Ugrás a Főoldalra!

Német Haditengerészet a 2. világháborúban

Hadihajók - Tengeralattjárók - Összefoglaló Táblázat

Admiral Graf Spee

Kép

 

Sebesség: 26 csomó (48,15 km/h)

Személyzet: 926 fő 

Hatótávolság: 37 040 km

Hossz: 186,0 m

Szélesség: 21,6 m

Fegyverzet:

-6 db 28,0 cm-es ágyú

-8 db 15,0 cm-es ágyú

-6 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú

-8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú

-6 db 4,0 cm-es légvédelmi gépágyú

-8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső

-2 db repülőgép

Páncélzat: övpáncél 76 mm, lövegtornyok 140-76 mm, fedélzet 38 mm

 

Az 1919-es versaillesi békeszerződés szerint a maximális 10 200 tonna vízkiszorítási határral sújtott Németország egy ügyesen megtervezett "zsebtatahajót" tervezett. (A hajót a németek hivatalosan a "páncélos hajó" osztályba sorolták, de a nyilvánosság előtt inkább "zsebcsatahajóként" emlegették, mely elnevezés rajta is ragadt. Igazából egyik kifejezés sem pontos, mivel valójában egy, az átlagosnál sokkal erősebb páncélos cirkáló volt.) Testvérhajói a Deutschland (Lützow) és az Admiral Scheer. A három egység 1931-36 között épült.Konstrukciójukban sok újítást alkalmaztak, a cirkálóknál erősebb tüzérséggel, a csatahajóknál nagyobb sebességgel rendelkeztek. A háború elején az Atlanti-óceánon tevékenykedő Graf Spee-t brit hajók, köztük az Ark Royal repülőgép-hordozó vették üldözőbe. 1939. december 13-án a La Platánál brit cirkálókkal vívott csatát, amiben súlyosan megsérült. Befutott Montevideóba, de az uruguayi kormány csak 72 órányi tartózkodást engedélyezett számára. 17-én kifutott a La Plata torkolatába, ahol legénysége elsüllyesztette. Parancsnoka, Langsdorff kapitány december 20-án egy montevideói szállodában főbe lőtte magát.

 

Admiral Hipper

Kép

Sebesség: 32,5 csomó

Személyzet: 1600 fő

Hatótávolság: 8 160 km

Hossz: 195,0 m

Szélesség: 21,1 m

Fegyverzet:

-8 db 200 mm-es ágyú

-12 db 105 mm-es légvédelmi ágyú

-12 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú

- 28 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

-12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső

-3 db Arado Ar-196-os repülőgép

Páncélzat: övpáncél 70-80mm

 

1938-ban bocsátották vízre, a Kriegsmarine által az 1930-as években épített nehézcirkáló-hajóosztály tagjaként. Testvérhajói a Blücher és a Prinz Eugen. 1940. február 18-án indult első bevetésére, amikor is a Scharnhorst és a Gneisenau társaságában a Nagy-Britannia és Skandinávia között közlekedő szövetséges konvojokat támadta, ahol megsérült. A javítások után 1941 februárjában Brestből indult újabb bevetésre, az Atlanti-óceánra, ahol támadást indított az SLS-64 jelű konvoj ellen, és több hajóját elsüllyesztette. 1941 decemberében a Lützov társaságában összecsapott az Északi-tengeren a brit Sheiffeld és a Jamaica cirkálókkal. Utoljára a Barents-tengeren vett részt harcban a sarkvidéki vizeken. A cirkálót a flottakiképző rajhoz vezényelték át a Balti-tengerre, később pedig, 1945 elején a Kelet-Poroszországban állomásozó német csapatok evakuálásában vett részt, és április 9/10 éjszaka a hajó a RAF bombázóinak egy Kiel elleni támadása során súlyosan megrongálódott. Ugyanez év május 3-án meglékelték, majd 1948-49-ben szétbontották.  

 

Admiral Scheer

Kép

Sebesség: 28 csomó

Személyzet: 951 fő

Hatótávolság: 37 040 km

Hossz: 187,9 m

Szélesség: 20,6 m

Fegyverzet:

-6 db 28,0 cm-es ágyú

-8 db 15,0 cm-es ágyú

-6 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú

-8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú

-6 db 4,0 cm-es légvédelmi gépágyú

- 8 db 53,3 cm-es torpedóvető cső

-2 db repülőgép

Páncélzat: övpáncél 76 mm, lövegtornyok 140-76 mm, fedélzet 38 mm

 

A "zsebcsatahajók" legsikeresebb egységét 1933-ban bocsátották vízre. A spanyol polgárháború során az ibériai vizeken a nemzetközi haderő kötelékében teljesített szolgálatot. A II. világháború kitörésekor éppen nagyjavításon esett át, aktív szolgálatát 1940 őszén kezdte. Egy hosszú atlanti bevetésen több mint 110 ezer tonnányi kereskedelmi hajóteret süllyesztett el, és hullámsírba küldte a Jervis Bay felfegyverzett kereskedelmi cirkálót is. Ezt követően norvégiai támaszpontokról zavarta a sarkvidéki konvojokat. A háború utolsó szakaszában a Balti-tengerre vezényelték. A kieli kikötőben brit bombázók süllyesztették el 1945. április 9-én. A roncsot később részben lebontották, a maradékot a dokk feltöltésekor betemették.  

 

Bismarck

Kép

Sebesség: 29 csomó (53,7 km/h)

Személyzet: 2092 fő

Hatótávolság: 15 000 km

Hossz: 251,0 m

Szélesség: 36,0 m

Fegyverzet:

-8db 38 cm L/47 nehézágyú 

-12db 15 cm L/55 hajóágyuk

-16 db 37 mm-es légvédelmi gépágyú

-18 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú 

- 2db ARADO Ar 196 hidroplán

Páncélzat: övpáncél 312 mm - 262 mm, oldalvért és tornyok: 360 mm speciális Wotan kompozit páncél, fedélzet 121 mm.

 

Blücher

Kép

Sebesség: 32,5 csomó

Személyzet: 1600 fő

Hatótávolság: 15 000 km

Hossz: 206,0 m

Szélesség: 21,3 m

Fegyverzet:

-8 db 20,3 cm-es ágyú

-12 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú

-12 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú

-8 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú

-12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső

3 db Arado Ar-196-os repülőgép

Páncélzat: övpáncél 70-80 mm

 

Az 1937. júniusban vízrebocsátott és 1939-re felszerelt nehézcirkáló, a Blücher egy öt hajóból álló osztály tagja volt a Lützow, a Seydlitz, a Prinz Eugen és az Admiral Hipper mellett. 1940. április 9-én egy 2000 fős haderőt szállító hadihajóraj élén, Oscar Kummetz admirális zászlóshajójaként vett részt Norvégia megszállásában, célja a norvég főváros, Oslo volt. E támadóéket 15 csapatszállító hajó követte, fedélzetükön 3761 katonával. Noha a támadást aprólékosan megtervezték, Kummetz admirális azt a parancsot adta haderejének, hogy csupán 12 csomós sebességgel keljen át az Oslo-fjordba vezető Drobak-szoroson. E döntés súlyos hibának bizonyult. A szoros csupán 457 méter széles és erődítmények védték. A norvég tüzérek addig vártak, míg a Blücher közvetlen közel nem ért, és tüzet nyitottak, rövid idő alatt lángra lobbantva a hajót. Az ezt követően becsapódó torpedók tehetetlenül sodródó, kiégett ronccsá változtatták a nehézcirkálót, mely 06.30-kor felborult, és fedélzetén több, mint 1000 emberrel elsüllyedt. Az 1990-es években a hajó korrodált üzemanyagtankjaiból kiszivárgó olaj szennyezéssel fenyegetett, ezért komoly munkára volt szükség, hogy megakadályozzák a környezeti katasztrófa bekövetkeztét. Testvérhajói: Admiral Hipper, Prinz Eugen (módosított), ex-Lützow (1940-ben félkészen eladták a Szovjetuniónak, ott Petropavlovszk nevet kapott, de nem fejezték be), Seydlitz (nem fejezték be).

 

Emden 

Kép

Sebesség: 29 csomó (54 km/ó)

Személyzet: 630 fő

Hatótávolság: 5300 tengeri mérföld

Hossz: 154,86 m

Szélesség: 13,7 m

Fegyverzet:

-8 db 150 mm-es löveg

-3db 105 mm-es  löveg

-6 db 20 mm-es légvédelmi löveg 

-120 akna

Páncélzat: 76-100 mm a vízvonalnál, 20-40 mm a fedélzeten és 51 mm a tornyokon

 

Az 1925-ben elkészült könnyűcirkáló, az Emden az első középméretű német hadihajó, amit az I. világháború után építettek. Az eredetileg széntüzelésű hajó elsősorban hosszú, nyílt tengeri utakra készült, ezért hatalmas szénraktárai voltak, de különös figyelmet szenteltek a legénységi szállás méretére és az emberek kényelmére is - ez akkoriban újdonságnak számított. A II. világháború kitörését követően aknákat telepített az Északi- tengeren, majd 1940 áprilisban a Blücher mellett részt vett Norvégia megszállásában. Bár a hadművelet során súlyos veszteségeket szenvedtek, az Emden megúszta komolyabb sérülések nélkül, és később a Balti-tengeren teljesített szolgálatot. Nem egy hadműveletben vett részt: először egy ütőképes taktikai haderővel - melyben ott volt az új csatahajó, a Tirpitz is - hajózott együtt, majd kiképzőhajóként működött. 1944 végén és 1945 elején csapatokat evakuált Kelet-Poroszországból, majd 1945 januárjában Von Hindenburg tábornagy koporsóját kellett kimenekítenie a tannenbergi temetőből. 1945 áprilisában egy Kiel ellen vezetett bombatámadás során megrongálódott. 1945 májusában meglékelték, majd 1949-ben szétszerelték.

 

Gneisenau

Kép

Sebesség: 32 csomó (59,3 km/h)

Személyzet: 1480 fő

Hatótávolság: 16 306 km

Hossz: 225,9 m

Szélesség: 30,0 m

Fegyverzet:

-9 db 28 cm-es ágyú

-12 db 15 cm-es ágyú

-14 db 10,5 cm-es légvédelmi gépágyú

-16 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú

-10 db 2 cm-es légvédelmi gépágyú

-4 db Arado Ar-196-os repülőgép

-6 db 53,3 cm-es torpedóvető cső

Páncélzat: övpáncél 343 mm - 168 mm, lövegtornyok 356 mm - 152 mm

 

A Gneisenau csatacirkálót 1936 decemberében bocsátották vízre, 1938 májusára szerelték fel. A következő évben javításokat végeztek rajta, miáltal ütőképesebbé vált. 1939 novemberében indult első bevetésére az Atlanti-óceánra, testvérha­jójával a Scharnhorsttal, és elsüllyesztette a brit Rawalpindi segédcirkálót. 1940. április 9-én Lütjens tengernagy parancsnoksága alatt részt vett Norvégia megszállásában, és a Renown brit csatacirkáló ágyúi komoly károkat okoztak a Gneisenauban, de június 8-án a Scharnhorsttal közösen elsüllyesztették a Glorious brit repülőgép-hordozót, az Ardent és az Acasta rombolókat. 1940. június 20-án Trondheim partjainál viszont a Gneisenau-t megtorpedózta meg a Királyi Haditengerészet egyik tengeralattjárója, a HMS Clyde. 1941. januárban a Scharnhorst-tal újabb bevetésre indult az Atlanti-óceánra. Útjuk sikeres volt, 22 kereskedelmi hajót süllyesztettek el. 1941. április 6-án Brest előtt újból megtorpedózta egy brit repülőgép, a négy nappal később vezetett szövetséges légitámadás során pedig újabb sérüléseket szenvedett. 1942 februárjában vitte véghez híres haditettét: a Scharnhorst és a Prinz Eugen nehézcirkáló kíséretében áthajózott a La Manche csatornán Swordfish-ek torpedótámadása közepette Brestből Németországba. Közben aknára futott, de a robbanás nem okozott komoly kárt. 1942. február 27-én a kieli kikötőben újabb bombatalálatok érték. Ezután az ágyúkat leszerelték róla, Gdyniába vontatták, ahol 1945. márciusban torlaszolóhajóként elsüllyesztették. Az oroszok kiemelték, majd 1947-51 között lebontották.

 

Graf Zeppelin

Kép

Sebesség: 35 csomó (64,82 km/h)

Személyzet: 1760 fő

Hatótávolság: 14 840 km

Hossz: 262,50 m

Szélesség: 31,6 m

Fegyverzet:

-16db 150 mm-es

-12 db 104 mm-es löveg

-43 repülőgép

Páncélzat: Övpáncél 89 mm, repülőfedélzet 37,5 mm

 

Az első világháború után az 1919-ben rájuk erőszakolt fegyverkezési korlátozások keretében Németországnak megtiltották a repülőgéphordozó-erő kialakítását. 1933 közepére elkészült egy teljes fedélzetű, 40 repülőgép üzemeltetésére alkalmas repülőgép-hordozó alapterve, ám a projektet késleltette az építési gyakorlat hiánya. A munkálatok 1935-ben megkezdődtek, de a Graf Zeppelin befejezését az U-boot program miatt halogatták. A befejezetlen hordozót a II. világháború vége előtt pár hónappal szándékosan elsüllyesztették. A Szovjetunió kiemelte, de útban Leningrád felé megint elsüllyedt. A Graf Zeppelin az eredeti tervek szerint egy 12 db Ju-87D zuhanóbombázóból és 30 db Me-109F vadászgépből álló repülőgép- csoportot hordozott volna. Félig elkészült egy testvérhajója is, amelyet a híresztelések szerint az I. világháború német haditengerészeti-léghajó divízió parancsnoka után Peter Strassernek neveztek volna.

 

Karlsruhe

Kép

Sebesség: 32 csomó

Személyzet: 580-900 fő között

Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld

Hossz: 173,75 m

Szélesség: 15,24 m

Fegyverzet:

-9 db 15,0 cm-es ágyú

-8 db 8,8 cm-es ágyú

-8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú 

-6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

-2 db Arado Ar 196 repülőgép

Páncélzat: övpáncél 50-70 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 40,1 mm

 

A II. világháború kitörésekor Német Haditengerészet hat könnyűcirkálójából kettő a norvégiai hadjárat idején süllyedt el. Az invázió alatt a Karlsruhe adta 4. hadműveleti csoport zászlóshajóját; április 9-én a Truant brit tengeralattjáró torpedózta meg, és a cirkáló olyan súlyosan megrongálódott, hogy egy német torpedónaszádnak el kellett süllyesztenie. Másnap pedig a Königsberg, - mely a Bergen felé hajózott - esett áldozatul a brit haditengerészet Blackburn Skua gépeinek. A nácik hatalomra jutása előtt négy évvel, 1929 novemberében szolgálatba állított Karlsruhe a Német Haditengerészet „K” könnyűcirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt: a másik kettő a Köln és a Königsberg. A könnyúcirkáló kiképzőhajóként a háború előtt számos alkalommal indult külföldi küldetésre.

 

Köln

Kép

Sebesség: 32 csomó

Személyzet: 821 fő

Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld

Hossz: 173,95 m

Szélesség: 15,24 m

Fegyverzet:

-9 db 15,0 cm-es ágyú

-6 db 8,8 cm-es ágyú

-8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú 

-2 db repülőgép

Páncélzat: övpáncél 68,58 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 38,1 mm

 

Az 1928 májusában felszerelt Köln a Német Haditengerészet egyik könnyűcirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt, testvérhajói a Karlsruhe és a Königsberg. A Köln a II. világháború első napjától harcban állt: Densch admirális felderítő haderejének részeként aknákat fektetett le az Északi- tengeren. Norvégia megszállása során, 1940 áprilisában a Königsberggel együtt tagja volt a Bergennél partra szálló német inváziós haderő biztosítását végző hajórajnak. A Köln az északi vizeken teljesített szolgálatot, egészen 1943-ig, amikor áthelyezték a Balti Flottához. Ezt követően számos támogató hadműveletben vett részt, 1944 végén pedig - már a flottakiképző hajóraj tagjaként - civileket és katonákat menekített ki Kelet-Poroszországból. Noha ez a küldetés korántsem volt veszélytelen, a Köln nagyszerű munkát végzett. 1945. március 30-án, alig néhány héttel a háború vége előtt, miközben generáljavítást végeztek rajta a wilhelmshaveni haditengerészeti hajójavító műhelyben, az amerikai légierő (USAAF) B-24-es bombázói csapást mértek a kikötőre, és súlyosan megrongálódott. A tenger fenekére süllyedt, és csak a felépítmény látszott ki a vízből. 1945. április 6-án bár ágyúit meghagyták, leszerelték, a német kapitulációig a kikötő védelmében vett részt. 1946-ban leselejtezték.

 

Königsberg

Kép

Sebesség: 32 csomó

Személyzet: 580-900 fő között

Hatótávolság: 5.500 tengeri mérföld

Hossz: 173,75 m

Szélesség: 15,24 m

Fegyverzet:

-9 db 15,0 cm-es ágyú

-8 db 8,8 cm-es ágyú

-8 db 3,7 cm-es 

-6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

-2 db Arado Ar 196 repülőgép

Páncélzat: övpáncél 50-70 mm, lövegtornyok 25,4 mm, fedélzet 40,1 mm

 

A német könnyűcirkálót Wilhelmshaven haditengerészeti hajógyárában kezdték el építeni 1926 tavaszán, és 1927. március 26-án bocsátották vízre. Az 1929 áprilisában szolgálatba állított Königsberg a Német Haditengerészet egyik könnyücirkáló-osztályának volt tagja. Ez az osztály három hajóból állt: a másik kettő a Karlsruhe és a Köln. A Königsberg Densch altengernagynak, a német haditengerészet felderítőegységei rangidős parancsnokának zászlóshajója volt. 1940. április 10-én süllyedt el Bergennél, amikor a brit haditengerészet légiflottájának Blackburn Skua repülőgépei több hullámban, zuhanóbombázásban csaptak le rá. Ez a cirkáló volt a háború első nagyobb hadihajója, amely légitámadás következtében süllyedt el. A Königsberg roncsait 1943-ban emelték ki, szárazdokkba vitték, majd amikor 1944 szeptemberében újból az oldalára fordult, felhagytak a javításával és szétbontották.

 

Leipzig

Kép

Sebesség: 32 csomó

Személyzet: 615-950 fő

Hatótávolság: 8400 km

Hossz: 176,7 m

Szélesség: 16,3 m

Fegyverzet:

-9db 150 mm-es ágyú

-8db 88 mm-es  ágyú

-8db 37 mm-es légvédelmi ágyú

-6db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

-12db 533 mm-es torpedóvetőcső

-2 repülőgép

Páncélzat: övpáncél 20-50 mm, fedélzet 20-25 mm, tornyok 20-100 mm

 

A német könnyűcirkálót 1928-ban kezdték el építeni Wilhelmshaven-ben, majd 1929-es vízrebocsátását követően 1931. október 8-án szolgálatba állt. A Leipzig és a Köln könnyűcirkálók a háború legelső heteiben, a Norvégia lerohanása előtti időszakban az Északi-tenger vidékén teljesített aknatelepitő megbízatásokat. Itt 1939. december 13-án súlyosan megrongálta a brit HMS Salmon tengeralattjáró. A javítást követően a Balti-tengerre vezényelték át, ahol a szovjet haderők ellen harcolt. 1944. október 15-én a Balti-tengeren a Hela-félsziget partjainál a Prinz Eugen nehézcirkálóval ütközött, súlyosan megrongálódott, a további küzdelmekben már nem vett részt. 1946 júliusában süllyesztették el mérgesgáz szállítmányával együtt a szövetségesek az Északi-tengeren.

 

Lützow

Kép

Sebesség: 26 csomó

Személyzet: 951 fő

Hatótávolság: 19 000 km

Hossz: 187,9 m

Szélesség: 20,6 m

Fegyverzet:

-6db 28 cm-es ágyú

-8db 15 cm-es ágyú;

-6db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú;

-8db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú

-6db 4 cm-es légvédelmi gépágyú;

-20db 2 cm-es légvédelmi gépágyú

-8db 53,3 cm-es torpedóvető cső

-2db repülőgép

Páncélzat: övpáncél 76 mm, lövegtornyok 140-76 mm, fedélzet 38 mm

 

1931-ben került vízre a "zsebcsatahajónak" is nevezett, a szokásosnál erősebb felépítésű cirkálóosztály első tagjaként. Ekkor még Deutschland volt a hajó neve, mely 1933-ban készült el teljesen. A spanyol polgárháború idején a köztársaságiak egyik repülőgépe súlyosan megrongálta, a legénységből többen meghaltak. A második világháború elején az atlanti vizekre hajózott, ahol két kereskedelmi hajót elsüllyesztett, egyet pedig (az amerikai City of Flint-et) elfogott. November elején hazahívták és Hitler parancsára átkeresztelték Lützow-ra: a német kancellár ugyanis rettegett attól, hogy egy Németország nevét viselõ hadihajó elsüllyed. Ezt követően alaposan átalakították, később átsorolták a nehézcirkálók közé. 1940 tavaszán a Norvégia elleni támadás során eltalálta egy brit torpedó. Kijavítása után 1943-ig ebben a térségben maradt, közben 1941 nyarán egy másik torpedótalálattól is megsérült. 1943-tól a Balti-tengeren állomásozott. 1945 áprilisában a schwinemündei kikötőben brit repülőgépek bombái eltalálták. Május elején a roncsot felrobbantották és az elsüllyedt. 1947-ben a szovjetek kiemelték, majd miután elvontatták Kalinyingrádba (Königsberg), lebontották.  

 

Nürnberg

Kép

Sebesség: 32 csomó

Személyzet: 650-950 fő között

Hatótávolság: 7.000 tengeri mérföld

Hossz: 183,80 m

Szélesség: 16,46 m

Fegyverzet:

-9 db 15,0 cm-es ágyú

-8 db 8,8 cm-es ágyú

-8 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú

-6 db 20 mm-es légvédelmi gépágyú

- 2 db Arado Ar 196 repülőgép

Páncélzat: övpáncél 18-50 mm, lövegtornyok 20-80 mm, fedélzet 20-25 mm

 

1939 szeptemberében a kieli Deutsche Werke A.G. hajógyárban épült Nürnberg könnyűcirkáló volt a német haditengerészeti felderítő erő élén álló Densch altengernagy zászlóshajója, és szeptember 3-tól más könnyűcirkálókkal együtt azt a feladatot kapta, hogy aknákat telepítsen az Északi-tengeren. 1939. december 13-án a Nürnberget megtámadta a Salmon angol tengeralattjáró, és a hajó az orrán torpedótalálatot kapott. A javítási munkálatok elvégzése után 1940 nyarán futott ki a tengerre: előbb a norvég vizeken, majd a Balti-tengeren teljesített szolgálatot és részt vett 1941 szeptemberében a szovjet balti flotta kitörési útjának elzárásában. 1945 januárjáig nem kapott harci feladatot, ekkor a Skaggerak-tengerszorosban teljesített védelmi jellegű, aknatelepítő feladatokat, s közben számos brit repülőgép támadását verte vissza. Május 9-én a Prinz Eugennal együtt Koppenhágában adta meg magát a szövetségeseknek, 1946 januárjában Libaunál a cirkálót átadták a Szovjetuniónak, majd ezután Admiral Makarov néven szolgált a szovjet haditengerészet kötelékében.

 

Prinz Eugen

Kép

Sebesség: 32 csomó (59 km/h)

Személyzet: 1450 fő

Hatótávolság: 7200 km

Hossz: 210,0 m

Szélesség: 21,8 m

Fegyverzet:

-8 db 20,3 cm-es ágyú

-12 db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú

-12 db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú

-28 db 2,0 cm-es légvédelmi gépágyú

-12 db 53,3 cm-es torpedóvető cső

-3 db Arado Ar-196-os repülőgép

Páncélzat: övpáncél 70-80mm

 

A német cirkálót a Germaniawerft kieli gyárában kezdték el építeni 1936. április 23-án, majd 1938 augusztusban bocsátották vízre a Kriegsmarine által az 1930-as években épített nehézcirkáló-hajóosztály harmadik tagjaként. 1941-ben az elsők között szerelték fel rádiólokátorral, ezt nem kevesebb, mint hatvan víz alatti lehallgató-berendezéssel egészítették ki. 1941-ben a Bismarck társaságában kihajózott az Atlanti-óceánra, és május 24-én részt vett a Hood brit csatacirkáló elsüllyesztésében. A Prinz Eugen ezután befutott Brestbe. Egy bombatámadás során megsérült, kijavítása után 1942. február 12-én a Scharnhorst és a Gneisenau társaságában áttört a La Manche-csatornán. Ezután Norvégiában, majd a Balti-tengeren szolgált, 1944-ben az előrenyomuló szovjet csapatokkal szemben a német defenzív haderő tüzérségi támogatásában vett részt. 1944. október 15-én súlyosan megrongálódott, miután összeütközött a Leipzig könnyűcirkálóval. A világháború vége Koppenhágában találta, ahol legénysége megadta magát a szövetségeseknek, és a britek kezére került, később az amerikaiak Bikininél célhajóként atomkísérlethez használták. Ott süllyedt el 1946. december 16-án. Testvérhajói: Admiral Hipper, Blücher (ezekhez képest módosított modell), ex-Lützow (1940-ben félkészen eladták a Szovjetuniónak, ott a Petropavlovszk nevet kapta, de nem fejezték be), Seydlitz (nem fejezték be).

 

Scarnhorst

Kép

Sebesség: 32 csomó (59,3 km/h)

Személyzet: 1840 fő

Hatótávolság: 16 306 km

Hossz: 234,9 m

Szélesség: 30,0 m

Fegyverzet:

-9db 28 cm-es ágyú

-12db 15 cm-es ágyú

-14db 10,5 cm-es légvédelmi gépágyú

-16db 3,7 cm-es légvédelmi gépágyú

-10db 2 cm-es légvédelmi gépágyú

-4db Arado Ar-196-os repülőgép

-6db 53,3 cm-es torpedóvető cső

Páncélzat: övpáncél 343 mm - 168 mm, fő lövegtornyok 356 mm - 152 mm, fedélzet 75 mm

 

Schleswing-Holstein

 

Kép

Sebesség: 19,1 csomó

Személyzet: 742-802 fő

Hatótávolság: 4800 tengeri mérföld

Hossz: 127,6 m

Szélesség: 22,2 m

Fegyverzet:

-4db 28cm-es ágyú

-14db 15cm-es ágyú

20db 8.8cm-es légvédelmi ágyú

-4db 3,7cm-es légvédelmi gépágyú

Páncélzat: övpáncél 240 mm, a tornyok 300 mm és a fedélzet 40 mm

 

Schleswig-Holstein annak az öt hajóból álló régi csatahajó-osztálynak egyik képviselője, melyet 1902-04 között kezdtek építeni. Magát a Schleswig-Holstein-t 1906 decemberében bocsátották vízre, 1908 júliusában szerelték fel, és helyezték a Német Északi Flotta kötelékébe, ahol részt vett a jütlandi ütközetben is. A háború utolsó két évében felváltva szolgált raktárhajóként Bremerhavenben, és barakkhajóként Kielben. Egyike volt annak a néhány hadihajónak, amit Németország tengerpartjainak védelmében megtarthatott az I. világháború után. Nagyarányú átépítés után tisztképző hajóként használták. 1939. augusztusban újra első vonalbeli szolgálatba helyezték. Feladata a Lengyelországot megszálló német haderő támogatása volt; szeptember 1-én négy 28 cm-es ágyújának a westerplattei lengyel erődítményre zúduló tüze nyitotta meg a II. világháborút. Egy héten keresztül lőtte az erődöt, míg a lengyelek szeptember 7-én meg nem adták magukat. Később a Norvégiát megszálló szárazföldi haderőt kísérő egyik hajóraj vezérhajója volt. Ezután kiképzőhajóként a Balti-tengeren teljesített szolgálatot. 1944. december 18-án a RAF egy Gdyniát ért bombatámadása során súlyosan megsérült, s végül 1945. március 21-én elsüllyesztették. 

Tirpitz

Kép

Sebesség: 29 csomó (53,7 km/h)

Személyzet: 2608 fő

Hatótávolság: 15 000 km

Hossz: 251,0 m

Szélesség: 36,0 m

Fegyverzet:

-8db 38cm-es nehézágyú

-12db 15cm-es ágyú

-16db 10,5 cm-es légvédelmi ágyú

-16db 3,7 cm-es légvédelmi ágyú

-12db 2 cm-es légvédelmi gépágyú

-2db Arado Ar-196-os hidroplán

-8db torpedóvető cső

Páncélzat: övpáncél 312 mm - 262 mm, oldalvért és tornyok: 360 mm speciális Wotan kompozit páncél, fedélzet 121 mm

 

A Bismarck testvérhajóját 1936. november elején kezdték el építeni Williemshavenben, és 1939. április 1-én bocsátották vízre. Az 1941. február 25-i szolgálatba állítása után - több bevetést végrehajtva - a Trondheim-fjorban talál menedékre. 1942 áprilisában angol bombatalálatok következtében megsérül. Áttelepítik az Alta-fjordba, ahol 1943. szeptember 22-én egy brit kommandóegység törpe tengeralattjárók segítségével aláaknázza és súlyosan megrongálja. Kijavítása után Tromsö közelében rejtőzködik. 1944-ben a Furious anyahajó repülőgépei többször is megtámadták, majd 1944. szeptember 12-én az angol Lancasterek speciális bombákkal újra támadják. A Tirpitz felfordul, legénységének csaknem a fele elpusztul. A roncsot 1948 és 1957 között lebontják.  

Z-1Leberecht Maas

Kép

Sebesség: 30 csomó

Személyzet: 313 fő

Hatótávolság: 8153 km

Hossz: 120,1 m

Szélesség: 11,8 m

Fegyverzet:

-5db 127mm-es  ágyú,

-8db 37mm-es légvédelmi ágyú

-16db 20mm-es légvédelmi gépágyú

-8db 533mm-es torpedó-vetőcső 

-60db akna

Páncélzat: övpáncél: 20 mm, fedélzet: 20 mm, gépterem: 25 mm, lőszerraktár: 35 mm

 

A német haditengerészet két különböző osztályhoz tartozó romboló-típussal vágott neki a II. világháborúnak: a Diether von Roeder-osztállyal, melyhez hat hajó tartozott, és a 16 fősLeberecht Maas-osztállyal. A két hajóosztály méreteiben és fegyverzetében hasonlított egymásra, bár a Von Roeder-osztály jobb teljesítmény elérésére volt képes, hiszen a Leberecht Maas-osztály56 km/h-s (30 csomós) sebességével szemben akár 70 km/h- val (38 csomóval) is tudta szelni a habokat. A Von Roederek utazótávolsága szintén meghaladta a másik romboló-osztályét: e tekintetben 8987 km állt szemben 8153 kilométerrel. A 2. torpedóromboló-flottillához tartozó és Erich Bonte sorhajókapitány parancsnoksága alatt álló Leberecht Maas-t 1934-ben kezdték el építeni Kiel-ben, 1935-ben bocsátották vízre és 1937. januárjában állt szolgálatba. A háború első hónapjaiban - a német haditengerészet többi torpedórombolójával együtt - idejének nagy részét aknatelepítéssel töltötte. 1940. február 22-én az északi-tengeri Borkum mellett aknára futott, és elsüllyedt. A német torpedórombolóknak ezen osztálya rendelkezett először négyes szerelvényre helyezett torpedóvető csövekkel. 1944 után a hajók légvédelmi fegyverzetét is megerősítették.  

Hadihajók - Tengeralattjárók

Német Tengeralattjárók

Milch Kuh

www.tvn.hu_2a77be075023eeda2438dfd29e53efa4.jpg

Sebesség:

-Felszínen: 14,9 csomó (27,6km/h)

-Merülve: 6,2 csomó (11,5km/h)

____________________________

Hatótávolság:

-Felszínen: 22850km

-Merülve: 102km

____________________________

Max mélység: 240m

Személyzet: 60fő

Hossz: 67,1m

Szélleség: 9,35m

Magasság: 11,7mm

____________________________

Fegyverzet:

-2db 37mm légvédelmi ágyú

-2db 20mm légvédelmi ágyú

____________________________

A tartályhajó fejlesztése IXD típus alapján kezdődött meg. A "fejőstehénnek" becézett tartályhajók széles építésű, XIV-es típusú tengeralattjárók voltak. Ezek az U-hajók egyetlen saját torpedóvető csövet sem kaptak, ezek helyére 700 tonnányi gázolajat tartalmazó tartályokat építettek be. Ez a mennyiség tizenkét VII-es típusú hajó feltöltésére volt elegendő, s egy feltöltés négy-öt héttel hosszabbította meg őrjáratukat. A tapasztalt kapitányok által parancsnokolt tankerek fedélzetén ráadásul volt orvos, ezenkívül szállítottak torpedókat, lőszert, pótalkatrészeket, élelmiszert és vizet, továbbá tartalék legénységi állományt, ha a harcoló tengeralattjárókon pótolni kellett valakit. Életbevágóan fontos német stratégiai ütőkártyául szolgáltak az atlanti-óceáni csatában.

 

U-Boat IA

www.tvn.hu_df740984059878646780778f10887535.jpg

Sebesség:

-Felszínen: 18,6 csomó

-Merülve: 8,3 csomó

_____________________________

Hatótávolság:

-Felszínen: 14615km

-Merülve: 144km

_____________________________

Max mélység: 200m

Személyzet: 46fő

Hossz: 72,5m

Szélesség: 6,2m

Magasság:

 _____________________________

Fegyverzet:

- 6db torpedó vetőcső (14db torpedó)

- 28db akna

- 105mm ágyú- 20mm légvédelmi ágyú

_____________________________

Dacolva a versailles-i békeszerződés korlátozásaival, Németország titokban hozzákezdett tengeralattjáró-flottájának újjászervezéséhez. Már 1922-ben egy Hágában működő holland cég égisze alatt létrehoztak egy tengeralattjárók tervezésével foglalkozó irodát. Látszólag külföldi megrendelésre a német tervezők és konstruktőrök új hajótesteket terveztek és építettek, melyekből később a német tengeralattjárók tulajdonképpeni mintapéldányai lettek. 1928 és 1930 között egy török és öt finn tengeralattjárón dolgoztak. A török hajót, a Gur-t 1932-ben Spanyolországba szállították, ahol Hollandiában gyártott motorral látták el. E tengeralattjáró mintául szolgált két, 1936-ban épített, 862 tonnás IA tengeralattjáró-típusnak, melyeket a háború kitörésekor kiképzőhajóként használtak. A megépített két egységnél (U-25, U-26) szerzett tapasztalatok alapján kezdték el tervezni 1935-1936-ben a IX-típusú tengeralattjárókat. Az IA hajók merülési mélységét eredetileg 100 m-re tervezték, de később a hadműveletek alatt 200 m-ig is lemerültek. 6 torpedóvető csővel látták el (4 a hajóorrban, 2 a farban) és 14 db torpedót volt képes szállítani.

 

U-Boat IIA

www.tvn.hu_d5bd470742ff06f205c496411decc1fe.jpg

Sebesség:

- Felszínen: 13 csomó (24km/h)

- Merülve: 6,9 csomó (13km/h)

_____________________________

Hatótávolság:-Felszínen: 2500km

-Merülve: 55km

_____________________________

Max mélység: 150m

Személyzet: 24fő

Hossz: 40,9m

Szélesség: 4,1m

Magasság: 8,6m

____________________________

Fegyverzet:

- 3db torpedó vetőcső (5db torpedó)

____________________________

 A IIA típust rövid hatótávú, korlátozott ideig tartó portyákra tervezték, azaz parti tengeralattjárónak. Gyakran harcoltak a felszínen, így kovácsolva előnyt abból, hogy a brit harcászati szakemberek kizárólag a víz alatt támadó U-boatok elleni küzdelemre készültek fel. 

 

U-Boat IIB 

www.tvn.hu_6dfd05b565cdc086b6dec43b6c7ebe60.jpg

Sebesség

- Felszínen:13 csomó (24km/h)

- Merülve: 7 csomó (13km/h)

_____________________________

Hatótávolság:

-Felszínen: 5000km

-Merülve: 70km

_____________________________

Max mélység: 150m

Személyzet: 24fő

Hossz: 42,7m

Szélesség: 4,1m

Magasság: 8,6m

____________________________

Fegyverzet:

- 3db torpedó vetőcső (5db torpedó)

____________________________

A II.B osztályú hajókat a Kriegsmarine haditengerészei a nem túl hízelgő "Fatörzs-kenu" névvel illették, mivel az egységek kis méretüknél fogva roppant instabilak voltak, és rémisztően billegtek a felszínen. A típus egyenes leszármazottja volt az I. világháború során alkalmazott UB.II osztálynak, amelyet partmenti járőrfeladatokra terveztek. Ezek a hajók 1940-ben már igencsak elavultnak számítottak. A későbbi fejlesztések során a mérnökök megpróbálták növelni a hajó stabilitását, ezért részlegesen átépítették a törzset, és nagyobb üzemanyagtartályt építettek be a hatótávolság növelése érdekében. 1940-41 között az admiralitás fokozatosan kivonta az osztályhoz tartozó egységeket a járőrszolgálatból, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy azok nem képesek felvenni a harcot a brit rombolókkal. A II. osztály különböző változataiból összesen 50 példány épült, amelyek közül hat darabot 1941 nyarán a német haditengerészet a román hadsereg kötelékébe utalt át. 

 

U-Boat IID 

u-boat-2d.jpg

Sebesség:

- Felszínen: 12,7 csomó (24km/h)

- Merülve: 7,4 csomó (14km/h)

_____________________________

Hatótávolság:

-Felszínen: 9000km

-Merülve: 90km

_____________________________

Max mélység: 150m

Személyzet: 24fő

Hossz: 44m

Szélesség: 4,9m

Magasság: 8,4m

____________________________

Fegyverzet:

- 3db torpedó vetőcső (5db torpedó)

____________________________

  A II D típus legelső hajóját 1939. szeptemberében bocsátották vízre és 1941 januárjában állították szolgálatba. A Deutsche Werke kieli hajógyárában összesen 16 darab ilyen hajó (U-137-től U-152-ig) épült meg. A kései szolgálatba állítás ellenére ezek a hajók már 1940-ben is igencsak elavultnak számítottak. A későbbi fejlesztések során a mérnökök megpróbálták növelni a hajó stabilitását, ezért részlegesen átépítették a törzset, és nagyobb üzemanyagtartályt építettek be a hatótávolság növelése érdekében. 1940-41 között az admiralitás fokozatosan kivonta az osztályhoz tartozó egységeket a járőrszolgálatból, mivel nyilvánvalóvá vált, hogy azok nem képesek felvenni a harcot a brit rombolókkal. A II. osztály különböző változataiból összesen 50 példány épült, amelyek közül hat darabot 1941 nyarán a német haditengerészet a román hadsereg kötelékébe utalt át. 

 

U-Boat IXA

 nevtelen.jpg

 Sebesség:

- Felszínen:

- Merülve:

____________________________

Hatótávolság:

- Felszínen:

- Merülve:

____________________________

Max mélység:

Személyzet: 

Hossz: 76,6m

Szélesség:

Magasság:

____________________________

Fegyverzet:

-

____________________________

 

U-Boat IXB 

ixb.jpg

Sebesség:

- Felszínen: 18,2 csomó (34 km/h)

- Merülve: 7,3 csomó (13,5 km/h)

______________________________

Hatótávolság:

- Felszínen: 22200km

- Merülve: 118km

______________________________

Max mélység: 230m

Személyzet: 56fő

Hossz: 76,5m

Szélesség: 6,8m

Magasság: 9,6m

______________________________

Fegyverzet:

-6db torpedó vetőcső (23db torpedó)

-Utof 105mm L45 fedélzeti ágyú

______________________________

 A IXB típust a IX-es típusból fejlesztették ki kisebb módosításokkal. Ezt követte a tökéletesített IXC típus. A IXB típus nagyon sikeres volt, hajói átlagosan 100.000 tonna hajóteret süllyesztett el a harcok alatt. A tengeralattjáró 23 torpedó tárolására volt képes, melyekkel megfelelő parancsnok irányítása alatt komoly ütőerőt képviselt a konvojok elleni harcban. Egyik nevezetes IXB típusú hajó az U-123, mely Hardegen sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt megnyitotta a harcot az amerikai vizeken 1942 elején, és elsüllyesztette az első hajót, a NORNESS tankhajót. Az U-107, Hessler parancsnoksága alatt több sikeres támadást hajtott végre konvojok ellen Afrika partjainál.

 

U-Boat IXC

ixc.jpg 

Sebesség:

- Felszínen: 18,3 csomó (34 km/h)

- Merülve: 7,3 csomó (13,5 km/h)

____________________________

Hatótávolság:

- Felszínen: 24 880 km

- Merülve: 117 km

____________________________

Max mélység: 230m

Személyzet: 56fő

Hossz: 76,8 m

Szélesség: 6,8 m

Magasság: 9,4 m

____________________________

Fegyverzet:

- 6db torpedó vetőcső

- Utof 105mm L45 fedélzeti ágyú

____________________________

A IXB típus továbbfejlesztésével bővítették a a tárolási kapacitást, ezzel 43 tonnával több üzemanyagot vehetett fel, ami 13 400 mérföldre növelte a hajó hajó hatótávolságát. Számos IXC hajóba - az U-162-től a 170-n át az U-505 és a 550-ig (35 tengeralattjáró), nem építették be az aknarakás lehetőségét. Testvértípusa a IXC/40, hasonló tulajdonságokkal rendelkezett. 

 

U-Boat IXD 

ixd.jpg

Sebesség:

- Felszínen: 20,8 csomó (38,5 km/h)

- Merülve: 6,9 csomó (12,8 km/h)

______________________________

Hatótávolság:

- Felszínen: 23 600 km

- Merülve: 115 km

______________________________

Max mélység: 230m

Személyzet: 63fő

Hossz: 87,6 m

Szélesség: 7,5 m

Magasság: 10,2 m

______________________________

Fegyverzet:

- 6db torpedó vetőcső

- Utof 105mm L45 fedélzeti ágyú (150db töltény)
______________________________

 Ez a tengeralattjáró az I. osztály továbbfejlesztett változata volt: törzsét jelentősen meghosszabbították, amelynek következtében vízkiszorítása meghaladta az 1000 bruttóregisztertonnát. A VII osztályú hajókhoz képest lényegesen modernebb típus volt, 13 000 tengeri mérföld körüli hatótávolsága miatt alkalmas volt járőrfeladatokat ellátni az Indiai-óceánon, illetve Afrika partvidékein. A D1 és a D2 típusváltozatok csak a meghajtógépek elrendezésében és teljesítményében különbözik egymástól. Több mint 500 tonnával nehezebb és majdnem 10 méterrel hosszabb mint a IXC/40 típus. (Ez a típusváltozat karcsúbbra sikeredett, mint a IXC, és némileg megnövekedett a felszíni sebessége is.) Fegyverzete 24 torpedó, 6 vetőcsővel (4 az orrban, 2 a farban), és egy Utof 105mm/45 fedélzeti ágyú, 150 lövedékkel. A IXD2 típusú hajóknál ezt kiegészítette egy 20 mm-es gépágyú, valamint egy 20 mm-es, négycsövű Flakvierling légvédelmi géppuska. A D2 ezen kívül még Schnorchel levegőztető berendezéssel, valamint Naxos radarral is fel volt szerelve.

 

U-Boat VIIA 

vii7.jpg  

 

Sebesség:

- Felszínen: 17 csomó (31km/h)

- Merülve: 8 csomó (15km/h)

_____________________________

Hatótávolság:

-Felszínen: 11470km

-Merülve: 175km

_____________________________

Max mélység: 220m

Személyzet: 46fő

Hossz: 64,5m

Szélesség: 5,85m

Magasság: 9,5m

____________________________

Fegyverzet:

- 88mm ágyú (220db töltény) 

- 5db torpedó vetőcső (11db torpedó)

 

 

____________________________

A típus tervezése 1933-1934 között kezdődött, új generációja lett a német támadó-tengeralattjáróknak VII típusnévvel. A VII-es típus nagy teherbírású, olcsó, a karbantartás és működtetés terén pedig egyszerű változat volt. Ezeknek a tengeralattjáróknak 1941 és 1943 között majdnem sikerült kiéheztetniük és térdre kényszeríteni Nagy-Britanniát. 5 torpedóvető-csővel (4 az orrban) rendelkezett, és a 11 torpedó mellett még 22 TMA aknát vihetett magával. Kiegészítő fegyverzetként egy 88 mm-es fedélzeti ágyút építettek a hajóba - ehhez 160 lövedéket volt képes szállítani. A VIIB típust lényegesen tökéletesítették a nagyobb hatótávolság érdekében .

 

U-Boat VIIB

viib.jpg 

 Sebesség:

- Felszínen: 17,9 csomó (33km/h)

- Merülve: 8 csomó (15km/h)

_____________________________

Hatótávolság:

-Felszínen: 16095km

-Merülve: 175km

_____________________________

Max mélység: 220m

Személyzet: 48fő

Hossz: 66,5m

Szélesség: 6,2m

Magasság: 9,5m

____________________________

Fegyverzet: 

- 88mm ágyú (220db töltény)

- 5db torpedó vetőcső (14db torpedó)


____________________________

 Igen hamar fény derült a VIIA típus több hátrányára (csekély üzemanyag-tartalék, ezáltal rövid hatótávolság). Ennek kiküszöbölésére a VIIB már kiegészítő külső tartállyal 33 tonna üzemanyag-többletet tudott magával vinni, ezáltal 2500 mérfölddel meghosszabbítva a hatótávolságot. A hajótest az A-variánshoz képest 2,1 méterrel volt hosszabb, és a merüléshez beépített tartályok méreteit is megnövelték. Ezen kívül némileg gyorsabb gépeket kapott, mint a VIIA, ezzel is növelve a hajó fürgeségét. Fegyverzete is változott a VIIA-hoz képest, 5 torpedóvető-csövet építettek be, négyet az orrba, egyet pedig a hajófarba. A típus legkomolyabb tervezési hiányossága a levegőztető nyílások elégtelen száma és nem megfelelő elhelyezése volt, amelyet különböző külső levegőztető berendezés (Schnorchel) segítségével igyekeztek pótolni, mérsékelt sikerrel - így a hajó ezen rendszerét a VIIC osztály típusain már jelentősen átalakították. A II. világháború során összesen 24 példány épült a típusból. A VIIB típussal olyan híres parancsnokok harcoltak, mint Kretschmer (U-99), Prien (U-47) és Schepke (U-100).  

 

U-Boat VIIC 

viic.jpg

 Sebesség:

 

- Felszínen: 17,7 csomó (33km/h)

 

- Merülve: 7,6 csomó (14km/h)

_____________________________

Hatótávolság:

-Felszínen: 15170km

-Merülve: 150km

_____________________________

Max mélység: 230m

Személyzet: 52fő

Hossz: 67,1m

Szélesség: 6,2m

Magasság: 9,6m

____________________________

Fegyverzet: 

- 5db torpedó vetőcső (14db torpedó)
- 88mm ágyú (220db töltény)

 ____________________________

A Dönitz személyes bábáskodása mellett kifejlesztett VIIC típus némileg módosított változata a VIIB. típusnak. Alapvetően ugyanolyan az elrendezése és a teljesítménye. 5 torpedóvető-csővel rendelkezik ( 4 az orrban, egy pedig a hajófarban). Épült olyan változat is, ahol csak két vetőcső volt az orrban (U-72, U-78, U-80, U-554 és U-555) és olyan is, melynek nem volt a farban vetőcsöve (U-203, U-331, U-351, U-401, U-431 és U-651). A VIIC-t a háború teljes ideje alatt gyártották, a német tengeralattjáró flotta legnagyobb számban gyártott hajója, 600-nál is több egységet bocsátottak vízre. Ennek a típusváltozatnak az első vízrebocsátott hajója az U-69 volt, 1940-ben. A típus megjelenésekor a kor legjobb, legmodernebb tengeralattjárójának számított, amely a német tengeralattjáró-flotta gerincét képezte, gyakorlatilag a tengeri háború majd mindegyik frontján harcolt. Egyik legismertebb hajó ebből a típusból a szövetségesek fogságába esett U-570, és az U-96, melynek történetét feldolgozta a Das Boot c. film is. A típus figyelemre méltó változata az ú.n. U-flak boats. A VIIC továbbfejlesztett változata a VIIC/41, aknarakó-hajó változata pedig a VIID típusjelet kapta.

 

U-Boat XB 

xb.jpg

 Sebesség:

- Felszínen: 17 csomó (31km/h)

- Merülve: 7 csomó (13km/h)

_____________________________

Hatótávolság:

- Felszínen: 34170km

- Merülve: 172km

_____________________________

Max mélység: 220m

Személyzet: 56fő

Hossz: 89,8m

Szélesség: 9,2m

Magasság: 10,2m

_____________________________

Fegyverzet:

- 2db torpedó vetőcső (15db torpedó)

- 66db akna

- Utof 105mm L45 fedélzeti ágyú (200db töltény)

_____________________________

 Aknarakó hajó, 8 db épült a típusból 1939-44 között. Tervezése 1938-ban kezdődött, és képessé tették 66 SMA akna hordozására. Fegyverzetéhez még 15 torpedó és egy 105 mm-es fedélzeti ágyú tartozott. Az XB osztály különlegessége a speciális kettős torpedó-kilövő csak a hajófarban. Az osztály 8 hajójából hat elpusztult a harcok folyamán, az U-219-t a japánok lefoglalták Djakartában 1945 májusában, az U-234 pedig Portsmouth-ban adta meg magát a szövetségeseknek 1945. május 16-án.

 

U-Boat XXI 

xxi.jpg

 Sebesség:

- Felszínen: 15,6 csomó (28,9km/h)

- Merülve: 6,1csomó (11,3km/h)

______________________________

Hatótávolság:

- Felszínen: 28700km

- Merülve: 630km

______________________________

Max mélység: 

Személyzet: 57fő

Hossz: 76,7m

Szélesség: 8m

Magasság: 

______________________________

Fegyverzet:

- 6db torpedó vetőcső

- 4db 20mm légvédelmi löveg

______________________________

 Ez a típus volt az első modern tengeralattjáró, amely ténylegesen képes volt huzamosabb ideig a vízszínt alatt haladni, és nem csak akkor merült le, mikor el kellett rejtőznie a szövetséges hajók elől. A XXI-es típusú tengeralattjáró a XXIII-as jóval nagyobb változatának számított. Vízkiszorítása lemerült állapotban 1652 t, s olyan óceánjáró szerkezetnek építették, mely a Schnorchel készüléknek és a hagyományos dízel-villany meghajtásnak köszönhetően teljesen a víz alá merülve is képesnek bizonyult hadműveletek végrehajtására. A felszín alatt 29 km/h (16 csomó) sebességgel haladhatott, fegyverzetét 23 torpedó alkotta. A hajótestet áramvonalasra tervezték, hegesztett lemezekből építették, és a gyártás meggyorsítása érdekében előre gyártott elemekből szerelték össze. Érdemes megfigyelni, hogy a tengeralattjáró nem kapott a hajótesthez rögzített fedélzeti löveget. A konstrukció jellegzetességét az elől, középen elhelyezett hanglokátor és a kapcsolódó hanglokátortornyok adják. Dönitz tengernagy úgy tervezte, hogy a XXI-es típussal 1944 végén felújítja a szövetséges konvojok elleni harcokat, ám a tengeralattjáró gyártását a szövetséges bombázók hadjáratai meghiúsították, és a típus végül soha nem került bevetésre. A XXI típus megnövelt kapacitású akkumlátorokat (3-szor erősebb volt mint a VIIC), hidraulikus torpedó-újratöltő rendszert, az élelmiszerek tárolására szolgáló hűtőkamrát, illetve számos egyéb technikai és kényelmi fejlesztést kapott. Emellett a XXI-esek rendelkeztek a lopakodás képességével, vagyis észrevétlenül meg tudták közelíteni a célpontot, a korabeli eszközökkel lehetetlen volt bemérni őket. Az egyetlen elkészült példány, az U-2540 lajstromjelű tengeralattjáró csak egyetlen héttel a Harmadik Birodalom kapitulációja előtt került bevethető állapotba. 

 

U-Boat XXIII

xxiii.jpg

Sebesség:

- Felszínen: 9,7csomó (18km/h)

- Merülve: 12,5 csomó (23km/h)

______________________________

Hatótávolság:

- Felszínen: 4800km

- Merülve: 359km

______________________________

Max mélység: 180m

Személyzet: 18fő

Hossz: 34,7m

Szélesség: 3m

Magasság:

______________________________

Fegyverzet:

- 2db torpedó vetőcső (2db torpedó)

______________________________

 A XXIII-as típus egyike volt azon két új fejlesztésnek, melyekhez Dönitz admirális nagy reményeket fűzött. A tengeralattjárót parti vizekben végrehajtandó harci feladatokra tervezték. A XXIII-as típus újdonságát dízel-villany motorja jelentette, mely szinte hangtalanul repítette a tengeralattjárót. Az első XXIII-as, az U-2321 - vízrebocsátása a Deutsche Werft (Hamburg) hajógyárban történt 1944. április 17-én. Ezt további 6 XXIII-as vízrebocsátása követte, melyeket rögtön bevetettek Anglia partjai előtt 1945 elején. Az U-4712 volt az utolsó ilyen típusú hajó, melyet 1945. április 19-én még szolgálatba állítottak. A hajók 1945 januárja és májusa között hat bevetésen vettek részt és elsüllyesztettek 5 hajót, összesen 14.601 tonna hajótérrel. A XXIII típus belső tere annyira zsúfolt volt, hogy csak két torpedócső kerülhetett beépítésre.

 

U-Flak I

 www.tvn.hu_5884e20e2704d80ffb6ac37e3cb06abd.jpg

Sebesség:

-Felszínen: 17,7csomó (32,8km/h)

-Merülve: 7,6csomó (14,1km/h)

______________________________

Hatótávolság:

-Felszínen: 15170km

-Merülve: 150km

______________________________

Max mélység: 230m

Személyzet: 52fő

Hossz: 67,1m

Szélesség: 6,2m

Magasság: 9,6m

_______________________________

Fegyverzet:

- 5db torpedó vetőcső (14db torpedó)

- 88mm L45 légvédelmi ágyú (220db töltény)
_______________________________

1943 elején a német haditengerészet vezetése elrendelte 7 db U-boot átépítését. A repülőgép-csapdáknak is nevezett tengeralattjárók alapjául a VIIC típus példányait használták fel. (U-441, U-256, U-211, U-263, U-271, U-621 és U-953) 

Forrás: http://www.had.eoldal.hu/