A szarajevói merénylet

Előzmények

A Balkán a századfordulón

Az 1878-as berlini kongresszuson az Osztrák–Magyar Monarchia engedélyt kapott a boszniai vilajet okkupálására (megszállására), de az jogilag az Oszmán Birodalom része maradt. Az említett kongresszuson a nagyhatalmak elismerték Szerbia függetlenné válását is. Az új szerb fejedelemség, később királyság, szoros kapcsolatot tartott fenn az Osztrák–Magyar Monarchiával. A helyzet 1903 májusában változott meg, amikor a Dragutin Dimitrijević szerb vezérkari ezredes által vezetett katonatisztek megrohamozták a királyi palotát. A sötétben vívott összecsapásban elfogták Laza Petrović tábornokot, a királyi testőrség vezetőjét és kényszerítették, hogy fedje fel I. Sándor király rejtőzködési helyét. Ennek következtében, amikor a király és a királyné kinyitotta a rejtekhely ajtaját, a támadók mindkettőjüket kivégezték. A királyt 30, a feleségét 18 találat érte, ezután testüket brutálisan felkoncolták. Ezt követően a holttesteket a támadók kidobták a királyi palota ablakán. A támadás során Petrović és a királyi család több tagja is életét vesztette. A királyné testvéreinek meggyilkolását Vojislav Tankosić szervezte meg. A megüresedett trónt Karađorđević Petar avagy I.Péter foglalta el.

Mivel az új uralkodó nacionalistább felfogású volt az elődjénél, így az északi szomszédjával ápolt baráti viszony helyett Oroszországhoz kezdett közeledni. Ebben az évtizedben Szerbia és a szomszédai között egyre feszültebbé vált a viszony, amely végül az Osztrák–Magyar Monarchia elleni vámháborúhoz (disznó-háború) vezetett. Az 1908–09-es boszniai válságban Szerbia ellenezte Bosznia (a Monarchia általi) annexióját, a következő évtized elején pedig kirobbantak a balkáni háborúk, amelyben Szerbia jelentős területeket szerzett.

A szerb katonai sikerek és az Osztrák–Magyar Monarchia boszniai annexiója felszította a nacionalizmust a szerb kulturális szervezetekben. 1910. június 15-én Bogdan Žerajić megpróbálta meggyilkolni Bosznia-Hercegovina keménykezű kormányzóját, Marijan Varešanin tábornokot. Žerajić 22 éves szerb fiatalember volt, aki a Nevesinje nevű településről származott. Tanulmányait a Zágrábi Egyetem jogi karán folytatta, és gyakran megfordult Belgrádban is. A merénylet során ötször sütötte el a lőfegyverét, de egyszer sem találta el Varešanint, végül a hatodik lövedékkel öngyilkosságot követett el. Később ez ihlette meg Principet és bűntársát, Čabrinovićot a tettük elkövetésére. Ezt Princip később elismerte. 17 évesen egy éjszaka elment Žerajić sírjához, ahol eldöntötte, hogy előbb vagy utóbb ő is merényletet fog elkövetni.

Az elhatározás megszületése

Az Ifjú Bosznia (szerbül Mlada Bosna) mozgalom egy magánkapcsolatokra épülő, különböző célok által vezérelt, elégedetlen fiatalokból álló szervezet volt. Sem anarchisták, sem szocialisták nem voltak, a jövőről alkotott elképzelésük sem volt egységes. A szervezet tagjait erős irodalmi tevékenység jellemezte, de közülük csak Ivo Andrić tett szert komolyabb írói hírnévre. Felfogásuk szerint a „szerb forradalmár egyszerre művész és összeesküvő, mártír és bujtogató, nyugati modorú ember és betyár, aki nemcsak hallatja hangját, hanem harcba is száll a szerencsétlenek és elnyomottak érdekében”. Ennek szellemében 1910 és 1914 között hét alkalommal kíséreltek meg merényletet Bosznia–Hercegovinában az osztrák–magyar kormányzat és a Habsburg-család tagjai ellen. Ehhez a mozgalomhoz tartoztak a Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet elkövetői is. Az előkészületek nyomai egyértelműen Belgrádba vezetnek. Ez a kortársak előtt sem volt kétséges, viszont ma sem teljesen tisztázott a különböző csoportok befolyásának mértéke. Számos boszniai fiatal tanult (és dolgozott) Belgrádban, ahol sokan a délszláv állami egységet hirdető Narodna Odbrana hívévé váltak, sőt egyesek önkéntesként katonai alakulatokhoz vagy szabadcsapatokhoz (félkatonai alakulatokhoz) is csatlakoztak.

A Fekete Kéz a szerb nacionalista fegyveres szervezet volt. Néhány civil kivételével kizárólag olyan katonatisztekből állt, akik részt vettek I. Sándor szerb király 1903. évi meggyilkolásában. A szervezet élén Dragutin Dimitrijević ezredes állt, aki Apis fedőnéven a szerb katonai hírszerzést irányította. A Fekete Kéz különféle nacionalista egyesületekbe épült be, többek között az 1908-ban alapított, zömmel civilekből álló Narodna Odbranába. Danilo llić publicista a legszorosabb kapcsolatban állt e fegyveres szervezettel. Ő volt az Ifjú Bosznia és a Fekete Kéz összekötője. Ilić származását tekintve boszniai szerb volt. Előbb kisebb településeken tanítóskodott, majd Szarajevóban bankhivatalnok és a Fekete Kéz helyi vezetője lett. 1913-ban Užicében találkozott Popović ezredessel, a Fekete Kéz egyik tagjával, aki elküldte őt a szerb katonai hírszerzés vezetőjéhez, Dragutin Dimitrijevićhez. Nem sokkal később, 1914 januárjában a gerillák kiképzésével megbízott Vojislav Tankosić, szerb irrendenta megbeszélést tartott a franciaországi Toulouse-ban. A találkozón részt vett egy elszegényedett boszniai muszlim nemesi családból származó 27 éves férfi, Muhamed Mehmedbašić is, aki fel akarta támasztani a bosnyák forradalmi szellemet és újabb terrorcselekményeket tervezett elkövetni. A toulouse-i találkozó résztvevői számba vették a lehetséges célpontokat, majd eldöntötték, hogy Oskar Potiorek táborszernagy, Bosznia-Hercegovina katonai kormányzójának meggyilkolása érdekében Mehmedbašićot eljuttatják Szarajevóba. A szarajevói vonatra azonban – egy tolvaj üldözése során – rendőrök szálltak fel, és Mehmedbašić, a lelepleződés elkerülése érdekében, a magánál tartott tőrt és mérget kihajította a vonatból.

Ferenc Ferdinánd főherceg kiválasztása

Mehmedbašić sok időt vesztett az új fegyverek beszerzésével, ezért Ilić 1914. március 26-ára Mostarba hívatta. Itt Ilić tájékoztatta Mehmedbašićot, hogy Belgrádban letettek a kormányzó elleni merényletről, helyette a trónörököst jelölték meg új célpontként. Apis a szerb bíróságon beismerte, hogy ő adott parancsot a merényletre, de tudott róla a belgrádi orosz nagykövet, Nyikolaj Genrihovics Gartvig és Viktor Artamonov belgrádi orosz katonai attasé is. A merénylőket ezután kezdték toborozni. A későbbi szarajevói tárgyaláson Ilić azt nyilatkozta, hogy az ortodox húsvét után vonta be a tervbe Vaso Čubrilovićot és Cvjetko Popovićot. A másik három tag, a gimnazista Gavrilo Princip, az iskolakerülő Trifko Grabež, a nyomdász Nedeljko Čabrinović is azt vallotta a tárgyaláson, hogy húsvét után csatlakoztak az akcióhoz. Ők hárman osztrák-magyar állampolgárok voltak és Belgrádban tanultak. Ott találkoztak Milan Ciganovićtyal, aki ismerte Vojislav Tankosić őrnagyot, aki egyben a Fekete Kéz szervezetének is tagja volt. A fegyverek beszerzése az ő személyéhez köthető. Ennek következtében a merénylet előkészületeibe bekapcsolódott az Egyesülés vagy halál (Ujedinjenje ili smrt) nevű titkos szervezet is. Az őrnagy egy FN Model 1910 félautomata pisztolyt adott a fiataloknak, akik egy Belgrád melletti parkban gyakoroltak .380 ACP-lőszerekkel.

A többi fegyver május 26-án érkezett meg Szarajevóba. A merénylők a tárgyaláson beismerték, hogy Tankosić őrnagy Ciganovićon keresztül nem csak hat kézigránátot, négy új Browning FN Model 1910 pisztolyt (sorszámaik: 19074, 19075, 19120 és 19126), .380 ACP-lőszert, hanem pénzt és méregpirulákat is küldött részükre. Emellett megszervezte a kiképzésüket, rendelkezésükre bocsátott egy a csendőrök helyzetét megjelölő térképet is, valamint ismertette velük a monarchia területén működő szerb ügynökök titkos útvonalait, továbbá átadott részükre egy kártyát is, amellyel használhatták az útvonal részét képező alagutat.

Princip, Grabež és Čabrinović május 28-án hagyták el Belgrádot, és Szabácsba hajóztak, ahol átadták a kártyájukat Popović századosnak, a szerb határőrség tagjának. Popović pedig biztosított a számukra egy kísérőlevelet, amelyet Prvanovićnak kellett átadniuk, továbbá kitöltöttek egy űrlapot, amelyen három vámtisztviselő neve szerepelt. Ennek köszönhetően olcsóbban kaphattak vonatjegyet Loznicába. Május 29-én a városba érve, Prvanović százados, a helyi határőrség vezetője megbeszélésre hívatta őket, ahol közölte velük, hogy csak másnap kelhetnek át a Drinán. A három fiatal az éjszakát egy nyilvánosház padlásán töltötte. Princip arra kérte Čabrinovićot, hogy egyedül utazzon Zvornikba, ahol a hivatalos átkelőhelyen Grabež diákigazolványát használva átjuthat a határon. Čabrinović átadta a fegyvereket Principnek és Grabežnek.

Május 30-án reggel Prvanović beosztott őrmestere, Budivoj Grbić vállalta el a feladatot, hogy Principet és Grabežt eljuttassa Isaković szigetére, amit a Drina vett körül és a két ország határán feküdt. Ide másnap jutottak el. Grbić átadta az összeesküvőket és a fegyvereket a Narodna Odbrana ügynökeinek, akik biztonságos helyre kísérték őket. A határt végül június 1-jén, éjjel lépték át. A fegyvereket több, egymást váltó ügynök június 3-ára sikeresen Tuzlába juttatta. Itt csatlakozott hozzájuk Čabrinović, majd a fegyvereket Miško Jovanović ügynökre bízták, aki a helyi filmszínház tulajdonosa és a helyi bank elnöke volt.

A Narodna odbrana ügynökei jelentést tettek a szervezet vezetőjének, Boža Jankovićnak, aki továbbította az információkat Nikola Pašić szerb miniszterelnöknek. Pašić kézzel írott eligazító jegyzeteiben szerepelt a „Trifko”, azaz Grabež beceneve és Vojislav Tankosić neve is. Az osztrákok később megszerezték a jegyzeteket, és további dokumentumok is a kezükbe kerültek.

Megérkezés Szarajevóba és a merénylet előkészítése

Čabrinović édesapja rendőr volt Szarajevóban. A vonaton utazva apja egyik nyomozóbarátjával, Ivan Vilával találkozott. A vele történt véletlen beszélgetés során tudomást szereztek Ferenc Ferdinánd Szarajevóba érkezésének pontos dátumáról. Princip, Grabež és Čabrinović június 4-én érkezett meg a városba. Itt szétváltak. Princip elkísérte Ilićet a Hadžiciban található házába, majd június 6-án visszatértek Szarajevóba, Ilić édesanyjának házába. Princip ezután írnoki állást vállalt egy szerb kulturális egyesületnél, Grabež pedig csatlakozott a családjához Paléban. Čabrinović visszament apja házába. Danilo Ilić Szarajevóban újabb három ifjút toborzott az Ifjú Bosznia mozgalomba és egyben a merénylethez is: a 17 éves Vaso Čubrilovićot, a 18 éves Cvetko Popovićot és Muhamed Mehmedbašićot, akiket Principék addig nem ismertek.

Június 14-én Ilić Tuzlába távozott, hogy a fegyvereket Szarajevóba szállítsa. Miško Jovanović a fegyvereket egy nagy doboz cukor közé rejtette. Másnap ketten Dobojba utaztak vonaton, ahol Jovanović átadta a teli dobozt Ilićnek,[52] aki még aznap elutazott Szarajevóba, ügyelve arra, hogy csak a külvárosig menjen, onnan pedig átszálljon egy villamosra, így elkerülve a rendőrséget. A fegyvereket anyja házában, a kanapé mögötti bőröndbe rejtette el. A terv szerint a merényletben részt vevő hat fő egy 500 méteres útszakaszon kettesével helyezkedett volna el, úgy, hogy mind a hat személy bombát hajíthasson az arra haladó járműre, a biztos siker érdekében. A merénylőket Ilić is lelkesítette.[54] Június 27-én este Princip nem tartózkodott a többiekkel, de Mehmedbašić kijelentette, hogy másnap együtt lesz az összes merénylő. Ezután hárman elküldtek egy képeslapot a Fekete Kéz boszniai igazgatójának, Vladimir Gaćinovićnak, Franciaországba. Másnap Danilo Ilić kiosztotta a fegyvereket. Mindenki kapott egy-egy kézigránátot, de Čabrinovićnak és Mehmedbašićnak nem jutott pisztoly. Princip kapta a 19074-es sorszámú pisztolyt.

Ferenc Ferdinánd szarajevói látogatása

1913-ban Ferenc József megparancsolta Ferenc Ferdinánd főhercegnek, hogy látogasson el az egy évvel későbbi júniusi boszniai katonai hadgyakorlatokra. A tervek szerint a hadgyakorlatok után a főherceg a feleségével Szarajevóban az új állami múzeumot avatta volna fel. Chotek Zsófia – legidősebb fia szerint – a férjét támogatva kísérte el az útra. A bécsi udvarban Zsófiát morgantikus (rangon aluli) házassága miatt közemberként kezelték. Ferenc József császár csak úgy egyezett bele a házasságba, ha utódaik nem lesznek trónörökösök.

A trónörököst megpróbálták lebeszélni az utazásról, mivel több alkalommal is merénylet célpontja volt. Ferenc Ferdinánd mégis meg kívánta tekinteni a hadgyakorlatokat. A szarajevói út nem indult szerencsésen, a vasúti szerelvényben több hiba is adódott, végül a boszniai fővárosba való megérkezéskor egy bomba robbant a pályaudvaron, és tizenegy fő megsérült. Ezután a trónörökös és hitvese a közelben található ilidžai szállásukra távoztak. Június 27-én, az esti órákban, a főhercegi pár vacsorán vett részt, amelyen megjelent a helyi előkelőség negyven tagja is. Ezt egy szűk körű tanácskozás követte, amelynek témája a trónörökös további programja volt. A főudvarmester a kedvezőtlen, feszült politikai légkörre való tekintettel a szarajevói látogatás lemondása mellett foglalt állást, míg a főherceg szárnysegédje azzal érvelt, hogy ez politikai megfutamodásnak tűnne, és sértést jelentene Oskar Potiorek számára is, így végül folytatták a programot, a terveknek megfelelően. Június 28-án reggel 9 órakor a főhercegi pár a hotelben alkalmilag létrehozott házi kápolnában megtartott reggeli misét követően vonattal Szarajevóba utazott.

Az állomáson Potiorek táborszernagy fogadta őket, díszőrség kíséretében. Ezt követően rövid, pár perces látogatást tettek a helyi kaszárnyában, majd gépkocsiba ülve a városháza felé vették az irányt. Automobiljuk a kíséretükre kirendelt oszlopban haladt. Mivel a menet élén haladó gépjárműben négy rendőrtiszt tartózkodott, abban valódi nyomozóknak nem jutott hely. A másodikban a polgármester és a rendőrfőnök utazott. A harmadikban pedig, amely egy Gräf & Stift sportkocsi volt, Ferenc Ferdinánd főherceg és hitvese ült egymás mellett, velük szemben Potiorek táborszernagy, a cseh sofőr mellett pedig Franz von Harrach cseh gróf foglalt helyet. A negyedik, ötödik és hatodik gépjárműben a trónörökös kísérete tartózkodott. A program szerint először egy laktanyát látogattak meg, majd 10 órakor elindultak a városháza felé. Az út egy kisebb folyó, a Miljacka mentén haladt, házak csak a folyó egyik oldalán voltak. Itt egy kisebb, éljenző csoport gyűlt össze, ekkor azonban a közeli vaskereskedés épületén elhelyezett sárga-fekete Habsburg-zászló a nézőközönségre zuhant.