Ugrás a Főoldalra!

A Magyar Királyi Honvédség (rövidítve m. kir. honvédség) a 20. századi Magyar Királyság szuverenitásáért felelős állami erőszakszervezet volt a trianoni békeszerződés és a második világháború befejezése, lezárása közötti időszakban. Elődje a Tanácsköztársaság bukását megelőzően 1919. június 6-án elrendelt és rá három nappal felállított Nemzeti Hadsereg, melyet a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jei lemondása után megszűnt Vörös Hadsereg mellett, helyett fokozatosan szerveztek át az ország egyedüli haderejévé. A trianoni békeszerződést követő diplomáciai huzavonákkal és a lefegyverzési program halogatása eredményeként 1922. január 4-től felállításra került az ország védelmére hivatott, önkéntesekből álló Magyar Királyi Honvédség, melyről az 1921. évi XLIX. törvénycikk rendelkezett. Tisztképző intézménye a Ludovika Akadémia lett.

Az 1920-as évek gazdasági nehézségei, illetve a kisantant átfogó blokádja jelentősen hozzájárultak a haderő technikai hiányaihoz. A szomszédos országokkal szembeni folyamatos fegyverkezési lépéshátrányt az 1938-as győri program hivatott csökkenteni, melyet a nagyarányú beszerzések ellenére végül a második világháborúba belépésig nem sikerült maradéktalanul ledolgozni. A szellemében és kiképzésében korszerű, de eszközállományában véve elavult haderő a háború során többszöri átszervezés ellenére is csak nehezen tudta az ország külpolitikai igényeit részlegesen kielégíteni a háború középső időszakában. A politikai megosztottság, illetve a német megszállás és a szovjet túlerő végül megpecsételte a haderő sorsát, mely 1945 áprilisára gyakorlatilag megszűnt létezni. Összességében a Magyar Királyi Honvédséget a túlzott mennyiségi fejlesztés és a gyenge technikai felszereltség jellemezte, ami megközelítőleg sem állt arányban a katonapolitikai célkitűzésekkel.

Megmaradt személyi és technikai állományából újraszervezett demokratikus szervezet, a Magyar Honvédség 1948-ban állt fel az 1947-es párizsi békeszerződés ratifikálása után, majd három évvel később, 1951-től nevet változtatva és immár szovjet mintára újjászervezve és -fegyverezve Magyar Néphadseregként látta el a korábbi feladatot. Ez a szervezet többszöri átszervezéssel 1990-ig megmaradt, majd ismét Magyar Honvédség névvel napjainkban is aktív.

Főparancsnokok

Honvéd Vezérkar főnökök (HVKF)

1922–25: Nagy Pál
1930–35: Kárpáthy Kamilló
1938. szeptember–1941. augusztus 31.: Werth Henrik
1941. szeptember 1 vagy 6–1944. március 19., vagy április 19.: Szombathelyi Ferenc
1944. április 20–1944. október 16. (azonnali hatállyal): Vörös János
1944. október 16–1945. április 30.: Beregfy Károly