A holokauszt és előzményei

A 20. században kialakult fajelméleti teória. Az árják (indoeurópaiak) civilizációs szerepét hangsúlyozó történelmi elméletek, a német romantikus nacionalizmus pángermán mozgalma és egyes teozófikusok misztikus fajelméleti tanainak összekapcsolásából született. Gyakorlati alkalmazására a nemzetiszocialista III. Birodalom fennállása alatt került sor.

Kialakulása

Az indoeurópaiak (árják) civilizációs szerepének kutatása

A földrajzi felfedezések elterjedésével megingott a keresztény teremtéstörténet hitelessége, több európai gondolkodó felvetette azt az elképzelést, hogy az emberiség története előbbre nyúlik vissza Ádám és Éva teremtésénél, illetve kétségbe vonták, hogy az emberi civilizáció alapnyelve a héber nyelv volt.

A 18. század végén Sir William Jones másodbíróként szolgálta a brit koronát Indiában. Szabadidejében bejárta Ázsia nagy részét, és behatóan tanulmányozta a hindu mitológiát. Megtanulta a szanszkrit nyelvet, és kutatásai során kétségbe vonta a bibliai tanítások alapvető kitételeit. Hazatérése után megalapította az Ázsia Társaságot, ahol előadásokat tartott.

Kutatásai szerint a szanszkrit nyelv nagymértékben hasonlít a görög és latin nyelvekre, de szókincse kifinomultabb és gazdagabb azoknál. Állítása szerint a nagy földrajzi távolság ellenére, a nagyfokú hasonlóság abból ered, hogy e három nyelv egy közös ősi nyelvből fejlődött ki, mely nyelvet beszélő népcsoport már kihalt, és valaha India területén élt.

Wilhelm Schlegel német kutató Sir Jones tanításai alapján az 1800-as évek elején megpróbálta megcáfolni, vagy alátámasztani angol elődjei téziseit. Schlegel előbb jogászi, majd irodalmi tanulmányokat folytatott, és amatőr nyelvészként is kutakodott. 1808-ban kiadott, Az indiaiak nyelvéről és bölcsességéről című művében fejtette ki kutatásai eredményeit.

Véleménye szerint az első civilizáció India északi területein alakult ki, nyelve a szanszkrit volt. Ez a harcos faj meghódította az egész világot, és útjaik során megalakították az első történelmi civilizációkat. Ezek a civilizációk indogermán nyelvjáráson alapuló nyelveket beszéltek, és nordikus testi vonásaik voltak. Schlegel ezeket az ősöket a szanszkrit árja szóról nevezte el, mely nemest, vagy fenségest jelent.

Pángermán mozgalom

A pángermán mozgalom az ókori germánság árja (indoeurópai) származásának elméletét használta fel az egységes Németország megteremtésének tudományos alapjaként. 1871-ben megalakult az egységes Németország, melyben elfogadott volt a német népi hagyományok tisztelete és a régi germán mitológia alapvető ismerete.

Ernst Haeckel német biológus, pszichológus, anatómia professzor a darwinista evolúciós elmélet alapjaira építette fel az árja fajelmélet alapjait.

Tanulmányaiban azt fejtegette, hogy a különböző fajok nem egyenrangúak, a rasszok génállományukban hordozzák őseik tanításait, az alsóbbrendű fajok pedig megpróbálnak keveredni az árják leszármazottjaival, fertőzve ezzel a nemes vérvonalat. Politikai síkon harcolt a vegyes házasságok ellen, és meghirdette a szegregáció programját.

Richard Wagner német zeneszerző erősen antiszemita kirohanásokat tartott a zsidóság ellen, és a romantikus germán mondakör tagjait dolgozta fel több drámai operájában (Lohengrin, A Rajna kincse, A valkűr, Siegfried, Az Istenek alkonya, Parsifal).

Az ugynevezett faj-elmélet Gobineau-val kezdődött, aki a, mult század közepén azt a hipotézist állította fel, hogy az emberiség minden kulturális tényét az árja faj hozta létre. Amikor az antropológiai kutatás kiderítette, hogy tényleg vannak ária nyelvek, de nincs egyáltalán ária faj, Gobineau hipotézisét Houston Steward Chamberlain korrigálta ki. Chamberlain ellenére hangsulyozott németeskedésének. annak a hires angolnak volt az ivadéka, ki az első franciával való találkozása alkalmával azt állapította meg, hogy a franciák vöröshajú, kancsal emberek. Hasonló alaposságú következtetésekre épült azóta is az egész fajelmélet. Chamberlain korrekturája az árja fajt a germánnal-pótolta, beleértve az új fajba a franciák, oroszok, stb. vezető férfiait is. TIV különböző népeknek a germán fajba való sorolása tartósan nem állhatott meg. Günther, a nemzeti szocialisták fő fajteoretikusa a germán fajt az „északi”-val pótolta, ami nem zárja ki, hogy a nemzeti szocialista irodalomban nyakra-főre ne szerepeljen az árja és germán megjelölés, mert — és ezt mindjárt meg kell jegyeznünk — a nemzeti szocialisták a fajelméletet tökéletesen átvették és „világnézet”-ük magvává tették.

Ellenére a különböző korrekturáknak a fajelmélet előfeltevései és eredményei alapjában véve ugyanazok maradtak. A fajelmélet szerint az egyes individuumok jellemét és sorsát ugyanugy, mint a népekét kizárólag az öröklött „vér”, a faj határozza meg. Van egy magasrendű faj, a germán (francia fajteoretikusok számára a román játsza ezt a szerepet) aminek az emberiség egész fejlődése köszönhető s azonkívül egy csomó alacsony és még alacsonyabb rendű faj (utolsóként „a négerek után” szerepelnek a zsidók), amelyek terméketlen stupiditásukban az északi faj szellemi cselekedeteinek majmolására s üzleti értékesítésére szorítkoznak.

Természettudományilag elfogadható-e ez az elmélet? A legkevésbé sem. Mindenekelőtt a fajteoretikusok között még a szereplő fajok fogalmára és számára vonatkozólag sincs egyetértés. Van aki három, van aki nyolc, sőt van aki hatvannégy, de még olyan is akad, aki százötven különböző fajt különböztet meg. A nemzeti szocializmus Günthere például egyedül Németországban tiz fajt tart számon. Ám nemcsak a kutatás tárgya tisztázatlan és vitás, hanem az előfeltevése is. A fajelmélet alaptétele a fajok állítólagos megmaradása, illetve az a megállapítás, hogy a faj speciális elemeit semmiféle körülmény sera befolyásolja s az örökletességi szubstanciával együtt változatlanul adódik tovább. Nos, a fajok e megmaradásának kérdése minden egyéb, mint bebizonyított. Ellenkezőleg az a bebizonyított, hogy a faj a természeti és a szociális környezet következtében változik; a kettő függvénye. A természeti feltételek befolyása mint a földrész, a talajminőség, a klima, stb. ismeretesek. A klima például befolyásolja nemcsak a haj- és a bőr-szinét, hanem a test nagyságát s a koponya- és az arcformáját is. Hogy az északisark lakói más testi konstitucióval s ennek következtében más temperamentummal rendelkeznek, mint az egyenlítő körül lakó négerek, az természetes. A hegyi népek szükségszerűen más képességeket fejlesztenek magukban, mint az alföldiek. Döntő befolyást gyakorol a fajra a szociális tényező s ezért a termelési viszonylatok azok, amelyek ráütik bélyegeiket a népekre. A nomádok különböznek a letelepültektől s az ipari ország lakói a mezőgazdálkodó országokéitól. Egy bányászcsalád ivadéka érthető okokból nélkülözi azokat a gyengéd és kecses mozgású végtagokat, az egyenes járást és a „nemes tartást, ami egy régi nemesi, semmittevő generáció ivadékát díszíti. Hogy a csecsemőápolás és az étkezés milyen szerepet játszik, nemcsak a testi alkat, hanem a koponya és az arcforma kialakulásában, azt különösen az újabb kutatások igazolták. Csak egy jó példát hozzunk fel ebben a vonatkozásban: — az Amerikába kivándorolt lengyel zsidó gyermekei a tőle eltérő tipikus amerikai koponya- és arc-formával születnek. Mi következik mindezekből a tényekből a fajelmélet számára? Visszavonhatatlan egyértelműséggel következik, hogy a „felsőbbrendű” fajok minden állítólagos tipikus vonása a külső természeti és szociális befolyások eredménye, amik e befolyások változásával ugyancsak megváltoznak. Micsoda értéke van a germánok számára az előírásos kék „messzeségbe tekintő” szemeknek, ha pl. Japánba született gyermekeik mandulaszemekkel jönnek a világra?! Azonkívül: — mind a mai napig nem sikerült határozottan bebizonyitani az összefüggést a haj és bőr szine, a koponya és az arc formája, a testnagyság és a testsuly s az egyének szellemi és morális kvalitásai között. Mind a mai napig nem sikerült igazolni, hogy a hajlott orrú népek gyermekgyilkosok s különben is minden tekintetben züllöttek. Addig azonban, amig ez bizonyitást nem nyer, a fajelmélet nem léphet föl az exakt tudomány igényével.

Vajjon a társadalomtudomány igazolja-e a fajelméletet? Épp ellenkezőleg! — Mig a természettudományi vizsgálódás a szociális tényezőnek a fajra gyakorolt befolyására hivja fel a figyelmet, addig a társadalomtudomány azzal a tanulsággal szolgál, hogy a faj passziv elem, amit a történeti szituáció határoz meg, nem pedig forditva. Ezek szerint tehát korántsem tagadjuk a fajok létezését s speciális tulajdonságaik hatékonyságát, hanem csak a megfelelő helyre utaljuk ezeket a társadalomban. Az emberek magánéletében a faji sajátosságok, illetve a temperamentumok különbsége bizonyos szerepet játszik. A gazdaság fejlődésére azonban, vagyis a történelem alakulására döntő befolyással szereplő tényezőre a fajok sohasem gyakorolták a fajteoretikusok által megállapított befolyást. A kapitalizmus ott, ahol az előfeltételei adva voltak, sohasem tért ki a faj elől s a szocializmus sem fog kitérni. A történelemben csak népeket és osztályokat ismerünk s a népek egymásközti s a népeken belül az osztályok harcát s nincs tudomásunk arról, hogy a fajok mint önálló aktiv elemek külön történelemmel és külön harcokkal léptek volna fel egymás ellen a történelemben. Az a történeti szerep, amit erőnek-erejével a fajoknak akarnak tulajdonítani, főleg a faj és a nép felcserélésén alapszik, ami már azért is megengedhetetlen, mert tiszta, egymástól abszolut különböző fajok egyáltalán nincsenek s mert a faji különbségek sohse zárják ki a valamely néphez való tartozást. Az északfranciákban legalább ugyanannyi germán vér van, mint a délnémetekben, vagy az osztrákokban. A nemzeti szocializmus szerint Németország tiz különböző fajtából áll. Ha tehát csak a Günther által megállapított nyolc százalék „északi”-t ismerjük el germánnak, akkor Németországban tulajdonképpen nincsenek — németek.

Milyen szerepet játszik a jelenlegi történeti szituációban ez a nyolc százalék „északi” Németországban s mindenekelőtt miként viselkedik ez a nyolc százalék a másik két százalék alacsonyrendű fajtával szemben. (Két százalék, ha a statisztikailag nyilván tartott zsidók számát megduplázzuk.) Vegyünk a kezünkbe tetszés szerint valamely nemzeti szocialista, könyvet és megtudjuk, hogy a zsidók csinálják Németországban az összes üzleteket; a zsidók hívják életre a kulturális áramlatokat, ők gyártják a filmeket, irják az ujságokat s ami a legfontosabb, az ő kezükben van az egész német politika. Eszerint tehát Németország ott tart, hogy a wikingek ivadékai Németországba szakadt pusztai törzsek pórázán járnak. Hol marad itt a fajelmélet által megállapított „természetes kiválasztása a legjobbaknak” s az Ur-ember fölénye az alacsonyabbrendű fölött?

Nem nehéz a fajelmélet céljait felfedni. Az uralkodó osztály sohasem volt képes a társadalom fennálló ellentmondásait leplezni. Ezért megelégedett azzal, hogy az éhséget és a szolgaságot, amik a társadalom eszközeivel nem szüntethetők meg, természeti adottságokként állítsa be. A középkor folyamán az uralkodók isteni kegyelme igazolta a fennálló rendet: a sarjadó polgárság a szegény és a gazdag ellentétét a természet fukarságára vezette vissza, mert ha minden ember borjuszeletet akarna enni, csakhamar nem akadna egyetlen egy borjú sem a világon. A felvilágosult liberálizmus elmélete kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy a kapitalizmus a legkevésbé sem ideális gazdálkodási mód, rezignáltan azonban a kapitalizmust annak a szükségszerű rossznak tekinti, mely az ember tökéletlen természetének a következménye; végül a fasizmus nyiltan a kiválasztott Ur-természetek szükségszerű uralmát hirdeti az alacsonyabbrendű rabszolga-ember fölött.

Ezek a különböző felfogások tarka összevisszaságban egymás mellett szerepelnek az uralkodó osztály tudományában. Valamely faj kiválasztott fajként való feltüntetése mindig alkalmas ideológiai kicifrázása az államok kifelé és befelé egyaránt folyó imperialista hatalmi harcának. Másrészt: — valamely fajnak a legrosszabb fajjá való minősitése a legkényelmesebb mód a meglévő társadalmi bajok okának a gyöngébb fajra való hárítására. A nemzeti szocialista fajelmélet lényege, hogy a németek csak a német kapitalistáktól hagyják magukat kizsákmányolni, mert minden mai német nyomoruságnak csak a zsidók az okai.

A döntő kérdés sohasem az, hogy zsidók-e vagy árják, hanem kapitalisták-e vagy dolgozók, illetve anarchikus termelés-e vagy tervgazdálkodás. A jelenlegi válságban s a válságból következő osztályharcokban a zsidók görbe s a germánok egyenes orra semmiféle szerepet sem játszik. Hisz a zsidó és az árja kapitalisták a legteljesebb egyetértéssel együtt dolgoznak s az árja és a zsidó munkásokat és alkalmazottakat egyformán kihasználják.

Nürnbergi törvények, a „német vér tisztaságát” célzó, 1935. szept 15.-én Nürnbergben hozott német birodalmi törvények. Három szakaszból állnak; ezek szerint csak az a német- v. rokonvérű egyén tekinthető német állampolgárnak, aki a birodalom „védelmi közösségébe” tartozik. A birodalmi belügyminiszter a vezér helyettesével egyetértésben e törvények alapján rendeleteket bocsáthat ki. A N. végrehajtási utasításai szerint zsidók és német- v. rokonvérű állampolgárok között a házasságkötés tilos. Zsidónak tekintendő az, akinek 3 nagyszülője zsidó, valamint akinek 2 nagyszülője zsidó és a törvény életbelépésekor a zsidó hitközség tagja, v. zsidónak házastársa, v. zsidóval a törvény hatálybalépése után kötött házasságból származik. Zsidók német v. rokonvérű 45 évesnél fiatalabb női alkalmazottat háztartásukban nem alkalmazhatnak. Zsidók birodalmi zászlót nem tűzhetnek ki és a birodalmi zászlót nem viselhetik. Zsidó kevertvérűek árja vérből származó német állampolgárral csak külön engedély alapján köthetnek házasságot.

Ezek a kikötések lényegesen enyhébbek és visszafogottabbak, mint a talmudi szabályok, melyek szerint 7 generáció tekinthető valaki zsidónak vagy nemzsidónak, és melyek tiltják a házasságot minden nemzsidóval, különösen zsidó férfiak részére.

Magyarázóív a törvényhez

A törvény szövege
Birodalmi állampolgári törvény
§1. (1) Az állampolgár, aki a Német Birodalom védelmi közösségéhez tartozik és annak azért különösen le van kötelezve. (2). Az állampolgárság a birodalmi és állampolgári törvény előírásai alapján nyerhető el.

§2. (1) Birodalmi állampolgár csak német vagy rokon vérű személy lehet, aki viselkedésével bebizonyítja, hogy hajlandó és képes arra, hogy hűséges legyen a német néphez és birodalomhoz. (2) A birodalmi állampolgársági jog a birodalmi állampolgári oklevél elnyerésével lép életbe. (3) A birodalmi állampolgár a törvények szerinti teljes politikai jogokkal van felruházva.

A Birodalmi állampolgári törvényhez tartozó első rendelkezés 1935 november 14-én.

§ 1. (1) A birodalmi állampolgári oklevélről szóló további előírások meghozataláig birodalmi állampolgárnak számítanak a német vagy vele rokon vérű állampolgárok, akik a törvény életbe lépésekor birodalmi választójogot élveztek vagy akiknek a birodalmi belügyminiszter a vezér képviselőjével egybehangzóan megadja az ideiglenes birodalmi állampolgári jogot. (2) A birodalmi belügyminiszter megvonhatja az ideiglenes birodalmi állampolgári jogot vezér képviselőjével egybehangzóan.

§2. (1) Az 1. § előírásai érvényesek a zsidó keverék állampolgárokra is. (2) Zsidó keverék az az állampolgár, aki egy vagy két zsidó fajú nagyszülőtől származik, ha az 5§ értelmében nem minősül zsidónak. Minden további nélkül zsidónak tekintendő az a nagyszülő, aki a zsidó hitközség tagja volt.

§3. Csak a birodalmi állampolgár birtokosa a teljes politikai jogoknak és mint ilyen van szavazati joga politikai szavazásokon és van joga hivatali tisztséget ellátni. A birodalmi belügyminiszter vagy az ő általa kijelölt hivatal egy átmeneti időre kivételeket jelölhet ki a nyilvános hivatalok ellátására. A vallási közösségek eseteit ez nem befolyásolja.

§4. Zsidó nem lehet birodalmi állampolgár. Nincs szavazati joga politikai ügyekben, nem lehet hivatalnok. (2) Zsidó hivatalnokok 1935 december 31-ével nyugalmi állományba kerülnek. Ha ezek a tisztviselők az első világháborúban a Német Birodalomért vagy szövetségeseiért harcoltak, akkor nyugdíjas korukig megkapják nyugdíjként az utolsó teljes fizetésüket, de ezek nem növekednek a szolgálati kor növekedésével. A nyugdíjas kor elérésével az utolsó nyugdíjképes fizetés alapján lesz a nyugdíj megállapítva. (3) A vallási közösségek eseteit ez nem befolyásolja.

§5 (1) Zsidó az, aki legalább három teljesen zsidó fajú nagyszülőtől származik.A 2§ 2. bekezdése alkalmazandó. (2) Zsidónak tekintendő a legalább két teljesen zsidó fajú nagyszülőtől származó zsidó keverék állampolgár, aki: A törvény meghozatalakor a zsidó vallási közösség tagja volt vagy utána lett annak tagja. A törvény meghozatalakor zsidóval volt házas vagy utána házasodott össze zsidóval. Aki az 1. bekezdés szerinti zsidóval kötött olyan házasságból származik, melyet az 1935 szeptember 15-i, a német vér és a német becsület védelme érdekében hozott törvény meghozatala után kötöttek. Aki egy az 1. bekezdés szerinti zsidóval való házasságon kívüli kapcsolatból származik és 1936 július 31-e után születik házasságon kívül.

§6. (1) Amennyiben a német nemzeti szocialista munkáspárt és annak tagszervezetei a vér tisztaságára olyan követelményeket támasztanak, melyek meghaladják az 5. §-ust, ezek ezzel a törvénnyel nem változnak. (2) A vér tisztaságát illető, a § 5-öt meghaladó követelmények csak csak a birodalmi belügyminiszter és a vezér helyettesének egyetértésével hozhatók. Ha már fennállnak ilyen követelések, ezek érvényüket vesztik 1936 január elsején, ha ezeket a birodalmi belügyminiszter és a vezér helyettese nem engedélyezi. Ilyen folyamodvánnyal a birodalmi belügyminiszterhez kell fordulni.

§7. A vezér és Birodalmi Kancellár jogosult arra, hogy kivételeket léptessen életbe a törvény kivitelezési előírásaihoz.

b. Törvény a német vér és a német becsület védelmében 1935 szeptember 35-én.

Attól a felismeréstől áthatva, hogy a német vér tisztasága a német nép fennmaradásának előfeltétele, és eltelve azzal a szándékkal, hogy a német nép fönnmaradását a jövőre nézve biztosítsa, a birodalmi gyűlés a következő törvényt hozta meg egyhangúlag, melyet ezennel nyilvánosságra hozunk:

§1. (1) Zsidók és német vagy rokon vérű állampolgárok állampolgárok közti házasságkötés tilos. Ennek ellenére kötött házasságok semmisek, akkor is, ha ennek a törvénynek a megkerülésére külföldön kötötték őket. (2) Semmisségi vádat csak az ügyészség emelhet.

§2. Házasságon kívüli kapcsolat zsidók és német vagy rokon vérű állampolgárok között tilos.

§3. Zsidók nem alkalmazhatnak német vagy rokon vérű 45 év alatti női állampolgárokat háztartásukban.

§4. (1) Zsidók nem húzhatják fel a birodalmi és nemzeti zászlót és nem mutathatják a birodalmi színeket. (2). Zsidó színek mutatása ezzel szemben megengedett zsidóknak. Ennek a jognak a keresztülvitele az állam védelme alatt áll.

Reakciók

A törvény életbe lépése után Hitler-hez sok, a törvényt üdvözlő távirat érkezett az egész arab világból, különösen szívélyes hangú Marokkóból és Palesztinából.

Más országokban

A nürnbergi törvények mintájára más országok is hoztak hasonló, az ország polgárait védő törvényeket, hazánk, Olaszország, Románia, Bulgária és más országok is.