Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

A Szlovák Tanácsköztársaság

A Szlovák Tanácsköztársaság 1919. június 16-ától júliusig fennállt, Eperjesen létrehozott tiszavirág életű tanácsköztársaság, melynek ideiglenes székhelye is itt volt. Belső támogatói Szlovákiában szinte egyáltalán nem voltak, idővel fennállása teljesen a Magyar Vörös Hadsereg és magyar tanácskormány támogatásától függött.

Az 1919. május 10-én a támadó cseh haderő ellen indított ellentámadás során sikerült visszafoglalni a magyaroknak Salgótarjánt és Miskolcot. Ezután vette kezdetét az ún. északi hadjárat, s a Magyar Vörös Hadsereg behatolt a Felvidékre, a középső, valamint keleti országrészt felszabadítva. Az egyik hadseregcsoport, a 16. felvidéki század (melyet többségében szlovák nemzetiségű katonák alkottak) bevették Kassát (június 11.), majd Eperjest és végül Bártfát, elérve a lengyel határt.

A Magyarországi Tanácsköztársaság vezetőit ekkora már megszállta a világforradalom ábrándjának láza, aminek hatása alatt Kun Béla már kora tavasszal visszautasította a Vix-jegyzéket. Ilyen körülmények közt került sor Eperjesen a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltására, melynek elnökévé a cseh kommunista Antonín Janoušeket tették; hadügyi népbiztosa Münnich Ferenc lett. Az új proletár állam vezetői részben Budapestről jött internacionalisták voltak, s a független Szlovákia hívei is támogatták őket.

Janoušek a Magyarországi Tanácsköztársasághoz hasonló apparátusú proletárdiktatúra kiépítését vette tervbe. A helyi lakosság azonban egyáltalán nem (vagy csak nem merte) támogatni Janoušek kormányát, amelynek fennállása rövidesen már teljességgel a Vörös Hadsereg jelenlététől függött. A Csehszlovák Állam vezetői az új állam kikiáltását úgy értékelték, mint a Felvidék visszahelyezését magyar fennhatóság alá, míg antantot egyre jobban nyugtalanította, hogy immár két bolsevista dominanciájú állam volt a térségben, s a kommunizmus ennek hatására még nagyobb erővel fog törni előre Európában.

Georges Clemenceau francia miniszterelnök június 13-i táviratában ígéretet tett arra, ha feladja Szlovákiát a Vörös Hadsereg, akkor a Tiszántúlról kivonják a megszálló román erőket.

A szlovák tanácsállam megszűnte

A tanácsállam vezetői – akiknek csupán a hatalom megtartása volt az érdekük –, beleegyeztek Clemenceau követelésébe, s a magyar haderő kivonult a Felvidékről július 7-én, helyére a csehszlovák hadsereg tért vissza. Ezzel kevesebb, mint háromhétnyi fennállás után a szlovák tanácsállam elbukott anélkül, hogy bármi érdemlegeset is cselekedett volna.