Ugrás a Főoldalra!

Kronológia

A varsói gettólázadás


A varsói gettó felszámolása 1942. július 22-én vette kezdetét,. Innen röpke két nyári hónap leforgása alatt mintegy 300 ezer zsidót deportáltak a treblinkai megsemmisítő táborba. Csupán 60-70 ezren maradtak a régi gettó területén. Nekik sem voltak illúzióik sorsuk további alakulását illetően, tudták: halálos ítéletüket nem semmisítették meg, pusztán elhalasztották annak végrehajtását. Az egyedüli dolog, melyről szabadon dönthettek, haláluk módja volt: passzív beletörődés, vagy szembeszállás. Ők az utóbbit választották. A gettóban megkezdődött a fegyveres ellenállás előkészítése, melyet egy következő megsemmisítő akció esetén helyeztek kilátásba. Ennek bekövetkezése csak idő kérdése volt. Megalakult a Zsidó Harci Szervezet (lengyelül: Żydowska Organizacja Bojowa, röv. ŻOB), melynek élén a huszonegynéhány éves Mordechaj Anielewicz állt. Az első fegyveres összecsapásra 1943 januárjában került sor, mikor a német hadsereg elérte a gettó területét. A zsidó ellenállók, akik úgy gondolták, hogy ez már a vég, szembeszálltak a náci megszállókkal. Hatásosan –hiszen a németeket meglepetésként érte a váratlan akció, és néhány napos küzdelem után kénytelenek voltak kihátrálni a gettó területéről. Az összecsapás sikerén felbuzdulva felkelés szerveződött, megkezdődött a fegyverbeszerzés, a készletek felhalmozása, bunkerek építése. A Zsidó Harci Szervezetet a lengyel ellánálló-mozgalom is segítette. A felkelés 1943. április 19-én robbant ki. A német hadsereg Jürgen Stroop vezetésével az éj leple alatt körbekerítette a gettót. A megszállók szokásukhoz híven a legalantasabb gaztettet most is zsidó ünnepre tartogatták: Pészah volt, az egyiptomi kivonulás, a kovásztalan kenyér, a tavasz ünnepe.

A varsói gettólázadás

A jól felszerelt, képzett katnákból álló német egységek a zsidó felkelők ellenállásába ütköztek. Körülbelül 1000-1500 gyengén képzett felkelő közel egy hónapon át folytatott heroikus küzdelmet a németekkel. Ők elsősorban a Zsidó Harci Szervezet emberei voltak, de akadtak köztük olyanok is, akik a Zsidó Harci Szövetség (Żydowski Związek Wojskowy) tagjai közül kerültek ki. A náci hadsereg nyomtalanul fel akarta számolni a zsidóságot a lengyel fővárosban, egyik házat a másik után gyújtották fel, tűzhalálra ítélve a lakókat. A szerencsétlenek közül sokan nem akartak a lángok martalékává válni, s inkább az öngyilkosságba menekültek: önként kivetették magukat az égő házak ablakain. 1943. május 8-án a németek rábukkantak arra a bunkerre, ahol a Zsidó Harci Szervezet vezetői rejtőztek. A körbekerített ellenállók, köztük Mordechaj Anielewicz öngyilkosok lettek. A zsidó felkelők vezetője ezután Marek Edelman lett. A németek, Jürgen Stroop parancsára 1943. május 16-án felrobbantották a Tlomacka utcai nagy zsinagógát. Szimbolikusan ez vetett véget a varsói gettófelkelésnek. Az összecsapásokban körülbelül 7000 zsidó vesztette életét, többségüket elevenen elégették. A német veszteségekről nincs pontos adat, de nagy valószínűséggel néhányszáz katona halt meg a felkelés idején. A németek elfogták és haláltáborokba szállították a még megmaradt, 50-60 ezer főt számláló zsidóságot. A régi gettó területlét a földdel tették egyenlővé.

File:Jürgen Stroop.jpgFile:Stroop Report - Cover Page.jpg

Fájl:Pomnik Bohaterow Getta 004.jpg