Tartalomjegyzék
Fogalmak
„leghűségesebb város”
Sopron, mert az 1921. decemberi népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz való csatlakozás mellett döntött
államvallás
Egyedül elismert egyház egy országban, amely kiemelkedő jogokat és anyagi állami támogatást kap más, (megtűrt) egyházi csoportoktól, felekezetektől eltérően. Általában a lakosság túlnyomó többsége ehhez az egyházhoz tartozik.
A legtöbb arab országban az iszlám államvallás. Norvégiában és Dániában a helyi evangélikus egyház államvallásként működik. Az államvallás egyháza adót szed az ország polgáraitól.
amerikanizáció
Az amerikanizáció egy olyan szakkifejezés, amellyel azt a hatást írják le, amit az Egyesült Államok más országokra gyakorol kultúrája, technológiája, üzleti szokásai, politikai gyakorlata vagy nyelve által. A kifejezést 1907 óta használják. Az Egyesült Államokban a megnevezés legtöbbször arra a folyamatra utal, amikor a bevándorlók átveszik az amerikai szokásokat.
A kritikusok az „amerikanizációt” néha negatív értelemben használják, mivel sok országban negatívként értékelik a nagy horderejű amerikai befolyást, és aggódnak a helyi szokások és hagyományok elvesztésétől.
Anschluss
Ausztria Németországhoz csatolását szorgalmazó politikai mozgalom antiimperialista Anti kolonializmus antiszemitizmus: zsidóellenesség, zsidógyűlölet
aranystandard
Az aranypénz és a pénzhelyettesek nemzetközi pénzügyi kapcsolatokban kialakult rendszere. A XIX. század utolsó évtizedeiben az I. világháború végéig alkalmazott monetáris rendszer, melyben az arany fizetőeszközként, érme és pénzhelyettesítők formájában funkcionált. A nemzeti papírpénzek átváltási arányait az aranyérmék súlyának arányai határozták meg. A nemzetközi kereskedelemben a kifizetéseket korlátozás nélkül lehetett aranyban, vagy pénzhelyettessel teljesíteni, azaz az arany és a pénzhelyettesek nemzetközi forgalma engedélyezett volt. A rendszer hatásaként egy-egy ország valutaárfolyama a többi aranypénzhez képest szűk határok között állandósult.
autokrata
Korlátlan hatalmú uralkodó, zsarnok.
tekintélyelvű avantgarde
Avantgárd (a francia „avant-garde”, „előőrs” katonai műszóból) mindazon képzőművészeti és irodalmi irányzatok neve, melyek a 20. század elején jelentkeztek, s melyek alapvetően megváltoztatták a művészetről alkotott képet, illetve magát a művészetet. A fejlett nyugati országok társadalmi válsága a 19. század végére felerősödött. Ezt a képzőművészetben azonnal jelezte a szociális érzékenységű témák megjelenése, és több új irányzat kialakulása. Az avantgárd törekvések rövid ideig tartó, forradalmi lendületű mozgalmakat hoztak létre. Céljuk a lázadás, a hagyományos művészeti formák felbontása és új kifejezésformák keresése. Az irányzatokban többnyire nincs semmi közös, csak a lázadás, a formabontás vagy építés szándéka. Közös jellemzőjük az is, hogy nyomtatott fórumokon, többnyire saját folyóirataikban kihirdették elveiket. Ezek között a manifesztumok között legjelentősebb a futuristáké.
Bauhaus-mozgalom
A Bauhaus a 20. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye, a konstruktív törekvések központja és gyűjtőhelye, amely nevelési módszerei és az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedő szerepűvé. Alapja a „Bauhaus-eszme”. Walter Gropius szerint felelet arra a kérdésre, milyen képzettségre van szüksége egy művésznek ahhoz, hogy el tudja foglalni helyét a (gép)ipari társadalomban. A Bauhaus-eszme több mint csupán az iskolát irányító célkitűzés. Évtizedekre szóló szellemi program, még William Morris-tól induló és a századfordulón kibomló művészeti törekvések összegzése, alkotó módszer és alkotói magatartás. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért. A formaképzés problémáit új módszerrel közelítette meg, felismerte, hogy a formálás, az anyagok, alakítási módok, lehetőségek és a funkció, a rendeltetés követelményeinek megismeréséből, feltárásából fakad. Az anyagok ismeretével és az azokban rejlő lehetőségek kutatásával új művészeti eszközöket adott tanítványai kezébe.
Bethlen-Peyer egyezség/paktum
Bethlen István és Peyer Károly által 1921. december 22-én kötött egyezség, amelyben a kormány elismerte a szociáldemokrata pártot, mint törvényes politikai tényezőt, amely cserében lemondott a földmunkások, a vasutasok és a közalkalmazottak szervezéséről.
blokád
Valamely állam területének teljes vagy részleges körülzárása, a külvilágtól való elszakítása bizonyos követelések teljesítése végett.
bolsevik
Az orosz szociáldemokrata párt radikális irányzata; az orosz többséget (bolsisztvo) jelentő kifejezés, amelyet az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Lenint követő tagjaira alkalmaztak az 1903-as brüsszeli kongresszuson, ahol sikerült ideiglenes többségre szert tenniük a mérsékelt csoporttal szemben (mensevikek: mensinsztvo: kisebbség).1918 márciusában felvették a kommunista nevet, de a bolsevik megjelölés 1952-ig szerepelt a Szovjetunió Kommunista Pártja nevében.
Briand-Kellog paktum
1928. augusztus 27-én Párizsban aláírt szerződés melyben az aláírók (eredetileg nyolc ország, később még 54-en csatlakoztak) ünnepélyesen vállalták, hogy elítélik a háborút, mint a nemzetközi politika eszközét. A paktum a nevét a két kidolgozójáról Frank Kellog amerikai- és Aristide Briand francia külügyminiszterről kapta.
cenzúra
Valaminek a felülvizsgálata a megjelenítés előtt.
cionizmus
A zsidóságnak a független Izrael államban való letelepedését célzó nacionalista mozgalom.
CSEKA
(Vszeszojuznaja Csrezvicsajnaja Komiszija VCSK: Összoroszországi Rendkívüli Bizottság) Lenin javaslatára létrehozott politikai rendőrség, amely államvédelmi funkciót látott el. Több alakalommal átszervezték (GPU, NKVD) és végül ebből alakult ki a KGB.
dadaizmus domínium
Állami önállóságát elnyert volt angol gyarmat (Kanada, Dél-Afrika, Ausztrália, Új-Zéland).
Egységes Párt
(Keresztény-Keresztyén Kisgazda, Földműves és Polgári Párt): az ellenforradalmi rendszer konszolidálására alakult konzervatív gyűjtő- és kormánypárt Magyarországon (1922–32).
erőszakmentes engedetlenségi mozgalom
Gandhi, a fegyveres ellenállást elvető, a passzív ellenállást hirdető mozgalom Indiában az angolok ellen
expresszionizmus
Avantgardista mozgalom 1905 és 1920 között – az extatikus szabad vers, a színpadi formák szimbolikussá alakítása, az epikai szimultanizmus, montázs jellemzi – a naturalista művészettel szembe fordulva az ember belső érzelmi-indulati tartalmainak kivetítését tekintette céljának. Fő képviselői: Trakl, Werfel, Brecht, Becher stb.
Németországban indult útjára az expresszionizmus festészeti és irodalmi mozgalomként. Folyóiratok, évkönyvek ( Die Brücke, Der blaue Reiter, Der Sturm, Die Action ) szerkesztőségében csoportosuló alkotók nevezték magukat expresszionistáknak. Fénykoruk a tízes évekre esik. Központi fogalmuk: az Emberért Kiáltani. Az embert féltették, a humánum kollektív igényével léptek fel, a szubjektum, az ember jogaiért, lehetőségeiért emelték fel szavukat. Az ő verseikben az indulat, a riasztás, a lényegre törés hatékony eszközei a felkiáltójelek, a felszólító-felkiáltó modalitás, a tőmondat, az igék túlsúlya. A világháború rettenete, a szenvedő ember iszonya hangzik Ehrenstein látomásaiban, Werfel szabadverseiben, Bahr, Stramm munkáiban; Szabó Dezső zsúfoltan izzó stílusa, Barta Sándor merész absztrakciói, Fábri Zoltán Emberirodalom-koncepciója, Radnóti Miklós szavalókórusai és az induló József Attila kiáltó-versei itt gyökereznek.
fajvédelem fajelmélet
Az emberfajták egyenlőtlenségét, a fajkeveredés káros voltát hirdető elmélet.
fascio
Olaszországban már a XIX. században így hívták a különböző politikai csoportokat, majd Mussolini a saját mozgalmát fasisztának nevezve azt akarta elérni, hogy a régóta működő fascio-k csatlakozzanak hozzá. A szó a latin fasces, a vesszőnyalábba kötött bárd szóból származik. Ez az ókori Rómában a magisztrátusok kísérőinek volt a díszfegyvere. Fascio di Combattimento Fasiszta Nagytanács: a fasiszta állam legfőbb vezető szerve, a korábban működő parlament mellett quasi második kamaraként működik egy ideig, később teljesen kiszorítja azt a hatalomból.
fasizmus
Az első világháború urán kialakult jobboldali szélsőséges politikai irányzatok klasszikus olaszországi formája. Ideológiájának főbb jellemzői: a szélsőséges irracionalizmus és nacionalizmus, liberalizmus- és kommunista-ellenesség, a tekintélyuralom és a gátlástalan szociális demagógia. Ellentétben a kommunizmussal, az összetartó erejét egy közösségnek a nemzetben ill. az államban látja (míg ott ez az osztály).
forradalmi terror
Vélt vagy valós ellenfelekkel szemben alkalmazott, a fizikai megsemmisítést is magába foglaló erőszakos fellépés; az állami politika szintjére emelt terror a jobb- és baloldali diktatúrák jellemzője.
frakció
Elkülönülés; politikában: pártcsoport
frankhamisítási botrány
Az ügy előzményei 1923-ra nyúltak vissza, amikor magyar jobboldali körök hamis ezerfrankosok ezreivel akartak bosszút állni Franciaországon a trianoni békeszerződésért, valamint így akartak pénzt biztosítani irredenta vállalkozásokra. A munkálatokat Windischgrätz Lajos herceg irányította, de előkelő körök, a kormányhoz közelálló személyek is tudtak hamisításról. 1925 őszéig 30 ezer darab bankó készült el, amelyekből azonban csak 4400 darabot lehetett jónak minősíteni. Ezeket Nádosy Imre országos rendőr főkapitány támogatásával külügyi futár vitte ki az országból. Miután azonban 1925 decemberében Amszterdamban letartóztatták a hamis frankot terítő magyar állampolgárokat, a botrány viharos gyorsasággal emelkedett nemzetközi szintre. Magyarországon hamar a gyanúsítottak közé került Nádosy Imre országos rendőrkapitány, Windischgrätz Lajos herceg, volt miniszter, valamint a herceg titkára és komornyikja. Fegyelmi eljárást kezdeményeztek a Térképészeti Intézet néhány munkatársa ellen is. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy bár Teleki jól ismerte az intézet vezetőit és a hamisításban legsúlyosabban kompromittált Gero Lászlót, nem volt az intézet vezetője. Az formailag a Pénzügyminisztérium alárendeltségébe tartozott, ám valójában a Honvédelmi Minisztérium irányította, és vezetői is katonák voltak. A kínos nemzetközi botrány kirobbanása után a nyomozás során előkerült dokumentumok nyilvánvalóvá tették, hogy maga Bethlen István miniszterelnök is tudott az akcióról, a vizsgálat azonban a kormányt felmentette a felelősség alól. A perben 1926. május 26-án hirdettek ítéletet: Windischgrätz Lajos herceg és Nádosy Imre országos főkapitány 4 évi fegyházat, valamint 10-10 millió korona pénzbüntetést kapott és politikai jogaikat is felfüggesztették. (1928 áprilisában-májusában kormányzói kegyelemben részesültek.) A többi vádlott 4 hónaptól 1 évig terjedő fogházbüntetést kapott.
futurizmus
A futurizmus huszadik századi avantgárd művészeti irányzat volt. Filozófiája a jövőbe, a technikai haladásba vetett hitre épül, kulcs szavai a mozgás, dinamizmus, urbanizáció, militarizmus, nacionalizmus.
Genovai konferencia
1922. április 10-én az európai gazdasági élet általános rendezésének érdekében összehívott nemzetközi konferencia. A konferencia során a németek és a franciák közti angol közvetítő kísérletek kudarcba fulladtak. Világossá vált, hogy a franciák nem méltányolják a teljesítési politikát, nem várható könnyítés a békeszerződés béli terheken.
hadikommunizmus
A szovjet állam gazdaságpolitikája a külföldi intervenció és a polgárháború időszakában, amelynek célja az ország erőforrásainak a háború szükségleteinek kielégítésére való mozgósítása; eszköze az általános munkakötelezettség bevezetése, ipar államosítása, jegyrendszer bevezetése, terménybeszolgáltatás elrendelése hangulatjelentés: három népi elv: a Kuomintang Szun Jat-szen által meghirdetett programja: imperializmus elleni harc, demokratikus köztársaság, feudális nagybirtok megszüntetése Heimwehr: az osztrák szélsőjobb legfőbb szerve, fegyveresei állandó összeütközésben álltak a kommunisták hasonló szervével.
hiperinfláció
A hiperinfláció szélsőségesen magas inflációt jelent. Számszerűsítve ez annyit tesz, hogy a havi [árszínvonal] több, mint 50%-kal emelkedik. Ennek következtében a pénz, mint fizetőeszköz nem tudja ellátni az értékmérő, a csereeszköz és a vagyontartó funkcióit. Az elértéktelenedett pénznem helyét gyakran egy idegen ország valutája, valamilyen áru (só, liszt, dohány), vagy arany veszi át.
A hiperinfláció a gazdaság összeomlásának egyik jele. Az állami bevételek nagymértékben csökkennek, mivel az adó megállapítása és beszedése között eltelt idő alatt a kiszabott összeg [reaálérték]e drasztikusan zuhan.
A hiperinfláció kialakulásának leggyakoribb oka, hogy az állam a felmerülő kiadásokat már nem tudja sem a bevételekből, sem pedig hitelekből fedezni, így kénytelen növelni a pénzkibocsátást (vagyis egyre több pénzt nyomni). Azonban, ha nincsen megfelelő mértékű fedezet a kiadott pénz mögött, akkor az elértéktelenedik és inflációt okoz. Az infláció miatt a bevételek reálértéke tovább csökken, növelve ezzel a már meglevő hiányt. Az állam kénytelen lesz még több pénzt kibocsátani, ami még tovább fokozza az inflációt. A folyamat tehát önmagát gerjeszti, bizonyos körülmények között (pl. válságban) nehéz megakadályozni elmélyülését. A kormányzati kiadások csökkentésével és adóemeléssel mérsékelhető a magas bevétel iránti igény.
A történelem legnagyobb mértékű inflációja Magyarországon zajlott le 1945. vége és 1946. júliusa között. A legmagasabb havi infláció 1946. júliusában volt, mértéke 1,900,000,000,000,000%-os (4.19*1016%) volt, az árak 15 óránként duplázódtak. 1946-ban került forgalomba a világ legnagyobb névértékű bankjegye 100,000,000,000,000,000,000 [pengő] (1020, százmillió bill pengő) névértékkel. Az adó és postai befizetésekhez létrehozott adópengő 1946. január 1-jén egyenlő volt egy pengővel, július végére egy adópengő 2,000,000,000,000,000,000,000 (2*1021) pengőt ért, árfolyamát naponta állították rádiós bejelentés alapján. Amikor 1946. augusztusában bevezették a forintot, a forgalomban levő magyar bankjegyek összege ezredrészét érte egy amerikai dollárnak. A pengő és a forint átváltási aránya 1946. augusztusában: 400 ezer kvadrillió pengőért (4*1029) lehetett egy darab új egyforintos érmét kapni.
hosszú menetelés
A kínai Vörös Hadsereg 12000 km-es utat tett meg 1934–36 között, hogy a Kuomintang-hadsereg gyűrűjéből kitörve a Szovjetúnióval határos tartományokban létrehozzák a Kuomintang- és japánellenes harc új bázisát.
il Duce
„a vezér” (Mussolini)
infláció
Az árszínvonal általános, tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének csökkenése.
Ír Köztársasági Hadsereg (lsd.: IRA): IRA
Az Ír Köztársasági Hadsereg rövidítése, melyet 1919-ben a független Írország megszületése után hoztak létre. Észak-Írország Nagy-Britannia uralma alatt maradt a függetlenségi háború után és ezért az IRA egyre radikálisabb eszközökkel száll szembe az angolokkal. 1969-tol félelmetes terrorakcióikkal hívják fel magukra a figyelmet. A nemzetközi megosztottságon kívül vallási ellentétek is feszülnek a háttérben a katolikus írek és a protestáns angolok között.
irredentizmus
Általános értelemben bizonyos területeknek valamely államhoz csatolását történelmi, nemzetiségi v. földrajzi érvekkel követelő nacionalista mozgalom, politika; Mo-n a trianoni békeszerződés (1920) revíziójára irányult a két világháború között
izolacionizmus
Elkülönülés, elszigetelődés, ill. elkülönítés, elszigetelés politikája
jiddis
A kelet európai zsidók által használt nyelv, amely a 9. sz-i ónémetből (Hoch Deutsch) fejlődött ki, és írásában a héber ábécé betűit alkalmazta, tájegységek által meghatározottan szláv és egyéb szavakat és kifejezéseket is találhatunk benne.
jóvátétel
Az I. világháborút lezáró Párizs környéki békék egyik állandóan előforduló eleme. A vesztes (egyben a háborút kirobbantó) államoknak részletekben óriási összeget kellett volna fizetnie a győztes államoknak. Megvalósítása nem volt lehetséges.
kalifátus
Az uralkodó, vagy vallási vezető birodalma
kilenchatalmi szerződés Kínáról
A szerződést aláíró hatalmak – az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Nagy-Britannia, Kína, Franciaország, Olaszország, Japán, Hollandia és Portugália – elismerték Kína szuverenitását, függetlenségét, területi és igazgatási épségét, de nem helyezték hatályon kívül a korábban Kína rovására kötött egyenlőtlen szerződéseket. A kilenchatalmi szerződés lényeges eleme a „nyitott kapu” elvének kimondása, azaz annak szabályozása, hogy valamennyi nemzet kereskedelme és ipara Kína egész területén egyenlő előnyöket élvezhet. Az USA lehetőséget kapott arra, hogy Nagy-Britanniával és Japánnal azonos feltételek mellett hatoljon be versenyképes termékeivel a kínai gazdasági életbe. A kilenchatalmi szerződést Japán 1931-ben a Mandzsúria és 1937-ben Kína belső területei ellen indított támadásával megszegte.
királypuccsok
IV. Károly két visszatérési kísérlete Magyarországra 1921-ben
kisantant
1920-21-ben Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia összefogásával létrejött magyarellenes katonai és politikai szövetség, amelynek fő célja, hogy biztosítsa a békeszerződés betartását a térségben. Fő nyugati szövetségesének Franciaország számított. 1938-ban, a müncheni egyezmény aláírása után felbomlott.
kollázs
Ragasztott részletekből álló kép.
Kommunista Internacionálé
(Komintern vagy III. Internacionálé) a kommunista mozgalom 1919-ben Moszkvában létrehozott nemzetközi szervezete, amely programjának fo célja a proletárdiktatúra megteremtése, és a munkásmozgalom más irányzatai elleni harc (1943-ban a szervezet feloszlatta magát). A Komintern a gyakorlatban a szovjet vezetés irányítása alatt állt.
kommunista
1. a kommunizmus híve vagy támogatója;
2. a kommunista párt vagy mozgalom tagja;
3. kommunista kormány, párt vagy mozgalom híve vagy támogatója kommunizmus: olyan társadalmi forma, amelyben minden tulajdont a közösség vagy az állam birtokol és valamennyi polgár egyenlően részesül igényeik szerint.
konstruktivizmus
konszolidáció
Új társadalmi-politikai rendszernek válságokat követő megszilárdulása.
konzervativizmus
A fennálló állapotokhoz való ragaszkodás, az új eszmékkel jelenségekkel való szembenállás.
konzervatív
A hagyományos értékekhez, a meglevő állapotokhoz ragaszkodó felfogás és politika.
kormányzó
Az uralkodót képviselő „ideiglenes” államfő; 1920–44 között a „király nélküli királyság” államfője Horthy Miklós volt.
korporáció
Az egyes termelési ágazatokban létrehozott „érdek egyeztető” szerv, mely a munkavállalók és a munkaadók között jön létre, alkot egy központi tanácsot, mely a kormány mellett „tanácsadó” funkciót lát el. Valójában ez a fasiszta állam polgárainak totális ellenőrzését valósítja meg azáltal, hogy az állam a lét minden szférájára rátelepedik.
korporációs rendszer
A korporációkon alapuló politikai berendezkedés kronstadti felkelés: a kronstadti matrózok felkelése 1921-ben, amelyben bolsevikok nélküli szovjeteket, sajtó- és szólászabadságot, a parasztok szabad gazdálkodását (a hadikommunista beszolgáltatás eltörlését) követelték
kubizmus
A kubizmus egy avantgárd művészeti mozgalom volt a 20. század elején. Picasso és Braque képeivel kezdődött 1907-ben és lényegében az első világháború kitörésével, 1914-ben merült ki. Rövid időszaka ellenére látásmódja máig hat a művészetre.
kulturális forradalom
A társadalom forradalmi átalakulásával együtt járó, a legszélesebb néprétegek körében végbemenő kulturális fejlődés
Ku-Klux-Klan
Szélsőjobboldali, fajüldöző titkos szervezet az Egyesült Államokban; a feketék és támogatóik elleni erőszakos fellépés céljával alakult 1865-ben
magyar kultúrfölény elve/koncepciója
Az 1920-as évek művelődés politikájának elve, amely célul tűzte ki a magyarság kulturális és szellemi felemelkedését, mert „a magyar hazát a kultúrája tarthatja meg és teheti ismét naggyá”.
(megfogalmazója: Klebelsberg Kúnó).
Kuomintang
Kínai Nemzeti Párt, antiimperialista (Japán ellenes) mozgalom és párt Kínában a két világháború között.
lateráni szerződés
1929. Mussolini és a Vatikán szerződése.
Locarnoi konferencia
1925. október 5-16-a között tartott nemzetközi konferencia, mely Európában általános biztonságpolitikai szerződések rendszerét dolgozta ki. A legfontosabb volt, hogy Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország közösen vállalták a belga-német és a francia-német határ biztonsága feletti őrködést, valamint a rajnai demilitarizált övezetre vonatkozó előírások betartását. Ezenkívül Franciaország nem provokált támadás esetére szavatolta Lengyelország és Csehszlovákia biztonságát.
Május 4-e mozgalom
A május 4-e mozgalom 1919. május 4-én kezdődő tüntetéssorozat és diákmozgalom volt. Kiváltó oka az volt, hogy az első világháborút követő párizsi békekonferencián a győztesek oldalán álló Kína érdekeit nem vették figyelembe, ehelyett támogatták Japán 21 követelését. A diáktüntetések a pekingi Tiananmen téren kezdődtek, s hamarosan az egész országra kiterjedtek. Végül a kínai küldöttség – a kormány utasítása ellenére – nem írta alá a párizsi békeszerződést. Május 4-e a Kínai Népköztársaságban az ifjúság napja.
mandátumterület
Az I. világháborút követően, a Népszövetség megbízása alapján a gy6ztes hatalmak (főleg angol és francia) igazgatása alá került egykori német gyarmatok és a Török Birodalom arabok lakta területei
Marcia su Roma
Mussolini puccsa 1922-ben („Rómába vonulás”)
második királypuccs
Másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi Cirákra-Dénesfára. Ellenkormányt alakított, és vasúton Budapest felé indult Ostenburg-Moravek Gyula Sopronban állomásozó csendőr csapataival, amiket az útba eső helyőrségekben kissé kiegészített. Október 23-án Budaörsnél ütköztek meg a Lehár Antal vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló királyhű és a nyugállományból visszatért Nagy Pál honvéd altábornagy által irányított kormányhű csapatok, utóbbiak derekát a fővárosban gyorsan mozgósított egyetemi zászlóaljak adták. Rövid tűzpárbaj után a kormánycsapatok körülzárták a királyi katonákat, mire azok megadták magukat.
A magyar királyt több legitimista politikussal együtt (pl. ifj. Andrássy Gyula) a tatai Esterházy-kastélyba, majd Tihanyba szállították. Onnan Károlyt Aszófő állomásról vonaton Bajára vitték, ahonnan a Glowworm nevű brit monitor a Dunán, majd a Cardiff hadihajó a Földközi-tengeren át feleségével együtt elszállította a Portugáliához tartozó atlanti-óceáni Madeira szigetére, Funchalba.
Meidzsi-reformok
Japán modernizálása érdekében Mucuhito császár (uralkodott: 1867-1912) által végrehajtott reformok; melyben megtörte a sógunok hatalmát, európai mintára átszervezte az államapparátust, fölszámolta a szamurájok rendjét, európai mintájú alkotmányt adott országának
Mein Kampf
Hitler könyve, a náci párt politikai és ideológiai programját fogalmazta meg
Munkáspárt (Nagy-Britannia)
A Munkáspárt (angolul Labour Party, ejtsd: lébör parti, röviden Labour) megalakulása óta a baloldal legmeghatározóbb politikai ereje az Egyesült Királyságban. Jelenleg a Munkáspárt ellenzéki erő az Egyesült Királyságban, a skót és a walesi kormányt pedig a Liberális Demokratákkal koalícióban vezeti. A Munkáspárt a második legnagyobb párt önkormányzati szinten, míg az Európai Parlamentben (EP) a harmadik.
A Munkáspárt 1997-ben, 179 mandátumos többséggel aratott elsöprő győzelmet Tony Blair vezetésével. 1974 óta ez volt az első győzelmük. A Munkáspárt győzelmével végleg lezárult a Thatcher-korszak, és annak utórengése, a Major-korszak. A 2001-es választásokon a Munkáspárt fölénye 167 mandátumra csökkent, mely a 2005-ös választásokon tovább apadt 66-ra.
A Munkáspárt a szakszervezeti mozgalmakból és a 19. századi szocialista pártok örökségéből nőtte ki magát, hivatalosan is a demokratikus szocializmust vallja. Tony Blair vezetése alatt a párt balról inkább középre tolódott, és a párt piacorientált politikát hirdetett, az 1979-es, 1983-as, 1987-es és 1992-es választási vereségsorozat után. Éppen ezért sok megfigyelő a Munkáspártot, mint szociáldemokrata vagy centrista pártot tekinti, szemben a korábbi demokratikus szocialista nézettel.
nacionalizmus:
a nemzetállam létrehozását, védelmét és tiszteletét a legfontosabb politikai elkötelezettségnek és értéknek tekintő politikai irányzat, amely a XIX. század elején a liberalizmussal szorosan összefonódva bontakozott ki
Nemzetek Szövetsége (Népszövetség)
Az I. világháborúban gy8ztes antant hatalmak kezdeményezésére 1919-ben létrejött nemzetközi szervezet, amelynek legfőbb feladata a béke megőrzése lett volna; Magyarország 1922-ben lett tagja; a lI. világháború kitörésekor (1939) gyakorlatilag felbomlott, de hivatalosan csak 1946-ban szűnt meg
Nemzeti Fasiszta Párt Nemzetiszocialista Német Munkáspárt
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, röviden NSDAP), ismertebb nevén a náci párt német politikai párt volt, amely 1933 és 1945 között vezette Németországot, agresszív politikájával gyakorlatilag „kirobbantotta a második világháborút” és végrehajtotta a holokausztot.
náci (Nazi)
A kifejezés a német „Nationalsozialist” (nemzetiszocialista) szó rövidített alakjából származik. A párt Adolf Hitler vezetésével jutott hatalomra 1933-ban, főleg a németek militarizmusára és az I. világháború utáni megaláztatások miatti revans vágyra apellálva. Az NSDAP hatalomra jutása után totális diktatúrát vezetett be, és megalapította a Harmadik Birodalmat. A NSDAP volt az egyetlen legális politikai erő a náci Németországban a Weimari Köztársaság bukása után (1933) -tól a második világháború végéig, 1945-ig, amikor Németország elvesztette a II. világháborút. Az NSDAP elveiből és tetteiből egy új politikai ideológia, a nácizmus alakult ki. A világháború után a pártot betiltották, vezetőit pedig a nürnbergi perek keretében emberiségellenes bűntettekért ítélték el.
nemzetiszocializmus (nácizmus)
a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) által magáénak vallott ideológia. Alapja a szélsőségesen radikális tekintélyuralom és totalitarizmus (a náci állam uralkodik mindenki felett), az antikapitalizmus, antikommunizmus, Anti individualizmus, antiszemitizmus és a fajelmélet.
NEP (novaja ekonomicseszkaja polityika)
Új gazdaságpolitika) Lenin által kezdeményezett,1921 tavaszán bevezetett gazdaságpolitika, amely lehetővé tette a terményfelesleg szabadpiacokon való értékesítését, ami a kereskedelem és a pénzforgalom fellendüléséhez vezetett
népbiztos
A miniszteri tisztséggel azonos, a központi igazgatási szervek, majd a minisztériumok élén álló vezető tisztség Oroszországban, illetve a Szovjetunióban 1917 és 1946 között
nepman
Nyerészkedő kereskedő, vállalkozó a Szovjetunióban a húszas években
női emancipáció
Nőkérdés (l. o.) megoldásának jelenkori törekvése, amely a nőknek a férfiakkal teljesen egyenlő jogi, társadalmi és politikai állapotokat akar biztosítani. A múlt század utolsó negyedében Észak-Amerikában a függetlenségi harc idején kezdték követelni a nők számára a férfiakkal való teljes jogegyenlőséget s azóta minden kultúrállamban találkoznak erre a célra való törekvések. A kérdés megítélésénél két szempont követel figyelmet: 1. az emancipáció szükségessége; 2. a nőknek erre való képessége.
NSDAP
Nemzetiszocialista Német Munkáspárt
nyitott kapuk elve
Az Amerikai Egyesült Államok által meghirdetett szabad kereskedelem elve.
öthatalmi flottaegyezmény
A Brit Birodalom, az Egyesült Államok, Japán, Franciaország és Olaszország flottáinak tonnatartalmát 5:5:3:1,75:1,75 arányában állapította meg. Az amerikai flotta elérhette a brit flotta szintjét, Japán megelőzte Franciaországot és a harmadik legerősebb tengeri hatalommá lépett elő. Az arányszámok érvényesültek mind a sorhajók, mind a repülőgép összes tonnatartalma tekintetében. Néhány kivételtől eltekintve a tengeri támaszpontok és erődítmények tekintetében a szerződés fenntartotta a korábbi status quo-t. A korlátozások alá nem eso hadihajó-kategóriákban flottaépítési verseny bontakozott ki, ami az egyensúly felbomlásával fenyegetett. Ezért az öt hatalom 1930 tavaszán Londonban rendezett konferencián a tengeri fegyverkezés korlátozásáról és csökkentéséről szóló szerződéssel kiegészítette a washingtoni öthatalmi szerződést (1930. április 22.). Az 5:5:3 arányt Nagy-Britannia, USA, Japán esetében kiterjesztette a cirkálókra és a torpedórombolókra is. A tengeralattjárók esetében a három hatalom között egyenlő arányt állapítottak meg. Franciaország és Olaszország között nem jött létre megegyezés, mert Olaszország a francia flottával egyenértékű haditengerészeti erőre tartott igényt, amibe a franciák nem egyeztek bele.
Páneurópa tervezet
1929 szeptemberében Briand által javasolt terv, melyben javasolta a vám- és politikai határok fokozatos lebontását, amely a gyakorlatban az Egyesült Európa megvalósulását jelentette volna.
pengő
A pengő egykori magyar pénznem volt. 1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig, 1946. július 31-éig volt törvényes fizetőeszköz. Váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér). Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt, az újabb világháborút követően mégis a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához.
polgárháború
A polgárháború háború egyazon kultúrához, társadalomhoz vagy nemzethez tartozó csoportok, pártok között.
A polgárháború célja lehet a politikai hatalom megszerzése, a társadalmi berendezkedés radikális megváltoztatása. A szemben álló feleknek kulturális, szociális, vallási, politikai vagy gazdasági téren ellentétes általában eltérő nézeteik vannak a polgárháború által érintett ország, terület vagy népcsoport vezetéséről, közigazgatásáról és értékeiről.
polgári engedetlenség
A politikai tiltakozás sajátos típusa a fejlett polgári demokráciákban. Nincs általánosan elfogadott fogalmi meghatározása. Többnyire azt a szándékos, nyilvános és erőszakmentes, ugyanakkor jogellenes cselekvést jelenti, amelynek célja nem az adott ország teljes jogrendjének, hanem bizonyos jogi normáknak, ill. a kormány politikájának a megváltoztatása egy magasabb rendűnek tekintett erkölcsiség és igazságosság alapján. Alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az úgymond a rendelkezésre álló jogállami eszközökkel a cél már nem érhető el és ha nem származik belőle nagyobb sérelem, mint amelyet el akar hárítani. – Elméleti megalapozójának az amerikai Henry David Thoreau-t (1817–1862) tartják. A polgári engedetlenség legitimitását hirdető gondolkodók szerint a demokratikus jogállamban élő polgároknak joguk van és képesek is az állam működéséről erkölcsi ítéletet mondani, és ha szükségét érzik, akár jogellenes módon is elő segíteni az alkotmányos rend továbbfejlesztését. A polgári engedetlenség leggyakoribb formái: az adófizetés megtagadása, a katonai szolgálat megtagadása, ülősztrájkok, útlezárások (pl. katonai támaszpontok, atomerőművek körzetében), létesítmények, területek (pl. repülőterek) elfoglalása. Legismertebb esetei közé tartoznak az 1971-ben alakult Greenpeace környezetvédelmi mozgalom akciói.
Pravda proletáriátus
a munkásosztály szociális elnevezése; a tőkés termelési viszonyok között termelőeszközökkel nem rendelkező, létfenntartása érdekében, gazdasági kényszerböl munkaerejét áruba bocsátó társadalmi réteg
Regát
A Regát Moldva és Havasalföld erdélyi magyarok által használt gyujtőneve, lényegében Románia Kárpátokon túli része. Másik neve: Órománia. A „regat” román szó, magyar jelentése királyság.
revízió
felülvizsgálat, a magyar külpolitika meghatározó törekvése, amely a trianoni békeszerződés megváltoztatására irányult. revíziós mozgalom: a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek megváltoztatására irányuló társadalmi-politikai mozgalom
riff felkelés
SA
(Sturm Abteilung)”rohamosztag”, NSDAP paramilitáris rohamosztaga Schutzbund (Republikanische ~): félkatonai baloldali (szociáldemokrata) szervezet Ausztriában a 20-as évek végén.
sécurité
biztonság
Sinn Fein
1900-ban az IRB elkezdett újjá szerveződni, majd 1905-ben megalakult a leghatározottabban angolellenes párt, a Sinn Féin (Mi Magunk), melynek vezetője a dublini Arthur Griffith volt.
Sör-puccs
Hitler fasiszta pártjának puccskísérlete Münchenben 1923-ban
Spartacus szövetség
Németországban 1918-ban működő szélsőbaloldali, kommunista szervezet, melyet 1919 első napjaiban Németország Kommunista Pártjának nyilvánítottak. 1919. január 5-én felkelést robbantottak ki az Ebert kormány ellen. Fo képviselői: Karl Liebknecht, Rosa Luxemburg.
squadro
olasz fasiszta félkatonai szervezet
szatjágraha
Gandhi politikai és morális elve, miszerint mindig figyelembe kell venni a másik fél elképzeléseit is. S amennyiben azokat hibásnak találjuk, ellenfelünket rá kell erre a tévedésére ébresztenünk.
szegedi gondolat
az ellenforradalmi rendszer politikai ideológiájának elnevezése (1919-ben Szegeden szervezkedő dzsentri, katonatiszti hivatalnoki körök által képviselt eszmék keveréke) Szent István-i állameszme: a két világháború között a magyar nacionalizmus meghatározó eszméje, amelynek lényege, hogy Magyarország nem szűkülhet le a magyar nép által lakott területekre, hanem magába kell foglalnia a Kárpát-medence valamennyi népét, melyeknek vezetésére a magyar nép hivatott.
szürrealizmus
A szürrealizmus a két világháború közti periódus egyik legismertebb művészeti mozgalma volt az irodalomban és a képzőművészetben. Fiatal művészek vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. A szürrealisták kijelentették, hogy éber állapotban nem lehet valódi alkotásokat létrehozni, olyan lelkiállapot után sóvárogtak, amelyben felszínre kerülnek lelkünk mélyebb, tudat alatti rétegei.
Tanaka terv
az 1927-29 között miniszterelnök Tanakáról kapta a nevét a japán terjeszkedési elmélet, mely szerint meg kell hódítani Mandzsúriát és Mongóliát, majd Kínát, Indiát, Dél-Kelet- és Közép-Ázsiát, biztosítva ezzel a japánok életterét
teljesítési politika
a weimari köztársaságban kialakult, bizonyos politikusok (pl. Gustav Stresemann német külügyminiszter) által támogatott politika. Nézetük szerint Németország azzal bizonyíthatja volt ellenfeleinek, hogy levonta a háborús katasztrófa tanulságait, ha teljesítik a békeszerz6dés elírásait (főleg a kötelezettséget). Abban reménykedtek, hogy politikájuk eredményeképp sor kerülhet a békeszerződés legméltánytalanabb pontjainak a felülvizsgálatára.
terror
(latin ijedtséget, rémületet) a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából. Az erőszak gyakran a teljes fizikai megsemmisítésig megy. Ezzel a fogalommal illetjük az erőszakos, kíméletlen módszereket, eljárásokat, hatalmaskodást is. Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz (például a náci-, vörös- vagy a fehérterror).
T-modell
A Ford T-modell elnevezésű autót 1908 szeptemberétől 1927 októberéig gyártotta Henry Ford cége, a Ford Motor Company. Beceneve Bádog Böske (Tin Lizzy) volt. Ez az autó tette lehetővé a középosztálybeli amerikaiak számára az utazást, és ez számít ez első megfizethető autónak is, ami többek között a Frederick Winslow Taylor által feltalált futószalagnak volt köszönhető.
totális állam
A diktatúra lehet totális (ha az élet minden területére kiterjed) és puha (ha az élet bizonyos területeire nem terjed ki, például a gazdasági tevékenység módjára).
tordöfés-legenda
Paul von Hindenburg 1919. november 18-án vallomást tett a német nemzetgyűlés vizsgálóbizottsága elött – ekkor született a “tordöfés-legenda”. A Ludendorff és Hindenburg hadvezetése által meghirdetett utolsó nagy erőfeszítés, az 1918 tavaszi-nyári offenzíva, ami biztosan meghozza majd a végső győzelmet – a remény és hit valószínűleg magával ragadta a német társadalom többségét. A korábban is lappangó kimerültség, elkeseredés, elégedetlenség és békevágy a nyári katonai kudarcok után szinte kirobbant, elemi erővel került felszínre. A hitleri propaganda utóbb úgy állította be a dolgot, mintha a német vereség nem a katonai erőviszonyok logikus végkifejlete, hanem egyszerűen árulás eredménye lett volna. A hadsereg hősiesen harcolt, de a hátország forradalma, a szocialisták, a kommunisták, akik mögött természetesen a zsidóság állt, mintegy hátba döfték a dicsőségesen küzdő haderőt. A tordöfés-elmélet természetesen legenda, nem ad semmiféle valós magyarázatot a németek vereségére, ellenben jól mutatja a felelősség elhárítás és bűnbak keresés lélektani folyamatát.
trockizmus
A marxizmus Lev Trockij által képviselt irányzata. Lényege a permanens forradalom, hangsúlyozta a forradalom nemzetközi jellegét, tagadta a békés egymás mellett élés lehetőséget, és bátorította a külföldi forradalmi mozgalmakat.
Vafd párt
nacionalista párt Egyiptomban
victoire et gloire
Győzelem és dicsőség
Vitézi Rend
Az első világháborúban szolgált, „hős” katonák, akik „vitézi” címet és földbirtokot kaptak. 1921-ben hozták létre. A Vitézi Szék elnöke és a rend főkapitánya maga a kormányzó volt.
washingtoni négyhatalmi egyezmény a csendes-óceáni szigetekről
Az ún. Washingtoni egyezmények az Európán kívüli kérdéseket és a Távol-Kelet területi rendezését oldotta meg 1921. november 12.–1922. február 6. között. Részt vevő országok: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium, Hollandia, Portugália és Kína.
Négyhatalmi szerződés
Kölcsönös segítségnyújtási egyezmény
USA, Japán, Franciaország, Anglia
Weimari köztársaság
Az 1919. február 16-án Weimarban összeült alkotmányozó nemzetgyűlés július 31-én fogadta el Németország alaptörvényét, mely egészen Hitler hatalomra jutásáig (1933) érvényben volt. Ezt az időszakot, melyben egy erős köztársasági elnöki pozícióval sem sikerült a császárság megszüntetése utáni űrt betölteni, hívjuk így.
Young-terv
1929., a német jóvátétel törlesztésének csökkentése
Személyek
Abd-el-Krim (1882–1963)
Marokkói emír, a kabilok spanyol ellenes felkelésének vezére (1920–1926).
Baldwin, Stanley (1867-1947)
Brit konzervatív párti politikus; miniszterelnök (1923-1924, 1924-1929 és 1935-1937).
Ben Badisz Beneš, Eduard (1884-1948)
A csehszlovák nemzeti mozgalom egyik vezetője. 1935-1938 között államelnök. 1940 júliusától a londoni csehszlovák ideiglenes kormány elnöke. 1946-1948-ban ismét a köztársaság elnöke.
Bethlen István (1874–1946)
A Horthy-korszak vezető politikusa, miniszterelnök (1921–31), az ellenforradalmi rendszer megszilárdítója. Lemondása után is jelentős szerepet játszott a politikai életben, ellenezte az egyoldalú németbarátságot.
Borisz
Bolgár cár, 1894-ben született. Apja I. Ferdinánd, az ország első újkori cárja volt az oszmán uralom után. Maga Borisz is az udvarban nevelkedett. 1918-ban, apja lemondása után III. Borisz néven Bulgária második újkori cárja. Miniszterelnökeivel megindítja országát a nyugati fejlődés felé. 1943-ban, tisztázatlan körülmények között hunyt el. Utóda hatéves fia, II. Simeon volt.
Briand, Aristide (1862-1932)
Francia politikus, 1902-tol szocialista képviselő. 1906-tól a legtöbb kormányban miniszter [külügyminiszter (1925-1932)] vagy miniszterelnök, a Németországhoz való közeledés híve.
Buharin, Nyikolaj I. (1888-1938)
Szovjet politikus; az 1936-os orosz alkotmány megalkotója; a moszkvai perek során ítélték halálra és végezték ki.
Chaplin, Charlie
Sir Charles Spencer Chaplin, közismertebb nevén Charlie Chaplin (London, 1889. április 16. – Corsier-sur-Vevey, Vaud kanton, Svájc, 1977. december 25.) Oscar-díjas angol filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, vágó, filmproducer.
Filmjeiben nem csak főszereplő volt, sokszor ő írta, rendezte filmjeit, zenét szerzett, vagy producerkedett. Valószínűleg Chaplin volt a legkreatívabb, legnagyobb hatású személyiség a némafilm világában. Munkássága 65 évet hidalt át, a viktoriánus korabeli Anglia mulatóinak színpadától kezdve szinte haláláig folyamatosan dolgozott.
Churchill, Sir Winston Leonard Spencer (1874-1965)
Angol konzervatív politikus. 1900-tól képviselő, 1911-1929 között számos miniszteri tárcát töltött be. 1940-1945 és 1951-1955 között miniszterelnök.
Clemenceau, Georges Benjamin (1841-1929)
Francia politikus, a Radikális Párt egyik alapítója és vezetője. 1906-1909 és 1917-1920 között miniszterelnök.
Curzon, George Nathaniel, Lord (1859-1925)
Brit konzervatív párti politikus; indiai alkirály (1899-1905), külügyminiszter (1919-1924).
Csang Kaj-sek (Chang Gai-shek) (1887-1975)
Kínai politikus és tábornok. 1907-től Szun Jat-szen pártjának tagja, az 1911-es forradalom résztvevője. 1924-ben a Kuomintang központi végrehajtó bizottságának tagja, majd a szervezet kommunistákkal szembeforduló részének (1925-1975) és a Koumintang kormányának vezetője. 1949 után haláláig a Tajvan szigetén alakult Kínai Köztársaság elnöke.
Dawes, Charles Gates (1865–1951)
Amerikai köztársaság párti politikus, bankár. Mint az USA költségvetési igazgatója (1921–22) kidolgozta a német jóvátételi fizetések rendezését célzó „Dawes-tervet” (1924).
De Valera, Eamon (1882–1975)
Ír politikus. Min.elnök (1932–48, 1951–54, 1957–59), köztársasági elnök (1959–73).
Dzerzsinszkij, Felix
Lengyel származású bolsevik forradalmár, államférfi, később a politikai rendőrség vezetője
Ebert, Friedrich
Német politikus, 1918-ban a Szociáldemokrata Párt vezetője,1919. I. 19-én megnyeri a választásokat, és II. 6-án birodalmi elnök (1925-ig), ezzel létrejött a Weimari Köztársaság. Konszolidálta a köztársaságot, és a jóvátétel teljesítésének híve volt.
Ehrenburg, Ilja
lja Grigorjevics Ehrenburg, kiejtése szovjet-orosz író, költő, műfordító, publicista. Zsidó polgári családba született, az apja egy moszkvai sörgyárat igazgatott. Gimnazistaként részt vett az 1905-ös orosz forradalomban és a bolsevik párt tagja lett. 1908-ban börtönbe került.
Eizenstein, Szergej
Szovjet filmrendező és teoretikus, a szovjet és az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Munkásságával nagy mértékben hozzájárult a film formanyelvének kialakításához.
Faruk
Egyiptom királya
Fejszál herceg
A felnőtté vált Fejszál számos feladatot kapott apjától, aki ekkor Arábia egyesítésén fáradozott. 1922-ben Háil és Aszír tartományok elfoglalása után Fejszál feladata volt, hogy hatezer fegyveres élén konszolidálja a család hatalmát és letörje a maradék ellenállást. Az év végére már teljesen az ellenőrzése alatt tartotta ezeket a területeket.
1925-ben a Hidzsázban aratott nagy győzelmet a helyi erők felett és apja a következő évben helyi alkirállyá nevezte ki.
1930-ban Fejszál herceg külügyminiszteri kinevezést kapott. Ezt a posztot később királyként is megtartotta. A 30-as években több európai utat is tett, többek között Lengyelországba 1932-ben és a Szovjetunióba 1933-ban.
1934-ben részt vett a rövid szaúdi-jemeni háborúban fegyverrel védve meg királyságuk déli tartományait a jemeni követelésekkel szemben. 1943 szeptemberében Khalid öccsével együtt az Egyesült Államokba látogatott. 1945. április 25-én Fejszál külügyminiszterként vett részt az ENSZ San Franciscó-i alapító ülésén.
Ferhát Abbász
Algériai mérsékelt arab politikus
Fitzgerald, Scott
Francis Scott Key Fitzgerald (1896. szeptember 24. – 1940. december 21.) amerikai regényíró, esszéíró és novellaíró. Legismertebb regényei a jazzkor ragyogását és túlzásait ábrázolják – ezt a kifejezést a Tales of the Jazz Age című novellagyűjteményében népszerűsítette.
Ford, Henry (1863-1947)
Amerikai autógyáros, a modern tömegtermelés egyik alapítója. Világhírt szerzett T modelljével, amelybol 1908 és 1927 között több mint 15 milliót adtak el.
Gandhi, Mohandasz Karamcsand (1869-1948)
Indiai politikus. 1919-tol 1948-ig az Indiai Nemzeti Kongresszus legfobb vezetoje és ideológusa. Az angol gyarmatosítók több ízben bebörtönözték. A hinduk és muzulmánok összefogásáért szállt síkra. Az eroszakmentes ellenállás elvét hirdette. Hindu-soviniszta merénylo áldozata lett.
Gorkij, Makszim (1868–1936)
Szovjet-orosz író, irodalomkritikus, publicista
Gömbös Gyula (18886–1936)
Jobboldali politikus. A MOVE elnöke (1919), az Antibolsevista Comité tagja. 1922–23-ban az Egységes Párt ügyvezeto elnöke, majd megalakította a szélsojobboldali Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédo) Pártot (1923–28). A kormánypártba visszatérve honvédelmi min. (1929–36), min. elnök (1932–36). 1932-ben meghirdette 95 pontból álló Nemzeti Munkatervét.
Grosz, Georg
Német festő,
1893. július 26-án született Berlinben. Apja kocsmatulajdonos volt, melynek élménye igen jelentős nyomot hagyott Grosz-ban. Hétéves volt Grosz, amikor az apja meghalt. 1908-ban iskolájából kirúgták, mert visszaütött egy tanárnak. A Drezdai Akadémiára ment, itt sem tudott beilleszkedni. 18 éves korában a Berlini Iparművészeti Iskolába ment, mert ott szabadabb szellem uralkodott. A főiskolai tanulmányok mellett szorgalmasan tanulmányozta a vicclapok karikatúráit, érdeklődéssel figyelte és másolgatta az éretlen gyerkőcök árnyékszéki rajzolmányait. A megélhetés nehézségei a vicclapok felé terelték: humoros, szatirikus rajzai nagy keresletnek örvendtek.
1914 és 1915 között katona, majd felmentik. Bátor, politikailag nyílt festő volt, ami manapság nemigen jellemző a festőkre. Kompozíciói inkább vonalasan grafikusak, mintsem festőiek. Gyűlölte a kegyetlenséget, és az emberi boldogságról álmodozott; talán ezért sikerült oly kegyetlenül ábrázolnia azokat a jól trágyázott melegágyakat, ahol a jövendő Obersturmbann-führereket, a hadizsákmányokat kedvelő hölgyeket, meg Auschwitz kemencerakóit tenyészették. Grosz szatírája nemcsak az uralkodó társadalmi rend ún. kinövéseit és árnyoldalait vetkőzteti pőrére, hanem az egész rendet, összes gazdasági, politikai és kulturális tényezőivel együtt, tövestül, koronástul.
Hemingway, Ernest (1898–1961)
Amerikai író, Ernest Miller Hemingway (Oak Park, Illinois, 1899. július 21. – Ketchum, Idaho, 1961. július 2.) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Hindenburg, Paul von
Német tábornok az első háborúban, aki 1914. VIII. 26-30 között Tannenbergnél legyőzte az oroszokat. 1916 végétől német vezérkari főnök. Az első világháború után visszavonult, majd 1925-ben Ebert utódjaként megválasztják köztársasági elnöknek. 1933-ban hosszas politikai huzavona után kénytelen kinevezni Hitlert kancellárrá. 1934-es halálával Hitler diktatórikus hatalomhoz jut, mivel az elnöki címet is megszerzi.
Hirohito (1901–1989)
Japán császára (1926–89), Hirohito a hagyományos trónöröklődési jog szerint Japán 124. császára 1926 és 1989 között. 1989. január 7-én bekövetkezett halála után a japán országgyűlés a Sóva nevet adta neki, Japánban ugyanis az uralkodó személyes nevét tilos használni, ám a szigetországon kívül ma is Hirohitóként hivatkoznak rá.
Hitler, Adolf (1889-1945)
1933-1945 között Németország diktátora, az 1919-ben alapított Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezére. 1933-ban birodalmi kancellár, 1934-1945 között vezér és birodalmi kancellár, a hadsereg főparancsnoka 1935-tol.
Hlinka, Andrej
Szlovák nacionalista politikus, katolikus pap.
Hoover, Herbert Clark (1874-1964)
Amerikai bányamérnök, republikánus politikus. 1921-1928 között kereskedelmi miniszter. 1929-tol 1933-ig az USA 31. elnöke. 1947-1949 és 1953-1955 között a szövetségi közigazgatás újjászervezésére alakult bizottság elnöke.
Horthy Miklós (1868–1957)
Ferenc József szárnysegédje, tengerésztiszt, a szegedi kormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg főparancsnoka. 1920–44 között Magyarország kormányzója.
Jeszenyin, Szergej
1895. október 3. [szeptember 21.] – 1925. december 28.) orosz lírai költő. A rövid életű orosz irodalmi irányzat, az imazsinizmus képviselői (Anatolij Mariengof, Vagyim Sersenyevics, Rjurik Ivnyev) közé tartozott, de korai költészete az impresszionizmushoz is közel áll, a benyomásokon alapuló gazdag szín és képvilága miatt.
Magánélete zaklatott volt, élete harminc éve alatt többször is nősült, négy gyermeke született. Isadora Duncan világhírű amerikai táncosnővel való viharos házasságáról és alkoholfüggőségéről lett először ismert nyugaton.
Jüan Si-kaj
kínai politikus, katona és önjelölt császár. Gyakran nevezték Kína „erős emberének” is, a korabeli nagyhatalmak véleménye alapján. Igen nagy hatalmú tábornok volt Kínában a 20. század elején, mivel a jól felszerelt, modern északi Pejjang Hadsereg parancsnokává nevezték ki 1895-ben. A Csing-udvar híveként részt vett Kuang-hszü császár 1898-as száznapos reformjában is, ám a reformtörekvések végül miatta buktak el, hiszen a konzervatív Ce-hszi anyacsászárné oldalára állt, és értesítette őt a császár terveiről. A dinasztia végnapjaiban, a vucsangi felkelés után miniszterelnökké nevezték ki, ekkor tárgyalást kezdett a lázadókkal és megegyezett velük. A Csing-dinasztia lemondatásáért cserébe megkapta az elnöki pozíciót Szun Jat-szentől.
Kamenyev, Lev
Vezető orosz forradalmár, Lenin munkatársa. Lenin betegsége idején, 1922-től politikai szerepe megnövekedett: gazdasági feladatokkal és a titkos rendőrség (CSEKA) visszaszorításával bízták meg. Sztálin 1926-tól szembefordult vele, 1936. VIII. 27-én kivégezték.
Kandó Kálmán
A vasút-villamosítás úttörője, a nagyfeszültségű háromfázisú, ipari frekvenciájú váltakozóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a fázisváltó kidolgozója, a vasútvillamosítás úttörője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Kapp, Wolfgang (1857–1922)
Kapp New Yorkban született, ahol apja, Friedrich Kapp, politikai aktivista, majd a Nemzeti Liberális Párt Reichstag-küldötte az 1848-as bukott európai forradalmak után telepedett le. 1870-ben a család visszatért Németországba, és Kapp iskoláit Berlinben folytatta a Friedrich Wilhelm Gimnáziumban (Gimnázium). Wolfgang Kapp 1884-ben feleségül vette Margarete Rosenow-t; a párnak három gyermeke született. Felesége családján keresztül Kapp politikailag konzervatív elemekkel szerzett családi kapcsolatot. 1886-ban szerzett jogi diplomát a tübingeni egyetemen.
Szélsőjobboldali német politikus, 1920-ban a monarchia visszaállítására puccsot kísérelt meg
Károly, II. (Hohenzollern)
Román király
Károly, IV. (Habsburg) (1887-1922)
1916-tól, I. Ferenc József halála után Magyarország királya, I. Károly néven Ausztria császára (1916-1918). 1921-ben a magyar törvényhozás megfosztotta a Habsburg-házat a magyar tróntól, ~ volt az utolsó Habsburg uralkodó.
Keaton, Buster
Kellogg, Frank Billings (1856-1937)
Az Egyesült Államok külügyminisztere (1925-1929); azt megelőzően szenátor (1917-1923) és londoni nagykövet (1924-1925).
Kemal, Musztafa pasa (Kemal Atatürk) (1881-1938)
Török katona és politikus. Az ifjútörök forradalom (1908-1909) résztvevője, majd az első világháborúban a török hadsereg parancsnoka. 1919-tol sikerrel vezette az ellenállást az antanttal és a görög megszállással szemben. 1923-ban lemondatta a szultánt és kikiáltotta a köztársaságot. Törökország elnökeként (1923, 1927, 1931, 1935) nyugat-európai mintájú, modern nemzetállamot teremtett. Az Atatürk elnevezést (a törökök atyja) 1934-ben kapta meg.
Keynes, John Maynard (1883-1946)
Brit közgazdász.
Klebelsberg Kunó gróf (1875-1932)
Tisza István híve, majd Bethlen Istvánnal a Nemzeti Egyesülés Pártjának alapítója, 1921-1922-ben belügyminiszter,1922-1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszter. Elfogadtatta a „magyar kultúrfölény” soviniszta elképzelését, a trianoni szerződés értelmében elcsatolt területekről az egyetemeket átmentette az ország területére, megreformálta az alsó- és a középfokú oktatást, népiskolákat építtetett, létrehozta a Gyűjtemény egyetemet.
Law, Bonar
Angol miniszterelnök 1922 – 1923 V. György uralkodása alatt.
Lenin, Vlagyimir Iljics, eredetileg Uljanov (1870-1924)
Orosz forradalmár, politikus, a bolsevik irányzat vezéralakja, 1917 októbere után a Népbiztosok Tanácsának elnöke.
Lindberg, Charles Augustus (1902–1974)
Amerikai pilóta, aki 1927-ben 33 és fél óra alatt – elsőként és egyedül –repülte át az Atlanti-óceánt „Spirit of St. Louis” nevu gépén.
Lloyd George, David (1863-1945)
Brit liberális párti politikus, 1909-tol pénzügyminiszter, 1915-tol a Hadianyag Minisztérium vezetője. 1916. decemberben kormányfő, 1919-1922 között ismét miniszterelnök.
MacDonald, James Ramsay (1866-1937)
Brit munkáspárti politikus; miniszterelnök (1924 és 1929-1935).
Majakovszkij, Vlagyimir Vlagyimirovics (1893–1930)
Szovjet-orosz költő, drámaíró, publicista
Malevics, Kazimir
Kazimir Szeverinovics Malevics (oroszul és ukránul: Казимир Северинович Малевич,lengyelül: Kazimierz Malewicz); (Kijev, 1879. február 23. (február 11. a régi orosz naptár szerint) – Leningrád, 1935. május 15.) lengyel-ukrán származású orosz–szovjet festő. Az absztrakt művészet jeles képviselője.
Mann, Klaus
Klaus Heinrich Thomas Mann (München, 1906. november 18. – Cannes, 1949. május 21.) német író, Thomas Mann fia, az 1933 utáni emigráns német irodalom egyik legfontosabb képviselője.
Mao Ce-tung (1893-1976)
Kínai kommunista politikus, a KKP egyik alapítója, 1935-tol a KKP KB titkára, 1943-tól a KKP elnöke, a Kínai Népköztársaság államfoje (1949-1959), a róla elnevezett ideológiai irányzat megteremtoje.
Márai Sándor
Eredeti nevén Márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Márai életútja az egyik legkülönösebb a 20. századi magyar írók között. Már az 1930-as években korának egyik legismertebb és legelismertebb írói közé tartozott. Amikor azonban 1948-ban elhagyta hazáját, tudatosan és következetesen kiiktatták műveit a hazai irodalmi életből, és haláláig a nevét is alig ejtették ki. Ezt nemcsak emigráns létének és bolsevizmus-ellenességének köszönhette, hanem annak is, hogy ő volt a magyar polgárság irodalmi képviselője, s erről az osztályról sokáig semmi jót sem lehetett állítani. Márai azonban a klasszikus polgári eszményeknél értékesebbet nem talált, így kötelességének tartotta, hogy ezeknek az eszményeknek hangot adjon műveiben.
Masaryk, Tomás Garrigue (l850-1937)
Cseh szociológus, filozófus, politikus. 1882-tol filozófiaprofesszor a prágai cseh egyetemen. 1891-tol az osztrák birodalmi gyulés tagja, elobb az ifjúcsehek, majd az általa alapított Realisták Pártjának képviseloje. 1915-ben egyik alapítója a Csehszlovák Nemzeti Tanácsnak. 1917-tol az oroszországi Cseh Légió szervezoje. Egyesítette az amerikai cseh és szlovák emigránsokat (1918: pittsburghi szerzodés) és elnyerte az antant hozzájárulását az önálló cseh-szlovák államhoz. 1918, 1920, 1927 és 1934-ben Csehszlovákia elnöke.
Matteotti, Giacomo (1885–1924)
Olasz szocialista politikus. Fasiszta merénylet áldozata lett.
Mussolini, Benito (1883-1945)
Szocialista újságíró, majd háborúpárti agitátor; a fasiszta mozgalom megteremtője (1919), a Nemzeti Fasiszta Párt alapítója (1921), 1922-1943 között a fasiszta Olaszország miniszterelnöke, diktátora, a fasiszta párt Nagytanácsának elnöke. 1943-ban III. Viktor Emánuel király letartóztatta. A németek kiszabadították; ezután az észak-olasz „salói köztársaság” vezetője. Partizánok végezték ki.
Nagyatádi Szabó István (1863–1934)
politikus. 1909-ben az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt megalapítója és vezetője. Az ellenforradalmi kormányokban földművelésügyi miniszter (1919, 1920–21, 1922–24), földreformja nem változtatott lényegesen a magyar birtokszerkezeten.
Nehru, Pandit Dzsavaharlal (1889-1964)
Indiai államférfi. Az 1920-as évek végétől az Indiai Nemzeti Kongresszus balszárnyának vezetője. Gandhi halála után az indiai nemzeti mozgalom elismert vezetője, több ízben a párt elnöke. 1947-tol az Indiai Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere.
Oláh György
(Homonna, 1902. szeptember 8. – Argentína, Córdoba, Villa Carlos Paz, 1981. szeptember 13.), szélsőjobboldali író, újságíró.
Élete, pályafutása
Budapesten elvégezte a Műegyetem közgazdaságtudományi karát. Újságírói pályafutását 1924-ben kezdte Milotay István lapjánál, a Magyarságnál; később az Új Magyarság vezércikkírója volt. Politikai tanulmányai mellett Szépirodalmi munkákat is írt. 1928-ban jelent meg „Hárommillió koldus” című könyve, amely az első szociográfiának tekinthető Magyarországon. Ugyanebben az évben jelent meg másik szociográfiai műve, a „Jajkiáltás a Ruténföldről” is. 1930-ban alapító tagja volt a Wesselényi Reformklubnak. 1939-ben kormánypárti programmal kapuvári képviselő. Utána Imrédy Béla csoportjához csatlakozott. 1938 őszén megalapította az Egyedül vagyunk című folyóiratot, amely később kéthetenként jelent meg és 1940-től kezdve az Imrédy-féle politikai irányvonalat követte. A lap szerkesztőbizottságának tagja volt Imrédy Béla, Rátz Jenő, Jaross Andor, Milotay István és Rajniss Ferenc is. A lap publikálta a népi írók műveit is, így például Sinka István és Erdélyi József verseit. A magyar országgyűléssel került 1945 tavaszán Németországba, ahonnét Olaszországba költözött. 1948-ban kivándorolt Argentínába. Először Buenos Airesben élt, majd a hatvanas években Córdobába költözött. Cikkei főleg a Kanadai Magyarságban, a Buenos Aires-i Magyar Hírlapban, a Nemzetőrben és egyéb emigráns nyilas sajtóban jelentek meg.
Pašic, Nikola (1846–1926)
Szerb radikális párti politikus. Szerbia (1891-92, 1904-05, 1906-08, 1909-11, 1912-18), majd Jugoszlávia (1918-26) miniszterelnöke. Vezető szerepe volt az egységes Jugoszlávia létrehozásában.
Peyer Károly (1881–1956)
jobboldali szociáldemokrata politikus.
Picasso, Pablo
Teljes nevén Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso (Málaga, Andalúzia, Spanyolország, 1881. október 25. – Mougins, Franciaország, 1973. április 8.) spanyol festőművész, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője.
Pilsudski, Józef (1867-1935)
Lengyel marsall, politikus. A független lengyel állam helyreállításának híve. 1918-ban katonai főparancsnok, az 1921. évi rigai békével lezárult szovjet-lengyel háború győztese. 1926-ban államcsínnyel hatalomra jutott; 1926-1928-ban és 1930-ban miniszterelnök. 1933-ban Németországhoz közeledve Lengyelország vezető pozícióján munkálkodott Kelet-Közép-Európában.
Pjatakov Poincaré, Raymond (1860-1934)
Francia jogász, politikus. 1893-1895-ben többször miniszter, 1895-1898-ban a Kamara alelnöke, 1912-1913-ban miniszterelnök és külügyminiszter, majd köztársasági elnök (1913-1920). 1920 tavaszán a Jóvátételi Bizottság elnöke, Németországgal szemben a versailles-i szerződés maradéktalan végrehajtásának következetes híve. 1922-1924 között miniszterelnök és külügyminiszter, a Ruhr-vidék 1923. évi megszállásának kezdeményezője. 1926-1929 között ismét miniszterelnök és pénzügyminiszter.
Radic, Stepan
Horvát politikus, a Parasztpárt vezetője, egy szerb nacionalista képviselő 1928-ban lelőtte.
Sándor, I. (Karagyorgyevics) (1888-1934)
Jugoszlávia királya (1921-1934), királyi diktatúrát vezetett be (1929), Marseille-ben az usztasák meggyilkolták.
Scheidemann, Philipp (1865-1939)
Német szociáldemokrata politikus. 1919-ben a koalíciós kormány vezetoje. 1920-1925 között Kassel polgármestere; 1933-ban emigrált.
Seeckt
Johannes „Hans” Friedrich Leopold von Seeckt (1866. április 22. – 1936. december 27.) német katonatiszt volt, aki August von Mackensen vezérkari főnökeként szolgált, és központi szerepet játszott a Mackensen által a keleti időszakban elért győzelmek tervezésében az első világháborúban.
Német tábornok, a Reichswehr főparancsnoka
Stresemann, Gustav (1878-1929)
Német politikus. 1907-1912 és 1914-1918 között a Nemzeti Liberális Párt parlamenti képviseloje. 1918-ban a Német Néppárt alapítója és elnöke. 1923-ban néhány hónapig kancellár, majd haláláig külügyminiszter.
Szekfű Gyula (1883-1955)
Történész, az MTA tagja.
Sztálin, Joszif Visszárionovics
(eredetileg: Joszif Visszárionovics Dzsugasvili) (1879-1953)
Szovjet-grúz politikus. 1898-tól az OSZDMP tagja. 1917-1923-ig nemzetiségügyi népbiztos. 1922-1953 között az SZK(b)P főtitkára. 1953-ban államfő is. A nevével fémjelzett diktatórikus rendszer ihletője és szervezője; a második világháborús rendezés egyik vezető résztvevője.
Sztambolijszki, Alekszandr Sz. (1879-1923)
Bolgár politikus. 1902-tol a Bolgár Népi Agrárszövetség egyik vezetoje. Min.elnök (1919-23); radikális földreformja, antantbarát politikája miatt megölték.
Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) (1866-1925)
Kínai politikus, köztársasági elnök (1912, 1921-25).
Tanaka, Giichi (1863-1929)
Japán politikus, tábornok. Min.elnök (1927-29), a terjeszkedési politika híve.
Thälmann, Ernst (1886-1944)
Német kommunista vezető
Trockij, Lev Davidovics
(eredetileg: Bronstein) (1879-1940)
Orosz szociáldemokrata, 1905-ben a pétervári szovjet elnöke. Az 1917. októberi forradalom után külügyi, hadügyi és tengerészetügyi népbiztos, a köztársaság forradalmi katonai tanácsának elnöke. 1929-ben számuzték; Sztálin Mexikóban meggyilkoltatta.
Tuhacsevszkij, Mihail Nyikolajevics (1893-1937)
A Szovjetunió marsallja, a sztálini csisztka áldozata.
Tuka, Vojtech
Szlovák nacionalista vezeto
Tzara, Tristan
(román helyesírással Țara) (Moinești, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte.
Nevét a Dada alapítójaként ismerik. A dadaista avantgárd mozgalom forradalmi hatást gyakorolt a művészetekre.
Valentino, Rudolph
(eredeti neve: Rodolfo Alfonzo Raffaelo Pierre Filibert Guglielmi di Valentina d’Antonguolla) (Castellaneta, 1895. május 6. – New York, New York, USA, 1926. augusztus 23.) amerikai színész. Becenevei: Latin szerető, Hollywood latin cárja, a szerelem királya.
Viktor Emánuel, III.
(Nápoly, 1869. november 11. – Alexandria, Egyiptom, 1947. december 28.), a Savoyai-házból származó olasz királyi herceg, 1878-tól az Olasz Királyság trónörököse, 1900. július 29-től 1946-os lemondásáig III. Viktor Emánuel néven Olaszország királya, 1939–1943 között Albánia királya, 1936–1941 között Etiópia császára, továbbá Ciprus, Jeruzsálem és Örményország címzetes királya.
Young, Owen D. (1874-1962)
Amerikai pénzügyi szakember. A német jóvátétel átütemezésének a tervét dolgozta ki (1929).
Zinovjev, Grigorij Jevszejevics (1883-1936)
Bolsevik vezeto, szovjet politikus, aki nem támogatja Lenin elnökségét a Népbiztosok Tanácsában; az 1930-as évek sztálini pereinek áldozata lesz
Zinovjev, Grigorij Jevszejevics (1883-1936)
Szovjet politikus, Komintern elnöke
Zogu, Ahmed Bej (1895-1961)
Albánia királya (1928-39).
Zweig, Stefan
(Bécs, 1881. november 28. – Brazília, Petrópolis, 1942. február 22.) osztrák író, költő, műfordító.
Kronológia 1920-1929
1918. nov.9. – Polgári demokratikus forradalom Németországban
Az 1918–1919-es németországi forradalom (németül Novemberrevolution) eredményeként az első világháború végén a Német Birodalomban a császári kormányzatot felváltotta a köztársaság. A forradalmi időszak 1918 novemberétől 1919. augusztus 11-ig, a weimari alkotmány aláírásáig tartott.
A forradalom okai a Német Birodalom világháborús vereségében és az ezt kísérő szociális feszültségekben gyökereztek. Az első forradalmi cselekményeket a katonai főparancsnokság politikája és a tengeri hadvezetéssel való koordinációjának hiánya váltotta ki.
1919. jan. – A berlini munkásfelkelés leverése
A Spartakus-felkelés vagy januári felkelés (1919. január 5–12.) egy elbukott, forradalmi fegyveres felkelés volt Berlinben, mely egy fontos epizódját jelentette az 1918–19-es németországi forradalomban lezajló forradalmi és ellenforradalmi erők közötti hatalmi harcoknak. A forradalmi erők vezetői a Németország Független Szociáldemokrata Pártja (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands – USPD), a forradalmi bizalmiak (Revolutionäre Obleute) hálózata, illetve a Németország Kommunista Pártjának (KPD) egyénileg csatlakozott tagjai voltak. Hagyományosan a Spartakus-felkelés név terjedt el a történeti irodalomban, mely félrevezető, mivel a KPD Központi Bizottsága taktikai szempontból, egyhangúlag ellenezte azt.
1919. ápr. – Bajor Tanácsköztársaság
A müncheni Tanácsköztársaság vagy Bajor Tanácsköztársaság (Münchner vagy Bayerische Räterepublik) egy rövid életű kísérlet volt egy szocialista állam létrehozására Bajorországban 1919 tavaszán.
Az első világháború során vereséget szenvedett Német Császárságban került sor a novemberi forradalomra, melyben a német uralkodók közül III. Lajos bajor király volt az első, aki a Wittelsbach-ház által 700 évig elfoglalt trónjáról lemondott. Kurt Eisner, a Németország Független Szociáldemokrata Pártja (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands – USPD) bajorországi vezetője, 1918. november 7-én kikiáltotta a Bajor Szabadállamot (Freier Volksstaat Bayern), amelynek miniszterelnöke lett. Miután pártja elveszítette a választásokat, 1919. február 21-én politikai merénylet áldozata lett. Ekkor kitört a fegyveres hatalmi harc a tanácsköztársaság és a parlamentarizmus hívei között. A Magyarországi Tanácsköztársaság létrejöttének híre is lelkesítette az előbbieket, akik végül győzelmet arattak, és 1919. április 6-án kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot.
1920 – Kapp-puccskísérlet
Puccs, amely megpróbálta megdönteni az újonc Weimari Köztársaságot. Ennek közvetlen oka az volt, hogy a kormány megpróbálta leszerelni két Freikorps-dandárt. Az egyik dandár a berlini katonai körzet parancsnokának közreműködésével elfoglalta Berlint.
1921. febr. Kronstadti matrózfelkelés
1921. elején a kronstadti matrózok fellázadtak a bolsevikok ellen. Az esemény igen nagy csapás volt a rendszerre, hiszen az itteni matrózok a kommunizmus hívei voltak, és igen nagy szerepük volt az 1917-es bolsevik hatalomátvételben. A lázadás fő támogatói a Petropavlovszk, a Szevasztopol és a Reszpublika sorhajók legénysége volt. A matrózok az igazi szocializmust akarták megvalósítani, és a bolsevikok hatalmát megdönteni.
1921 új gazdaságpolitika (NEP) Oroszországban
Az emberek tudatában máig is ható, Leninhez fűződő egyik legmakacsabb mítosz az általa 1921-ben bevezetett Új Gazdasági Politikával (NEP) kapcsolatos. Ennek újdonsága abban állt, hogy a vezér és pártja által a hatalomátvétel után rögtön bevezetett hadikommunizmust másfajta gyakorlattal váltották fel: míg eddig a fegyveres erők segítségével elvették a parasztoktól szinte minden élelmüket, a NEP új, egységes „élelemadót” vetett ki.
1921. márc.18. a lengyel-szovjet (rigai) békeszerződés aláírása
1920. október 18-án fegyverszünet lépett életbe. Féléves tárgyalás után 1921. március 18-án a felek aláírták Rigában a békeszerződést, amely kijelölte a lengyel–szovjet határt és megszabta a kapcsolatokat a két állam között. A lengyel határ kissé keletebbre került, mint a második felosztáskor (1793) az oroszok által elvett területek határa.
1921 – washingtoni konferencia négyhatalmi szerződés a csendes-óceáni szigetekről
USA, Japán, Franciaország, Anglia
- Kölcsönös segítségnyújtási egyezmény
- A csendes-óceáni status quo fenntartása
1921 – Kínában megalakul a Nemzeti Párt (Kuomintang) és a Kínai Kommunista Párt
Szun Jat-szen segítségkérését a nyugati demokráciák figyelmen kívül hagyták, és ő 1921-ben a Szovjetunió felé fordult. Politikai okokból a szovjet vezetés mind Szunt, mind az újonnan létrejött Kínai Kommunista Pártot is támogatta, ami majd később megalapította a Kínai Népköztársaságot. Ezzel megkezdődött Kínában a hatalomért folyó harc a nacionalista Kuomintang és a kommunista párt között.
1922 – genovai konferencia a német jóvátételről és a gazdasági rendezésről
Az 1922-es genovai gazdasági és pénzügyi konferencia
Az Európai Gazdasági és Pénzügyi Konferenciát(wd) 1922. április 10. és május 19. között tartották Genovában; ezen az USA kivételével részt vett az első világháború valamennyi hadviselő állama.
1922 – német–szovjet egyezmény Rapallóban, amelyben kölcsönösen lemondtak egymással szembeni követeléseikről
1922. április 16-án kötötte meg Georgij Vasziljevics Csicserin szovjet külügyi népbiztos és Walter Rathenau német külügyminiszter a rapallói szerződést, melyben a két állam napirendre tért a kártérítési ügyek felett, és előirányozta a gazdasági, illetve politikai kapcsolatok felélénkítését. Az egyezménnyel a Szovjetunió és Németország kísérletet tett a versailles-i békerendszer által teremtett karantén áttörésére.
1922. okt. 30. – Marcia su Roma, Mussolini miniszterelnök
Október 28-án már egy Salandra–Mussolini kormány tűnt valószínűnek. Végül Mussolini kapott lehetőséget kormányalakításra, amiről telefonon értesítették. Október 29-én híveit megelőzve Rómába sietett, ahol az uralkodó fogadta őt. Mindehhez nem volt szükség erőszakra, a marcia su Roma mégis megvalósult október 31-én egy demonstratív fasiszta díszfelvonulás formájában. Mussolini így különösebb erőszak nélkül, végeredményben törvényes eszközökkel lett Olaszország miniszterelnöke, hiszen a fasisztáknak volt parlamenti képviselete. Az október 31-én alakított kormányban három fasiszta miniszter kapott helyet.
1922. dec. 30. – A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének (Szovjetunió) megalakulása, a föderáció alkotmányának elfogadása
A Szovjetuniót hagyományosan az Orosz Birodalom utódaként tartják számon. Az utolsó orosz cár, II. Miklós 1917 márciusáig uralkodott, majd a következő évben családjával együtt kivégezték. A Szovjetuniót 1922 decemberében alapították meg a bolsevik pártok uralma alatt levő Oroszországi SZSZSZK, Belorusz SZSZK, Ukrán SZSZK és a Kaukázusontúli SZSZSZK uniójaként.
1923 – Franciaország megszállta a Ruhr-vidéket
1923. január 11-én francia és belga csapatok vonultak be a versailles-i békeszerződés értelmében demilitarizált Ruhr-vidékre. A katonai akció kiváltó oka vélhetőleg az volt, hogy az első világháborúban vesztes Németország elmaradt a jóvátétel megfizetésének részletével.
1923 – A korfui incidens – az olaszok kísérlete a sziget elfoglalására
1923-as diplomáciai és katonai válság volt Görögország és Olaszország között. Az váltotta ki, hogy az Albánia és Görögország közötti határvitát rendező bizottságot vezető olasz tábornokot a görög területen meggyilkolták, stábjával együtt. Válaszul Benito Mussolini ultimátumot intézett Görögországhoz, és amikor azt teljes egészében nem fogadták el, csapatokat küldött Korfu bombázására és elfoglalására.
1923. nov. 9. Hitler sikertelen hatalomátvételi kísérlete (müncheni sörpuccs)
A müncheni sörpuccs (németül: Hitlerputsch vagy Hitler-Ludendorff-Putsch, angolul: Beer Hall Putsch) Adolf Hitler és Erich Ludendorff vezetésével lezajlott sikertelen, erőszakos hatalomátvételi kísérlet a bajorországi Münchenben, ami 1923. november 8. estétől november 9. kora délutánig tartott. Az angol és magyar nyelvű történetírásban meghonosodott elnevezés az esemény kezdeti helyszínéről, a Bürgerbräukeller sörházról kapta nevét.
Végrehajtásában részt vettek a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (németül: Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP) rohamosztagai, illetve az NSDAP vezetése alatt álló Kampfbundba tömörült paramilitáris szervezetek, mint a Sturmabteilung is. Végcélja a berlini birodalmi kormány hatalmának megdöntése és a weimari köztársaság helyett egy nemzetiszocialista politikai rendszer létrehozása volt. Ezek voltak Hitler erősen túlzó híres nyitó mondatai a sörpuccs kezdetén: „Kitört a nemzeti forradalom! […] A bajor és a berlini kormányt eltávolítottuk a helyéről, és azonnal új kormányzatot alakítunk. A Reichswehr és a rendőrség laktanyáit elfoglaltuk. Mindkét fegyveres szerv csatlakozott a szvasztikához.”
Az államcsíny azonban éppen a rendfenntartó szervek ellenállása miatt teljes katonai kudarccal végződött.
1923 – Primo de Rivera tábornok diktatúrát vezet be Spanyolországban
Az 1920-as évek elején Spanyolországban súlyos belpolitikai válság alakult ki, amelynek oka a marokkói helyzet volt. 1921-ben Abd el-Krim nagy és szégyenletes vereséget mért a spanyol csapatokra, emiatt az ország észak-afrikai pozíciói meginogtak. 1923 szeptemberében Katalóniából kiindulva a hadsereg segítségével vértelen puccsot hajtott végre, és megragadta a hatalmat. XIII. Alfonz spanyol király elfogadta ezt a lépését, és kinevezte miniszterelnökké. Ilyen minőségében felfüggesztette az alkotmányt, hadikormányzatot és kemény cenzúrát vezetett be. Minden pártot betiltott, csak az általa létrehozott Spanyol Hazafias Unió (Unión Patriótica Española) működhetett legálisan.
1924 – Kínában a Kuomintang I. kongresszusa elfogadja a kommunistákkal kötött egységfront közös programjaként a „három népi elvet”
A három alapelv, más néven tripla demism Szun Jat-szen által megfogalmazott, liberális demokrácia, nacionalizmus és társadalmi igazságosság.
Ezt a három alapelvet már 1912-ben fejlesztették ki, Sun Yat-sen az 1920-as években számos nyilvános előadáson mutatta be. Ezek olyan elmélkedések eredményei, amelyeket a Sun könyvként szándékozott kiadni, de a kéziratot egy 1921-es tűzvész pusztította el. Az első elvet, a nacionalizmust, az öt nemzetiségű kínai, mongol, tibeti, tatár és mandzsu uniójának ugyanazon államon belüli uniójaként fogják fel azzal a céllal, hogy Kínát egy nagyhatalom rangjára emeljék. A második elv szerint a demokráciát „tisztánlátók” által vezetett köztársaság formájában képzelik el, mint egy gyár igazgatója, akik bizonyos hatáskörökkel rendelkeznek, míg az emberek bizonyos hatalmakkal rendelkeznek. A harmadik elv ( Min Sheng, szó szerint „az emberek élete”) egyfajta szocializmus, valószínűleg az első japán szocialista csoportok által befolyásolt, homályos tartalommal. Szun Jat-szen más országokban, köztük az Egyesült Államokban is a 3 alapelv ihlette, de aki másként látta a 3 alapelvet.
1924 – Mussolini Olaszországhoz csatolta Fiumét
1924. március 26-án zárult le a Fiume város hovatartozása körül kialakult többéves vita, amelynek végén Olaszország annektálta az adriai kikötővárost.
Az első világháború előtt Fiume Magyarország legfőbb kikötője volt, corpus separatumként kiemelt közigazgatási státuszban állt. Horvát és olasz népessége mellett jelentős létszámú magyar lakossága volt, itt született például Kádár János is. A város az első világháború utáni rendezés szerint a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz került volna, ami nem csak a helyi lakosság többségét, de a területeit az Adria keleti partján gyarapítani akaró Olaszországot is tiltakozásra ösztökélte. 1919 őszén Gabriele d’Annunzio költő és irodalmár vezetésével olasz szabadcsapatok vonultak be Fiumébe, ám miután nem csatlakozhattak Olaszországhoz, egy év után létrehozták a Carnarói Olasz Kormányzóság nevű államot.
1924. áprilisa – Fasiszta választási győzelem Olaszországban, Matteotti szocialista képviselőt meggyilkolják
Az 1924. április 6-án megrendezett választásokon a fasiszta párt a szavazatok 66, 3 százalékát szerezte meg. Mussolini mégsem örült, felháborítónak tartotta, hogy az emberek más pártokra is szavaz(hat)tak. Kijelentette: „Ez az utolsó alkalom, hogy a választások így történnek. Legközelebb én szavazok az összes helyett.” Ha 1924-ben is így zajlottak volna a dolgok, nem került volna sor arra, hogy egy ellenzéki képviselő választási csalással vádolja meg a kormányt.
Matteottit három nappal a beszéde után séta közben megtámadták, betuszkolták egy autóba és elrabolták. A holtteste még sokáig nem került elő, ennek ellenére mindenki biztosra vette, hogy meghalt. Végtére is nyíltan felszólalt egy olyan párt ellen, amiről köztudott volt, hogy a legcsekélyebb kritikát sem tűri.
1924. júl.16. – A Dawes-terv jóváhagyására összehívott londoni konferencia megnyitása
A Jóvátételi Bizottság a válság megoldására 1923. november 30-án két szakértői bizottságot küldött ki, az egyiket, Charles Dawes amerikai bankár elnökletével, a német márka stabilizációjának és a költségvetés egyensúlyának megvizsgálására, a másikat a német tőke menekülés megakadályozására. Az 1924. április 9-én előterjesztetett szakértői jelentés, az ún. Dawes-terv újból rendezte a németjóvátétel kérdését. A Dawes-terv nem állapította meg a Németország által fizetendő jóvátétel végleges összegét. A Dawes-terv alapgondolata az volt, hogy az európai háborús adósságoknak az Egyesült Államok részére történő visszafizetését a német fizető képesség helyreállítása, illetőleg a német jóvátételi fizetések teljesítése révén biztosítja, továbbá az, hogy a német termelést és a kivitelt a szovjet piac meghódítása felé irányítsa. Ugyanakkor 800 millió aranymárka nemzetközi, főként amerikai kölcsönt bocsátottak Németország rendelkezésére.
A szakvéleményt a német kormány 1924. április 16-án elvileg jóváhagyta.
1925. okt. 5-16. – Németország a locarnói konferencián elismeri nyugati határait (a szerződést dec.1-jén írják alá)
október 5. és 16. között a svájci Locarno városában tartott nemzetközi konferencia után 1925. december 1-jén Londonban aláírt egyezmény a Német Birodalom nyugati határainak garantálásáról és a nemzetközi döntőbíráskodásról.
1925-1927 – Nemzeti demokratikus forradalom Kínában
1925. május 30-án munkás és diák tüntetett Sanghajban egy japán tulajdonú gyapotüzemben szolidaritásként. A britek vezette önkormányzati rendőrök lőttek a tüntetőkre, tizenketten meghaltak. A munkások válasza azonnali volt. Néhány héten belül Sanghajt, Kantont és Hongkongot általános sztrájk bénította meg. Sanghajban a sztrájkot a CP által uralt Általános Munkaszervezet vezette. Ám Kantonban és Hongkongban a sztrájk megszervezését egy kezdeti szovjet, a Sztrájkküldöttek Konferenciája vállalta magára. A 250 000 sztrájkoló támogatásával, akik minden ötven dolgozóra egy küldöttet választottak, a Konferencia 2000 pikettet állított fel, kórházakat és iskolákat vezetett, átvette az igazságszolgáltatást, és teljes bojkottot tartott fenn az összes brit áruval szemben.
Az imperialista hatalmak reakciója előre láthatóan hisztérikus volt, amikor a lenézett „menők” és „kínaiak” dühös öklét ráztak az arcukba. De a proletárveszély e hatalmas megnyilvánulása jelentős hatással volt a Kuomintangban szerveződő úgynevezett „nemzeti burzsoáziára” is. Ez a párt mindig is iparosok, militaristák, diákok, kispolgári álmodozók nyugtalan szövetsége volt – valójában mindenki, kivéve az „elvtárs” burzsoázia és a háborús urak leg elvetemültebbeket és alázatosabbakat. (Sokan közülük később csatlakoztak a Kuomintanghoz, amikor a dagály ellenük fordult.) Kezdetben Szun Jat-szen vezetése alatt a Kuomintang úgy érezte, hogy szövetséget köthet a KKP-val, mivel az utóbbi mozgósíthatja a városi proletariátust a ‘ nemzeti forradalom”. Amíg a munkások harcai a külföldi tulajdonú vállalkozások és az imperialista uralom ellen irányultak, a bennszülött burzsoázia kész volt támogatni ezt. Az 1925-ös sztrájkok valóban nagymértékben javították a Kuomintang pozícióját Kínában. Ám amikor a sztrájkok elkezdtek kiterjedni a kínai vállalatokra is, ahol a munkakörülmények nem voltak kevésbé ijesztőek, mint a külföldi tulajdonú izzadságüzletekben, a „nemzeti burzsoázia” rájött, hogy a munkások „bolond túlzásokat” követnek el, hogy ez „egy dolog. felhasználni a munkásokat… de egészen más dolog hagyni, hogy többet harapjanak le, mint amennyit meg tudnak rágni” (idézet a China Weekly Review-ból, 1926. március és április, H. Isaacs, The Tragedy of the Chinese Revolution, 77. o. ). A kínai kapitalisták nagyon gyorsan megtanulták, hogy sokkal több a közös bennük a „külföldi imperialistákhoz”, mint a „munkásaikhoz”.
Ennek eredményeként a Kuomintang jobb és bal szárnyra kezdett szétválni. A jobboldal a nagyburzsoázia érdekeit képviselte, akik véget akartak vetni a munkásharcnak, megszabadulni a kommunistáktól, és valamiféle kompromisszumra akartak jutni a bevett imperializmusokkal. A baloldalt főként értelmiségiek és a katonaság alacsonyabb rangjai vezették, és meg akarták tartani a szövetséget Oroszországgal és a KKP-val. A Komintern, különösen Sztálin, nagy hangsúlyt fektetett erre a „baloldalra”, mint az imperializmus határozott ellenfelére, ám az események azt mutatták, hogy csak a maga idejét szabja meg, mielőtt a munkásosztály ellen lépne fel. Nem véletlen, hogy a kínai proletariátus fő mészárosa, Csang Kaj-sek eredetileg a baloldal képviselőjének nevezte magát. Valójában Chiang, annak ellenére, hogy mindig kielégíthetetlen személyes becsvágyból cselekedett, a kínai burzsoázia egész játékát szimbolizálta abban az időszakban. Egyrészt hízelgett a szovjetrendszernek, és felkavaró beszédeket mondott a világforradalomról. Másrészt titokban mindenféle alkut kötött a rendi erőkkel. Oroszország új uralkodóihoz hasonlóan készen állt arra, hogy a kínai munkásosztályt csapásra használja közvetlen ellenségei ellen, de mindeközben szisztematikusan készült minden „túllépés” (azaz az autonóm munkásosztályharc minden jelének) elnyomására. Másrészt titokban mindenféle alkut kötött a rendi erőkkel. Oroszország új uralkodóihoz hasonlóan készen állt arra, hogy a kínai munkásosztályt csapásra használja közvetlen ellenségei ellen, de mindeközben szisztematikusan készült minden „túllépés” (azaz az autonóm munkásosztályharc minden jelének) elnyomására. Másrészt titokban mindenféle alkut kötött a rendi erőkkel. Oroszország új uralkodóihoz hasonlóan készen állt arra, hogy a kínai munkásosztályt csapásra használja közvetlen ellenségei ellen, de mindeközben szisztematikusan készült minden „túllépés” (azaz az autonóm munkásosztályharc minden jelének) elnyomására.
1926 márciusában Csang megtette első jelentős lépését a proletariátus ellen. Katonai puccsot hajtott végre Kantonban, amely szinte korlátlan irányítást biztosított számára a Kuomintang pártapparátus felett. A kommunistákat és más munkásosztálybeli fegyvereseket letartóztatták, a kanton-hongkongi sztrájkbizottság főhadiszállását pedig letartóztatták. A sztrájk hónapokig tartott, de a Kuomintang-elnyomás hirtelen csapásai gyorsan megtörték. A CI válasza Csang álláspontjának erre a hirtelen megváltozására a hallgatás volt, vagy inkább tagadta, hogy munkásosztály-ellenes elnyomás történt volna. Másrészt a Sztálin-Buharin vezetés elítélt mindenkit a CI-ben vagy a KKP-ban, aki kezdett nyugtalankodni a Kuomintang-KKP szövetség legújabb fejleményei miatt.
Csang a puccsot az északi hadurak elleni nagy expedíció megindításának előkészületeként szervezte meg. Bár a Kreml eredetileg ellenezte egy ilyen kalandot ilyenkor, megbízottjait hamarosan megnyugtatták Csang gesztusai a munkások elleni elnyomás enyhítésére és a Kuomintang jobboldalára nehezedő nyomás fenntartására.
Az északi expedíció volt az 1927-es sanghaji véres események sorsdöntő háttere. Csang csapatai látványos előrehaladást értek el az északi militaristák ellen, nagyrészt a munkássztrájkok és a paraszti lázadások hullámainak köszönhetően, amelyek elősegítették az északi erők hátulról történő szétesését. A proletariátus és a szegényparasztok abban az illúzióban küzdöttek rettenetes életkörülményeik ellen, hogy a Kuomintang győzelme anyagilag javítja sorsukat. A kommunista párt, amely korántsem küzdött ezekkel az illúziókkal, a markolatig megerősítette őket, nemcsak azzal, hogy harcra szólította fel a munkásokat a Kuomintang győzelméért, hanem azzal is, hogy visszatartotta a munkássztrájkokat vagy a parasztok földfoglalásait, amikor szintén azzal fenyegetőztek. messze. Borodin szavaival élve:
Míg a KKP és a CI az osztályharc „túllépéseinek” megakadályozásával volt elfoglalva, Csang hozzálátott a proletár és paraszti erők leveréséhez, amelyek segítették győzelmeit. Miután az északi hadjárat idejére megtiltott minden munkaügyi vitát, Csang elnyomta a munkásmozgalmat Kantonban, Kiangsiban és más városokban. Kwangtung tartományban erőszakkal leverték a földesurak elleni parasztmozgalmat. A sanghaji tragédia egyszerűen ennek a folyamatnak a csúcspontja volt.
1926 – Németországot felveszik a Népszövetségbe és megszüntetik katonai ellenőrzését
A megvitatott kérdésekben a Közgyűlés csak egyhangúlag foglalhatott állást. Így elvben minden tagállamnak vétójoga volt, de a lényeges viták szűkebb bizottsági üléseken folytak, s az itteni többségi döntéseket a Közgyűlés általában határozattá emelte. A Tanácsnak – miután az Egyesült Államok nem csatlakozott a Népszövetséghez – négy (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán), később hat állandó tagja volt. Németország közeledését Stresemann külügyminiszter politikája szolgálta, aki feladta a Franciaországgal szembeni ellenállás lehetőségét. Ez vezetett az 1925-ös Locarno-i szerződéshez, amelyben Németország garantálta nyugati határait és az ország belépését a Népszövetségbe.
1926. máj.12. – Pilsudski hatalomátvétele Lengyelországban (szanációs diktatúra)
Május 12-én este, a Piłsudski katonái elfoglalták a városparancsnokság és a vezérkar épületét. A kormánynak meg a vezérkar tagjainak sikerült eljutniuk a Belweder-palotába, a köztársasági elnök székhelyére. A kormány hadserege kb. 1700 katonát számolt és a városközpont déli részén tartózkodott, a Piłsudski csapatai viszont 4300 katonát számoltak és a városközpont északi részén tartózkodott, Pragát (Varsó jobb parti része) és a Citadellát (az Óvárostól északra) megszállta. A marsall tárgyalást kívánt kezdeni, de Wojciechowski ezt megtagadta. Időközben két miniszter elrepült Poznańba, hogy előkészítse a kormány odaköltözését.
A májusi államcsíny befejezte a parlamentáris demokrácia korát Lengyelországban. Piłsudski nem használt nyílt diktatúrát, autoriter volt. Nagyon gyakoriak lettek a politikai perek, a bírák ítéletével az új hatalom ellenfeleit börtönbe küldték. Ez az endecjával kapcsolatban álló szervezetekre, ukrán nacionalista szervezetekre és a Lengyel Kommunista Pártra vonatkozott, sőt még a PPS-re is, amelynek pedig Piłsudski tagja volt az első világháború előtt. A hatalom korlátozta a sajtó- és szólásszabadságot (felszámoltak újságokat, összevertek újságírókat, bevezették a rendőrséget a Szejm üléseire), korlátozta a bíróságok függetlenségét, letartóztatta a politikai ellenfeleit (pl. 1927-ben Włodzimierz Zagórski tábornokot, aki aztán eltűnt és a történészek máig nem tudják, hogy mi történt vele).
1926 – Olaszországban betiltják az ellenzéki pártokat Mussolini felveszi a Duce nevet
Mussolini rendeleteivel megregulázta a fasisztákat (a milíciát például egységes irányítás alá vonta MVSN néven), betiltotta a „felforgató” ellenzéki szervezeteket és sajtót, bevezette a rendőri internálást (erre a célra szigeteket alkalmaztak), megtiltotta a disszidálást, 1926-ban pedig a meggyengített parlamenttel elfogadtatta, hogy rendeleti úton kormányozhasson, és csak a királynak legyen felelős. Ezzel az országgyűlés teljesen elvesztette a jelentőségét.
1927. márciusa – A kínai polgárháború kezdete
A háború kiváltó oka a Kína fölötti hatalom megszerzése volt, ami végül két Kína, a Kínai Köztársaság (vagyis Tajvan) és a Kínai Népköztársaság (Kontinentális Kína) létrejöttéhez vezetett. A háború az északi hadjárattal kezdődött 1927 áprilisában.
A háború a nacionalista Kuomintang és a kommunista párt közötti ideológiai szakadást reprezentálja. A mai kontinentális Kínában a háború utolsó három évét a felszabadulás háborújaként emlegetik.
1928. aug. 27. – A Kellog-Briand szerződés aláírása Párizsban
1928. augusztus 27-én, Párizsban született meg – 15 állam megegyezése folytán – a Briand-Kellog-paktum, melyben a szerződő felek lemondtak arról, hogy vitás kérdéseiket fegyverrel rendezzék. Az Aristide Briand francia és Frank Billigs Kellog amerikai külügyminiszterekről elnevezett – Örök béke-paktumnak is titulált – egyezmény ugyan a jövőben nem valósult meg, a benne megfogalmazott elvek viszont jogalapot adtak a későbbi háborús bűnösök felelősségre vonására.
A Briand-Kellog-paktum egy 1927. évi francia kezdeményezés eredménye volt, amikor is Aristide Briand azzal a kéréssel kereste meg amerikai kollégáját, hogy Washington garantálja Franciaország határainak a sérthetetlenségét.
1928 – Olaszországban a totális fasiszta állam kiépítésével a parlament feloszlatja önmagát
A diktatúra kiépülésének végjátékaként, 1928-ban a testület feloszlatta magát. A parlamentáris rendszert felszámolták, új törvényeket hoztak.
1929. febr.11. – A lateráni szerződés Olaszország és a Vatikán között
A lateráni egyezmény vagy lateráni szerződés az olasz fasiszta kormány és a katolikus egyházfő között Rómában, a lateráni palotában megkötött egyezmény az olasz állam és a pápaság viszonyának rendezéséről. 1929. február 11-én írta alá a Szentszéket és XI. Piusz pápát képviselő Pietro Gasparri bíboros államtitkár és Benito Mussolini.
1929. aug. 6-13. – A hágai konferencia, a Young-terv elfogadása
A Young-tervet Párizsban Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Olaszország és Japán kormányainak szakértői értekezlete dolgozta ki. Tagjai voltak a többi között H. Schacht (Németország), J. C. Stamp (Nagy-Britannia), O. D. Young, J. P. Morgan, T. W. Lamont (valamennyien az Egyesült Államokból). A Young-tervet a második hágai konferencián fogadták el (1930. január 20-i hágai záróokmány). Az 1924. április 9-i Dawes-tervhez képest nem hozott elvi változtatásokat, de megszüntette annak ellenőrző rendszabályait és az ipar külön terheit. A Young-tervet az 1932. július 9-i lausanne-i konferencia záróokmánya helyezte hatályon kívül.
1929 – A Szerb-Horvát-Szlovén királyság felveszi a Jugoszlávia nevet
1918-ban jött létre a Szerb Királyság és a Szlovén–Horvát–Szerb Állam egyesülésével. Az első tizenegy évben a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság nevet viselte, ám 1929. október 3-án I. Sándor király Jugoszláv Királyságra, azaz „Délszláv Királyságra” változtatta az ország hivatalos nevét.
1929 – Sándor király diktatúrája Jugoszláviában
Mivel a király a szerb-horvát-szlovén elkülönülésben látta országának fő gondját, és mivel a délszláv népek közötti „legkisebb közös többszörös” a délszláv (jugoslav) összetartozás lehetett volna, 1929. január 6-án Sándor király bevezette a diktatúrát, ami a korszak Európájában nem volt szokatlan. Országának új nevet (Jugoslavija) adott és addig soha nem látott területi felosztást hozott létre. A diktátorok általában a rend őreiként léptek színre, ezt tette Sándor király is, aki mindvégig hinni akart a délszláv államban, és úgy vélte, minden alattvalója javára cselekszik. Az ország nevét Jugoszláviára változtatta, ezzel azt próbálta kiemelni, hogy a szerbek, horvátok, szlovének egy nemzet. Ezzel párhuzamosan betiltotta a széthúzó nemzeti megnyilvánulásokat.
Magyarország
1919. nov. 29. – Két kisgazdapárt egyesüléséből létrejön a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazda és Földműves Párt
Az OKGFP először 1919 januárjában alakult meg a Nagyatádi Szabó István vezette Országos 48-as Függetlenségi Gazdapárt (Országos Kisgazdapárt) és az Országos Földmíves Párt egyesüléséből. Az OKGFP működése a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt csakhamar ellehetetlenült, így annak bukása után (mivel mindenki külön-külön kezdett az újra szervezésbe) Nagyatádi és pártja ugyanezen a néven, de egy másik elnevezésű párttal (Egyesült Kisgazda- és Földmíves Párt) egyesült 1919. november 29-én.
1920. nov. 13. – A Nagyatádi-féle földreform
A földbirtokrendezés gondolata Magyarország már a 19. század közepén felmerült. Kisebb-nagyobb próbálkozások után 1919-ben a Tanácsköztársaság tett lépéseket a földbirtokok rendezése ügyében, azonban nem járt sikerrel. A kommunisták bukása után Nagyatádi Szabó István kisgazdapárti politikus nevéhez fűződött a Horthy-korszak földbirtokrendezési kísérlete.
Pártja választási győzelme ellenére Nagyatádit kezdetben megpróbálták távol tartani a földművelési tárcától, amit kétszer is a nagybirtokosokhoz közelebb álló Rubinek Gyulának juttattak. Ezután Rubinek – hiába párttársak – kihagyta Nagyatádit a törvénytervezet előkészítéséből, és teljesen a saját, gyenge földreform javaslatát akarja beterjeszteni. Nagy belső csaták után Nagyatádi, párton belüli erős támogatottságával kikényszerítette az egyeztetést. Kellő kompromisszumok és megegyezés esetére Horthy és Teleki kormányfő neki ígérte a földművelési tárcát. Rubinek alig változtatott, a kormány úri miniszterei őt támogatták. Nagyatádi a kormányból ellenzékbe vonulást mérlegelte. Végül beadta a derekát, talán félve kormányválság esetén a földreform további elhúzódásától, és saját neve alatt felvállalta a Rubinek által kidolgozott gyenge, szűkkörű földreformtörvény-javaslat beterjesztését. Az agrárius sajtó már a törvény vitája során a földreform elárulásával vádolta meg Nagyatádit.
A földreform-törvény (1920. évi XXXVI. tc.) elfogadása után végül a 400 000 igénylő átlagosan mindössze egy hektárnyi termőföldhöz jutott. Az ország mezőgazdasági területéből mindössze 6%-ot vettek igénybe. A végrehajtás kudarcát látva Nagyatádi módosító javaslatot készíttetett a törvényhez, emiatt azonban a korábbinál is élesebb, denunciáló támadások össztüzébe került.
1921. márc. 26. – IV Károly első trónfoglalási kísérlete
A Svájcban élő IV. Károly ottani hívei által felbiztatva, 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, hogy ismét elfoglalja a trónt. Érkezéséről nem értesítette még magyarországi híveit sem. Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy ekkor még le tudta beszélni erről, a környező antantállamok fenyegetésére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva. Károly némi huzavona után április 5-én hagyta el az országot, mikor Horthy Lehár Antal ezredest utasította, hogy kísérje át a királyt a határon. Ezután Károly visszavonult Szombathelyre, majd újra – ezúttal levélben – felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, és az ott állomásozó katonaság is a király mellé állt. Horthy – rövid habozás után – ismét elutasította a hatalom átadását, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel Károly akkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és antant katonák kíséretében visszatért Svájcba. Az eset után erősen megrendült a bizalma Horthyban, aki előzőleg több levelében is hűségnyilatkozatot tett neki. A lezajlott eseményeket a korabeli sajtó „húsvéti királypuccsnak” nevezte el.
1921. ápr. 14. – Bethlen István kormánya
Az első világháborút követően az ország gazdasága összeomlott, a trianoni békeszerződésben Magyarország elvesztette területének több mint 2/3-át, köztük a legfontosabb bányászati központokat is. A kommunista Tanácsköztársaság bukása utáni időszakban négy kormány is alakult, de mind a négy csak rövid ideig volt hatalmon. Végül 1921. április 14-én Horthy kormányzó Bethlen Istvánt nevezte ki miniszterelnökké. 1921 októberében Bethlen István gróf legitimista érzelmei dacára a budaörsi csatában meghiúsította IV. Károly király második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását.
1921. okt. 20—23. – IV Károly második trónfoglalási kísérlete
Másodszor 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel a nyugat-magyarországi Cirákra-Dénesfára. Legitimista politikusokból álló ellenkormányt alakított, melynek miniszterelnöke Rakovszky István, külügyminisztere ifj. Andrássy Gyula, pénzügyminisztere Gratz Gusztáv, honvédelmi minisztere pedig Lehár Antal lett. Velük együtt vasúton Budapest felé indult Ostenburg-Moravek Gyula Sopronban állomásozó csendőr csapatainak kíséretében, amelyeket az útba eső helyőrségekben kissé kiegészített. Erre a környező államok bejelentették, hogy amennyiben Magyarország nem tudja meggátolni a király visszatérését, majd az ő csapataik megteszik azt. Ennek hatására Horthy kiadta a parancsot a fegyveres ellenállásra. Október 23-án Budaörsnél ütköztek meg a Lehár Antal vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló királyhű és a nyugállományból visszatért Nagy Pál honvéd altábornagy által irányított kormányhű csapatok, utóbbiak derekát a fővárosban gyorsan mozgósított egyetemi zászlóaljak adták. Rövid tűzpárbaj után a kormánycsapatok körülzárták a királyi katonákat, mire azok megadták magukat.
1921. nov. 6. – A Habsburg-ház trónfosztása
Az antant elvárásának engedve a Nemzetgyűlés – a magyar történelem folyamán negyedszer – 1921. november 6-án kimondta egy Habsburg-házi uralkodó trónfosztását a Magyar Királyságban:
„ 1921. évi XLVII. törvénycikk
IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetéséről
1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.
2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.
3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas időben javaslatot tegyen.
4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.”
1921. dec. 22. – A Bethlen-Peyer egyezség
A Bethlen–Peyer-paktum fontos része volt Magyarország háború utáni konszolidációjának. Az egyezmény neve a Bethlen István, Magyarország miniszterelnöke és Peyer Károly, a Szociáldemokrata Párt elnöke közötti megállapodást takarja, s 1921. december 22-én került aláírásra. Noha titkosnak szánták, a Népszava az MSZDP jóváhagyásával három évvel később, 1924. december 31-ei számában teljes egészében közölte, komoly megütközést keltve a nemzetközi munkásmozgalomban.
A paktum értelmében az MSZDP lemondott a közalkalmazottak, vasutasok és postások pártjukba való beszervezésétől és a földmunkások körében is korlátozták propagandatevékenységüket, felhagynak a tömegsztrájkok és a köztársasági propaganda szervezésével, illetve felhagynak Bethlen külpolitikájának bírálatával. Ezekért cserébe a pártot újra legalizálták, törvényes működésüket biztosították, szakszervezeteiket, ha korlátozott mértékben és formában is (pl. politikával ezek nem foglalkozhattak), de újra szervezhették. Az MSZDP újra indulhatott a községi, törvényhatósági és parlamenti választásokon, helyi pártszervezetei lehettek, választási és egyéb politikai gyűléseket szervezhettek, kiadványokat jelentethettek meg. A Szociáldemokrata Párt tagjai által betölthető parlamenti képviselői helyek számát annak ellenére is 24 főben (az akkori parlament 10%-a) maximálták, hogy a paktum alapvetően az általános és titkos választásokhoz való jog megalapozásáról szólt. A képviselői helyek maximálásáért cserébe viszont leállították a baloldaliakkal szembeni retorziókat (amnesztiarendelet) s csak a valóban közveszélyt jelentőkre (radikálisokra) – ezért főképpen, de nem kizárólag a kommunistákra – korlátozva az intézkedéseket.
1922. febr. 22. – Az Egységes Párt megalakulása
Az Egységes Párt (EP), hivatalos nevén Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt (1922–1932, Nemzeti Egység Pártja: 1932–1938 között, 1939 után Magyar Élet Pártja) a két világháború között működött magyarországi politikai párt volt, mely fennállása során, többszöri átalakulása és névváltoztatása ellenére minden választást megnyert.
Az Egységes Párt az első világháborút követő politikai zűrzavar (őszirózsás forradalom, tanácsköztársaság, trianoni sokk, restaurációk stb.) konszolidálása érdekében az 1921. április 14-e óta kormányzó Bethlen István miniszterelnök által tett számos lépés (pl. Bethlen–Peyer-paktum) egyikeként jött létre.
1922. máj. 28. és június 11. – Nemzetgyűlési választások
Az 1922. évi nemzetgyűlési választás (május végén, június elején) alapvető szerepet töltött be a Bethlen Istvánhoz köthető konszolidációs politikában. Ennek előzménye az új kormánypárt, az Egységes Párt megteremtése volt az év elején, majd március elején az új választójogi szabályozás elfogadása. Az Egységes Párt a Kisgazdapártra támaszkodva jött létre. A KNEP IV. Károly második visszatérése kísérletének kudarca után szétesett.
1922. szept. 18. – Magyarországot felveszik a Népszövetségbe
1922. szeptember 7-én a Nemzetek Szövetsége albizottságot küldött ki a magyar felvételi kérelem megvizsgálására. Bár a bizottság csehszlovák tagja, Stefan Osuskỳ igyekezett a holland elnököt, valamint az angol, francia, olasz, venezuelai és svájci tagtársait abba az irányba terelni, hogy Magyarország nem teljesíti a trianoni békediktátumban rögzített katonai feltételeket, végül 1922. szeptember 18-án sor került a döntésre a magyar felvételi kérelmet illetően. A jelenlévő negyvennégy ország mindegyike – Csehszlovákia is, dacára Stefan Osuskỳ támadásaira – támogatta hazánk felvételét a szövetségbe. Mit jelentett ez? A Magyar Királyság a háború után először minden más állam egyenrangú partnerévé vált és újabb diplomácia perspektívák nyíltak meg a határrevíziót illetően.
1923. aug. 2. – Gömbös Gyula és társai kilépnek az Egységes Pártból és megalakítják a „Fajvédő Pártot”
Az Egységes Párt szélsőjobboldali szekciója Gömbös Gyula vezetésével 1923 augusztusában kilépett a pártból és 1924. november 13-án, hét képviselővel megalakította az MNFP-t. Programjuk a „magyar faj” állami eszközökkel és társadalmi összefogással történő erősítését célozta meg, amely hol kimondva, hol kimondatlanul a magyarországi zsidóság adminisztratív korlátozását is magában foglalta.
A Fajvédő Párt főleg Budapesten és környékén tudott jelölteket állítani, néhány vidéki kivételtől eltekintve. Gömbös az abádszalóki választókörzetből az 1926-os választásokon az MNFP színeiben jutott be az Országgyűlésbe. Előtte (1921) és utána (1931) is az Egységes Párt jelöltjeként nyert ugyanitt parlamenti mandátumot, mindahányszor egyhangú szavazással.
Gömbös, nyilvánosan szakítva addigi politikai irányvonalával, 1928. szeptember elején feloszlatta az MNFP-t, és újra visszaült az Egységes Pártba. Bár az MNFP ezzel megszűnt, a Fajvédő Párt maradéka más-más pártok színeiben, vagy párton kívüli fajvédőként, de tovább működött, több korábbi jelöltjük is indult későbbi választásokon. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt egyik prominens tagja volt az annak ideológiai alapját adó Fajvédő kiáltvány (1924) szövegezője, Bajcsy-Zsilinszky Endre is.
1924. márc. 5-6. – Magyarország 250 millió aranykorona népszövetségi kölcsönt kap 20 évre
A Jóvátételi Bizottság elvileg hozzájárul, hogy Magyarország pénzügyi kölcsönt kapjon. Bethlen István kormánya 1922 végétől az egyre jobban elhatalmasodó infláció megfékezésére egy nagyobb összegű külföldi államkölcsön megszerzésén tevékenykedett. A kölcsön felvételének előfeltétele volt a jóvátétel fizetése érdekében lekötött állami bevételek zálogjogának feloldása. Bethlen kormányfő 1923 áprilisában pénzügyminiszterével Londonban, Párizsban és Rómában tárgyalt ez ügyben. A magyar kormány 1923. Április 6-án a Jóvátételi Bizottságtól 40-50 millió aranykorona rövid lejáratú és 550-650 millió aranykorona hosszú lejáratú kölcsönt kért. Az eredetileg jóváhagyott összeg egy részét a jóvátétel rendezésére kellett volna fordítani, végül Angliának sikerült elérni, hogy a 250 millió aranykoronában (20 évre) megállapított nemzetközi kölcsönt teljes mértékben a gazdaság stabilizálására használhassa fel a kormány. Ugyanakkor Magyarország vállalta, hogy gazdasági életét két és fél esztendő tartamára a Népszövetség ellenőrzése alá helyezi.
1924. máj. 24. – Megalakul a Magyar Nemzeti Bank
1924-ben létrehozták a Magyar Nemzeti Bankot, amelyet a bankjegykibocsátás monopóliumával ruháztak fel.
1925. dec. 19. Kitör a frankhamisítási botrány
1925. december 19-én jelentette a Magyar Távirati Iroda, hogy Hága városában letartóztattak három magyar állampolgárt, miután – összesen 10 millió frank értékben – hamis ezerfrankos bankjegyeket foglaltak le náluk. E tudósítással vette kezdetét a frankhamisítási botrány, mely Jankovich Arisztid vezérkari ezredes elfogása után néhány hónapon belül a legfelső politikai körökig gyűrűzött.
[…]
A frankhamisítási ügy összes részletét – egyes iratok megsemmisítése, vagy titkosítása, illetőleg a vallomásokban szereplő ellentmondások miatt – természetesen máig nem sikerült tisztázni, annyi azonban a birtokunkban lévő információk alapján is világosnak tűnik, hogy az előkészületek során – vagy már korábban – az összeesküvők a legfelső politikai körökkel is kapcsolatba léptek. A vallomások tanúsága szerint a szervezkedés feje Windischgrätz Lajos herceg, egykori közellátási miniszter volt, aki 1922-ben állítólag még saját sárospataki birtokán kísérletezett – kőnyomatos eljárás útján – hamis ezerfrankosok előállításával, azok gyenge minősége azonban arra sarkallta őt, hogy egy német szakértő, Arthur Schultze segítségét kérje. A bűncselekmény motivációját illetően a vádlottak és a tanúk több teóriát is megfogalmaztak: a legismertebb szerint – mely aztán a védőbeszédekben is előkerült – Windischgrätz és társai így akartak bosszút állni Franciaországon az igazságtalan trianoni békediktátumért, de akadtak olyanok is, akik szerint az összeesküvők a csehszlovák belpolitika befolyásolására, vagy a Habsburgok uralmának restaurálására törekedtek.
[…]
A gondos előkészületek dacára az 1925 decemberében ismét Nyugat-Európába utazó Jankovich már az „első előtti” alkalommal kudarcot vallott, pedig a lebuktatott férfi feladata csupán annyi lett volna, hogy adja át a hamis bankókkal teli bőröndöket két megbízott, Marsovszky György és Mankovich György számára. A hágai pénzváltóba belépő ezredes vélhetően tévedésből akarta felváltani az ominózus ezerfrankost, a hamisítvány felismerése után pedig a lehető legszerencsétlenebb módon viselkedett: előbb diplomáciai státusára hivatkozott, majd megpróbálta elrejteni a nála maradt hamis bankjegyeket, így már a rendőrségi kihallgatáson egyértelművé vált, hogy csalásra készült.
Jankovich ezredest december 14-én tartóztatták le Hágában, az ezután meginduló nyomozás pedig – melyet a francia titkosszolgálatok korábban szerzett információi is segítettek – viharos gyorsasággal derítette fel az Európát behálózó szervezet szálait. Marsovszky és Mankovich őrizetbe vétele után a kontinens nagyvárosaiban sorra buktak le a csalás résztvevői, Kánya Kálmán berlini követ gyanúba keveredésével és a magyarországi résztvevők lelepleződésével pedig a budapesti kormány bűnrészessége is hamar világossá vált. Amikor az MTI december 19-én hírt adott Jankovich elfogásáról, a viharfellegek már ott tornyosultak a Bethlen-kormány és Teleki Pál feje felett, majd a bírósági eljárás kezdetén kitört a botrány.
A frankhamisítási per természetesen az első perctől fogva az aktuálpolitikai küzdelmek színterévé vált: a parlamenti ellenzék és a Nyugat-Európában tevékenykedő – Károlyi Mihály vezette – emigráció kiváló lehetőséget látott benne a kormány megbuktatására és a rendszer átformálására, ezért az első perctől arra törekedett, hogy a botrányban Bethlen, sőt, Horthy Miklós kormányzó neve is érintetté váljon.
[…]
1926. dec. 27. – Megjelenik az új pénz, a pengő és a fillér
A pengő egykori magyar pénznem. 1927. január 1-jén vezették be a magyar korona helyett, s mintegy húsz évig, 1946. július 31-ig volt törvényes fizetőeszköz. Váltópénze a fillér volt (1 pengő = 100 fillér). Bevezetése az első világháborút és Trianont követő gazdasági válság utáni stabilizációs program része volt, az újabb világháborút követően mégis a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját szenvedte el. Bár több próbálkozás is volt az infláció megfékezésére, végül a forint bevezetése vezetett a gazdasági stabilitás helyreállásához.
1927. ápr. 4-6. – Bethlen István római látogatása. Az olasz-magyar barátsági szerződés aláírása
Benito Mussolini olasz és Bethlen István magyar miniszterelnök 1927. április 5-én Rómában, a Palazzo Chigi dísztermében aláírta az olasz–magyar örök barátsági szerződést. Ennek a dokumentumnak köszönhetően a Horthy-korszak Magyarországának egyik legfontosabb politikai szövetségese lett Olaszország.
A barátsági szerződés pontjai meghirdették az örök barátságot, az állandó békét, meghatározták a békéltető eljárást és a döntőbíróság szabályait. Az egyezményben előre lefektették a szerződés időtartamát. A szerződés pontjai nagy aggodalmat keltettek a kisantant országai között. A szerződés valódi értékét a titkos záradék jelentette, ami kimondta a kölcsönös együttműködést. Magyarország és Olaszország között ez a szerződés 1943-ig volt hatályban. A szerződés a magyar revíziós törekvések mellett az olasz propagandát hirdette. A Jugoszlávia felbomlására törekvés is a fő célok közé tartozott.
1929 -1939
Action Français
francia szélsőjobboldali szervezet (1898–1944). Királypárti, nacionalista és antiszemita nézeteket hirdetett. A II. világháború idején támogatta a vichyi rendszert.
agrár-ipari ország
Gazdasági életében a mezőgazdaságnak van vezető szerepe, ebből származik a nemzeti jövedelem nagyobb része s a lakosság jelentősebb hányadát foglalkoztatja. A fejlődő ipar azonban minden tekintetben fokozatosan felzárkózik a mezőgazdaság mellé (pl. Mo., Lo a két világháború között stb.).
agrárolló
a mezőgazdasági termékek árai az iparinál jobban csökkennek
agresszió
valamely állam részéről egy másik állam (területi épsége és politikai függetlensége) ellen irányuló támadás fegyveres erővel v. más módon.
állammonopolista kapitalizmus
marxista fogalom, amely szerint a fejlett tőkés országok társadalmi-gazdasági rendszerét az állam és a monopóliumok erőinek egyesülése, s az államnak a gazdasági életbe való széles körű, de a monopoltőke érdekeit szolgáló beavatkozása jellemzi.
állampárt
államot a maga szervein keresztül közvetlenül irányító kormányzó párt
anarchizmus
a szocialista mozgalom szélsőbal szárnyát kepéző irányzat, amelynek elvei szerint a kapitalizmus ellen folytatott küzdelemben az államhatalom megsemmisítésére kell törekedni, ezenkívül ez az irányzat tagadta az önálló proletárpárt és állam szükségességét
annexió
idegen területek erőszakos elfoglalása, idegen népek erőszakos bekebelezése más állam által
Anschluss
Ausztria Németországhoz való csatlakozása. 1938. március 12-13-án Hitler bevonult Ausztriába (megszállta az országot) és ezzel végbement az Anschluss.
antiimperialista
az imperialista törekvések ellen harcoló (imperialista [latin] Reakciós, kapitalista, parancsuralmi)
antikolonializmus
Gyarmatosító politika ellenes.
Antikomintern-paktum
1936. november 25-én Japán és Németország által a Kommunista Internacionálé és a SZU ellen létrehozott egyezmény, melyhez 1937-ben Olaszország is csatlakozott (késobb a kelet-európai államok is sorba csatlakoztak az egyezményhez, köztük hazánk is).
antiszemitizmus
zsidóellenesség, zsidógyűlölet
aranyalap
a pénzegység értékét az arany világpiaci árához arányító pénzügyi rendszer
árja
az indoeurópai nyelvcsalád indiai és iráni ága, helytelenül az egész nyelvcsaládot is értik rajta a fasiszta fajelméletben a vezetésre hivatott „északi faj”, ill. az ilyen származású egyén nem zsidó
árjásítás
a fasizmusnak a zsidók kiszorítására irányuló lépései; a zsidó vagyontárgyaknak állami beavatkozással nem zsidó („árja”) kézbe való juttatása, a zsidó alkalmazottaknak állásukból való elbocsátása stb.
autokratikus állam, autoritatív rendszer
A tekintélyuralmi rendszer (latin eredetű kifejezéssel autoritarizmus vagy autoritarianizmus) sajátos átmeneti rendszer a parlamentarizmus és a diktatórikus totalitarizmus között. Erős kormányzati hatalom és korlátozott politikai szabadság jellemzi.
tekintélyuralmi rendszer az osztályharc élezdőése
sztalini alapelv, mely szerint szocializmus építése során az „osztályellenség” egyre elkeseredettebben küzd a rendszer ellen, még a kommunista pártba is befurakszik
Bartha Miklós Társaság
a társadalmi és politikai változásokat akaró fiatal értelmiséget magába foglaló politikai műhely, melynek fő célja a falusi társadalom megismerése.
be nem avatkozás elve
az államok egymás ügyeibe való beavatkozását tiltó jogi alapelv
Berlin-Róma tengely
Németország és Olaszország politikai katonai szerződése 1936-ban
Blum-tézisek
A KMP stratégiai vonalának alakulása 1928-1930
boletta
a búza árának csökkenését ellensúlyozó állami gabonajegy
bolsevizmus
A Bolsevizmus szó orosz szóból ered, a bolse = többség szóból. Eredete az oroszországi frakcióharcokra vezethető vissza, amikor az oroszországi szociáldemokrata párt két frakcióra bomlott, az ún. mensevikekre (mense= kevesebb) és a bolsevikekre. Mivel a bolsevisták voltak többségben, az ő akaratuk győzött. Megemlítésre érdemes, hogy mind a bolsevikok túlnyomó többsége, és a mensevikek teljes egészükben zsidókból álltak.
Az oroszországi túlnyomórészt zsidó forradalmárok, (Lenin, Sztálin, Trockij, Kamenyev, Szverdlov, (a cári család gyilkosa), Kaganovics, aki egymaga 20 millió ember haláláért felelős, Gorbacsov, Magyarországon Kun, (Kohn), Rákosi, Farkas Vladimir, Gerő, (Singer), Péter Gábor, Kádár, Rajk, Nyers, Kállai, stb…) szélső balszárnyának politikai elmélete.
Brit Nemzetközösség
az egykori brit birodalomból 1931-ben, a Westminsteri Statutummal alakult meg; az egykori brit birodalom önállóvá lett államainak szabad társulása
caudillo
vezér (sp.)
cionizmus
a zsidóságnak a független Izrael államban való letelepedését célzó nacionalista mozgalom
Collegium Hungaricum
a magyar értelmiség külföldi tanulmányútjainak biztosítására Bécsben és Berlinben létesített intézet.
Condor-légió
a spanyol polgárháború (1936–39) idején a fasiszták oldalán harcoló német haderő elnevezése, a náci Németország hadseregének elit repülős alakulata. Hitler ki tudta próbálni hadseregét a spanyol polgárháborúban. A légió 1937-ben a földdel tette egyenlővé Guernica városát. Ezt a borzalmat örökítette meg Picasso világhírű festményén.
Cseh-Morva Protektorátus
Hitler által 1939. március 15-én Prága központtal létrehozott bábállam, amely Németország védnöksége alatt állt.
csisztka (tisztogatás)
sztálini koncepciós perek sorozata a 30-as évek második felében
demagógia
tömegek tudatos félrevezetése hamis ígéretekkel, tények elferdítésével, teljesíthetetlen követelések felvetésével; vki, vmi ellen irányuló felelotlen hangulatkeltés.
demilitarizált övezet
szerződésben v. egyezményben megállapított övezet, amelyben tilos katonai jellegű intézményeket létesíteni és csapatokat tartani
diktátor nélküli diktatúra
1935-ben Pilsudski halála után bevezetett rendszer Lengyelországban, amelyet az ezredesek működtettek.
domínium
előbb a brit világbirodalom önkormányzatot szerző gyarmatainak, majd a Brit Nemzetközösséghez tartozó, de politikailag messzemenően szuverén országoknak politikai státusza.
Egységes Párt (Keresztény Kisgazda, Földműves és Polgári Párt)
az ellenforradalmi rendszer konszolidálására alakult konzervatív gyűjtő- és kormánypárt Magyarországon (1922–32).
EKSz
Etelközi Szövetség (titkos, jobboldali nacionalista társadalmi szervezet)
jobboldali nacionalista társadalmi szervezet élettér elmélet
egyes népek terjeszkedési törekvéseit igazolni kívánó geopolitikai elmélet. Az elmélet szerint a sűrű népességű és felsőbbrendű fajok által lakott országok jogosultak új területek (életterek) elfoglalására és benépesítésére. A náci Németország ezzel az elmélettel kívánta igazolni a Kelet-Európa irányába ható hódítási törekvéseit.
első bécsi döntés
1938. november 2. a Felvidék déli részének Magyarországhoz csatolásáról döntő szerződés
első zsidótörvény
Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt törvénybe iktatott rendelkezés, a sajtó-, ügyvédi, mérnöki és orvosi kamara tagjainak az üzleti és kereskedelmi alkalmazottaknak legföljebb 20%-a lehetett zsidó a törvény szerint; zsidó az, aki izraelita vallású (1938)
EME
Ébredő Magyarok Egyesülete, szélsőjobboldali szervezet
erőszakmentes engedetlenségi mozgalom
Gandhi, a fegyveres ellenállást elveto, a passzív ellenállást hirdető mozgalom Indiában az angolok ellen
euthanázia-program
A náci Németországban tudatosan törekedtek az eugenetikára, ennek folyományaként kezdődött meg 1940-ben a T-4 Eutanázia Program. A program célja volt, hogy szisztematikusan megöljék, sterilizálják azokat a testileg, szellemileg fogyatékos, pszichésen beteg embereket, akik „nem járulnak hozzá a német faj genetikai állományának javításához”. Tulajdonképpen a T-4 Eutanázia Program egyfajta eugenetikai program volt, nélkülözve az eutanáziának azokat az ismérveit, melyek megkülönböztetik az egyszerű emberöléstől (saját elhatározás, gyógyíthatatlan beteg, szenvedések megelőzése, csökkentése). A program során közel 200.000 embert gyilkoltak meg, ám maga a program mégis meghiúsult, köszönhetően a betegek hozzátartozóinak és az egyház egyre erősödő nyomásának.
fajelmélet
az emberfajták egyenlőtlenséget, a fajkeveredés káros voltát hirdető elmélet
falangisták
a Francohoz hű elemek elnevezése. A Franco által alapított Falange szervezet szélsőségesen konzervatív ideológiát vallott.
fasiszta diktatúra, fasizmus
az első világháború után kialakult jobboldali szélsőséges politikai irányzatok klasszikus olaszországi formája. Ideológiájának főbb jellemzői:
- a szélsőséges irracionalizmus és nacionalizmus,
- liberalizmus- és kommunista-ellenesség,
- a tekintélyuralom és a gátlástalan szociális demagógia.
Ellentétben a kommunizmussal, az összetartó erejét egy közösségnek a nemzetben ill. az államban látja (míg ott ez az osztály).
FBI
A Szövetségi Nyomozóiroda (angolul Federal Bureau of Investigation) az Amerikai Egyesült Államok szövetségi szintű nyomozószerve. A legkiterjedtebb nyomozati jogkörrel és legszélesebb körben működő szövetségi rendőri szerv, alárendeltségét illetően a Department of Justice, azaz az amerikai igazságügyi minisztérium alá tartozik. Az FBI működésének jogalapját a 28-as törvény 533-as bekezdése (United States Code Title 28, Section 533) adja meg, amely szerint az igazságügy-miniszternek joga van „közalkalmazottakat kinevezni… az Egyesült Államok elleni bűncselekmények felderítésére”. További szövetségi törvények felruházzák az FBI-t azzal a joggal és kötelességgel, hogy bizonyos bűncselekményekben is nyomozzon. Jelenleg az FBI-nak több mint 200 szövetségi bűntény esetén van nyomozási hatásköre, és így a szövetségi rendvédelmi szervezetek közül a legszélesebb hatáskörrel rendelkezik. Az FBI 1949 óta teszi közzé a tíz legkeresettebb bűnöző listáját
felhatalmazási törvény
1933 tavaszán elfogadott törvény, melynek alapján a kancellárnak (aki történetesen Hitler volt) joga volt rendkívüli esetekben felfüggeszteni a weimari alkotmányt. Ezzel megpecsételődött a weimari köztársaság sorsa. A törvénnyel megnyílt az út a totális diktatúrához.
Francia Népfront
1935-ben alakult szervezet, a látványosan előre törő szélsőjobb ellen alakult, magába tömörítette a demokratikus és baloldali erőket. 1936-ban kormányra kerültek, miniszterelnökük Leon Blum.
Független Kisgazdapárt
1930-ban ~ néven, Gaál G. és Tildy Z. vezetésével újjászervezett párt. 1934-ben Eckhardt T. vezérré választásával jobbra tolódott, Bajcsy-Zsilinszky E. hatására 1939-tol háború- és náciellenes irányt vett.
Führer
vezér
Gestapo (Geheime Staatspolizei)
titkos államrendőrség, mely a totális diktatúrában az emberek életét a legapróbb részletekig visszamenően ellenőrző, az ellenzék politikai üldözésére, s megsemmisítésére szolgáló szervezet volt.
GPU
(Goszudarsztvennoje Politycseszkoje Upravlenyije: Állami Politikai Igazgatóság) a CSEKA utódaként létrejött, 1922-ben alakult államvédelmi szerv a Szovjetunióban, amely még ebben az évben az OGPU (Objegyinyonnoje: Egyesült Állami Politikai Igazgatóság) nevet kapta. A szervezet 1934-ben szűnt meg, és utóda az NKVD lett.
gulág (GULAG-szigetek)
(Goszudársztvennoje Upravlényije Lágerej: Táborok Állami Igazgatósága) a Táborok Állami Igazgatóságának irányítása alatt álló munka- és koncentrációs táborok a Szovjetunióban
GYOSz
Gyáriparosok Országos Szövetsége. a nagytőke érdekképviseleti szerve
háborús konjunktúra
a háborúra készülődés, ill. a már folyó háború időszakában a hadimegrendelések által kiváltott keresletnövekedés és az ezzel járó gazdasági fellendülés (konjunktúra).
Harci Program
1932 márciusában a KMP által kibocsátott program, melyben a proletárdiktatúra megvalósítását hirdették.
harmadik út
a kapitalista és a szocialista utat egyaránt elutasító elmélet, a népi íróknál a harmincas években
harmadik zsidótörvény
az 1941: XV. törvény (aug. 8.); a házassági jog módosításáról és fajvédelmi rendelkezésekről. Megtiltja a nem zsidók és a zsidók közötti házasságot. Fajgyalázásnak minősíti a nem zsidók és zsidók közti házasságon kívüli nemi kapcsolatot.
három népi elv
a Kuomintang Szun Jat-szen által meghirdetett programja:
- imperializmus elleni harc,
- demokratikus köztársaság,
- feudális nagybirtok megszüntetése
Harzburgi-Front
1931, Hitlert hatalomra segítő szövetség
- (junker nagybirtokosok,
- jobboldali fegyveres szervezetek: a Heimwehr, az osztrák szélsőjobb legfőbb szerve, fegyveresei állandó összeütközésben álltak a kommunisták hasonló szervével.
Herrenvolk
a felsőbbrendű, „uralkodó nép”, a fajelmélet szerint
Hitler-jugend
A Hitler-jugend vagy Hitler-Jugend rövidítve HJ a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt 1922 és 1945 között működő ifjúsági szervezete volt. A Sturmabteilung után a náci párt második legrégebbi paramilitáris szervezeteként indult müncheni központtal, Jungsturm Adolf Hitler néven.
Hoover moratórium
1931 júliusában, a tomboló gazdasági válság közepette, az USA elnöke, Herbert Hoover javaslata, melynek alapján egy évre felfüggesztették a nemzetközi tartozásokat (beleértve a német adósságot is).
hosszú hétvége
egyes történészek (pl. A.J.P. Taylor) által használt kifejezés, mellyel a két világháború közötti idoszak átmenetiségét jellemezték.
hosszú kések éjszakája
1934. június 29-30-a éjszakáján Hitler likvidáltatta maradék politikai ellenfeleit. Meggyilkolták többek között Röhmöt, Schlechert, Strassert és az SA vezetoinek nagy részét.
hosszú menetelés
a kínai Vörös Hadsereg 12000 km-es utat tett meg 1934–36 között, hogy a Kuomintang-hadsereg gyurujébol kitörve a Szu-val határos tartományokban létrehozzák a Kuomintang- és japánellenes harc új bázisát.
hungarizmus
A hungarizmus 1930-1945 közötti szélsőjobboldali magyar mozgalom, irányzat. A mozgalom a kispolgári tömegekre hatott, de minden réteget érdekelt. Mindenkit a nemzetközösségnek akart alárendelni, elvetette az egyén jogait. Fontos szerepet játszott benne a kereszténységre való hivatkozás, de az egyház politikai szerepének növelését megtagadta. A mozgalom vezetője és fő ideológusa Szálasi Ferenc volt. A kifejezést Szálasi Prohászka Ottokár egykori katolikus püspöktől kölcsönözte, aki hungarizmus alatt a „magyar érdekekért való kiállást” értette. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – mint a hungarizmus kidolgozója – került hatalomra.
Hűség mozgalom
a magyar nemzeti eszméket valló, a fasizmussal szembenálló németek mozgalma
il Duce
a fasiszta Olaszországban „a vezér” (Mussolini) elnevezése.
infláció
az árszínvonal általános, tartós emelkedése, a pénz vásárlóerejének csökkenése
internacionalizmus
olyan viszonyok, irányzatok, elméletek összessége, amelyek az egyéni és csoportos erőket a nemzeti hovatartozástól független közös cselekvésre mozgósítják (nemzetköziség)
irredentizmus
általános értelemben bizonyos területeknek valamely államhoz csatolását történelmi, nemzetiségi vagy földrajzi érvekkel követelő nacionalista mozgalom, politika; Magyarországon a trianoni békeszerződés (1920) revíziójára irányult a két világháború között
izolacionizmus
elkülönülés, elszigetelődés, illetve elkülönítés, elszigetelés politikája; az USA-ban a 30-as években nagy befolyással bíró politikai gondolat. Ennek az elzárkózás-politikának értelmében az Egyesült Államoknak tilos szerepet vállalni a nemzetközi konfliktusokban, nem lép be a Népszövetségbe, nem folytat nemzetközi politikát.
jóléti állam
olyan állam, amely a népesség nagy tömegének gazdasági és szociális jólétét demokratikus társadalmi berendezkedés mellett biztosítja. Az 1930-as években Angliában született ez a fogalom. Ellentéte: a fasiszta és a kommunista állam fogalma.
KALOT
a legjelentősebb katolikus hivatásrendi szervezet Magyarországon a két világháború között (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete).
kancellár
1871–1945 között a német miniszterelnök (birodalmi ~); az NSzK, Ausztria, Svájc kormányának elnöke (szövetségi ~)
kartell
tőkés monopolegyesülési forma, amelyben a vállalatok jogi, szervezeti, pénzügyi önállóságukat megőrizve megegyeznek az egymás közötti verseny korlátozásában, ill. a piac felosztásában. A ~ megállapodásoknak sok fajtája létezik (ár~, piac~, termelési~, bér~, nyereségfelosztó~ stb.)
kaszáskeresztesek
a német nemzetiszocializmus magyar plebejus változata (a szegényparasztságra alapozva)
katonai diktatúra
A katonai diktatúra olyan diktatúra vagy autoriter forma, amelyben a politikai vezetést kizárólag a katonaság gyakorolja, miután (legtöbbször) államcsíny következtében magához ragadta a hatalmat.
kényszerkartellezés
kis- és középüzemek kötelező összevonása (általában monopóliummal)
Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja
A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) egy rövid életű politikai párt volt Magyarországon. Fennállása alatt egyetlen választáson indult, melyet megnyert. A belső feszültségek miatt a trianoni békeszerződés után a párt gyorsan meggyengült és majdnem szétesett, hogy aztán az Országos Kisgazdapárttal egyesülve létrehozza a két világháború között a nyilasok hatalomátvételéig folyamatosan kormányzó és minden választást megnyerő Egységes Pártot.
keresztényszocializmus
keresztényvallási alapon álló társadalmi mozgalom
Kettős Kereszt Vérszövetség
nacionalista, jobboldali társadalmi mozgalom
Keynes-elmélet
John Maynard Keynes brit közgazdász által kidolgozott elmélet, mely a túltermelés okozta gondokat enyhített. Azt vallotta, hogy a túltermelés elkerülése és a munkanélküliség részleges leküzdése érdekében az államnak tevékeny szerepet kell játszania a gazdaságban. Ezze1 a beavatkozással – akár a túlköltekezés miatt a költségvetési egyensúly felborulásával is – új munkaalkalmakat lehet teremteni, mely képes felszívni a munkanélkülieket, így létrejött egy fizetőképes kereslet, amely képes megszüntetni a túltermelést.
KIE
protestáns ifjúsági szervezet Magyarországon a két világháború között (Keresztény Ifjúsági Egyesületek)
kirakatper
Az ilyen pereket általában diktatúrákban rendezik meg, jelentős nyilvánossággal (bár előfordultak demokráciákban is), céljuk a társadalom különböző rétegeinek elrettentése és a megfélemlítése vagy megsemmisítése.
A koncepciós perek egyik fajtája az ún. „kirakatper” vagy „látványper”. Az ilyen pereknek a kitervelőik azért biztosítanak előre tervezetten irányított tömegnyilvánosságot, mert az ilyen perek általában nem a vádlott, hanem bizonyos politikai vagy kisebbségi csoportok ellen irányulnak.
Általában a koncepciós perek nagyon gyakori vonása az is, hogy a vádlottaktól fizikai és lelki kínzással, időnként tudattompító szerek alkalmazásával beismerő vallomást csikarnak ki.
A koncepciós per köznapi értelmezését megnehezíti, hogy nemegyszer a nagy közérdeklődést kiváltó perek vádlottjai védekezésüket megkönnyítendő koncepciós pernek minősítik az ellenük folyó eljárást.
király nélküli alkotmányos királyság
Magyarország államformája 1920 és 1945 között, amelyben a végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormány gyakorolja, a törvényhozás joga a nemzetgyűlés (parlament) kezében van, a törvények betartását a független igazságszolgáltatás biztosítja, s az állam élén pedig a kormányzó állt.
klíringelszámolás
két ország kereskedelmi forgalmát valutaforgalom nélkül, államközi tárgyalásokkal kiegyensúlyozott cserekereskedelem formájában bonyolítják le.
kolhoz
kollektyivnoje – Kolhoz (orosz „коллективное хозяйство”, azaz közös gazdaság szóösszevonással keletkezett rövidítése) a Szovjetunió mezőgazdaságának tipikus termelőszövetkezeti formája. Szemben a szovhozzal (orosz: szovjetszkoje hozjajsztvo, azaz szovjet gazdaság), ahol minden állami tulajdonban állt, a kolhoz elvileg olyan termelőszövetkezet volt, amelyet a dolgozó parasztok „önkéntes” társulással, állami tulajdonban álló földön hozták létre.
hozjajsztvo
közös gazdaság; a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elnevezése a volt Szovjetunióban
kollektivizálás
a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése
Kommunista Internacionálé
(Komintern vagy III. Internacionálé) a kommunista mozgalom 1919-ben Moszkvában létrehozott nemzetközi szervezete, amely programjának fő célja a proletárdiktatúra megteremtése, és a munkásmozgalom más irányzatai elleni harc (1943-ban a szervezet feloszlatta magát)
komprádor burzsoázia
a gyarmatosító tőkésekkel összejátszó, őket kiszolgáló hazai tőkések
Komszomol
(Kommunyisztyicseszkij Szojuz Mologyozsi: az ifjúság kommunista szövetsége) a szovjet kommunista ifjúsági szervezet rövidített elnevezése
koncentrációs tábor
büntető telep a lakosság vagy a leigázott ország népe demokratikus, ill. függetlenségi mozgalmainak stb. törvényellenes elnyomására
koncepciós per
előzetesen megtervezett, koholt vádakra alapozott, a törvényességet sértő, de a külső formákat megtartó politikai indíttatású bírósági eljárás
kormányzó
az uralkodót képviselő „ideiglenes” államfő; Magyarországon 1920–44 között a „király nélküli királyság” államfője Horthy Miklós volt (1920. március 1.-1944. október 15.). kötött
devizagazdálkodás
külföldi fizetőeszközhöz csak a Nemzeti Bank engedélyével lehetett hozzájutni. Ha az exportőr kivitt áruja ellenértékeként valutához jutott, azt nem használhatta fel szabadon, be kellett szolgáltatnia a jegybanknak, s cserébe pengőt kapott.
Kristályéjszaka
I938. november 9-én, a sörpuccs 15. évfordulójának tiszteletére, Goebbels „spontán” tüntetéseket szervezett a zsidók ellen, melynek során rengeteg kirakatüveget törtek be. Innen kapta a nevét az esemény.
kulák
a viszonylag nagyobb földtulajdonnal, tökével, vállalkozó kedvvel és szakértelemmel rendelkező gazdagparasztságot jelölő negatív tartalmú elnevezés, amely Oroszországban honosodott meg, és onnan vette át a többi szocialista ország
Kuomintang
Kínai Nemzeti Párt, antiimperialista (Japán ellenes) mozgalom és párt Kínában a két világháború között
Kvantung-hadsereg
(関東軍; Hepburn-átírással: Kantōgun), amely Kuantung-hadsereg (egyszerűsített kínai: 关东军;hagyományos kínai: 關東軍; pinjin: Guāndōngjūn; Wade–Giles: Kwan-dong gun; koreai: 관동군) néven is ismert, a Japán Császári Hadsereg egyik legnagyobb és legrangosabb hadseregcsoportja volt 1906 és 1945 között. A hadsereg számos parancsnoka, mint például a vezérkari főnökként szolgáló Tódzsó Hideki és Itagaki Szeisiró, magas pozíciót töltött be a Japán Birodalom hadseregében és közigazgatásában. A hadsereg vezetőinek jelentős szerepe volt a mukdeni incidens kitervelésében és végrehajtásában, Mandzsukuobábállam létrehozásában, és a szovjet–japán határháborúk kirobbanásában. A hadsereg 1945-ben 700 000 főt számlált, azonban az augusztus 9-i szovjet támadás mégis megsemmisítően hatott rá.
Lausanne-i konferencia
1932 június 16. és július 9. között összeült újabb jóvátételi konferencia, melynek alapján Németország jóvátételi kötelezettsége 3 milliárd márka kifizetésével megszunik.
Lebensrau
élettér, az 1920-as és 30-as években a német nacionalisták (különösen a nácik) által használt jelszó, amellyel a német területi terjeszkedést kívánták megokolni
Legfőbb hadúr
a kormányzó jogköre a hadsereg vezénylete
Lengyel korridor
Németországot Kelet-Poroszországtól elválasztó sáv, Lengyelország tengerhez juttatása érdekében leventemozgalom: az ifjúság katonai nevelését szolgáló mozgalom Mo-n (1921–45)
Locarnoi konferencia
1925. október 5-16-a között tartott nemzetközi konferencia, mely Európában általános biztonságpolitikai szerződések rendszerét dolgozta ki. A legfontosabb volt, hogy Belgium, Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország közösen vállalták a belga-német és a francia-német határ biztonsága feletti őrködést, valamint a rajnai demilitarizált övezetre vonatkozó előírások betartását. Ezenkívül Franciaország nem provokált támadás esetére szavatolta Lengyelország és Csehszlovákia biztonságát.
Locarnói szerződés
1925, Németország nyugati határainak nemzetközi garantálása
Luftwaffe
német légierő
Maghreb
az arab világ nyugati része (Marokkó, Algéria, Tunézia)
Maginot-vonal
1927/29–34/36 között épített francia védelmi erődítmény rendszer a francia–luxemburgi és a francia–német határ mentén. Az objektum nem volt alkalmas a védelemre, mivel a páncélosok és a repülőgépek megjelenésével idejétmúlttá váltak az erőd rendszerek. Sok pénzbe került és semmi értelme nem volt.
Magyar kultúrfölény elve
az 1920-as évek művelődés politikájának elve, amely célul tűzte ki a magyarság kulturális és szellemi felemelkedését, mert „a magyar hazát a kultúrája tarthatja meg és teheti ismét naggyá” (megfogalmazója: Klebelsberg Kúnó).
Magyar Élet Mozgalom Magyar Élet Pártja
a Nemzeti Egység Pártjából gr. Teleki Pál által alakított új kormánypárt (1939–44)
Magyar Reviziós Liga
a revíziós mozgalom szervező és irányító testülete
Mandzsu dinasztia
Az utolsó kínai császári dinasztia, a Qing-ház etnikailag nem kínai volt: a lovas nomád mandzsuk alapították, Kína elfoglalásával. Az más kérdés, hogy a mandzsu császárok a klasszikus kínai kultúra lelkes támogatói voltak, s mindent megtettek a kínai hagyományok megőrzése érdekében, egészen a császárság 1911-es bukásáig.
Márciusi Front
demokratikus, nemzeti és antifasiszta programot hirdető mozgalom, 1937-ben
második zsidótörvény
a faji törvény zsidónak minősített vallásától függetlenül mindenkit, akinek legalább egyik szülője vagy legalább két nagyszülője zsidó vallású volt. A zsidónak nyilvánított személyek közéleti, gazdasági tevékenységét súlyosan korlátozta (1939.)
Matignon-palota
a francia miniszterelnökség székhelye Párizsban
Matignon szerződés
Blum kormánya kénytelen volt elviselni azt, hogy a saját szavazóbázisa fordult ellene miután nem sikerült teljesítenie szociális célkitűzéseit. A kedélyek lecsillapításának érdekében megkötötte a szerződést a munkaadókkal és a munkavállalókkal, melynek értelmében 7-15%-kal kellett emelni a munkások bérét és heti 40 órára csökkenteni a munkaidejüket. A szerződés a Matignon palotáról kapta a nevét, ahol aláírták.
Mein Kampf (Harcom)
Hitler a börtönben írta meg ezt a könyvét, melyben részletesen kifejti a náci ideológiát. A Náci Németországban alap műnek számított.
MOEB
Munkanélküliek Országos Egységbizottsága
Molotov-Ribbentrop-(Hitler-Sztálin-) paktum
1939. augusztus 23-án született meg a Molotov–Ribbentrop–paktum, melyben a Szovjetunió és a náci Németország megegyezett a katonai semlegességről, ezenfelül – a szerződés titkos záradékában – a nagyhatalmak felosztották maguk között Közép- és Kelet-Európát.
lásd szovjet-német megnemtámadási szerződés
Monarcho-fasizmus
Királyi fasiszta diktatúra
MOVE
Magyar Országos Véderő Egylet, nacionalista, szélsőjobboldali szervezet
Munkafront
a munkáltatók és munkavállalók közös szervezete Németországban Munkáspárt (Nagy-Br.):
Labour Party
Nagy-Britannia hangsúlyozottan nem marxista, reformista, ún. munkáspártja, amely sok szállal kapcsolódik a nyugat-európai szociáldemokrata mozgalomhoz. 1906-ban alakult és 1924-tol többször is kormányon volt. Ideológiája az ún. labourizmus, amely tagadja az osztályharcot, a tőkés társadalmat és államot reformokkal kívánja a munkásosztály számára kedvezőbbé tenni, s mindezek eléréséhez legfontosabbnak a parlamenti harcot tartja. A Brit Munkáspárt reformjai részlegesek, államosításai érintetlenül hagyják a tőkésállam alapjait. A kétpárti angol kormányzati rendszer, a Brit Munkáspárt és a Konzervatív Párt „váltó gazdálkodása” biztosítja a gazdaság-társadalom szerkezet változatlanságát, a monopoltőkés érdekek érvényesülését. 1981-ben szakadás következett be a Brit Munkáspártban; megalakult a Liberális Párttal szövetségre lepő Szociáldemokrata Párt az alsóház 14 és a Lordok Házának 21 képviselőjével.
Muzulmán Liga
a muzulmánok saját ellenállási szerve. A két szervezet szövetséget kötött a közös ellenfél ellen, de az ellentét a hinduk és a muzulmánok közt nem szűnt meg.
Müncheni konferencia/szerződés
a pacifista politika megnyilvánulásának legeklatánsabb példája. 1938. szeptember 29-30-án Münchenben a csehszlovákiai német kisebbség, a Szudétanémetek kérdésében döntött négy európai nagyhatalom vezetője (Chamberlain brit, Daladier francia, Mussolini olasz miniszterelnök, valamint Hitler birodalmi elnök és kancellár) a Csehszlovák állam beleszólása nélkül. A Szudéta-vidéket Németországhoz csatolták, megsértve ezzel Csehszlovákia szuverenitását, és szabad kezet adva Hitler garázdálkodásainak.
Nacionalizmus
A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának ideológiája. Az egyik legtöbbet vitatott politikai nézetrendszer.
Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet alapvető értéke, amely szélsőséges esetekben megelőz minden más szűkebb és tágabb csoporthoz (például társadalmi osztály, párt, vallás) való tartozást, kötődést. A nemzetet a területi egység, a közös nyelv, kultúra, értékrend és szokások, a közös mítoszok és történelem, valamint mindezek tudata jellemzi.
A nacionalizmus gyakran a nemzet és állam egységéből indul ki, azt hirdeti, hogy a nemzetet a teljes szuverenitás joga illeti meg. A nacionalizmus kiindulópontja, hogy mindenkinek van nemzetisége, a politikai közösség, a nemzetállam pedig ezen az alapon nyugszik.
Minden nemzetnek megvannak az úgynevezett „referencianemzetei”, tehát azok a nemzetek (általában a szomszédjai), amelyekhez méri, amelyekkel összehasonlítja magát (a magyaroknak például a románok vagy az osztrákok, a szlovákoknak a magyarok és a csehek, a lengyeleknek az ukránok stb.)
Nagy tisztogatás
a sztálini koncepciós pereket jelölő időszak elnevezése a Szovjetunióban
Nemzetek Szövetsége (Népszövetség)
az I. világháborúban győztes antant hatalmak kezdeményezésére 1919-ben létrejött nemzetközi szervezet, amelynek legfőbb feladata a béke megőrzése lett volna; Magyarország 1922-ben lett tagja; a lI. világháború kitörésekor (1939) gyakorlatilag felbomlott, de hivatalosan csak 1946-ban szűnt meg
Nemzeti egységkormány
1931-ben MacDonald – a korábbi munkáspárti miniszterelnök – liberális és a konzervatív pártokkal szövetkezve alakította meg nemzeti egységkormányát. Ezzel az összefogással sikerült úrrá lenni a gazdasági válságon.
Nemzeti Egység Pártja (1932–39)
a Bethlen István által létrehozott kormánypártot (»Egységes Párt) Gömbös Gyula miniszterelnöksége elején ezen a néven szervezte át
Nemzeti Kongresszus
az angolokkal szembenálló szervezet Indiában, melyet a hinduk alapítottak 1916-ban.
Nemzeti Munkaterv
Gömbös Gyula 95 pontból álló, demagóg szellemiségű kormányprogramja.
Nemzeti Parasztpárt
a Márciusi Front felbomlása (1938) után, 1939 nyarán Makón megalakult baloldali szellemiségű párt Magyarországon (1939–49) (tagjai többek között: Veres Péter, Erdei Ferenc), főként a szegényparasztság érdekeit képviselő politikai párt.
Nemzeti Szabadelvű Párt
Nemzetiszocializmus (nácizmus)
a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) által magáénak vallott ideológia. Alapja a szélsőségesen radikális tekintélyuralom és totalitarizmus (a náci állam uralkodik mindenki felett), az antikapitalizmus, antikommunizmus, Anti individualizmus, antiszemitizmus és a fajelmélet.
NEP (novaja ekonomicseszkaja polityika)
új gazdaságpolitika) Lenin által kezdeményezett, 1921 tavaszán bevezetett gazdaságpolitika, amely lehetővé tette a terményfelesleg szabadpiacokon való értékesítését, ami a kereskedelem és a pénzforgalom fellendüléséhez vezetett
Népbiztos
- a miniszteri tisztséggel azonos, a központi igazgatási szervek, majd a minisztériumok élén álló vezető tisztség Oroszországban, illetve a Szovjetunióban 1917 és 1946 között;
- a Forradalmi Kormányzótanács tagja a Tanácsköztársaság idején
Népbiztosok Tanácsa
minisztertanács
népfront:
széles osztály és pártszövetség a fasizmus ellen
Népi Írók Mozgalma:
a 30-as évek második felében kibontakozó új politikai irányzat, amelynek képviseloi az agrárkérdés megoldását és az ország demokratikus megreformálását tuzték célul maguk elé.
népi írók:
politikai-irodalmi csoportosulás, mely a nacionalista harmadikutasságot és a paraszti érdekek védelmét hirdeti
Népszövetség:
lsd. Nemzetek Szövetsége
névvegyelemzés:
Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában is alkalmazott gyakorlat, melynek lényege, hogy azok a magyar gyerekek, akiknek a családneve nem hangzott magyarosan nem járhattak magyar iskolába, akkor se, ha csak magyarul tudtak.
New Deal:
az 1932 novemberében elnökké választott Franklin Delano Roosevelt gazdaságpolitikai programjának elnevezése. Ez – Keyneshez hasonlóan – az állam sokkal aktívabb szerepét hirdette a gazdaságban. A verseny tisztaságát és korlátozottságát vallotta. Megszüntette az aranyalapú valutarendszert, az infrastruktúrában végbement nagyarányú beruházások révén új munkaalkalmakat teremtett anélkül, hogy ezáltal újabb eladásra szánt termékeket hozna létre, így nem gerjesztette a túltermelést.
NKVD:
(Narodnij Komisszariat Vnutrennyih) ==>
Gyel:
(Belügyi Népbiztosság) 1934-ben az OGPU utódaként létrehozott, belügyi és államvédelmi feladatokat ellátó központi szerv a Szovjetunióban, amely 1943 és 1953 között, mint Belügyminisztérium muködött (MVD: Minisztyersutvo Vnutrennyih)
NSDAP:
Nemzetiszocialista Német Munkáspárt
numerus clausus:
„zárt szám”, 1920 szeptemberében elfogadott törvény megjelölése, amely az értelmiségi túlképzés csökkentését célzó, nemzetiségi megszorítást is tartalmazott (a zsidó származásúak egyetemi felvételét is országos számarányuknak megfeleloen szabályozása).
Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom (nyilasok, nyilaskeresztesek): a német nemzetiszocialista mozgalom szellemét és módszereit átvevo és hirdeto szélsojobboldali mozgalom Magyarországon. 1930-tól kezdtek szervezkedni (vezetojük Szálasi Ferenc). A mozgalomból notte ki magát az 1939-ben alakult Nyilaskeresztes Párt. OGPU,
==> NKVD:
állambiztonsági szervek a Szovjetunióban, a törvénytelenségek eszközei
OIB:
Országos Ifjúsági Bizottság, az MSzDP szervezete
OMGE:
Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a nagybirtokos arisztokrácia érdekképviseleti szerve
Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI): Országos Társadalombiztosító Intézet, OTI, 1927-1950: az Országos Munkásbiztosító Pénztár jogutóda. – Neve 1928. I. 1-IX. 30: Országos Munkásbiztosító Intézet. A Népjóléti és Munkaügyi Min., 1932-45: a Belügymin. felügyelete alá tartozott, 1931: 8, 1943: 14 főosztálya működött. Irányítása alá tartoztak a ker. pénztárak, kirendeltségek, gyógyszertárak, a Magdolna Baleseti Kórház, a Vass József Munkáskórház, a Pesthidegkúti Munkáskórház, a Balatonkenesei Munkáskórház, a Horthy Miklós Munkásszanatórium, a Nagybányai Munkáskórház, a Kőszegi Munkásszanatórium és az OTI Múzeum. – 1950: az Orsz. Tiszviselői Betegbiztosító Alappal (OTBA) egyesítették, azután Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ (SZTK) néven működött.
pacifizmus:
mindenfajta eroszakos politikai konfliktusmegoldást elutasító irányzatok gyujtoneve.
pacifista politika:
a 30-as évek második felében – Hitler hatalomba való berendezkedése után – a nyugati demokráciák vezetoinek fo politikai áramlata. A mindenképpeni békés rendezés érdekében elszalasztották a kedvezo lehetoséget a náci Németország megfékezéséhez. (pl.: Müncheni konferencia alkalmával, pl.: a személyre Chamberlain brit miniszterelnök)
Páneurópa tervezet:
1929 szeptemberében Briand által javasolt terv, melyben javasolta a vám- és politikai határok fokozatos lebontását, amely a gyakorlatban az Egyesült Európa megvalósulását jelentette volna.
pengo:
magyar pénzegység 1927-46 között
polgári engedetlenség:
polgári engedetlenség: az →erkölcsi rend követelményeivel ellenkező elvárások megtagadása lelkiismereti szempontok szerint. – A polg. hatóságokkal szembeni engedetlenséget, amennyiben a hatóságok követelései ellenkeznek a helyes lelkiismerettel, az Isten szolgálata és a pol. közösség szolgálata közötti megkülönböztetés igazolja: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” (Mt 22,21). „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29). Amikor a hatalom túllépi a hatáskörét, a ~ megengedett, ha az alábbi feltételek együtt megvannak: 1. az alapvető emberi jogokat bizonyosan, súlyosan és huzamosan megsértik; 2. megkíséreltek már minden más megoldást; 3. a ~ nem okoz súlyosabb zavart a társad. életében; 4. megalapozott remény van a sikerre; 5. jobb megoldásokat ésszerűen lehetetlen elvárni.
Polgári Tartalék Hadtest:
Roosevelt reformjai közül a legjelentősebbek egyike a Polgári Tartalék Hadtest megalakítása volt, ahová munkanélküli fiatalok jelentkezhettek, s ingyenes étkezést, szállást, egyenruhát s napi egy dollár zsebpénz kaptak. Táborokban éltek, amelyeket a hadsereg tartalékos tisztjei vezettek. Munkájukat műszaki személyzet irányította; erdőket ültettek, utakat, hidakat építettek és javítottak, parkokat létesítettek, folyószabályozást (például a Tennessee folyó völgyében) és talajjavítást végeztek.
A II. világháborúig, a táborok feloszlatásáig 3 millió fiatal dolgozott a Polgári Tartalék Hadtestben, megszabadulva a létbizonytalanság gyötrelmeitől.
proletár internacionalizmus:
világ proletárjainak és dolgozóinak nemzetközi szolidaritását kifejező ideológia, a munkásosztálynak és pártjának egyik alapvető ideológiai elve. A proletár internacionalizmus gondolatát első ízben Marx és Engels vetették fel „A Kommunista Párt kiáltványá”-ban, melyben kifejtették, hogy a világ proletárjainak közös érdeke a kapitalista iga alóli felszabadulásáért vívott harc. A proletár internacionalizmus lényegét a „Világ proletárjai, egyesüljetek” jelszó fejezi ki. Az egyes nemzetek munkásosztálya nem hagyhatja figyelmen kívül más nemzetek proletáriátusának harcát, hiszen nemcsak saját országának burzsoáziája, hanem a többi országok burzsoáziája is ellensége. Ebből fakad az egész nemzetközi proletáriátus alapvető érdekközössége. A proletár internacionalizmusban szervesen összefonódik a proletáriátus hazaszeretete, az a törekvés, hogy országát az osztályelnyomástól és mindenféle elnyomástól szabaddá tegye, más országok dolgozói a békéért, demokráciáért és szocializmusért vívott harcának támogatásával. A proletár internacionalizmustól távol áll bármely más nemzet lebecsülése, hiszen minden nemzet hozzájárul a világ anyagi és szellemi kultúrájának fejlesztéséhez. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a szocializmus győzelme a Szovjetunióban meggyengítette az imperializmus világrendszerét, aláásta alapjait és nagy segítséget nyújtott a nemzetközi proletáriátusnak igazságos harcához; ugyanakkor a proletár internacionalizmus elve nyilvánul meg abban a támogatásban is, amelyet a nemzetközi munkásosztály nyújtott a fiatal Szovjetköztársaságnak. A nemzeti kérdés megoldása a Szovjetunióban és a többi szocialista országban, valamint új típusú, a népek barátságára épülő sok nemzetiségű államok létrehozása, szintén a proletár internacionalizmus eszméjének megvalósulása. A szocialista világrendszer létrejöttével a proletár internacionalizmus tartalma még tovább bővült. A proletár internacionalizmus egyik konkrét formája napjainkban a szocialista világrendszer országainak barátsága és kölcsönös segítsége. A proletár internacionalizmus legfőbb követelményei: az egész szocialista tábor biztonságának védelme, a békeharc, a gazdaságilag elmaradott országok népeinek támogatása nemzeti gazdaságuk és kultúrájuk fejlesztése érdekében. A proletár internacionalizmus szorosan összefügg a szocialista hazafisággal, a szocializmus és a szocialista világrendszer iránti odaadó hűséggel. A kommunizmus építése a Szovjetunióban a szovjet nép nagy nemzetközi feladata, amely egyben az egész szocialista világrendszer, a nemzetközi proletáriátus, az egész emberiség érdeke is. a jelenlegi körülmények között a proletár internacionalizmus elve kíméletlen harcot követel a nemzeti elszigetelődés, a kozmopolitizmus mindenfajta megnyilvánulása ellen, a kommunista és munkáspártok egységének határozott védelméért.
proletáriátus:
a munkásosztály marxista szociális elnevezése; a tokés termelési viszonyok között termeloeszközökkel nem rendelkezo, létfenntartása érdekében, gazdasági kényszerbo1 munkaerejét áruba bocsátó társadalmi réteg
protekcionizmus:
gazdaságpolitika, a nemzeti piac védelmére szolgáló behozatali és kiviteli tilalom rendszere’
puccs:
erőszakos hatalomátvétel
Reichstag:
a német parlament
Reichstag-per:
A 1933. szeptember 21-december 23. között zajló lipcsei perben, ahol Göring is tanúskodott, nemzetközi kommunista összeesküvést próbáltak kimutatni. Szeptember 23-án hangzott el Dimitrov híres beszéde, ebben leleplezte a náci provokátorokat, kérdéseivel ellentmondásokba keverte Göringet és a többi tanút, és nevetségessé tette az egész procedúrát. A pert Berlinben fejezték be, ahol helyszíni szemlével próbálták bizonyítani, hogy egy ember, Lubbe képes lehetett egyszerre két helyen felgyújtani az épületet. Ez persze nem sikerült. Torglert, Dimitrovot és társait bizonyítékok híján felmentették, a nácik mégis tényként kezelték a kommunisták bűnösségét. A félkegyelmű Lubbét, aki be is vallotta a gyújtogatást, halálra ítélték és 1934. január 10-én kivégezték.
Később egy betörő, „politikai” érdemeivel próbálva magát menteni, bevallotta, hogyan vett részt az SA tagjaként a gyújtogatásban. A Gestapo kivitte őt a börtönből s egy erdőben főbe lőtte. A vizsgálatot vezető bíró Dachauban végezte. Egy későbbi vallomás szerint a tűzoltókat az épületben fegyveres rendőr állította meg, míg a tűz az ülésteremre át nem terjedt.
remilitarizálás:
egy állam haderejének a tiltó rendelkezések ellenére történő újrafelfegyverzése. Nagyarányú remilitarizálás ment végbe pl. Németországban a nemzetiszocializmus hatalomra kerülését (1933) követően.
revánspolitika:
a teljesítési politika ellentéteként, a visszavágás, a reváns lett meghatározó reakció a versaillesi szerzodésre a nácik hatalomra jutása után. A békeszerzodés pontjainak nem is a revízióját, hanem az eltörlését követelték.
revízió:
felülvizsgálat, a magyar külpolitika meghatározó törekvése, amely a trianoni békeszerzodés megváltoztatására irányult.
revíziós mozgalom:
a trianoni békeszerzodés rendelkezéseinek megváltoztatására irányuló társadalmi-politikai mozgalom
SA (Sturmabteilung):
rohamosztag, a náci párt (NSDAP) utcai akcióit végrehajtó félkatonai szervezet. 1921-ben állítják fel, Ernst Röhm a vezetoje. A hosszú kések éjszakája után megszüntetik.
Sahti-per:
a „Sahti-per”.Sahti bányaüzem polgári szakértőit fogták perbe: a munka szabotálásával, a munkavédelmi szabályok megszegésével vádolták őket. 11 embert ítéltek golyó általi halálra.
Schutzbund (Republikanische ~):
félkatonai baloldali (szociáldemokrata) szervezet Ausztriában a 20-as évek végén.
SDG:
protestáns ifjúsági szervezet Magyarországon a két világháború között (Soli Deo Gloria)
semlegességi törvény (USA):
az izolacionizmus jegyében 1935-ben született jogszabály, melynek értelmében még fegyver és loszer kivitele is tilossá vált a háborúzó országokba.
sómenet:
1930 tavaszán Gandhi által indított menet, melynek során 350 kilométeres utat tett meg a tengerpartig, hogy ott sót pároljon. Az út során rengetegen csatlakoztak hozzá és ezzel a látványos akcióval tiltakozott az angolok sómonopóliuma ellen.
sovinizmus:
Sovinizmus alatt általában a hazafiság fanatikus megnyilvánulását értik, a haza vagy nemzet elvakult imádatát, kritika nélküli csodálatát tükröző, annak felsőbbrendűségét hirdető nézeteket. A szó tágabb értelemben bármi másra irányuló fanatikus, ellentmondást nem tűrő rajongást is kifejezhet, például nyelvi sovinizmus, nemi sovinizmus stb. Sovén, sovinisztaaz, akire a sovinizmus jellemző.
A francia chauvinisme (ejtsd: [ʃovinizm]) szóból ered. A Cogniard-fivérek La cocarde tricolore (A nemzetiszínű kokárda) című vígjátéka alapján terjedt el, amelynek egyik szereplője,Nicolas Chauvin a túlzott hazafiságot személyesíti meg; vakon, ellentmondást nem tűrő módon imádja Napóleont és mindazt, ami tőle ered. A szereplő nevével ([ʃovæɳ]) illették a túlzottan hazafias katonákat az első császárság idején
sörpuccs:
1923. november 8-án Hitler megkísérelte átvenni a hatalmat Bajorországban. Münchenben körülvette azt a sörözot, melyben a bajor miniszterelnök ebédelt, a puccsot leverték, és Hitler 9 hónapra börtönbe került.
Spanyol Népfront
1936-ban kormányra jutott szervezet, mely a többi népfronthoz hasonlóan tömörítette a szélsőjobbal szembenálló baloldali erőket. Részt vettek benne a köztársaságiak, szocialisták, kommunisták, anarchisták és a baszk és katalán szeparatisták.
SS (Schutzstaffel)
„véd osztag, véd csapat”, eredetileg Hitler testőrsége, majd a náci párt hadseregeként az ideológia végrehajtójaként működött. A második világháborús rémtetteik miatt a nürnbergi perben háborús bűnös szervezetté nyilvánították.
Statárium
rendkívüli, rögtönítélő büntetőeljárás.
Stróman
(ném. strohman [szalmabábu]) név-és személyiség rejtve maradó vállalkozáshoz nevét adó személy. (Esetleg fedő vállalkozás.)
szabotázs
Az a cselekvés, magatartás, hogy valaki szabotál (valamit), ill. ennek eredménye.
Szanációs diktatúra
Pilsudski által bevezetett tekintélyuralmi rendszer Lengyelországban (egy diktatórikus politikai rendszer engedményekkel)
szatjagraha (erőszakmentes ellenállás, erőszak nélküli harc)
a Gandhi által folytatott küzdelem alapja, melynek lényege a brit uralommal való mindennemű együttműködés megtagadása és békés eszközökkel az önálló India megteremtése.
Szejm
a lengyel országgyűlés elnevezése.
Szellemi honvédelem
a Magyar Nemzet köré csoportosuló, angolbarát demokratikus és radikális polgári ellenzéki csoport
Személyi kultusz
vezető politikus elvtelen, mértéktelen és kritikátlan dicsőítése
Szent István-i állameszme
a két világháború között a magyar nacionalizmus meghatározó eszméje, amelynek lényege, hogy Magyarország nem szűkülhet le a magyar nép által lakott területekre, hanem magába kell foglalnia a Kárpát-medence valamennyi népét, melyeknek vezetésére a magyar nép hivatott.
Szeparatizmus
elkülönülési, elszakadási, leválási törekvés; a különválás elve
Szesztilalom
egy olyan társadalmi korlátozás, amikor megvonják vagy korlátozzák az emberektől az alkoholfogyasztás lehetőségét.
Szociáldarwinizmus
A szociáldarwinizmus a darwinizmus kiterjesztése a társadalomra; ahogy az élőlények közötti versengés és a természetes szelekció (a legrátermettebb túlélése) az evolúció motorja, úgy a szociáldarwinizmus szerint az emberi csoportok, nemzetek vagy eszmék közötti versengésen alapul a társadalmi fejlődés. Noha ma a darwinizmusra hivatkozva szokás meghatározni, valójában korábbi annál; legnevesebb képviselői Thomas Malthus, Herbert Spencer és Francis Galton, az eugenika szülő atyja. A „szociáldarwinizmus” kifejezés Richard Hofstadter amerikai történész nyomán terjedt el, és elsősorban az elgondolás ellenzői használják.
Szociális demagógia
túlnyomórészt teljesíthetetlen gazdasági-szociális ígéretek (egymással ellentétben álló rétegeknek is)
Szociális piacgazdaság
A szociális piacgazdaság Konrad Adenauer nevéhez köthető.
Alapelvei:
- a magántulajdon támogatása, a teljesítmények tisztességes és szabad versenye,
- a vállaltok közötti verseny fenntartása, a piacnak megfelelő árak,
- a tervgazdaság elutasítása,
- a monopóliumok független ellenőrzése, a pénzügyi politika központi felügyelete a valuta,
- az iparűzés és a telephely megválasztása szabadságának védelme érdekében,
- a túlságosan magas jövedelemadó-kulcsok csökkentése,
- a gazdaságilag gyengék szociális biztonsága, bérmegállapodás.
Szocialista eredeti tőkefelhalmozás
A létező szocializmus megszületésének történelmi hátterében részben az áll, hogy az orosz területek nagyon elmaradottak voltak Európa többi részéhez képest. Sok közgazdász, köztük Kornai János is, úgy tekint a szocializmusra, mint a világ talán legnagyobb modernizációs kísérletére. Ahhoz, hogy a Szovjetunió valódi nagyhatalommá váljék, szükség volt a hadiipar fejlesztésére, amihez elengedhetetlen volt a korszerű nehézipar kiépítése. A nehézipari beruházások azonban a mezőgazdaság vagy a könnyűipar fejlesztésénél lényegesen tőkeigényesebbek. A nyugat-európai országokban a fejlődés fokozatosan, évszázadok alatt ment végbe, így vált lehetővé az egyre tőkeigényesebb gazdasági ágazatok fejlődése. Ezt a folyamatot nevezzük eredeti tőkefelhalmozásnak. A Szovjetunióban azonban nem követni, hanem utolérni és lehagyni szerették volna a nyugatot. Ehhez egy gyorsított ütemű tőkefelhalmozásra volt szükség, ezt nevezzük szocialista tőkefelhalmozásnak, melynek lényege, hogy a mezőgazdaság vagy az alig létező könnyűipar fejlesztése helyett, a nehézipart fejlesztik. Az ehhez szükséges tőkét pedig a többi szektorból, elsődlegesen a mezőgazdaságból történő tőkeelvonással teremtik meg. Ennek eszköze volt, hogy az árakat központilag határozták meg, így a mezőgazdasági termékeket az egyensúlyinál olcsóbban kellett beszolgáltatni. ==>
==> Eredeti tőkefelhalmozás
A legtisztább formában a XVI. sz.-i Angliában valósult meg: a földesurak tömegesen megfosztották telkeiktől és elűzték jobbágyaikat, akik egyre kevésbé voltak érdekeltek a termelésben, s ezért kevés hasznot hoztak. Az ily módon „megtisztított” birtokokat főként juhlegelővé alakították, a rohamosan fejlődő posztóipar szükségleteihez igazodva. A földtől megfosztott jobbágyok az ipar, a kereskedelem, a szállítás számára olcsó munkaerőforrást jelentettek, a juhtenyésztő, posztókészítő és forgalmazó szektorból pedig az érdekelt földesurak és kereskedők nagy vagyonokat „gazdálkodtak ki”, és fektettek újra be. A mo.-i eredeti tőkefelhalmozás az angliainál jóval kezdetlegesebb volt: a XVII. sz.-tól ugyan növekvő ütemben tértek át a majorsági gazdálkodásra (majorság), de a feudális jogviszonyok és az ország függő helyzete mindvégig akadályozta a nagy pénztőkék kialakulását.
Preobrazsenszkij
felhalmozás előfeltételét a mezőgazdaságból kell kisajtolni az adópréssel, az agrárollóval, a nagyüzemi átszervezéssel, az iparosítás érdekében
Szociográfia
A szociográfia tudományos műfaj, a szakirodalom körébe tartozik, egy-egy társadalmi csoport, réteg vagy tájegység, település életmódját írja le. Az ide sorolható műalkotásokban a tények szakszerű leírása mellett gyakran helyet kapnak személyes élmények, emlékek, a szerző sokszor szépirodalmi eszközöket is használ. A műfaj csíráját felfedezhetjük akár Daniel Defoe A londoni pestis, 1772 című munkájában, a nyugati irodalmakban mégsem alakult önálló műfajjá. Magyarországon nagy korszaka volt az 1930-as években, amikor a népi írók mozgalma fellendítette a falukutatást. A műfaj kifejlesztője és kitűnő művelője Nagy Lajos. A Kiskunhalom, 1934 egy Duna menti kis község kerek huszonnégy órájának történéseit rögzíti „napirend” formában, tárgyilagos hangon; ennek mintegy folytatása A falu álarca,1938. Ennek a korszaknak másik fontos szociográfiai vállalkozása Illyés Gyula Puszták népe, 1936 című munkája. Jelentősebbek még Veres Péter Az Alföld parasztsága, 1936; Szabó Zoltán A tardi helyzet, 1936; Cifra nyomorúság, 1938; Féja Géza Viharsarok, 1937; Erdei Ferenc Futóhomok, 1937; Kovács Imre Néma forradalom, 1937; Darvas József A legnagyobb magyar falu, 1937; Egy parasztcsalád története, 1939.
Szovhoz
állami gazdaság
Szovjet
oroszul совет (főnév): a Szovjetunió közigazgatási és államhatalmi rendszerének alapját adó egység, a tanács
Szovjet-német megnemtámadási szerződés
1939. augusztus 23., tartózkodnak egymás megtámadásától és felosztották Kelet-Európát érdekszférákra (Molotov-Ribbentrop-(Hitler-Sztálin-) paktum)
Szovjetek Össz-orosz Kongresszusa
a törvényhozás legfőbb szerve Szovjet-Oroszországban
Sztahanov-mozgalom
(Sztahanov, 1935) a termelés növelése „szocialista” munkaversenyekkel
Sztálinizmus
a „szocializmus” totális, diktatórikus párt- és államirányítási rendszere
Szudétanémet mozgalom, Szudétanémet Párt
szélsőjobboldali fasisztoid szervezet Csehszlovákiában
Szupremácia
(kultúr)fölény
Tervutasításos rendszer
a gazdaság egészének állami tervek alapján történo központi irányítása, amely figyelmen kívül hagyta a gazdasági törvényszerűségeket, kiiktatta a piac szerepét, és az egyéni termelést háttérbe szorította
Tisztességes verseny kódexe
a válságelhárításra szolgáló gazdaságpolitika, mely a termelés befolyásolását és a konkurenciaharc kiküszöbölését jelenti
Tőzsde krach
1929. október 24-én példátlan mértékű részvényárfolyam-csökkenést lehetett megfigyelni New Yorkban, melynek következtében összeomlott a tőzsde. Ez egy soha nem látott világméretű, csaknem négy évig tartó válságot idézett elő.
Trockizmus
a marxizmus Lev Trockij által képviselt irányzata. Lényege a permanens forradalom, hangsúlyozta a forradalom nemzetközi jellegét, tagadta a békés egymás mellett élés lehetőséget, és bátorította a külföldi forradalmi mozgalmakat.
Tűz keresztesek
fasisztoid politikai mozgalom Franciaországban
Urbánus írók
a népi írókkal szemben a városi, polgári kultúra képviseloi, liberalizmust hirdetnek
Nacionalizmus helyett usztasa
horvát jobboldali, nacionalista mozgalom tagja
Übermensch
a „felsőbbrendű ember”, a német fajelmélet szerint
Vasgárda
Corneliu Codreanu által 1927-ben létrehozott szélsőjobboldali, illetve fasiszta szervezet Romániában
Vitézi Rend
Horthy által 1920-ban alapított „rend”, melynek tagjai azok a katonaviselt férfiak, akik a világháború és az azt követő események idején kitűntek a magyar állam védelmében, s akik ezért földet kaptak.
Volksbund
Magyarországi Németek Népi Szövetsége, a náci eszméket valló németeket összefogó, Németország által támogatott szervezet
Weimari köztársaság
polgári demokrácia Németországban 1919-tol 1933-ig, az 1919. február 16-án Weimar-ban összeült alkotmányozó nemzetgyűlés július 31-én fogadta el Németország alaptörvényét, mely egészen Hitler hatalomra jutásáig érvényben volt. Ezt az időszakot, melyben egy erős köztársasági elnöki pozícióval sem sikerült a császárság megszüntetése utáni űrt betölteni, hívjuk így.
Weimarizálódás
A weimarizálódás vagy weimarizáció a politológiában egy demokratikus, jogállami rendszer felbomlásának és diktatúrává válásának spontán folyamata, melynek során az állam elveszti erőszak-monopóliumát, és a szélsőséges politikai erők saját erőszakszervezeteket hoznak létre
Wermacht
„véderő”, a hadsereg neve Németországban
Westminster
az angol parlament (Alsó- és Felsőház) épülete Westminster statútum: az 1931 szeptemberében életbeléptetett okmány a Brit Birodalom működését szabályozza. Elfogadja azt az elvek, hogy a domíniumok Angliával egyenrangúak. Ettol kezdve a brit parlament határozatainak nincs hatálya a domíniumokra és a domíniumok parlamentjei az angol törvényeknek ellentmondó törvényeket is elfogadhatnak. A birodalom új elnevezése: Brit Nemzetközösség (British Commonwealth of Nations).
Zsidótörvények (1938-1941)
a zsidóság jogainak korlátozásától a genocídiumig terjedő rendeletek
Ki volt ?
Abd-el-Krim (1882–1963): marokkói emír, a kabilok spanyol ellenes felkelésének vezére (1920–1926).
Alfonz, XIII. (1886-1941): 1902 és 1931 között spanyol király. 1923-ban hozzájárult, hogy Primo de Rivera katonai diktatúrát vezessen be, akit 1930 januárjában lemondatott. 1931-ben, amikor kikiáltották a köztársaságot, külföldre távozott.
Alföldi András (1895–1981): régész, történész, numizmatikus, a MTA tagja (1933).
Attlee, Clement Richard (1883-1967): angol ügyvéd, munkáspárti politikus, 1935-1955-ig a párt vezetoje. 1940-tol háborús koalíciós kormányok minisztere, 1943-tól miniszterelnök-helyettes, 1945-1951 között munkáspárti miniszterelnök, a potsdami konferencián N-Br. képviseloje.
Babits Mihály: a Nyugat címu lap szerkesztoje Osvát Erno után a 20. század elso felében
Bajcsy-Zsilinszky Endre (1886–1944): publicista és politikus. A MOVE, majd a Fajvédo Párt (1923) egyik megalapítója. Az 1930-as évektol a demokratikus ellenzék felé fordult, 1930-ban megszervezte a Nemzeti Radikális Pártot, amely 1936-ban egyesült a Független Kisgazdapárttal; a II. vh. idején a magyar függetlenségi harc vezetoje és vértanúja.
Baldwin, Stanley (1867-1947) – brit konzervatív párti politikus; miniszterelnök (1923-1924, 1924-1929 és 1935-1937).
Bálint György:
Barthou, Jean Louis (1862–1934): fr. politikus, diplomata. I. Sándor jugoszláv királlyal együtt Marseille-ben az usztasák meggyilkolták.
Bartók Béla: zeneszerzo, kiáltványban tiltakozik az elso zsidótörvény ellen
Bay Zoltán: az gyakorlati fizika területén alkotó tudós a 20. század elején, „Az élet erosebb” címu visszaemlékezésében az 1930-as évek magyar gazdasági viszonyairól írt
Beneš, Eduard (1884-1948): a csehszlovák nemzeti mozgalom egyik vezetoje. 1935-1938 között államelnök. 1940 júliusától a londoni csehszlovák ideiglenes kormány elnöke. 1946-1948-ban ismét a köztársaság elnöke.
Berija, Lavrentyij Pavlovics (1899-1953): szovjet (grúz) párt- és állami tisztviselo. 1921-tol az állambiztonsági hatóság (Cseka) kaukázusontúli szekciójának vezetoje, 1931–38: a Grúz KP elso titkára, 1938-ban a Belügyi Népbiztosság vezetoje. 1946-tól miniszterelnök-helyettes. 1953-ban kivégezték.
Bethlen István (1874–1946): a Horthy-korszak vezeto politikusa, min.elnök (1921–31), az ellenforradalmi rendszer megszilárdítója. Lemondása után is jelentos szerepet játszott a politikai életben, ellenezte az egyoldalú németbarátságot.
Blum, Léon (1872-1950) – francia szocialista párti politikus; miniszterelnök (1936-1937 és 1946-1947).
Bohr, Niels: 1920-ban megadja az elemek periódusos rendszerének elméleti magyarázatát
Böszörményi Zoltán: 1931-ben megalapította a szélsojobboldali kaszáskeresztes mozgalmat
Bródy Imre (1891–1944): fizikus, feltalálta a kriptontöltésu izzólámpát.
Buharin, Nyikolaj I. (1888-1938) – szovjet politikus; az 1936-os orosz alkotmány megalkotója, a moszkvai perek során ítélték halálra és végezték ki.
Caballero, Largo: 1869-ben Madridban szegény családban születik és már fiatalon gipszöntőként keresi a kenyerét. 1894-ben belép az 1879 óta létező és akkor még jelentéktelen Spanyolországi Szocialista Munkáspártba (PSOE), és ennek szakszervezetébe (UGT) . Hamar emelkedik a párton belül. A marokkói háború ellen tiltakozik. Az 1917-es nagy sztrájk egyik főszervezője. Akkor közeledett az 1910-ben alapított anarchista szakszervezethez, a CNT-hez. Az 1823-ban Primo de Rivera vezette államcsíny után azonban az UGT a diktatúrával való együttműködés mellett dönt, miközben a CNT a diktatúra ellen veszi fel a harcot.
Capa, Robert: magyar származású fotómuvész
Chamberlain, Neville (1869-1940): angol konzervatív politikus, gyáros. 1916-tól több ízben miniszter, 1937-1940 között miniszterelnök.
Churchill, Sir Winston Leonard Spencer (1874-1965): angol konzervatív politikus. 1900-tól képviselo, 1911-1929 között számos miniszteri tárcát töltött be. 1940-1945 és 1951-1955 között miniszterelnök.
Ciano, Galeazzo (1903-1944): olasz politikus. Korán csatlakozott a fasizmushoz; 1925-tol diplomata. 1935-ben sajtó- és propagandaminiszter, 1936-tól külügyminiszter. A müncheni konferencia után fokozatosan ellentétbe került Mussolinivel, foleg egyoldalú német orientációja miatt. 1943-ban vatikáni nagykövet, 1943. július 25-én Mussolini ellen szavazott a Fasiszta Nagytanácsban. 1944 januárjában Mussolini kivégeztette.
Coolidge, Calvin (1872–1933): am. politikus, köztársaság párti szenátor (1912–15), alelnök (1921–1923), az USA 30. elnöke (1923–29). híres mondása: „Ez az üzletemberek országa és üzletember-kormányra van szüksége”
Csang Kaj-sek (Chang Gai-shek) (1887-1975): kínai politikus és tábornok. 1907-tol Szun Jat-szen pártjának tagja, az 1911-es forradalom résztvevoje. 1924-ben a Kuomintang központi végrehajtó bizottságának tagja, majd a szervezet kommunistákkal szembeforduló részének (1925-1975) és a Koumintang kormányának vezetoje. 1949 után haláláig a Tajvan szigetén alakult Kínai Köztársaság elnöke.
Daladier, Edouard (1884-1970): francia radikálszocialista politikus. 1924-tol többször miniszter, illetve miniszterelnök, utoljára 1938-1940 között. 1943-1945-ben németországi koncentrációs táborban volt. 1946-1958 között ismét parlamenti képviselo.
Darányi Kálmán (1886–1939): politikus, min.elnök (1936–38), a német orientáció híve, meghirdette a gyori fegyverkezési programot (1938); beterjesztette az elso zsidótörvény-javaslatot (1938). Derkovits Gyula: a festészet kiemelkedo tehetségu alkotója a 20. század elso felében
Dilas, Milovan: Dimitrov, Georgi Mihajlov (1882–1949): bolgár kommunista politikus. A Reichstag felgyújtásának hamis vádjával sikertelenül fogták perbe a nácik (1933); a Komintern VB fotitkára (1935–43).
Dohnányi Erno: a zenemuvészét egyik kiemelkedo alkotója a 20. század elso felében
Dollfuss, Engelbert (1892–1934): osztrák politikus. Szöv-i kancellár és külügymin. (1932–1934); egy sikertelen nemzetiszocialista puccskísérlet során meggyilkolták.
Domanovszky Sándor: a történetírás egyik legnagyobb alakja a 20. század elso felében
Eckhardt Tibor (1888–1972): kisgazdapárti politikus, ügyvéd Egry József: a festészet kiemelkedo tehetségu alkotója a 20. század elso felében
Ehrenburg, Ilja: Einstein, Albert: tudós a két világháború között, a relativitáselmélet kidolgozója
Erdei Ferenc (1910–1971): politikus, író, agrárközgazdász. A Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója (1939), alelnöke, majd fotitkára (1945–49).
Féja Géza (1900–1978): író, szociográfus, költo. Viharsarok (1937)
Fejto Ferenc (1909– ): esszéista, író, történész
Ferenczy Béni: a szobrászat kiemelkedo tehetségu alkotója a 20. század elso felében
Fermi, Enrico: olasz atomtudós, a Nobel-díj átvétele (1938) után az Egyesült Államokba emigrált
Fleming, Sir Alexander (1881–1955): angol orvos, bakteriológus, a penicillin felfedezoje.
Franco y Bahamonde, Francisco (1892-1975) – spanyol tábornok és államférfi, államelnök (1936-1975).
Fürst Sándor (1903–1932): kommunista vezeto, kivégezték.
Galbraith, Kenneth: Gamelin: fr. tábornok
Gandhi, Mohandasz Karamcsand (1869-1948): indiai politikus. 1919-tol 1948-ig az Indiai Nemzeti Kongresszus legfobb vezetoje és ideológusa. Az angol gyarmatosítók több ízben bebörtönözték. A hinduk és muzulmánok összefogásáért szállt síkra. Az eroszakmentes ellenállás elvét hirdette. Hindu-soviniszta merénylo áldozata lett.
Gárdonyi Géza: 20. századi magyar író, a Napkelet címu lap munkatársa
Gide, André: Goebbels, Joseph (1897-1945): német nemzetiszocialista politikus. 1926-tól Berlin-Brandenburg körzet vezetoje, 1929-ben birodalmi propagandavezeto. 1933-tól birodalmi propagandaminiszter, 1944-tol a totális háború általános meghatalmazottja. Öngyilkos lett.
Gömbös Gyula (18886–1936): jobboldali politikus. A MOVE elnöke (1919), az Antibolsevista Comité tagja. 1922–23-ban az Egységes Párt ügyvezeto elnöke, majd megalakította a szélsojobboldali Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédo) Pártot (1923–28). A kormánypártba visszatérve honvédelmi min. (1929–36), min. elnök (1932–36). 1932-ben meghirdette 95 pontból álló Nemzeti Munkatervét.
Göring, Hermann (1893-1946): német marsall és politikus. 1922-tol a nemzetiszocialista párt tagja, 1935-ben légügyi miniszter, 1939-tol Hitler kijelölt utóda. 1940-tol birodalmi miniszter, a hadigazdaság irányítója. A nürnbergi perben halálra ítélték; a kivégzés elott öngyilkos lett.
Gramsci, Antonio (1891–1937): olasz kommunista politikus és teoretikus
Györffy István (1884–1939): néprajzkutató, a néprajztudomány kiemelkedo alakja a 20. század elso felében
Hacha, Emil (1872-1945): csehszlovák jogász, politikus. 1925-ben a csehszlovák Legfelsobb Bíróság elnöke. 1938 novemberében Csehszlovákia elnöke. 1939 márciusában elfogadta Hitler ultimátumát, s a Cseh-Morva Birodalmi Protektorátus elnöke volt a szovjet hadsereg bevonulásáig. Prágai börtönben halt meg.
Hailé Szelasszié (1892-1975) – Etiópia császára (1930-1936 és 1941-1975) , híres mondása: „ort állok a kollektív biztonság utolsó bástyáján”.
Hajnal István (1892–1956): összehasonlító írástörténettel, technikatörténettel, újkori magyar és egyetemes történettel foglalkozó történész
Halifax, Edward Frederick Lindley Wood, Lord (1881-1959) – brit konzervatív párti politikus; indiai alkirály (1926-1931), külügyminiszter (1938-1940), washingtoni nagykövet (1940-1946).
Hatvany Lajos: hatvani báró (1897-ig Deutsch, 1917-ig Hatvany-Deutsch) (Budapest, 1880. október 28. – Budapest, 1961. január 12.) író, kritikus, irodalomtörténész, Kossuth-díjas, az MTA tagja; „az utolsó mecénás”
Hemingway, Ernest (1898–1961): am. író
Henlein, Konrad (1898-1945): szudétanémet politikus, 1933-ban a Szudétanémet Párt alapítója. A müncheni egyezmény után a Szudéta-vidék birodalmi megbízottja. 1939-ben körzetvezeto és birodalmi megbízott. 1945-ben kivégezték.
Herczeg Ferenc (1863–1954): író. újságíró, az MTA tagja, az Új Idok címu irodalmi folyóirat szerkesztoje a 20. század elso felében
Hess, Rudolf: (avagy más írásmóddal Hess, ejtsd: hessz) (Alexandria, 1894. április 26. – Berlin, 1987. augusztus 17.)náci politikus, Adolf Hitler helyettese. A második világháborút követően Nürnbergben bíróság elé állították és életfogytig tartó börtönre ítélték.
Heydrich, Reinhard (1904–42): német fasiszta politikus, SS-Obergruppenführer és rendortábornok (1941). Cseh- és Morvaország birodalmi protektora.
Hevesy György (1885–1966): Nobel-díjas kémikus, az MTA tagja
Hilbert, David (1862–1943): német matematikus
Himmler, Heinrich (1900-1945): német nemzetiszocialista politikus. 1923-ban részt vett a Hitler-puccsban. 1929-ben a SS birodalmi vezetoje, 1933-ban München rendorkapitánya. 1936-tól államtitkárként a német rendorség fonöke, 1939-ben a germanizálási politika és a zsidókérdés szervezoje. 1943-ban birodalmi belügyminiszter. A Nyugattal folytatott titkos tárgyalások miatt Hitler felmentette és kizárta a pártból. Angol fogságban öngyilkos lett.
Hindenburg, Paul (1847-1934): német tábornagy és államférfi. Az elso világháborúban a német keleti front parancsnoka, 1916 augusztusától a német hadsereg vezérkari fonöke. 1925-1934 között köztársasági elnök.
Hirohito (1901–1989): Japán császára (1926–89)
Hitler, Adolf (1889-1945): 1933-1945 között Németország diktátora, az 1919-ben alapított Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezére. 1933-ban birodalmi kancellár, 1934-1945 között vezér és birodalmi kancellár, a hadsereg foparancsnoka 1935-tol.
Hóman Bálint (1885–1951): történész, politikus, az MTA tagja, vallás- és közoktatásügyi miniszter (1932–38, 1939–42)
Hoover, Herbert Clark (1874-1964): amerikai bányamérnök, republikánus politikus. 1921-1928 között kereskedelmi miniszter. 1929-tol 1933-ig az USA 31. elnöke. 1947-1949 és 1953-1955 között a szövetségi közigazgatás újjászervezésére alakult bizottság elnöke.
Horthy Miklós (1868–1957): Ferenc József szárnysegédje, tengerésztiszt, a szegedi kormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg foparancsnoka. 1920–44 között Magyarország kormányzója.
Horváth János: 20. századi magyar író, a Napkelet címu lap munkatársa, az irodalomtörténet iskolateremto egyénisége
Hubay Kálmán: a nyilas mozgalom irányítója Szálasi bebörtönzése után, 1939-ben sikerre vezeti a Nyilaskeresztes Pártot
Ignotus Pál: (szül. Veigelsberg Pál, Budapest, 1901. július 1. – London, 1978. április 1.) publicista, író, szerkesztő.
Illyés Gyula: magyar népi író, aki részt vesz Gömbös és a népi írók találkozóján Zilahy Lajos villájában; a „Pusztulás” (1933) címu írás és a „Puszták népe” ( 1937) címu mu szerzoje, a Márciusi Front vezetoségének tagja
Imrédy Béla (1891–1946): szélsojobboldali politikus, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, miniszterelnök (1938–39). Németbarát külpolitika jellemzi.
Jagoda: (Генрих Григорьевич Ягода) (1891 – 1938. március 15.) a Szovjetunió belügyi népbiztosa 1934–1936között.
Jezsov: (Николай Иванович Ежов) (Szentpétervár, 1895. május 1. – 1940. február 4.(?)), a Szovjetunió belügyi népbiztosa 1936–1938 között, az 1930-as évek sztálini rendszere által végrehajtott politikai tisztogatások egyik emblematikus alakja.
Joliot-Curie, Fréderic (1900–1958): Nobel-díjas fr. fizikus
Joliot-Curie, Iréne (1897–1956): Nobel-díjas fr. fizikus
József Attila: magyar költo, Fábián Dániellel együtt a Bartha Miklós Társaság „Ki a faluba!” címu röpiratának fogalmazója
Kaganovics: (orosz betűkkel: Лазарь Моисеевич Каганович; Kabani, 1893. november 22. – Moszkva, 1991. július 15.) szovjet kommunista politikus volt, Joszif Visszarionovics Sztálin egyik munkatársa.
Kalinyin, Mihail: Sztálin bizalmi embere, késobb a Szovjetunió államelnöke (1938-46).
Kamenyev, Lev: vezeto orosz forradalmár, Lenin munkatársa. Lenin betegsége idején, 1922-to1 politikai szerepe megnövekedett: gazdasági feladatokkal és a titkosrendorség (CSEKA) visszaszorításával bízták meg. Sztálin 1926-tól szembefordult vele, 1936. VIII. 27-én kivégezték.
Kánya Kálmán (1869–1945): politikus, diplomata, a Gömbös-kormány, a Darányi-kormány majd az Imrédy-kormány külügyminisztere (1933–38) , aki a német befolyás ellensúlyozására az olasz kapcsolatokat erosítette.
Karikás Frigyes: kommunista politikus, akit 1932-ben letartóztatnak
Károlyi Gyula (1871–1947): nagybirtokos, konzervatív politikus. Külügyminiszter (1930–31), min.elnök (1931–32).
Kassák Lajos: (1887-1967), magyar író, költo, festo, aki a proletárdiktatúra idején a Közoktatási Népbiztosságon dolgozott
Kemal, Musztafa pasa (Kemal Atatürk) (1881-1938): török katona és politikus. Az ifjútörök forradalom (1908-1909) résztvevoje, majd az elso világháborúban a török hadsereg parancsnoka. 1919-tol sikerrel vezette az ellenállást az antanttal és a görög megszállással szemben. 1923-ban lemondatta a szultánt és kikiáltotta a köztársaságot. Törökország elnökeként (1923, 1927, 1931, 1935) nyugat-európai mintájú, modern nemzetállamot teremtett. Az Atatürk elnevezést (a törökök atyja) 1934-ben kapta meg.
Keresztes-Fischer Ferenc (1881–1948): politikus, foispán, belügyminiszter (1931–35, 1938–44).
Kéthly Anna: szociáldemokrata politikus, a negyvenes években hiába figyelmeztette pártját a kommunistákkal való szövetkezés veszélyeire.1956-ban a Szociáldemokrata Párt elnöke, Nagy Imre kormányában államminiszter
Keynes, John Maynard (1883-1946) – brit közgazdász.
Kirov, Szergej Mironovics (1886–1934): szovjet politikus, a leningrádi területi pártbizottság elso titkára (1926–34), az SzKP KB titkára (1934), meggyilkolták.
Klebelsberg Kunó (1875–1932): a Horthy-rendszer kultúrpolitikusa, a Bethlen-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1922–31). kultúrfölény-koncepció megalkotója, kezdeményezésére indul a Napkelet címu lap
Koestler, Arthur: (született Kösztler Arturként), (Budapest, 1905. szeptember 5. – London, 1983. március 1.), regény- és újságíró, társadalomfilozófus, polihisztor.
Kodály Zoltán: kiáltványban tiltakozik az elso zsidótörvény ellen
Korányi Sándor: a vesekórtan meghatározó tudósa a 20. század elso felében
Korda Sándor: a magyar filmmuvészet kiemelkedo alakja a 20. század elso felében
Kovács Imre (1913–1980): a Márciusi Front vezetoségének tagja, 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik alapító tagja, író, publicista (,,A néma forradalom,,)
Kozma Miklós (1884–1941): katonatiszt, szélsojobboldali politikus, az Egységes Párt képviseloje, 1923-ban társaival kilép az Egységes Pártból és megalakítják a Nemzeti Függetlenségi Pártot (fajvédo párt), a Gömbös-kormány belügyminisztere (1935–37), aki a népi írók megnyerésére akarta rávenni Gömböst
Litvinov, Makszim Makszimovics (1876-1951) – szovjet politikus, diplomata; külügyi népbiztos (1930-1939).
Lukács György (1885–1971): marxista filozófus, esztéta, az MTA tagja
MacDonald, James Ramsay (1866-1937) – brit munkáspárti politikus; miniszterelnök (1924 és 1929-1935).
Macleod, John James Rickard (1876–1935): Nobel-díjas, skót származású amerikai fiziológus, munkacsoportjával az inzulin felfedezoje.
Makkai János: (Marosvásárhely, 1941. május 19.) magyar újságíró, közíró, szerkesztő.
Középiskolát szülővárosában végzett (1962), majd a Vörös Zászló napilap munkatársa s közben egyetemi tanulmányokat folytat Bukarestben. 1989. december 23-tól az ugyancsak Marosvásárhelyen megjelenő Népújság szerkesztője, 1990 márciusától főszerkesztője. Írásai jelentek meg a Művelődés, Új Élet, majd a Romániai Magyar Szó hasábjain; saját napilapjában rendszeresen közli Későesti tűnődések c. rovatának politikai jegyzeteit.
Mao Ce-tung (1893-1976): kínai kommunista politikus, a KKP egyik alapítója, 1935-tol a KKP KB titkára, 1943-tól a KKP elnöke, a Kínai Népköztársaság államfoje (1949-1959), a róla elnevezett ideológiai irányzat megteremtoje.
Márai Sándor: eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.
Matuska Szilveszter: bécsi kereskedo és gyáros, egykori katonatiszt és különítménytag; 1931-ben felrobbantotta a biatorbágyi vasúti viaduktot.
Medgyessy Ferenc (1881–1958): szobrász
Molotov, Vjacseszlav Mihajlovics (1890-1986): szovjet politikus, 1906-tól bolsevik. 1912-ben a Pravda egyik alapítója. 1921-1930 között a KB titkára, majd 1941-ig a Népbiztosok Tanácsának elnöke. 1939-1949 és 1953-1956 között külügyi népbiztos, illetve külügyminiszter. 1957-ben leváltották tisztségeibol.
Mónus Illés (1886–1944): szoc.dem. vezeto, újságíró, az MSzDP ideológusa.
Móricz Zsigmond: a Nyugat címu lap szerkesztoje Osvát Erno és Babits Mihály után a 20. század elso felében, részt vesz Gömbös és a népi írók találkozóján; kiáltványban tiltakozik az elso zsidótörvény ellen
Moscicki, Ignacy (1867–1946): lengyel politikus, kémikus, köztársasági elnök (1926–39).
Mosley, Oswald: az 1932-ben a brit Munkáspártból kizárt Mosley létrehozta a Brit Fasiszták Unióját
Mussolini, Benito (1883-1945): szocialista újságíró, majd háborúpárti agitátor; a fasiszta mozgalom megteremtoje (1919), a Nemzeti Fasiszta Párt alapítója (1921), 1922-1943 között a fasiszta Olaszország miniszterelnöke, diktátora, a fasiszta párt Nagytanácsának elnöke. 1943-ban III. Viktor Emánuel király letartóztatta. A németek kiszabadították; ezután az észak-olasz „salói köztársaság” vezetoje. Partizánok végezték ki.
Nagy Ferenc (1903–1979): 1930-ban közremuködött a Független Kisgazdapárt újjáalakításában. A Magyar Földmuvelésszövetség alapító elnöke, a kisgazdapárt fotitkára (1930–45), majd elnöke. Az Ideiglenes Nemzeti Kormányban újjáépítési miniszter, 1946. február 4-étol 1947. május 31-éig miniszterelnök. 1947-ben emigrációba kényszerült
Nagy Lajos: (Apostag, 1883. február 5. – Budapest, 1954. október 28.) író, publicista. Legnagyobb sikereit novelláival aratta.
Nehru, Pandit Dzsavaharlal (1889-1964): indiai államférfi. Az 1920-as évek végétol az Indiai Nemzeti Kongresszus balszárnyának vezetoje. Gandhi halála után az indiai nemzeti mozgalom elismert vezetoje, több ízben a párt elnöke. 1947-tol az Indiai Köztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere.
Németh László: magyar népi író, aki részt vesz Gömbös és a népi írók találkozóján Zilahy Lajos villájában; a „Lesz-e reform?” címu írás szerzoje; híres mondása: „Szocialista vagyok, de nem marxista”
Neumann János (1903–1957): magyar születésu amerikai matematikus, gondolatai alapvetoen hozzájárultak a digitális számítógép kialakításához.
Neurath, Konstantin (1873-1956): német politikus, 1908-tól diplomata. 1922-ben nagykövet Rómában, 1930-ban Londonban. 1932-1938 között birodalmi külügyminiszter. 1939. március 18-tól Cseh-Morva birodalmi protektor. 1941-ben szabadságoltatta magát; formálisan 1943 augusztusában lépett vissza. A nürnbergi perben 15 évi börtönbüntetésre ítélték, 1954-ben szabadlábra helyezték.
Orwell: George: (eredeti neve: Eric Arthur Blair) (Motihari, India, 1903. június 25. – London, 1950. január 21.) angol író, kritikus, újságíró
Osvát Erno: a Nyugat címu lap elso szerkesztoje a 20. század elején
Papen, Franz von (1879-1969): német tiszt, politikus. 1921-1932 között Centrumpárti képviselo a porosz tartományi gyulésben. 1932. június-decemberben birodalmi kancellár. 1933-1934-ben Hitler kormányában alkancellár. 1934-1938 között nagykövet Bécsben, 1939-1944-ben Törökországban. A háborús fobunösök nürnbergi perében felmentették, de egy másik eljárás keretében 1949-ig börtönbe került; híres mondása: „Úgy sarokba szorítjuk ezt a Hitlert, hogy vinnyogni fog kínjában”
Pilsudski, Józef (1867-1935): lengyel marsall, politikus. A független lengyel állam helyreállításának híve. 1918-ban katonai foparancsnok, az 1921. évi rigai békével lezárult szovjet-lengyel háború gyoztese. 1926-ban államcsínnyel hatalomra jutott; 1926-1928-ban és 1930-ban miniszterelnök. 1933-ban Németországhoz közeledve Lengyelország vezeto pozícióján munkálkodott Kelet-Közép-Európában.
Pius, XI. (1857–1939): római pápa a két világháború között (1922-1939); a fasiszta Olaszországgal aláírta a lateráni szerzodést (1929); konkordátumot kötött a hitleri Németországgal (1933) ; Quadragesimo anno kezdetu enciklikájában (1931) a fasiszta túlhatalom veszélyeire figyelmeztet.
Polányi János (1929– ): Nobel-díjas, magyar származású kémikus és fizikus
Primo de Rivera, Miguel (1870–1930): spanyol tábornok és diktátor (1923–30). Pu Ji (1906-1967): kínai császár 1908-1911 között. Háromévesen került a trónra. 1932-ben a japánok Mandzsukuo állam császárává tették. 1949-ben szovjet fogságba került, akik átadták a kínai kommunistáknak. 1959-ben szabadult börtönébol.
Radek: Karl Bernhardovics Radek, eredeti nevén Karl Sobelsohn (Lemberg, 1885. október 31. – 1939. május 19.) zsidó származású, németül alkotó újságíró, bolsevik pártvezető, a Komintern egyik vezéralakja.
Rassay Károly (1886–1958): a Horthy-rendszer liberális ellenzékének tekintélyes vezetoje volt. 1921-ben megalakította a Független Kisgazda, Földmuves és Polgári Pártot, 1928-ban a Nemzeti Szabadelvu Pártot (1935-tol a neve Polgári Szabadságpárt).
Ribbentrop, Joachim (1893-1946): nemzetiszocialista politikus, kereskedo. Hitler külpolitikai tanácsadója. 1936-1938-ban londoni német nagykövet, 1938-1945 között birodalmi külügyminiszter. A nürnbergi nemzetközi bíróság halálra ítélte.
Roosevelt, Franklin Delano (1882-1945): amerikai demokrata párti politikus, ügyvéd. 1910-ben szenátor, 1913-ban haditengerészeti államtitkár-helyettes. 1924-ben New York kormányzója. 1933-1945 között az Egyesült Államok 32. elnöke.
Rosenberg, Alfred (1893-1946): nemzetiszocialista ideológus, építész. 1923-tól a Völkischer Beobachter” fomunkatársa; 1930-ban jelentette meg A 20. évszázad mítosza címu könyvét. 1934-tol a „Führer megbízottja” a náci világnézeti oktatás és nevelés valamennyi területén. 1941-1945 között a megszállt keleti területek birodalmi megbízottja. A nürnbergi nemzetközi katonai törvényszék halálra ítélte.
Röhm, Ernst (1887–1934): német fasiszta politikus, katonatiszt, az SA vezetoje, a hosszú kések éjszakáján meggyilkolták. Rutherford, Ernest: a radioaktivitás elso elméletének megalkotója (1903)
Rydz-Smigly, Edward (1886–1941): lengyel marsall. J. Pilsudski közeli munkatársa. Hadügyminiszter (1918), a hadsereg fofelügyeloje (1935–1936), foparancsnoka (1936–39).
Salazar, Antonio: (Vimiero, 1889. április 28. – Lisszabon, 1970. július 27.) pénzügyi szakember, politikus, Portugália diktatorikus hatalmú miniszterelnöke volt 1932-től 1968-ig. Nevéhez országa gazdaságának konszolidálása, majd a gyarmatok megtartásáért vívott kétségbeesett háború, az ezt követő gazdasági válság, valamint az autoriter Estado Novo kialakítása.
Sallai Imre (1897-1932): a magyar kommunista mozgalom egyik vezetoje, a biatorbágyi merénylet után Fürst S-ral együtt kivégezték.
Sándor, I. (Karagyorgyevics) (1888-1934): Jugoszlávia királya (1921-1934), királyi diktatúrát vezetett be (1929), Marseille-ben az usztasák meggyilkolták.
Schacht, Horace Greely Hjalmar (1877-1970): német bankár. 1923-ban birodalmi pénzügyi megbízottként jelentos érdemeket szerzett a valuta stabilizálásában. 1924-1930 között a Reichsbank elnöke. 1933-tól 1939-ig ismét bankelnök, 1934-1937 között egyidejuleg gazdasági miniszter; 1937-1944 között tárcanélküli miniszter. Ellenzéki magatartása miatt 1944-1945-ben koncentrációs táborba került. A nürnbergi perben felmentették.
Schleicher, Kurt von (1882-1934): német tábornok és politikus. 1913-tól a vezérkarban és a Legfelsobb Hadvezetésben, majd a védero-minisztériumban töltött be vezeto pozíciókat. 1932 közepén véderominiszter. 1932. december-1933. januárjában birodalmi kancellárként széles bázisra igyekezett támaszkodni. Az 1934. évi „Röhm-puccs” napjaiban az SS meggyilkolta.
Schuschnigg, Kurt Edler von (1897-1977): osztrák politikus, ügyvéd. 1927-1933 között keresztényszociális párti képviselo a Nemzeti Tanácsban. 1932-1934-ben igazságügy-, 1933-tól egyidejuleg oktatási miniszter. 1934-tol Dollfuss utódjaként kancellár, s ideiglenesen oktatási, külügy- és védelmi miniszter. 1938-ban a német bevonuláskor lemondott, majd 1941-1945-ben koncentrációs táborban volt. 1948-1967 között professzor az Egyesült Államokban. Seyss-Inquart, Arthur (1892-1946): osztrák ügyvéd, nemzetiszocialista politikus. 1938-ban belügyminiszter, majd kancellár, 1938-1939-ben bécsi birodalmi helytartó, 1940-1945 között tárcanélküli birodalmi miniszter, s egyidejuleg a megszállt holland területek birodalmi megbízottja. A nürnbergi perben halálra ítélték.
Speer, Albert: (Mannheim, Németország 1905. március 19. – London, Anglia, 1981. szeptember 1.) a Harmadik Birodalom főépítésze, fegyverkezési minisztere, a haditermelés irányítója.
A háború befejezése után Nürnbergben egyetlen volt a bíróság elé állított személyek közül, aki elismerte felelősségét a második világháborús eseményekért, húsz év letöltendő börtönbüntetést kapott, kedvezményben nem részesült, 1966. október 1-jén szabadult ki a spandaui börtönből. Börtönévei alatt írta meg emlékezéseit, melyet szabadulása után jelentetett meg. Halála jelképes is lehetne, hiszen ugyanazon napon halt meg 42 évvel később, mint amikor Németország megtámadta Lengyelországot, ezzel elindítva a második világháborút.
Stavisky: zsidó származású bártulajdonos, szélhámos, aki sok politikussal állt kapcsolatban, 1929-tóI körözték, majd 1934-ben gyilkosság áldozata lesz; halála sokáig a francia belpolitikai konfliktusok forrása volt
Stojadinovic, Milan (1888-1961): jugoszláv politikus. Pénzügy- (1922-26, 1934) és külügymin. (1935-39), min.elnök (1935-39). Strasser, Gregor (1892-1934): a náci párt ismert, tekintélyes vezetoje, aki Hitlertol eltéro, szocialistább irányzatot képviselt, a hosszú kések éjszakáján Hitler parancsára meggyilkolják
Sulyok Dezso: kisgazdapárti politikus. Miután a Baloldali Blokk követelésére 1946-ban kizárták pártjából, létrehozta Magyar Szabadság Pártot, amely a vezetésével késobb emigrációba kényszerült
Szabó Dezso: az 1920-as évek legnagyobb hatású magyar írója, a Napkelet címu lap munkatársa, fo muvei: Az elsodort falu (1919), Segítség! (1925) Szabó Lorinc: magyar népi író, aki részt vesz Gömbös és a népi írók találkozóján Zilahy Lajos villájában
Szabó Pál: 1939-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik alapító tagja
Szálasi Ferenc (1897-1946): katonatiszt, a mo-i nyilas mozgalom vezetoje; 1935-ben megalakítja a Nemzet Akaratának Pártját, elképzeléseit „Cél és követelések” címmel jelentette meg; 1937-ben rövid szabadságvesztésre ítélik, szabadulása után új pártot alapít, azonban 1938-ban ezt is betiltják és öt háromévi fegyházra ítélik
Szekfu Gyula (1883-1955): történész, az MTA tagja.
Szent-Györgyi Albert (1893-1986): Nobel-díjas biokémikus, az MTA tagja, az aszcorbinsav felfedezoje. Szilárd Leó (1898-1964): magyar születésu amerikai fizikus Szolzsenyicin, Alexander: Szonyi István (1894-1960): festo, grafikus
Sztálin, Joszif Visszárionovics (eredetileg: Joszif Visszárionovics Dzsugasvili) (1879-1953): szovjet-grúz politikus. 1898-tól az OSZDMP tagja. 1917-1923-ig nemzetiségügyi népbiztos. 1922-1953 között az SZK(b)P fotitkára. 1953-ban államfo is. A nevével fémjelzett diktatórikus rendszer ihletoje és szervezoje; a második világháborús rendezés egyik vezeto résztvevoje.
Tamási Áron (1897-1966): író; a székely falu életének ábrázolója.
Teleki Pál (1879-1941): erdélyi nagybirtokos, politikus, min.elnök (1920-21, 1939–41)
Teller Ede (1908-2003 ): magyar születésu amerikai fizikus
Thälmann, Ernst (1886-1944): német kommunista vezeto
Thorez, Maurice (1900-1964): fr. kommunista politikus, a Francia Kommunista Párt fotitkára 1930 és 1964 között
Tildy Zoltán (1889-1961): kisgazdapárti politikus, ref. lelkész. A Független Kisgazdapárt alelnöke (1930-41).
Tiso, Jozef (1887-1947): szlovák fasiszta politikus, r. k. pap. A német támogatással létrejött szlovák fasiszta bábállam vezetoje (1938-45).
Togliatti, Palmiro: olasz kommunista politikus, 1935-ben a Komintern végrehajtó bizottsága elnökségének tagja
Trockij, Lev Davidovics (ederetileg: Bronstein) (1879-1940): orosz szociáldemokrata, 1905-ben a pétervári szovjet elnöke. Az 1917. októberi forradalom után külügyi, hadügyi és tengerészetügyi népbiztos, a köztársaság forradalmi katonai tanácsának elnöke. 1929-ben számuzték; Sztálin Mexikóban meggyilkoltatta. Tuhacsevszkij,
Mihail Nyikolajevics (1893-1937): az 1930-as évek Oroszországának egyik legtehetségesebb katonai vezetoje, a SzU marsallja, a sztálini csisztka áldozata 1937-ben.
Vámbéry Rusztem (1872-1948): jogász, publicista
Vass József: a Bethlen-kormány népjóléti minisztere, a kötelezo betegségbiztosítás kiszélesítésének kezdeményezoje
Veres Péter (1897-1970): író, a Márciusi Front egyik vezetoje; a népi írók balszárnyának képviseloje. Visinszkij: a szovjet koncepciós perek hírhedt ügyésze
Vorosilov, Kliment Jefremovics (1881-1969): Sztálin bizalmasa, Frunze után hadügyi népbiztos, a SzU marsallja
Wigner Jeno Pál (1902-1995 ): magyar születésu amerikai fizikus
Zilahy Lajos (1891-1974): az 1930-as évek népszeru írója, az Új Szellemi Front meghirdetoje, villájában szervezik meg Gömbös és a népi írók találkozóját, az MTA tagja.
Zinovjev, Grigorij Jevszejevics (1883-1936): bolsevik vezeto, aki nem támogatja Lenin elnökségét a Népbiztosok Tanácsában; az 1930-as évek sztálini pereinek áldozata lesz
Zogu, Ahmed (1895-1961): Albánia királya (1928-39).
Zsolt Béla (1895-1949): költo, író, publicista.