amerikaiak építettek a partraszállás helyszínén, ez azonban június 19-21 között megsemmisült egy viharban).

Július 3-án az amerikai csapatok elfoglalták Lessay-t, 18-án pedig St Lő-t. Montgomery terve azonban, miszerint az amerikai csapatok dél és kelet felé kitörve bekerítik a Caent védő német páncélosokat, míg a britek a várostól keletre eső, tankoknak kedvezőbb vidéken nyomulnak előre (Goodwood-hadművelet), a rossz idő és a német páncélosok zárótüze miatt meghiúsult, súlyos brit veszteségek mellett. Július 25-én az idő kitisztult és az amerikaiak megindíthatták kitörésüket St. Lő-ból, amihez a britek öt nappal később csatlakoztak (Cobra-, illetve Bluecoat-hadművelet). A németek védelme ekkor már kezdett felmorzsolódni, helyzetüket nehezítette, hogy Patton tábornok 3. hadserege is partraszállt, szélesítve az arcvonalat. A német hadsereg teljesen demoralizálódott, rengetegen adták meg magukat a szövetségeseknek, még többen vonultak vissza. A Dél-Franciaországban partraszálló szövetséges erők ellenállás nélkül nyomultak be Vichy-Franciaországba, az ország többi része is felszabadult augusztus végéig. Párizs komolyabb harcok nélkül került a szövetségesek kezére augusztus 25-én.

A normandiai partraszállás vezetőinek teljes névsora

Angol és Kanadai

Alan Francis Brooke, tábornagy - 1942 márciusától a Vezérkari Főnökök Bizottságának elnöke

Winston Churchill, miniszterelnök

Henry Crerar, Kanadai tábornok. 1940-41-ben a kanadai hadsereg vezérkari főnöke Londonban. 1942-től 1943-ig az I. kanadai hadtest parancsnoka

Andrew Browne Cunningham, angol admirális, a földközi-tengeri flotta parancsnokaként sikeresen szállt szembe az olasz hadiflottával.

Miles Dempsey, Angol tábornagy, A partraszállás során és a normandiai csatározásokban a 2. brit hadsereget vezeti. A német kapitulációt követően Malajziában a 14. hadsereget irányítja.

Gale.jpg

Richard Nelson Gale, parancsnok, 6th Airborne Division

Arthur Travers (Bomber) Harris, Brit légimarsall.  1942-től a háború végéig a Bombázóparancsnokság főparancsnoka.

Percy Hobart, Tábornok, 79th Armoured Division

Trafford Leigh-Mallory, brit katonatiszt, repülő almarsall.

Bernard Law Montgomery, A normandiai partraszállás kezdetétől július végéig a szövetségesek szárazföldi csapatainak parancsnoka Eisenhower irányítása alatt.

Frederick Morgan, deputy chief of staff, Allied Expeditionary Force

Charles Frederick Algernon Portal, Angol repülő marsall, 1940-45 között a brit légierő vezérkari főnöke.

Bertram Home Ramsay, angol tengernagy. 1944-ben előbb megtervezője, majd parancsnoka a normandiai partraszállás tengerészeti hadműveleteinek.

James Martin Stagg, RAF - Royal Air Force meterológus

Arthur William Tedder, A brit légierő marsallja. 1944-ben a normandiai invázió idején Eisenhower helyettese, az ellenséges utánpótlási útvonalak megsemmisítéséért felelt.


Amerikai

Henry Harley (Hap) Arnold, Amerikai tábornok. 1941 nyarán az akkor létesített önálló légierő parancsnoka lett. Szívesen alkalmazta a stratégiai bombázást, és behatóan tanulmányozta a légi hadviselés ellátási kérdéseit. 

Omar N. Bradley, Amerikai tábornok. A D-napon az 1. amerikai hadsereg irányítója, mely vezetése alatt tör ki Normandiából. 1944–45-ben a 12. hadseregcsoport főparancsnoka Nyugat-Európában.

Dwight D. Eisenhower, Az expedíciós haderők parancsnokaként részt vett a normandiai partraszállás (Overlord-hadművelet) előkészítésében. 1944 decemberében ötcsillagos tábornokká nevezték ki

James Gavin, az Egyesült Államok legfiatalabb tábornoka, A nagy változás 1944. augusztus 27-én érte, mikor Matthew B. Ridgway tábornok áthelyezésével kinevezték a 82. hadosztály élére, egyben dandártábornokká léptették elő. - 505th Parachute Infantry Regiment

Courtney Hicks Hodges, Amerikai tábornok. A gyalogos hadviselés szakértője volt. A normandiai partraszállás idején Bradley helyettese az 1. amerikai hadsereg vezetésében. Később átvette az 1. hadsereg irányítását.

Ernest Joseph King, Amerikai tengernagy

William D. Leahy, Amerikai tengernagy, diplomata.

John Clifford Hodges Lee, parancsnok, ellátói szolgálat

George C. Marshall, vezérkari főnök, Churchill a "győzelem szervezőjének" nevezte Marshall-t.

George S. Patton, tábornok, 1944-ben a normandiai harcokban a 3. hadsereg élén állt

Matthew B. Ridgway, tábornok, A normandiai partraszálláskor Ridgway egységei a Cotentin-félszigeten kerültek bevetésre - 82nd Airborne Division

Franklin D. Roosevelt, amerikai elnök. Az amerikai hadsereg főparancsnoka

Walter Bedell Smith, személyzeti főnök, Allied Expeditionary Force

Carl Spaatz, Amerikai repülő tábornok. 1944-től a Németország bombázásáért felelős amerikai startégiai légierő vezetője.

Maxwell Taylor, tábornok, 101. Légiszállítású Hadosztály parancsnoka


Német

Ludwig Beck

Ludwig Beck, Német tábornok.  Az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylet idején a puccsisták főhadiszállásán tartózkodott.

Dietrich von Choltitz, Német tábornok. 1944 augusztusában „Gross Paris” parancsnokává nevezik ki. A franciák felkelésének kitörése után nem teljesíti Hitler parancsát, miszerint a várost el kell pusztítani, hanem átadja azt a szövetségeseknek.

Dietrich Sepp.jpg

Josef (Sepp) Dietrich, német katonatiszt, a Waffen-SS tábornoka, 1944 augusztusától SS-Oberstgruppenführer, Hitler közeli munkatársa.  1944-ben az I. SS. Páncélos Hadtest élén Normandiában harcolt. 

Friedrich Dollmann, német tábornok, 1944. junius 28-tól a 7. hadsereg parancsnoka

Karl Dönitz, német tengernagy, a Német Haditengerészet parancsnoka

Heinrich Eberbach, tábornok, nyugati páncélos hadosztály - 1944 július 1-ig

Leo Geyr von Schweppenburg, tábornok, nyugati páncélos hadosztály - 1944. július 2-től

Hermann Göring, a Luftwaffe parancsnoka

Paul Hausser, waffen - SS tábornok 7. hadsereg 1944 junius 28-ig

Adolf Hitler, Führer, és a wehrmacht főparancsnoka

Alfred Jodl, német tábornok, a Wehrmacht vezérkari fönőke, a nürnbergi per háborús bűnösként ítélte el.

Wilhelm Keitel, német tábornok, a német tábornoki törzskar tagja, második világháborús főbűnös.

Günther von Kluge, Kluge a Blitzkrieg (villámháború) tervével vált ismertté, és lett tábornagy. A nyugati német erők (Oberbefehlshaber West) parancsnoka, Gerd von Rundstedt helyett.
A német katonai ellenállás vezetője, Henning von Tresckow, von Kluge vezérkari főnökeként szolgált a Közép Hadseregcsoportban, így von Kluge is némiképp benne volt az ellenállásban.

Theodor Krancke, Admiral Scheer kapitánya , Navy Group West

Walther Model, német tábornagy. Remek védekező stratéga volt, innen is kapta a „Führer tűzoltója” becenevet. (nyugati front parancsnoka, 1944 Augusztus 17)

Erwin Rommel, tábornok, B hadseregcsoport

Gerd von Rundstedt, német tábornagy, hadseregcsoport-főparancsnok, 1940 október 10-e és 1945 március 11-e között pedig három alkalommal a Nyugati front – Oberbefehlshaber West (OB West) – főparancsnoka. Ő volt a Wehrmacht rangidős tisztje.

Hans von Salmuth, 15. hadsereg parancsnok Franciaországban

Hugo Sperrle, német tábornagy, 1944-ban a D-nap előtt nemsokkal parancsnoksága alá került az egész Nyugat-Európai légierő. A normandiai harcokban a légierő gyengesége és kis létszáma miatt 1944 augusztusában elbocsátották a posztról.

Claus, Count Schenk von Stauffenberg, német ezredes, aporosz tisztikar tagja, aki 1939–43 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált, ez utóbbi hadszíntéren súlyos sebesülést szenvedett. 1944-től a németországi tartalék haderőnél volt vezérkari főnök.


Francia

Charles de Gaulle, elnök, tábornok. Franciaország normandiai partraszállást követő felszabadítása során de Gaulle gyorsan létrehozta a Szabad Francia Erőket az ország területén is, hogy ezáltal elkerülje egy szövetséges katonai kormányzat felállítását a felszabadított országban. Párizs felszabadítása előtt néhány nappal Algériából Franciaországba repült, és még a frontvonal közeléből, szövetséges tisztek társaságában lépett be a főváros területére. A Hotel Ville-ben elmondott híres beszédében hangsúlyozta a franciák szerepét a város felszabadításában.
Párizsba való visszatérte után újra felvette hivatalát a hadügyminisztériumban, hangsúlyozva ezzel a Harmadik Köztársaság jogfolytonosságát és a Vichy-rendszer illegitimitását. De Gaulle az 1944 szeptemberében felálló átmeneti kormány elnöke lett.

Marie-Pierre Koenig, Francia tábornok.  1944-ben a partraszállás után azt a megbízatást kapta, hogy a Szabad Franciaország befolyása és irányítása alá vonja a különbözõ irányvonalat képviselő ellenálló-csoportokat.

Philippe Leclerc

Jacques-Philippe Leclerc, Franciaország marsallja. 1944-ben a partraszálláskor a 2. francia páncéloshadtest parancsnoka. Az ő egységei vonulnak be először Párizsba. 




 D-day (Rayen közlegény megmentése-részlet a filmből)

Normandia-1944