Ugrás a Főoldalra!

<< A holokauszt és előzményei

Mészárlás Kamenyec Podolszkijban


Egy magyar zsidó sofőr titokban készült fotója a kivégzés előkészületeiről

A deportáltak jelentős részét Kolomea érintésével Kamenyec-Podolszkijba szállították.


A szovjet
csapatok távozásával Galíciának ez a része először magyar, majd augusztustól fokozatosan német fennhatóság alá került. Az ide érkező zsidókat kezdetben a helyi zsidó közösség próbálta meg segíteni, de amint újabb és újabb transzportok érkeztek, a helyzet gyorsan romlott. Nem volt elég barakk, szinte teljesen megszűnt az ellátás, járványok és betegségek törtek ki. Az egyre romló viszonyok miatt a nácik augusztus elején követelték a magyar kormánytól további kitelepítések leállítását. A magyar belügyminiszter hamarosan teljesítette a kérésüket. Egy augusztus 18-19-én Kamenyec-Podolszkijon átutazó magyar katonai egység megörökítette a kitelepítettek kétségbeejtő helyzetét: "Igen sok a zsidó, különösen a nők, lerongyolódva, de ékszerekkel és pirosra festett ajakkal magyarul kérnek kenyeret, s minden pénzt hajlandóak megadni érte. Egyesek az arcukról lerívó kétségbeeséssel számlálják lépteiket, mások a fáradtságtól és éhségtől összeesve vonaglanak az úton, mások kisebesedett lábukat kötözik ruhájukról letépett rongydarabokkal...A város zsidó negyede tele van internált zsidókkal, közöttük igen sok a budapesti: kimondhatatlan és leírhatatlan piszokban élnek, hiányos öltözetben járnak-kelnek, utcák bűzösek, egyes házakban temetetlen hullák hevernek. A Dnyeszter vize fertőzött, a parton itt is, ott is kivetett emberi hullák."

A nácik ezekben a hetekben készítették elő a helyi zsidók meggyilkolását. Ezt az átmeneti helyzetet tovább súlyosbították a Magyarországról tömegesen érkező zsidók. A náci hatóságok egy ideig nem tudták mit kezdjenek velük. Amikor a 10. magyar vadászzászlóalj újabb 1000 zsidót kergetett át Tarnopolnál a Dnyeszteren, a zsidók legyilkolására szakosodott speciális SS-alakulat, az Einsatzgruppe C visszazavarta őket. Miután világossá vált, hogy a magyarok nem hajlandóak visszaengedni a zsidókat, a körzetileg illetékes SS és rendőri erők főparancsnoka (Höhere SS- und Polizeiführer), Friedrich Jeckeln SS-Obergruppenführer a hónap végére ígérte likvidálásukat. Jeckeln betartotta ígéretét. Augusztus 27-én SS-egységei Kamenyec-Podolszkijban is megkezdték a gyilkolást. A helyi közösséget és a Magyarországról kitelepített zsidókat kihajtották a városból. Az akció idején egy magyar katonai konvoj vonult át a településen. A sofőrök nagy része zsidó volt. Egyikük, Mermelstein Gábor puskaropogást hallott. Amikor a zokogó helyi asszonyoktól értesült a mészárlásról a város melletti erdő felé hajtott tovább: "Több száz embert láttunk ott vetkőzni...egy juharfasor mellett haladtunk - gyakorlatilag a meztelen holttestek tömege felett...hirtelen megpillantottunk egy négyzet alakú gödröt, amelynek mind a négy oldalán emberek álltak. Ártatlan emberek százait géppuskázták halomra. Sosem felejtem el, amit láttam és éreztem: a rémült arcokat, az ellenállás nélkül saját sírjukba vonuló férfiakat, asszonyokat, gyerekeket. Egyszerre volt bennem rémület, felháborodás és mérhetetlen fájdalom." A zsidó sofőrök zokogva nézték a tömeggyilkosságot. Egy német tiszt így nyugtatta őket: "Ne aggódjon, marad még elég zsidó a világon." Hamarosan ők is életveszélybe kerültek. A budapesti Frimmer Hermann így emlékezett: "Amikor átmentünk erre autókkal, összegyűjtötték őket (a magyar zsidókat) és bennünket is majdnem lefogtak, de sikerült a németeknek bebeszélni, hogy mi nem vagyunk zsidók és így megmenekültünk. Mikor visszafelé átutaztunk arra, akkor már egy szál zsidó sem maradt meg."A gyilkolás három napig tartott. Jeckeln SS-ei 23.600 embert, köztük 10-15 ezer Magyarországról deportált zsidót lőttek agyon. Ez volt a holokauszt történetének első olyan tömegmészárlása, ahol az áldozatok száma ötjegyű volt.

forrás: degob.hu