A Schlieffen-terv a Német Birodalom hadműveleti terve volt a nyugat-európai antantseregek gyors szétverésére. A terv alapjait Alfred von Schlieffen (1833–1913) német tábornagy dolgozta ki.
Schlieffen idős tábornokként az 1870-es háború vége óta foglalkozott egy Franciaország elleni támadás megtervezésével. Alapgondolata szerint a védekező fegyverrendszerek megerősödése (aknamezők, szögesdrót, telepített géppuskafészkek) miatt egy európai háború esetén törvényszerűen állóháború alakul ki, melyet csak meglepetésszerű és gyors előnyomulással lehet megelőzni.
Az első világháborúban viszont Moltke vezérezredes terve alapján indultak meg a németek Franciaország ellen, ami a Schlieffen-terv átdolgozása volt.
A terv szükségszerűsége
Az 1878-as berlini Balkán-konferencia után Oroszország és a Német Császárság viszonya erősen megromlott, míg Franciaország az 1870-es háborúban elveszített Elzász és Lotaringia visszaszerzésére törekedett. Egy katonai konfliktus esetén Németország a francia-orosz szövetség következtében két fronton kényszerült volna harcolni, ami rendkívüli módon megterhelte volna a német gazdaságot, hadsereget és ipart. Oroszország gyors legyőzésére óriási kiterjedése és kimeríthetetlen tartalékai miatt nem látszott remény. Tudták viszont, hogy Oroszország csak nagyon lassan képes csapatainak mozgósítására, ezért a német katonai vezetés csak Franciaország gyors elsöprése után fordult volna kelet felé. A Schlieffen-terv a francia haderő gyors szétverését, Párizs bevételét és Franciaország megszállását tűzte ki céljául.