Ugrás a Főoldalra!

Nagyatádi-féle földreform

Az 1920. évi 36. törvénycikk "a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésről", amelyet a horthysta nemzetgyűlés 1920. aug. 5-én fogadott el: elnevezését a javaslat előterjesztőjéről, Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszterről kapta. A törvény nem írt elő kötelező földosztást; házhelyek és kishaszonbérletek juttatását tette csak lehetővé. Arra viszont módot adott, hogy a nagybirtokosok távol eső, rossz minőségű földeket adjanak el a földreform során, s a juttatottak azokat felszerelés és állatállomány nélkül kapják meg. A földbirtokosokat úgy kívánta kártalanítani a törvény, hogy a vételárat az 1914 előtti viszonynak megfelelő aranykoronában állapították meg. s azt teljes egészében az új tulajdonosoknak kellett megfizetniük. A végrehajtás rendkívüli lassúsággal haladt előre, az ország mg. területéből mindössze 6%-ot vettek igénybe, s 300 000 volt szegényparaszt kapott 1-2 holdnyi gyenge minőségű földdarabkát. A Nagyatádi-féle földreform eleve azt a célt szolgálta, hogy minimális engedmények árán megőrizze a nagybirtok pozícióját (egyébként messze elmaradt a Kelet-Közép-Európában ez időben végrehajtott földreformok mögött).

Szerkesztette: Lapoda Multimédia
forrás: http://www.kislexikon.hu/nagyatadi-fele_foldreform.html#ixzz40Y0exq1x