Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Olaszország csatlakozása az Antkomintern Paktum-hoz

Létrejön a Tengely

1937. november 6-án Olaszország is csatlakozott a paktumhoz és ezzel létrejött az a szövetség, amelyet később Tengelyhatalmak néven emlegettek. Az olasz lépés féligmeddig a Stresa front nevű hamvába holt francia-brit 1935-ös francia-brit kezdeményezésre volt reakció, amelynek vissza kellett volna tartania Németországot a határain való túlterjeszkedéstől. A franciák és a britek „a német expanzionizmus”, különösen az Ausztriával való egyesülés ellen léptek volna fel, és az utóbbi elleni harc Olaszországnak is alapvető érdeke volt. A gyanakvás az olasz kapcsolatokban és Benito Mussolini saját expanzionizmusa azonban növelte a franciák és a britek és a másik oldalon az olaszok közti távolságot. Olaszország 1935 októbereben lerohanta az afrikai Abesszíniát (Etiópia), anélkül, hogy az afrikaiak ezt kiprovokálták volna, ami a Népszövetség elveinek megsértését jelentette. A britek és a franciák azonban titkos egyezséget kötöttek Mussolinivel, amelyben Olaszország megkapta Abesszínia kétharmadát (Hoare–Laval-paktum). Amikor ez kiszivárgott, az egyezség Franciaországban és az Egyesült Királyságban is botrányt robbantott ki és Samuel Hoare brit külügyi államtitkárnak le kellett mondania. A Hoare–Laval-paktumot felmondták.

JEGYZŐKÖNYV
Olaszország csatlakozásáról

A Német Birodalom Kormánya,
az Olasz Kormány és a
Japán Császári Kormány

fontolóra véve, hogy a Kommunista Internacionálé a művelt világot Nyugaton és Keleten állandóan tovább veszélyezteti, békéjét és közrendjét zavarja és pusztítja,

meggyőződve arról, hogy e veszélyt csak minden, a béke és rend fenntartásában érdekelt államnak szoros együttműködése tudja csökkenteni és elhárítani,

fontolóra véve, hogy Olaszország, amely állam a fasiszta kormányzás kezdete óta e veszély ellen tántoríthatatlan határozottsággal küzdött és a Kommunista Internacionálét területéről kiirtotta, elhatározta, hogy Németországgal és Japánnal, amely államok a maguk részéről a Kommunista Internacionáléval szemben ugyanazzal a védekező szellemmel vannak eltöltve, vállvetve szembeszáll a közös ellenséggel,

a Berlinben, 1936. évi november hó 25-én Németország és Japán között a Kommunista Internacionálé ellen kötött Megállapodás II. cikkével egybehangzóan a következőkben állapodtak meg:

I. cikk.

Olaszország hozzájárul az 1936. évi november hó 25-én Németország és Japán között a Kommunista Internacionálé ellen kötött és szó szerinti szövegében idecsatoltMegállapodáshoz és Pótjegyzőkönyvhöz.

II. cikk.

A jelenlegi Jegyzőkönyvet aláíró három Hatalom megegyezik abban, hogy Olaszország az előző cikkben említett Megállapodás és Pótjegyzőkönyv eredeti aláírója gyanánt tekintendő, minélfogva a jelenlegi Jegyzőkönyv aláírása egyértelmű a hivatkozott Megállapodás és Pótjegyzőkönyv eredeti szövegének aláírásával.

III. cikk.

E Jegyzőkönyv a fent említett Megállapodás és Pótjegyzókönyv szerves kiegészítő részének tekintendő.

IV. cikk.

E Jegyzőkönyv német, olasz és japán nyelven van kiállítva, mindegyik szöveg eredeti szövegnek tekintendő. E Jegyzőkönyv aláírásának napján lép életbe.

Ennek hiteléül az alulírottak, kormányaiktól jó és kellő alakban meghatalmazva, e Jegyzőkönyvet aláírták és pecsétjeikkel ellátták. Készült három példányban Rómában, 1937. évi november hó 6-án – a fasiszta időszámítás XVI. évében, illetőleg a Syowa korszak 12. évi november hó 6-án.

 
Joachim von Ribbentrop
 
Ciano
 
M. Hotta

A jegyzőkönyv forrása: szegedi egyetemi könyvtár