Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Georgij Lvov herceg lemondása, az utód Alexandr Kereszkij

 

Az Ideiglenes Forradalmi Kormány

Március 15-én - hosszas rábeszélés hatására - lemondott II. Miklós cár, miután kinevezte az Ideiglenes Kormány elnökének Georgij Lvov herceget. A miniszterek elsősorban a kadetok (alkotmányos demokraták) és az oktobristák (alkotmányos monar­chisták) soraiból kerültek ki.

A sokféle ellentéttől szabdalt társadalom demokratikus irányítására erős, többségi kormányra lett volna szükség. Ezze szemben a szabaddá vált társadalom pártok és érdekcsoportok sokaságán bomlott, s a maga szempontjából mindenkinek igaza is volt. A kiéleződő helyzet határozott kormányzatot követelt volna, erre azonban az Ideiglenes Kormány saját belső ellentétei miatt is alkalmatlan volt. Mindezek következtében május elejére kormányválság alakult ki, amelynek következtében a két jelentős, de konzervatív politikus, Miljukov és Gucskov lemondásra kényszerült.

A nagykoalíció

Május elején újjáalakult a kormány, miután a mensevikek és az eszerek úgy döntöttek, hogy a forradalom megvédése érdekében vállalniuk kell a kormányzati felelősséget is. A tíz polgári és hat szovjet miniszterből alakult kormány tehát egy nagykoalícióra támaszkodhatott, aminek következtében megszűnt a kettős hatalom lehetősége. A mensevikek és eszerek mellett a balra tolódott kadet és oktobrista pártokra támaszkodó kormány, megnövekedett eséllyel láthatott volna a legégetőbb feladatok megoldásához mindenekelőtt az Alkotmányozó Gyűlés összehívásához, a földreform végrehajtásához és a háború befejezéséhez. Mindez nem így történt, részint a kormány szerencsétlen intézkedései (pl. a háború folytatásának erőltetése), részint a nélkülöző tömegek hangulatát egyre hatásosabban befolyásoló bolsevik propaganda kö­vetkeztében.

Ugyanazon a napon, amikor a nélkülöző és felizgatott tömeg a fővárosban az Ideiglenes Kormány ellen tüntetett, az orosz hadse­reg háromszázezer katonával támadást indított Tarnopolnál, s ez csúfos kudarcba fulladt. A frontra küldött katonák fele elesett vagy megsebesült. Mindez újabb válságot robbantott ki; három kadet párti miniszter lemondott, s egyre nyilvánvalóbbá vált a jobboldali, restaurációs erők szervezkedése is.

Ugyanakkor a bolsevik jelszavakkal és ígéretekkel felheccelt katonák egy csoportja elhatározta, hogy fegyverrel kényszeríti lemon­dásra a kormányt. A július 16-ra tervezett akciót a bolsevik vezetés az utolsó pillanatban elsietettnek ítélte, és igyekezett annak elejét venni. Helyette tehát másnapra "békés felvonulást" hirde­tett, de azzal a felszólítással, hogy a résztvevők önvédelmi célból vigyenek magukkal fegyvert. E "békés" tüntetők követelték, hogy a szovjetek vegyék kezükbe a hatalmat, és döntsék meg a kormányt. Ezt a mensevikek és eszerek visszautasították. Lövöldözés kezdő­dött, mely egyes helyeken utcai harccá vált, mígnem a kormány kozák és tisztiiskolás alakulataival véget vetett a fegyveres csete­paténak, majd ostromállapotot hirdetett.

Megkezdődött a felkelé­si kísérletet előidéző bolsevikok letartóztatása és a civilek lefegy­verzése. Lenin elmenekült Pétervárról.

A válság újabb kormányátalakításhoz vezetett. Távozott a miniszterelnöki tisztségből a teljesen jelentéktelenné vált Lvov, s július 30-án Kerenszkij lépett a helyébe. Az új miniszterelnök a pol­gári politikusok visszahúzódása miatt eszer-mensevik kormányt alakított, de a polgári politikusok bevonásával rövidesen sikerült helyreállítani a nagykoalíciót. Az alkotmányos monarchistákat azonban kihagyta. A kormány ismételten balra tolódott.

Teljes cikk a forradalomról itt !

Forrás: történelemklub.com