Ugrás a Főoldalra!

A Pearl Harbor elleni japán támadás, és következményei (1941 – 1942)


Fájl:USSArizona PearlHarbor.jpg
Az elsüllyesztett Arizona csatahajó a Pearl Harbor-i támadás után. A hajó a japán bombatalálat után két napig égett. Egyes darabjait kiemelték, ám a roncs a mai napig Pearl Harborben maradt.

1941. december 7-én a Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta megtámadta az USA haditengerészetének Pearl Harbor-i (Hawaii) támaszpontját. A halálos áldozatok száma több mint kétezer volt, megsemmisült közel 250 repülőgép, és elsüllyedt vagy megrongálódott a kikötőben horgonyzó nyolc csatahajó (köztük a USS Arizona, a USS Oklahoma, a USS Tenessee, a USS California, a USS West Virginia, a USS Nevada) – később többségüket kiemelték és kijavították. Az amerikai csendes-óceáni flotta repülőgép-hordozói (egyebek mellett a USS Yorktown, a USS Hornet, a USS Enterprise, a USS Lexington) azonban, amelyek nem tartózkodtak a kikötőben, sértetlenek maradtak.

A japán támadást Németország majd Olaszország és szövetségeseik (köztük Magyarország) hadüzenete is követte.

A Pearl Harbor elleni támadást követően a japánok gyors ütemben nyomultak előre dél felé. December elején egy japán légitámadás során elsüllyedt a brit flotta két csatahajója, a HMS Prince of Wales és a HMS Repulse, amit a távol-keleti flotta megerősítésére küldtek

A csata

A Pearl Harbor-i csatában 1941. december 7-én a Nagumo Csúicsi tengernagy vezette japán flotta megtámadta az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének Pearl Harbor-i (Hawaii-szigetek) támaszpontját.

Előzmények

Japán 1940-ben elkerülhetetlennek tartotta az Egyesült Államok elleni háborút. Vezetői úgy vélték, elegendő nyersanyaga van felhalmozva Japánnak ahhoz, hogy folytassák a háborút Kínával, dél felé elfoglalják az európai országok gyarmatait, és közben megküzdjenek az USA-val is. Az elfoglalt területek pedig biztosítják a további háború anyagszükségleteit.

Az USA nem nézte jó szemmel Japán hódító politikáját, ezért zárolta az országban lévő japán vagyont, és fokozatosan megszüntette a kereskedelmet Japánnal.

Jamamoto Iszoroku tengernagy tervezte meg a Pearl Harbor elleni támadást. A részleteket Genda Minoru dolgozta ki Fucsida Micuo parancsnok segítségével.

Támadás

Az 1. japán flotta – amely hat repülőgép-hordozóból (Akagi, Hirjú, Kaga, Szórjú, Sókaku, Dzuikaku), 2 csatahajóból (Hiei és Kirisima), 2 nehéz- és 1 könnyűcirkálóból, 9 rombolóból, 3 tengeralattjáróból és 8 tartályhajóból állt – 1941. november 26.-án indult el a Kuril-szigetektől. A flotta előtt pár tengeralattjáró haladt, melyek zsebtengeralattjárókat hordoztak. Ezeknek a mini tengeralattjáróknak kellett behatolniuk Pearl Harbor kikötőjébe. A leleplezés elkerülése érdekében Jamamoto a megszokottnál északabbra fekvő útvonalat választott a flottának. Észak felől megkerülték a Midway-szigeteket, és így északról közelítették meg Hawaiit. 1941. októberében a Taiyo Maru óceánjáró kísérletképpen végigment a tervezett útvonalon, és útközben egyetlen hajóval sem találkozott. A támadást úgy időzítették,hogy az amerikaiaknak a lehető legnagyobb meglepetést okozzák. Az okozott kár csaknem 90%-a az első tíz percben keletkezett. Félórányi mészárlás és zűrzavar után a japán gépek eltűntek az égről.

Előjelek

Két figyelmeztetés készenlétbe helyezhette volna az amerikai erőket. December 7-én reggel a kikötő bejáratánál egy amerikai járőröző romboló egy japán tengeralattjárót észlelt, azt elsüllyesztette, majd jelentette ezt. Az egyik radarállomás 7 órakor északról közeledő repülőgépeket észlelt. A radarkezelők jelentették az információs központnak, ahol ezt úgy értelmezték, hogy ezek a Kaliforniából erősítésként jövő B-17 Flying Fortressek, amelyeknek az érkezését erre a napra várták. Valójában a támadó japán gépeket észlelték.

Az első hullám

Nagumo flottája december 7.-én reggel Pearl Harbor-tól 440 kilométerre északra volt. 6 órakor 183 repülőgép szállt fel a hordozókról Fucsida Micuo vezetésével. Két óra múlva megkezdték a támadást. 7.55-től 8.30-ig támadták a kikötőt és a szigeteken lévő repülőtereket. A meglepetés teljes volt. A támadásra vasárnap reggel őrségváltáskor került sor. A 202 amerikai repülőgép negyede tudott csak felszállni, de nem sokra mentek a túlerőben lévő japán vadászokkal. A támadás teljesen elsöpörte a légvédelmet is. Az ekkor érkező B-17-eseket a japán vadászgépek lelőtték.

A második hullám

A második hullám 170 gépe 7 óra 15-kor szállt fel. Azokat a hajókat támadták, amelyek az első hullámban kevésbé sérültek meg. A támadás 9 óra 45 perckor fejeződött be. A japán gépek 10 óra 30 és 13 óra 30 között értek vissza a repülőgéphordozókra.

A harmadik hullám

A japánok eredetileg terveztek egy harmadik hullámot is. Fucsida Micuo és a japán pilóták a harmadik hullámban az épségben maradt hajókat és repülőgépeket, illetve az üzemanyagtartályokat akarták támadni, de Nagumo tengernagy úgy gondolta, hogy már így is súlyos veszteségeket okoztak az amerikaiaknak, így a harmadik hullámot lefújta. Ez nem volt szerencsés döntés, mert még épségben voltak azok az üzemanyagtartályok, amelyekről a japán admirális azt gondolta, hogy csak makettek, és az igaziak a föld alatt vannak. Ezért a flottát Japán felé irányította, bár a pilóták nem örültek ennek a döntésnek.

Veszteségek

Japán


Japán csak 29 repülőgépet és 4 tengeralattjárót vesztett el.

Egyesült Államok


Négy csatahajó (USS Arizona, USS California, USS Nevada, USS West Virginia) elsüllyedt. A USS Oklahoma felborult. Három másik csatahajó (USS Pennsylvania, USS Maryland, USS Tennessee), valamint 3 cirkáló és 3 romboló súlyosan megsérült. 188 repülőgép megsemmisült. 2403-an meghaltak, 1178-an megsebesültek. A támadás ideje alatt a japánok fő célpontjainak tekintett repülőgép-hordozók nem voltak a kikötőben.

A legsúlyosabb veszteségek az Arizona csatahajón következtek be. Az első támadás során bomba hullott a kéménybe, és az ezt követő robbanás közel ezer embert ölt meg.

Következmények

A támadás az amerikai csendes-óceáni flottát fél évre megbénította. Ez lehetővé tette, hogy Japán még 1941-ben megtámadja a Fülöp-szigeteket, Hongkongot, és Malajziát. A nemzet döbbenten hallgatta Franklin D. Roosevelt elnököt, aki december hetedikét „a gyalázat napjának” nevezte. Másnapra a háború európai konfliktusból világháborúvá szélesedett, mert az USA ezzel belépett a háborúba, mivel eddig csak fegyverekkel és étellel támogatta az európai szövetséges országokat.

Roosevelt elnök határozott utasítására a felelősöket – Husband Edward Kimmel tengernagyot, a csendes-óceáni amerikai flotta parancsnokát, illetve Walter Short tábornokot, a csendes-óceáni amerikai hadsereg parancsnokát – menesztették. Állítólagos súlyos mulasztásuk ellenére sohasem hallgatták ki, és haditörvényszék elé sem citálták őket. Kimmel helyére Chester Nimitzet, Short helyére pedig Douglas McArthurt nevezték ki.

Szándékos tétlenség elmélete

Az USA kormánya tökéletesen tisztában volt a támadás várható idejével. Erre enged következtetni, hogy az amerikai hírszerzés ekkorra már megfejtette a japán diplomáciai kódokat, és Angliából is rendelkezésre álltak erre utaló információk. Az elmélet hívei szerint indokra volt szükség a második világháborúba való belépésre, amit az amerikai polgárok többsége ekkor nem támogatott.

Az elméletet erősíti a japán nagykövet esete, aki kezében a hadüzenettel 1941. december 7.-én 12.45-kor Washingtonban kihallgatást kért a külügyminisztertől, aki csak 13 óra 30 perckor (Pearl Harbor-i idő szerint 8 óra 30) fogadta. Az Egyesült Államok így megvádolta Japánt a hadüzenet nélküli támadással.

A hivatalos álláspont nem tagadta, hogy a hírszerzés rendelkezett információkkal az esetleges támadásról valamint a hadüzenetről, de a késlekedést az információk értékelésének hibáival indokolta.

Fájl:Pearl Harbor 1941 hu.svg