Ugrás a Főoldalra!

A jugoszláv partizánok által elkövetett népirtás

Poljanai csata 1945. május 14-16. A osztrák határon lévő városban lévő hadifoglyok és menekültek ellen irányuló népirtásban mintegy 12-14 000 főt gyilkoltak meg a „partizánok” szovjet segítséggel.




Tito és vezetőtársai


Csatolva megküldjük Önnek határozatunkat, amelyben háborús bűnösnek nyilvánítjuk a vajdasági zsablyai körzetben Csúrog teljes magyar és német nemzetiségű lakosságát.

Határozatunkat a csúrogi lakosság követelésére hoztuk meg, amit a Bánát, Bácska és Baranya katonai igazgatásához nyújtottak be, és amelyben kérelmezték a település teljes magyar és német lakosságának eltüntetését és kitelepítését, mert lehetetlenné vált velük a további békés és zavartalan együttélés azok után a bűncselekmények után, amelyeket a megszállás és különösképp a razzia idején elkövettek.

A határozatból kiderül, hogy ez a követelés teljesen indokolt volt, ezért a Bizottság az eddig összegyűjtött adatok alapján meghozta, és meg is kellett hoznia határozatát.

HALÁL A FASIZMUSRA – SZABADSÁGOT A NÉPNEK
!

Magyar voltál, ezért!” - Márai Sándor

A második világháború idején – beleértve a rövid ideig tartó visszacsatolás időszakát is – elkövetett háborús bűntettek kivizsgálására létrehozott, újvidéki központtal működő vajdasági tartományi bizottság küldte meg 1945. január 29-én fenti határozatát a jugoszláv állami, szövetségi bizottságnak. Mezei Zsuzsanna, a Vajdasági Levéltár munkatársa mutatta be ezt a dokumentumot a Délvidéken, 1944-45-ben a bevonuló jugoszláv partizánok által a helyi őslakos magyarság ellen elkövetett mészárlások kivizsgálására tavaly alakult szerb–magyar vegyes bizottság magyar tagozatának tanácskozásán. Az 1945-ben kelt határozat úgy fogalmaz:


Bácskában és Baranyában mondhatni nincs olyan falu, sem város, amelynek szláv és különösképp szerb lakossága nem szenvedett, amelyik nem veszített száz és ezer életet, ártatlan áldozatot a magyar megszállók és segítőik véres terrorjában: az itteni magyar lakosság többsége, akárcsak a németek, az elkövetett szörnyűségek aktív segítője volt.


Bizottság a megszállók és segítőik által elkövetett bűntettek feltárására – ez volt a testület teljes, hivatalos neve. (Eredetiben: Komisija za utvrdjivanje zlocina okupatora i njihovih pomagaca.) Éles szemű fordító azonnal észrevehette a fenti idézetekben, hogy a szöveg magyarításában igyekeztem – lehetőség szerint – minél jobban megtartani, minél teljesebb mértékben megőrizni az eredeti dokumentumnak a kor szelleméhez illő, nyakatekert, hivataloskodó nyelvezetét, illetve a megfogalmazások hangnemét; még akkor is, ha a végeredmény ily módon – az általános fordítói szokásoktól kis mértékben ugyan, mégis eltérően – helyenként enyhén, de érezhetően magyartalanná vált.

A bizottság a háború végén, a Josip Broz Tito kommunista pártvezér által elrendelt katonai közigazgatás idején, az akkor még csak újraformálódó szövetségi Jugoszlávia minden szintjén megalakult. A fent idézett határozatot tehát a vajdasági testület hozta meg, és küldte tovább a szövetségi, belgrádi központtal működő központi bizottságnak.

A kézzel írt, olvashatatlan elnöki aláírással zárt hétoldalas dokumentum arra hivatkozik, hogy Csúrog teljes szerb (vagy inkább úgy kellene mondanunk: szláv…) lakossága követelte a hatóságoktól, hogy telepítsék ki, távolítsák el a faluból a magyarokat és a németeket, mert ők – a vádak szerint – mindannyian aktív résztvevői voltak az 1942-es razziának, illetve együttműködtek a „megszálló” fasiszta hatóságokkal. A dokumentum úgy fogalmaz:

„A magyar honvédség egységeinek behatolása a nem sokkal korábban aláírt, Magyarország és Jugoszlávia közötti »örökbarátsági« megállapodás ellenére is a helyi szerb lakosság elleni véres, semmivel sem előidézett támadás jegyében zajlott. Az ártatlanok ezrei adták életüket népükért. A megszállók az első pillanattól kezdve ellenségesen viszonyultak a lakossághoz. Céljuk volt: megsemmisíteni a szerbséget biológiailag, megsemmisíteni anyagilag, hogy ezeken a tájainkon minél kevesebb maradjon belőle.” Teljes cikk>>


forrás: Polgári Hírszemle