Ugrás a Főoldalra!

Hadműveletek >>

A Dieppe-i rajtaütés („Jubileum" hadművelet) a második világháború egyik legfontosabb hadművelete, az 1942. augusztus 18-án Dieppe-nél végrehajtott „Nagy Rászedés”.

Fájl:Bundesarchiv Bild 101I-362-2211-04, Dieppe, Landungsversuch, englischer Spähpanzer.jpg

Feladata

A terv szerint nagy létszámú haderő száll partra a kikötő közelében. Ez a haderő elpusztítja a két nagy tengerparti tüzérségi üteget, sértetlenül elfoglalja a kikötőt, és a Saint Aubinnál lévő repülőtéren a lehető legnagyobb rombolást hajtja végre, majd az apályt kihasználva visszavonul. Az egész egy rövid, hatásos orvtámadásnak indult.

Ugyanakkor feladata volt, meggyőzni a szövetségeseket, hogy a La Manche csatorna túlpartján még nem lehet megnyitni a második frontot. A Jubileum szándékos áldozat volt azért, hogy sokkal több életet mentsenek meg, ha majd végre elkövetkezik a félelmetes „D-nap”. Egyben jelezze a nácizmus rabszolgáinak: közel a szabadulás. Bár úgy tűnt, kudarcot vallottak vele, a Jubileum félrevezette az ellenséget a második front megnyitását illetően. A hírszerzés vezetői éltek a lehetőséggel és a Jubileumot tizenhat különböző akció fedezésére használták fel. A Jubilem politikai és katonai célokat szolgáló klasszikus gerilla-hadművelet volt, melynek meg kellett válaszolnia azt is: mennyire hatékony a német radar?

Előzmények

Churchill Rooseveltnek és az oroszoknak is azt mondta, hogy egy konvencionális partraszállási kísérlet célpontja a Csatorna európai partján csak azon a néhány területen lehetséges, ahol a Királyi Légierő (RAF) biztosítani tudja a légi fedezetet. Tanulmányozzák a támadó csapatok több hullámban partraszállásának lehetőségeit. Ez légi összecsapásokat váltana ki, amelyekben látványosan meg tudnák törni az ellenség európai légierejét, tovább könnyítve az oroszok helyzetét. Ezeket a terveket azonban nem szabad hebehurgyán végrehajtani.

Az angolok egy elfogott német ügynöktől tudták, hogy a németek az Európa erőd nyugati fala mentén telepítették legnagyobb hatótávolságú radarjaikat – a legkorszerűbbet a francia Dieppe kikötőjénél, a Csatorna túlpartján lévő Newhaventől hetven mérföldnyire. A Newhaven–Dieppe átkelőhely a háború előtt népszerű turistaút volt; most megpróbálták meggyőzni a németeket arról, hogy a szövetségesek itt teszik partra inváziós csapataikat. Két angol radarszakértőt speciális kiképzésre vittek, hogy majd megszerezhessék a radar legfontosabb részeit. Az FBI két ügynöke azért ment velük, hogy megsemmisítse az ellenséges radart, illetve ha a két szakértőt fogság fenyegetné, akkor végezzen velük.

Ugyanez év áprilisában a francia ellenállás tizenkét vezetőjét vitték a Gestapo dieppei hadiszállására.

Információkat gyűjtöttek a Dieppe környékén állomásozó német csapatok harcértékéről és létszámáról. Szerte Angliában felkeresték mindazokat, akik a háború előtt Franciaországban jártak. A tőlük elkért fotókból becsülték meg a part lejtszögét, a talaj teherbíró képességét. Egy átalakított Spitfire repülőgépből légifelvételeket készítettek a területről.

A főpróba

A Jubileum főpróbáját július 7-én hajtották végre. Egy kis létszámú angol flottaegység indult az atlanti fal erejének kipuhatolására. Mielőtt elindultak volna, a német légifelderítés felfedezte, és bombázni kezdték az egységet. Így az átkelés meg sem kezdődött, azt le kellett állítani. Ennek hatására a németek meggyőződhettek arról, hogy az angolok mennyire nincsenek felkészülve semmiféle támadásra.

A végrehajtás

A feladatra kiszemelt csapatok a Kanadai 2. Hadosztály nevet kapták. 1939 óta tartózkodtak Nagy-Britanniában, és égtek a vágytól, hogy megmutassák bátorságukat. Amerikai és brit rohamcsapatoknak kellett segíteni őket. Délelőtt tíz órakor rövid üzenet futott végig: „A műsor megkezdődött - Most!”. Hat órával később az utolsó ember is a fedélzeten volt. Az átkelés az éjszakai órákra volt időzítve. A számok impozánsak voltak: 5000 kanadai lövész, tízezer pilóta és tengerész, mindkét irányból külön kommandók intéznek támadást. Az „inváziós flotta” azonban könnyű fegyverzetű, kis hajókból állt: volt köztük négy folyami hadihajó és egy négyszáz tonnás naszád. Vittek magukkal több, mint száz Churchill tankot is. Német őrhajók útközben észrevették őket, és a katonák partot érésekor a haderő legjelentősebb részét gépfegyverek tüze fogadta. A legtöbb tank már azelőtt harcképtelenné vált, hogy a hajókat elhagyta volna. A hajókat elhagyó kanadaiak háromnegyed részét azonnal megölték. A nap végére a parton magas kupacokban emelkedtek a kanadai holttestek.

A visszavonuló partraszálló erőket lőni kezdték egy kiserődből... a kommandó óramű pontossággal akcióba lépett: kézigránátokkal, vasmacskákkal bevették az erődöket, átkeltek az elaknásított területen, megnyitották a drótsövényt. Felmérték az ellenséges ütegek elhelyezkedését. Ekkor csaptak le a Hurricane-ok. Gépágyúik tüzet okádtak, kilőtték rakétáikat, majd eltüntek. A kommandósok feltűzött szuronnyal rohantak 250 métert az ellenség felé géppuskatűzben. Néhányuk elesett, a többiek rohantak tovább. Szuronyaik és rohamkéseik nagy munkát végeztek. A hatalmas ágyúkat kezelő 112 németből mindössze négy maradt életben! A többi kommandós hasonló támadásokat hajtott végre, ugyanakkor el kellett terelniük a figyelmet a radarral foglalkozó hírszerzőkről. Elvágták az állomást a dieppe-i központtal összekötő vezetéket, így ha a radar ismét működésbe lép, rádión kell továbbítani az információkat, amit lehallgathatnak. A város másik részén a Speciális Hadműveletek Igazgatóságának emberei behatoltak a helyi börtönbe, ahol három náci egyenruhába öltözött szudétanémettel rázhattak kezet, így nem került sor harcra.

Közben a fejük felett repülőgépek csaptak össze. Az amerikai rangerek, az angol kommandósok, és a kanadai katonák harcolva vonultak vissza. Legfontosabb eredményük volt, hogy sikerült megszerezniük a berendezés azon részeit, mellyel részleteket tudhattak meg az ellenséges radarról. Hosszútávú eredménnyel járt az is, hogy sikerült kiszabadítani a francia ellenállási vezetőket, és náciellenes ügynököket tettek partra. Még a fogságba esett kanadaiak is megtalálták a módját, hogy tovább harcoljanak. Lucien Dumas, aki folyékonyan beszélt franciául, visszaverekedte magát Londonba. Mikor megkérdezték visszamenne-e, vállalta és megszervezte a „Sheridan-hálózatot”, amely háromszázhét lelőtt szövetséges pilótát mentett ki a nácik kezeiből.

Fontos volt, hogy a németek azt higgyék: a Jubileum kudarcot vallott! Hitler 1942 végén legalább harminchárom hadosztályt állomásoztatott az atlanti fal mentén, hogy védelmezzék a Calais-Boulogne környéki kis kikötőket. Tette ezt abban a hitben, hogy az angolok ismét itt fognak támadni.

Bővebben: William Stephenson

Oroszországra nézve is fontos következményei voltak: a németek azt hihették, az angolok befejezték a felkészülést, és elszánták magukat.

Tanulságok

Megvizsgálták, hogyan szerezték a sérüléseiket a dieppe-i támadók. A tengerparton harcoló 4963 kanadai közül 3367-et tettek harcképtelenné, legtöbbjüket a partot éréskor ölték meg és akkor, amikor újra hajóra szálltak. A katonák leggyakrabban alsó végtagjaikon sérültek, ritkábban karjukon, mellkasukon, még ritkábban nyakukon, fejükön és hasukon. Ezek az elemzések hozzájárultak a D-napon alkalmazott fegyverzetek, hajók, és technikák kialakításához, a veszteségek mérséklésére. Az új partraszálló hajót, az LCT(R)-t 1080 rakétával szerelték fel, amelyeket huszonhat másodperc alatt tudott kilőni a tengerpart egy tenyérnyi felületére. Ilyen tűzerővel csak tizennyolc cirkáló rendelkezett.

A „Jubileum” hadművelet nélkül a Fáklya hadműveletnél, a D-napon, és a később az amerikaiak szigetről szigetre folytatott csendes-óceáni hadműveleteinél sokkal nagyobb veszteségek lettek volna.

Titkossága

A hadműveletet olyan titkosan kezelték, hogy a benne közvetlenül érintetteken kívül senki sem tudhatott róla. A közvetlen érintettek sem ismerték a részleteket, csak gyakorolták, amit gyakoroltattak velük.

1974-ben még bírósági per is folyt ez ügyben, melyet az egyik résztvevő - Quentin Reynolds - meg is nyert. Ezt követően csak húsz év múlva hoztak nyilvánosságra újabb részleteket. A hadműveletekben résztvevők közül mindenkit teljes titoktartásra köteleztek. Volt, aki új személyazonosságot kapott. Többen külföldön kezdtek új életet