Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Lengyelország lerohanása

1939. szeptember 1-jén Németország megtámadta Lengyelországot, s ezzel elkezdődött a MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ, amely mind méreteiben, mind veszteségeiben, mind máig tartó hatásaiban többszörösen meghaladta az elsőt. A hat évig tartó háború közel 60 millió embert pusztított el

Lengyelország 1939 szeptember (pdf)

Lengyelország lerohanását 1939-ben a náci Németország, a Szovjetunió, és egy kisebb németbarát szlovák kontingens hajtotta végre, ezzel kiváltva a II. világháború kitörését. A lengyelországi inváziót tekintik a II. világháború európai kezdetének, amikor Lengyelország nyugati szövetségesei, az Egyesült Királyság, Ausztrália és Új-Zéland, szeptember 3-án hadat üzent Németországnak. Őket hamarosan több ország is követte, többek közt Franciaország, Kanada, Norvégia és a Dél-afrikai Köztársaság. A hadjárat 1939. szeptember 1-jén kezdődött, egy héttel a Molotov-Ribbentrop-paktum megkötése után, és 1939. október 6-án ért véget, mikor Németország és a Szovjetunió teljes egészében megszállta Lengyelországot. A német-szovjet szerződés titkos záradéka Lengyelországra vonatkozó része így szólt:
" A lengyel államhoz tartozó térség területi és politikai átalakulása esetén Németország és a Szovjetunió befolyási övezeteit hozzávetőlegesen a Narew, a Visztula és a San folyók vonala határozza meg. Azt a kérdést, hogy vajon mindkét fél érdekei kívánatossá teszik-e egy független lengyel állam fenntartását, és hogy az ilyen állam milyen határok között állna fenn, csak a további politikai fejlemények során lehet végérvényesen meghatározni. Mindenesetre a kérdést mindkét kormány baráti megállapodással fogja megoldani."

A baráti megállapodás ideje 1939. szeptember 28-án jött el, amikor már 10 nappal a szovjet haderő kelet-lengyelországi bevonulása után német-szovjet határkijelölési és barátsági szerződést írtak alá Ribbentrop újabb moszkvai látogatása alkalmával. Ez módosította az augusztusi szerződésben megállapított határvonalat, amelyben a szovjet kormány lemondott a Visztula vonaláról, amelynek középső szakaszát a Bug helyettesítette. Lényegében tehát a Varsónál húzódó határ helyett körülbelül a Curson-vonal lépett életbe. Igaz, a lengyel lakosságú területek egy részéről való lemondás nyeresége az volt, hogy a litván állam a Szovjetunió befolyási szférájába került.

Tévedés lenne azt hinni, hogy a német támadás szeptember 1-jén hajnalban váratlanul érte a világot. A magyar királyi külügyminisztérium például már 1939 májusában jelentést kapott Sztójay Dömétől arról, hogy a támadás várhatóan augusztus 31-én vagy szeptember 1-jén fog megindulni Lengyelország ellen. Tévedés lenne azt hinni, hogy túl sokan gondoltak arra: Lengyelország megtámadása világháborúvá szélesedik. Tudjuk, maga Hitler sem hitt ebben.

Szeptember 3-án a francia és angol kormány (korábbi, Lengyelországgal kötött egyezségeik alapján) hadat üzent Németországnak. Ezzel megkezdődött a II. világháború. Leírták a Führer döbbenetét és hörgő kiáltozásait, amikor Ribbentrop jelentette neki Nagy-Britannia és Franciaország hadüzenetét.
(Megint csak említésre méltó, hogy a magyar Teleki-kormány azon kevesek közé tartozott, akik már tavasszal sem hittek abban, hogy a német-lengyel konfliktus elszigetelt háború maradhat. Ezt nemzetközi tárgyalásokon is kifejtették, s később is, a forró napokban, a magyar külpolitikai cselekvés vezérmotívuma maradt.)


Hitler 1. sz. hadmuveleti utasítása
A FEGYVERES ERŐK LEGFELSŐBB PARANCSNOKA
SZIGORÚAN TITKOS!

Berlin, 1939. augusztus 31.
1. sz. hadműveleti utasítás

1. Most, hogy a keleti határon Németország számára elviselhetetlen helyzet békés módon történő megszüntetésének minden politikai lehetősége ténylegesen kimerült, erőszakos megoldásra határoztam el magam.(*)

2. A Lengyelország elleni támadás a Fall Weissre történő felkészülésnek megfeleően hajtandó végre azokkal a változtatásokkal, amelyek a hadsereg vonatkozásában abból erednek, hogy időközben szinte teljesen befejezte a csapatok diszponálását.
A feladatok és a hadműveleti célok változatlanok maradnak.
A támadás napja: 1939. szeptember 1.
A támadás ideje: 04.45 óra.(**)
Ez az időzítés érvényes a Gdyniánál, a danzigi öbölben és a dirschaui hídnál kezdődő hadműveletre is.

3. Fontos, hogy nyugaton az ellenségeskedések megindításásért egyértelműen Angliát és Franciaországot terhelje a felelősség. A jelentéktelen mérvű határsértésekre egyelőre pusztán helyi jellegű akcióval szabad felelni.
Gondosan tiszteletben kell tartani a tőlünk biztosítékokat kapott Hollandia, Belgium, Luxemburg és Svájc semlegességét.
Szárazföldön Németország nyugati határa nem léphető át az én kifejezett engedélyem nélkül.
A tengeren ugyanez vonatkozik minden harci vagy annak tekinthető cselekményre.(***)

4. Ha Nagy-Britannia és Franciaország ellenségeskedést kezdeményez Németország ellenében, a nyugaton működő Wehrmacht-alakulatok feladata: erőik lehetőség szerinti megőrzése és a Lengyelország elleni hadművelet sikeréhez szükséges feltételek biztosítása. E határokon belül a lehető legnagyobb mértékben károsítandó az ellenség élőereje és katonai-gazdasági erőforrásai. A támadásba történő átmenetre vonatkozó parancs kiadásának jogát minden esetre nézve magamnak tartom fenn.

A hadsereg tartani fogja a Nyugati Falat, és előkészületeket tesz annak megakadályozására, hogy a nyugati hatalmak a belga vagy holland terület megsértésével északon bekeríthessék [...]
A haditengerészet főleg az Anglia felé irányuló kereskedelmi hajózás ellen fog hadat viselni [...] A légierőnek elsősorban meg kell akadályoznia a francia és a brit légierőt abban, hogy a német hadsereget és a német Lebensraumot támadhassa.

Az Anglia elleni háborúban előkészületeket kell tenni a Luftwaffe alkalmazására a brit tengeri szállítmányok, a hadiipari termelés és a Franciaországba történő csapatszállítások zavarása érdekében. Kihasználandó egy kedvező alkalom az egy helyen gyülekező brit haditengerészeti egységek, különösen csatahajók és repülőgép-anyahajók hatásos megtámadására. A London elleni támadások eldöntésének jogát magamnak tartom fenn.

Előkészületeket kell tenni a brit szárazföld elleni támadásokra annak figyelembevételével, hogy az elégtelen erőkkel elért részleges sikerek minden körülmények között kerülendők.

ADOLF HITLER


Lengyelország lerohanása

Németország tudatosan készült a háborúra: Hitler 1939. áprilisában már parancsot adott ki Lengyelország lerohanásáról, s felmondta az öt éve Lengyelországgal kötött megnemtámadási szerződést. Németország keleti részében augusztus 15-ig be kellett fejezni a mezőgazdasági munkákat, augusztus 26-án pedig valamennyi német kereskedelmi hajó parancsot kapott a hazatérésre.

Az 1939. augusztus 23-án megkötött német-szovjet megnemtámadási szerződést követően Hitler augusztus 26-án akarta elindítani Lengyelország elleni támadást, de augusztus 24-én Franciaország bejelentette, hogy fegyverrel fogja segíteni a lengyeleket. Augusztus 25-én Nagy-Britannia aláírta Lengyelországgal a kölcsönös segítségnyújtási szerződést. Aztán Mussolini üzent Hitlernek, hogy még nem készült fel a háborúra. A "Führer" így az utolsó pillanatban leállította a támadást, s újabb ajánlatokkal próbálta meg semlegességre bírni a nyugati hatalmakat. Ez a megegyezés azonban nem sikerült.

Hitlert csak rövid időre tántorította el szándékától az augusztus 25-én Londonban aláírt brit-lengyel kölcsönös segélynyújtási szerződés. Augusztus 29-i ultimátumára válaszul Lengyelországban általános mozgósítást rendeltek el.

Hitler 1939. augusztus 31-én 12 óra 30 perckor aláírta a "Fall Weiss" végrehajtását elrendelő parancsot, azaz a Lengyelország elleni háború megindítását.

Aznap éjjel egy SS-tiszt parancsnoksága alatt lengyel egyenruhába öltöztetett német köztörvényes rabok megtámadták a gleiwitzi német rádióállomást. A sikeres akció végén a közvélemény félrevezetésére lengyelül beszédet tartottak. Ezzel az incidenssel megfelelő ürügyet szolgáltattak egy német támadásra. (A rádió elleni támadás Himmler és Heydrich jól megszervezett akciója volt. - Egyes források szerint ezt az ál-lengyel egységet Naujocks SS-tiszt vezette. A csapat tagjai közül később mindenkit kivégeztek, egyedül Naujocks maradt életben. Nürnbergben az ő beszámolója alapján derült fény az 1939-es "provokáció" részleteire.)

1939 szeptember 1-én, 4 óra 40 perckor a Luftwaffe repülőgépei megkezdték a lengyel légierő szisztematikus pusztítását, öt perccel később a Danzig (Gdańsk) kikötőjében baráti látogatáson levő Schlesswig-Holstein csatahajó is tüzet nyitott a danzig-i öbölben levő lengyel Westerplatte erődre, a Kriegsmarine hajói és tengeralattjárói pedig blokádot vontak a lengyel tengerpart köré.


2. ábra: Westerplatte, Gdańsk

Hitler ugyanezen a napon Berlinben a Reichstag előtt tartott beszédében bejelentette a Lengyelországgal szembeni német követeléseket: Danzig és a "Korridor" átadását. Kijelentette azt is, hogy "a háború nem asszonyok és gyermekek ellen fog irányulni, s a légierő kizárólag katonai célpontok ellen intéz támadásokat."


3 ábra: Német csapatok állomásozása 1939. szeptember 1-jén



4. ábra: Lengyel csapatok állomásozása 1939. szeptember 1-jén

 

 

 

Map showing the advance made by the Germans, and the disposition of German and Polish troops on 14 September 1939.

5. ábra: Német csapatok hadműveletei 1939. szeptember 1-17. között

A német 3. és a 4. hadsereg egységei megindították a támadásukat a lengyel balti-tengeri kijárat lezárására. Guderian két gyalogoshadtest által támogatott 19. motorizált hadteste visszavonulásra kényszerítette a lengyel 9. gyalogoshadosztályt és a pomerániai lovashadosztályt. A lengyelek a Brda folyó mögé vonultak vissza, lerombolván maguk után a hidakat, de a német 3. páncéloshadosztálynak már az invázió első napján sikerült pontonhidakat építenie a folyón, és ennek köszönhetően már a második napon egyesült a 3. és a 4. hadsereg. A 4. hadsereg kelet felé haladt tovább, a 3. hadsereg pedig dél felé támadott. A kötelékébe tartozó "Kempf" páncéloshadosztály, amelynek a magját a 7. páncélosezred és a motorizált "Deutchland" SS gyalogosezred képezte, elérte a Mława városa körül kiépített lengyel védelmi vonalat.

 


6. ábra: Mława elhelyezkedése Lengyelországban


Az SS egységek súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor megpróbáltak áttörni a lengyel aknamezők és betonbunkerek között - a lengyel tankelhárítás 8 német tankot kilőtt, 32-t pedig megrongált. A hadosztály parancsnoka kénytelen volt segítséget kérni a 11. és a 61. gyalogoshadosztálytól, és a súlyos harcok a város körül még három napig eltartottak. A lengyelek ezután feladták a várost, de ha nem lett volna ilyen kemény a mławai védelem, a németeknek sikerült volna villámgyorsan, egyenesen Varsóra csapniuk. A német csapatok szeptember 8.-án és 9. én támadnak Varsó külvárosaira. (Az igazi ostroma a városnak szeptember 16.-án kezdődik.) A Luftwaffe eközben szétbombázta a lengyel vasút-, és úthálózatot, szétforgácsolva ezzel az amúgy is nehézkes lengyel mozgósítást.

A lengyel átjáró a Balti-tengerhez ezzel teljesen német kézre került, és az "Észak" hadseregcsoport parancsnoksága dél felé, a lengyel főváros ellen fordíthatta a 3. és a 4. hadsereget egyaránt. A németek egészen a Visztuláig és a Bug folyóig nyomultak előre anélkül, hogy kemény ellenállásba ütköztek volna. A lengyel főparancsnok, Rydz-Śmigły marsall ekkor már kétségbeesett hangú táviratokat küldözött Londonba és Párizsba a helyzet kilátástalanságáról, és arról, hogy a lengyelek már csak abban reménykedhetnek, hogy ideig-óráig tartani tudják magukat a Visztula mellett kiépített védelmi vonalon.

Von Bock, az "Észak " hadseregcsoport parancsnoka egy délkeleti irányú csapást akart mérni a 4. hadsereg főerejével, bekerítve ezzel a 3. hadsereg által kelet felé szorított lengyel "Pomorze" hadsereget, de nem járt sikerrel - a 4. hadsereg nem tudott időben felfejlődni, és ez időt adott a lengyeleknek arra, hogy kicsússzanak a bekerítésből.

Amikor a "Deutchland" SS-ezred bekerítette a lengyelek átkelőhelyét a Narew folyón, Różannál, a rożani erőditmények súlyos tüzébe került. A rozani erőditmények még az orosz cári időkből maradtak vissza, a város négy erődjét a lengyelek modernizálták és megerősítették. Amikor a 7. páncélosezred által támogatott "Deutschland" SS-ezred támadásra indult, a lengyelek visszaverték őket, sőt, a 7. páncélosezred parancsnoksága telitalálatot kapott, úgyszólván az összes itt tartózkodó tiszt megsebesült vagy meghalt.

 


8. ábra: Różan elhelyezkedése Lengyelországban

A lengyelek azonban kénytelenek voltak visszavonulni a Narew folyótól, egészen a Bug-ig és a San-ig.
Nyugaton a 8. hadsereg felváltotta a 4. hadsereget, amely, felszabadulván, Kelet-Poroszországon keresztülvonulva új pozíciót foglalt el a 3. hadsereg balszárnyán, és Breszt ellen csoportosult. Mialatt a 4. hadsereg átvonult az új körzeteibe, Guderian 19. motorizált hadteste tovább folytatta a támadását Brańsk ellen, és szétszabdalta a lengyel "Narew" hadseregcsoport frontját. A 3. páncéloshadosztály bevette Bielsk városát, és megsemmisítette a lengyel 35. gyalogoshadosztályt.

 

10. ábra: Brańsk elhelyezkedése Lengyelországban

Bielsk eleste után Guderian Breszt-Litovszk ellen csoportosíthatta át főerőit. Távolabb, keleten a 21. hadtest és a "Brandt" hadtest Białystok (Belosztok) felé támadt. Andrejewo falunál 6 000 lengyel katonát ejtettek foglyul, még azelőtt, mielőtt a lengyelek elérték volna frontvonalat.

Szeptember 14-én Guderian megtudta, hogy a 10. páncéloshadosztály áttörte a Breszt-Litovszki erődítések külső vonalait, a várost magát viszont még nem vette be. A lengyelek a város belső erődítményébe, a Citadellába vonultak vissza, ott várták a német rohamokat. Guderian a 2. motorizált gyalogoshadosztály küldte a 10. páncéloshadosztály segítségére, és a németek két napig tartó súlyos harcok után bevették a Citadellát. Még ugyanazon a napon, szeptember 17-én jelentette a 3. páncéloshadosztály, hogy kapcsolatot teremtett a "Dél" hadseregcsoport előőrseivel.

 

11. ábra: Bialystok elhelyezkedése Lengyelországban, 1933-ban

A Varsó körül operáló 3. hadsereg eközben lezárta a várost kelet és észak felől. A városban rekedt lengyel csapatok súlyos veszteségeket okoztak volna a németeknek az utcai harcokban, ezért a német főparancsnokság úgy döntött, hogy tüzérségi és légi bombázással kényszeríti kapitulációra a lengyel fővárost.

A Balti-tenger partján a lengyelek keményen ellenálltak, a lengyel védelem oszlopa Dąbek ezredes tengerészgyalogos-dandára volt. A német "Kaupisch" hadtest súlyos veszteségekkel fizetett minden megszerzett földdarabért.

A Luftwaffe segítségével szeptember 12-én a németeknek végül is sikerült a Hel-félszigetre visszaszorítaniuk a lengyeleket. A "Kaupisch" hadtest két nappal később elfoglalta Gdynia városát, szeptember 16-án a város 2 000 hős védője megadta magát.

Lent délen a német "Dél" hadseregcsoport szeptember 1-jén reggel 6 órakor kezdte a támadását. Blaskowitz tábornok 8. hadserege (az egyetlen német hadsereg, amely kizárólag gyalogosegységekből állt) frontálisan megtámadta a lengyel "Łódź" hadsereget. A "Leibstandarte Adolf Hitler" SS-egységnek, amely a 8. hadsereg jobbszárnyán operált, sikerült meglepetésszerűen elfoglalnia néhány hidat, de a nap folyamán a megerősödő lengyel ellenállás meggátolta abban, hogy továbbfejlessze a sikert. Az erősödő ellenállás ellenére a 8. hadseregnek sikerült előrenyomulnia a Prosna folyóig, és súlyos veszteségeket okoznia a "Lodz" hadsereg 2. és 10. gyalogoshadosztályának.

A "Dél" hadseregcsoport kötelékébe tartozott még a 14. és a 8. hadsereggel egyetemben Reichenau tábornok 10. hadserege, amely a 8. hadsereggel ellentétben számos páncélosegységgel rendelkezett. A kötelékébe tartozó 1. és 4. páncéloshadosztály pengeként hatolt át a lengyel védelmi vonalon, amit három gyalogoshadosztály és egy lovasdandár tartott. A német tankok már az első nap 25 kilométer mélyen betörtek a lengyelek hadtápterületére, de itt az 1. páncéloshadosztály a 7. lengyel gyalogoshadosztály kemény ellenállásába ütközött. A németek szerencséjére a 7. gyalogoshadosztály éppen a 10. és a 14. hadsereg sávhatárán foglalt el állásokat. Így amíg a 7. gyalogoshadosztály szemből az 1. páncéloshadosztállyal küzdött, az oldalára és a hátába a 14. hadsereg egységei mértek csapást. A németek súlyos harcokban megsemmisítették a 7. gyalogoshadosztályt, és így a lengyel "Łódź" és "Kraków" hadseregek között szakadás keletkezett.

A Szlovákiából meginduló 14. hadsereg továbbá kiűzte a lengyeleket a Jabłonkówi-szorosból és Nowy Targ városából. Szeptember 1-jén estére a lengyel "Kraków" hadsereg már három oldalról be volt kerítve, és visszavonulásba kezdett. Szeptember 2-án reggel 6 órakor von Rundstedt, a "Dél" hadseregcsoport parancsnoka újra rohamra küldte az egységeit, a 4. páncéloshadosztály azonban heves lengyel ellentámadásba ütközött - az ellentámadást a 27. és a 28. lovasdandár vezette, az ulánusokat egy tüzérzászlóalj támogatta. Szeptember 3-án a németek megújították a támadást, immár a Luftwaffe segítségével, amely porig bombázta a lengyel állásokat a lassan előrenyomuló gyalogosok és tankok előtt. A németek hamarosan hidfőállást létesítettek a Warta folyó keleti partján, a páncélosok átkeltek a folyón és szétkergették a védekező lengyeleket.

A 8. és a 10. hadsereg Közép- Lengyelország déli részén tört előre, a 14. hadsereg Délkelet- Lengyelország hegyes terepén tört utat magának - szeptember 6-án a lengyelek feladták a Warta melletti állásaikat, és visszavonulásba kezdtek. A 8. hadsereg Łódź felé fordult, északnak fordítva a jobbszárnyát, Poznań felé, a 10. hadsereg tankjai Radom felé indultak, a német felderítés adatai szerint ugyanis itt gyülekeztek a szétvert "Kraków" hadsereg maradványai. A széthúzódó német páncélososzlopokat a lengyelek ellentámadásokkal nyugtalanították: az 1. páncéloshadosztályt a lengyel 29. gyalogoshadosztály egységei támadták. A lengyelek többször megismételt ellentámadásai rendre kudarcot vallottak, és habár a lengyel katonák halálmegvető bátorsággal harcoltak, a német tankok szétszórták az egész hadosztályt, és elfogták a parancsnokát. A csata végeztével a német tankok 90 kilométerre délnyugatra álltak Varsótól, a 14. hadsereg csapatai pedig szeptember 4-én elfoglalták Krakkót.

Szeptember 7-én az 1. és a 4. páncéloshadosztály újra támadást indított, áttörte a 13. gyalogoshadosztály védelmi állásait Rzeczyca városa körül, bevette a várost, sőt, a 4. páncéloshadosztály elfoglalta Balisk városát is, amely már csak 60 km-re volt Varsótól. Ugyanazon a napon a német 17. gyalogoshadosztály bevette Łódź városát, és a németek elkezdték összehúzni a hurkot a 5 lengyel hadosztály (3., 7., 12., 19. a 29.) és a "Kraków" lovasdandár körül.

 

13. ábra: Łódź elhelyezkedése Lengyelországban

Szeptember 9-én reggel Blaskowitz tábornok, a 8. hadsereg parancsnoka arról értesült, hogy a 8. hadsereg balszárnya lengyel csapatokkal keveredett harcba. Mint később kiderült, ezek a lengyel csapatok a "Pomorze" és a "Poznań" hadseregek megmaradt egységei voltak, amelyeket a lengyel parancsnokok a Bzura folyó melletti állásokba vontak vissza. Három lengyel hadosztály és két lovasdandár átkelt a Bzurán, megtámadta és megverte a német 30. hadosztályt, amelynek katonái szétfutottak. A keletkezett résbe betörtek a lengyelek, és a 8. hadsereg balszárnyát hamarosan a bekerítés veszélye fenyegette. A lengyel támadás célja a "Łódź" hadsereggel való egyesülés és egy új, Varsó körüli védővonal kiépítése volt.

A lengyel siker miatt Rudstedt kénytelen volt északnak fordítani a 10. hadsereg néhány hadosztályát, hogy segítsen a szorongatott helyzetben levő 8. hadseregnek, amelynek a balszárnya kénytelen volt visszavonulni. A 10. hadsereg időközben még Łódźot, és Tadeusz Andrzej Kutrzeba (1885-1947) lengyel tábornok kénytelen volt leállítani a lengyel támadást, mert nem látott esélyt a kooperációra "Łódź" hadsereggel.

A bzurai csata ideje alatt a 4. páncéloshadosztály többször is megrohamozta a lengyel védőöveket Varsó körül, de nem járt sikerrel - a lengyelek súlyos veszteségeket okoztak a németeknek és visszaverték őket. Az 1. páncéloshadosztály Varsótól délre elfoglalta Góra Kalwaria városát, és hídfőállást létesített a Visztula keleti partján. A lengyelek hősiesen ellenálltak, de a Luftwaffe szünet nélküli bombázásai szétszórták őket.

 

15. ábra: Góra Kalwaria elhelyezkedése Lengyelországban

A németek Radom elfoglalásánál (szeptember 11.) 60 000 foglyot ejtettek, és ezzel a szervezett lengyel ellenállás a térségben lényegében megszűnt. A 14. hadsereg szeptember 10-én átlépte a San folyót, és két nap alatt megverte és szétszórta a 24. és a 11. lengyel gyalogoshadosztályt. A megvert lengyel csapatok Przemyśl városába hátráltak, és innen ellentámadásokat vezettek a német 1. hegyi hadosztály ellen, amely Lemberg irányába nyomult előre és ekkor 90 km-re keletre állt Prezemyśltől. Az 1. hegyi hadosztály visszaverte a lengyel rohamokat, és a 14. hadsereg szeptember 15-én elfoglalta Przemyślt.

 

 

16. ábra: Prezemyśl erődrendszere

Przemyśl eleste után és a bzurai csata végeztével 29 német hadosztály 12 lengyel hadosztályt tartott bekerítve a kutno-bzurai katlanban (2., 4., 10., 13., 14., 15., 16., 17., 25., 26., 28., 30. gyalogoshadosztályok), valamint három lovasdandárt. Két gyalogoshadosztálynak és két lovasdandárnak sikerült átverekednie magát Varsó körzetébe, a bekerítésben maradt csapatok pedig vagy elpusztultak, vagy megadták magukat.

Mivel szeptember 17-én elesett Breszt-Litovszk, szeptember 22-én Lemberg helyőrsége is megadta magát. A lengyel kormány és a hadsereg főparancsnoka, Rygz-Smygli marsall Romániába szökött. A katonák viszont tovább védték Varsót, a mintegy 160 000 lengyel beásta magát a város határában, és visszaverték a német támadásokat. A német parancsnokság tömeges légitámadásokkal és tüzérségi csapásokkal törte a védők ellenállását, és nem habozott terrortámadásokat intézni a varsói kórházak és egyéb, vöröskereszttel megjelölt létesítmények ellen. Kb. 1 000 ágyú, 240 Stuka zuhanóbombázó és 100 Dornier Do100 bombázó lőtte és bombázta a várost. A varsói helyőrség szeptember 27-én, délután 2 órakor megadta magát. Ezután már csak Modlin városánál és a Hel-félszigeten folytatódott a lengyel ellenállás.

Modlinnál 35 000 katona védekezett, szeptember 29-én adták meg magukat, a Hel-félsziget védői három nappal később kapituláltak. Az első német villámháború, Lengyelország lerohanása befejeződött. A gyors német siker sokkolta a világot, és megmutatta a páncélosegységek progresszív alkalmazásának előnyeit. A német jelentések viszont, paradox módon, inkább a tradicionális gyalogosütközetek jelentőségét emelték ki a harcok elemzésekor.

 

 

17. ábra: 1939. szeptember

A németek vesztesége 217 tank (túlnyomórészt Pz I és Pz II típusú), 470 repülőgép (a megrongáltakat is beleszámítva), 8 082 halott, 5 027 ütközetben eltűnt és 27 278 sebesült volt.

A lengyelek vesztesége 123 000 halott a 133 700 sebesült. A lengyel hadsereg megszűnt létezni.

1939. szeptember 17-én a szovjet Vörös Hadsereg, a németekkel együttműködve betört Lengyelország keleti részeibe. A szovjetek ezzel teljesítették a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradékát, melyben felosztották Kelet-Európát náci és szovjet érdekszférára. Miután a lengyelek szembesültek a második fronttal, a lengyel kormány úgy látta, hogy a romániai hídfő védelme tovább nem lehetséges, és elrendelte a csapatok kimenekítését az akkor még semleges Romániába. Október 1-re befejeződött Lengyelország teljes megszállása, bár a lengyel kormány soha nem adta meg magát. Emellett a megmaradt lengyel szárazföldi és légierőt kimenekítették a szomszédos Romániába és Magyarországra.

 

 

18. ábra: 1939. szeptember 17-i utáni hadműveletek

Szeptember 18. Magyarország megnyitja határát a lengyel katona és civil menekültek előtt. Szeptember 27-.én a lengyelek kapitulálnak a kormány Románián át Párizsba menekül. Számos menekült csatlakozott az újjászervezett lengyel hadsereghez, a szövetséges Franciaországban, Egyesült Királyságban és a francia gyarmat Szíriában. A lengyel hadsereg megmaradt része a háború végéig részt vett a szövetségesek hadműveleteiben.

1939. szeptember végén, október első napjaiban, Franciaországban megalakult a lengyel emigráns kormány. A köztársasági elnöki hatalmat Władysław Rackiewicz vette át, a miniszterelnök és a hadsereg főparancsnoka Władysław Sikorski lett. Franciaország veresége után a kormány Londonba költözött.

A lengyel fegyveres testületekbe szerveződött, túlnyomó részben Románián, Magyarországon keresztül nyugatra menekülő katonák és civilek (akik közül sokan Magyarországon maradtak a háború végéig) kezdettől belekapcsolódtak a harcokba a szövetségesek oldalán, a II. világháború számos frontján. Részt vettek többek között a Nagy Britannia védelmében folytatott légi háborúban, az észak-afrikai harcokban, a Monte Cassinoi csatában. Az emigráns kormány hatalmas erőfeszítésekkel és nagy áldozatokkal hozta létre a megszállt országban a "második Lengyelországot", szervezte meg a lakosság illegális életét, önvédelmét. A Honi Hadsereg létszáma a háború vége felé elérte a 250 ezret. 1941. július 30-án brit közreműködéssel létre jött a szovjet-lengyel szerződés, amely a Szovjetunióban deportált lengyelek számára amnesztiát biztosított, felújította a diplomáciai kapcsolatokat és ígéretet tartalmazott a lengyel hadsereg felállításáról Anders tábornok vezetésével.

Szeptember 28.- Létrejön a német-szovjet baráti és határ egyezmény. Litvánia orosz befolyás alá kerül. Szeptember 22-ére a német és a szovjet hadsereg kölcsönösen visszavonult a közöttük kialakított demarkációs vonalra. Majd Ribbentrop német külügyminiszter Moszkvába utazott, és szeptember 28-án Molotov külügyminiszterrel aláírták a német-szovjet határ- és barátsági szerződést, ehhez kapcsolva egy közös kormánynyilatkozatot és egy tikos kiegészítő jegyzőkönyvet. A szeptember 28-i határ- és barátsági szerződés megszüntette Lengyelországot. A volt Lengyelország területén megállapított új német-szovjet határ lényegében egybeesett az ún. Curzon-vonallal. A határ részletes leírását az 1939. október 4-én kelt pótjegyzőkönyv tartalmazta.

Németország később elfoglalta a szovjetek által megszállt lengyel területeket, mikor támadást indított a Szovjetunió ellen 1941. június 22-én. A németek 1944-ben elvesztették ezeket a területeket a Vörös Hadsereg gyors előrenyomulása miatt. A háború alatt Lengyelország elveszítette több mint 20%-át a háború előtti lakosságának, egy olyan megszállás alatt, mely a második lengyel köztársaság végét jelentette.

A lengyel kormányküldöttség a világháborút követően egy névsort vitt magával az eltűnt lengyel tisztekről, akik szovjet hadifogságba estek, azokról az ezrekről, akiknek tartózkodási helyét nem sikerült fellelni. A válasz akkor a "hol vannak"-ra az volt, hogy feltehetőleg megszöktek, és elhagyták a Szovjetuniót.
1943-ban a németek feltárták a tömegsírokat. A Képes Vasárnap 1943. április 27-én a korabeli hírügynökségek jelentései és rádiófotók alapján képösszeállítást közölt a szovjetek által a katyni erdőben 1940 tavaszán kivégzett, több mint 10 ezer lengyel katonatiszt tömegsírjainak feltárásáról. A németek szakértők és a külföldi sajtó jelenlétében nyitották fel a 28x16 méteres sírokat, melyekben az összekötözött és tarkón lőtt lengyel tisztek egymásra halmozva feküdtek. A fényképek az első két sír feltárásakor készültek, a törvényszéki orvos jelenlétében azonosítják a holttesteket.

A második világháborút megelőzően 35 milliós ország lakosságának 66 %-a volt lengyel, 14 %-a ukrán, 10 %-a zsidó, 4 %-a belorusz, 2 %-a német és kb. 4 % egyéb.

A lengyel nép irtózatos vérveszteséget szenvedett a második világháborúban. Mindig levert küzdelmekben, mindig levert felkelésben, s ha győztes csatákban is harcolt, mint Monte Cassinónál vagy a francia hadszíntéren a normandiai partraszállás után, mindig a legvéresebb ütközetekben. A második világháború idején, Lengyelország lakossága több mint 6 millióval csökkent. Ebből 3 millió zsidók számának csökkenése. Egy része ezen csökkenésnek a menekültek, és deportáltak, akik nem tértek vissza Lengyelországba, vagy kivándoroltak Palesztinába, USA-ba, Angliába. A lengyel és zsidó áldozatok egy része nem a németek által megölt, hanem az oroszok által legyilkolt, vagy elhurcolt volt.Pontos és hiteles adatot nem lehet erről a népirtásról találni.

Forrás:

Történelmi és haditechnikai szöveg-, és képgyűjtemény a 20. század első feléből
Múlt-kor történelmi portál: Kitör a II. világháború
MSZP Erzsébetvárosi Szervezete: Lengyel kérdés a II. világháborúban
Lengyelország veszte (www.freedom.hu )
.leki17.hu/polakia/1939_1945/1939_lerohanas.htm