Ugrás a Főoldalra!

Magyarország a második világháború idején

Frissítve: 2016-02-21 16:51

 

Előzmények

Trianoni békeszerződés • Kisantant • Leventeintézmény • Magyar Királyi Honvédség • Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia Győri program • Bledi egyezmény • Bécsi döntések • Magyar–szlovák kis háború

1940-1943

Ördögkúti mészárlás • Háromhatalmi egyezmény • Magyar–jugoszláv örök barátsági egyezmény • Kassa bombázása • Délvidék megszállása Kárpát-csoport Újvidéki vérengzés (1942) • Doni katasztrófa

1944-1945

Margarethe hadművelet • Sátoraljaújhelyi börtönlázadás • Horthy-ajánlat • Palesztina-igazolvány • Dél-erdélyi hadjárat (1944) • Tordai csata • Hortobágyi páncéloscsata • Magyarországi partizánműveletek • MNFFB • Micky Maus hadművelet • 1944-es kiugrási kísérlet A Horthy-hadparancs • Magyar Nemzeti Függetlenségi Front • Ideiglenes Nemzetgyűlés • Ideiglenes Nemzeti Kormány • Konrad hadműveletek • Délvidéki vérengzések • Budapest ostroma 1945-ös budai kitörési kísérlet • A „Tavaszi ébredés” hadművelet • Aranyvonat • Magyar–Szovjet Baráti Társaság • A Felszabadulás napja

Következmények

Málenykij robot • Párizsi békeszerződések • Pozsonyi hídfő • Népbíróságok Magyarországon • Tábornokok pere

 

Előzmények


1939-ben Imrédy lemondása után Horthy Teleki Pált bízta meg kormányalakítással. Miniszterelnökségének kezdete egybeesett egy újabb európai válság kibontakozásával: februárra biztossá vált, hogy Hitler a müncheni egyezmény felrúgására készül. Teleki célja a fegyveres semlegesség megőrzése, a magyar önálló politizálás lehetőségének fenntartása, valamint a revízió volt. Hitler szabad kezet adott Magyarországnak a Kárpátalján. Március 15-én a magyar hadsereg megkezdte a támadást. Némi ellenállás mutatkozott, de a magyar csapatok rövid idő alatt elfoglalták Kárpátalját. A Magyarországhoz csatolt felvidéki és kárpátaljai területek viszonyai nehezen rendeződtek: nemcsak a nemzetiségiek, hanem a magyar lakosság is elégedetlen volt, életkörülményeik egyre nehezebbé váltak. Magyarország februárban csatlakozott az Antikomintern-paktumhoz, áprilisban pedig kilépett a Nemzetek Szövetségéből. 1939. május 5-én a parlament elfogadta a második zsidótörvényt. Ebben már faji alapon határozták meg a "zsidó" fogalmát: nem vallás, hanem származás alapján állapította meg, akinek egyik szülője vagy két nagyszülője izraelita vallású volt, azt zsidónak minősítették. Számarányukat minden foglalkoztatási területen radikálisan csökkentették: a zsidókat kizárták az állami- és közhivatalokból, más értelmiségi pályákon 20%-ról 6%-ra csökkentették arányukat, és korlátozták választójogukat. Megkezdték a harmadik zsidótörvény előkészítését, amely a zsidó és nem zsidó közti kapcsolatot is tiltotta. A törvény meghozatala elsősorban politikai kérdés volt, célja a németek megnyugtatása, valamint a hazai szélsőjobboldali elégedetlen hangok megszüntetése volt. A májusi választásokon a kormánypárt a szavazatok elsöprő többségét szerezte meg, míg a baloldali pártok súlyos vereséget szenvedtek. A szavazatok mintegy negyedének megszerzésével a szélsőjobboldal (Nyilas Párt) előretört. A müncheni paktum és az első bécsi döntés után erőteljes német nyomás nehezedett Magyarországra. A hazai németbarát csoportok megerősödtek. Ezt a Teleki-kormány úgy próbálta ellensúlyozni, hogy a tengelyhatalmakon belül erőteljesebben kívánt Olaszországra támaszkodni. Telekiék meggyőződése az volt, hogy Németország küzdelme a nyugati hatalmak ellen hosszú és kimerítő lesz, és nincs kizárva a bukása, ezért hangoztatták, hogy Magyarországnak távol kell maradnia a háborútól (Fegyveres semlegesség). Ez nem azt jelentette, hogy lemond a további revízióról, a kormány 1939-től elsődleges feladatának Erdély revízióját tekintette.

A háború első szakasza


1939. szeptember 1-jén a németek lerohanták Lengyelországot. Teleki visszautasította a német kérést, hogy engedélyezzék a német csapatok átvonulását Lengyelország ellen, hiszen az nyílt kiállást jelentett volna Németország mellett, és magával vonta volna a szövetségesek hadüzenetét, Magyarország belépését a háborúba, viszont Teleki engedélyezte mintegy 130 ezer lengyel menekült befogadását. Erre a németek hadianyag-szállítási zárlatot rendeltek el.

A második bécsi döntés


1940. július 31-én Hitler felvázolta a Szovjetunió elleni támadás terveit, de biztosítania kellett a déli szárnyának felvonulását. Ehhez a magyarországi vasútvonalakra volt szüksége, amiket csak úgy vehetett igénybe, ha kielégítette a magyar revíziós követeléseket. A románokkal a kétoldalú tárgyalásokat javasolta, amelyek - ahogy az várható volt - kudarcba fulladtak. Ekkor a budapesti és bukaresti német követeket hazarendelték, jelentéseik alapján Hitler elkészítette Erdély új térképét. 1940. augusztus 30-án Bécsben aláírták a határozatot. 43 600km2 területet csatoltak Magyarországhoz, 2,5 millió lakost magyar többséggel(51,4%). Ez a magyar revíziós igény teljes kielégítését jelentette. A döntés fejében Németország elvárta, hogy Magyarország határozottan német oldalon álljon ki, illetve nyersanyaggal és élelmiszerrel támogassa. A második bécsi döntést követően Magyarország csatlakozott az ún. háromhatalmi egyezményhez, továbbá hozzájárult ahhoz, hogy Románia irányába német csapatok haladjanak át az ország területén. Magyarország vasútvonalait egyre inkább német hadicélok szolgálataiba helyezték. A tárgyalásról hazaérve Teleki a felmentését kérte, de Horthynak sikerült maradásra bírnia. Magyarország nemzetközi helyzete gyorsan romlott. Az angolok nem ismerték el azokat a területváltozásokat, amelyek 1939. szeptember 1-je után jöttek létre. Romániával a viszony ellenséges volt, az olaszok mindenben a németekkel azonos álláspontot foglaltak el, a szovjetekkel fennállt a közeledés lehetősége, de ezzel a magyar kormány nem akart élni.

A fegyveres semlegesség vége


Egyedül a viszonylag független Jugoszláviával tudott Magyarország külpolitikai kapcsolatot építeni. Olaszország megtámadta Görögországot, amit sorozatos veresége követett. Hitler számára fontossá vált, hogy a balkánt teljesen ellenőrzése alá vonja a Szovjetunió megtámadása előtt. Mielőtt Görögországot lerohanták volna, Jugoszlávia tengelyorientált állásfoglalására szüksége volt a németeknek. 1940. decemberében Magyarország és Jugoszlávia örökbarátsági szerződést kötött. 1941. március 25-én Jugoszlávia aláírta a csatlakozást a háromhatalmi egyezményhez, 27-én azonban megdöntötték a németbarát kormányt. Hitler arra kérte Horthyt, hogy a Jugoszlávia elleni akcióban Magyarország is vegyen részt: tegye lehetővé a német csapatok felvonulását, cserébe elismeri az ország területi igényeit Jugoszlávia felett. Horthy ezt kész volt teljesíteni. Teleki viszont nem volt hajlandó vállalni, ezért április 3-án öngyilkosságot követett el. Ezt követően Horthy Bárdossy Lászlót nevezte ki a kormány élére, aki kitartott a Jugoszlávia elleni támadás mellett. Anglia megszakította a diplomácia kapcsolatot Magyarországgal, de Teleki öngyilkosságát látva nem küldött hadüzenetet. Április 11-én a magyar csapatok bevonultak az addigra már felbomlott Jugoszláviába, megszerezve Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura-vidéket, mintegy 40%-os magyar lakossággal. Ezzel az akcióval Magyarország még jobban elkötelezte magát Németország mellett.


Június 26-án ismeretlen, felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták Kassát. A szovjetekre fogták a dolgot, Bárdossy elhatározta a hadba lépést a Szovjetunió ellen. 1941. második felében magyar gépek légitámadást intéztek szovjet városok ellen, majd átlépték 45 ezer fős hadsereggel a határt. A magyar hadsereg felszereltsége és kiképzettsége nem felelt meg a kor követelményeinek, a veszteségek súlyosak voltak, ezért az alakulatokat visszavonták. December 7-én Anglia hadat üzent Magyarországnak, majd hadiállapotba került Magyarország az USA-val is (december 12.). Hitler fokozottabb részvételre szólított fel a Szovjetunió elleni háborúban, az egész magyar haderő bevonását kérte. Ebbe Horthyék nem egyeztek bele, de a nyomásnak engedve vállalták, hogy 200 ezer katonát küldjenek a frontra. Feladata egy 200 km-es szakasz ellenőrzése volt a Don folyónál (Voronyezs közelében). A német vezetőség nem teljesítette azon ígéretét, miszerint a 2. hadsereget ellátja korszerű fegyverekkel: 1943. január 12-én nagy erejű szovjet támadás érte a hadsereget, könnyedén áttörték a vonalat. A 2. magyar hadsereg február 9-ig megsemmisült. 1942. március 9-én Horthy Kállay Miklóst nevezte ki Bárdossy helyére, aki legfontosabb feladatának egy óvatos külpolitikai fordulat előkészítését tekintette, ugyanakkor nyilvános beszédeiben németbarát politikát hirdetett (Hintapolitika). Beindult a magyar hírszerzés, felvették a kapcsolatot az angol diplomáciával. 1943. szeptemberében előzetes fegyverszüneti megállapodást kötött Magyarország Angliával. Eszerint Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert, és szembefordul a németekkel, ha a balkánról érkező angol erők elérik az országot. Ez a terv kudarcba fulladt, mert novemberben a teheráni konferencián kiderült, hogy nem nyílik meg a balkáni front. A német hírszerzés tudomást szerzett a kiugrási kísérletről, ezért Kállay lemondását követelték. 1944-ig a magyar társadalmat nem érintették a háború borzalmai, az első években nőtt a termelés, megszűnt a munkanélküliség, s az életkörülmények nem romlottak. 1943-ban már valamennyi környező országot bombázták a szövetségesek, Magyarországot azonban még nem.

Magyarország német megszállása



A német hírszerzés pontos információkkal rendelkezett Kállay titkos tárgyalásairól, és felkészült a magyarországi helyzet kezelésére. 1943 végén kidolgozták Magyarország katonai megszállásának tervét (Margaréta-terv), amit 1944. március 19-én akadály nélkül megvalósítottak: Horthyt és vezérkari főnökét Hitler Ausztriába csalta, így az országot felkészületlenül érte a német csapatok megszállása. Kállay és Bethlen menekülni kényszerült. Horthy megtiltotta az ellenállást, nem mondott le, s hajlandó volt miniszterelnökké kinevezni a németeket kiszolgáló Sztójay Döme volt berlini követet. A német csapatok kivonultak az országból, de valójában Hitler magyarországi teljhatalmú megbízottja, Veesenmayer irányította az országot. A megszállással elsősorban Magyarország háborúból való kiválását akarták megakadályozni. Áprilistól a szövetségesek elkezdték bombázni az országot. Ekkor kezdődött meg magyar területeken is a háború. A keleti fronton fordulat történt 1944. augusztus 23-án, a román király Antonescu marsallt letartóztatta, és átállt a szövetségesek oldalára. A németek helyzete megingott a térségben, a szovjetek rövid idő alatt eljutottak a Kárpátokig. Horthy számára is biztossá vált a német vereség, és augusztus 29-én megkezdte a kiugrás előkészítését, s erre a feladatra létrehozták a kiugrási irodát. Sztójayt lemondatta, helyére kinevezte Lakatos Gézát, aki igyekezett a németektől távolodni, és felvenni a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal. Október 11-én Moszkvában megkötötték a titkos, előzetes fegyverszüneti egyezményt a Szovjetunióval, ami alapján Magyarország vállalta, hogy az 1937-es határok mögé visszavonul, és hadat üzen Németországnak. Október 15-én Horthy rádióbeszédében bejelentette, hogy Magyarország kilép a háborúból. A kiugrási kísérlet nem sikerült, a parancsot nem teljesítették a németbarát tábornokok, illetve nem jutott el hozzájuk, hogy tegyék le a fegyvert. Horthyt letartóztatták, és másnap lemondásakor Szálasi Ferencet bízta meg kormányalakítással, aki átvette a hadsereg irányítását is, és november 4-én államfő is lett. A szovjetek egyre törtek előre, Szálasi totális mozgósítást rendelt el. Megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, a katonai ellenállás szervezete, azonban vezetőit letartóztatták és kivégezték. Sztálin Budapest elfoglalására adott ki parancsot, decemberben bezárult a főváros körül az ostromgyűrű, s 1945. február 13-án lezárult a világháború egyik leghevesebb ostroma. Áprilisban az utolsó német csapatok is elhagyták az országot.

A magyar holokauszt


A háború elején Magyarország biztonságos terület volt a zsidók számára, szomszédos országokból rengetegen menekültek át. 1942-43-ig a magyar zsidóság többségének életét nem fenyegette veszély. A férfiak egy részét munkaszolgálatra hívták be, és a keleti frontra küldték. A német megszállás után a helyzetük sokat romlott: Adolf Eichmann Magyarországra érkezett, és megkezdte a vidéki zsidóság deportálását. Egy hónap alatt a teljes vidéki zsidóságot összegyűjtötték, marhavagonokban Auschwitzba szállították, majd többségüket elgázosították. 1944. júliusban kezdték volna meg a budapesti zsidóság deportálását, de Horthy leállította az akciót, figyelmeztették, hogy a háború végén felelősségre vonhatják tetteiért. A nyilas hatalomátvétel után Szálasiék létrehozták a pesti gettót, és 50-70 ezer budapesti zsidót gyalog indítottak el Németországba. Az utcákon és a Duna-parton tömeges kivégzéseket hajtottak végre. A magyarországi zsidóság világháborús vesztesége 550-560 ezer fő, a nem zsidó polgári lakosságé 60-100 ezer ember, míg 340-360 ezer magyar katona halt meg.