Az 1. világháború során az Északi-tenger partján lévő frontvonalon két ország hadiflottája állt szemben egymással: a Német Császári Haditengerészet és a Brit Királyi Haditengerészet. Nagy-Britannia a német partoktól távol, az Északi-tenger északi részén állította fel a blokádot, valamint lezárták a La Manche-ot. Ennek célja Németország elvágása volt a tengerentúlról érkező hadi célokra hasznosítható anyagoktól. Azonban ebbe belevették az élelmiszereket is, ami sértette a nemzetközi megállapodásokat és számos állam tiltakozását vonta magával. Helgoland erős partvédelme révén a németek számára csak a Német-öböl volt biztosítva.
A háború első tengeri csatáját 1914. augusztus 28-án vívták Helgoland közelében és a britek győzelmét hozta. A német flotta több angol partok elleni támadása nem hozta meg a várt eredményeket, ellenben 1914. szeptember 22-én az U-9 jelű tengeralattjáró Hoek van Hollandtól 50 km-re északra három brit cirkálót süllyesztett el rövid idő alatt. 1914 novemberében a britek az egész Északi-tengert háborús övezetté nyilvánították és jelentős részét elaknásították. Nagy-Britannia ettől kezdve már a semleges zászló alatt haladó hajókat is előzetes figyelmeztetés nélkül támadhatta.
A doggerbanki csata
A doggerbanki csatában (1915. január. 24.) a németek egy cirkálót veszítettek. Ekkorra a britek orosz szövetségeseik révén már megszerezték a német rádióforgalom kódkönyveit, ami döntően befolyásolta a tengeri hadszíntér eseményeinek alakulását, mivel minden német támadási szándékról időben tudomást szereztek. Az angol blokádra válaszul a németek az év február 4-én meghirdették a korlátlan tengeralattjáró-háborút, ami azt jelentette, hogy az antant hajói mellett semleges hajókat is megtámadhattak. A nemzetközi nyomás hatására 1916 elején felhagytak ezzel, és korlátozott formában folytatták. Ennek oka az is volt, hogy a haditengerészet új vezetése ismét a nagy felszíni hadihajók révén próbálta a döntést kicsikarni.
A skagerraki csata
1916. május 31-én és június 1-én került sor a skagerraki csatára, az első világháború legnagyobb tengeri csatájára, mely a részt vett hajók számát tekintve (összesen 250 egység) a történelem legnagyobb tengeri összecsapásának számít. A német flotta főerői (Hochseeflotte) a norvég partok közelében próbált rajtaütni az ott járőröző brit cirkálórajokon, de a támadás időpontjáról a britek is értesültek (erejéről valamint helyéről nem) és a német kötelékek megsemmisítésére ők is kiküldték főerőiket (a Grand Fleetet). A tulajdonképpen véletlenül kialakuló csatában (a britek is a norvég partok felé vették az irányt) a németeknek sikerült kitörniük a felállított csapdából, ráadásul nagyobb veszteségeket okoztak a másfélszeres túlerőben lévő briteknek (99 német hajó volt bevetésen 151 brit ellen). A kikötőkbe 11 német és 14 brit hadihajó nem tért vissza, 2551 német és 6094 brit tengerész veszítette életét. Hajótérben a német veszteség 63 300 tonna, a briteké 113 300 tonna volt, a mérvadó nagy hadihajók közül a németek egyet, míg a britek hármat is elveszítettek.
A biztató eredmények után a németek több előretörést is megkíséreltek a csata után az angol partok irányába hasonló stratégiai elképzelésekkel, de a britek mindig teljes flottájukat felvonultatva hajóztak ki eléjük. Mindkét flotta kerülte az összecsapást a súlyos veszteségektől tartva és kellő távolságban maradtak egymástól, így harc nem bontakozott ki közöttük.
Németország ezután a korlátlan tengeralattjáró-háborúhoz tért vissza, ami az Egyesült Államok hadba lépéséhez vezetett. A háború előrelátható végének közeledtével a német haditengerészet vezetése egy utolsó nagy tengeri csatát akart kierőszakolni, aminek sikeres megvívásától jobb tárgyalási pozíció elérését várták. Az október 28-ra kitűzött vállalkozást azonban megakadályozta a kieli matrózfelkelés, ami a novemberi forradalomhoz vezetett Németországban. A háború után Németország flottájának nagy részét Scapa Flow-ba internálták és a Versailles-i békeszerződés értelmében elkobozták tőle. A hírre a hajók személyzete tiltakozásul elsüllyesztette a hajókat.
Csaták a területen
Atlanti csata
Az első világháborús atlanti csata (avagy: első atlanti csata) egy elhúzódó összecsapás volt német tengeralattjárók és az antant haditengerészetei között az Atlanti-óceán vizein, a Brit-szigetek körüli vizeken, az Északi-tengeren és Franciaország partjai előtt.
Kezdetben a német tengeralattjáró-hadjárat a brit hadiflotta főerői, a Grand Fleet ellen irányult, később a tengeralattjárók célpontja lett az antanthatalmak kereskedelmi hajózása is. A kereskedelmi hajózás ellen irányuló tengeralattjáró-hadjárat pusztító hatású volt, különösen a korlátlan tengeralattjáró-háború 1917 februári meghirdetése utáni hónapokban. A német tengeralattjárók támadásainak következtében Nagy-Britannia kereskedelmi flottájának csaknem fele odaveszett a háború alatt. A német tengeralattjárók támadásainak kivédésére az antant rombolók által védelmezett konvojokba szervezte a kereskedelmi hajózást, a német tengeralattjárók kijutását az Atlanti-óceánra pedig a Doveri-szorosban, illetve Skócia és Norvégia között felállított tengerzárakkal igyekezett megakadályozni. Itt az őrjáratokon kívül aknazárakat is telepítettek, a német támaszpontokat pedig repülőgépekkel tartották szemmel.
A németeknek nem sikerült teljesen elvágniuk Nagy-Britanniát a tengeren túlról érkező forrásoktól még az előtt, hogy az Egyesült Államok belépett volna a háborúba. Röviddel a háború vége előtt, 1918 októberében a németek felhagytak a korlátlan tengeralattjáró-háború folytatásával.
Az atlanti vizeken vívott tengeralattjáróháború tapasztalatait felhasználták a második világháború során, amikor a német tengeralattjárók fő feladata szintén a brit
Első helgolandi csata
Az első helgolandi csata az első világháború legelső tengeri csatája volt 1914. augusztus 28-án, melyet az Egyesült Királyság és a Német Császárság haditengerészeti egységei vívtak egymással az Északi-tenger délkeleti részén. A rajtaütésszerűen megtervezett hadműveletben a britek jelentős túlerővel támadtak rá járőröző rombolókra, illetve a segítségükre siető könnyűcirkálókra a német partoknál, Helgoland szigetének közelében, és három könnyűcirkáló, valamint egy romboló elsüllyesztésével jelentős veszteségeket okoztak nekik. Az összecsapásban több mint 700 német tengerész veszett oda, további 500 fő hadifogságba esett vagy megsebesült. A briteknek egy könnyűcirkálója és három rombolója sérült meg súlyosan, emberveszteségük 35 halott és 55 sebesült volt mindössze.
A csatát nagy brit győzelemként könyvelték el, a visszatérő hajókat ünneplő tömeg fogadta. A hadművelet azonban könnyen csúfos kudarccá fajulhatott volna a britek számára, amennyiben röviddel a megkezdése előtt nem rendelnek a rombolóflottillák távoli biztosítására csatacirkálókat és könnyűcirkálókat, és ezek nem sietnek a bajba jutott – mindössze néhány, külön-külön fellépő német könnyűcirkáló által szorongatott – flottillák segítségére. A brit flotta megmutatkozó gyenge teljesítménye nem kapott nyilvánosságot. A kommunikációs hiányosságok miatt a hajóik többször is kevés híján egymásra nyitottak tüzet, tüzérségük teljesítménye jóval a németeké alatt maradt. A német veszteségek mögött főként az a kommunikációs hiba állt, hogy egyik hadihajójuk sem, de még a helgolandi támaszpont sem jelentette a térségben tapasztalt sűrű ködöt, miközben Wilhelmshavenben tiszta idő volt, és az itteni flottaparancsnokság hasonlónak vélte az időjárást a harcok helyszínén is, s ennek tudatában adta ki a parancsokat az újabb könnyűcirkálók bevetésére, melyek közül több a ködben hirtelen és kis távolságra felbukkanó ellenséges kötelékek áldozatává vált.
A csata után a németek átszervezték a partközeli vizek védelmét, az energiaigényesnek és veszélyesnek ítélt őrjáratozások helyett inkább aknazárak létesítésével oldották meg azt. Habár a csata nagy részében a német cirkálók kimondottan hatékonyan harcoltak a többszörös túlerővel szemben, Vilmos császár korlátozta a flotta mozgásterét, és jelentősebb hadműveleteket ezután csak az ő személyes hozzájárulásával lehetett kezdeményezni. Ezt követően egészen decemberig – az angol partok elleni támadássorozat megindításáig – a német felszíni flotta passzivitásban maradt.
1914. szeptember 22-ei ütközet · Texeli ütközet · Yarmouthi rajtaütés · Scarborough, Hartlepool és Whitby elleni rajtaütés · Cuxhaveni rajtaütés · Doggerbanki csata · Nordhinderbanki ütközet · Második doggerbanki csata · Yarmouth és Lowestoft elleni rajtaütés · Skagerraki csata · 1916. augusztus 19-ei előretörés · Első doveri ütközet · 1917. március 16-ai ütközet · Második doveri ütközet · 1917. május 4-ei ütközet · Shetland-szigeteki ütközet · Második helgolandi csata · Bergeni ütközet · Zeebruggei rajtaütés · Első oostendei rajtaütés · Második oostendei rajtaütés · Tonderni rajtaütés
Forrás:
- Leibniz-Institut für Ostseeforschung Warnemünde: Gehört das Kattegatt noch zur Ostsee? →„Fizikai értelemben vannak érvek, melyek az Északi- és Balti-tengerek határát Langeland és az Öresund közé teszik.“
- Karl Heinz Behre: Die Schwankungen des mittleren Tidehochwassers an der deutschen Nordseeküste in den letzten 3000 Jahren nach archäologischen Daten. (PDF; 402 kB) In: Coastline Reports 1 (2004)
- CIMAS – The Norwegian and North Cape Currents
- Árapálytáblázat – Rotterdam der nächsten sieben Tage, tide-forecast.com (angol)
- Gezeitentabelle für Hoek van Holland der nächsten sieben Tage, tide-forecast.com (angol)
- Gezeitentabelle für Den Helder der nächsten sieben Tage, tide-forecast.com (angol)
- Fagyálló az Északi-tengerben – Greenfo.hu, 2011. december 5.
- Karl-Ernst Behre, Die Geschichte der Landschaft um den Jadebusen, 2012, ISBN 978-3-941929-02-9, 25. o.
- Geschichte Schleswig-Holsteins: Sturmfluten. [2009. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)
- Bojanowski, Axel: Tidal Waves in Europe? Study Sees North Sea Tsunami Risk. Spiegel Online, 2006. október 11. (Hozzáférés: 2007. július 24.)
- Bondevik, Stein (2003. augusztus 5.). „Record-breaking Height for 8000-Year-Old Tsunami in the North Atlantic” (PDF). EOS, Transactions of the American Geophysical Union 84 (31), 289, 293. o. [2007. január 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1029/2003EO310001. (Hozzáférés ideje: 2007. január 15.)
- Ugrás ehhez:a b A tsunami in Belgium? [archivált változat]. Royal Belgian Institute of Natural Sciences (2005). Hozzáférés ideje: 2008. november 2. [archiválás ideje: 2014. április 25.]
- Tacitus: Über Ursprung und Leben der Germanen auf Wikisource – Germania, Kapitel 35
- Karl-Ernst Behre, Die Geschichte der Landschaft um den Jadebusen, 2012, ISBN 978-3-941929-02-9, 35. o., Vom Ringdeich zum modernen Küstenschutz
- Oskar Tenge: Der Butjadinger Deichband (1912) (von einschl. Dangast bis zur Huntemündung), u. a. im Fundus (Vorbestellung) des Staatsarchivs Bremen
- Oskar Tenge: 25 Karten zum Butjadinger Deichband, 1912 (PDF)
- Karl-Ernst Behre, Die Geschichte der Landschaft um den Jadebusen, 2012, ISBN 978-3-941929-02-9, 139. o., Große Bedeichungen formen den Jadebusen um
- Kiel Canal. Kiel Canal official website. [2009. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 26.)
- International Court of Justice: North Sea Continental Shelf Cases, Judgment of 20 February 1969 Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Az ítélet összefoglalása (letölthető angol nyelvű dokumentum)
- ICES Cooperative Research Report No. 297, August 2009: Effects of extraction of marine sediments on the marine environment 1998–2004, 167. o.
- VDInachrichten Nr. 20: Die Nordsee auf dem Weg zur neuen Kohle-Bonanza. Technik & Wissenschaft 16. Mai 2014
- [The European offshore wind industry -key trends and statistics 1st half 2013 http://www.ewea.org/fileadmin/files/library/publications/statistics/EWEA_OffshoreStats_July2013.pdf ] EWEA 2013
- The North Atlantic gray whale (Escherichtius [sic] robustus): An historical outline based on Icelandic, Danish-Icelandic, English and Swedish sources dating from ca 1000 AD to 1792.. Occasional papers 1. Universities of St Andrews and Stirling, Scotland. 50. o. (2000. április 12.)
- (2011. április 12.) „Gray whale (Eschrichtius robustus) in the Mediterranean Sea: anomalous event or early sign of climate-driven distribution change?”. Marine Biodiversity Records 2, e28. o.
- Recent and older finds of the California grey whale in the Atlantic.. Temminckia 2 161-88 (1936. április 12.)
- Fisheries Centre der University of British Columbia
- Wolfgang Pfeifer et al., Etymologisches Wörterbuch des Deutschen, 4. kiadás, München 1999, 930. o. ; f., s. v. Nord.
- MacDonald, Scott. A History of Credit and Power in the Western World, Albert L. Gastmann, Transaction Publishers, 122–127, 134. o. (2004). ISBN 0-7658-0833-1
- Suche nach versunkenen Kulturen in der Nordsee Radio Bremen (lehívva 2011. augusztus 12.)
Kapcsolódó oldalak
Keleti front
Az első világháborúban a központi hatalmak, Németország és Ausztria–Magyarország, illetve Oroszország harctevékenységének fő színtere volt.
Első marne-i csata
Az első marne-i csata az első világháború nagy ütközete volt, amelyet 1914. szeptember 5. és
A Schlieffen-terv
A Schlieffen-terv a Német Birodalom hadműveleti terve volt a nyugat-európai antantseregek gyors szétverésére. A terv
Liège-i csata (1914)
A liége-i csata (németül Schlacht um Lüttich) 1914. augusztus 5-én, közvetlenül az első világháború kitörése
A 2. világháború előzményei
A háború legközvetlenebb előzményeként, ha nem is okaként említhetőek az első világháború utáni békeszerződések. A
Gallipoli
1915. február 18-tól 1916. január 9-ig tartó csata volt, melynek során a védekező török hadsereg
Őskor
A történettudomány szerinti őskor az ember történetének első, leghosszabb korszaka, amely a földtörténeti harmadidőszak utolsó
A szarajevói merénylet
A szarajevói merénylet 1914. június 28-án történt, melynek áldozata Ferenc Ferdinánd főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia
Palesztin front
A palesztin front az első világháború egyik fő hadszíntere a Közel-keleten, a központi hatalmak csapatai
Békeszerződések
A háború legközvetlenebb előzményeként, ha nem is okaként említhető, hogy az első világháború utáni békeszerződések
Mülhauseni csata
A mülhauseni csata, francia változat: mulhouse-i csata 1914. augusztus 9-én kezdődött és ez volt az
Júliusi ultimátum
1914 július 23-án az Osztrák Magyar Monarchia ultimátumot küld Szerbiának, olyan feltételeket szabott, amit Szerbia nem
A mezopotámiai front
Az első világháború egyik hadszíntere volt, ahol az antant hatalmak csapatai, főleg az Egyesült Királyság
A kaukázusi front
A kaukázusi front az első világháború egyik frontvonala volt, mely 1914 és 1918 között húzódott
Nyugati front
1914-ben, az első világháború kitörése után, Luxembourg és Belgium megszállásával a német hadsereg megnyitotta a
A magyar nép kialakulásának időszaka
A magyarság történelmének ókori és kora középkori (5–10. század közötti) időszaka, a néppé válás folyamatának,
Olasz front
Az első világháború egyik frontvonala, ahol 1915-től 1918-ig Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai, illetve
Afrika front
Mellékhadszíntér volt, főképp az afrikai német gyarmatok megszerzéséért folyt a harc. Az antant hatalmak és