Ugrás a Főoldalra!

<< A holokauszt és előzményei

Eutanázia program

1939. szeptember 1-én kelt hivatalosan az a parancs, melyben Hitler elrendelte a Harmadik Birodalomban élő szellemileg és fizikálisan fogyatékos felnőttek eutanázia programját. A később T4 akcióként elhíresült rendeletet 1941 októberében ugyan színleg megszüntették, a gyakorlatban azonban fennmaradt.
Már az 1920-as évek Németországában megfogalmazódott egy „néptisztítási” terv, azaz a nem életrevalók kiirtásának gondolata. A program célja az volt, hogy a szellemi és testi fogyatékosok kiiktatásával egy kiváló minőségű német fajt hozzanak létre, olyat, amely majd felsőbbrendűségénél fogva alkalmas lesz a világuralmi szerep betöltésére.

1933-ban elrendelték a genetikai betegségeket hordozók sterilizálását, aztán a veszélyeztetett terhességek megszakítását, a fogyatékos gyermekek kegyes halálát és végül a felnőttek eutanáziáját. 1939. szeptember 1-én kelt hivatalosan az a parancs, melyben Hitler elrendelte a Harmadik Birodalom szellemileg és fizikailag fogyatékos felnőtteinek halálba segítő programját.

Hitler Philipp Bouhlert bízta meg a terv levezénylésével, a Führer orvosa, Dr. Karl Brandt pedig vezető szakmai feladatokat látott el. A betegek állapotfelmérésén 40 szakvéleményező dolgozott, akik nemcsak az egészségügyi helyzetet, hanem a munkaképességet is vizsgálták. Biztosan a fekete listára került, aki skrizofén, epilepsziás, értelmi fogyatékos, paralízises vagy egészségügyi okok miatt munkaképtelen volt. A betegekről készült anyagokat három orvosnak küldték el, akik eldöntötték, hogy életképes-e az illető vagy sem. Ha valaki papírjára piros "+" jelet tettek, akkor arra a biztos halál várt, a kék "-" jellel rendelkezők viszont továbbélhettek.

A kiválasztottakat azután azzal az indokkal, hogy a gyógykezelésük szempontjából sokkal jobb helyre szállítják, kivették a kórházból és a buszba bevezetett kipufogógázzal végeztek velük. Később pedig értesítették a rokonokat, hogy hozzátartozójuk tüdőgyulladásban vagy más hasonló betegségben elhunyt.

A hatóságok hiába igyekeztek óvintézkedéseket tenni, az eutanázia program híre kiszivárgott. A közfelháborodás leírhatatlan volt. A később T4 akcióként elhíresült programot 1941 októberében az egyház és a társadalom nyomására ezért színleg megszüntették, a gyakorlatban azonban folytatódott. 1941-ig mintegy 70 ezer ember esett áldozatul a nácik barbarizmusának.

forrás: NATGEO


A T4 művelet néven ismertté vált eutanázia-programot Hitler már a Mein Kampfban is felvázolta. Annak keretében aztán 1940 januárja és 1941 augusztusa között 70 ezer, míg összesen körülbelül 100 ezer embert gyilkoltak meg, és azt a propaganda filmekben azzal a szükségszerűséggel indokolták, hogy a mentális betegek hasztalanok, így nincs értelme táplálni őket.



Az eutanázia-program „jogalapját” Hitler aláírását viselő, 1939 októberében keletkezett, de 1939. szeptember 1-re antedatált gépelt papírfecni jelentette. Felhatalmazta Bouhlert és Brandtot, hogy „…az egyes orvosok hatáskörét oly módon megnöveljék, hogy a gyógyíthatatlan betegeket, állapotuk leggondosabb vizsgálata után a 'kegyes halálban' (Gnadentod) részesítsék.” Az első, nagyszabású tömeggyilkos akciót Hitler nem Himmlerre, hanem egyik titkárára, Kancelláriáján belül pedig arra a részlegre bízta, amely a beérkező kérvényekkel foglalkozott.

1939. szeptember végén Lengyelországban Bromberg környékén egy SS-egység több ezer elmebeteget agyonlőtt, az év végén az SS egy másik egysége 1558 lengyel elmebeteget ölt meg olyan módon, hogy az előre megásott tömegsírokhoz teherautókon szállították őket, a légmentesen szigetelt raktérbe vezetve a kipufogógázt, nem feledkezve el 10 RM/meggyilkolt fő költségelszámolásról sem. Az eutanázia-program viszonylag rövid idő alatt „nyílt titokká” vált, részben a bürokratikus szervezet működése során óhatatlanul előforduló adminisztratív hibák, tévedések miatt is. További részletek itt!!

A német lottó támogatásával most a berlini Freie Universität és a Brandenburgi Emlékezet Alapítványa egy legalább egy évig tartó projektben szeretné összeállítani az ott elhunytak listáját, hogy ezzel is felhívják a figyelmet: a programról mára mintha elfeledkeztek volna. Günther Morsch kutató szerint évtizedek óta szeretnék elvégezni a kutatást, ám nagyon sok iratanyag az elmúlt években, illetve a német újraegyesítés után vált csak elérhetővé.


A Hartheim kastély Ausztriában.
Az eutanázia-program egyik pokoli központja volt, ahol a nácik méreginjekciókkal és gázzal gyilkoltak

forrás: mult-kor.hu