Ugrás a Főoldalra!

A RÁKOSI-PER

 "részlet"

Összeállította:
Győrffy Sándor, a Munkásmozgalmi Intézet tudományos munkatársa  

(...) Jogi szempontból két Rákosi-per volt. Az első, amelyet 1925-ben a statáriális, majd 1926- és 1927-ben a "rendes" bíróság tárgyalt és amelyben "az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatása" - vagyis a kommunista szervezkedés volt a vád tárgya, és a második, amelyet a "királyi törvényszék" és az ítélőtábla 1935-ben tárgyalt és amelyben Rákosi elvtársnak, a Komműn hős népbiztosának, a Magyar Tanácsköztársaság idején folytatott tevékenységéért kellett felelnie. Valójában azonban egyetlen perről volt itt szó, az elnyomó, kizsákmányoló osztályok peréről a dolgozó nép és annak törhetetlen vezetője, a Kommunista Párt ellen. Rákosi Mátyás személyében ezt a Kommunista Pártot, a magyar munkásosztály jobb jövőjének, a dolgozó nép felemelkedésének ezt a reménységét és zálogát akarta megsemmisíteni az ellenforradalom veszett dühe.(...)

(...) Rákosi Mátyás a Magyar Tanácsköztársaság bukása után négy éven keresztül a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom vezérkarában, a Kommunista Internacionáléban működött, mint Lenin és Sztálin közvetlen munkatársa. 1924-ben hazajött Magyarországra, hogy kezébe vegye az illegális, üldözött Kommunista Párt szervezését. Tudta, hogy az ellenforradalmi rendszer halálra keresi, tudta, hogy elfogatása esetén nem számíthat kegyelemre. De azt is tudta, hagy a magyar munkásosztálynak, ha fel akar szabadulni, ha le akarja rázni magáról az ellenforradalom véres elnyomását, erős, harcedzett Kommunista Pártra van szüksége. Ezt a Pártot megszervezni jött haza Rákosi elvtárs.

A magyar ellenforradalmi rendszer ebben az időben már túl volt az első évek "kilengésein". A nagybirtokosoknak és nagytőkéseknek a dolgozók zavartalan kizsákmányolásához rendre és nyugalomra volt szükségük. A jobboldali szociáldemokraták segítségével sikerült, a dolgozók terhére, helyreállítani a háború és forradalmak által szétzilált gazdasági életet. Angol és amerikai kölcsönök segítségével stabilizálták a magyar pénzt. A kölcsönök törlesztésének és kamatfizetésének terheit, hallatlanul magas adók és alacsony bérek formájában, a munkásság és dolgozó parasztság vállaira rakták. Az ellenforradalmat támogató egyházak és zsúfolt fegyházak, rendőri karhatalom és jobboldali szociáldemokrácia tették a rendszert látszólag szilárddá és tartóssá. A hamu alatt azonban izzott a parázs. A munkásság egyre elégedetlenebb lett és ha a kormány és a szociáldemokrata párt közötti titkos megállapodás - a hírhedt paktum - még nem is került nyilvánosságra, a tömegek bizalmatlansága a burzsoáziát kiszolgáló peyerekkel és vanczákokkal szemben állandóan nőtt. Csupán következetes forradalmi vezetésre volt szükség, amely az ösztönös elégedetlenséget helyes irányba vezeti és szervezi. A Kommunista Párt azonban a Tanácsköztársaság bukása után elszenvedett hallatlan arányú vérveszteség és az illegális mozgalom véres üldözése következtében még nem tért magához, még nem tudott döntő erejű tényezővé válni.

Rákosi Mátyás hazatérése és csaknem egyéves működése alapvetően megváltoztatta a helyzetet. Munkája nyomán kiépültek az illegális pártszervezetek, lezajlott a Párt első, újjáalakuló kongresszusa, megalakult a kommunista irányítás alatt működő legális forradalmi munkáspárt, a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. A munkásmozgalomban megszűnt a szociáldemokrata boncok egyeduralma, az ellenforradalom rendjét és nyugalmát komoly veszély fenyegette. Érthető tehát, hogy amikor Rákosi Mátyás árulás következtében az uralkodó osztályok kezébe került, ezek mérhetetlen gyűlöletükben és vak félelmükben minél gyorsabban meg akarták őt semmisíteni.

Megkezdődött a nagy küzdelem Rákosi Mátyás életéért. Rákosi elvtárs szívósan és kitartóan, lankadatlanul és hősiesen harcolt. Erejét megszázszorozta az, hogy soha egy pillanatig sem saját magáért, hanem az ügyért küzdött, amelynek harcosaként az ellenség kezébe került, és az a tudat, hogy az egész világ forradalmi munkássága és haladó gondolkodói mögötte állnak. A haladó emberiség, a világ kommunistái pedig kitartóan harcolhattak Rákosi Mátyásért, mert nagyszerű magatartásával szimbólumává vált mindannak, ami haladó és forradalmi, mindannak, amiért élni és harcolni érdemes és becsületes dolgozók számára elengedhetetlenül szükséges.

Rákosi Mátyás illegális munkájával megteremtette a szilárd, szétverhetetlen magyar kommunista mozgalmat; börtönbeli küzdelmeivel, nagyszerű kiállásával pedig harci lobogójává vált nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi forradalmi mozgalomnak is. Ez teszi érthetővé, hogy Moszkvában és Párizsban, Berlinben és Pekingben, szerte a világon mindenütt, a becsületes emberek, kommunisták és nem kommunisták egyaránt, újra és újra felemelték tiltakozó szavukat és harcos öklüket Rákosi elvtárs védelmében és meghátrálásra kényszerítették a vérszomjas fenevadat. Az ellenforradalmi rendszer fogcsikorgatva vonul vissza, azzal vigasztalva magát, hogy majd a börtönben pusztítja el a magyar nép legjobb harcosát.(...)

forrás: MEK