1919-es Párizs környéki békekötések

Párizs

Az első világháborút lezáró szerződések voltak, amelyek rögzítették az antant győzelmét a központi hatalmak felett, és megalkották a háborút követő új világrendet, amely nem bizonyult tartósnak, és kevesebb, mint 20 év alatt összeomlott.

 

A fenti szerződésekhez szorosan kapcsolódik még a Feiszál-Weizman egyezmény {amely arab-zsidó együttműködést körvonalazott egymás független államainak megteremtésében a Közel-Keleten azzal a feltétellel, hogy az angolok betartják háború előtti ígéreteiket a felszabadított török területekkel kapcsolatban (ami nem történt meg).}Palesztina és a Közel-Kelet háború utáni sorsáról. A csendes-óceáni térség helyzetét a washingtoni békeszerződés rendezte, amelyet a Párizs környéki békeszerződésekkel együtt szokás Versailles-washingtoni békerendszer néven emlegetni.


A szerződéseken a négy nagy politikus: (Georges Clemenceau francia, David Lloyd George brit, Vittorio Orlando olasz miniszterelnökök és Woodrow Wilson amerikai elnök) akarata érvényesült (legkevésbé az olasz miniszterelnöké). Az ötödik győztes nagyhatalmat, Japánt nem érdekelték az európai ügyek. A kisebb győzteseket kevésbé vonták be a döntéshozatalba, de követeléseiket figyelembe vették. A legyőzötteknek, bár képviselőiket meghívták, nem volt befolyásuk a tárgyalások menetére.
A tárgyalások során került elfogadásra a Népszövetség alapító okirata is


Népszavazással eldöntött területi viták

A versailles-i békerendszer által szabályozott számtalan neuralgikus területi kérdésből csupán néhányat oldottak meg népszavazással, ezek is szinte kivétel nélkül Nyugat-Európa területére estek. Különös, de jellemző, hogy e népszavazásokon számos alkalommal szavazott az elcsatolni kívánt kisebbség saját „anyanemzete” ellen, ilyen esetekben fenntartva a korábbi status quo-t, így a Radkersburg-környéki szlovének a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság ellen Ausztria javára, illetve az akkor még német többségű Sopron város és környéke Ausztria ellen Magyarország javára.
A magyar kormányzat mindkét világháború után több terület esetében kezdeményezett népszavazást, e javaslatok az osztrák-magyar határ 1922-es kijelölését illető két kivételtől eltekintve nem találtak meghallgatásra, ez esetben is csak azért, mert az osztrák fél is vesztes hadviselőnek számított.

* Schleswig-Holstein északi része 1920. II. 10. Németország/Dánia, döntés Dánia javára
* Schleswig-Holstein déli része 1920. III.14. Németország/Dánia, döntés Németország javára (a tartományt kettéosztó határ máig változatlan)
* Mazúria 1920. VII. 11. Németország/Lengyelország, döntés Németország javára (a II. világháború után a német lakosságot kitelepítették, a területet Lengyelországhoz csatolták)
* Eupen és Malmedy 1920. IX. 20. Németország/Belgium, döntés Belgium javára (Eupen még ma is német többségű, ma Vallóniában a „région germanophone” székhelye)
* Dél-Karintia (Klagenfurt és környéke) 1920. X. 10. Ausztria/Szerb–Horvát–Szlovén Királyság. A déli, szlovén többségű „Zone A” eredménye 22 025 (59%) Ausztria javára és 15 279 (41%) Szlovénia javára, az északi, csekély szlovén kisebbségű „Zone B”-ben a népszavazást már meg sem rendezték, Ausztria birtokában maradt.
* Felső-Szilézia keleti része (Ost-Oberschlesien) 1921. V. 21. Németország/Lengyelország, döntés Lengyelország javára
* Felső-Szilézia nyugati része (West-Oberschlesien) 1921. V. 21. Németország/Lengyelország, döntés Németország javára (a terület ma Lengyelországhoz tartozik)
* Sopron és nyolc környéki község (német többség) 1921. XII. 14. Ausztria/Magyarország, 64%-os döntés Magyarország javára (Lásd Soproni népszavazás.)
* Wilno-i régió (ma Vilnius 1922, Litvánia/Lengyelország, döntés Lengyelország javára
* Szentpéterfai körzet (10, zömmel horvátajkú község) Ausztria/Magyarország, 1923, döntés Magyarország javára
* Saar-vidék 1935, Franciaország/Németország (1920-1935 autonóm népszövetségi mandátum) döntés Németország javára.

A Népszövetség (Nemzetek Szövetsége) és A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet

A Népszövetség (Nemzetek Szövetsége) az ENSZ elődje. Létrehozását a párizsi békekonferencia írta elő 1919-ben, amelyben elsősorban Woodrow Wilson amerikai elnök javaslatára alkotta meg a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) Egyezségokmányát, amelyet aztán beiktattak valamennyi békeszerződésbe. Az alapító okmány szerint a „Magas Szerződő Felek avégből, hogy a békét és biztonságot előmozdítsák …kötelezettséget vállalnak a háború elkerülésére, …nyílt becsületes nemzetközi összeköttetést tartanak fenn, …a nemzetközi jog szabályait ezentúl a kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerik, …mindennemű szerződéses kötelezettségnek lelkiismeretes tiszteletben tartását biztosítják…"


A Tanácsnak először négy (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán), később hat állandó tagja volt (Magyarország 1922, Németország 1926 szeptemberében, a Szovjetunió 1934 szeptemberében lett a Tanács tagja). A Tanács általában évente háromszor-négyszer ülésezett. Mindenről, a nagy átfogó kérdésektől kezdve egészen az apró helyi konfliktusokig tárgyalhatott, bevonva az érintett országokat is. A Tanács csak egyhangú döntéseket hozhatott.
A Közgyűlésben az egy-egy szavazattal rendelkező tagállamok képviselői vettek részt. Új tagok felvétele a Közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozott, a döntéshez kétharmados többségre volt szükség. A Közgyűlés minden év szeptemberében ülésezett. A megvitatott kérdésekben a Közgyűlés csak egyhangúlag foglalhatott állást. A nem állandó tagok időszakonként váltották egymást.
A napi ügyeket a főtitkár irányítása alatt álló állandó Titkárság intézte.
A központi szervek munkáját autonóm szervezetek egészítették ki: a hágai székhelyű Állandó Nemzetközi Bíróság (ítélethozatal vitás ügyekben) és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (a munkafeltételek nemzetközi normáinak kidolgozása, ellenőrzése).

Sikerei:

Finnország és Svédország közötti határviták egyeztetése (1921)
A görög és jugoszláv csapatok bevonulásának megakadályozása az újonnan megalapított Albániába (1920-1923)
Görögországra befolyást gyakorolt, hogy csapatait hívja vissza Bulgáriából (1925)
Irak és Törökország közötti található Moszul határvitáinak egyeztetése (1926)
egy kis békecsapat kiküldése a Kolumbia és Peru közötti határvidékre

Kudarcai:

A Német Birodalom (1926-tól volt tag) és Japán 1933-ban kilépett a Népszövetségből.
Olaszország 1937-ben kilépett a Népszövetségből.
Magyarország 1939-ben kilépett a Népszövetségből.
Szovjetunió kizárása a Népszövetségből 1939-ben Finnország megtámadása miatt: december 3-án Väinö Tanner finn külügyminiszter előterjesztést tett a Népszövetségben, majd december 14-én, az alapokmány 16. pontja értelmében a szövetség agresszornak minősítette a Szovjetuniót és kizárta tagjai közül.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet (ILO) az ENSZ szakosodott szervezete. 1919-ben alapították, fő célja: a munkavállalók alapvető munkaügyi és szociális jogainak védelme. 2007-ben 182 tagja volt.

Elképzelések

Az ILO nemzetközi munkaügyi normákat alkot. Meghatározza többek között a kényszermunka tilalmát, a munkavállalók szervezkedési szabadságát, a kollektív szerződés kötését. A következő területeket emeli ki hangsúlyosan:
a munkaegészséggel- és biztonsággal kapcsolatos szabályozások erősítése,
az egyenlő esélyek és bánásmód érvényesülésének előmozdítása,
a társadalmi kirekesztés elleni harc, valamint
a munkahelyen az emberi méltóság megőrzését szolgáló intézkedések érvényesülésének elősegítése.
Támogatja a független munkavállalói és munkaadói szervezeteket, segítséget nyújt a munka világának különböző területein (képzés, munkajog, társadalombiztosítás stb.).