Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Roosevelt hivatalba lépése és a New Deal kezdete

Franklin Delano Roosevelt az Amerikai Egyesült Államok 32. elnöke, az egyetlen amerikai politikus, akit egymás után négy ízben (1932, 1936, 1940, 1944) választanak elnökké.


1933-ban iktatják be, ami a nagy gazdasági világválság utolsó éve; ebből a válságból próbálja kivezetni a gazdaságot Roosevelt, mégpedig a New Deal-lel, ami egy újfajta magatartás illetve törvények, intézkedések sorozatának összefoglaló neve.
Franklin Delano Roosevelt 1882-ben született New Yorkban, apai ágon holland, anyai ágon francia származású arisztokrata családban. Diplomáját a Harvardon illetve a Columbiai Jogi Egyetemen szerzi, majd 1905-ben nősül meg, felesége Eleanor Roosevelt.
Politikájára nagy befolyással van Theodor Roosevelt, a nagybácsi, aki az Egyesült Államok 26. elnöke volt 1901-től 1909-ig, és akit Nobel békedíjjal is jutalmaztak az orosz-japán konfliktus terén végzett békítő munkája miatt; a másik pedig Wilson, akinek kormányában Roosevelt a tengerészeti miniszterhelyettes posztot látja el. 1920-ban az alelnökségre pályázik, de megszerezni nem tudja. Nemsokkal ezután, 39 évesen, paralízisben megbetegedik, járóképességét csaknem teljesen elveszíti, azonban kitartásának és fáradságos munkájának köszönhetően végül visszanyeri fizikai erejét, illetve kedvét a politikai élethez.
1928-ban New York kormányzója lesz, és energikus küzdelembe kezd a válság ellen. Rengeteg szociális és reformtörvényt fogadtat el, létrehozza az első állami segélyező, társadalombiztosítási és munkaügyi szolgálatot.
Roosevelt vonzereje vidám, legyőzhetetlen magabiztosságában van, ami rendkívül szimpatikusnak tűnt az emberek szemében, ugyanis Hoover elnököt, az elődjét, a közvélemény rosszkedvű, makacs elnöknek vélte.

A nagy gazdasági világválság

1932 novemberében, amikor Rooseveltet elnökké választják, nagyon nehéz gazdasági, társadalmi körülmények vannak nemcsak Amerikában, de szinte az egész világban.
’32 márciusában 13 millió munkanélküli volt az országban és csaknem minden bank csődöt mondott.
A válság 1929 őszén tört ki teljesen váratlanul, ezt bizonyítja a gazdasági elemzők jóslata is, akik pár hónappal azelőtt még hatalmas gazdasági fejlődést vártak az amerikai gazdaságban. Ősszel aztán a tőzsdei árak rohamosan esni kezdtek, a közbizalom megsemmisült, az építkezések leálltak, a gyári termelés felére csökkent, bankok, nagyvállalatok mentek tönkre, és ami a legrosszabb volt, egyre növekedett a munkanélküliség.
A válság társadalmi hatása katasztrofális volt: a munkanélkülieket az éhség fenyegette, szaporodtak a nyomornegyedek, férfiak és nők válogattak az éttermi hulladékban.
A középosztály is nehézségekkel küzdött, sokszor házukat, állásukat, spórolt pénzüket veszítették el.
A ranglétra felső részén lévő bankárokról derült ki, hogy törvénytelenül használják a beruházók pénzét; sokan közülük öngyilkosok lettek, vagy Európába menekültek.
Mi lehetett a  válság oka?
Okként sokan sokféle okot neveznek meg, vannak, akik a laza és koordinálatlan bankhálózatot okolják, a felelőtlen pénzügyi manipulációt, a New Deal hívei azonban a republikánus politikát tartják elhibázottnak, amely megrokkantotta a külkereskedelmet, fokozta az egyenlőtlenségeket és a koncentrációt.

Roosevelt főbb intézkedései

Az első New Deal

Az új elnök már beiktatási beszédében bejelentette, ha szükséges, élni fog azzal a rendkívüli elnöki hatalommal, amellyel csak háború idején ruházzák fel az elnököket.
Roosevelt vallotta, hogy Amerika erőforrásai elegendőek a válság legyőzéséhez, amitől rettegni kell, „az a rettegés maga”.
A New Deal 4 alappillére a következő volt:

  • *   relief = segély
  • *   recovery = állami nekilendítés
  • *   reform = reform
  • *   reconstuction = újjáépítés.

A törvénykezés első évében a pénzügyi kísérletezés domborodott ki, a másodikban a Keynes által is ajánlott közmunkateremtés.
A belgazdasági probléma két részből állt: az egyik az áresés okozta túladósodás, a másik az állandósult munkanélküliség, melyek egyrészt a kormány mezőgazdasági politikáját, másrészt az ipar újjászervezését, e kettőn keresztül a pénzpolitikát befolyásolták.
Roosevelt legsürgősebb feladatának a bankok helyzetének rendezését tartotta, úgy gondolta, hogy a stabilabb bankokat törvényes rendeletekkel kell nyitva tartani, a gyengéket magukra kell hagyni.
1932-ben körülbelül 18.000 bank működött Amerikában, a legtöbb valósággal vadnyugati állapotban. A központi rendszerhez 6.000 tartozott, s mindössze ezek tartoztak a banktörvény hatálya alá.
A többi, 12.000 bank 48 különböző állami banktörvény alá tartozott, s legtöbbjük inkább szatócsbolthoz hasonlított, mint európai értelemben vett bankhoz.
Ilyen züllött viszonyok között az összeomlást nem lehetett elkerülni: az 1933-as detroiti bankzárlat országos bankcsőddel végződött.
1933-ban fogadják el az új banktörvényt, ennek értelmében az állam 2.500 dollárig szavatolja a betéteket, ennek fejében viszont a bankoknak 1937-ig a szövetségi rendszerhez kell csatlakozniuk. Szabályozták a kötvénykibocsátás feltételeit.

A munkanélküliek támogatása

A Civilian Corporation Corps, vagyis a Civil Természetvédelmi Testület megszervezésével indult a munkanélküliek megsegítése. Fiatalok számára erdősítésekkel és más természetvédelmi tevékenységgel biztosítottak munkát.
A New Deal első szakaszában segélyt fizettek a munkanélkülieknek, amit Roosevelt nem tartott túl jó megoldásnak, mégis ez okozta a legkevesebb kárt azzal, hogy nem versenyzett a magánvállalkozásokkal, és kevesebbe került, mint a közmunka.

A külkereskedelem újjáélesztése

Roosevelt céljai közé tartozott a külkereskedelem újjáélesztése, ennek érdekében vámtarifa egyezményeket kötött.
A sör- és borjövedelmi törvénnyel törvényesítettek egy ígéretes iparágat, felszámolták a szesztilalmat.

Az ipar újjáélesztése

Megszületett a nemzeti ipari újjáélesztési törvény is, amely jogot biztosított az iparnak bizonyos közös eljárásokat rögzítő szabályok felállítására. A cél az volt e szabályzatokkal, hogy véget vessenek a rivalizálásnak, a munkásokkal valótisztességtelen bánásmódnak, és az árak túlzott leszorításának.

Mezőgazdaság

Az árakat minden területen emelni akarták, így a mezőgazdasági terményeknél is. Támogatásokat kínáltak fel azoknak a farmereknek, akik csökkentették termelésüket.
A mezőgazdaágban ugyan nem volt nagy túltermelés, a gazdákat azonban veszteségként érte, hogy a mezőgazdasági árak a háború után lecsökkentek, és a kedvezőtlen vidékeken az üzemi költségeket sem érték el. A termelési technológia fejlődése miatt a hozamok nőttek, a kiviteli lehetőségek viszont csökkentek.
Ösztönös területcsökkentésre ösztönzött az állam, illetve fokozatosan 35 millió hold földet akart fölvásárolni, más termelésre állítani át, vagy teljesen kivonni a művelés alól.
Az inflációt törvényesítették, megszüntették a dollár aranyalapját.
Roosevelt egy igazságosabb és humánusabb társadalmi rendszert akart magvalósítani, ez volt a célja akkor is, amikor létrehozta a tennessee-völgyi hatóságot. Amerikában ebben az időben az energia illetve áramtermelés magánkézben volt. Az elnök konkurenciát teremtett ezeknek a magánvállalatoknak azzal, hogy egy egész folyórendszeren kezdett energiát termelni, és ezt olcsón adta a közüzemeknek. További célja volt az öntözés kiépítése, a folyószabályozás, a talaj és az erdők védelme, új üdülési övezetek kialakítása.

A második New Deal

Az első New Deal az előbbi törvények alapján rendkívül sikeresnek tűnt, megnövekedett a termelés és az árak is.
Nemsokára azonban lassulni kezdett a növekedés üteme, az emberek felismerték, a válság nem múlt el.
Elégedetlenség ütötte föl fejét: a farmerek hasznot húztak ugyan az áremelkedésekből, azonban még mindig problémákkal küszködtek. ’34-ben az amerikai történelem legnagyobb szárazsága ínséggel fenyeget. A munkanélküliek kevesellték az óvatosan adagolt közmunkák által nyújtott segélyezést. Az üzletemberek, iparosok ellenezték, hogy a kormány beavatkozik tevékenységükbe.
A kormányzatot tehát minden oldalról támadták. Az elnök új intézkedéssorozatra szánta el magát. A második New Deal célja a gazdasági élet megindítása, és egyes nyilvánvaló igazságtalanságok kiigazítása volt.
Az intézkedéseket gyakran harcias hangnemben fogalmazták meg, amitől sokan megriadtak, másrészt viszont a New Deal sok fiatal és társadalmi reformokban hívő ember számára jelentett olyan korszakot, amelyben csaknem minden lehetségessé vált.
A második New Deal a munkanélküliséget illetően azon az állásponton volt, hogy inkább munkát oszt, mint segélyt.
A nemzeti  ifjúsági hivatal állásokat biztosított a munkanélküliek számára, a diákokat pedig támogatta tanulmányaik elvégzésében. Számtalan utat, iskolákat, parkot és más létesítményeket építettek; különböző álláslehetőségeket kínáltak fel színészeknek, festőknek, zenészeknek, íróknak; sokan megdöbbentek, amikor a kormány szimfonikus koncerteket, útikönyveket, színházi előadásokat pénzelt.
A közmunkák ellen első évben sok volt a panasz, a szükségmunkásokat gyakran túlfizették, mert a 30 centes órabér az ország legtöbb részében meghaladta a magánvállalkozók által fizetett bért.
A munkanélküliség ellen a kormány a magánvállalkozást is segítségül hívta.
Az újjáépítési törvény megrövidíti a munkaidőt és fölemeli a munkabéreket. Roosevelt ezzel a magánvállalkozás munkaerő-szükségletét akarta növelni. Rövidebb munkaidő mellett több munkásra van szükség, s ha egyidejűleg a munkások bérét fölemelik, a több munkás és magasabb órabér fokozza a heti bérösszeget.
A több munkás több bért kap, ami nagyobb vásárlóerőt jelent a piacon. Ha növekszik a termékek iránti kereslet, az fokozza a termelést, ha pedig nő a termelés, az leszorítja az egységköltségeket áremelés nélkül is, tehát a nyereség nő.
Ha nő a nyereség, azt beruházásokra lehet költeni, új vállalkozásokat lehet indítani. Az új vállalatok új munkásokat vesznek föl és ez a körforgás lassan felszívja a munkanélküliséget.
A gyakorlatban azonban ez nem valósult meg ilyen szépen.
A második New Deal kiegészítette a mezőgazdasági programot azzal, hogy a legszegényebb farmereket is segélyezhessék. Az áttelepítési igazgatóság megpróbálta elköltöztetni a terméketlen földeken gazdálkodó családokat.
Meghozták a társadalombiztosítási törvényt, ezzel lefektették az öregkori, munkanélküli és egészségbiztosítás alapjait.

A harmadik New Deal

Roosevelt 1936-os választási győzelme a New Deal győzelme is volt, annak ellenére, hogy 1937-ben és ’38-ban konfliktusokra került sor a Legfelsőbb Bírósággal. A bíróság kilenc bírója közül hét republikánus volt, közülük négyen rendkívül konzervatívok. A bírók többsége a New Deal sok intézkedésével szembehelyezkedett, veszélybe kerültek igen fontos törvények, ám a konfliktus ekkor váratlanul megoldódott, amikor egyik konzervatív bíró lemondott tisztségéről, illetve a többiek is meggondolták magukat sok kérdésben.
1936 tájékán újabb gazdasági visszaesés következett be, a munkanélküliség még nem, de a termelés, a profit, a munkabér kezdte megközelíteni a ’29-es szintet. Erre azért került sor, mert a kormány nagyon sokat költött a New Deal céljaira.
1937, ’38-ban az elnök újra nekilát programja folytatásának: megnöveli a segélyezésre, közmunkákra, állami lakásépítésre fordítandó összeget. Keynes elmélete győzedelmeskedett, aki kifejtette, hogy szükség van a kormány túlköltekezésére, mivel az elősegíti az újjáéledést, működésbe hozza a magánberuházások „belepumpáló” tevékenységét.
Az 1938-as kongresszusi választások véget vetettek a New Deal korának. Nyugaton a konzervatív republikánusok arattak győzelmet, délen pedig a konzervatív demokraták akadályozták meg Roosevelt azon próbálkozását, hogy a New Deal szervezetévé alakítsa a Demokrata Pártot. Roosevelt továbbra is népszerű maradt, de további összehangolt intézkedésekre nem volt lehetősége.
Egyre inkább a külpolitikai problémákra kellett koncentrálni, így a belső reformok elmaradoztak. Megállapíthatjuk, hogy a New Deal hatalmas jelentősége ellenére végső megoldást nem adott a munkanélküliség kérdésére, az Egyesült Államok csak akkor emelkedett ki végleg a válságból, amikor megindult a mozgósítás a második világháborúra.

FELHASZNÁLT IRODALOM - forrás: foldrajz.ttk.pte.hu

Sellers-May-McMillen: Az Egyesült Államok története. Budapest, Maecenas Könyvkiadó, 1995.
Cs. Szabó László: Franklin Delano Roosevelt. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1985.
Történelem IV. 1914-1994. Bp., Cégér Kiadó 1995.
The Life History of the United States. Szerk: Henry F. Graff. Time-life Books, Virginia