Ugrás a Főoldalra!

<< Kronológia

Franklin D. Rossevelt Halála

Franklin Delano Roosevelt KÓRRAJZA (1882-1945)

F. D. Roosevelt halálának ez évben (2012) van hatvan hetedik évfordulója, aki századunk történelmének kiemelkedő alakja volt, és akit az USA történelmében egyedülállóan egymás után négy ízben választották meg elnökké. Megválasztása 1932-ben az akaraterő győzelme volt a felnőttkorban keletkezett súlyos testi fogyatékosság felett. 1921-ben, poliomyelitis következtében gyakorlatilag csípőtől lefelé megbénult. Az a tény, hogy egy, a nagy gazdasági válságtól megtépázott, depresszióba zuhant nemzet egy mozgássérültet választott meg vezetőjéül, aki nem képes úgy élni, mint egy átlagember, a tömegekre ható karizmatikus egyéniség és a saját elhivatottságában való hit győzelme volt.

 

Bár gyermekkora óta hajlamos volt a felső légutak gyulladására (talán ezért választották - nem nagyon szerencsésen - McIntire ellentengernagyot, aki orr-fül-gégész volt, személye körüli orvosnak). Gyermekbetegségeken kívül 1912-ben, typhus abdominalisban, 1918, helyettes tengerészeti miniszterként a nyugati arcvonalon végzett látogatás után pneumomiában betegedett meg. Az akkori fényképek sportokban edzett fiatalembert mutattak, aki kiválóan vitorlázott, úszott és golfozott és a jó testi kondíciónak feltétlen híve és szószólója volt. Így 1917-ben a kormány tagjait a Potomac Parkban rendszeres testedzésekre késztette . /Ez egyesekre szomorú következményekkel járt, így Franklin Lane belügyminiszterre is, aki egy ilyen alkalommal szívrohamot kapott./

Gyermekbénulás

39 éves korában érte Rooseveltet az a betegség, amely végül is az egész életére kihatott. Ezt kezdetben nem ismerték fel és a gerincvelő thrombosisának tartották. Később kiderült, hogy poliomyelitis (gyermekbénulás) az ok, és az alsó végtagjai megbénultak. Állandóan fűzőt kellett hordania. Nehézkes járása acélvázba bújtatott lábbal a gólyalábakon közlekedőhöz volt hasonló. Állni csak segítséggel tudott . Teljes visszavonulásra gondolt. Mégis felesége és környezete hatására ezt a gondolatot elvetette. A nagy egyéniséget az átlagembertől az különbözteti meg, hogy a keletkező akadályoktól nem retten vissza, hanem igyekszik őket legyőzni. A sors vagy a végzet hatása az egyén életútjára sokszor azonos azzal az eltökéltséggel, amivel az egyén nem fogadja el vereségét. Miután az úszás maradt egyetlen sporttevékenységeként az a meggyőződés alakult ki benne, hogy Warm Springs, Georgia vize állapotát javítja. Az általa fejlesztett üdülőhely második otthonává vált és később a második Fehér Házzá.

1924-ben folytatta politikai pályáját és 1928-ban, amikor New York állam kormányzói posztjáért küzdött, mankók helyett már botot használt. 1931-ben, amikor másodszor is kormányzónak választották, jó testi állapotának bizonyítására orvosi jelentést adott közre (ez abban az időben nem volt megszokott). Az alsó végtagok bénulásán kívül az alábbi figyelemre méltó adatok voltak találhatók, amelyek a cardiovascularis rendszer érintettségére utalhatnak: RR:140/100 Hgmm, EKG: bal kamra túlsúly és negatív T3. 1932, az elnökválasztás évének közeledtével egészségi állapotát tárgyaló újságcikkekre válaszolva eltitkolta, hogy tolószéke van . Az elnökválasztás során politikai ellenfelei megvádolták, hogy luesben, illetve encephalomyelitisben betegedett meg és lendületes magabiztossága miatt cerebralis degenerációt feltételeztek.

Ellenszenves intézkedések

Mivel hosszú elnöksége alatt intézkedéseivel az amerikai társadalom egy részének ellenszenvét vívta ki, nem szűntek a rosszindulatú híresztelések egészségi állapotára vonatkozóan. De az állandó feszültség és küzdelem, amelyben élt, kétségtelenül egészségi állapotára is kihatott. Így Harold Ickes, a belügyminiszter 1937 novemberében (a második elnöki periódus előtt) titkos naplójában megjegyzi, hogy „….az elnökön kétségtelenül látható az a feszültség, amely miatt 15 évvel látszik idősebbnek, mint 1933-as beiktatása alkalmával…” . Roosevelt elaszticitására utal, hogy 1938-ra már újra teljesen visszanyerte erejét, de 1939-ben, a kormányüléseken, arcán az állandó megterhelés miatt újra a kimerültség jelei mutatkoztak .Ickes írja, hogy 1941 májusában Roosevelt saját magán rövid ideig tartó „gastrointestinalis influenza” tüneteit vélte felfedezni.

Casablanca

1943 januárjában, amikor Casablancában találkozott Churchillel, McIntire az elnök szívére való tekintettel – ezt emlékirataiban nem részletezi, miért – ellenezte, hogy a repülőgép 4000 méternél magasabbra szálljon és leírja Roosevelt sápadtságát a 2700 méternyi magasságban. Ezért visszarepüléskor a gépnek el kellett kerülnie az Atlasz hegységet. 1943 novemberében a teheráni konferenciára utaztában sem repülhetett a gép 2400 méternél magasabbra sem oda, sem visszafelé. 1943. november 29.-ére virradóra éjszakán az elnökön „heves gyomorgörcs” tünetei léptek fel, amelyek mérgezés lehetőségét is felvetették.

1943 - további hanyatlás

1943 végétől Roosevelt szellemi és testi állapota lassanként hanyatlani kezdett. Kedélyállapota váltakozó volt, álmatlanságban, emlékezetkihagyásban szenvedett. Gondolatai csapongtak. Churchill orvosa, Lord Moran szerint, Roosevelt már Teheránban is szokatlanul nyugtalanul viselkedett és amikor bizonyos témára koncentrálnia kellett, igen idegessé vált. Ha valamely tárgy átgondolást igényelt, gyorsan témát változtatott. Moran említi továbbá, hogy Harry Hopkins, az elnök fő tanácsadója arról panaszkodott, hogy Roosevelt nem megfelelően tárgyal, a kérdésekre rossz válaszokat ad. 1944 elején Leahy admirális (10), a vezérkar főnöke megjegyzi, hogy az elnök megfázás és bronchitis miatt képtelen régi erejét visszaszerezni. Éjjelenként köhögési rohamai miatt aludni nem tud. Ez az állapot gyakorlatilag májusban is fennállt, ezért az Egyesült Államok e kritikus periódusában orvosai az elnök munkaidejét napi 4 órára korlátozták. 1944 nyarán James, az elnök fia, több ízben tanúja volt Roosevelt nagy fájdalommal járó hasi görcsének. 1944 márciusától dr. Howard G. Bruenn kiváló belgyógyászt nevezték ki segítőtársként McIntire ellentengernagy mellé. Így az ő feljegyzései kiegészítik, pontosítják az állandó kezelőorvos adatait . Az előbbi véleménye szerint az elnök hosszú évek óta arteriosclerosisban szenved, amely diagnozist szemfenéki leletek is alátámasztják.

Szívmegnagyobbodás

1944 márciusában a vérnyomásértékek 185/105 Hgmm körül ingadoztak. Az EKG-ban ST-szakasz depresszió és negatív T3 volt látható. A rtg-vizsgálat során kiderült, hogy a szívárnyék egészében, de főleg a bal kamra, kifejezetten megnagyobbodott. A hilusok congestiója állt fenn. Az aorta árnyéka egészében diffúzan szélesebb és kanyargósabb volt. A vizelet fajsúlya 1014, fehérje+, az üledékben 1-6 vvt, 6-8 fvs, hyalin cilinderek voltak láthatók. Dg: hypertonia, cardiomyopathia hypertonica, insufficiencia cordis, bronchitits acuta. 1944 áprilisa, májusa és júniusa során az elnök erős dohányzását, amelyet hosszú évtizedek óta folytatott, mérsékelte, így bronchitise csökkent. De vérnyomása sajnálatosan változatlanul igen magas maradt (195/90 és 240/130 Hgmm közötti). Hasi panaszai, görcsei minduntalan kiújultak. 1944 májusában kiderült, hogy az epehólyagban számos kis kő található és ezek okozhatták a hasi görcsöket. 1944 júliusa során azonban állapota, vérnyomása kivételével rendeződött.

1944. július 20.-án a Demokrata Párt jelölte távollétében negyedik alkalommal elnöknek Rooseveltet, aki akkortájt csendes-óceáni szemleúton vett részt. James Roosevelt a kezelőorvosok felelősségét veti fel, amikor kijelenti: „…érthetetlen, hogyan engedhették meg orvosai, hogy jelen állapotában kitegyék apámat egy elnökválasztási kampány fáradalmainak…”. 1944. augusztus 5.-én kisebb (?) myocardialis infarctus lépett fel és vérnyomása újra felszökött. A későbbiek során is ismételten igen magas értékeket mértek, így pl. november 18.-án 260/150 Hgmm-t. McIntire emlékirataiban erről a periódusról úgy emlékszik meg, hogy az elnöknek több ízben volt influenzája és 1944 őszén megjegyzi, hogy „…az elnök arca barázdált, színe szürke, fogyása következtében túlságosan bő gallérú ingéből inas, vékony nyaka látható, ruhái csakúgy lógnak rajta…”.

Rosszabbodás 1944-ben

Roosevelt állapotának rosszabbodását fiai, Franklin junior és James (, Sherwood, az elnök igaz híve és közeli munkatársa aggódva konstatálták. Kézírása 1944. év során nagymértékben megromlott és lassan olvashatatlanná vált. Eliasberg szerint ez a jel Parkinson-kórnál vagy az agyi vérkeringés zavarainál keletkezhet. Környezetének kijelentései szerint az elnök igen elkeseredetté vált, mert nem volt képes gondolatait papírra vetni. McIntire a jelenséget az elnök korának (ekkor 61 éves ) tudta be. Az említett tünetek 1944 végén és 1945 során fokozódtak. 1945. január 20.-án, az elnök beiktatása napján John Gunther, ismert újságíró és politológus, aki Rooseveltről könyvet is publikált, írja "…meg voltam döbbenve, amikor az elnök arcát megláttam. Biztos voltam benne, hogy rövidesen meghal….". Mint ismeretes, a jaltai konferencia 1945. február 4.-től 11-ig tartott. Ezen a konferencián alakították ki a háború utáni világrendet, befolyási övezeteket, illetve tisztázni óhajtották azokat az ellentéteket, amelyek a győzelem felé haladó három nagyhatalom között még fennállottak. Eden, az akkori angol külügyminiszter 1945. február 2.-án megjegyezni, hogy máltai találkozásuk során Roosevelt ”…csökkenő erőnlét benyomását kelti…” . Churchill megemlíti ”…az elnök Jaltán láthatóan igen beteg volt….arca áttetszővé vált, tekintete sokszor a végtelenbe révedt… a tárgyalások ideje alatt időnként el-elbóbiskolt…”.

Leplezi gyöngeségét

Roosevelt nagy akaraterővel igyekezte gyengeségét leplezni, bár ezek a hosszas tárgyalások erejét igen kimerítették. Sherwood szerint, pl. Kína esetében azért ment bele olyan sok kompromisszumba, mert fáradttá vált és irtózott minden további vitától . Az elnök feleségének azt írja február 12.-én „…(tárgyalások) kissé kimerítettek, de egyébként rendben érzem magam, egy kevés alvásra van szükségem…”. 1945. március 1.-én amikor a kongresszusnak szóló üzenetében beszámolt a jaltai konferenciáról, első ízben vallotta be, hogy egészségi állapota nem megfelelő. Később márciusban, a Külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy az elnök „…nincs abban az állapotban sem, hogy kiegyensúlyozottan nyilatkozzék a háború és béke kérdésében, amely kérdések már régóta foglalkoztatják…” . 1945. március végén Roosevelt utoljára kereste fel Warm Springs-et. Ekkor vérnyomása 210 Hgmm, sőt 300 Hgmm volt.

Bruenn megfigyelése alapján testsúlya újabb 11 kg-mal csökkent, igen étvágytalan és fáradékony volt. 1945. április 12. napján hirtelen távozott az élők sorából. A klinikai tünetek alapján haemorrhagia cerebrit feltételeztek a halál közvetlen okaként.

Nem volt boncolás

Mivel boncolás nem történt, a halál okára csak következtetni lehet és a klinikai adatok alapján az alábbi lehetőségek merülhetnek fel:

Már 1938-ban (49 évesen) magasabb volt a vérnyomása az átlagnál, ami a bal kamra hypertrophiájával együtt essencialis hypertoniára utal. A megoldandó feladatok miatti állandó feszültség, amelyben élt és az akkori időkben adható inadequat kezelés következtében lassan kialakuló nephrosclerosis okozhatta az extrém magas vérnyomás értékeket, amely a lethalis apoplexia cerebri kórképét hozták létre. A környezete által az utolsó fél évben megfigyelt nagyfokú dekoncentráltságot és gyors kimerülést feltételezhetően kis intracerebralis vérzések („little strokes”, Alvarez-syndroma) okozhatták, amelyek Charcot-Brouchard-féle aneurysmák károsodása következtében léphetnek fel. Ismeretes, hogy az így keletkezett kis agyi necrosisok, elhelyezkedésüktől függően enyhe szédülési rohamokat, a motoros körben, beszédkészségben zavarokat, átmeneti paresisokat okozhatnak. Az érintett betegek írása olvashatatlanná válik. Átmenetileg külső okokkal nem magyarázható kimerültségi állapotok, nagyfokú szórakozottságra, figyelmetlenségre, téves helyzetfelismerésre, tenebrositasra utaló tünetek keletkezhetnek. Az egyéniség is megváltozhat: a korábban nyílt, kellemes viselkedésű egyének zárkózottabbá, gyanakvóvá válnak. A felsorolt tünetek nagy részét Roosevelt környezete is észlelte.

Az extrém fokú hypertonia chronikus nephritis, pyelonephritis következménye lehetett, tekintettel arra, hogy 1944 tavaszán hyalin cylinderek voltak a vizeletében.

A kifejezett fogyás, étvágytalanság, cachexia carcinoma lehetőségét veti fel. Mivel Roosevelt erős dohányos volt, a nem javuló „bronchitis” negatív rtg-lelet ellenére bronchus- vagy tüdőtumorra, míg az ismételt hasi görcsök esetleges bél-neoplasmára utalhatnak.

Agyi áttétel?

Megfigyelték, hogy a bal szemöldök felett észlelhető pigmentált naevus az 1943 után készült fényképeken már nem látható. Vannak olyan feltételezések, hogy a naevust sebészileg eltávolították, és az elnök halálát ennek agyi áttéte okozhatta. A szerző említi, hogy 1949-ben a Walter Reed Kórház Washington, D. C. sebészei a malignus melanomák kezeléséről számoltak be. A bemutatott fényképek és metszetek mind számozva voltak egy kivételével, ahol csak a keltezés, 1945. április 14. volt látható. Ez volt az a nap, amikor Roosevelt holtteste már Warm Springsből Washingtonba érkezett. A képek a jobb hemispheriumban lévő hatalmas melanoma áttétet mutattak.

Felvetődik az a kérdés, hogy kezelőorvosai miért engedték meg ennek az igen súlyos állapotban lévő embernek, hogy az 1944. évi elnökválasztáson részt vegyen, nem szólva a jaltai találkozóról, ahol Roosevelt kíséretében és tárgyaló partnereiben egy sírba hulló ember benyomását keltette. Ez a találkozó több évtizedre kialakította a világ sorsát. A Nagy Embernek nem lehet ellentmondani?

Élete a hatalom, az érdek és a világuralmi elhivatottság példátlanul következetes érvényesítése volt.

Felvetődik azonban, hogy egy halálos beteg ember meddig vezetheti országát? Ha a kárt megfontoljuk, melyet ez az ember Európának okozott a bolsevizálással, azt kell mondanunk, minden nap egy újabb nap kártevés volt életében.

forrás: Metapedia