Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Német-Japán antikomintern paktum

1936.nov.25. Németország és Japán aláirta az antikomintern egyezményt, amely a Kommunista Internacionálé és a Szovjetunió ellen irányult. A szerződéshez 1937-ben Olaszország is csatlakozott.

A paktum gondolatának gyökerei 1935-ig nyúlnak vissza, amikor számos német hivatalnok a külügyminisztériumon belül és kívül azon igyekezett, hogy összeegyeztesse a hagyományos Kína-barát német külpolitikát Hitler azon vagyával, hogy Kína ősellenségével, Japánnal lépjen szövetségre. 1935 októberében az a gondolat merült fel, hogy egy antikommunista szövestégben lehetne egyesíteni a Kuomintang rezsimet, Japánt és Németországot. Különösen tetszett az ötlet Joachim von Ribbentrop különleges nagykövetnek, a Dienststell Ribbentropp néven emlegetett árnyékkülügyminisztérium vezetőjének es a berlini japán katonai attasénak, Osima Hirosinak, aki azt remélte, hogy ez a szövetség Japán alárendeltjévé tenné Kínát. Ez a terv a kínai érdeklődés hiánya miatt nem vált valóra, mindenesetre Ribbentrop és Osima kidolgozott egy Komintern-ellenes szerződést. A paktumot az eredeti terv szerint 1935 novemberének végén kötötték volna meg és meghívást kapott volna a csatlakozásra az Egyesült Királyság, Olaszország, Kína és Lengyelország is. A terv azonban egy évre a fiókba került, mivel Konstantin von Neurath külügyminiszter és Werner von Blomberg hadügyminiszter aggódni kezdtek, hogy tönkretenné a német-kínai kapcsolatokat, majd Japánban 1936. február 26-án katonai puccs tört ki, ami sikertelen maradt, de zűrzavart okozott. 1936 nyarára megvaltozott a helyzet: a japán kormányban megnőtt a hadsereg befolyása, Berlinben és Tokióban aggodalmakat szült a francia-szovjet közeledés és Hitler drámai antikommunista gesztust akart tenni, amely esetleg német-brit szövetségkötéshez vezethetne. Mindezek miatt újraéledt az antikomintern paktum gondolata. A kezdeményezés 1936. október 23-án történt meg és a paktumot november 25-én írták alá. A Szovjetunióval való direkt ütközést elkerülendő a paktum csak a Komintern ellen irányult. Ugyanakkor tartalmazott egy titkos záradékot, amely szerint bármelyik aláíró hatalom keveredne háborúba a Szovjetunióval, a másik nem segítene a szovjeteknek és tárgyalásokat kezdene az együttműködésről a másik szerződővel.