Ugrás a Főoldalra!

Kronológia

Szovjet ellentámadás Sztálingrádnál


Fájl:Map Battle of Stalingrad-hu.svg

A második világháború egyik legnevezetesebb csatája, a világtörténelem egyik legvéresebb ütközetsorozata a sztálingrádi csata néven vonult be a hadtörténetbe. A küzdelem 200 napig tartott a Volga és a Don közötti területen, s többek között itt vérzett el a második magyar hadsereg is.

A sztálingrádi ütközet során a szovjet támadás két egymást követő napon indult meg. A történelemkönyvek általában a második napot tartják fontosabbnak, azonban az elsőn már megkezdődött az a gigantikus átkaroló hadművelet, amely eldöntötte az ütközet sorsát, és megfordította a világháború keleti frontjának, sőt egészének a menetét is. 1942. november 19-én lendült ugyanis támadásba a szovjet Délnyugati és Doni Front. Ezek Sztálingrádtól több száz kilométerre északra és nyugatra indítottak offenzívát. Magán a sztálingrádi fronton pedig csak november 20-án kezdődött a szovjet ellentámadás.

De ne szaladjunk ennyire előre! A sztálingrádi csata ugyanis német offenzívával kezdődött. A hitlerista csapatok 1942-ben – az előző évi Moszkva alatti kudarc után – módosították haditervüket, és a Szovjetunió olajban gazdag déli vidékeit próbálták meg ezúttal elszakítani a központi területektől. A májusi offenzívában minden csatlós állam részt vett, így Magyarország is (egyebek mellett a 2. magyar hadsereg révén).

A német támadó hadseregcsoportnak sikerült bevennie Rosztovot, ezzel a közlekedés és a kőolaj szempontjából fontos gócot szereztek meg a hitleristák. Ezután a németek egy része Sztálingrád felé indult, másik felük pedig a Kaukázus irányába támadott. Augusztusban kezdődik meg Sztálingrád, a stratégiailag fontos város offenzívája, amely szeptembertől rendkívül súlyos utcaharcokká fajul. A Volga parti város (ma egyébként Volgográdnak hívják) csupán tíz százaléka maradt szovjet kézen, a védők azonban az utolsó csepp vérükig küzdöttek, a németek pedig nem tudtak szilárd hídfőállást szerezni ahhoz, hogy átkelhessenek a Volgán.

November 19-én aztán megkezdődött a szovjet ellentámadás, a németeket sikerült meglepetésszerűen bekeríteni. A hitleristák főparancsnoka, Friedrich Paulus tábornagy nem tört ki a záruló gyűrűből. Decemberben a megsegítésére küldött Hoth páncélosait is megállították a szovjetek. A Don mentén állomásozó második magyar hadsereget nem rendelték vissza, január 12-én így az urivi szovjet áttörésnél ez a haderő nagyrészt megsemmisült (200 ezer katonából 40 ezer harcokban esik el, hétezer megfagy, 70 ezer pedig hadifogságba kerül). A döntő szovjet offenzíva a németek ellen 1943. január 10-én kezdődött, és részben éppen a magyar arcvonal áttörésével pecsételődött meg a hitleristák sorsa: február 1-jén elfogták Paulust, február 2-án pedig a 6. német hadsereg kapitulált.