Ugrás a Főoldalra!

Kormányrendelet a választójogról

Nyíltan vagy titkosan? A Horthy-rendszer választójoga

Szerző: Romsics Ignác (Rubicon online - részlet)

A parlamentáris kormányzati rendszerek jellegének és működésének egyik meghatározó alapeleme a választójog. Ezen múlik, hogy a törvényalkotás legfőbb intézménye, a parlament valóban a népszuverenitás letéteményesévé válik-e.

1918 előtt a dualizmus-kori Magyarországon az összlakosság 6 százalékának volt választójoga, s minden választópolgár nyíltan szavazott. Így történhetett, hogy a hagyományos törtémelmi elit, az arisztokrácia és a középbirtokos nemesség politikai vezető szerepe a 19. század közepi polgári átalakulás ellenére is csaknem töretlenül megmaradt. S így érthető az is, hogy a 20. század elejére kialakuló polgári demokrata, parasztdemokrata és szociáldemokrata irányzatok, melyek a dualista Magyarország politikai felépítményének modernizálására, demokratizálására törekedtek, követeléseik tengelyébe a választójog reformját állították. Bár bizonyos mértékű jogkiterjesztésre már 1914, illetve 1918 előtt sor került, az általános és titkos választójogot csak a polgári demokratikus forradalom után, 1919. március 3-án vezették be. A győztes nagyhatalmak követelése miatt ezt alapvetően megváltoztatni eleinte a következő rendszer sem tudta. Az 1920-as nemzetgyűlési választásokat Friedrich István miniszterelnök 1919. november 17-én kibocsátott rendelete alapján tartották meg. Ez széles körű, titkos, egyenlő, kötelező és nőkre is kiterjedő választójoggal ruházta fel az ország lakosságát. A Kommunista Párt ekkor már nem működött, s a szélsőjobboldali terrorakciók miatt nem indult a választásokon a Szociáldemokrata Párt sem. Ám a képviselők társadalmi összetétele ennek ellenére is jelentősen módosult. A földtulajdonosok aránya az 1910-es évekbeli 38 százalékról 27-re csökkent, de ezen belül előretörtek a birtokos parasztok. Így a nemzetgyűlés 1920?22 között a nagybirtokos-nagypolgári érdekszövetséggel szemben a birtokos parasztság és a keresztény városi középrétegek kétarcú célkitűzéseinek képviselője lett. Egyszerre állt szemben a régi konzervatív-liberális rendszerrel és a forradalmi munkásmozgalommal, egyszerre volt reformista, társadalmi mobilitást és fejlődést akaró, ám ugyanakkor nacionalista-antiszemita törekvések hordozója.

1921 áprilisában került hatalomra a konzervatív Bethlen István. Egyik alapvető célkitűzése az volt, hogy a városi és falusi középrétegek befolyását visszaszorítsa, a történelmi elitét pedig a lehetőségekhez képest minél teljesebb mértékben visszaállítsa. Nyilvánvaló volt, hogy ehhez az út a választójog megváltoztatásán át vezet. Az általános és titkos választójog ? mint többször hangoztatta ? "a nyers tömegek uralmához" vezet, s "azok az országok, ahol a tömegek uralma válik urrá az egész nemzet felett, a pusztulásnak vannak kitéve".

Bethlen István 1922. március 2-án közzétett rendeletével leszűkítette a választásra jogosultak körét. A szavazópolgárok száma így együttesen mintegy háromnegyed millióval, azaz három millióról két és negyed millióra csökkent. A választójogától megfosztott állampolgárok többsége (kb. 550 ezer fő) nő volt. Csak az elemi népiskola hatodik osztályát elvégzett harminc éven felüli nők rendelkeztek szavazati joggal. A férfiak esetében a rendelet elégnek tartotta az elemi iskola első négy osztályának az elvégzését és a 24 éves alsó korhatárt, de legalább tíz éves magyar állampolgárságot kívánt meg.

forrás: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/nyiltan_vagy_titkosan_a_horthy_rendszer_valasztojoga/