Ugrás a Főoldalra!

A Magyar Revíziós Liga

 

Szerző: Zeidler Miklós (Rubicon online - részlet)

A Magyar Revíziós Liga az irredenta tevékenység szervezésére, összehangolására létrehozott társadalmi szervezetként arra törekedett, hogy a világ fontosabb országaiban felhívja a figyelmet a trianoni béke igazságtalanságaira, s ezzel elősegítse a revízió sikerét. A színvonaltalan propagandatevékenység azonban éppen a külpolitikai gondolkodást befolyásoló akadémiai világban maradt hatástalan vagy bizonyult kontraproduktívnak.

A két háború közötti magyar külpolitikai gondolkodás különféle irányzatai egységesen elítélték a trianoni békeszerződést. Voltak ugyan hangsúlybeli különbségek a korrekció szükséges mértéke és a követendő diplomáciai taktika kérdésében, ám a kormány és az eltérő politikai táborokhoz tartozó ellenzéki pártok a hatalmas területveszteség nyomán beállt új helyzetet egyaránt tarthatatlannak ítélték. A mindenkori kormány mégis csak óvatosan bírálta a még friss és végeredményben nagyhatalmi egyetértésen nyugvó békerendszert, nehogy a békebontó szerepében tűnjön fel. A revíziós propagandát ezért jobbára ún. társadalmi szervezeteken – önkéntesen létrejött, a kormánytól formailag nem függő, de általa anyagilag és erkölcsileg támogatott társaságokon – keresztül folytatta.

A kormány kezdetben a Területvédő Ligát, később a Magyar Nemzeti Szövetséget igyekezett céljainak részben alárendelni, majd 1921 nyarán létrehozta a Társadalmi Egyesületek Szervezete Központját, melynek feladata a szomszéd országokba került magyar kisebbségek gondozása és a Trianon-ellenes propaganda folytatása volt. A hivatal azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: tevékenységét irányítója, Teleki Pál gróf is elégtelennek nevezte.

Magyarország 1927-ben végre nagyhatalmi támogatást szerzett – olasz részről – legfontosabb külpolitikai céljának, a területi revíziónak a megvalósításához. Ugyanekkor a „magyar probléma” jelentős nyilvánosságot is kapott a világsajtóban Lord Rothermere jóvoltából, aki 1927 júniusában lapjában, a Daily Mailben Magyarország helye a nap alatt címmel egész oldalas cikkben bírálta a trianoni békeszerződést. Írásában Rothermere indítványozta, hogy a döntően magyarlakta határ menti zónákat – és az ott élő közel kétmilliós magyar népességet – csatolják vissza az anyaországhoz. Csehszlovákiából egymillió, Romániából hatszázezer, Jugoszláviából pedig négyszázezer magyar visszatérésével számolt, a vitás térségekben pedig semleges ellenőrzés mellett tartandó népszavazásokat javasolt. Rothermere azzal érvelt, hogy a késlekedés akár az utódállamok közötti háborúhoz is vezethet, ezért „gyökerestül kell kitépnünk a trianoni béke elszáradt füvét s holt rönkjét, mielőtt egy eltévedt szikra lángra lobbantja”.

Rothermere cikkét a magyar közönség is hamarosan megismerte és – részben szervezett módon, részben önkéntesen – köszönő táviratokkal árasztotta el a lordot. (A Magyarországról ekkor és a következő évek során küldött ajándékok egész szobát töltöttek meg Rothermere kastélyában.) A külpolitikában járatlan hazai közvélemény már-már azt várta, hogy a területi revízió hónapokon belül megvalósul, s ezt a képzetet néhány felelőtlen sajtóorgánum is gerjesztette. A várakozásoknak tápot adott, hogy Rothermere Nagy-Britannia egyik legvagyonosabb embere volt, igazi sajtómágnás, a Lordok Házának tagja. A magyar külügyminisztériumban azonban jól tudták, hogy a lord csekély befolyással bír a hivatalos angol politikára, sőt a mértékadó, előkelő körök igyekeznek távolságot tartani tőle. Rothermere lapjai főleg a könnyed olvasmányokra szomjas közönséget szolgálták ki, és úgy látszik, a lord a magyar ügy felkarolásával is csupán a szenzációt kereste. Mindennek dacára a magyar külpolitika irányítói igyekeztek kihasználni a sajtókampány kínálta lehetőségeket. Ám a nemzetközi sajtóvisszhang összességében nem volt kedvező. Az olasz lapok lelkendeztek ugyan, de Franciaország és a kisantantállamok sajtója elutasítóan reagált. Angliában, a lord lapjait leszámítva, a tartózkodás és a bírálat hangja volt jellemző, akárcsak Németországban.

Ezekben a napokban élénk mozgolódás kezdődött a Trianon-ellenes szervezetek körében, mivel várható volt, hogy új korszak kezdődik a magyar revíziós propagandában. Hamarosan kiderült, hogy az új „félhivatalos” külpolitikai propagandát egy újonnan létrehozandó szervezet égisze alatt szervezik majd. Július második felében Herczeg Ferenc író, valamint a nagy gazdasági érdekvédelmi szervezetek: a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és az Országos Mezőgazdasági Kamara képviselői elhatározták a Magyar Revíziós Liga megalakítását. A liga elnevezés azt jelezte, hogy a szervezet mint tagegyesületeket tömörítő csúcsszerv működik majd, a revízióra történő utalás pedig a békeszerződés – mindenekelőtt a területi rendelkezések – felülvizsgálatáért folytatandó harcot ígérte. (A Magyar Revíziós Liga mindvégig élvezte az alapító gazdasági egyesületek pénzbeli támogatását, s ehhez kisebb-nagyobb mértékben állami finanszírozás is járult.)

Herczeg Ferenc a Liga 1927. július 27-én lezajlott alakuló ülésen leszögezte, hogy „az úgynevezett Rothermere-vonal nem magyar javaslat”, mivel „a magyar nemzet nem adja föl jogát a maga ezredéves […] államterületéhez”. Ezzel tulajdonképpen programot is hirdetett, jelezve, hogy a liga a Rothermere által javasolt etnikai határkiigazítást ugyan helyes törekvésnek tartja, de nem mond le az esetleges integrális revízió (vagyis az összes terület visszaszerzése) lehetőségéről. A liga országos felhívást tett közzé, melyben csatlakozásra szólított fel minden egyesületet, szervezetet és társaságot, hogy demonstrálhassa: a magyar nemzet egységesen áll a revízió ügye mögött. Így augusztus 11-én, a liga végleges alakuló ülésén 35 nagy taglétszámú társadalmi szervezet lépett be alapítóként. (A tagegyesületek száma 1929-ben már meghaladta az ötszázat.)

forrás: Rubicon