Ugrás a Főoldalra!

Hősök Emlékkövének avatása

szerző: nagyhaboru.blog.hu (részlet)

Budapesten a Hősök terén áll a Hősök Emlékköve, amely eredetileg az első világháborús emlékművek csoportjához tartozik, így története nem kapcsolódik közvetlenül a vele szomszédos Millenniumi emlékművéhez. Viharos történelme önállóan is sokféle narrációt, és az események számtalan aspektusát rejti magában.

A Hősök tere története rendkívül sokszínű, és mint társadalmi tér egyfajta indikátora is a mindenkori nemzeti öntudatnak, illetve a kívánt, irányított nemzetképnek. Számos különböző méretű és funkciójú építészeti műalkotás képezi azt a teljes egészet, melyet egységként kezelve akár az Andrássy úttal együtt Világörökségként (2002-től), akár az 56-osok terével és a Városligettel együtt a Múzeumliget projekt meghatározó részeként értelmezhetünk korunkban. A térelemek közül egy, sokak számára esztétikailag talán jelentéktelennek értékelhető rész kerül most középpontba, a Hősök Emlékköve, melynek viharos történelme önállóan is sokféle narrációt, és az események számtalan aspektusát rejti magában. A Hősök Emlékköve a 2001-es rekonstrukció óta dísztelen kő, mely a tér közepén Árpád szobra előtt található. Eredetileg az első világháborús emlékművek csoportjához tartozik, így története nem kapcsolódik közvetlenül a vele szomszédos Millenniumi emlékművéhez.

 

Az első világháborús műalkotások igénye már a harcok alatt felmerült. Egyes források szerint Abele Ferenc vezérkari őrnagy fogalmazta meg ezt az igényt először Tisza István miniszterelnöknek küldött 1915. júliusi levelében. Azonban ez az igény nemcsak a fronton és a vezérkar által fogalmazódott meg, hanem az itthon maradottak is hasonlóan gondolkodtak. Mindezek hatására 1915-ben megalakult a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, majd 1917-ben törvény és belügyminiszteri rendelkezés született az emlékművek állításáról. Így már hivatalosan és kötelező érvényűen is minden közösségnek saját anyagi forrásból és ahhoz mérten emléket kellett állítania a település hősi halottainak. Ezek az emlékművek a díszes szoborcsoporttól az egyszerű emléktábláig bármilyen formát ölthettek. A Bizottság kiadványaival és szervező tevékenységével a megsokasodó műalkotások esztétikai értékét próbálta irányítani, illetve a felmerülő visszaélésekkel szemben hathatósan fellépni.

Az 1920-as évek elejére megfogalmazódott az az igény, hogy az állam egy központi emlékhelyet is készíttessen elsősorban a névtelen sírokban nyugvó katonák tiszteletére. Ezt a kezdeményezést aztán 1924-ben egy eszmepályázat kiírása követte, melyre mintegy 160 pályamű érkezett. Ugyanebben az évben egy újabb törvény született, mely május utolsó vasárnapját a „Hősök emlékünnepének” nyilvánította, és nemzeti ünneppé emelte. Bár a központi emlékhely igénye, valamint az éves, előírt megemlékezések időpontja gyorsan megszületett, a Hősök Emlékkövének megvalósulása hosszasan elhúzódott.

Az 1924-es pályázat győztese gróf Bánffy Miklós alkotása volt (Koporsóját feltesszük az égbe, két szikla közé szörnyű magasba jeligével), aki a Gellért-hegybe tervezte az emlékművet. Azonban ezt sem a főváros, sem a témát szorosan nyomon követő, a társadalom megítélését formáló Újság írói nem támogatták, és végül 1926-ban a magas költség és a hegy megbontásának veszélye miatt elutasították. 1927-től, amikor a központi emlékhely ügye újra szóba került, már egyértelműen a Millenniumi emlékmű, pontosabban Árpád vezér elé tervezték a műalkotást. A helyszín mellett a műemlékkel kifejezendő cél is megváltozott. A gyász helyett az aktivizáló büszke nemzeti öntudat és a kortárs „Nem, nem soha” üzenet került előtérbe. A második koncepcióra már nem született pályázati kiírás, a tervet Kertész K. Róbert, kultuszminisztériumi helyettes államtitkár valósította meg, és Lechner Jenő irányította a kivitelezési munkálatokat.

Az első Hősök Emlékköve 1929-re készült el, és május 26-án a Hősök emlékünnepén avatták fel. A műalkotás 6,5 méter × 3 méter × 1,3 méter nagyságú és 470 mázsa súlyú monolit mészkő volt, mely a budakalászi Fabro-bányából származott. Az Andrássy út felé néző oldalán az első világháború dátuma (1914-1918) állt, az ellenkező oldalon pedig a felirat: „Az ezeréves határokért.” Az emlékmű tetején egy stilizált kardmarkolatra emlékeztető kereszt volt látható. A műemléket a talajszint alá süllyesztették, körülötte a mai kerítéssel szemben pázsitot ültettek. Ez a tudatosan egyszerű, mégis elsősorban mérete által méltóságteljes forma tömegsírt szimbolizált. Az avató ünnepség nagyszabású rendezvény volt, az egész várost fellobogózták, a ceremónián részt vettek az ország vezető méltóságai és diplomáciai testületek is. Ez az alkalom azért is volt különleges, mert nemcsak a Hősök Emlékkövét avatták fel, hanem a Millenniumi emlékmű is végleg elkészült, így az ezer éves történelmet és az első világháború központi emlékművét is avatták egyszerre.

forrás: nagyhaboru.blog.hu