Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Lenin halála

Lenin egészségét alaposan megviselte a forradalom és a polgárháború. Az ellene korábban elkövetett merénylet szintén komolyan hozzájárult egészségügyi problémáihoz. A golyó még mindig a nyakában volt, túl közel a gerincéhez ahhoz, hogy a kor orvosi technikájával sikeresen eltávolítsák. 1922 májusában kapott először agyvérzést, részben megbénult a bal oldalán, és ez természetesen jelentősen korlátozta munkaképességét. Ugyanezen év decemberében következett be második agyvérzése, és ekkor búcsút kellett mondania az aktív politikai életnek, bár a Népbiztosok Tanácsának továbbra is elnöke maradt. 1923 márciusában érte a harmadik agyvérzés, ami után nem tudott többet beszélni. Lenin 1924. január 21-én halt meg, a hivatalos jelentés egy negyedik agyvérzést jelölt meg a halál okaként. Ugyanakkor az őt kezelő 27 orvos közül csak nyolc írta alá a boncolási jegyzőkönyv eme megállapítását, emiatt sok elmélet született a haláláról. Későbbi kutatások erősen valószínűsítik, hogy Lenin szifiliszben szenvedett, és hogy halálát is ez okozhatta.

Fájl:Lenin-last-photo.jpg

A Szovjetek Össz-szövetségi Kongresszusa, mely január 26. és február 2. között tartotta ülését, Petrográdot Leningrádnak nevezte el. Temetésén Lenint a párizsi kommün egy fennmaradt zászlajába göngyölték, utalásképpen az első proletárdiktatúrával való kapcsolatra. A mai napig a moszkvai Lenin-mauzóleumban őrzik Lenin bebalzsamozott testét. Első agyvérzése után Lenin még számos cikket jelentetett meg, melyekben felvázolta a kormány jövőbeli irányelveit. Ezek egyike Lenin úgynevezett Politikai végrendelete (Levél a kongresszushoz), amely többek között kritizálta Sztálint és Trockijt. Sztálinról – aki 1922 óta a Párt főtitkára volt, de ez akkor még elvileg nem volt első számú hatalmi pozíció – Lenin azt írta, hogy a kezébe „korlátlan hatalom került”, és azt javasolta, hogy „az elvtársaknak

gondolkodniuk kell azon, hogy eltávolítsák Sztálint erről a posztról”. Lenin felesége május 18-án átadta e levelet a Központi Bizottságnak, a testület azonban május 24-én úgy döntött,

hogy azt nem lehet felolvasni és sokszorosítani, csak a kongresszusra érkező küldöttekkel csoportonként ismertetni. Az ülésen e döntés érdekében Sztálin fogadkozott, hogy megváltozik