Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Herriot MacDonald
Herriot és MacDonald

Jóvátételi konferencia Lausanne-ban. Határozata értelmében Németország hátralevő tartozásait 3 milliárd márkával megválthatja; a többi állam tartozásai térítését egyelőre felfüggeszti. Papen kísérlete a szovjetellenes francia-német közeledésre Herriot ellenállásán meghiúsul. Németországban a szélsőjobboldal a konferencián elért német eredményt kudarcként tünteti fel. A jóvátételről való lemondás miatt Franciaországban viszont a kormányt súlyos támadások érik.

Megegyezés Lausanneban

Vasárnap reggel 7 órakor érkezett vissza Herriot miniszterelnök Lausenneből. a pályaudvaron hatalmas, ujjongó tömeg fogadta, elárasztották virággal és a legmelegebben ünnepelték. Ahogy a miniszterelnök kiszállott kocsijából, az ujságirók gyürüje vette körül, akik előtt Herriot a következő nyilatkozatot tette.


- Meg vagyok elégedve, mert jól dolgoztunk. A tárgyalások, különösen az értekezlet végefelé , igen kemények voltak, de az eredmény, azt hiszem, az egész világot kielégiti.


- Külön ki kell emelnem , hogy a tárgyalásokon igen szivélyes hangulat uralkodott és hogy az angol és francia delegáció egymással teljes egyetértésben dolgozott. Nem látok egyetlenegy pontot sem, amelyről még vitatkozni lehetne. A konferencia a jóvátételi kérdést összekapcsolta a szövetségesek háborus adósságának kérdésével és ez a legfontosabb tény, amelyet e pillanatban hangsulyozni akarok.

 

- Mindent alárendeltünk az Amerikával kötendő egyezménynek. Ha az amerikai kormány a lausannei szerződést jónak találja és ha meg tudunk vele egyezni az adósságok kérdésében, akkor a lausannei egyezményt ratifikáljuk, ellenkező esetben a szerződés minden aláirója visszanyeri cselekvési szabadságát.


A miniszterelnök vonatán érkezett MacDonald, Sir John Simon angol külügyminiszter és az angol delegáció többi tagja, akiket a közönség ugyancsak lelkesen ünnepelt. Az angol államférfiak nyomban folytatták utjukat London felé.


A vasárnapi francia lapok azt a reményüket fejezik ki, hogy Amerika méltányolni fogja a lusannei megegyezést és az adósságok elengedésével hozzájárul a háboru végleges likvidálásához.

 

A „Populaire” a gazdasági nehézségekről azt irja, hogy azoknak rendezése nem tür további halasztást.

 

A „Republique” szerint, ha a gazdasági kérdések megoldását is az a szellem fogja áthatni, mint a lausannei tárgyalásokat, akkor a világ hamarosan ujjáépül romjaiból.


Az „Ere Nouvelle” reméli, hogy a jövőben is össze fogják egyeztetni a nemzeti érdekeket az emberiség általános érdekeivel.

 

A „Newyork Herald” párisi kiadása azt hangoztatja, hogy a jóvátételek rendezése után most a leszerelésen és a háborus adósságok törlésén a sor. Ugy látszik – irja -, hogy ezek is a megoldás utján vannak. Egész más hangot üt meg a jobboldali francia sajtó, amidőn azt irja, hogy „Németország most a jóvátételi csata megnyerése után a határok revizióját fogja követelni”.

forrás: huszadikszazad.hu, Wiki