Ugrás a Főoldalra!

1943 a Csendes-óceánon

Az aleut-szigeteki csata az Alaszkához (USA) tartozó Attu és Kiska szigetein zajlott a második világháború idején, 1942. június 6-ától 1943. augusztus 15-éig.

Az aleut-szigeteki csata során az amerikaiak visszafoglalták a japánok által 1942-ben megszállt két szigetet; Attut és Kiskát. Augusztus 1-jén a japánok kikiáltották Burma függetlenségét. Novemberben az amerikai haderő támadást indított a délen fekvő, parányi szigetek láncolatából álló Tarawa zátony ellen. A szövetséges csapatok egy apró, hat és fél kilométeres szélességű Betio nevű földdarabon szálltak partra. Tarawát 5000 japán katona védte, s közülük mindössze 17-en maradtak életben. Az amerikaiak is megszenvedték az akciót: három nap alatt 3000 embert vesztettek.

 

A japán hadművelet stratégiai célja az lett volna, hogy megossza az amerikaiak figyelmét a midwayi csata kezdetekor – a két sziget elfoglalása felvillantotta annak veszélyét, hogy a japánok olyan szárazföldi légibázist hozhatnak létre, ahonnan akár az USA nyugati partját is elérhetik. (Ennek megvalósítása egyébként túlságosan nagy költségekkel járt volna, és Japán nagy hatótávolságú bombázókkal sem rendelkezett.) A szigetek visszaszerzése – mely a távolság, az időjárás és a terepviszonyok miatt végül több mint egy évig tartott – presztízskérdés volt az amerikaiak számára: az 1812-es angol-amerikai háború óta nem lépett ellenséges haderő az Egyesült Államok földjére. (A mai napig az aleut-szigeteki csata volt az utolsó az Egyesült Államok területén szuverén nemzetek által vívott ütközet.)

Az aleut-szigeteki csatát az Egyesült Államokban „az elfelejtett csata”-ként szokás emlegetni, részben azért, mert vele párhuzamosan zajlott a jóval közismertebb guadalcanali ütközet is.


A japán támadás

1942. június 3-án japán bombázók intéztek támadást az Unalaska szigetén található Dutch Harbor ellen. A rossz időben csak a gépek fele találta meg célpontját, nem okoztak nagy pusztítást, de így is 78 amerikai katona halt meg.

Az 1942. június 6-án Kiskát, majd a következő napon Attut megszálló japán egységek kezdetben alig ütköztek ellenállásba. Az őslakosok többségét az amerikaiak már korábban erőszakkal kitelepítették, és délkelet-alaszkai táborokba internálták, ahol sokan közülük éhenhaltak vagy valamilyen betegség áldozatai lettek. A szigeteken maradt 42 személyt Hokkaidóra, az Otaru melletti börtöntáborba vitték, amelyet tizenhatan nem éltek túl.

A szövetségesek válasza

1942 augusztusában az USA létrehozott egy légibázist Adak szigetén, és bombázni kezdte Kiskát. A Charles McMorris ellentengernagy vezetése alatt álló tengerészeti erők feladata a japán utánpótlás lehetetlenné tétele volt. A parancsnok-szigeteki csata után a japánok már csak tengeralattjárókkal tudták ellátni aleut-szigeteki csapataikat.

Attu visszafoglalása 1943. május 11-én kezdődött. A műveletet megnehezítette, hogy nem álltak rendelkezésre partraszállóhajók – a part terepviszonyai egyébként is jelentősen megnehezítették a partraszállást –, és a rendkívül rossz időjárást is elviselni képes felszerelés. Sokan szenvedtek fagyási sérüléseket, mivel a felszerelés alapvető darabjait sem lehetett a szigetekre szállítani, vagy, ha oda el is jutottak, a tundrán nem működő járművekkel nem lehetett a rendeltetési helyükre szállítani őket. A japánok nem támadták meg az érkező amerikaiakat, hanem a sziget magasabb részein vették be magukat.


Az Attut elfoglaló japán csapatok vezetőjének Jamaszaki Jaszujo ezredesnek, az Aleut-szigeteken működő japán csapatok parancsnokának emléket állító tábla. Felirata: „Jamaszaki, a japán hadsereg ezredese e hely közelében esett el. Ő irányította a szigeten lévő japán csapatokat.” A háttérben katonai épületekAttun 549 amerikai halt meg és 1148 szenvedett sérüléseket, 1200-nak voltak komolyabb fagyási sérülései, 614-en betegedtek meg és 318-an haltak meg más okokból (aknák, eltévedt lövedékek). (Az amerikai katonák mintegy negyede esett el.) Május 29-én az utolsó japán katonák öngyilkosságot követtek el, hogy ne essenek fogságba (a 2900 főből mindössze 29 esett élve fogságba). A halottakat elföldelő egységek 2351 holttestet találtak, de a japánok által a csata ideje alatt eltemetettek száma valószínűleg több százas nagyságrendű.


A Kiskán partraszálló amerikai-kanadai csapatok hadmozdulatai 1943. augusztus 15–16-ánAz 1943. augusztus 15-én a „Viskó” hadművelet keretében partraszálló 34 426 fős szövetséges hadsereg (köztük az amerikai 7. gyalogos hadosztály, a 4. gyalogos ezred és a 87. „hegyi-harc” csapat, kanadai részről pedig az 5300 fős 13. gyalogos dandár, amelyet a 6. és 7. gyalogos hadosztályból szerveztek ki, továbbá az Attun bevetett 1. alaszkai harci hírszerző szakasz, becenevükön Castner vágott-torkúi) Kiskát elhagyatottan találta. A japánok július 28-án sikeresen kimenekítették csapataikat, így az amerikai légierő több mint egy hétig a már elhagyott állásokat bombázta, és a sziget augusztusi visszafoglalásakor meghalt 313 szövetséges katona aknáknak, csapdáknak, „baráti tűz”-nek, a fagynak vagy betegségeknek esett áldozatul.

A csata emlékezete

A Dutch Harbor-i bombázás hatvanadik évfordulóját emléknappá nyilvánították (Dutch Harbor Remembrance Day), az állam lobogóit félárbocra engedték. Ugyanebben a hónapban nyílt meg az 1942–43 folyamán a Dutch Harbor-i haditengerészeti támaszpont védelmére épült egyik erőd területén az a nemzeti történeti emlékpark (Aleutians World War II Campaign National Historic Area), mely a térség második világháborús történetét mutatja be.

Fájl:Colonel Yamasaki Sign and Military Buildings on Attu.jpg
Az Attut elfoglaló japán csapatok vezetőjének Jamaszaki Jaszujo ezredesnek, az Aleut-szigeteken működő japán csapatok parancsnokának emléket állító tábla. Felirata: „Jamaszaki, a japán hadsereg ezredese e hely közelében esett el. Ő irányította a szigeten lévő japán csapatokat.” A háttérben katonai épületek

Fájl:Aleut szki csata terkep.jpg

Térkép a helyszínhez

 

A tarawai csata

1943. november 20-a és 23-a között zajlott, az akkoriban japán megszállás alatt álló Tarawa-atollon. Az amerikaiak megpróbálták elfoglalni a szigetet, de a japánok jól felkészültek a harcra és döbbenetesen nagy veszteségeket okoztak az ellenségnek.

Az előkészületek

A japánok erőik zömét a Betio-szigeten összpontosították.Több mint 100 géppuskafészket valamint számos bunkert és lövészárkot építettek ki és 40 nehéztüzérségi löveget helyeztek el talajba robbantott üregekben.Az amerikaiak hiába lövették hadihajóik agyúival órákig a szigetet, az előbb említett építményekben nem okoztak nagyobb károkat.

A csata

November 20-án az amerikai 2.tengerészgyalogos-hadosztály megindította a partrasszállást. A japánok puskáikkal, gépfegyvereikkel valamint tüzérségi ágyúikkal és lövegeikkel folyamatosan lőtték a partrasszálló egységeket. Iszonyatos mészárlás kezdődött,a japán lövészek sorra lőték az amerikai katonákat.A zátonyok is akadályozták a támadókat mert sok kétéltű jármű fennakadt rajtuk így az ellenség könnyen kilőhette őket. A rádiókapcsolat is megszakadt az amerikai között ami még jobban megnehezíttette a dolgukat. Rengeteg támadót öltek vagy sebessítettek meg a japánok aznap. Akiknek sikerült előretörni azokra szintén kemény harc várt a sziget belsejében. Két nap múlva, november 23-án mégis az amerikaiaké volt az egész sziget. Ez részben annak volt köszönhető hogy a japán parancsnokot, Sibaszakit a második csatanapon megölték. De hatalmas árat fizettek érte, majdnem ezer emberük meghalt és kétszer ennyien megsérültek. A japánok 4500 emberéből csak 17 katona adta meg magát élve.

A csata következményei

Az amerikaiak ezután már óvatosabbak voltak és megpróbálták elkerülni az ilyen nagy veszteségeket. De a japán ellenállás egyre erősebb lett és az amerikaiaknak a későbbiek folyamán is könyörtelen és véres csatákat kellett megvívniuk, mint a peleleu-i csata,az ivo dzsima-i csata és az okinava-i csata.

Fájl:Tarawa.jpg