Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Sztálint a párt főtitkárává választják

1922-ben hozták létre a főtitkári posztot, mely eredetileg nem hatalmai pozíció, hanem adminisztratív-technikai jellegű beosztás volt. A pártfőtitkári poszt Lenin halála után Sztálin kezében fokozatosan a párt és az állam legfőbb hatalmi pozíciójává vált

A párt felépítése

Általában a szovjet kommunista párt szervezetét másolták a más országokban később létrejött kommunista pártok.

Az SZKP legfelsőbb szerve a Kongresszus volt, amelyet eleinte évente, később Sztálin irányítása alatt ritkábban (1939 és 1952 között egyáltalán nem) hívtak össze, majd Sztálin halála után ötévenként ülésezett. A kongresszusok között az általa választott Központi Bizottság irányította a pártot. A KB válaszotta a szűkebb vezető testületeket, melyek közül a legjelentősebbek a Politikai Bizottság (illetve 1952 és 1966 között Elnökség) és a Titkárság voltak. A Titkárság tagjai a KB titkárai voltak, akik a párt központi apparátusát irányították. A párt többi testületének és tisztségének elnevezése és feladata viszonylag gyakran változott.

Az SZKP első számú tisztségviselője 1922 és 1934 között a KB főtitkára, 1953 és 1966 között a KB első titkára, ezután megszűnéséig ismét a főtitkár címet viselte. 1934 és 1953 között a KB titkárai elvileg egyenrangú tisztségviselők voltak. A párt tényleges vezetője azonban 1924-ben bekövetkezett haláláig Lenin volt, utána a főtitkári tisztet betöltő Sztálin ragadta magához a vezetést, ő tette e posztot az első számú politikai vezető tisztséggé, és ő volt az, aki vitathatatlan vezetőként meg is szüntette azt 1934-ben. 1953-ban, Sztálin halála után rövid átmeneti zavar következett, amit Hruscsov először informális, majd formalizált első titkárrá választása zárt le. A Szovjetunió első számú politikai vezetője azonban mintegy két évig a miniszterelnök, Malenkov lett, Hruscsov az SZKP KB első titkáraként csupán a pártapparátus irányítója volt.

Fontosabb kongresszusok:

I. (1898 márciusa) – alapító kongresszus
VI. (1917 júliusa-augusztusa) – a mensevikek és a bolsevikek végleges szétválása
X. (1921 márciusa) – Lenin javaslatára a kongresszus betiltja a párton belüli demokráciát
XV. (1927 decembere) – Sztálin egyeduralmának konszolidálása
XX. (1956 februárja) – a desztalinizáció meghirdetése
XXVIII. (1990 júliusa) – a párt hivatalosan lemond állampárti szerepéről
Az SZKP-nek a 15 szovjet tagköztársaság közül 14-ben volt pártszervezete. A kivétel az Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (OSZSZSZK) volt, ahol a területi és egyéb központi alárendeltségű pártszerveket közvetlenül az SZKP KB irányította