Ugrás a Főoldalra!

Hadműveletek>>

Frühlingserwachen ("Tavaszi ébredés") hadművelet

Az I. SS Páncélos Hadtest 1. SS Páncélos Gyalogezred Hadosztálya és 12. SS Páncélos Hitlerjugend Hadosztálya harca a „Tavaszi ébredés” hadművelet keretében 1945 márciusában, melynek során Kisláng, Saponya, Kálóz, Mezőkomárom, Dég, Pusztaegres, Sáregres, Igar, Simontornya, Ozora települések, valamint a Sárvíz és Sió-csatornák kemény harcok tanúi lettek.

A 6. SS Páncélos Hadsereg parancsnoka Sepp Dietrich SS-tábornok Az I. SS Páncélos Hadtest parancsnoka Hermann Pries rajparancsnok Az 1. SS Páncélos Gyalogezred Hadosztály parancsnoka Otto Kumm dandárparancsnok A 12. SS Páncélos Hitlerjugend Hadosztály parancsnoka Hugo Kraas dandárparancsnok

1945 februárjában, a garami szovjet hídfő felszámolása után a Führer utasítást adott a Tavaszi ébredés hadműveletre, melynek végcélja Pécs és az olajmezők visszaszerzése volt. A gyalogezred és a Hitlerjugend Érsekújvár térségéből a parancsban megadott felvonulási térségbe vonultak, Veszprém, Berhida és Polgárdi területére. A rajokat már korábban útnak indították, s ezek most elérték a veszprémi pályaudvart. A megfelelő vasútikocsi-tartalék hiánya miatt jelentős volt a késedelem. Mindezek ellenére március 6-án az I. SS P. Ht. és a Felsőbb Tüzérségi Parancsnok (ez a 6. SS P. Hs. parancsnokának fedőjelzése) elrendelte az alárendelt egységeknek a felvonulás befejezését.

Március 6., kedd, a csata első napja

A hőmérséklet 0° C, vastag felhőtakaró, szórványos hóesés, általánosan rossz látási viszonyok, az útviszonyok a friss hó és az olvadás miatt egyre rosszabbak. Helyenként teljesen elmocsarasodott az út. Az I. SS P. Ht. Hajnali 4 órakor támadta meg az ellenséges állásokat. A tüzérség szűkös muníciótartalékai és az erősen korlátozott páncélos támogatás ellenére több helyen is sikerült az ellenség arcvonalát áttörni. A 12. SS P. Ho. a különösen nehéz terepviszonyok miatt fennakadt a Kisláng környéki magaslatokon. Az 1. SS P. Ho. egy kiterjedt aknazár és egy keserves ütközet legyűrése után betört Saponyába. Egy Saponya és Kisláng közötti páncélostámadás a terep meglehetős nehézsége ellenére is sikeres volt, s kb. 2 km-t nyert délkelet felé, ám nagyszámú páncélos elvesztését jelentette. A magyar összekötő tisztek figyelmeztetése a sáros szakaszok lebecsülését illetően sajnos igaznak bizonyult.

Március 7., szerda, a csata második napja

A hőmérséklet 4° C körül, változóan felhős az ég, kisebb hóesések, az idő szeles, estefelé tisztul és lehűl. A burkolatlan utak és a szabad területek erősen felpuhultak. Az ütközet második napján az ellenség magára talált. A védekezés makacsabb lett. Szinte mindenütt azonnali ellentámadással, helyenként páncélosokkal is támogatva válaszoltak minden előrenyomulásra. Az elsőhöz hasonlóan a második nap is fáradságos és szívós gyalogsági harcok jegyében telt. A tartós hó és az olvadás, a burkolt utak felfagyásai, az utak és a terep kátyúi jobban hátráltatták a támadást, mint az ellenség ellenállása. A nehézségek ellenére az I. SS P. Ht. szép sikereket ért el. A 12. SS P. Ho. az első nap elért áttörést szélesíteni tudta, Ödönpusztát elfoglalta és Feketepusztáig, valamint Aranyospusztáig nyomult előre. Az 1. SS P. Ho. Kálóznál lezárta a Kálóz–Simontornya utat, majd délről északra haladva, a házak közötti nehéz csaták során bevette Kálózt és egészen Saponya déli részéig nyomult. Ezzel az ügyes hadmozdulattal az ellenség háta mögé kerültek, mire az ellenállás viszonylag gyorsan megtört. Az így kisebb csapatokra darabolt ellenség a Sárvíz két oldalán, az elmocsarasodott terepen próbált kelet felé menekülni. A Kálóz és Simontornya közti töltésút maradt az egyetlen szilárd út az 1. SS P. Ho. részére a további bevetésekhez, de azt folyamatosan lőtte az ellenség. Közvetlenül a csatorna mögött feküdt az ellenség, s akadálytalanul használta nehéz gránátvetőit és páncéltörő ágyúit.

Március 8., csütörtök, a csata harmadik napja

A hőmérséklet 0° C alatt, az ég változóan felhős, helyenként vékony hótakaró, a levegő párás, az útviszonyok a kora reggeli fagyok miatt valamelyest javultak, később ismét romlottak. A 12. SS P. Ho. folytatta a támadást és estére elérte Dég Ny-i határát, s lezárta az onnan Enyingre vezető utat. 2 km-re K-re Pinkóczpusztától erős állása volt az ellenségnek, páncéltörő ágyúval felfegyverezve. Mivel ez az állás két különálló regiment érintkezési pontján volt, nagyban megnehezítette Dég további ostromát. Éjfél körül a 12. SS P. Ho. egy páncélos csoportja sorakozott fel Dég ellen, legázolva a páncélzárat és az ellenséges állásokat, saját veszteség nélkül. 5 órakor elérték Antalmajort, s a reggeli szürkületben egy templomtornyos helység vált láthatóvá, kb. 20000 m-re: Dég.

Március 9., péntek, a csata negyedik napja

Éjjel fagyott, napközben 0° C fölött volt a levegő, változóan felhős és szeles idő, helyi hózáporok és eső. A burkolatlan utak járhatósága némileg javult. Az ellenséges légierő mélyrepülő-támadásokat hajt végre vadászgépekkel és vadászbombázókkal. A 12. SS P. Ho. meglepetésszerűen megtámadja Déget. Teljes gőzzel előre! Mintegy tucat orosz 10 cm-es kaliberű rohamlöveg van a helységben, egy részüket lelövik, a maradék dél felé menekül, kettő elesik a patakmederben. Dég és környéke meg lett tisztítva az ellenségtől. Este elérik Szilas-Balhást. Az 1. SS P. Ho. folytatja a támadást Simontornya irányába, de Sáregresnél egy páncéltörő egység miatt megtorpanni kényszerül. Simontornya térségéből, valamint a Sió-csatorna É-i partjáról erős ellenséges gyalogságot és páncéltörő egységeket jelentettek.

Március 10., szombat, a csata ötödik napja

A hőmérséklet ismét 0° C fölött, sűrű felhők borítják az eget, eső- és hózáporok. Az utak és a terep ismét rosszabbodtak és sárosodtak. Az I. SS P. Ht., melynek alá volt rendelte a hadsereg 23. Páncélos Hadosztálya, széles fronton elfoglalta a Sió szakaszát, egészen a simontornyai, ozorai és sáregresi ellenséges hídfőkig. A 12. SS P. Ho. elérte Mezőkomáromot és Mezőszilast, valamint az Igartól 1,5 km-re levő útkereszteződést és egy Simontornyától 2 km-re levő magaslatot. Ezen a ponton sorakoztak fel az 1. SS P. Ho. részei és felkészültek a Simontornya elleni támadásra. Az I. SS P. Ht.-nek az volt a feladata, hogy hadosztályainak, a gyalogságnak és a Hitlerjugendnek külön átjárókat találjon a Sión. A sebesültápolást áthelyezték Pusztaegresre, miközben Őrspuszta és Mezőszilas között a Sárvíz túloldaláról az ellenség folyamatosan lőtte őket. A hadtest vezérkari főnökségét Dégre helyezték, részben a kastélyba. Ellátás után a sebesülteket Veszprémbe szállították, majd tovább a Birodalomba.

Március 11., vasárnap, a csata hatodik napja

A hőmérséklet 4° C. Éjjel viharos és felhős volt az idő, aztán némileg javult, majd egyre kevesebb lett a felhő. Az utak továbbra is rosszak, viszont az erős szél miatt egyre szárazabbak. Az I. SS P. Ht. térségében erős ellenséges légitámadások a támadószárnyak ellen, főleg Simontornya és Igar között. A Sáregres ellen küldött 23. P. Ho. az ellenség erős ellenállása ellenére betört a helységbe, de nem tudta elfoglalni így át kellett csoportosítani.

Március 12., hétfő, a csata hetedik napja

A hőmérséklet 0° C fölött, az ég felhős, helyenként enyhe csapadék. Az utak továbbra is rosszak, a burkolatlan utak és a nyílt terep még lánctalpasok számára is alig járható. Az I. SS P. Ht. folytatta sikersorozatát. A 12. SS P. Ho. Az éjszaka folyamán többször is hiába próbált közvetlenül Ozora fölött, Kulánál átkelni a Sión. Ellenben a 12. SS P. Ho.-nak, mely az 1. SS P. Ho. egyik páncélos gránátos regimentjével volt megerősítve, fél öt körül sikerült átkelni Simontornyától Ny-ra, és egy 2 km széles és 1,5 km mély hídfőt kiépíteni a csatorna déli oldalán, amit ostrom alá vettek. Egyidejűleg a hadosztály benyomult Simontornyára és elfoglalta a K-i részt. A többi részen és a gyárterületeken estig tartottak a véres utcai összecsapások. Simontornyától É-ra és ÉK-re az erős ellenséges ellenállás ellenére elérték a vasútvonalat.

Március 13., kedd, a csata nyolcadik napja

A hőmérséklet eléri a 6° C-ot, az ég helyenként felhős, helyenként napos az idő, a látási viszonyok jók. Az utak továbbra is rosszak, de már kezdenek száradni. Az 1. SS P. Ho. elvesztette a simontornyai hídfőnél a 220-as magaslatot, de az egész települést megszállta, és most az ellenség folyamatos támadásait igyekszik visszaverni, de ez a 30 m széles és 4,5 m mély Sió-csatornán az ellenség célzott tüze miatt meglehetős nehézségeket jelent. A Sáregresre mért körkörös támadások a légierő támogatása ellenére sem járnak sikerrel. Az ellenség további, megerősített támadásaira lehet számítani. A 12. SS P. Ho. Ozora környékén a csatorna feletti hídfő kiépítéséért folytatott erős harccal van elfoglalva. A saját bombázók támogatása ellenére sem sikerült Cecénél egy átjárót kiharcolni a Sárvízen. Mindent összevetve az I. SS P. Ht.-nek, amely kitartóan és ügyesen harcolt, és az ellenség folyamatos tüzelése ellenére is sikerült elkezdenie a Sió feletti hídfő kiépítését, nem maradt más hátra, mint kiharcolni egy hídfőt Ozorától Simontornyáig. A 23. SS P. Ho. utcai harcok során benyomult Sáregresre.

Március 14., szerda, a csata kilencedik napja

A hőmérséklet 13° C, általánosan napos és meleg az idő, az utak száradóban, a páncélos járhatóság nagyban javult. Erős orosz bombázótámadások. A 12. SS P. Ho.-t Belső Sáripuszta, Ozora és Mezőkomárom között az ellenség visszaszorította a Sió É-i partjára és megkezdte az előkészülést az átkeléshez. Ezzel szemben az 1. SS P. Ho., amely a 12. SS P. Ho. egyes egységeivel volt megerősítve, a saját hídfőjét 115 magasságba és mintegy 2 km-re D-i irányba elmélyítette. Mivel a Sió fölött vert pontonhíd tüzérségi lövedékek által sérült volt, tőle Ny-ra elkezdtek egy segédhidat építeni. Utána az ellenség ezt is lőni kezdte. A 23. SS P. Ho. és az 1. SS P. Ho. részei a háromnapos, veszteségekkel teli harc végén bevették Sáregrest és visszavetették az ellenséget a Sárvíz csatorna mögé. Kiderültek az ellenség szándékai egy nagyszabású támadást illetően. Légifelderítők jelentették, hogy egy legalább 3000 járműből álló motorizált egység közeledik Budapest térségéből Székesfehérvár és a Balaton irányába. Az ellenség szándékait illetően semmi kétség. Az SS Páncélos Hadsereg maradékai Dégen gyülekeznek. Az ellenség percről percre erősebb a Sió szakaszánál és számolni kell azzal, hogy a Sárvízen át esetleg támad. Folyamatos ellentámadásokat, helyenként páncélos támogatással intéznek a Sió hídfő ellen. A saját szándékokat nagyban akadályozta, hogy a Sió hidat Simontornyánál az ellenség lerombolta, s el kellett kezdeni újraépíteni. A 6. SS Páncélos Hadsereg főparancsnoka, Sepp Dietrich és a vezérkar főnöke, Fritz Kraemer azt a nézetet vallották, hogy Hitler elutasítása ellenére az I. SS P. Ht. átcsoportosítása, tehát a Siótól való mielőbbi visszavonása (sajnos a 23. P. Ho. nélkül) az ellenség rohamos fejlődése miatt elkerülhetetlenül szükséges. Ezért az I. SS P. Ht. parancsnoka, Hermann Priess, azt a szigorúan titkos parancsot kapta, hogy hadtestét minél előbb vonja vissza és tervezze meg annak É-i irányba való átcsoportosítását. Az orosz ellenhadjárat kezdetével fordulat állt be a „magyarországi csatában”. Hitler ismét túl sokáig halogatott egy sürgős kérdést, s ez súlyos következménnyel járt, ami később a harcoló csapatokat terhelte. A támadások Simontornya és Ozora térségében már biztosak, az egységek farkasszemet néznek egymással.

Március 15., csütörtök, a tetőpont…

A hőmérséklet 9° C, az idő ködös és felhős, az utak és a terep száradóban. A talajközeli köd és a rossz látási viszonyok miatt mindkét részről gyenge a légierő-tevékenység. Az ellenség ellenállása nő, ennek ellenére csak kisebb területeket sikerül elnyernie. Elérkezett az idő, az utolsó nagy német offenzíva végéhez ért. A 6. SS P. Hs.-nél megkezdődtek az előkészületek az I. SS P. Ht. kivonásához a Sió partjáról.

Március 16., péntek, a visszavonulás első napja

A hőmérséklet eléri a 10° C-ot, az idő napos, meleg, derült, az utak javultak. Helyenként erős a köd, s az utak páncélossal nem járhatók. A 12. SS P. Ho. néhány egysége még megpróbálta az Ozorától É-ra levő kis hídfőt benyomni, miközben a hadosztály az É-ra vonulást készítette elő. Az 1. SS P. Ho. helyreállította a hidat Simontornyától Ny-ra, és véres harcok árán megtartotta a hídfőt, melyet az ellenség erős tüzelőkészítés után ostromolni próbált. A 23. SS P. Ho. az éjszaka folyamán sikertelenül próbálkozott Örspuszta mindkét oldalán, a Sárvízen K felé átkelni. Erős ellenséges csapatok verték mindig vissza a csatornán átjutott rohamosztagokat. Így sikertelen lett az a próbálkozás, hogy a Sárvízen át támadjon egy hadosztály. Az I. SS P. Ht.-nek nem volt lehetősége további előrenyomuláshoz K felé.

Március 17., szombat, a visszavonulás második napja

A 12. SS P. Ho.-t kivonták és É felé kell menetelnie. Enyingen, Lepsényen és Polgárdin át eléri Falubottyán térségét, 9 km-re Ny-ra Székesfehérvártól. Az elindulás előtt még saját erőkkel benyomták az ozorai kis hídfőt. A saját támadás után 10 nappal az ellenség megindította nagy támadását, amely veszélybe sodorta az I. SS P. Ht.-et. A súlypont, mint ahogy várták, a Székesfehérvártól É-ra levő saját támadócsapatok kinyúlásai ellen irányult. Az I. SS P. Ht. átcsoportosítását március 16-18-ig tervezték, amihez Hitler engedélyére volt szükség. A krízisjelentések azonban egyre gyakoribbá váltak. A leggyorsabb eljárást kérvényezték, ám Hitler még nem tartotta annyira sürgősnek az I. SS P. Ht. É-ra csoportosítását. Az 1. SS P. Ho. továbbra is erős támadások ellen védekezett, megtisztított két kisebb ellenséges hídfőt az É-i parton, hogy elősegítse az É-ra történő átcsoportosítást. A saját hídfő élénk ellenséges tűz alatt állt, ám szívósan tartották. A lövedékek által károsult pontonhíd összeroppant egy páncélos súlya alatt, s emiatt elhúzódtak az átcsoportosulási folyamatok. Feszített tempóban dolgoztak a híd helyreállításán. Az I. SS P. Ht. visszavonásán továbbra folyt a vita, holott nagyon fontos volt, hogy ezt az egységet a legnagyobb nyomás alatt álló térségbe, Várpalota környékére helyezzék. Az útviszonyok csapadék miatt erősen romlottak, s ez az első visszavonulási folyamatokat nagyban hátráltatta.

Március 18., vasárnap, a visszavonulás harmadik napja

A hőmérséklet 14-15° C, az idő helyenként derűs, helyenként borús, szórványos csapadék, az utak és a terep az eső miatt helyenként nem járhatók. Az éjszaka folyamán valamelyest csillapodtak a küzdelmek, már csak a Sió fronton folytak harcok. Barát és ellenség a sötét védelmét az átcsoportosulásra használják fel, vagy pedig erősítés szerzésére. Fél egykor megérkezik Hitler engedélye, miszerint az I. SS P. Ht. leszakadhat az ellenségről, és elkezdhet É felé menetelni. Rádión át kapja meg az 1. SS P. Ho. vezetője, Otto Kumm a visszavonulási parancsot. A 23. SS P. Ho. átveszi a Sió–Sárvíz szakaszát. Március 18-án, vasárnap, 13 órakor rendelték el Pusztaegresen az azonnali visszavonulást. A földeken keresztül haladtak Dég felé, mivel a Sárvíz mentén már akadtak ellenséges csoportok. Csak a „Tavaszi ébredés” hadművelet során csata közben, vagy a Dégen felállított katonai kórházban elhunytak sírjai maradtak hátra. 1994/95-ben a háborús sírokat feltáró bizottság Igarnál 17, a mezőszilasi katolikus templomnál 78 elesettet talált, közülük legtöbben ismeretlenek. Szemtanúk beszámolói alapján az ide érkező ellenség a sírokon töltötte ki haragját. A dégi temetőben 26, a kastélynál, ahol a kórház működött, 54 elesettet találtak. Mindannyiukat Székesfehérváron újratemették. Az I. SS P. Ht. következő bevetési területe Várpalota térsége volt. Miközben a 12. SS P. Ho. már korábban megérkezett, az 1. SS P. Ho. egységei március 19-én éjszaka foglalták el állásaikat. Az I. SS P. Ht.-et átmenetileg a 6. SS Páncélos Hadsereg (vezetője Balck) alá rendelték, azzal a feladattal, hogy a benyomuló, Ny-nak tartó ellenséget időről időre visszaszorítsa. Ezzel meg lehetett előzni a 6. SS Páncélos Hadsereg bekerítését vagy megsemmisítését. Az ellenségnek óriási volt a túlereje, mind embert, mind gépet tekintve 1:8 volt arányuk, így a 6. SS P. Hs. kivérzett egységei nem tudtak ellene mit kezdeni. Ennek ellenére folytatódott a védelmi harc, de már csak a Ny felé vezető út volt szabad. Időről időre ellenséggel körbefogva, lélegzetvétel nélkül harcolva húzódott vissza az I. SS P. Ht. a bécsi erdőig. Innen aztán rohamléptekkel közeledett a háború vége. 1945. május 8-án véget ért a háború! Egy világ omlott össze a fegyveres SS katonáiban. Feltétel nélkül ki lettek szolgáltatva az ellenségnek. Az ausztriai Enns mellett ért véget az évekig tartó küzdelem Németországért. Mezőkön és szántóföldeken felállított tömegtáborokban összenyomorítva, mint az állatok. Ez lenne a felszabadulás? Évekig tartó, szenvedéssel teli, nyomasztó fogság kezdődött meg. Éhezés, szenvedések és a táborparancsnokok szeszélyei további halálos áldozatokat követeltek a fogolytáborokban. Dicsőség a halottaknak! Az I. SS Páncélos Hadtest Katonáinak Bajtársi Egyesülete

vissza