Ugrás a Főoldalra!

Budapest ostroma

 

Történelmi háttér

 

Budapest bekerítése

 

Budapesttel kapcsolatban a német és magyar vezetők véleménye erősen megoszlott. Elsősorban Hitler ragaszkodott a város mindenáron való tartásához, ezzel szemben a német tábornokok inkább csak a Pest előterében húzódó védelmi állások (Attila-vonalak) tartását tartották célszerűnek.

Az oroszok részéről Sztálin erőltette a magyar főváros mielőbbi elfoglalását és bár a 2. Ukrán Front csapatai az Alföldön állomásoztak és a szükséges erősítések sem érkeztek még meg hozzájuk, Malinovszkij engedve Sztálin nyomásának megindította a támadást 1944. október 29-én. November 3-ig kívánták elérni és elfoglalni a fővárost. A kezdeti sikerek után (Kecskemét eleste) ugyan november elején elérték Pest déli peremét (Üllő, Vecsés, Gyál, Pestszentimre), de támadásuk kifulladt és a súlyos veszteségek miatt meg is állatak november 5-én.

A német-magyar csapatok ezzel párhuzamosan hozzáláttak a főváros megerődítéséhez (lásd részletesebben a Védelmi vonalak című fejezetben) és erősítéseket küldtek a frontra.

Az oroszok első támadásának kudarca után a Jugoszláviában harcoló 3. Ukrán Front parancsot kapott, hogy forduljanak északra és a Dunántúlon át nyomuljanak Budapest felé bekerítve az ott védekező csapatokat. Malinovszkij viszont nem kívánta megosztani Budapest elfoglalásának dicsőségét Tolbuhinnal (a 3. Ukrán Front parancsnokával), ezért elhatározta, hogy saját csapataival átkel a Dunán, majd bekeríti a fővárost. A Csepel-szigetre történt sikeres partraszállás után a Duna főágában Ercsinél próbáltak átkelni december 4-én. A támadás teljes kudarcba fulladt, egyes csapatok 100%-os veszteséget szenvedtek. A helyzetet végül az oldotta meg, hogy Tolbuhin marsall és 3. Ukrán Frontjának csapatai időközben december 8-án elérték Ercsi térségét és a németek e túlerő elől kénytelenek voltak visszavonulni. Ugyanakkor Malinovszkij Budapestet észak felől is megpróbálta átkarolni, ezért Hatvan térségében is támadást indított az ercsi harccal azonos időben. Ez lényegesen sikeresebb volt, mivel a németek kénytelenek voltak az itt harcoló alakulatok egy részét a Dunántúlra rendelni a 3. Ukrán Front ellen. A támadás során az oroszok Vácnál elérték a Dunát, így a főváros körüli gyűrű egyre teljesebbé vált.

A főváros bekerítésére irányuló hadműveletek utolsó szakasza december 12-én vette kezdetét, mikor a 3. Ukrán Front parancsba kapta, hogy észak felé előrenyomulva tegye teljessé a főváros körülzárását. December 22-én elérték Bicskét és két nappal később sikerült teljessé tenni a gyűrűt.

A főváros védelmével kapcsolatban a magyar vezetés (Szálasi is) ellenezte ezt, mivel előre látták annak értelmetlen pusztulását, csupán a Pest előterében húzódó Attila-vonalak védelmét tartották szükségesnek.

Ezzel szemben Hitler ragaszkodott a város utolsó házig való védelméhez, amihez tartották magukat a német tábornokok, bár ők nem látták ezt igazán reálisnak és kérték is Pest kiürítését, hogy csak a Budai oldalon kelljen védekezniük. Javaslatukat Hitler elutasította.

Budapest tartásának ugyanis volt egyrészt egy pszichológiai fontossága, másrészt, ami talán még ennél is fontosabbnak számított, hogy amíg az oroszok Budapest alatt rostokolnak, addig Dél-Németország és Bécs német kézen maradt.

Edmund Veesenmayer, német nagykövet nyilatkozta, hogy:
„ nem törődünk vele, ha Budapest tízszer is elpusztul, ha ezzel Bécset védeni tudjuk.”

Budapest mindenáron való tartása, ezért volt fontos. Hitler a város bekerítése után Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführernek a várost védő alakulatok parancsnokának megígérte, hogy felmentik őket. A háború utolsó német offenzíváit hajtották végre Magyarországon Budapest felmentésére. Fedőnevük Konrád I, II. és III. volt. Egyik kísérlet sem járt sikerrel, bár sikerült többször is megközelíteniük a várost, felmenteni mégsem tudták.

 

Pest ostroma

 

Malinovszkij csapatai december 24-én már felzárkóztak az Attila I. vonalra és a következő napon indított támadásnál sikerült betörniük az Attila II. vonalba is a Soroksár és Maglód közti szakasz kivételével.

Az orosz hadvezetés azt próbálta elérni, hogy a védőket több csoportra szétszakítsák és az így elszigetelődött kisebb csapatrészeket egyenként semmisítsék meg. A korábban vívott katlancsatáknál (például Sztálingrádnál) szerzet tapasztalatokat alapul véve dolgozták ki ezt a tervet.

A támadásra a legmegfelelőbb terepnek a Fót és Csömör, illetve a Cinkota és Pestszentlőrinc között lévő sík, beépítetlen mezőgazdasági területek adódtak. Nagy erőkkel végrehajtott páncélostámadásra a terep nagyon alkalmasnak bizonyult, mivel a védőknek kevés lehetőséget kínált védekezésre a sík beépítetlen terület.

Az oroszok e két irányból szándékozták mérni a fő csapást a főváros ellen. A cél a pesti hídfő kettévágása lett volna. Az orosz ( és román) csapatok kelet-nyugati irányba akartak előretörni egészen a Dunáig, majd az elszigetelt északi és déli védőket megsemmisíteni.

December 26-án indultak el a Budapesten bekerített német és magyar csapatok elleni hadműveletek. Megindult az orosz támadás Fót és Pécel közti szakaszon, ahol mélyen betörtek. A további harcok során Csömörnél a védekező 8/III. zászlóaljat december 28-án bekerítették és felmorzsolták. Még aznap este a Vannay-riadózászlóalj ellentámadást indított Csömör térségében, ám a kezdeti sikerek után súlyos veszteségek miatt kénytelenek voltak visszavonulni, a területet végleg feladva ezzel.

A németek közben még december 25-én a 8. SS lovashadosztályt kivonták Pestről, hogy a Budai oldalon tartsa az állásokat az I. és II .Egyetemi rohamzászlóaljakkal és még néhány töredékcsapattal egyetemben, így Pesten a Feldherrnhalle páncélgránátos, a 10. és 12. magyar gyalog, az 1. magyar páncélos a 13. német páncélos, a 22. SS lovashadosztályok és a Billintzer–csoport rohamtüzérei maradtak.

December 30-ra a front Rákospalota—Rákosszentmihály—Mátyásföld—Új Köztemető—Pestszentlőrinc—Pestszentimre—Soroksár keleti szegélyén húzódott. Rákosszentmihály már orosz kézen volt és az orosz csapatok elérték, sőt sok helyen át is törtek a város peremén húzódó Attila III. védelmi vonalon Rákospalota és Rákosszentmihály között. Továbbá megindul az orosz és román támadás Cinkota és Rákosliget közötti szakaszon is.

A következő napok harcaiban elesett Árpádföld és Mátyásföld jelentős része a repülőtérrel egyetemben, továbbá a németek kénytelenek voltak kiüríteni Pestszentlőrincet. A német és magyar csapatok a Mátyásföldi-repülőtér visszaszerzésére indítottak egy ellentámadást, ami bár sikeres volt, de csak egy napra tudták visszafoglalni, majd végleg az oroszok kezére került.

Január 1-én indított orosz támadás kiverte a németeket a megerősített Új Köztemetőből, továbbá elesett Mátyásföld egésze is. Egyes támadó csapatok elérték a Rákos-patak vonalát is.

A budai hídfőben mindezidáig csupán kisebb hadműveletek folytak. Az oroszok egy szorosabb gyűrűbe zárták az ott lévő csapatokat, de komolyabb támadást december 28. után nem indítottak. A magyar és német csapatok december 29-én Kelenföldön egy nagyobb ellenlökést hajtottak végre, ami időlegesen kiszorított az oroszokat, de a térnyerés csupán időleges volt, másnapra a front a régi vonalán stabilizálódott.

Jan. 5-re a Pesti front kezdett egyre válságosabb helyzetbe jutni. A Csömör és Fót között indított támadás elérte Zuglót, közben Újpest és Rákospalota, illetve Zuglótól délre a Lóversenytér, Kőbánya, Kispest, Pestszenterzsébet és Soroksár még német és magyar kézen volt. Az oroszok (és románok) további előretörése esetén egyes területeken a csapatokat a bekerítés veszélye fenyegette. Ezért január 6-ra Soroksárt a németek kiürítették. Közben Kőbánya nagy része az oroszok kezére került és már a Rákosrendező pályaudvart fenyegették.

Január 8-ra elesett Kispest és betörtek a Népligetbe. A németek számára világossá vált, hogy Malinovszkij megpróbálja kettévágni a Pesti hídfőt kelet-nyugat irányban. Ennek megakadályozására több sikertelen ellentámadást is indítottak, de nem bírták útját állni az előretörő szovjet csapatoknak. A Lóversenytér is orosz (román) kézre került, mely szükség repülőtérként üzemelt. Ennek visszaszerzésére indítottak egy ellentámadást, de az akció nem járt sikerrel.

Január 9-én a németek, megelőzve hogy bekerítsék északon a csapataikat, kiürítették Újpestet és Rákospalotát. Január 10-re a front elérte Rákos-patakot, a Hungária körutat, a Kerepesi temető keleti szegélyét, a Könyves Kálmán körutat. Még az előző nap a németek kiürítették a Csepel-szigetet, mivel az itt védekező csapatokat is a bekerítés veszélye fenyegette.

A Rákosrendező pályaudvar teljes egésze az oroszok kezén volt már és a Népliget is végleg elesett a súlyos harcokban. (A németek itt időlegesen visszaszerezték a park egy részét egy ellentámadással, de 10-re végleg elvesztették, kiverték őket.)

A Hungária körút felől az oroszok a románokkal egyetemben behatoltak a Városligetbe, ahol heves harcok során a németek több ellenlökést is intéztek. Mindezek ellenére január 13-ra fel kellett adniuk a Városligetet és a környező területeket. A harc másik súlypontja a Kerepesi temetőnél volt, amit a németek megerősítettek és a támadó csapatok csak igen súlyos veszteségek árán tudták elfoglalni. A németek itt is ellentámadással kísérelték meg visszaszerezni a temetőt és bár annak felét sikerült is visszafoglalni, január 13-ra végleg kiszorították őket.

A továbbiakban a német és magyar alakulatok maradványai a nagykörútig szorultak vissza (január 15.), miközben a németek már megkezdték a csapatok evakuálását Budára. A magyar csapatok jelentős része már nem volt hajlandó folytatni a további értelmetlen küzdelmet és a pesti pincékben várták az oroszokat. A csapatok Budára történő átszállítása meglehetősen kaotikusan zajlott és súlyos veszteségekkel járt, mivel a hidakon átkelő csapatokat az orosz repülők zavartalanul támadhatták.

Január 18-ra befejeződött Pest ostroma, a Belváros is az oroszok kezére került. Malinovszkij a román csapatokat a pesti támadó hadműveletek utolsó szakaszában kivonta a frontról, hogy a sikerben ne osztozzon a románokkal, akik bár tiltakoztak a parancs ellen, de el kellett hagyniuk a frontot.

A németek pedig Pest ostromának záróakkordjaként a megmaradt hidakat is felrobbantották. (Január 15.: Horthy Miklós híd, január 16.: Ferenc József híd, január 18.: Erzsébet és Lánchíd)

 

Buda ostroma

 

Buda ostromát a Margit-szigeti harcok vezették be. Január 19-én az oroszok átkeltek a 70 cm vastagon befagyott Dunán és a sziget északi részén hídfőt alakítottak ki, majd január 21 és 22-én a sziget keleti oldalán is partra szálltak. Az itt védekező német és magyar alakulatok igen súlyos veszteségeket szenvedtek és január 29-re kénytelenek voltak kiüríteni a szigetet.

A front, Pest eleste után a Flórián tér—Mátyás-hegy—Városmajor—Orbán-hegy—Farkasréti temető—Sas-hegy—lágymányosi vasúti töltésen húzódott. Január 21-én a magyarok egy gyors ellentámadással visszafoglalták a Városmajor teljes egészét.

Január 25-26-án a már megindult orosz támadás súlypontja a Szent János kórház és a Kis-Sváb-hegy körül volt. Január 27-re mindkettő elesett, a Városmajorral egyetemben; még aznap megindul az oroszok támadása ezektől a területektől északra a Szemlő-hegy és a Marcibányi-tér irányába. Január 30-ra az oroszoknak sikerült elérni a Margit körút—Széll Kálmán tér vonalat. (A védekező csapatok 29-én megpróbálták visszafoglalni a Kis-Sváb-hegyet és a Városmajort, de támadásuk nem járt sikerrel.)

Az északi területek elfoglalása után a budai hídfő déli részének birtokba vétele következett. Az északi frontszakaszon a további támadásokat az oroszok be is szüntették. Ezzel párhuzamosan elindult a Sas-hegy ostroma, illetve még korábban súlyos harcok árán birtokba vették a megerősített Farkasréti temetőt. A Sas-hegy volt a budai védelem kulcspontja, ennek birtokában az oroszok teljesen be tudták lőni a budai hídfő teljes területét a Várhegyet is beleértve.

A harcok február 2-án kezdődtek. Az oroszok a Böszörményi és a Budaörsi út felől támadtak két irányból és megpróbálták bekeríteni a Sas-hegyen védekező csapatokat. Támadásuk fokozatosan nyert tért és február 6-ra teljesen bekerítették, másnapra a hegy elesett.

Időközben a németek utolsó szükségrepülőtere is használhatatlanná vált, mert az oroszok annyira megközelítették a Vérmezőt , hogy tüzérséggel már be tudták azt lőni. (Február 5-én szállt le az utolsó gép a mezőre.)

A hídfő ekkor már nagyon összeszűkült, lényegében már csak a Várhegyre és a Gellért-hegyre koncentrálódott. Február 9-én megkezdődött a Gellért-hegy ostroma. Az oroszok a lankásabb nyugati irányból támadtak és lépésről-lépésre szorították vissza a védőket a Citadella felé.

Február 11-re a Gellért-hegy is az oroszok kezére került. A védők által tartott terület ekkor már csak a Várhegy és szűk környezete volt. Pfeffer-Wildenbruch (a Budapest erődparancsnoka) Hitler utasításaihoz hűen az utolsó házig harcolt, de a végső percben mégis a kitörés mellet döntött. Az oroszok már számítottak rá, mivel korábbi csaták során sem adták meg magukat harc nélkül a németek.

A kitörés fő iránya a Szilágyi Erzsébet fasor, Hűvösvölgyi út volt. Itt sikerült is a csapatoknak áttörniük az oroszok vonalán. Ugyanakkor léteztek más kitörési irányok is, mint például északra Szentendre, majd Dobogókő felé. A német és magyar parancsnokok az Ördög-ároknak épített föld alatti csatornarendszerben próbáltak kijutni az ostrom gyűrűből, de sikertelenül.

Összességében a kitörő csapatoknak csupán töredéke, néhány száz ember érte el a német vonalakat, a többiek vagy elestek a kitörésben, vagy az után fogságba kerültek.

A Budapestet védő, illetve támadó alakulatok becsült létszáma 1944. december 24. körül

A Budapesten bekerített magyar alakulatok:

      • ˇ         M. kir. 10. honvéd gyaloghadosztály [7 500 fő]
      • ˇ         M. kir. 12. honvéd tartalékhadosztály [4 000 fő]
      • ˇ         M. kir. 1. honvéd páncéloshadosztály részei [5 000 fő]
      • ˇ         M. kir.1. honvéd huszárhadosztály részei [1 000 fő]
      • ˇ         Billnitzer-csoport (M. kir. 1., 6., 7., 10., 13., 16., és 24. rohamtüzérosztály részei) [2 000 fő]
      • ˇ         Kozma-csoport (Budapesti légvédelmi tüzércsoport: a m. kir. I., 201., 204., 206., 207. és 208. légvédelmi tüzérosztály részei, 52. önjáró páncélozott légvédelmi gépágyúszászlóalj) [2 000 fő]
      • ˇ         Budapest-őrzászlóalj [800 fő]
      • ˇ         1. és 2. egyetemi rohamzászlóalj [1 000 fő]
        • ˇ         Műszaki csapatrészek (M. kir. VIII., IX. utászzászlóalj, IV. utászzászlóalj részei, VI/2. utászszázad, VII/2., IX/1., 110., 112., 153. kerékpáros utászszázad, VII., VIII. tábori pótutászszázad, 72/101., 72/106. nagyfeszültségű villamos akadályszázad, 134., 138., 401., 404. hadihídoszlop, I/1., I/2., III/1., III/2. honi építőszázad, 101., 102. rohamcsónakszázad, 201., 202., 203. különleges műszaki zászlóalj, 102. fogatolt vegyiharc-zászlóalj, 101. helyreállító zászlóalj, 101., 102., 104. vasútépítő zászlóalj, 107., 110., 111. vasútépítő század, 101., 109. üzemszázad, 104. vasútépítő szeroszlop, 101. fővezérség-közvetlen villamos üzemszakasz) [7 000 fő]
      • ˇ         Öt csendőrzászlóalj (besztercei, galántai, pécsi, székelyudvarhelyi, zilahi) [3 240 fő]
        ˇ         Rendőr-rohamzászlóalj [1 630 fő]
      • ˇ         Vannay-zászlóalj [638 fő]
      • ˇ         Budapest I., II. rohamzászlóalj [1 000 fő]
      • ˇ         Budapest karhatalmi zászlóalj [300 fő]
      • ˇ         Különböző Budapesten szervezett harccsoportok (Berend, Korányi, Déri, Morlin és Viharos-féle harccsoportok) [2 000 fő]
      • ˇ         Budapesten rekedt tüzéralosztályok (12 különféle üteg) [500 fő]
      • ˇ         Budapesti honvédintézetek és vonatalakulatok [3 000 fő]
      • ˇ         Hungarista harccsoportok [1 500 fő]
      • ˇ         Kisegítő karhatalmi (KISKA) alakulatok (a harcokban alig vettek részt) [7 000 fő]
Magyar erők összesített élelmezési létszáma: kb. 51 100 fő.

 

A Budapesten bekerített német alakulatok:

      • ˇ         8. "Florian Geyer" SS-lovashadosztály [kb. 8 000 fő]
      • ˇ         22. "Maria Theresia" SS-önkéntes lovashadosztály zöme (kisebb kötelékei a bekerítésen kívül) [11 345 fő]
      • ˇ         13. páncéloshadosztály zöme (kisebb kötelékei a bekerítésen kívül) [4 983 fő]
      • ˇ         "Feldherrnhalle" páncéloshadosztály részei (néhány alakulata a bekerítésen kívül) [7 255 fő]
      • ˇ         271. népi gránátoshadosztály kisebb részei [kb. 1 000 fő]
      • ˇ         1. SS-rendőrezred [kb. 700 fő]
      • ˇ         12. SS-rendőr páncélosszázad [kb. 100 fő]
      • ˇ         12. légvédelmi rohamezred [kb. 1 000 fő]
      • ˇ         40/I. nehéz légvédelmi tüzérosztály [kb. 500 fő]
      • ˇ         573. nehéz légvédelmi tüzérosztály [kb. 200 fő]
      • ˇ         Bataillon Europa (Európa-zászlóalj) [kb. 300 fő]
      • ˇ         Különböző harccsoportok [kb. 1 500 fő]
      • ˇ         Bataillon z.b.V.500 (500. különleges zászlóalj) [kb. 200 fő]
      • ˇ         Egyéb német csapattöredékek [kb. 2500]
      • ˇ         Az SS IX. hegyihadtestének közvetlen alakulatai [kb. 1 500 fő]

    Német erők összesített élelmezési létszáma: kb. 41 080 fő.

    Magyar és német erők összesített becsült élelmezési létszáma: kb. 92 200 fő.

    A Budapestet támadó szovjet és román alakulatok 1945. január közepén

    Pesti oldal (2. Ukrán Front 7. gárdahadserege)

    • ˇ         30. lövészhadtest (25. gárda-, 151., 155. lövészhadosztály)
    • ˇ         Román 7. hadtest (2., 19. gyaloghadosztály, 9. lovashadosztály)
    • ˇ         18. önálló lövészhadtest (66. gárda-, 68. gárda-, 297., 317. lövészhadosztály)
    A pesti oldalon harcoló szovjet és román alakulatok összesített élelmezési létszáma
    megerősítő alakulataikkal együtt 1945. január 1-én: 66 900 fő.

    Budai oldal (3. Ukrán Front 46. hadserege)

    • ˇ         75. lövészhadtest (109., 113., 180. lövészhadosztály)
    • ˇ         37. lövészhadtest (108.gárda-, 326., 320. lövészhadosztály) [január 20-tól e hadtest alárendeltségében a 83. tengerészdandár is]
    A budai oldalon harcoló szovjet alakulatok összesített becsült élelmezési létszáma
    megerősítő alakulataikkal együtt kb. 60 000 fő

Megerősítő erők:

    • ˇ         36. és 25. (?) önálló gárda-lövészhadosztályok
    • ˇ         37. gárda-harckocsidandár
    • ˇ         30. gárda-nehézharckocsi-ezred
    • ˇ         1505. rohamlöveg-ezred
    • ˇ         12. és 14. műszakidandár
    • ˇ         5. áttörő tüzérhadosztály
    • ˇ         5. légvédelmi tüzérhadosztály
    • ˇ         105. önálló nehéztarackos tüzérosztály
    • ˇ         22. önálló páncéltörő tüzérdandár
    • ˇ         152. önálló ágyús tüzérdandár
    • ˇ         7. áttörő tüzérhadosztály
    • ˇ         114. önálló nehézaknavetős dandár
      ˇ         90. önálló nehéztarackos tüzérdandár

    forrás: www.lazarus.elte.hu