Ugrás a Főoldalra!

A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (latinos nevén: Ludoviceum), röviden csak Ludovika vagy Ludovika Akadémia a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye volt az 1945 előtti Magyarországon. Az intézmény 1836-ban elkészült monumentális főépülete Budapest VIII. kerületében, a Ludovika téren áll, Pollack Mihály tervei alapján épült klasszicista stílusban.

Rendeltetése

A Ludovika rendeltetése az volt, hogy a hadköteles kort még el nem ért (14-17 éves) önkéntesen jelentkező ifjakat tényleges állományú tisztekké képezze ki, illetve a ténylegesen szolgáló honvédtiszteknek teremtett lehetőséget a hadtudományok terén felsőfokú tanulmányok végzésére. E kétféle rendeltetésnek megfelelően a Ludovikában kétféle oktatás zajlott: a tisztképzés és a felsőfokú képzés. Az akadémiai címet és annak megfelelő szintű oktatást 1897-ben vezették be báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején. A Ludovikán folytatott oktatást ekkor egyenrangúsították a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia által nyújtott képzéssel. A Bécsújhelyi Akadémia és a honvéd Ludovika Akadémia egyenértékűségét úgy is biztosították, hogy onnan néhány honvéd tisztet, de főleg a Ludovikából számos közös-tisztet avattak fel. Az utolsó év elején jelentkező ludovikásokat némely tantárgyban és a szolgálati, valamint gyakorlati szabályzatokban az év folyamán németül vizsgáztatták, és így közös-tisztekké képezték ki. Ez különösen a huszárságnál volt fontos, mert az ott szolgáló magyar nemzetiségű huszárokhoz ily módon 2-3 évenként, minden közös-huszár ezredbe, friss honvéd nevelkedésű fiatal tiszt kerülhetett.

A tisztképző oktatásnak 4 évfolyama volt.
Évente 90 növendéket vettek fel, ezek közül 34-et magánalapítványok kamataiból láttak el; 10-et az állam költségén képeztek ki; 23 növendéket egész fizetéses (600 Ft.), 23-at pedig félfizetéses (300 Ft.) helyre vettek fel. Azokat a kadétokat, akik a tanulmányaikat kielégítő eredménnyel végezték el, a magyar királyi honvédséghez hadapródokként sorozták be, a kitűnő eredménnyel végzett növendékek hadnagyi rangot kaptak.

Története


Kezdetek

A Ludovika Akadémia felállítását az 1808. évi országgyűlés mondta ki, a VII. törvénycikkbe cikkelyezte be. Nevét Habsburg–Estei Mária Ludovika magyar királynéról, I. Ferenc király harmadik feleségéről nyerte, aki koronázási tiszteletdíjából 50 000 forintot ajánlott föl építésére. Közadakozás útján és egyes hazafiak alapítványából (ilyen Buttler János gróf 126 000 forintos alapítványa) tekintélyes összeg gyűlt össze, József nádor 1831-ben tette le az épület alapkövét. A kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy létrejöttét megakadályozza, az összegyűlt összeget más célokra fordította. Az 1832-36. országgyűlés nem engedte meg, hogy a tanítás nyelve a magyar legyen; ugyanez ismétlődött a forradalom utáni időkben. Szervezetét az 1872. XVI. törvénycikk szabályozta, és mint magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia 1872. november 21-én nyílt meg. Híres magyar katonatisztek tanítottak a Hadiakadémián, úgymint Werth Henrik, aki 1926-tól parancsnoka is volt.

A Magyar Természettudományi Múzeum beköltöztetése

A II. világháború után a Ludovika fedett lovardájában az Alfa Mozi üzemelt, amely 1992-ben leégett. A főépületet évtizedeken át az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei használták, rendkívül lepusztult állapotban. 1994-ben Mádl Ferenc – mint művelődési és közoktatási miniszter – javaslatára kormányhatározat született arról, hogy az 1802-ban alapított, de mindaddig szétszórt telephelyeken működő Magyar Természettudományi Múzeum kiállítását, gyűjteményeit és kutató laboratóriumat a Ludovika épület-együttesében helyezzék el. A felújított fedett lovarda és a főépület részben felújított terei 1996 óta a Múzeumnak adanak otthont. A felújított padlástérben és a földalatti raktárakban ásványok, kőzetek, ősállat kövületek, állatpreparátumok, valamint emberi csontvázak és múmiák olyan kiemelkedően gazdag gyűjteményeit tárolják, melyek nemzeti természettudományos kultúránk alapvető tárgyi kincsei. A főépület talajszint feletti részeinek felújítása azonban a 2000-es évektől gyakorlatilag leállt, ezért a Múzeum jelentős egységei, mint pl. a növénygyűjtemény a mai napig sem költözhettek be. A teljesen felújított déli szárnyban a Múzeumtól függetlenül a Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium működik.

A Magyar Természettudományi Múzeum várható kiköltöztetése

2009. május 15-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, mint a valamikori Ludovika Akadémia jogutódja, a magyar katonai
felsőoktatás utolsó, számos intézményből összegyúrt felsőoktatási intézménye 100 napos ünnepségét hagyományteremtő célzattal az Orczy-kertben a valamikori Ludovika Akadémia előtt tartotta meg.
A rendezvényen a ZMNE hallgatói századainak menetdal versenye mellett számos programban vehettek részt Józsefváros polgárai.

Nevezetes diákjai

Aggházy Kamill (1882–1954) katonatiszt, hadtörténész
Almásy Pál (1902–1985) katonatiszt, hadmérnök
Berczelly Tibor (1912–1990) tőrvívó, sportlövő
Boldogfai Farkas Endre katonatiszt, politikai elemző
Berkó István (1880–1958) katonatiszt, hadtörténész
Bonczos Miklós (1897–1971) politikus, belügyminiszter (1944)
Csáky Károly (1873–1945) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1923–1929)
Dálnoki Miklós Béla (1890–1948) katonatiszt, politikus, az ideiglenes nemzeti kormány miniszterelnöke (1944–1945)
Erdélyi Gyula (1892–1949) katonatiszt, hadtörténész
Erdőss Kamill (1924–1962) néprajzkutató, nyelvész
Faragho Gábor (1890–1953) katonatiszt, politikus, közellátásügyi miniszter (1944–1945)
Fáy Ferenc (1921–1981) költő
Franyó Zoltán (1887–1978) író, műfordító, lapszerkesztő
Fráter Lóránd (1872–1930) dalszerző, aki 1906-ban 32 éves korában, mint huszárkapitány vonult nyugalomba és attól fogva a nótaszerzésnek élt
Győrffy-Bengyel Sándor (1886–1942) katonatiszt, politikus, közellátásügyi miniszter (1941–1942)
Hellebronth Vilmos (1895–1971) katonatiszt, politikus
Horváth Jenő (1852–1915) katonatiszt, hadtörténész, az MTA tagja
Julier Ferenc (1878–1944) katonatiszt, hadsereg vezérkari főnök (1919), hadtörténeti író
Kádár Gyula (1898–1982) katonatiszt
Káplány Géza (1880–1952) könyvtáros
Keviczky Kálmán (1909–1989) katonatiszt, UFO kutató (Amerikai Egyesült Államok)
Képíró Sándor (1914-) csendőrtiszt, jogász, az újvidéki razzia egyik állítólagos résztvevője
Kiss Lajos (1922–2003) nyelvész, szlavista, az MTA tagja
Krleža, Miroslav (1893–1981) horvát író
Kunder Antal (1900–1968) hadmérnök, politikus, kereskedelmi, közlekedési és iparügyi miniszter (1938–1939, 1944)
Lágyi István (1901–1978) térképész
Lajtos Árpád (1910–1986) katonatiszt
Lakatos Géza (1890–1967) katonatiszt, politikus, miniszterelnök (1944)
Maléter Pál (1917–1958) katonatiszt, politikus, honvédelmi miniszter (1956)
Pálinkás-Pallavicini Antal (1922–1957) katonatiszt
Pilch Jenő (1872–1937) hadtörténész, az MTA tagja
Prónay Pál (1874–1946?) katonatiszt, a Prónay-különítmény vezetője
Radványi Imre (1909–1984) hadmérnök
Rodriguez Endre (1899–1975) filmrendező
Rőder Vilmos (1881–1969) katonatiszt, hadügyminiszter (1936–1938)
Sebő Ödön (1920–2004) katonatiszt; a II. világháború idején a Gyimesi-szorosban hősiesen helytálló 32. hegyi határvadász zászlóalj egyik tisztje
Stromfeld Aurél (1878–1927) katonatiszt, hadtest (I. világháború) majd hadsereg vezérkari főnök (1919)
Szurmay Sándor (1860–1945) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1917–1918)
Tombor Jenő (1880–1946) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1945–1946)
Tóth Zoltán (1888–1958) történész, az MTA tagja
Zsigmondy László (1901-?) katonatiszt, vezérkari ezredes

Nevezetes tanárai

Kápolnai Pauer István (1833–1896) katonatiszt, hadtudós, hadtörténész, az MTA tagja
Grassy József (1894 - 1946) altábornagy.
Vörös Géza vezérkari alezredes
Kozma István (1896 - 1951) altábornagy
Kovács Gyula vezérkari alezredes
Bánfalvy István (1897 - 1975) repülő alezredes
Ujszászy István (1894 - 1948?) vezérőrnagy
Markovich József alezredes
Fábián Lajos alezredes
Schmertzing Egon huszárszázados
Bán Mihály őrnagy
Zákó András (1898 - 1968) vezérőrnagy
Pogány Imre őrnagy
Berkó István százados
Nádas Lajos őrnagy
Porzsezsinszky György őrnagy
Rakolczay Géza őrnagy
Németh János alezredes
Miklós Gyula őrnagy
Szepessy-Schaurek Ottmár huszárőrnagy
Kaas Albert tanár, felsőházi tag
Szász Ferenc alezredes
Szávay Sándor őrnagy
Kudriczy István alezredes
Zsedényi Zoltán alezredes
Deák Ferenc alezredes
Makray Sándor őrnagy
Tömöry Jenő őrnagy
Clenner Imre őrnagy