Ugrás a Főoldalra!

Magyar Királyi Honvédség megalakulása, fejlődése

A trianoni békeszerződés hatása a hadseregszervezésre 1921 - 1927

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés katonai intézkedései derékba törték a mintegy százezres hadsereg kiterjesztésére irányuló magyar terveket. A békeokmány katonai rendelkezései megszüntették az általános védkötelezettséget és kimondták, hogy a magyar haderő önkéntes jelentkezésen alapuló zsoldos sereg lehet, amelynek hivatása a belső rend fenntartása és a határszolgálat ellátása. A hadsereg létszámát 35 000 főben szabták meg, amelyből 1 750 fő lehetett tiszt. A létszám korlátozás mellett megtiltották repülőgépek, hadihajók, páncélosok, vegyi fegyverek és nehéz lövegek tartását és beszerzését. Az általános védkötelezettségen alapuló honvédelem helyébe lépő zsoldoshadsereg - a személyi és anyagi korlátozásokon túl - még azt a hátrányt is maga után vonta, hogy a tartalékok rendszeres kiképzése lehetetlenné vált. A hadsereg engedélyezett létszámát toborzással önként jelentkezők útján kellett feltölteni, akiknek legalább 12 évi szolgálatot kellett vállalniok. A fenti feltételek mellett a hadseregben szolgálók száma a katonai szolgálatra alkalmas férfilakosságnak csak elenyészően kis hányadát jelenthette.
A békeszerződésben meghatározott hadrendre 1921. június 1-ig kellett áttérni. Ennek végrehajtását a Budapesten székelő Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ellenőrizte.


Tekintettel arra, hogy az engedélyezett létszámmal és fegyverzettel legfeljebb 4 hadosztályt szerelhettek volna fel, a minél több seregtest fegyverben tartása érdekében áttértek a dandárszervezésre. A dandár ugyanis kevesebb hadrendi elemből állott, mint a hadosztály /3 gyalogezred helyett 2/, ezért felállításához kevesebb fegyver és ember kellett. A rendelkezésre állott keretből 7 dandárt szerveztek, amelyek - mivel alárendeltségükbe különböző fegyvernembeli alakulatok kerültek - a vegyesdandár elnevezést kapták. A vegyesdandárok 2 gyalogezredből, 1 kerékpáros zászlóaljból, 1 lovasszázadból, 1 aknavetőszázadból, 1 könnyűtüzér-osztályból, 1 híradó századból, valamint 1 - 1 vonat- és autóosztagból álltak. A vegyesdandárok kötelékén kívül alakult még 4 önálló huszárezred, 3 utászzászlóalj, 4 önálló tüzérüteg, 1 autó-géppuskás és 1 autó-ágyús üteg.


A hadseregről szóló 1921. évi XLIX. tc. értelmében az 1922. január 1-től m. kir. Honvédségnek nevezet magyar haderő alapegységeit 1922. május 1-től a 7 vegyesdandár alkotta, amelyek átvették a katonai körletek és az egykori hadosztályok funkcióit. A felszámoló körletparancsnokságok helyén az alábbi vegyesdandár parancsnokságok alakultak:


1. vegyesdandár Budapest, 2. vegyesdandár Székesfehérvár, 3. vegyesdandár Szombathely, 4. vegyesdandár Pécs, 5. vegyesdandár Szeged, 6. vegyesdandár Debrecen, 7. vegyesdandár Miskolc székhellyel.


A honvédségnek a békeszerződés értelmében vezérkara nem lehetett, ezért a hadműveleti tervek kidolgozásához, a hírszerzés megszervezéséhez és egyéb, a hadsereg konkrét alkalmazásához szükséges szervezési és katonai igazgatási feladatok ellátására szolgáló vezérkart 1921 júniusától VI. csoportfőnökség, majd 1922 decemberétől Katonai Főcsoportfőnökség néven a Honvédelmi Minisztérium kebelébe rejtették. A Honvédség kifelé való nyílt irányítására 1922. január 4-én létrehozták a Honvédség Főparancsnokának intézményét. A honvédség főparancsnoka állt a 7 vegyesdandár és a hadseregközvetlen alakulatok élén, a haderő vezetésével és kiképzésével kapcsolatos feladatait a hozzá beosztott fegyvernemi szemlélők útján gyakorolta. A Honvédelmi Minisztérium továbbra is a honvédség politikai képviseletével, valamint a hadsereg működéséhez szükséges anyagi és személyi feltételek megteremtésével foglalkozott. Ezzel kialakult a honvédség vezetésének hármas tagoltsága, amely 1940. március 1-ig változatlan maradt.


A katonai vezetés a békeszerződés korlátozásain úgy próbált segíteni, hogy az engedélyezett létszámon felüli tagjait, főleg a hivatásos tiszteket, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által nem annyira ellenőrzött rendvédelmi szervek és testületek, illetve más minisztériumok kebelébe rejtették. Ezzel kívánták a hadsereg továbbfejlesztéséhez szükséges tiszti létszámot biztosítani. Így került a Belügyminisztérium állományába Rendőr Tartalék, majd Rendőrújonc iskola /Ruisk/ néven 1 gyalogzászlóalj, 1 vasútépítő zászlóalj, 1 lovasosztag és 1 páncélgépkocsi oszlop. A csendőrséghez 7 csendőr lovas alosztályba szervezve 200 tiszt és 900 katona került. A volt cs. és kir. dunai flottilla maradványaiból 100 fős tiszti és 1 200 fős legénységi létszámmal megalakított folyamőrséget szintén a Belügyminisztérium égisze alatt - kifelé - folyamrendészeti és őrzésvédelmi feladatokra alkalmazták. Az 5 900 fős vámőrség, amelyet a 7 vegyesdandáréval megegyezően 7 vámőrkerületre tagozva állítottak fel, határőr feladatokat látott el és a Pénzügyminisztérium XIX. osztálya alá tartozott. A Kereskedelmi Minisztérium keretében működő Légügyi Hivatal a jövendő légierő keretét alkotta. A katonai középiskolák a Vallás - és Közoktatási Minisztérium, a méneskar a földművelési tárca kebelén belül folytatták működésüket.

Az első lépések az ún. Magyar Honvédség megteremtésére 1927 - 1930

1927-ig a hadsereg fejlesztésére egyrészt a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság jelenléte, másrészt Magyarország katasztrofális gazdasági helyzete miatt nem került sor. Az Ellenőrző Bizottság 1927. március 31-i távoztával enyhült a katonai ellenőrzés és Magyarország pénzügyi helyzetében is javulás állt be. 1927. december 23-án határozat született a hadsereg fejlesztéséről, amelyet 1928 és 1930 között három ütemben kellett végrehajtani. A honvédség létszámát 35 000 főről 62 500 főre kívánták emelni. Megszüntették a toborzási rendszert, és az állományt "K" /kényszer/ toborzás, azaz sorozás útján kívánták betölteni. A hadseregfejlesztés 1928 - 1930 közti ütemterve a létszám és az alakulatok számának emelése mellett a fegyvernemek közti aránytalanságok mérséklését, új fegyvernemek - páncéljárműves csapatok, légierő - alapjainak lerakását tűzte ki célul. 1930. október 1-ig a honvédség létszámát 57 648 főre növelték. A 7 vegyesdandár 2 - 2 gyalogezrede ezredközvetlenként gyalogsági ágyús- és aknavetőszakaszt kapott. A vegyesdandárok tüzérségét megduplázták és 1 osztályát 2 osztályos tüzérezreddé formálták. Fővezérség - közvetlenként 3 légvédelmi tüzérosztályt és 1 nehéz tüzérosztályt állítottak fel. A 4 lovasezredet 1 lovastüzérosztállyal kibővítve 2 lovasdandárba vonták össze. Kereteiben létrehoztak 7 repülőszázadot is. Új hadrendi elem volt a jövendő páncélos fegyvernem magjaként felállított honvéd páncéljárműves osztály. A 3 éves fejlesztés elsősorban a gyalogság és a tüzérség arányát javított, de a hadsereg továbbra sem rendelkezett használható harckocsikkal, repülőgépekkel, alig volt közepes és nehéz tüzérsége, kevés volt a műszaki alakulata is. Az 1930-ban bekövetkezett gazdasági válság egy időre megakasztotta a további fejlesztést.

Hadseregfejlesztés 1932 - 1937 között

Az 1932-ben jóváhagyott hadseregfejlesztési terv 21 egyforma szervezésű és felszereltségű gyaloghadosztály, valamint gépesített alakulatok felállítását írta elő. Számolva a pénzügyi és a politikai nehézségekkel közvetlen célként a meglévő 7 vegyesdandár 3 ezredes hadosztállyá fejlesztését tűzték ki. A hadosztályok tüzérségét az addigi 2 osztály helyett 3 osztályba kívánták bővíteni, ezenkívül hadosztályonként 1 - 1 közvetlen gépvontatású üteget is előirányoztak. Az első ütemben egy motorizált csapatot - tancsapatot - kívántak felállítani, amelyet később akartak egy gépkocsizó zászlóaljjá, majd egy gépesített magasabbegységgé fejleszteni. A titkos légierő 18, majd újabb 18 századának kialakítása megoldhatatlan feladatnak látszott.
Első lépésként 1932. október 1-én az addigi vámőrséget határőrséggé szervezték. A volt vámőrkerületekkel megegyező határőrkerületenként 1 - 1 határőrezredet állítottak fel, amelyek a vegyesdandárok /hadosztályok/ rejtett 3. gyalogezredei lettek. A fennmaradó csapatokból 156 őrsöt szerveztek, amelyek továbbra is határszolgálati feladatokat láttak el. Megalakult a gépkocsizó csoport: 1 gépkocsizó puskásszázad, 1 motorkerékpáros szakasz, 1 könnyűharckocsi-század, 1 páncélgépkocsi-század és 2 gépvontatású tarackos üteg.


1935. október 1-vel további előrelépések történtek a haderő fejlesztése terén. Felállításra került 2 repülőezred és hadseregközvetlenként 4 légvédelmi tüzérosztály. A 21 dandárosra tervezett hadi-hadrend érdekében az addig is meglévő gyalogsági parancsnokmellé 1935. december 1-vel megszervezték a 2., 1937. október 1-vel a 3. gyalogsági parancsnoki beosztást. A m. kir. Honvédség ugyanis mozgósításkor ún. "ikreződéssel" állította fel hadiállományát. Az 1930-as években a békehadrendben vegyesdandáronként 3 - 3, azaz 21 ezred, valamint 3 - 3, azaz 21 tüzérosztály szerepelt. Mozgósításkor ezek száma "ikreződés útján" megkétszereződött. A gyalogezredekből az ezredparancsnokhelyettes vezetésével kivált a tényleges állomány egy része és az addig rejtetten tárolt felszereléssel megalkotta az ún. ikerezred keretét. A bevonuló tartalékosokkal mindkét ezred hadiállományra töltötte fel magát. A tábori tüzérosztályok ugyanilyen módon 2 osztályos tüzérezredekké alakultak. Az ikeralakulatok az anyaezred hadrendi számozásánál 1938-ig 21-gyel, 1938 után 30-cal magasabb számot viseltek /pl. a 13. gyalogezred ikerezrede a 34., később a 43. gyalogezred volt/. Az ikreződéssel felállt tüzérezred az eredeti osztály hadrendi számát kapta /pl. az 5. tüzérosztályból alakult az 5. tüzérezred, amelynek állományába az 5/I. anya - és az 5/II. ikerosztály tartozott/. Elméletileg az anya - és az ikeralakulat hadrafoghatóság szempontjából egyforma volt. Az így felállt 2 gyalogezredből és 1 tüzérezredből szervezett gyalogdandárok a megfelelő támogató és ellátó alakulatokkal alkották a hadi-hadrend alapseregtesteit. A vegyesdandáronként alakult 3 - 3 gyalogdandár élére az 1., a 2. és a 3. gyalogsági parancsnok került. A gyalogdandárok számozása 1-től 21-ig folyamatos volt. /Az 1. gyalogdandár a budapesti 1. vegyesdandár első, a 21. gyalogdandár a miskolci 7. vegyesdandár 3. gyalogdandára volt./ E mozgósítási rendszer - amely 1943-ig maradt fenn - előnye a mozgósítás egyszerűségében, a béke- és a hadi-hadrend teljes összhangjában, valamint a felriasztott egységek azonos értékben rejlett. Hátránya volt viszont az, hogy az egyes seregtestek gyorsított mozgósítása és a menetkészültség lépcsőzése nem volt lehetséges, ami azt jelentette, hogy az összes seregtest egyidejűleg, de lassabban érte el harckészültségét.


1936-1937-ben további szervezési intézkedések születtek a tüzérség és a légierő fejlesztése, a gyalogság és a lovasság tűzerejének növelése, valamint a vadász és gránátos zászlóaljak felállítása terén. Mindezek eredményeként a honvédség összereje az 1937. október 1-i békehadrendben az alábbiak szerint alakult:

 
 

 


– 42 gyalogzászlóalj, 21 határőrzászlóalj, 7 vadászzászlóalj, 7 gránátos zászlóalj, 7 kerékpáros zászlóalj, 1 gépkocsizó zászlóalj, 1 központi gépkocsizó tanosztály
– 31 lovasszázad;
– 7 tüzér mérőszázad, 71 1/2 fogatolt könnyű üteg, 2 gépvontatású könnyű üteg, 8 fogatolt közepes üteg, 10 gépvontatású közepes üteg, 1 gépvontatású nehéz üteg, 10 légvédelmi ágyús üteg, 11 légvédelmi gépágyús üteg, 1 légvédelmi gépágyús szakasz;
– 10 kis harckocsi, ill. páncélosgépkocsi század;
– 15 utászszázad, 7 gázvédelmi század, 4 vasútépítő század, 2 hidászszázad, 1 villamos és fényszóró iskola, 17 híradószázad, 7 fogatolt vonatoszlop, 7 gépkocsizó vonatoszlop
– 25 repülőszázad;
– 6 őrnaszád, 6 páncélos motorcsónak, 3 aknarakó hajó, 21 motorcsónak.


A személyi állomány: 85 332 fő.

A fejlődés elsősorban a tüzérségnél szembetűnő. Nem mutat azonban hasonló fejlődést a nehéztüzérség, még rosszabb képet nyújt a műszaki csapatok, a gépkocsizó és a páncélos alakulatok száma. Ennek okait azonban nem a hiányos szervezésben, hanem az anyagi lehetőségek elégtelenségében kell keresni.

A m. kir. Honvédség fejlődése a II. világháború alatt 1938 - 1945

A tengelyhatalmak javára billenő európai politikai folyamatok, Magyarország fegyverkezési egyenjogúsítása és a javuló gazdasági helyzet 1938-ra lehetővé tették a honvédség mennyiségi és minőségi fejlesztésére kidolgozott tervezet, a Huba hadrend életbe lépését. Az 1938-tól 1941-ig tartó első fázisban egy 107 000 fős béke- és 250 000 fő hadi létszámú, 3 hadseregre, 7 hadtestre tagozott haderő kifejlesztését tűzték ki, amely állt: 21 gyalogdandárból, 2 gépkocsizó dandárból, 2 lovasdandárból, 1 repülődandárból, 3 hadosztályerejű határbiztosító erőből, 1 folyamőr dandárból, valamint bizonyos fővezérség- és hadtestközvetlen alakulatokból. A fejlesztés első fázisaként 1938. május 1-vel a 2 lovasdandárt gépesített alakulatokkal erősítették meg és felállítottak egy gépkocsizó dandárt, majd 1938. október 1-vel még egy gépkocsizó dandárt. Ezzel megkezdődött a honvédség azonnal harcba vethető gyorsan mozgó erőinek fejlesztése. A Magyarország fegyverkezési egyenjogúsítását engedélyező 1938. augusztus 29-i bledi egyezmény nyomán nyíltan felállt a m. kir. Légierő parancsnokság és a m. kir. Folyamerők parancsnoksága, a határőrezredek pedig hivatalosan is megkapták a 15. - 21. gyalogezred számozását.
A Kárpátalja visszacsatolása után az ottani terepviszonyok figyelembe vételével hadtestköteléken kívül 1939-ben felállítottak egy hegyidandárt is.
A hadseregfejlesztés számos szervezési változással járt együtt. A vegyesdandárokat székhelyük és hadrendi számuk megtartása mellett hadtestekké szervezték át, amelyeket római számmal jelöltek. Ezek a Felvidék visszacsatolása után, 1939. január 23-án a kassai VIII., Erdély visszacsatolásakor, 1940. november 15-től kolozsvári IX. hadtesttel egészültek ki. A Felvidék és Észak - Erdély visszacsatolásával felállított 2 hadtest növelte ugyan a honvédség létszámát, de csökkentette ütőképességét, mert felfegyverzésük a már meglévő alakulatok rovására történt. Nem tudták kialakítani a tervezett 3 ezredes hadosztályokat. A honvédség alapseregteste továbbra is az ikreződéssel megalakuló 27 kétezredes gyalogdandár maradt, amelyeket 1942 januárjától könnyű hadosztálynak neveztek.
A hadtestcsapatok hadműveleteinek irányítására 1940. március 1-én 3 hadseregparancsnokságot hoztak létre: 1. Szolnok /később Kolozsvár/, 2. Budapest, 3. Pécs székhellyel. Az 1. hadseregparancsnokság elvileg a debreceni VI., a kassai VIII. és a kolozsvári IX., a 2. hadseregparancsnokság a budapesti I., a székesfehérvári II. és a miskolci VII., a 3. hadseregparancsnokság a szombathelyi III., a pécsi IV. és a szegedi V. hadtest felett parancsnokolt.
A hadsereg átszervezése a felső vezetést is érintette. 1940. március 1-vel megszűnt a Honvédség Főparancsnokának állása. A hadsereg irányítására, kiképzésére vonatkozó teendőit az 1938 októbere óta ismét nyíltan működő vezérkar vette át, feladatainak személyügyi része a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe került. Ezzel megszűnt a katonai vezetés 1922 óta fennálló hármas tagolása.
1940-ben még egy jelentősebb szervezési változás történt. Az addig önálló seregtestként működő 2 lovas- és 2 gépkocsizó dandárt egy gyorshadtestbe vonták össze.
A honvédség mennyiségi fejlesztése 1941-ig megtörtént. A Huba hadrend 1941 októberétől meginduló második fázisa a páncélos és légvédelmi erők kiépítését célozta. 1943-ig 2 páncélos, 1 gépkocsizó lövész hadosztály és egy 2 légvédelmi tüzérdandárból álló légvédelmi hadtest felállításával számoltak, a gyalogság nehéz fegyvereinek és a tüzérség löveganyagának bővítése mellett. A Huba hadrend harmadik fázisában 1943 - 1945 között a magyarországi Messerschmitt - program keretében kibocsátott vadász és bombázó repülőgépek felhasználásával a légierő modernizálását tervezték, a páncélos fegyvernem folyamatos fejlesztése és a hadsereg tűzerejének további növelése mellett.


1942-ben a hadműveleti területre kivonuló 2. magyar hadsereg felszerelése zavart okozott a hadseregfejlesztés 1942-re tervezett ütemének megvalósításában. A honi alakulatoknál csupán a kiképzéshez nélkülözhetetlen fegyverzet maradt. Az ipari kapacitást 1942-1943-ban a 2. hadsereg által elvitt és elvesztett fegyverek pótlására kellett fordítani.


A 2. hadsereg veszteségei az elpusztult hadianyag pótlásán kívül a honvédség újjászervezését is szükségessé tették. 1943. augusztus 10-én a 27 két ezredes könnyű hadosztály helyett 8 - 3 ezredes és 4 tüzérosztályos - gyaloghadosztályt szerveztek, amelyeket állandóan csaknem hadi létszámon kívántak tartani. A budapesti I. hadtest parancsnoksága kivételével - amely 1943 őszétől gyakorlatilag már csak katonai közigazgatási feladatokat látott el - minden hadtestparancsnokság alá 1 - 1 gyaloghadosztály, valamint 1 - 1 szintén 3 ezredes tartalék hadosztály került, amely békében csak kereteiben létezett és csak mozgósításkor töltötték fel hadi létszámra. Az új hadrend ezenkívül - szintén hadi létszámon tartott - 2 páncélos hadosztályt, 1 lovashadosztályt, 2 hegyi dandárt, 1 repülő hadosztályt, 3 légvédelmi tüzérdandárt és a folyamőr dandárt, valamint a Székely Határvédelmi Erőket foglalta magában. Ez utóbbi Erdély keleti részében megszervezett magasabbegység volt, amely gyakorlatilag mint a honvédség X. önálló hadtestje működött. Alárendeltségébe a 2 ezredes 27. székely könnyű hadosztályon, a 9. határvadász dandáron és a megfelelő támogató és ellátó alakulatokon kívül a 27 milícia-rendszerű székely határőrzászlóalj tartozott. Feladata esetleges román támadás esetén a Székelyföld védelme a kolozsvári hadtest és az anyaországi csapatok beérkezéséig.


A honvédség az 1943-1944-es évre érte volna el legnagyobb tervezett békeállományát, amely 19 664 tisztből és tisztviselőből, valamint 289 227 legénységi állományúból, azaz 308 891 katonából és 6 610 polgári alkalmazottból állt volna.
1943-ban a gépjármű- és harckocsigyártás nehézségei miatt le kellett mondani a gépkocsizó lövész hadosztályról és az eredetileg tervezett 4 harckocsi ezredből kettőről. Tekintettel a magyar ipar korlátozott teljesítő képességére, a hadvezetés lemondott a honvédség mennyiségi fejlesztéséről és a hadsereg mélységi tagolású átszervezését határozta el. Az új szervezés 1944-1945-ben lépett volna életbe Szabolcs hadrend elnevezés alatt.


A Szabolcs hadrend 1943-ban kidolgozott rövidtávú hadsereg fejlesztési koncepció volt, amely a haderő harcértékét mennyiségi fejlesztés nélkül, a meglévő alakulatok, parancsnokságok összefogásával, a parancsnoklási rendszer egyszerűsítésével, a fegyverzet korszerűsítésével, tűzerejének növelésével, megfelelő anyagi tartalékok beállításával és gyorsított gépesítésével kívánta növelni. Az 1944. május 10-én jóváhagyott hadrend szerint béke idején csak egy hadseregparancsnokság /1./ és négy teljes értékű hadtestparancsnokság /IV., VI., VII., IX./ marad meg. A békében is fennálló hadrendi kötelékek számát 9 gyalog-, 2 páncélos- és 1 lovashadosztályban, 2 hegyi és 7 légvédelmi dandárban, a Székely Határvédelmi Erőkben, valamint a Folyamerőkben és 1 repülőhadosztályban határozta meg. A Szabolcs hadrend előirányozta a hadiiparnak korszerű fegyverek gyártására való átállítását. Intézkedett a rendszeresített géppisztolyok és gyalogsági nehéz fegyverek számának és minőségének jelentős növeléséről, elrendelte a rohamlövegek és a korszerű Tas harckocsi gyártását, valamint azt, hogy a légierőt hazai gyártású Messerschmitt 109 vadász és Messerschmitt 210 több feladatú gépekkel kell felszerelni. Szorgalmazta a honvédség gépkocsi állományának növelését.
A Szabolcs hadrend intézkedései az 1944. évi hadiesemények következtében nem valósulhattak meg. Az 1944 eleje óta részleges, majd totális mozgósítás alatt álló honvédség létszáma 1944. szeptember 30-án meghaladta az 1 millió főt, akiknek egy részét sem a béke-, sem a háborús hadrendben nem szereplő, hiányosan felszerelt és kiképzett pót- és más rögtönzött alakulatokba szervezték. Az 1944 végén a Szálasi kormány totális mozgósítási parancsára bevonultak csak a honvédség elméleti létszámát növelték. Felszerelésükre, kiképzésükre sem Magyarországon, sem a Német Birodalom területén nem volt idő, és nem voltak meg az anyagi eszközök.