Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Az olasz-magyar “örök barátsági szerződés” aláírása

A külpolitikai elszigeteltségből való kitörés első jelentős lépésének az Olaszországgal kötött barátsági szerződés tekinthető, amelyet 1927. április 5-én írtak alá Rómában. A kezdeményezés Mussolinitől indult ki, aki Jugoszláviával szemben keresett szövetségest, s egyúttal a kelet-közép- és délkelet-európai francia befolyást akarta ellensúlyozni. Tekintettel a fasiszta olasz külpolitika nyíltan revizionista beállítottságára, az olasz– magyar barátsági szerződés aláírása nemcsak a magyar külpolitika aktívabb szakaszának lett nyitánya, hanem a korábbi években kényszerből vállalt magyar beilleszkedési politika feladásának és a trianoni status quo elleni nyílt fellépésnek is. Ennek feltételei sokkal kedvezőbbé váltak azzal, hogy a gazdaság sikeres szanálásának köszönhetően 1926 nyarán a Népszövetség enyhítette Magyarország pénzügyi ellenőrzését, majd 1927 márciusában a helyszíni katonai ellenőrzés is megszűnt. 1927– 28-as beszédeiben Bethlen ismét nyíltan vállalta kormányának és az országnak mindvégig legfőbb külpolitikai célját: a revíziót. "Mi nem tartományokat vesztettünk el. Bennünket földaraboltak. [ ...] mi fajunk egyharmadáról örök időkre le nem mondhatunk. Ezt igazságul elfogadni nem tudjuk. [ ...] Ha valaki a mellényét rosszul gombolta be, öltözékét csak úgy hozhatja rendbe, ha kigombolja, és azután jól gombolja be. Ezekre a határokra egy végleges békét felépíteni nem lehet. Ezekre a határokra fel lehet építeni egy börtönt, amelyben mi vagyunk az őrzöttek és a győzők az őrzők. [ ...] nekünk más határokra van szükségünk" – szögezte le például 1928 elején híres debreceni beszédében.

Az olasz– magyar szerződés aláírását követően a magyar diplomácia kísérletet tett a német– magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésére és revizionista politikai tartalommal való megtöltésére.

Forrás: Romsics Ignác: A magyar külpolitika útja Trianontól a háborúig - részlet