Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

A Lengyel köztársaság kikiáltása

A második Lengyel Köztársaság Lengyelország első és második világháború közötti nem hivatalos elnevezése. Az országot Németország, Csehszlovákia, Románia, Litvánia, Lettország és a Szovjetunió határolta.

Területe 388 634 km² (ezzel az akkori Európa 6. legnagyobb országa), lakossága pedig az 1922-es népszámlálás szerint 27,2 millió fő, 1939-ben, a második világháború kitörése előtt már 35,1 millió fő volt. Ennek harmada valamelyik nemzeti kisebbséghez tartozott (17% ukrán és fehérorosz, 10% zsidó, 5% német, 1-1%-a pedig litván és orosz.

A második Köztársaság időszakát gyakran a nehézségek, a bajok és a győzelmek idejeként említik. Meg kellett küzdeni a gazdasági nehézségekkel, az első világháború pusztításaival, a lengyel-szovjet háború idején az ország területére történt szovjet benyomulással, majd a Harmadik Birodalomhoz hasonlóan egyre ellenségesebb szomszédokkal. Annak ellenére, hogy Lengyelország nem rendelkezett tengerentúli birtokokkal, képes volt a Nyugattal összehasonlítható gazdasági fejlődést és jólétet felmutatni. Varsó, Krakkó és Lwów kulturális központjai az európai nagyvárosok közé emelkedtek. Ugyanitt nemzetközileg elismert egyetemek és felsőoktatási központok is voltak. 1939-re az ország politikai és gazdasági értelemben regionális hatalommá nőtte ki magát.