Ugrás a Főoldalra!

Japán Haditengerészet a 2. világháborúban

Hadihajók - Tengeralattjárók

Agano

agano

Négy egységből álló japán könnyűcirkáló-osztály névadó hajója. Testvérhajóival együtt - Noshiro, Sakawa, Yahagi - 1940/42 között kezdték el építeni. Az 1941 októberi vízrebocsátását követően alig egy év múlva, 1942. október 31-én állt szolgálatba. Több ütközetben részt vett, előbb 1943. november 5-én a Rabaul környéki harcokban megsérült, majd hat nap múlva újra amerikai repülőgépek rongálták meg ugyanitt. Egy nap múlva a Truk felé haladó hajót az USS Scamp megtorpedózta, de ezt is túlélte. A következő támadással már nem volt ilyen szerencséje, 1944. február 2-án Truk közelében (10°11'N,151°42'E) az USS Skate tengeralattjáró elsüllyesztette. Az osztály összes hajója elpusztult a harcok folyamán.

 

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1941

  • Vízkiszorítás: 6650 t (üresen); 7710 tona (harckészen)

  • Méretek: hossz: 174,5 m - szélesség: 15,2 m - merülés: 5,7 m

  • Sebesség: 35 csomó

  • Személyzet: 730 fő

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, 6 kazán és 4 turbina - 100 000 LE

  • Hatótávolság: nincs adat

  • Fegyverzet: 6 db 152 mm-es (3×II-/50) és 4 db 76 mm-es (2×II-/65) ágyú, 6 db 25 mm-es (2×III) légvédelmi gépágyú, 8 db 610 mm-es (2×IV) torpedó-vetőcső + 2 db repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 57 mm, fedélzet 19 mm és a tornyok 25 mm

Akagi repülőgéphordozó

  AkagiDeckApril42.jpg

Vízkiszorítás

33 800 t (eredetileg)
42 750 t (átépítés után)

Hossz

260,68 m

Szélesség

31,32 m

Merülés

8,71 m

Hajtómű

gőzturbina

Sebesség

31 csomó (57 km/h)

Hatótávolság

15 200 km 12 csomós (22 km/h) sebesség mellett

Fegyverzet

  • 10 db 200 mm-es ágyú
    (később csak 6 db)
  • 12 db (12×1) 120 mm-es ágyú
  • 28 db 25 mm-es légvédelmi ágyú

Repülőgépek

60 db (eredeti)
66(+25) db (átépítés után)

Páncélzat

  • Vízvonal: 152,4 mm
  • Fedélzet: 76,2 mm

Az Akagi (Vörös Kastély) egy japán repülőgép-hordozó volt a második világháború idején.
Az Akagit egy 4 hajóból álló csatacirkáló osztály tagjaként kezdték el építeni 1920. december 7-én. A washingtoni flottaegyezmény miatt az építését félbehagyták. 1923-ban repülőgép-hordozóként rendelték meg újra a hajót. 1925. április 22-én bocsátották vízre, és 1927. március 27-re készült el teljesen.

Eredetileg 3 repülőfedélzete volt, és a felső szinten nem volt felépítmény. 1935 és 1938 között átalakították: az alsó kettő repülőfedélzetet eltávolították, a felsőt pedig meghosszabbították. Jobb oldalra kapott egy tornyot.
Nagumo Csúicsi zászlóshajója volt Pearl Harbour megtámadásakor.
1941 decemberében részt vett Pearl Harbor elleni támadásban. Ezután Rabault, Jávát, Colombo (Ceylon) támadta. 1942 elején Darwint támadta. Április 5-én repülőgépei elsüllyesztették az angol Cornwall és Dorsetshire cirkálókat, majd 9-én az angol Hermes repülőgép-hordozót.

1942. június 4-én a midwayi csatában amerikai repülőgépek súlyosan megrongálták. Másnap Arasio, Hagikaze, Maikaze, Novaki rombolók torpedóikkal elsüllyesztették. 263-an haltak meg a legénységéből.

Aoba nehézcirkáló

  aoba

A két egységből álló japán nehézcirkáló-osztály névadó hajóját testvérhajójával együtt 1924-ben kezdték el építeni. Az 1926 szeptemberi vízrebocsátását követően 1927. szeptember 20-án állították szolgálatba. A világháború kitörését követően több nagy csatában részt vett, 1942 augusztusában a Savó-sziget melletti éjszakai csatában Mikawa altengernagy kötelékébe tartozott a Furutaka, a Kako nehéz-, valamint a Yubari könnyűcirkálók társaságában. Itt komoly sérülések érték, a fedélzetén Goto tengernagy is életét vesztette. Ezt követően részt vett a guadalcanal környéki harcokban, 1942. november 11-én súlyosan megsérült az amerikai cirkálók és rombolók tüzétől. 1944 októberében és 1945 júliusában újabbb sérülések érték, mígnem 1945. július 28-án elsüllyedt Kure kikötőjében amerikai bombázók támadását követően. Testvérhajója a Kinugasa a guadalcanali csatában süllyedt el 1942. november 14-én.

 

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1926

  • Vízkiszorítás: 7100 t (üresen); 10 820 tonna (harckészen)

  • Méretek: hossz: 185,42 m - szélesség: 15,75 m - merülés: 5,13 m

  • Sebesség: 33,5 csomó

  • Személyzet: 675 fő

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, 4 gőzturbina - 104 200 LE

  • Hatótávolság: 7 000 km

  • Fegyverzet: 6 db 203 mm-es ágyú (3×II-/50); 4 db 120 mm-es légvédelmi ágyú (4×I-/45); 8 db 25 mm-es és 4 db 13,2 mm-es légvédelmi gépágyú; 8 db 610 mm-es torpedó-vetőcső + 2 db repülőgép

  • Páncélzat: vízvonal 76 mm, fedélzet 32 mm

Furutaka

 

furutaka
 
 

A két egységből álló nehézcirkáló-osztály névadó hajóját 1922 decemberében kezdték el építeni a Mitsubishi hajógyárban. Az 1925 május végi vízrebocsátását követően 1926. március 3-án állt szolgálatba. 1931-32 között - csakúgy, mint testvérhajóját a Kako-t - modernizálták Kure-ban, megerősítet- ték a páncélzatát és katapulttal is felszerelték. A hajó 1941-ben részt vett a Guam- és a Wake-szigetek körül dúló harcokban, majd 1942-ben az Új-Guinea és a Salamon-szigeteki csatákban. A Savó- sziget melletti éjszakai csatában Mikawa altengernagy kötelékébe tartozott. Testvérhajója augusztusi elsüllyedése után a Furutaka-t is utolérte a végzete: 1942. október 11-én Esperance-foknál (09° 02'N,159°33'E) az USS Salt Lake City (CA 25) és az USS Boise (CL 47) amerikai nehézcirkálók - több más japán hajóval együtt - elsüllyesztették.

 

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1925

  • Vízkiszorítás: 7100 t (üresen); 10 500 tonna (harckészen)

  • Méretek: hossz: 187,4 m - szélesség: 11,9 m - merülés: 4,53 m

  • Sebesség: 33 csomó

  • Személyzet: 639 fő

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, Kanpon kazán és gőzturbinák - 103 400 LE

  • Hatótávolság: 9400 km 12 csomós (22 km/h) sebesség mellett

  • Fegyverzet: 6 db 200 mm-es és 4 db 120 mm-es löveg, 4 db 25 mm-es és 2 db 13 mm-es légvédelmi löveg, 8 db 610 mm torpedóvető + 2 db Mitsubishi F1M "Pete" típusú biplán és katapult

  • Páncélzat: övpáncél 76 mm, fedélzet: 32 mm

Fuso

fuso
 

Amikor Japán 1912 márciusában egy hazai hajógyárban megkezdte ennek a hajónak az építését, megerősítette vezető hatalmi pozícióját a Csendes-óceán térségében. Egészen addig az összes japán csatahajó brit hajógyárakban épült. Annak ellenére, hogy a Fuso és testvérhajója, a Yamashiro A páncélzata gyengébb volt a kortárs amerikai csatahajók páncélzatánál, erősebb fegyverzettel rendelkeztek, és két csomóval gyorsabbak voltak. Fuso 1915-ös elkészültekor kettő kéményt kapott, melyek közül az elsőt a parancsnoki híd és a harmadik lövegtorony között helyezték el. Az 1930-as években nagyarányú átépítésen ment keresztül, melynek során második kéményét leszerelték, és egy masszív hídfelépítményt kapott helyette. Nagymértékben megjavították a víz alatti védettségét, és új gépi berendezésekkel látták el. A Fuso a II. világháború alatt részt vett az aleuti és a Leyte-öbölben vívott csatában. Testvérhajójával együtt az amerikai csatahajók 1944 októberében ágyútűzzel és torpedókkal elsüllyesztették a leyte-öbölbeli összecsapásban. 

 

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1913

  • Vízkiszorítás: 36 475 tonna

  • Méretek: hossz: 204,65 m - szélesség: 28,7 m - merülés: 8,7 m

  • Sebesség: 23 csomó

  • Személyzet: 1193 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Brown-Curtis turbina - 78 000 LE

  • Hatótávolság: 14 400 km

  • Fegyverzet: 12 db 356 mm-es (14 h.), 16 db 152 mm-es (6 h.) löveg

  • Páncélzat: Övpáncél 102-305 mm, barbetták 204 mm, lövegtornyok 120-305 mm

Haruna

 

haruna
 

A Haruna volt az első dreadnought típusú hadihajók egyike, melyeket már japán hajógyárban kezdtek építeni. Testvérhajója, a Kongo volt az utolsó külföldön épült nagyobb japán hadihajó. A Kongo-osztály négy egysége eredetileg három kéménnyel és könnyű csataárbocokkal rendelkezett volna. A Haruna 1937/38 során nagy átalakításon ment át, és csatacirkálóból átminősítették csatahajóvá. Az első kéményét eltávolították, a másodikat kiszélesítették és megmagasították. Tizenhat új kazánt kapott, a hajótestre torpedóvédő kiöblösödéseket (bulge) építettek, és vastagabb páncélzattal látták el. Ezzel a páncélzat összsúlya 6606 tonnáról 10 478 tonnára nőtt. 1941 decemberében a malájföldi és a Fülöp-szigeteki japán partraszállások távolbiztosító erőihez tartozott, majd ezután részt vett a csendes-óceáni háború minden nagyobb ütközetében. A Haruna-t 1945 júliusában süllyesztették el az amerikai repülőgépek. 1946-ban kiemelték és lebontották.  

 

TECHNIKAI ADATOK 
  • Vízrebocsátás: 1913

  • Vízkiszorítás: 26 320 t (üresen) 32 715 tonna harckészen

  • Méretek: hossz: 214,5 m - szélleség: 28,1 m -  merülés: 8,4 m

  • Sebesség: 27,5 csomó (50,93 km/h)

  • Személyzet: 1226 fő

  • Hajtómű: 2 csavartengely, 8 MAN dízelmotor - 64 000 ks

  • Hatótávolság: 14 400 km

  • Fegyverzet: 8 db 355 mm-es (14 h.), 16 db 152 mm-es (6 h.) löveg

  • Páncélzat: Övpáncél 203 mm - 76 mm, lövegtornyok 228 mm

Hiei

 

hiei
 

A Haruna csatacirkáló egyik testvérhajóját, a Hiei-t - az 1930-as években végzett átépítése után sorolták át a csatacirkáló-osztályba - 1912. november 21-én bocsátották vízre, és 1914. augusztus 4-re lett kész. Néhány héttel később részt vett a Von Spee német admirális dél-atlanti hajóraja utáni kutatásban, amit a Királyi Haditengerészet a Falkland-szigeteknél semmisített meg. Az átépítések között a Hiei - miután az 1922-ben létrejött londoni flottaegyezmény értelmében leszerelték - kiképzőhajóként működött.  A II. világháborúban kiválóan teljesített, amíg a japánok kellő légi fölénnyel rendelkeztek, de később annak hiányában igen sebezhetővé vált. Miután 1941-re teljesen modernizálták, annak a japán taktikai haderőnek az állományába került, melynek repülőgépei lecsaptak Pearl Harborra. Később részt vett Indokina megszállásában - mikor a Kirishima elsüllyesztette az Edsall rombolót Jáva szigetétől délre -, a Ceylon ellen indított offenzívánál, a midway-i, a kelet-Salamon-szigeteki, a Santa Cruz-i és a guadalcanali ütközetben. Az utóbbi hadművelet során süllyesztették el az amerikai ágyúk, torpedók és bombák Savo-szigettől nem messze, 1942. november 13-án. 

 

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1912 novembere

  • Vízkiszorítás: 27 940t (üresen), 32 817 tonna (harckészen)

  • Méretek: hossz: 214,55 m - szélesség: 23,41 m - merülés: 8,38 m

  • Sebesség: 27 csomó

  • Személyzet: 1201 fő

  • Hajtómű: kazán és 4 Curtiss gőzturbina - 136 000 LE

  • Hatótávolság: 14.900 km

  • Fegyverzet: 8 db 356 mm-es (14 h.), 14 db 152 mm-es (6 h.), 8 db 76 mm-es löveg + három repülőgép, - légvédelem: nincs

  • Páncélzat: vízvonal: 203,2 mm, fedélzet: 55,88 mm, lövegtornyok 228,5 

 

Hiryu repülőgéphordozó

 

hiyo
 

A Hiyo-osztály névadó hajója. A Shoho-osztályhoz hasonlóan, a Hiyo-osztály két hajójának átépítését repülőgép-hordozóvá 1940-ben, még Japán hadba lépése előtt határozta el a haditengerészet: Hiyo (Repülő Héja) Junyo (Sólyom Héja) nevekre átkeresztelve kezdődött az átépítés. A Hiyo eredeti neve Izumo Maru volt, és a tokiói Nippon Jusen hajótársaság részére - 27 700 tonnás, 24 csomó sebességű luxusgőzősnek (liner) - kezdték építeni 1939-ben. 1940-ben a japán haditengerészet - a háborús készülődés jegyében - félig kész állapotban vásárolta meg. Terveit gyorsan átdolgozva repülőgép-hordozóként kívánták befejezni.  Az átépítés során igen nagy problémákat kellett leküzdeni (ti. személyszállító hajó struktúráját kellett adaptálni repülőgép-hordozó felépítményhez), ezért Japán hadbalépéséig nem készült el, de 1942-ben már szolgálatba állt. Több ütközetben rész vett, 1942 októberében Truk közelében megrongálódott, majd 1943 júniusában újból súlyosan megsérült Miyake szigeténél (34° 13'N,139°50'E) az USS Trigger amerikai tengeralattjáró torpedótámadása következtében. Végül 1944. június 20-án a Mariana-szigeteki csatában amerikai repülőgépek bomba- és torpedótalálataitól lángba borult és elsüllyedt. Legénységéből több mint 250 fő veszett oda. 

 

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1941

  • Vízkiszorítás: 24.140 t (üresen); 29.478 tonna (max.)

  • Méretek: hossz: 219,3 m - szélesség: 26,7 m - merülés: 8,2 m

  • Sebesség: 25,5 csomó

  • Személyzet: 1187 fő (a repülőszemélyzettel együtt)

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 turbina - 56 250 LE

  • Hatótávolság: nincs adat

  • Fegyverzet: 53 db repülőgép; 12 db 127 mm-es (6×II-/40) és 24 db 25 mm-es (8×III) légvédelmi löveg, ill. gépágyú

  • Páncélzat: nincs 

 

Hosho repülőgéphordozó

 

hosho
 

1919-ben eredetileg repülőgépek szállítására alkalmas segédtankernek tervezték a Hoshót, a "Szárnyaló Főnixet”. Később azonban Japán első repülőgép-hordozójaként épült meg. 1921. november 13-án bocsátották vízre, és 1922 decemberében szerelték fel teljesen. Brit közreműködéssel épült, és tesztelésre, valamint fejlesztésre használták. Kis parancsnoki hídja volt és három kéménye, melyeket le lehetett hajlítani. 1923-ban eltávolították a hidat, és a több repülőgép befogadása érdekében megnövelték a repülőfedélzetet. Tükör-és jelzőfényrendszerrel is ellátták, mellyel megkönnyítették a pilóták számára a leszállást. Az ilyen berendezések, illetve kiképzésük miatt lehettek a japán flotta-légierő repülősei a világ legjobbjai, amikor 1941-ben elkezdődött számukra a háború. A kínai-japán háborúban a Hosho repülőcsoportja közvetlen légi támogatást látott el, majd ezt követően kiképzőhajóként működött, de miután Japán belépett a háborúba, újra hadrendbe állították. Részt vett a midwayi csatában, de ezután ismét kiképzésre használták. 1945. március 19-én megsérült a kurei támaszpont ellen indított légitámadás során, majd április 20-án leszerelték. A háború után hadifoglyokat szállított haza a fedélzetén. 1947 áprilisában bontották szét Osakában. 

 

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1921

  • Vízkiszorítás: 7470 t (üresen); 9494 t (harckészen)

  • Méretek: hossz: 168.25 m - szélesség: 17,9 m - merülés: 6,17 m

  • Sebesség: 25 csomó

  • Személyzet: 550 fő

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 gőzturbina - 30.000 shp

  • Hatótávolság: 8000 tengeri mérföld

  • Fegyverzet: 4 db 140 mm-es (4×I-/50) löveg és 12 db 13.2 mm-es légvédelmi gépágyú + 21 repülőgép

  • Páncélzat: nincs

Junyo repülőgéphordozó

 

junyo

A Shoho-osztályhoz hasonlóan, a Hiyo-osztály két hajójának átépítését repülőgép hordozóvá 1940- ben, még Japán hadbalépése előtt határozta el a japán haditengerészet: Hiyo (Repülő Héja), Junyo (Sólyom Héja) nevekre átkeresztelve kezdődött az átépítés. A Junyo eredeti neve Kasiwara Maru volt, és szintén - mint testvérhajója - a tokiói Nippon Jusen hajótársaság részére kezdték el építeni 1939-ben, 27 700 tonnás nagysebességű luxusgőzősnek.  1940-ben a japán haditengerészet - a háborús készülődés jegyében - félig kész állapotban vásárolta meg. Terveit átdolgozva repülőgép-hordozóként kívánták befejezni. Az átépítés során nagy problémákat kellett leküzdeni, ezért a hadba lépésig nem készült el, de 1942 májusában már szolgálatba állt. 1943 novemberében Bungo Suide közelében (32°19'N,132°58'E) megtorpedózta az amerikai USS Halibut tengerjalattáró, majd rá egy évre utolérte a végzete. 1944. december 9-én a Kyushu-szigetektől nyugatra az USS Redfishtorpedókkal súlyosan megrongálta. Épphogy bevánszorgott Sasebó kikötőjébe. Bár a Junyo "csak" súlyosan sérült volt, javítására már nem volt kapacitása a tönkrebombázott japán hajóiparnak. 1947-ben kiselejtezték és lebontották. 

 

TECHNIKAI ADATOK
  • Vízrebocsátás: 1941

  • Vízkiszorítás: 24.140 t (üresen); 29.478 t (max.)

  • Méretek: hossz: 219,3 m - szélesség: 26,7 m - merülés: 8,1 m

  • Sebesség: 25,5 csomó

  • Személyzet: 1187 fő (a repülõszemélyzettel együtt)

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 turbina - 56 250 LE

  • Hatótávolság: nincs adat

  • Fegyverzet: 53 db repülőgép; 12 db 127mm (6×II-/40) és 24 b 25mm (8×III) légvédelmi löveg, ill. gépágyú

Kaga repülőgéphordozó

 

kaga
 

Kaga eredetileg csatacirkálónak készült, és 1920. november 17-én bocsátották vízre. Az 1922-ben aláírt washingtoni flottaegyezmény értelmében szét kellett volna bontani, de a Japán Császári Haditengerészet úgy döntött, átépíti repülőgép-hordozóvá, egy másik hordozó, az Amagi helyett, amit még a hajógyárban pusztított el egy földrengés. Az Akagihoz hasonlóan háromszintes, lépcsőzetes repülő-, tüzérségi és katapult- (hangár-) szinttel épült, felépítmény (parancsnoki sziget) nélkül. A végszerelés már 1928 márciusára befejeződött, de a hajó csak 1930-ban lépett szolgálatba. 1935/36- ban átépítették, teljes, ún. feltámasztásos repülőfedélzetűre, és megnövelték repülőgép-kapacitását is. A korábban "hivatalosan" 29 600 tonnásnak megadott hajó az átépítések révén jelentősen, mintegy 8600 tonnával súlyosbodott. Ezzel egyike lett a japán haditengerészet legnagyobb hordozóinak. Miután 1935 júniusban ismét felfegyverezték, az Akagival együtt az 1. hordozóhadosztályhoz került. Repülőgépei részt vettek a kínai-japán háborúban. Világháborús pályafutása rövid volt, ám annál látványosabb. 1941 decemberében repülőgépei Pearl Harbort támadták, majd ezt követően részt vettek a Rabaul, a Darwin, illetve Jáva elleni hadműveletekben is. Ezután a Midway-szigetek ellen induló japán repülőgép-hordozókból álló haderőhöz csatolták. A hordozókat, melyeket Midway légvédelmének megsemmisítésével bíztak meg, teljesen készületlenül érte, amikor az ellentámadást indító amerikai zuhanó- és torpedóvető bombázók lecsaptak rájuk. Az Akagi a Kaga és a Soryu a tenger fenekén végezte. A Kaga fedélzetén 800 ember vesztette életét.

  

TECHNIKAI ADATOK 
  • Vízrebocsátás: 1920. november

  • Vízkiszorítás: 38.216 t (üresen); 43.633 tonna (max.)

  • Méretek: hossz: 240,5 m - szélesség: 24,4 m - merülés: 9,44 m

  • Sebesség: 27,5 csomó

  • Személyzet: 1340 fő

  • Hajtómű: kazán és gőzturbina

  • Hatótávolság: 14 900 km

  • Fegyverzet: 25 db 20 mm-es és 30 db 13,2 mm-es légvédelmi ágyú, 85 repülőgép

  • Páncélzat: (vízvonal): 279,4 mm, (fedélzet): 58,42 mm, (tornyok): nincs

Kako nehézcirkáló

 

kako
 

A két egységből álló Furutaka-osztályú japán nehézcirkálót a kobei Kawasaki hajógyárban kezdték el építeni, és 1922-ben bocsátották vízre. Szolgálatba állítása 1926-ban történt meg. 1931-32 között - csakúgy, mint testvérhajóját a Furutaka-t - modernizálták Kure-ban, ekkor erősítették meg a hajó páncélzatát és katapulttal is felszerelték. 1936-ban Sasebo-ban újabb modernizáláson esett át. A hajó 1941-ben részt vett a Guam- és a Wake-szigetek körüli harcokban, majd 1942-ben a Salamon-szigeteki és az az Új-Guineai csatákban. A Savó-sziget melletti éjszakai csatában Mikawa altengernagy kötelékébe tartozott. Az itt zajló harcokban 1942. augusztus 10-én süllyesztette el az amerikai USS S-44 tengeralattjáró. 

 

TECHNIKAI ADATOK 
  • Vízrebocsátás: 1922

  • Vízkiszorítás: 7300 t (üresen); 10 500 tonna (harckészen)

  • Méretek: hossz: 185,18 m - szélesség: 11,90 m - merülés: 4,49 m

  • Sebesség: 33 csomó

  • Személyzet: 639 fő

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, Kanpon kazán és gőzturbinák - 103 400 LE

  • Hatótávolság: 9400 km 12 csomós (22 km/h) sebesség mellett

  • Fegyverzet: 6 db 200 mm-es és 4 db 120 mm-es löveg, 4 db 25 mm-es és 2 db 13 mm-es légvédelmi löveg, 8 db 610 mm torpedóvető + 2 db Mitsubishi F1M "Pete" típusú biplán és katapult

  • Páncélzat: övpáncél 76 mm, fedélzet: 32 mm

Kirishima csatahajó

 

kirishima
 

A Kongo-osztályú csatacirkálóként 1913-ban vízre bocsátott Kirishima-t, - a Kongo és a Hiei testvérhajóját - 1927 és 1930 között átépítették, és az osztály többi egységéhez hasonlóan átminősítették csatahajóvá. Az 1934/36-os átépítés során teljesen megváltozott a tatfedélzete, több mint 400 tonnával lett nagyobb a páncélzatának és barbettáinak a súlya, ugyanakkor a légvédelmi fegyverzetét is megnövelték. 1941 decemberében a Pearl Harborra csapást mérő repülőgép-hordozók kíséretéhez tartozott, majd ezt követően Rabaulnál és a Holland-Kelet-Indiákon fedezte a japán partraszállásokat, miközben 1942. március 1-jén Jávától délre elsüllyesztette az Edsall amerikai rombolót.  Az ezt követő hónapokban a Csendes-óceán déli részén végrehajtott japán hadműveletek szinte mindegyikében közreműködött. A Santa Cruz környékén kibontakozó összecsapásokat a csodával határos módon épen úszta meg: 1942. október 25-én B-17-esek bombázták, majd torpedóvető repülőgépek támadták meg. Szerencsecsillaga végül leáldozott: 1942 novemberében a második guadalcanali ütközetben az USS Washington és a South Dakota radarral vezetett pontos ágyútüzének áldozatává vált. Az éjszakai akció során 7677 méter távolságból kilenc 406 mm-es és negyven 127 mm-es lövedék találta el, személyzetének nem maradt más választása, mint az, hogy elsüllyessze.

 

TECHNIKAI ADATOK  
  • Vízrebocsátás: 1913

  • Vízkiszorítás: 27 940/32 815 tonna

  • Méretek: hossz: 214,65 m - szélesség: 23,4 m - merülés: 8,37 m

  • Sebesség: 30,4 csomó (56,3 km/h)

  • Személyzet: 1221 fő

  • Hajtómű: 4 csavartengely, 4 szabadfutású turbina

  • Hatótávolság: 14 900 km

  • Fegyverzet: 8 db 356 mm-es (14 h.), 14 db 152 mm-es (6 h.), 8 db 127 mm-es (5 h.) löveg, 4 db 40 mm-es és 8 db 13,2 mm-es légvédelmi ágyú - három repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 203 mm -75 mm, barbetták 254 mm, lövegtornyok 229 mm 

Kongo csatacirkáló

 

kongo

Az 1912-ben elkészült Kongo és testvérhajói a Hiei, a Haruna és a Kirishima terveit a brit csatacirkálók teljesítménye és kialakítása inspirálta, ráadásul a Kongo brit hajógyárban is épült. Az I. világháború tapasztalatait, valamint a két háború közötti évek haditengerészeti szerződéseit követve, az osztályt erősebb fedélzeti páncélzattal és torpedó-elhárító oldalkamrákkal építették újjá. Ezek voltak az első japán hajók, amelyeket 35,6 cm-es ágyúkkal szereltek fel. A gyors repülőgéphordozó-csoportok kifejlesztése további módosításokhoz vezetett, beleértve a gépi berendezések modernizálását is, amivel az osztály sebessége 30 csomóra nőtt. A II. világháborúban a Malájföldön partraszálló erőket biztosította, a Darwint, illetve Ceylont támadó repülőgép-hordozókat kísérte, majd Midway-szigeteket megszállni igyekvő csapatok kulcsfontosságú kísérőhajóinak egyikeként működött. Részt vett a csendes-óceáni hadszíntér szinte valamennyi fontosabb csatájában, mígnem 1944. november 21-én megtorpedózta és elsüllyesztette az amerikai Sealion tengeralattjáró.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1912. május

  • Vízkiszorítás: 26 320 t (üresen), 27 945 tonna (harckészen)

  • Méretek: hossz: 214,57 m - szélesség: 28,04 m - merülés: 8,38 m

  • Sebesség: 27,5 csomó (50,9 km/h)

  • Személyzet: 1221 fő

  • Hajtómű: 4 csavartengely, 4 Parsons redukciós turbina - 136 000 SHP

  • Hatótávolság: 14 900 km

  • Fegyverzet: 8 db 356 mm-es (14 h.), 16 db 152 mm-es (6 h.) löveg + 3 repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 203 mm, barbetták 254 mm

Maya nehézcirkáló

 

maya
 

Maya három testvérhajójával (Chokai, a Atago és a Takao) az 1927-1931-es japán haditengerészeti fegyverkezési program keretében épült. Ez az osztály a korábbi Nachi/Myoko-osztályú cirkálók megnövelt parancsnoki híddal készült, könnyű páncélzatú továbbfejlesztése volt. A Csendes-óceáni háború kezdetén részt a Malájföldön és Luzonon partra szálló japán csapatok tengeri támogatásában. 1942 januárjában hasonló feladatokat látott el Kelet-Holland India megszállása során. 1942 augusztusában a Salamon-szigetek körzetében működött és részt vett a guadalcanali csatában. 1943 novemberében a Rabaul körüli harcokban súlyosan megsérült az amerikai hajók és repülőgépek tüzében, ezért teljes újjáépítésre szorult. Elkészülte után 1944. október 22/23 éjszakáján Kurita admirális parancsnoksága alatt Leyte felé hajózott, amikor az USS Dace amerikai tengeralattjáró négy torpedóval elsüllyesztette. Testvérhajójával, az Atagóval együtt süllyedt el.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1930. november 8.

  • Vízkiszorítás: 9850 t (üresen); 15 150 tonna (harckészen)

  • Méretek: hossz: 204,5 m - szélesség: 19 m - merülés: 5,1 m

  • Sebesség: 35,5 csomó (64,07 km/h)

  • Személyzet: 761 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 fogaskerék-áttételes gőzturbina - 130 000 LE

  • Hatótávolság: 25 900 km

  • Fegyverzet: 10 db 203 mm-es (5×II-/50) és 4 db 120 mm-es (4×I-/45) löveg, 2 db 40 mm-es és 8 db 13,2 mm-es légvédelmi gépágyú, 8 db 610 mm-es (4×II) torpedó-vetőcső + 3 repülőgép

  • Páncélzat: 38-127 mm a vízvonalnál, 76 mm a fedélzeten és 25 mm a tornyokon

Musashi csatahajó

 

musashihi
 

A világon megépített legnagyobb csatahajók, a japán a Yamato és testvérhajója, a Musashi főtüzérségét tornyonként hármasával összpontosították. Ezek az egységek voltak a japán flotta egyetlen háromlövegtornyos csatahajói. Tervezésüket a nemzetközi flottaszerződések korlátozó intézkedéseit figyelmen kívül hagyva 1934-ben kezdték el. A szuper csatahajó-osztályból 1942-ig csak a Yamato és a Musashi készült el. A harmadik egységet, a Shinano-t a Midway-szigeteknél elszenvedett súlyos veszteségek miatt repülőgép-hordozóként építették tovább. A csatahajókon rendszeresített 46 cm-es nehézlövegek a világ legnagyobb hajóágyúi voltak. A Musashi 1942-es szolgálatba állítása után 1943 nyarán Yamamoto tengernagy maradványait szállította Japánba. 1944 tavaszán Palau közelében (07°30'N,134°30'E) eltalálta egy torpedó. Javításával párhuzamosan megerősítették légvédelmét. A Mushashi-t a Leyte-öbölnél vívott csata során 1944. október 24-én, Luzontól délre amerikai repülőgépek több hullámban támadták, hét óra leforgása alatt 17 bomba- és 20 torpedótalálatot értek el, 15 bomba pedig közvetlen közelében robbant. Az amerikai veszteség 30 repülőgép volt. A Musashi estére már csak alig 6 csomós sebességgel vánszorgott, amikor hirtelen átfordult, és legénységének majd' felét magával vitte a hullámsírba. Soha nem harcolt repülőgépeknél nagyobb ellenféllel.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1940. november 1.

  • Vízkiszorítás: 64.170 t (üresen); 71.659 t (harckészen)

  • Méretek: hossz: 263,2 m - szélesség: 39 m - merülés: 10,4 m

  • Sebesség: 27,5 csomó

  • Személyzet: 2200 fő

  • Hajtómű: 4 Kanpon turbína - 150 000 ks

  • Hatótávolság: 13 340 km

  • Fegyverzet: 9 db 46,0 cm-es ágyú; 12 db 15,5 cm-es ágyú; 12 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú; 24 db 2,5 cm-es légvédelmi gépágyú (átépítés után 96 db); 4 db 1,3 cm-es légvédelmi gépágyú (átépítés után leszerelve); 2 db repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 408 mm, barbetták 546 mm, fő lövegtornyok 183-650 mm, fedélzet 200-231 mm

Nagato csatahajó

 

nagato

A Nagato és testvérhajója, a Mutsu, a 406 mm-es lövegek alkalmazásával új korszakot nyitott a csatahajó tervezésben. Az 1920-ban elkészült hajó 40 233 m-es lőtávolságú lövegei a nagy találati pontosságot a még nagyobb rombolóerővel kombinálták. Erős, háromlábú előárboc magasodott a nagyméretű hídfelépítmény fölé, az 1920-as években az első kéményét hátrafelé megdöntötték, hogy a füst ne zavarja a hidat és az árbocot. Az 1934 és 1936 között beszerelt új gépi berendezés csupán egy kéményt igényelt, így az első kéményt leszerelték. Az Egyesített Flotta zászlóshajójaként részt vett a midwayi ütközetben és a Fülöp-tengeri csatában. 1944 októberében a Leyte-öbölben bombatalálatot kapott, és a sérülések miatta a háború végéig Yokosukában maradt. 1946-ban a Nagatót a Bikini-szigeteknél végrehajtott amerikai nukleáris kísérleteknél célhajóként használták. A második kísérletnél súlyosan megsérült, majd a roncsa július 29-én elsüllyedt.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1919 novembere

  • Vízkiszorítás: 34.341 tonna (üresen), 39.116 tonna (max.)M

  • éretek: hossz: 215,65 m - szélesség: 28,4 m - merülés: 9,17 m

  • Sebesség: 23 csomó (42,6 km/ó)

  • Személyzet: 1331 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 Gihon gőzturbina - 91 000 KS

  • Hatótávolság: 9 900 km, 10 csomó (18,52 km/ó) sebességgel

  • Fegyverzet:8 db 40,6 cm-es és 20 db 14 cm-es löveg - Légvédelmi ágyúk: 20 db 25 mm-es - három repülőgép

  • Páncélzat: fedélzet: 76,2 mm, barbetták és lövegtornyok: 355,6 mm, vízvonal: 304 mm — 102 mm

Ryujo reülőgép hordozó

 

24_ijn_ryujo

Tervezésekor 7500 tonna vízkiszorítású könnyű repülőgép-hordozónak szánt harmadik generációs Ryujo-t (Vadászó Sárkány)1931-ben bocsátották vízre. Ez a hajó volt Japán első, eleve repülőgép- hordozónak épített nagyobb egysége. Egy cirkáló testére tervezték, ami behatárolta a szélességét, és ezért egy második hangárt emeltek az első fölé. Ez a magasban lévő súly növekedéséhez és instabilitáshoz vezetett. Emiatt az 1933 májusában történt befejezése után szinte azonnal visszatért a hajógyárba átalakításra. 1934 és 1936 között a hajótestet megerősítették, oldalkamráit pedig kiszélesítették. Mindezen módosításokkal vízkiszorítása 10 600 tonnára növekedett. A módosítások ellenére továbbra sem volt jól üzemeltethető hajó (kis mérete miatt is), ezért komolyabb hadműveletekben nem nagyon alkalmazták, fő- leg tengeri deszantokat támogatott. 1941 decemberében a Ryujo a Fülöp-szigeteken végrehajtott japán partraszállásokat fedező hajók egyike volt, majd 1942 februárjában a Holland-Kelet-Indiák következtek. Az év áprilisában az Indiai-óceánra, a Ceylon elleni nagyobb csapásra kifutó japán kikülönített repülőgéphordozó kötelék részét képezte. Ezt követően visszatért a Csendes-óceánra, hogy részt vegyen a Midway-sziget elleni hadműveletekben. 1942 augusztus 24-én a Salamon-szigeteki csatában az USS Saratoga repülőgépei elsüllyesztették.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1931 (1936)

  • Vízkiszorítás: 8.000 t (üresen), 12.575 tonna (harckészen)

  • Méretek: hossz: 175,3 m - szélesség: 23,40 m - merülés: 5,51 m

  • Sebesség: 29 csomó (53,7 km/ó)

  • Személyzet: 924 fő (1936 után)

  • Hajtómű: 2 hajócsavar, 2 turbina - 65,000 shp

  • Hatótávolság: 18 530 km, 14 csomó (25,92 km/h) sebességgel

  • Fegyverzet: 48 db repülőgép; 12 db 127 mm-es (5 h.) löveg

  • Páncélzat: könnyű páncélzat a lőszerraktárak és a gépi berendezések körül

Shinano repülőgép hordozó

 

shinano

A Yamato-osztály 3 tervezett egységéből csak kettő készült el, a harmadik hajótestet igazából azért bocsátották vízre, hogy a dokk - maga is félkész állapotban - felszabaduljon. Mivel a Yamato és a Musashi páncélzatát még maguk a japánok is túlzásnak kezdték érezni, a harmadik egység vékonyabb páncéllal rendelkezett. A hajótest a midway-i csatáig elfeledve állt, mikor is felértékelődött. A súlyos hordozó-veszteség arra indította a japánokat, hogy mindent átalakítsanak repülőgépek bázisává, amit csak lehet. Ekkor kapott a tatfedélzete fölé repülőfedélzetet az Ise osztály két csatahajója (Ise és Hyuga), valamint a Mogami osztályú nehézcirkálók megmaradt három egysége. (Mogami, Suzuya, Kumano) A hatalmas, félkész hajótestre is hangárt terveztek nagy hirtelenjében, és a kivitelezés is kapkodósra sikerült. Ez a hajó pusztulásánál fontos tényezővé vált.

A fedélzetre ultraerős páncélzatot szereltek, amely ellenállt minden bombának, amit az amerikai haditengerészet repülőgépei csak rádobhattak. Egyes források szerint a Shinano repülőfedélzete betonnal is végig volt terítve!!! Tornya hatalmas volt, de elrendezésében és külsejében az ugyanebben az időben épülő Taiho tornyát idézte. A kéménye is ugyanolyan, 26 fokban kifelé dőlő, de felfelé mutató, toronyba épített típus volt. A hajó orra nyitott, mint minden más japán hordozónak a Taihót kivéve. A USS Forrestal (CV-59) 1954-es elkészüléséig a Shinano a világ valaha épített legnagyobb hordozójának számított. Igaz, feladatköre egyedi lett: nem hagyományos hordozóként, hanem segédhajóként tervezték bevetni. Az élvonalbeli hordozókat követte volna a csatába, a megsérülő hajók repülőgépeit fogadta, javította, feltöltötte volna, és a raktáraiban tárolt 139 darab szétszerelt repülőgépből pótolta volna a veszteségeket. Saját légiereje mindössze 20 vadászgépből és 20 zuhanóbombázóból állt. Tehát inkább afféle szerviz-hordozónak szánták.

A Shinano mesze nem volt kész, a Tokiói-öbölből Kure kikötője felé indult felszerelésre és befejezésre, amikor a USS Archerfish tengeralattjáró hat torpedót indított a hajó ellen. Ebből négy találta el a Shihanót. A kapkodva készített szegecselések szétnyíltak, a torpedó-elhárító öblök is átszakadtak. Ehhez társult a nem teljesen felszerelt állapot, valamint a gyakorlatlan és tehetetlen legénység, amely a megfelelő parancs kiadása előtt elkezdte elhagyni a hajót. A kísérő rombolók megpróbálták vontatókötélre venni a tehetetlen hordozót, de hatalmas tömegét meg se tudták mozdítani. A Shinano így menthetetlenül elsüllyedt.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízkiszorítás: 72 000 t

  • Hossz: 266 m

  • Szélesség: 40 m

  • Merülés: 10,8 m

  • Hajtómű: 12 Kanpon [kazán], 4 gőzturbina, 4 hajócsavar, 153 000 LE

  • Sebesség: 27 csomó (50 km/h)

  • Hatótávolság: 18 400 km 27 csomós (50 km/h) sebesség mellett

  • Fegyverzet: 16 (8x2) darab 127 mm-es légvédelmi ágyú, 35 darab háromcsövű 25 mm-es légvédelmi gépágyú, 40 darab egycsövű gépágyú, 12 darab 28 csövű, 127 mm-es légvédelmi rakétavető

  • Legénység: 2 400 fő

Soryu repülőgép hordozó

 

soryu
 

Az 1930-as kiegészítő Londoni Flotta-egyezmény a japán haditengerészet repülőgép-hordozó flottájának engedélyezett határát 10 000 tonna vízkiszorítással növelte, 91 000 tonnára. Ennek keretében, a még "hivatalosan" kihasználatlan vízkiszorítási kapacitást is felhasználva tervezték meg a Soryu (Kék Sárkány) csapásmérő repülőgép-hordozót. Bár a flottaévkönyvek a Hiryu testvérhajójaként tartják nyilván, tény, hogy a hajók teljes hosszúságukon és repülőgép-kapacitásukon kívül minden egyéb jellemzőjükben és külső formájukban is eltérnek egymástól. Felépítését tekintve teljes fedélzetes, jobb oldalon elhelyezett szigettel (a Hiryu-nál ez a bal oldalon van) és lehajtható füstelvezető kéményekkel, középvonalban elhelyezett három repülőlifttel. Minden szempontból viszonylag jól sikerült konstrukció volt az 1937 decemberében szolgálatba állt hajó, majd egyike volt azoknak a hordozóknak, melyek részt vettek 1941. december 7-én a Pearl Harbor elleni támadásban. Ezt követően repülőgépei a Malacca, Darwin, illetve Jáva elleni hadműveletekben harcoltak. A Midway-szigetek ellen induló japán repülőgép-hordozó haderő részeként ért véget pályafutása, miután a hordozókat, melyeket Midway légvédelmének megsemmisítésével bíztak meg, teljesen készületlenül érte, amikor az USS Yorktown (CV-5) ellentámadást indító SBD Dauntless repülőgépei lecsaptak rájuk. Az Akagi, a Kaga és a Soryu számos bombatalálat után a tenger fenekén végezte.

 

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1935.

  • Vízkiszorítás: 15 900 t (üresen) 19 516 tonna (harckészen)

  • Méretek: hossz: 221,9 m - szélesség: 20,7 m - merülés: 7,5 m

  • Sebesség: 34,5 csomó (63.9 km/h)

  • Személyzet: 1103 fő

  • Hajtómű:4 hajócsavar és 4 gőzturbina - 152 000 LE

  • Hatótávolság: 10 800 km

  • Fegyverzet: 12 db 127 mm-es (6×II-/40) ágyú, 28 db 25 mm-es (14×II) légvédelmi ágyú - 71 repülőgép

  • Páncélzat: nincs adat

Taiho repülőgép hordozó

 

taiho

A Taiho gerincét 1941. július 10-én fektették le a kobei Kawasaki hajógyárban. Ez volt az első - és az utolsó - japán hordozó, amely a legmodernebb elvek alapján épült. Páncélozott hangárok, és páncélozott repülőfedélzet jellemezték, így légitámadásokkal szemben majdnem sebezhetetlen volt, mint az angol Illiustrious-osztály. Orra is jelzi az eltérést a korábbi japán design-októl, egyedül ennek az egysége volt zárt, „óceáni" típusú orra. 1943. április 7-én bocsátották vízre. Építését még 1939-ben határozták el, és a Shokaku-osztály továbbfejlesztése volt. Öt egységet terveztek építeni ebből az osztályból (a Hiryu-osztályból még tizenötöt akartak építeni). Végső soron a súlyos páncél okozta a hajó vesztét is. A merülése nagy lett, a hangárfedélzet épphogy csak a vízvonal főlé esett. S noha erős övpáncél védte a torpedók ellen, sőt, külön torpedó elleni páncélréteggel is rendelkezett, nagy súlya önmagában hordozta végzetét. (Modern viszonyok közt, megfelelő kísérettel ellátva valószínűleg sebezhetetlen lenne....)

Hatótávolsága 10 ezer tengeri mérföld volt, ezzel megintcsak kitűnt kora hordozói közül. Megoldásai több helyen is jövőbe mutatóak: két „majomfogóval" rendelkezett, hogy azokat a repülőgépeket is megállíthassák, amelyek nem kaptak el egy fékezőkötelet sem. Az egyik ilyen a torony magasságában, a másik az orrnál kapott helyet. Két felvonóval rendelkezett, ezek is páncélozottak voltak, így 100 tonnát nyomtak! Kétszintes hangárban kaptak helyet a repülőgépek, a felső hangár első fele a vadászok, hátsó fele a zuhanóbombázók helye volt, az alsó fedélzetet pedig a torpedóvetők foglalták el. Két gőzkatapultot terveztek a hajó orrába, azonban a japán ipar nem fejlesztett ki megfelelő katapultot, így két szilárd hajtóanyagú rakéta törzsre szerelésével csökkenthették a felszállási úthosszt. A japán hordozók között szokatlan módon a kémény nem oldalra és lefelé hajlott, hanem a toronyba építették, és 26 fokos szögben kifelé dőlt, így oldalra és felfelé vezette el a füstöt. A Taiho abban is úttörő volt, hogy két légicélok felderítésére alkalmas radarberendezéssel is rendelkezett, ezek hatótávolsága 150 km volt, míg egy kisebb teljesítményű, 100 km-es hatótávú légvédelmi radart is hordozott. Repülőgépekkel szemben csaknem sebezhetetlen volt.

65 repülőgépet hordozhatott: 22 db A6M5 Zero vadászt, 22 D4Y Suisei (Judy) zuhanóbombázót, 3 db D3A2 Kanbaku (Val) zuhanóbombázót, és 18 B6N Tenzan (Jill) torpedóvetőt. 1944 március 7-én készült el. Többhetes próbák után Szingapúrba, majd Szumátrára helyezték. Itt csatlakozott az 1. mobil flottához, és a Shokaku-osztály két egységéhez. Ozawa Jisaburo tengernagy ekkor áthelyezte zászlaját a Shokakuról a Taiho fedélzetére. A Fülöp-szigeteki csata a Taiho első ütközete volt. Alig szálltak fel gépei, amikor az USS Albacore egy hattorpedós sorozatot adott le rá. Komatsu Sakio, egy bombázópilóta észrevete ezt, és gépével az egyik szivar útjába zuhant, így felrobbantva a torpedót. Négy uborka célt tévesztett, egy azonban eltalálta a Taihót. A torony előtt becsapódó lövedék használhatatlanná tette a mellső felvonót, és megrepesztette a repülőgépek üzemanyagát tartalmazó tartályokat is. A hangárfedélzeten tengervíz, fűtőolaj és repülőbenzin keveréke hömpölygött, és a párolgással levegőbe kerülő benzingőzök a hajót úszó időzített bombává tették, csakúgy, mint két évvel korábban a USS Lexington hordozót. A japánok megpróbálták kiszellőztetni a gőzöket, hogy elkerüljék a berobbanásukat, de nem jártak sikerrel. A Taihót hatalmas detonáció rázta meg. Ozawa ekkor a Haguro cirkálóra vitte át tengernagyi lobogóját, és a császár képmását. Nem sokkal ezután újabb robbanás szaggatta meg a sodródó hordozót, majd a hajó tatjával előre elsüllyedt.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízkiszorítás:37,870 t

  • Hossz: 260.6 m

  • Szélesség: 27.4 m

  • Merülés: 9.6 m

  • Sebesség: 33 csomó (61 km/h)

  • Személyzet: 1751 fő

  • Fegyverzet: 12 × 100 mm (3.9 inches) / 65-ös légvédelmi ágyú, 51 × 25 mm (0.98 inches) légvédelmi gépágyú

  • Repülőgépek száma: 65

Unryu repülőgép hordozó

 

unryu
 

Az Unryu-osztály Japán egyetlen, nagy sorozatban megkezdett repülőgép-hordozó osztálya, melynél a Soryu-osztály korszerű felépítését ötvözték a könnyített szerkezetű építéssel. A hajók tervezését még 1940-ben elvégezték, azonban az első hajó építését csak 1942-ben kezdték meg. Az első három 1944 őszén szolgálatba állt, de fontos hadműveletben már nem vettek részt. A második három hajót 1944-ben vízre bocsátották és így építették tovább, de egyiket sem tudták befejezni. Az elkészült hajók közül az Unryu 1944 decemberében süllyedt el Shanghai közelében (28°59'N,124°03'E), miután az amerikai USS Redfish tengeralattjáró több torpedóval súlyosan megrongálta. A teljes legénységéből alig 147 fő élte túl a támadást. AzAmagi, a Katsuragi és a 70%-ban kész Ikoma a kurei hadikikötőben félig-meddig ronccsá vált a folyamatos bombázásoktól. AzAmagi annyira megrongálódott, hogy 70°-ban megdőlve leült a tengerfenékre. A Katsugari-t '45- ben - a japán kapituláció után - ideiglenesen kijavították, de csak azért, hogy a japán katonák hazatelepítését a csendes-óceáni szigetekről végre tudja hajtani. 1946/47-ben az összes Unryu-osztályú hajót kiselejtezték és lebontották anélkül, hogy érdemleges hadműveletben részt vettek volna.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1943.

  • Vízkiszorítás: 17.480 t (üresen); 20.458 tonna (max.)

  • Méretek: hossz: 227,4 m - szélesség: 22,1 m - merülés: 7,8 m

  • Sebesség: 34 csomó

  • Személyzet: 1556 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 turbina - 152 000 LE

  • Hatótávolság: nincs adat

  • Fegyverzet: 64 db repülőgép; 12 db 127 mm-es (6×II-/40) és 93 db 25 mm-es (21×III, 30×I) légvédelmi löveg, ill. gépágyú

  • Páncélzat: nincs adat

Yamato csatahajó

 

yamato
 

A XX. század első felében virágkorukat élték a hatalmas tűzerejű csatahajók. A Japán birodalom hadiflottája sem volt ez alól kivétel. A század elejétől kezdve egészen a II. világháború végéig Japán dinamikusan fejlesztette hadiflottáját, sorban építette a hatalmas hadihajókat és a repülőgéphordozókat. Ebbe a flottaépítési rendszerbe illeszkedett be az 1940-ben vízrebocsátottYamato csatahajó is. A hajó tervezését már 1934-ben kezdték, és 1941. december 16-i szolgálatba állításakor a Yamato - majd később testvérhajója, a Musashi - minden idők legnagyobb csatahajója lett. Vízrebocsátásakor vízkiszorítását egyedül csak a brit Queen Mary utasszállító hajóé haladta meg. Főtüzérségének löveg- tornyai 2818 tonna súlyúak voltak egyenként, és a 460 mm-es lövegek mindegyike percenként két, 1473 kg-os lövedéket tudott kilőni 41 148 méteres távolságra. (A példa kedvéért: a német Bismarcknak 38 cm-es, az angol Hood-nak 38,1 cm-es, az amerikai New Jersey-nek 40,6 cm-es ágyúi voltak...) Később elégtelen légvédelmét (eredetileg 24 db 2,5 cm-es gép- ágyú) a háború során jelentősen megerősítették. Az Egyesített Flotta zászlóshajójaként részt vett több ütközetben. 1943. de- cember 25-én Truk szigetétől délre a USS Skate tengeralattjáró megtorpedózta, majd 1944 októberében a Leyte-öbölben két bombatalálattól is megsérült. 1945. április 7-én, a Mitscher repülőgéphordozóiról felszálló amerikai repülőgépek Kagoshimától 130 mérföldre délnyugatra, 2498 fő veszteséggel elsüllyesztették. Fő csapásmérő erejét, félelmetes tüzérségét nem tudta rendesen kihasználni, de a Musashi-val ellentétben használhatta hajók ellen. Halsey admirális hibája miatt a Leyte-öböl csatájában a kísérő hordozók védtelenül maradtak, és hogy azokat mentse, Thomas Sprague ellentengernagy a rombolóit küldte harcba a japán csatahajók ellenében. Azok eszeveszett bátorsággal indították a torpedókat a csatahajókra, amelyek vissza is vonultak, de a Yamato hatalmas ágyúi hamar belőtték a rombolókat. „Mint amikor kölyökkutyát gázol a teherautó" - emlékeztek vissza a Yamato lövedékeinek hatására a rombolók túlélői...A Yamato a USS Johnston és a USS Hoel rombolókat lőtte szét gigantikus ágyúival.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1940

  • Vízkiszorítás: 64.170 t (üresen); 71.659 t (harckészen)

  • Méretek: hossz: 263,2 m - szélesség: 38, 9 m - merülés: 10,3 m

  • Sebesség: 27 csomó (50 km/h)

  • Személyzet: 2500 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, 4 turbina

  • Hatótávolság: 13 340 km

  • Fegyverzet: 9 db 46,0 cm-es ágyú; 12 db 15,5 cm-es ágyú; 12 db 12,7 cm-es légvédelmi ágyú; 24 db 2,5 cm-es légvédelmi gépágyú (átépítés után 146 db); 4 db 1,3 cm-es légvédelmi gépágyú (átépítés után 2,5 cm-es); 7 db repülőgép

  • Páncélzat: övpáncél 408 mm, fedélzet 231 mm - 200 mm, barbetták 546 mm, fő lövegtornyok 650 mm - 183 mm

Zuikaku repülőgép hordozó

 

zuikaku
 

Zuikaku (Szerencsés Daru) és testvérhajója, a Shokaku (Boldog Daru) volt a Japán Császári Haditengerészet kötelékében működő két legsikeresebb repülőgép-hordozó. Mindkettő a japán hordozók modern generációját képviselte, a korábban épült hordozóknál lényegesen nagyobb egységeket jobb fegyverzettel, jobb páncél védettséggel és több repülőgéppel látták el, mint elődjeiket. 1937/38-ban kezdték meg építésüket, hadrendbe állításukra 1941-ben került sor; vízkiszorításuk 26 ezer tonna körül volt, karcsú parancsnoki szigettel és feltámasztásos repülőfedélzettel épültek, arzenáljukhoz 84 korszerű repülőgép tartozott. Megerősített repülőfedélzetük volt, nagy hatótávolsággal rendelkeztek és 34 csomós végsebességet érhettek el. A légvédelmi fegyverzet ütőképességéről azonban megfeledkeztek, és ez végzetesnek bizonyult. A Shokaku 1944. június 19-én a Fülöp-szigetek közelében, a Cavalla tengeralattjáró három torpedótalálata nyomán süllyedt a tengerfenékre, míg a Zuikaku vesztét amerikai zuhanóbombázók és torpedóvetők okozták, 1944. október 25-én a Leyte-öbölben a Cape Enganó-i csata során.

TECHNIKAI ADATOK

  • Vízrebocsátás: 1939. november

  • Vízkiszorítás: 26.086 t (üresen); 32.618 tonna (max.)

  • Méretek: hossz: 257,5 m - szélesség: 29,4 m - merülés: 8,8 m

  • Sebesség: 34,2 csomó (63,34 km/h)

  • Személyzet: 1663 fő

  • Hajtómű: 4 hajócsavar, turbina

  • Hatótávolság: 17 900 km

  • Fegyverzet: 16 db 12,7 cm-es ágyú; 36 db 2,5 cm-es légvédelmi gépágyú; 84 db repülőgép

  • Páncélzat: vízvonalnál 165,1 mm, lőszerraktáraknál 162,5 mm, fedélzet 129,54 mm

Hadihajók - Tengeralattjárók

 

Írta: Bársony Atilla - masodikvh.hu