Ugrás a Főoldalra!

<<vissza a kategórianézethez

Angol katonák a második világháborúban

Andrew Cunningham
Bernard Montgomery
Bertram Ramsay
Roy Urquhart
Henry Harwood
Sir Kenneth Arthur Noel ANDERSON
Sir Harold ALEXANDER

Sir Douglas Robert Steuart BADER
Sir Claude John Eyre AUCHINLECK
Sir Alan Francis (Lord Alanbrooke) BROOKE
Sir Miles Christopher DEMPSEY
Sir John Greer DILL
Sir William Sholto DOUGLAS
Sir Hugh Caswall Tremenheere DOWDING
Sir Bernard Cyrill FREYBERG
Lord (John Standish Surtees Prendergast Vereker) GORT
Sir Arthur Travers HARRIS
Sir Brian Gwynne HORROCKS
Sir Edmund IRONSIDE
Sir Hastings Lionel ISMAY
lord Louis Francis Albert Victor Nicholas MOUNTBATTEN
Sir Trafford LEIGH-MALLORY
Sir Keith Rodney PARK
Sir Arthur Ernest PERCIVAL
Sir Charles Frederick Algernon PORTAL
Sir Alfred Dudley POUND


Andrew Cunningham

File:Andrew Cunningham cropped.jpg File:Allied leaders in the Sicilian campaign.jpg File:Andrew Cunningham.jpg

Andrew Browne Cunningham (Dublin, 1883. január 7. – London, 1963. június 12.) angol admirális a második világháborúban, a földközi-tengeri flotta parancsnokaként sikeresen szállt szembe az olasz hadiflottával.

Fiatalsága

Adrew Cunningham Daniel Cunningham és Elizabeth Browne harmadik gyermekeként született. A Cunningham család skót eredetű volt, és mindkét ágon találhatóak voltak lelkészi hivatást űző felmenők, Daniel Cunningham viszont az orvosi pályát választotta, melynek már fiatalon professzora lett; 30 évesen már a dublini Trinity College-ben oktatott. Andrew fiatal korában Skóciában tanult, már itt eldöntötte, hogy egyszer admirális lesz (egyik öccse, Alan is a katonai pályát válaszotta, igaz, ő a szárazföldi erőkhöz csatlakozott, de ő is főtiszti rangot ért el Észak-Afrikában): tíz évesen a stubbingtoni haditengerészeti-előkészítő iskolába került, innen három év múlva került a Britannia iskolahajóra, 1897-ben. Tanulmányai során főleg a matematikát tanulta szívesen, míg a nyelvekkel gyakran volt problémája. Az alapkiképzés után került 1899-ben a HMS Doris cirkálóra: ez a hajó Fokvárosban állomásozott, így Cunningham részt vett a második búr háborúban, sőt Pretoria mellett még a szárazföldön is harcolt. 1901-ben áthelyezték a HMS Hannibal csatahajóra, majd a HMS Diadem cirkálóra. 1902-ben léptették elő alhadnaggyá, majd 1904-ben kapta meg a hadnagyi rangot.

Az első világháborúban

1911-ben a HMS Scorpion romboló parancsnoka lett. Ezen a hajón szolgálta végig a világháborút. Eleinte a Földközi-tengeren szolgált hajójával, ahol eleinte nem sok harci cselekményben volt része. 1915-ben hajójával részt vett a Gallipoli hadjáratban: itt kapta meg először a Kiváló Szolgálatért Érmet, majd két év múlva hazarendelték, először Scapa Flowban, majd a doveri járőrnél teljesített szolgálatot a HMS Termagent nevű rombolón, itt érte a háború vége, azonban a harci cselekmények számára nem fejeződtek be 1918-ban: egy évvel később a függetlenedő balti államok támogatására rendelt HMS Seafire romboló parancsnokaként teljesített szolgálatot, melynek eredményeképpen másodszor is kitüntették a Kiváló Szolgálatért Éremmel. 1920-ban kapta meg a kapitányi rangot.

A két háború között

Hamarosan már romboló flottillák vezetésével bízták meg. 1926 és 1928 között Walter Cowan admirális törszében szolgált a karibi térségben. 1929-ben továbbképzésen vett részt a Birodalmi Védelmi Kollégiumban, emellett megházasodott: Nona Byatt-et vette el feleségülm házasságuk gyermektelen maradt. Még az év végén átvette a HMS Rodney csatahajó kapitányi pozícióját. Egy évvel később azonban a Királyi Haditengerészet cathami laktanyájába helyezték át. 1932-ben innen újra a Földközi-tengerre került: miután elvégezte a főtiszti képzést, ellentengernaggyá léptették elő, és az összes földközi-tengeren szolgáló rombolóflottilla parancsnoka lett. Ettől pozíciótól 1936-ban vált meg, ezután szárazföldi beosztásba került, ahonnan hamarosan újra a Mediterráneumba vezényelték: 1938-ban a HMS Hood csatacirkáló parancsnokává nevezték ki.
A Hoodon sem állomásozott sokáig: 1939-ben Londonba helyezték át, a haditengerészeti vezérkari főnök helyettese volt, azonban Roger Backhouse admirális halála miatt egy rövid időre megbízott vezérkari főnökként tevékenykedett.

A második világháborúban

1940-ben a Mediterrán Flotta parancsnokaként hajózott a HMS Warspite-on. Fő céljának tekintette az olasz flotta megsemmisítését, azonban erre egyelőre nem került sor, mivel az olaszok még nem léptek be a világháborúba. Először azonban Mers-el- Kebírnél ütött rajta a francia hadiflotta egy részén, megakadályozandó, hogy átálljanak a Vichy Franciaország oldalára. Az olaszokkal történő első összecsapásra július 3-án került sor Calabriánál: itt sikerült megrongálnia két nagyobb olasz hadihajót, azonban a HMS Eagle repülőgépei nem tudtak további veszteséget okozni az olaszoknak. novemberben azonban, a tarantói rajtaütésen az angol Fairey Swordfish-ek három olasz csatahajón okoztak súlyos károkat, amelyeket nem sikerült később kijavítani. Az angolok meglepetésszerű támadására alapozták a japánok a Pearl Harbor-i támadásukat.
Cunningham nevét igazából a Matapan-fok mellett megvívott győztes csatája tette ismertté. A német hadvezetés rávette az olaszokat, hogy zavarják meg flottájukkal az angolok utánpótlás szállítását Görögországba. Az Ultra jelentései alapján 1941 március 26-án az olasz flotta kifutott a görög felségvizek felé. Cunningham egy nappal később indult el a Warspite-el Alexandriából, majd még ugyanazon a napon csatlakozott Prdiham-Wippel altengernagy cirkálóihoz. Ekkorra az angolok már tisztában voltak azzal is, hogy az olaszok új csatahajója, a Vittorio Veneto is az ellenséges hajórajt erősíti. Cunningham elsősorban a csatahajóira támaszkodott, azonban később be kellett vetnie a HMS Formidable repülőgépeit is, amelyek május 28-án súlyosan megrongálták az olaszok csatahajóját.
Az olaszok a Vittorio Veneto védelmére rendelték a Pola, Zara és Fiume cirkálókat, melyek közül az elsőt egy repülőgép torpedója süllyesztett el. Cunningham csak este tudott harcba bocsátkozni csatahajóival és cirkálóival, mely során a másik két olasz cirkálót is elsüllyesztették.
Másnap az időközben mozgásképessé vált Vittorio Veneto üldözése helyett Cunningham inkább visszaindult Alexandriába: tartott ugyanis a szárazföldről operáló német légierőtől.
Matapan után Cunningham hajói segédkeztek a krétai evakuálásban. 1942.-ben ő vezette az angol admiralitás küldöttségét Washingtonba, a Mediterráneumba a Torch hadművelet idején tért vissza: ezután a Földközi-tengeren ő volt a szövetségesek tengerészeti főparancsnoka, így ő irányította az itáliai partraszállások flottamozdulatait, valamint ebben a tisztségben fogadta el az olasz haditengerészet fegyverletételét 1943-ban. Ez év szeptemberében kinevezték haditengerészeti vezérkari főnöknek, a halálosan megbetegedő Dudley Poundtengernagy helyére.

Kitüntetései

Már az első világháború idején többször kitüntették a Kiváló Szolgálatért Éremmel, 1940-ben ütötték a Bath-rend lovagjává, majd később a skót Bogáncsrend is tagjává fogadta, emellett 1945-től Hyndhope bárója, majd 1946-tól vikomtja volt. Emellett még számos külföldi kitüntetés birtokosa is volt.

Visszavonulása

1946 májusában kilépett a haditengerészet kötelékéből, és visszavonult birtokára. 1967-ban hunyt el, Portsmouth mellett tengerésztemetésben részesítették.


Bernard Montgomery

Bernard Law Montgomery (London, 1887. november 17. – 1976. március 24.) angol marsall.

Élete

1887. november 17-én Londonban született Henry Montgomery anglikán pap gyermekeként.
Elvégezte a Királyi Katonai Akadémiát. A sandhursti akadémia után Indiába helyezték, ahol megismerte a helyi viszonyokat - amelyek elriasztották az ottani szolgálattól, így visszatért Angliába.

Első világháború

Harcolt az első világháborúban. 1914. október 13-án Franciaországban súlyosan megsebesült: egy szanitécnek köszönhette az életét, aki a sebesült Montgomeryt kötözte, miközben egy német mesterlövész tűz alá vette őket. A szanitéc meghalt, de testével takarta a századost, akinek a kötözőhelyen már megásták a sírját, de éjszaka javult az állapota - így a többi sebesülttel együtt elszállították. A következő évben visszatért a frontra. Végigharcolta a háborút. Teljesítményéért megkapta a DSO-t (Distinguished Service Order - Kiváló Szolgálatért Érem).

A két világháború között

1920-22-ben a Sinn Fein mozgalom ellen harcolt Írországban. 1927-ben feleségül vette Betty Carvert, akitől egy fia született, David. 1931-ben Palesztinába vezényelték, ahol zászlóajlparancsnoki pozíciót töltött be. 1937-ben meghalt a felesége, valamint tábornokká léptették elő.

A második világháború alatt

1939-40-ben hadosztályparancsnok volt Franciaországban. Egységeit Dunkerque-ből evakuálták. A következő két évben Angliában látott el parancsnoki feladatokat. Az ő hadosztálya várta volna Dél-Angliában a partraszálló német alakulatokat. 1942-ben kinevezték a dieppei-partraszállásért felelős tisztté: a felelőtlen tervet ellenzi, de tenni ellene semmit sem tud; a hadművelet kezdete előtt augusztusban Claude Auchinleck tábornok utódjává nevezték ki az észak-afrikai 8. brit hadsereg élére. Az el-alameini csatában a német-olasz seregeket megverte. A szövetségesek észak-afrikai partraszállását követően a 7. amerikai hadsereggel együttműködve 7 hónap alatt felszámolták a tengelyhatalmak afrikai csapatait. 1943-ban Szicíliában és Olaszországban vezette harcba katonáit. 1944-ben visszahívták, hogy vegyen részt az európai hadműveletek tervezésében. A normandiai partraszállás kezdetétől július végéig a szövetségesek szárazföldi csapatainak parancsnoka Eisenhower irányítása alatt. Később a szövetséges front balszárnyán harcoló 21. hadseregcsoport vezetője. Az ő nevéhez fűződik a merész, de tragikus véget ért Market-Garden hadművelet, valamint a Varsity hadművelet – amellyel átkeltek a szövetségesek a Rajnán.
A világháború után brit vezérkari főnök, illetve az európai szövetséges erők parancsnokának helyettese volt.


Bertram Ramsay

Sir Bertram Home Ramsay (London1883. január 20. – 1945. január 2.) brit tengernagy.
Tengerészpályafutását 15 éves korában kezdte. Katonaként a világ szinte minden táján megfordult, tengerészeti egységek tagjaként még szárazföldi harcokban is részt vett. 1938-ban nyugállományba vonult, de 1939-ben visszahívták, és 1942-ig Dover parancsnoka volt. E minőségében szervezte és bonyolította a dunkerque-i evakuációt. 1942-43-ban a Földközi-tenger térségében dolgozott, az észak-afrikai és a szicíliai partraszállás előkészítését végezte. 1944-ben előbb megtervezője, majd parancsnoka a normandiai partraszállás tengerészeti hadműveleteinek. 1945. január 2-án repülőgép-szerencsétlenségben vesztette életét.

csatái

Dynamo hadművelet

Cerberus hadművelet

Fáklya hadművelet

Husky hadművelet

Neptum hadművelet


Roy Urquhart

ARNHEM2009.jpg

Robert „Roy” Elliot Urquhart (1901. november 28. – 1988. december 13.) skót katonatiszt a második világháborúban, az arnhemi csata idején az 1. angol ejtőernyős hadosztály parancsnoka volt.

Pályafutása

Urquhart a sandhursti katonai akadémián tanult, majd 1920-ban Máltára vezényelték, ahol együtt szolgált a később elismert színésszel, David Nivennel. Innen Indiába helyezték, itt szolgált 1940-ig. 1941-ben a 3. angol gyalogoshadosztályhoz vezényelték Észak-Afrikába, ahol a Duke of Cornwall's Light infantry gyalogezred 2. zászlóalját vezette alezredesi rangban. Még Észak-Afrikában került át az 51. skót gyalogos hadosztályhoz. A szicíliai partraszállásnál már a 231. gyalogos dandár parancsnoka, dandártábornoki rangban. Teljesítményéért megkapja a Distinguished Service Order (Kiváló Szolgálatért Érdemrend) kitüntetést. Szicília után áthelyezték a XII. angol hadtestbe.
1944-ben lett a parancsnoka az 1. angol ejtőernyős hadosztálynak. Urquhart nem látszott jó választásnak: a megtermett skót már kissé túlkoros volt 43 évével a feladatra, ráadásul légibetegségben is szenvedett, de a kiképzést gond nélkül végigcsinálta.
A Market Garden hadművelet során az elbizakodott angol tisztek közé tartozott, többek között egy golfütő készletet is vitt magával, hogy a gyors arnhemi győzelem után ne unatkozzon. Egységeit az arnhemi csata idején próbálta megfelelően irányítani, de a rossz rádiók miatt ez gyakran nem sikerült; többször volt távol a főhadiszállásától, miközben ott sem fordítottak mindig kellő figyelmet a harcokra.

A visszavonulás után Urquhart már nem vett részt harcokban. Arnhemi teljesítményéért megkapta a Bronz Oroszlán holland kitüntetést.
A háború után Norvégiában állomásozott, majd 1950 és 1952 között Malajziában szolgált. 1955-ben szerelt le vezérőrnagyi rangban.

Civil élete

A hadsereg után egy acélgyárban volt igazgató, 1970-ig. 1958-ban kiadta visszaemlékezéseit az arnhemi csatáról, Arnhem: Britain's Infamous Airborne Assault of World War II címmel.
1977-ben a A híd túl messze van című film forgatásán, mint szakértő vett részt. Urquhartot a filmben Sean Connery alakította.
1988-ban hunyt el 87 éves korában, feleségét és négy gyerekét hátrahagyva.


Henry Harwood

Sir Henry Harwood (Suffolk, 1888. január 19. – Goring-on-Thames, 1950. június 9.) brit tengerész.

Henry Harwood 1888-ban született Suffolkban. 1924-ben vette el Joan Chard-t. Két gyerekük született, Cyprian és Stephen.
1903-ban csatlakozott a Brit Királyi Haditengerészethez, a torpedókra specializálódott. 1919-ben a Royal Sovereign csatahajón szolgált. 1929-ben kapitánnyá léptették elő, Warwick rombolóra helyezték és kinevezték a 9. romboló flotta parancsnokává. 1932 márciusában sorhajókapitánnyá nevezték ki. A London nehézcirkáló parancsnoka lett. 1936 szeptemberében a dél-amerikai flotta parancsnoka lett. Zászlóshajója az Exeter nehézcirkáló volt. A flotta tagjai voltak még a Cumberland nehézcirkáló, valamint az Achilles és Ajax könnyűcirkálók.
1939-ben megütközött az Admiral Graf Spee német zsebcsatahajóval. Ezután ellentengernaggyá nevezték ki, és lovaggá ütötték. 1942 áprilisában a Földközi-tengeren szolgált. A zászlóshajója a Nile hadihajó volt. 1945 áprilisa és augusztusa között az Orkney és Shetland szigeteki támaszpont parancsnoka volt admirálisi rangban. Innen vonult nyugdíjba.

Goring-on-Thamesban halt meg 1950-ben


Sir Kenneth Arthur Noel ANDERSON ( 1891 - 1959 )

Angol tábornok. 1940-ben a dunkerquei kiürítés során elõbb a 11. gyalogosdandár parancsnoka, majd magasabbegységeket irányít. 1942-43 során az Észak-Afrikában partra szálló 1. brit hadsereg parancsnoka. Mivel sem Churchill, sem Alexander nem volt igazán elégedett teljesítményével, 1943-ban Angliába küldték. Elõször a 2. brit hadsereg vezetését bízták rá, mely az európai invázióra készült, de néhány hónap után Dempsey váltotta fel. Ezt követõen másodrendû parancsnoki megbízatásokat kapott, a háború után Kelet-Afrikában szolgált, egy ideig Gibraltár kormányzója is volt.


Sir Harold ALEXANDER ( 1891 - 1969 )

Brit tábornok. Az első világháború alatt az Ír Gárda katonája. A második világháború elején a brit expedíciós haderõ tagjaként Franciaországban harcolt. A dunkerque-i kiürítés során az õ egységei hagyták el utolsóként a hídfõt. 1941-ben Burmában lett az I. hadtest parancsnoka. 1942 augusztusától a földközi-tengeri brit erők vezetője. Montgomery segítségével arra kényszerítette Rommelt, hogy elhagyja Afrikát. Miután a brit egységek egyesültek az amerikaiakkal, Eisenhower lett a fõparancsnok, Alexander pedig a 18. hadseregcsoport vezetõje. Miután "Ike" megbízatást kapott a franciaországi invázió vezetésére, Alexandert nevezték ki a Mediterraneumban a szövetségesek főparancsnokává. 1946-52 között Kanada főkormányzója, 1952-54-ben honvédelmi miniszter volt.


Sir Douglas Robert Steuart BADER ( 1910 - 1982 )

Brit repülõtiszt, a második világháború egyik legnevesebb vadászpilótája. 1931-ben egy repülõbaleset következtében elvesztette mindkét lábát. 1939-ben mûlábakat viselve ismét aktív szolgálatba állt. 1940-ben repülõszázad-parancsnokként repült. A franciaországi harcok során kimerült embereibe sikerült hitet és lelkesedést oltania, így azok (és õ maga is) az angliai csata során kimagasló teljesítményt nyújtottak. Agresszív, új elveken alapuló taktikáját a németeken kívül közvetlen parancsnokai is elismerték, de sorozatos vitákba keveredett feletteseivel. 1941-ben összeütközött egy ellenséges géppel, és fogságba esett. A kórházból megszökött, de hamarosan újra elfogták. Ellenfeleinek tiszteletét mutatja az az eset, amikor megszervezték, hogy egy angol gép mûlábakat dobhasson le neki. A háború végéig fogságban maradt.


Sir Claude John Eyre AUCHINLECK ( 1884 - 1981 )

Brit marsall. Az elsõ világháború során a Közép-Keleten szolgált. Késõbb Indiába került, a második világháború kitörésekor az indiai hadsereg IV. hadtestét veztette. 1940-ben részt vett a norvégiai hadjáratban. 1941-ben az Indiában állomásozó brit haderő főparancsnoka lett. 1941. nyarától Wavell utódaként több mint egy éven át a közép-keleti brit csapatok vezetője. Váltakozó sikerû hadjáratot vezetett, melynek végén megállította ugyan a német elõretörést, de személyes nézeteltéréseiknek is köszönhetõen Churchill menesztette. 1942 augusztusában Alexander tábornok került a helyére. Októberben az el-alameini csata során Montgomery jórészt Auchinleck stratégiai elképzeléseit megvalósítva győzte le a Rommel vezette német csapatokat. 1943-47 között újra indiai főparancsnok volt.


Sir Alan Francis (Lord Alanbrooke) BROOKE ( 1883 - 1963 )

Brit tábornagy. Tüzértiszti végzettsége volt, késõbbi pályafutása során sokat hasznosított az elsõ világháború során szerzett tapasztalataiból. 1939-ben a II. expedíciós hadtest parancsnoka Franciaországban. A dunkerque-i kiürítés során nagyszerû teljesítményt nyújtott. 1941-42-ben a Home Guard főparancsnokaként ő szervezte meg az esetleges német partraszállás elleni védelmet. 1941-től Dill utódaként birodalmi vezérkari főnök, 1942 márciusától a Vezérkari Főnökök Bizottságának elnöke. Churchill bizalmasaként ismerték, általában ő tárgyalta meg a brit miniszterelnök néha igencsak ""vad"" elképzeléseit az amerikaiakkal, és nagy szerepe volt a kompromisszumos megállapodások létrejöttében. Kiváló stratéga volt.


Sir Miles Christopher DEMPSEY ( 1896 - 1969 )

General Dempsey crossing the Rhine

Angol tábornagy. Harcolt az első világháborúban, majd 1919-20-ban Irakban is. 1939-40-ben a 13. gyalogosdandár parancsnoka, csapatait sikerrel evakuáltatja Dunkerque-nél. Az el-alameini csata után a 8. hadsereg XIII. hadtestének parancsnokaként kivívja felettesének, Montgomerynek elismerését. 1943-ban partra száll Szicíliában, majd Olaszország déli részén harcol. A partraszállás során és a normandiai csatározásokban a 2. brit hadsereget vezeti. A német kapitulációt követõen Malajziában a 14. hadsereget irányítja.


Sir John Greer DILL ( 1881 - 1944 )

Brit tábornok. Harcolt a búr háborúban, majd az elsõ világháborúban, ahol megsebesült, és több kitüntetést is kapott. A második világháború idején Franciaországba került, az I. hadtestet irányította. Késõbb Ironside utódaként a birodalmi vezérkar fõnöke. 1941-ben Brooke vette át tõle ezt a posztot, õ maga Churchill kíséretében Washingtonba utazott, és ott is maradt, mint a brit katonai misszió vezetõje. Mindkét fél maximálisan elismerte teljesítményét. Miután 1944 végén megbetegedett és elhunyt, az amerikaiak engedélyezték, hogy hamvait az arlingtoni katonai temetõben helyezzék el.


Sir William Sholto DOUGLAS ( 1893 - 1969 )

Brit légi marsall. Az angliai csata végsõ fázisában átvette Dowding-tól a vadászok parancsnokságát, és védekezésbõl átment támadásba, nemcsak a brit pilóták önbizalmának növelése érdekében, hanem azért is, hogy kikényszerítse a német erõk átcsoportosítását Délkelet-Európából. 1943-ban a RAF közép-keleti parancsnoka, egy évvel késõbb a partvédelmi légierõk parancsnoka. E minõségében elõkészítette a normandiai inváziót, elsõsorban azzal, hogy megtisztította a területet a német tengeralattjáróktól. A háború végén a Balti-tengeren ismét tengeralattjáró-bázisokat támad, a harcok végeztével a németországi brit légierõ parancsnoka.


Sir Hugh Caswall Tremenheere DOWDING ( 1882 - 1970 )

Angol repülő főmarsall. Eredetileg tüzértiszt volt, de már a "hõskorszakban" a repüléssel kezdett foglalkozni. Az 1930-as évektől dolgozott a légierő fejlesztésén. Ennek az idõszaknak a terméke volt a késõbb fontos szerepet kapott Hurricane és Spitfire, de a radar is. 1936 és 1940 között a Royal Air Force (RAF) vadászrepülőinek a parancsnoka. Gondosan megtervezett, hatékony légvédelmi rendszert vezetett be, mely jelentős mértékben támaszkodott a radartechnológiára. Sok bírálat érte, amikor a franciaországi harcok idején féltve óvta kisszámú légierejét - de többek között ennek is köszönhető, hogy a RAF legyőzte a Göring vezette Luftwaffe-t az angliai csata során. Dowding 1940-41-ben az USA-ban képviselte a brit repülőgépgyártási minisztériumot. 1942-ben nyugdíjba vonult, 1943-ban lovaggá ütötték. Kiváló taktikus és stratéga volt, de magányos ember, aki nehezen tudott kapcsolatokat kiépíteni munkatársaival.


Sir Bernard Cyrill FREYBERG ( 1889 - 1963 )

Új-zélandi tábornok, Churchill bizalmas barátja. Harcolt mindkét világháborúban. Sokszor megsebesült, több kitüntetést is kapott. 1939-tõl a külföldön harcoló új-zélandi erõk fõparancsnoka. Novemberben Görögországba irányítják, a németek támadásakor mesteri visszavonulást vezényel, késõbb pedig Kréta szigetén okoz veszteségeket Student egységeinek, ráadásul embereinek felét evakuálni tudja. Ezután az afrikai hadszíntérre helyezik, a második el-alameini csata során részt vesz a németek üldözésében. Rommel az õ katonáitól tartott leginkább. A sivatagi gyõzelem után Clark parancsnoksága alatt Olaszországban harcol, õ kezdi meg Monte Cassino ostromát. A háború után 1946 és 1952 között Új-Zéland fõkormányzója.


Lord (John Standish Surtees Prendergast Vereker) GORT ( 1886 - 1946 )

Brit tábornok. Az első világháború hős lordját legendásan bátor katonaként tisztelték, aki arról volt híres, hogy "angolos" hidegvérét (Gort ír származású volt) nehéz helyzetekben is megőrízte. 1937-39-ben vezérkari főnök, posztján Ironside váltja fel. 1940 májusáig a Franciaországban állomásozó brit expedíciós hadsereg parancsnoka. A lehetõ legjobb pillanatban és ütemben kezdte meg a visszavonulást, csapatait Dunkerque-nél evakuálták. 1941-42-ben Gibraltár, 1942-44 között Málta kormányzója. Ez utóbbi időszakban hősiesen védte csapataival a szigetet a tengely bombázóinak támadásaival szemben.


Sir Arthur Travers HARRIS ( 1892 - 1984 )

Brit légimarsall. 1939-40-ben a Légügyi Minisztérium Légi Vezérkarának főnöke. 1942-től a háború végéig a Bombázóparancsnokság főparancsnoka. A nyers modorú ""Bomber"" Harris a szőnyegbombázások lelkes híve volt, amelyeket elsősorban nem katonai, hanem polgári célpontok ellen alkalmazott. ő szervezte meg 1942. május 30-31-én a Köln elleni ""ezer gépes"" légitámadást. Harcmodora végül nagyobb hatásúnak bizonyult, mint az amerikaiak gyakorlata, akik a hadiipari létesítmények támadását erőltették, viszont a szőnyegbombázások 50.000 repülős és rengeteg civil életébe kerültek.


Sir Brian Gwynne HORROCKS ( 1895 - 1985 )

Brit altábornagy. 1940-ben mint zászlóaljparancsnok teljesített szolgálatot Franciaországban. Ott figyelt fel rá felettese, Montgomery, aki ezután végig parancsnoka volt. 1942-ben Afrikában a 13. hadtest parancsnokaként harcolt Alam Halfánál és el Alameinnél. Ezután Líbiában és Tuniszban parancsnokolt, míg meg nem sebesült. 1944-ben a normandiai partraszállástól a háború végéig a 30. hadtest parancsnoka. Katonái között nagy népszerûségnek örvendett, de sokan szemére vetették, hogy idõnként a kelleténél óvatosabb volt.


Sir Edmund IRONSIDE ( 1880 - 1959 )

Brit tábornok. A búr háború során hírszerzõtiszt volt (1899-1902). Harcolt az elsõ világháborúban, majd 1918-19-ben az észak-oroszországi szövetséges erõk parancsnoka lett. A második világháború elõtt tanulmányúton vett részt Németországban, és gyakorlatilag elõre megjósolta a háború elsõ szakaszának menetét. A háború kitörése után Gort utódaként a birodalmi vezérkar fõnöke lett, bár õ inkább frontszolgálat után vágyott. 1940 májusában Dill váltotta fel, Ironside a brit fegyveres erõk fõparancsnoka lett, és igyekezett megszervezni a mindenki által közeledni vélt német invázió elhárítását. 1941-ben nyugdíjazták. Érdekesség, hogy hét nyelvet beszélt tökéletesen.


Sir Hastings Lionel ISMAY ( 1887 - 1965 )

File:Hastings Ismay.jpg

Brit tábornok, diplomata. Az elsõ világháború során Szomáliában teljesített szolgálatot. A második világháború elõtt lett a birodalmi bizottság titkára. Amikor 1940 májusában Churchill lett a miniszterelnök és a hadügyminiszter, Ismay-t jelölte ki vezérkari fõnökéül. E minõségében összekötõ szerepet töltött be a miniszterelnök és a vezérkar illetve a tábornokok között. Churchill közeli munkatársa volt, gyakorlatilag õ irányította a háborús kabinet katonai munkáját, szervezte annak ügyeit, és több konferencián is képviselte a brit kormányt. A háború után Mountbatten indiai alkirály vezérkari fõnöke (1946-1948), majd 1952-tõl 1957-ig a NATO elsõ fõtitkára.


lord Louis Francis Albert Victor Nicholas MOUNTBATTEN ( 1900 - 1979 )

[John Molson]

Brit tengernagy, VI. György király unokatestvére. Az elsõ világháborúban a haditengerészetnél szolgált. 1939-ben az 5. romboló flottilla parancsnoka, részt vett a norvégiai evakuációban. 1941 májusában a Földközi-tengerre vezényelték. Elõbb Málta védelmében vett részt, de amikor a Krétán állomásozó csapatok megsegítésére küldték, Kelly nevû zászlóshajóját német Stukák elsüllyesztették. Ezután a javításon az USA-ban lévõ Illustrious anyahajó parancsnokává nevezték ki, de Churchill felkérésére az egyesített hadmûveleti parancsnokság tanácsadója lett, felderítéseket, rajtaütéseket tervezett és vezetett. 1943-ban a délkelet-ázsiai szövetséges erõk parancsnoka lett, a Kína-India-Burma hadszíntéren rendkívül sikeresen szervezte a japánok elleni akciókat. 1947-ben India utolsó alkirálya, 1947-48-ban fõkormányzója. Késõbb több jelentõs posztot töltött be a brit hadvezetésben. 1979-ben az IRA felrobbantotta yachtját.


Sir Trafford LEIGH-MALLORY ( 1892 - 1944 )

Brit repülő főmarsall. A háború kitörésekor a 12. vadászrepülõ-csoport parancsnoka volt, mely Közép-Anglia és a keleti partvidék védelméért felelt. Az angliai csata során nem volt felhõtlen a kapcsolata Dowding fõparancsnokkal. 1940 decemberében a 11. csoport élére került, és az akkori fõparancsnokkal, Douglas-szal már támadó hadmûveleteket kezdeményeztek. 1942-43-ban Leigh-Mallory lett a RAF vadászrepülőinek parancsnoka. 1943-ban az európai invázióra készülõ szövetséges légierõ irányítását vette át. Teljes ellenõrzést akart a stratégiai bombázóerõk felett is, de Harris és Spaatz jobbára tõle függetlenül szervezték a bombázásokat. A normandiai partraszállás idején mintegy 9000 repülőgép felett rendelkezett. 1944-ben kinevezték a délkelet-ázsiai hadszíntér légierejének vezetőjévé, de szolgálati helyére utazva repülőgépe lezuhant, és Leigh-Mallory életét vesztette.


Sir Keith Rodney PARK ( 1892 - 1975 )

Új-zélandi születésû brit repülő marsall. Franciaországban és a dunkerque-i kiürítés alatt szerzett repülős tapasztalatait is kiaknázta, amikor az angliai csata idején hazája délkeleti részén védte a légteret a 11. vadászrepülő-csoport parancsnokaként. 1941-ben az egyiptomi, 1942-43-ban a máltai brit légierő parancsnoka, ez utóbbi posztján nagy szerepe volt abban, hogy a szigetet meg tudták tartani az angolok. Késõbb az észak-afrikai, a szicíliai és olaszországi hadmûveleteket támogatta a levegõbõl. 1944-ben a közép-keleti szövetséges légierők parancsnokává nevezték ki, 1945-46-ban hasonló posztot töltött be Delkelet-Ázsiában.


Sir Arthur Ernest PERCIVAL ( 1887 - 1966 )

File:Percival welcomes US envoy Averell Harriman.jpg

Brit tábornok. Az elsõ világháborúban több kitüntetést is kapott. 1936-37-ben vezérkari fõnök volt Malájföldön. Már ekkor felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy a térség kulcsának számító Szingapúr csak a tenger felõl érkezõ támadások elhárítására képes, a szárazföld felõl védtelen. Figyelmeztetése ellenére nem történt semmi. A második világháború idején elõbb Dill tábornok parancsnoksága alatt Franciaországban szolgált, de még a dunkerque-i kiürítés elõtt hazarendelték. 1941 nyarán Malajziába küldték. A japánok háborúba lépésük után szinte azonnal elsüllyesztették a körzetben állomásozó Prince of Wales és Repulse brit hajókat, így döntõ fölénybe kerültek. A demoralizált britek és szövetségeseik azt a parancsot kapták, hogy a végsõkig tartsák a szárazföld felõl ostromlott Szingapúrt, de hamarosan elfogytak az ivóvízkészletek, és Percival 85 ezer emberével megadta magát Yamashitának. Ezután hadifogolytáborba került, de a háború végén MacArthur vendégeként jelen lehetett a japán kapituláció aláírásánál.


Sir Charles Frederick Algernon PORTAL ( 1893 - 1971 )

Angol repülő marsall. 1940-ben a RAF bombázóinak parancsnoka, majd 1940-45 között a brit légierő vezérkari főnöke. Igaz, hogy a szőnyegbombázás támogatója volt, de a kezdeti nézeteltérések ellenére sikeresen együttműködött az amerikaiakkal is az előre meghatározott célpontok elleni légitámadásokban. A kombinált bombázást a casablancai konferencián szentesítették. 1944 elején úgy vélte, hogy a bombázásokkal a szárazföldi támadásokat kellene támogatni, és redukálni kellene a nagyvárosok elleni akciókat. Ez ügyben vitába keveredett Harris légimarsallal, és késõbb el kellett vetnie elképzelését, miután belátta, hogy az nagyban aláásná a bombázóparancsnokság morálját.


Sir Alfred Dudley POUND ( 1877 - 1943 )

(Eredeti nevén Alfred Dudley Pickman Rogers.) Brit tengernagy. Fiatal korától a haditengerészetnél szolgált. 1936 és 1939 között a földközi-tengeri brit flotta parancsnoka. 1939-tõl 1943-ig a tengernagyi hivatal vezetõje és a haditengerészeti vezérkar fõnöke. 1942 márciusáig a brit vezérkari fõnökök bizottságának elnöke, utóda Brooke lett. Hatalmas energiával szervezte és irányította a haditengerészet ügyeit, Churchill-t számos konferenciára elkísérte. 1943 szeptemberében visszavonult, három hét múlva agydaganat következtében elhunyt.