Ugrás a Főoldalra!

A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány

A magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány a második világháború végén, 1944. december 22-én alakult meg Debrecenben, amikor a várost az ország keleti felével együtt már megszállta a Vörös Hadsereg de az ország nyugati részében még folytak a harcok a szovjetek és a megszálló német hadsereg, illetve a Szálasi-kormány magyar hadserege között.

Megalakulása az Ideiglenes Nemzetgyűlés felállítását követte. Az ideiglenes törvényhozó testület a háborús állapotok és a közigazgatás teljes összeomlása miatt nem szokásos választás útján jött létre, hanem az ország felszabadult területein részben spontán módon, részben a Vörös Hadsereg támogatásával vagy nyomására megalakuló, a helyi közigazgatást szinte mindenütt kezükbe vevő nemzeti bizottságok delegáltjaiból állt. Az ideiglenes kormányt azonban nem is ez a testület, hanem az általa megválasztott Politikai Bizottság választotta meg és alakította át később. A kormány összetételét valójában Moszkvában jóváhagyott pártközi megállapodással határozták meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban résztvevő pártok.

Összeállításánál döntő szempont volt, hogy megossza a Szálasi-kormány vezetése alatt a németek oldalán még harcoló magyar erőket, illetve elfogadható legyen a még német megszállás alatt álló magyar területek lakossága számára. Ennek érdekében a kormány vezetője és két minisztere lett három, a magyar hadsereg legmagasabb, vezérezredesi rendfokozatát viselő tábornoka, akik októberben engedelmeskedtek Horthy Miklós kormányzó fegyverszüneti felhívásának. Dálnoki Miklós Béla az 1. hadsereg parancsnoka, Vörös János a honvéd vezérkar főnöke, Faragho Gábor pedig a csendőség és a rendőrség felügyelője volt és ő vezette az előzetes fegyverszüneti delegációt. Mindhárman nagy tekintéllyel rendelkeztek a magyar hadseregben, korábban többször kitüntették őket (Adolf Hitler is). A kormányban helyett kapott Teleki Pál volt miniszterelnök fia, Teleki Géza gróf is.

Ideiglenes Nemzeti Kormány

A miniszterelnök dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett, a később kulcsfontosságúnak bizonyuló belügyi tárcát a Nemzeti Parasztpárt kommunistákhoz is közel álló politikusa, Erdei Ferenc kapta, a földre áhítozó parasztok számára legfontosabb tárcát, a földművelésügyit pedig a kommunista Nagy Imre.

Név

Hivatal kezdete

Hivatal vége

Párt

miniszterelnök

Dálnoki Miklós Béla

1944. december 22. 1945. november 15.
pártonkívüli

belügyminiszter

Erdei Ferenc

1944. december 22. 1945. november 15.
NPP

földművelésügyi miniszter

Nagy Imre

1944. december 22. 1945. november 15.
MKP

honvédelmi miniszter

Vörös János

1944. december 22. 1945. november 15.
pártonkívüli

igazságügy-miniszter

Valentiny Ágoston

1944. december 22. 1945. július 21.
SZDP

Ries István

1945. július 21. 1945. november 15.
SZDP

iparügyi miniszter

Takács Ferenc

1944. december 22. 1945. július 1.
SZDP

Bán Antal

1945. július 1. 1945. november 15.
SZDP

kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter

Gábor József

1944. december 22. 1945. május 11.
MKP

Gerő Ernő

1945. május 11. 1945. november 15.
MKP

közellátásügyi miniszter

Faragho Gábor

1944. december 22. 1945. július 21.
pártonkívüli

Rónai Sándor

1945. július 21. 1945. november 15.
SZDP

külügyminiszter

Gyöngyösi János

1944. december 22. 1945. november 15.
FKGP

népjóléti miniszter

Molnár Erik

1944. december 22. 1945. november 15.
MKP

pénzügyminiszter

Vásáry István

1944. december 22. 1945. július 21.
FKGP

Oltványi Imre

1945. július 21. 1945. november 15.
FKGP

újjáépítési miniszter

Nagy Ferenc

1945. május 11. 1945. november 15.
FKGP

vallás- és közoktatásügyi miniszter

Teleki Géza

1944. december 22. 1945. november 13.
pártonkívüli,
átmenetileg PDP