Ugrás a Főoldalra!

<< Személyek

Japán Birodalom
( 富国強兵)
(Gazdag ország, erős hadsereg)

War flag of the Imperial Japanese Army.svg

Államforma: Császárság
Uralkodók: Meidzsi császár (1868–1912) Taisó császár (1912–1926) Hirohito császár (1926–1945)

Történeti korok

Japán őstörténete (kb. i. e. 35 000 éve - i. sz. 250)
Japán ókor (Kodai, 250–1185): az európai ókor fogalmától eltérően nagyjából az európai kora középkor és haladó középkor időszakával esik egybe.
Japán feudális kora: a sógunátus korszaka. Az európai késő középkortól a 19. század közepéig tartó hosszú időszakot öleli fel. Két nagyobb korszakra oszthatjuk:
Japán középkor (Csuszei, 1185–1603)
Edo-kor (1603–1868)
Japán modern kor: a Meidzsi-restaurációtól (1868) egészen máig


A Nagy Japán Birodalom (’Dai Nippon Teikoku’) (ismertebb nevén a Japán Birodalom vagy Japán Császárság) egy 1867. november 9-e és 1945. szeptember 2-a között fennállt államalakulat. Az állam a Meidzsi-restauráció után, a Tokugava-sógunátus felbomlása után jött létre.

Japán modern kor

A Meidzsi-restauráció

(A Meidzsi-restauráció (japánul , átírással Meidzsi isin) olyan események láncolata, amelyek Japán radikális politikai és szociális átalakulásához vezettek. A 19. század második felében végbemenő reformsorozat az Edo-kor végét és a Meidzsi-kor kezdetét jelentette. Az restauráció során Japán megnyitotta kapuit a világ felé, létrehozták az első alkotmányt, a császár korlátlan uralmat kapott, minisztériumok alakultak, létrejött az első parlament. A főváros Kiotó helyett Tokió lett.

Fájl:Satsuma-samurai-during-boshin-war-period.jpg
A Szacuma klán szamurájai a Bosin-háború alatt, kb. 1867.
(Felice Beato fényképe)


Ezen események hatásaként növekedett a feudális berendezkedésű állam szociális és politikai alapjaira nehezedő nyomás. 1867-ben a Tokugava-sógunátus összeomlott, és helyére a Meidzsi szövetségi kormány lépett 1868-ban. Japán megnyitotta kapuit a világ többi része előtt és megkezdte a nyugati kultúra adaptálását az ország gazdagítására és a katonai hatalom erősítésére folytatott iparosítással. A Meidzsi Birodalom idején néhány évtized alatt több változás történt a nyugati mintájú fejlődésben, mint azelőtt évszázadokon keresztül – kialakult egy modern nemzet modern iparral, modern politikai intézményekkel és modern társadalmi berendezkedéssel.

20. század

Napjainkban a konfucionista japán gondolkodás, amely előnyösen működött a feudális érában az uralkodó harcosok osztálya számára, nem változott az állam alapja. A konfucionizmus egyik alapelve: a ren, amely alapvetően a szülők és az öregek tiszteletét és szeretetét jelenti. Mivel a japán embereknek századokon keresztül centralizált hatalom alatt kellett élniük, ami percekre lebontva szabályozta az emberek életét, könnyen hisznek csoportjuk vezetőjében, respektálják őt, és nem akarnak minden áron vitába keveredni vele. Gyakran mondják, hogy a japánok nagyon pragmatikusak, hogy folyamatosan képesek megérteni és adaptálni új technikákat, de nem nagyon érdeklődnek a mélyebb filozófia és az egyetemes igazságok iránt. A japánok egy új típusú kultúrát alakítottak ki, a nyugati kultúra és a hagyományos japán kultúra egybeolvasztásával.
A mai Japánban az Alkotmány biztosítja mindenki számára a szabad vallásgyakorlást. Japánban a buddhizmus a domináns vallás, bár nem ismerünk a hívők számára vonatkozó pontos statisztikákat. A japánok zöme gyakorlatilag nem vallásos, kevés keresztény (körülbelül a lakosság 1%-a) és az új vallásoknak is vannak követői (körülbelül 10%). Mindazonáltal, a japánok többsége sinto rítus szerint köt házasságot és buddhista rítus szerint hal meg. Ez is mutatja, a japán kultúra igen sok, egymással ellentétes rétegből épül fel – régi és új, külföldi és nemzeti.
A második világháború vége előtt a japánok 70%-a rizstermelő földműves volt, életciklusuk oly szorosan követte a természet ritmusát, hogy a természettel mintegy egységben éltek, lelkiviláguk is a természet része volt. A természettel való együttélés ezen hagyományos érzése támasztotta alá a japán erkölcsi világképet, filozófiát, gondolkodásmódot és vallást, és ez része a japánok természet iránti érzékenységének és természetszeretetének. Ennek a ténynek egy másik aspektusa a japánok túlvilági jutalmakról szóló vallásos ígéretek iránti érdeklődésének hiánya. Ők valószínűleg jobban vonzódtak a közvetlenebb ígéretekhez, az evilági előnyökhöz.

A második világháborúban elszenvedett vereség után Japán történelmében először élte meg az idegen megszállást. Az utóbbi fél évszázadban Japán nagyon gyorsan fejlődött és megváltoztatta ipari szerkezetét. A mezőgazdaságban és más elsődleges iparágakban foglalkoztatott emberek száma folyamatosan csökkent: 1985-ben 8,8% volt, és úgy becsülik, hogy 2000-re 5,5%-ra fog lecsökkenni. Az emberek életszínvonala észrevehetően javult, bár a természet megsérült, a levegő és a víz szennyezetté vált.
Ma a japán kultúra változik, népszerűek a képregények és a számítógépes játékok. Japán világelső az információs társadalomban.

Japán Császári Hadsereg 大日本帝國陸軍

(Dai-Nippon Teikoku Rikugun)

Története

A Japán Császári Hadsereget azzal a céllal hozták létre, hogy felváltsa a korábbi szamurájokat, és egy modern, európai sorozott hadserege legyen az országnak. Létrehozása a Meidzsi-reformok ideje alatt indult el, amely a Tokugava sógunok (bakufu) uralmának vége után, a Meidzsi-restaurációval kezdődött el.
A Japán Császári Hadsereget kezdetben amerikai támogatással, később francia, végül német tanácsadók segítségével fejlesztették. Végül a legmodernebb hadsereggé vált Ázsiában: jól képzett, jól felszerelt volt és magas fegyelemmel büszkélkedhetett. Mindazonáltal viszonylag kisebb tüzérséggel, kevesebb tankkal és más páncélozott járművel rendelkezett, mint az európai országok. Japánnak nem volt független légiereje, ezért a hadsereg hozzálátott egy erős légierő kialakításába. A Japán Hadsereg Légiereje modern, az országban gyártott repülőgépekkel volt felszerelve, elsődleges feladata a földi hadműveletek harcászati támogatása.

Fájl:JapaneseArmy1900.jpg
A Császári Japán Hadsereg 1900-ban

A Császári Hadsereg harcolt az első kínai–japán háborúban (1894 – 1895), Tajvan megszállásakor 1895-ben, az orosz–japán háborúban 1905-ben, Korea megszállásakor 1910-ben, a német terület, Csingtao birtokbavételekor az első világháború alatt, Mandzsúria megszállásakor 1931-ben és a második kínai–japán háborúban (1937 – 1945). A Japán Császári Hadsereg fő eszközeként szolgált a Japán Császárság agresszív terjeszkedésében Kelet – Ázsiában a második világháború alatt. Végül a Szövetséges Erők 1945. szeptemberében feloszlatták, később a Japán Önvédelmi Erők lépett a helyébe.
Egészen a II. világháború végéig, a Japán Hadsereg hírhedt volt a fanatizmusáról, a hadifoglyok és a civilek elleni brutalitásáról. Miután Japán 1945 nyarán megadta magát, a Császári Hadsereg sok tisztjét bíróság elé állították és büntettek meg a számos atrocitásért és háborús bűnökért.

Ideológia

Fájl:Emperor Hirohito coronation 1928.jpg
Hirohito császár

A japán nacionalizmus egyet jelentett azzal, hogy egy gazdag országnak erős a hadserege, és a hadsereg erre az évszázados hagyományra épült. A Japán Haderőben harcolni egyet jelentett a császárnak tett szolgálattal. Minden katona úgy hitte, hogy nagy megtiszteltetés a császárért meghalni – mint a szamurájok, akik inkább meghaltak, de nem hoztak szégyent az uraikra) –, és ez mélyen beivódott a katonai kultúrába.
A Jamato damasii, az ősi japán szellem a katonák számára a a halál előtti becsületszerzést, és a végsőkig való harcot diktálta. Neveltetésük szerint ha valakit elfogtak, vagy gyáván viselkedett, a családjára és a hazájára hozott szégyent. A császár katonái harc vagy támadás előtt gyakran kiáltották ’banzáj’-t, mellyel a nemes eszméiket éltették. A harcosoknak szóló „Busidó kódex” részletezte a követendő viselkedési normákat, például megtiltotta a fogságba esést.
A Császár hatalma csak névleges volt, az igazi hatalom a bürokraták kezében volt. Bár elméletileg a Császár volt a hadsereg főparancsnoka, gyakorlatilag bármivel egyetértett, amiben a kormány kikérte a véleményét. A Japán Császári Hadseregben csak két császárnak volt főparancsnoki rangja, Taisónak és Sóvának. Ünnepélyes alkalmakkor a császár főparancsnoki egyenruhát hordott, és a Császári Hadsereg tisztelgett neki megjelenésekor.
A kormány csak akkor tudta mozgósítani a hadsereget, ha a kormányban levő minden miniszter egyhangúlag megegyezett, és a Császár is jóváhagyta, hogy végrehajtsák a mozgósítást. A császárnak jelen kellett lennie minden hivatalos kormányülésen, hogy a döntések jogerősek legyenek, így végighallgatta a miniszterek javaslatait, érveit. Japán szimbólumává vált, hogy a miniszterek beleszólhattak az ország irányításába, a miniszterek kéréseit a Császár rendeletként alkalmaztatta.

A császár különleges joga

A császári tanács ritka pillanataiban, amikor a kormány miniszterei nem tudtak egyetérteni, és a miniszterek szavazataival sincs egyhangú többség, a miniszterek kikérték a császár véleményét. Ilyenkor az ő véleménye többet nyomott a latba, de erre csak a fontos döntésekkor került sor és a miniszterek mutatták be a választási lehetőségeket.
A II. világháború alatt a japán kormány használta Hirohito azon különleges jogát, hogy befejezzék a háborút. 1945-ben a kormány végrehajtotta a császár rendeletét, és Hirohito először és utoljára előre felvett beszédét egész Japánban sugározták a rádióközvetítések, amikor főparancsnokként betöltött utolsó szerepeként bejelentette Japán kapitulációját.

A hadsereg létszáma

1870 – 12 000 emberből állt
1885 – 7 hadosztályból állt, köztük a Császári Őrség hadosztálya
Az 1900-as évek elején a Császári Hadsereg 12 hadosztályból és számos más egységből állt. Ezek a következők:
380 000 aktív szolgálatos és az 1. tartalékos osztály – az előbbi A és B(1) besorozott hadosztályokból álltak, 2 év múlva aktív szolgálat 17 és fél év elkötelezettség
50 000 ember a 2. tartalékosos osztály – ugyanaz, mint az előző, de B(2) besorozott hadosztályból állt.
220 000 fős Nemzeti Gárda
1. Nemzeti Gárda – 37 – 40 éves emberek az 1. tartalékos hadosztályból
2. Nemzeti Gárda – képzetlen 20 éves és több mint 40 éves edzett tartalékosok
4 250 000 rendelkezésre álló férfi a szolgálathoz és a mozgósításhoz.
1934 – a hadsereget 17 hadosztályra növelték
1940 – 376 000 aktív szolgálatos és 2 000 000 besorozott katona 31 hadosztályban
2 hadosztály Japánban (a Császári Őrség és egy másik)
2 hadosztály Koreában
27 hadosztály Kínában és Mandzsúriában
1941 végén – 460 000 aktív szolgálatos 41 hadosztályban
2 hadosztály Japánban és Koreában
12 hadosztály Mandzsúriában
27 hadosztály Kínában
1945 – 145 hadosztály (köztük 3 a Császári Őrség), plusz számos egyedi egységek, több mint 5 000 000 emberrel (köztük a Japán Császári Légierő)
Japán Védelmi Erők 1945-ben 55 hadosztályban 2 000 000 emberrel
A hadsereg összlétszáma 1945 Augusztusában: 6 095 000 fő

Fegyvergyárak

Továbbá a Japán Hadsereg különféle fegyvergyárakat is igazgatott:
Japán Hadsereg Szagami fegyvergyára – Mitsubishi által fejlesztett és gyártott tankok
Japán Hadsereg Szaszebo fegyvergyára – Mitsubishi által gyártott tankok
Japán Hadsereg Heidzso fegyvergyára – Nambu által gyártott kézi-, és gyalogsági fegyverek
Japán Hadsereg Mukden fegyvergyára – Nambu által gyártott gyalogsági fegyverek
Japán Hadsereg Tacsikava fegyvergyára – fejlesztésre és gyártásra ajánlott repülőgépek a Japán Császári Légierő számára

Veszteségek

A Japán Császári Hadsereg fennállása alatt 1 700 000 katona vesztette életét, tűnt el vagy került fogságba.

A II. világháború veszteségei:

Fegyveres erők: 2 556 000 fő (ideszámítva a nem harc közben elhunytakat is), plusz 672 000 civil áldozat
1 506 000 fő harc közben elesett
810 000 fő bevetés közben eltűnt/hadifogságba került