Az antant

Képtalálat a következőre: „antant hatalmak”

(eredetileg entente) kifejezés az Anglia és Franciaország között 1904. április 8-án Londonban aláírt szerződés az Entente cordiale (a. m. szívélyes egyetértés) kifejezésből származik, általában a szövetségesi rendszer (antant hatalmak = Nagy-Britannia és Franciaország) és a köréjük csoportosult országok együttes jellemzésére használjuk.

Orosz Birodalom
Franciaország
Egyesült Királyság
Ausztrália
Dél-Afrika Unió
Kanada
India
Új-Zéland
Újfundland
Olaszország
Románia
Egyesült Államok
Szerbia
Portugália
Kína
Japán
Belgium
Montenegró
Görögország
Örményország



sötét zöld= Az antant
világos zöld = Az antant gyarmatai és megszállt területei
sötét narancs= Központi hatalmak
világos narancs= Központi hatalmak által megszállt területek
szürke= Semleges államok

Angol-francia szövetség

Az antant 1904-es létrejötte nem közvetlenül egy világméretű háborúra való felkészülés jegyében történt. Nagy-Britannia és Franciaország a történelem során számos alkalommal vetélkedett egymással az európai főhatalom megszerzése érdekében. A 19. század vége és a 20. század eleje a gyarmati rendszerek kialakítása, illetve újjáalakítása lázában telt, s ez sem volt mentes ellentétektől, ugyanis mindkét országnak jelentős érdekeltségei voltak Észak-Afrikában. Az 1904-ben megkötött Entente cordiale (magyarul kb. szívélyes egyetértés, szívélyes szövetség, szívélyes megegyezés) voltaképpen a két ország gyarmatosítási ellentéteinek vetett véget, további terjeszkedésük háborítatlanságát szavatolta. A Henry Landsdowne brit külügyminiszter és Paul Cambon londoni francia nagykövet által aláírt több megállapodás azt mondta ki, hogy míg Nagy-Britannia Egyiptomban, Franciaország Marokkóban szabadon, azaz egymás beavatkozásától nem tartva hajthat végre „reformokat”. Meghatározták ugyanakkor az Új-Fundlanddal, Madagaszkárral, Sziámmal és az Új-Hebridákkal kapcsolatos érdekvonalakat is.

Közeledés Oroszországhoz

A szerződés – mely tehát a szó hagyományos értelmében nem jelentett szövetséget – azonban egyúttal válasz is volt a Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia által 1879-ben létrehozott kettős- majd 1882-ben az Olasz Királyság bevonásával kibővült hármas (sőt 1884-ben Románia csatlakozásával négyes) szövetségre is. Az európai nagyhatalmi törekvéseket tükröző szerződésekből azonban kimaradt az Orosz Birodalom, mely féltékenyen figyelte a kialakulóban lévő új rendet. Oroszország és Franciaország hagyományosan jó kapcsolatokat ápolt, így logikusnak tűnt, hogy valamilyen módon bevonják a cár országát is a hatalomért vívott politikai küzdelembe. Noha II. Miklós orosz cár 1905. július 24-én szövetségi szerződést kötött II. Vilmossal, a cár utóbb visszavonta aláírását. Ezt követően már nem volt akadálya, hogy Szentpétervár is csatlakozzon a brit-francia szövetséghez, bár magát az Entente cordiale-t az Orosz Birodalom – és később más szövetséges állam – sem írta alá, külön-külön egyezményeket kötöttek egymással az érdekelt országok (1907-es szentpétervári angol-orosz szerződés). Történelmi érdekesség, hogy nemcsak Oroszország közeledett korábban Németországhoz, de a briteknek is volt egy német orientációs időszakuk, ám amikor úgy látták, hogy Berlin a hadiflotta nagyarányú bővítésébe kezd, nem folytatták tovább a közeledést.

Az első világháború kitörésének idején tehát már egy viszonylag stabil szövetségi rendszer alakult ki Európában. Ez a világháború kitörését követően csak egyszer változott: Az Olasz Királyság – mely már korábban sem erőltette a hármas szövetség fenntartását – 1915. május 23-án az antant oldalán lépett be a háborúba, mivel a britek és a franciák győzelem esetére számos olyan területet ajánlottak fel, amelyet az olaszok már régóta meg akartak szerezni (Dél-Tirol, Trieszt, az Isztriai-félsziget, Dalmácia és Albánia egy része).

Ugyanígy történt Romániával is, amely Erdély megszerzésére kapott ígéretet az antanttól, így a brit-francia-orosz-olasz oldalon lépett be a háborúba 1916. augusztus 27-én.

Az antanthatalmak az első világháborúban a központi hatalmak mellett a másik nagy szövetségi rendszer volt. Az antanthatalmak száma folyamatosan bővült a háború alatt, és mint győztesek kerültek ki az I. világháborúból. A szövetségi rendszer azonban a háború után nem maradt fenn.

Kialakulása

Az antanthatalmak rendszere a háromhatalmi antantra épült rá. 1914-re Európában az antant – entente cordial – szövetségi rendszer tagjai az Egyesült Királyság, Franciaország és Oroszország voltak. A háború kitörésekor mindhárom állam csatát kezdett Németország, a központi hatalmak feje ellen.

Az USA belépése

1917 februárjában Németország korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdetett, s ez az USA felé provokációnak minősült. Thomas Woodrow Wilson, az USA elnöke, miután belépett országa az I. világháborúba és hadat üzent Németországnak, kinyilvánította, hogy az USA nem tagja az antanthatalmak rendszerének, nem nevezhető szövetséges hatalomnak, mivel az Amerikai Egyesült Államok elsősorban Németországgal háborúzik, annak provokatív tengeralattjáró háborúja miatt. Az USA nem tekintette magát hadviselő félnek az Oszmán Birodalommal szemben sem. A történetírás azonban mégis antant hatalomnak tartja az Egyesült Államokat, az antanthatalmakkal összefonódó gazdasági érdeke és a nyugati fronton és az olasz fronton való katonai részvétele miatt.

A Brit birodalom gyarmatai

A francia gyarmatok és azok lakossága az első világháborúban nem játszottak jelentős szerepet, annál inkább a Brit Birodalom gyarmatai, domíniumai. Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, India, Új-Fundland és az Afrikában lévő angol gyarmatok, domíniumok hadserege viszonylag tekintélyes erőt képviselt az gyarmati antant erők között, szerepük létfontosságú volt a mellékhadszíntereken, így Afrikában, Arábiában.

Antant szövetségesek Európában

Az Osztrák–Magyar Monarchia által megtámadott balkáni államok, így Montenegró és Szerbia csatlakozott az antanthatalmakhoz, Belgium, Német Birodalom általi lerohanása miatt szintén a szövetségi rendszer résztvevője lett. Portugália 1916. március 9-én lépett be a háborúba az antanthatalmak oldalán. Szintén 1916-ban, augusztus 27-én lépett be a háborúba Románia is.

Az antanthatalmak győzelme

A központi hatalmak 1918-ban fegyverszünetet kötöttek, először az Oszmán Birodalom, aztán Bulgária, majd az Osztrák–Magyar Monarchia és végül Németország. A központi hatalmak vereségével és az antanthatalmak győzelmével véget ért az I. világháború.